Mi történik akkor, ha egy vállalkozás, amely egy terület, létesítmény gazdája csődbe megy, fizetésképtelenné válik és felhagyja tevékenységét? Mit lehet tenni akkor, ha céget környezeti adósságok terhelik? Mekkora a környezeti adósság, és ki képviseli a természetet, mint hitelezőt? Mit tehet a felszámoló, ha a bevétel nem fedezi a környezeti terhek megszüntetésének költségeit - sőt még csökkentik is a vagyon értékét? Mennyire felelős a vevő az „örökölt” környezetvédelmi terhekért? És végül: hogyan és mikor szűnik meg a környezeti teher - lesz a barna mezőből újra hasznos funkciójú terület?
A felszámoló felelőssége környezeti kár esetén egy összetett jogi és gyakorlati kérdés, amelyre a Kúria egy eseti döntése is rávilágít. A környezetkárosodásért való felelősség alóli mentesülés nem írható felül, ha a szennyező fizetésképtelenné válik - ez a döntés lényege.
A konkrét eset
A tényállás szerint 1982-től a Nagyszénás állomáshoz tartozó ún. pálmatéri területen pakuralefejtő és hozzá tartozó berendezések üzemeltek. A terület tulajdonosa a magyar állam volt, vagyonkezelője pedig a felperes, aki a területen működő telepet bérbe adta a Szövetkezetnek. A pakuralefejtést és -tárolást a terület akkori bérlője, a Szövetkezet végezte.
2005-ben a telepen környezetszennyezés történt. Az illetékes környezetvédelmi hatóság a Szövetkezet felelősségét állapította meg, azonban a Szövetkezet a kötelezésnek fedezethiányra hivatkozva nem tett eleget, és a kármentesítés végrehajtása is elmaradt. Ezt követően a Szövetkezet felszámolás folytán jogutód nélkül megszűnt.
A felperes elkészítette a kármentesítéshez szükséges környezeti tényfeltárási dokumentációt, de 2014-ben a hatóság beavatkozási és kármentesítési monitoringterv benyújtására is kötelezte. A bíróság azonban elutasította a felperes keresetét.
A bírósági döntés indoklása
A bíróság nem vonta kétségbe, hogy a Szövetkezet okozta a tényleges környezetszennyezést. Ugyanakkor kiemelte, hogy a környezetvédelmi törvény alapján a környezetkárosodásért annak bekövetkezésének időpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát egyetemlegesen terheli a felelősség.
A tulajdonos akkor mentesül az egyetemleges felelősség alól, ha megnevezi az ingatlan tényleges használóját, és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt terheli. Mivel a Szövetkezet jogutód nélkül megszűnt, az ő további felelősségét megállapítani nem lehet. Így az egyetemlegesség szabályából következően a tulajdonos helytállási kötelezettsége állapítható csak meg.
A bíróság nem találta megalapozottnak, hogy a hatóságnak a teljesítés kikényszerítését a felszámolási eljárás keretében kellett volna megkövetelnie. Mivel a környezeti terhek rendezésére a Szövetkezet vagyona nem nyújtott fedezetet, a felszámoló a bíróságnál jogszerűen kezdeményezett egyszerűsített felszámolást, amely alapján a törvényszék jogszerűen állapította meg a Szövetkezet megszűnését.
A Kúria álláspontja
A felperes álláspontja szerint az elsőfokú ítélet jogsértő volt, mivel a bíróság nem vette figyelembe, hogy a környezeti terhekért fennálló felelősség rendszere kettős. Egyrészt a szennyező elvének megfelelően a környezetszennyező felelőssége áll fenn, másrészt a terület tulajdonosát és használóját is terhelheti, azonban ez alól a terület tulajdonosa magát kimentheti.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves következtetésre jutott. A közigazgatási hatóságok már 2005-ben egyértelműen megállapították, hogy a környezetszennyezést a Szövetkezet okozta. Mindebből egyértelmű, hogy a felelősség ezért kizárólag, mint a terület használóját, a Szövetkezetet terheli.
Emiatt a felperes a felelősség alól véglegesen mentesült, melynek hatálya a továbbiakra is kiterjed. Az a körülmény, hogy a Szövetkezet képtelenné vált a teljesítésre, illetőleg jogutód nélkül megszűnt, és ezért nem lehet a kötelezés alanya, nem eredményezi a felperesi felelősség feléledését.
Mivel a területet a Szövetkezet használta, és e tény megállapításra került, ezért a környezetvédelmi törvény alapján a tulajdonosi felelősséget rögzítő vélelem és a felperes, valamint a használó egyetemleges felelőssége véglegesen megszűnt. A felelősség feléledését nem eredményezheti az sem, hogy a felperes hajlandónak mutatkozott a szennyezés feltárására.
A Kúria egyetért azzal, hogy ha a szennyezőnek a károkozásért való felelőssége vagyon hiányában nem érvényesíthető, és ha a környezeti károsodás jelentős, a károk felszámolása a központi költségvetést terhelő állami feladat.
A környezetvédelem jogi háttere
A környezetvédelemről szóló 1995. évi LIII. törvény definiálja a környezettel kapcsolatos alapfogalmakat, mint például a környezeti elemek, a környezetterhelés, a környezetszennyezés, a környezetkárosítás és a környezetkárosodás.
- Környezeti elem: a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevői.
- Környezetterhelés: valamely anyag vagy energia közvetlen vagy közvetett kibocsátása a környezetbe.
- Környezetszennyezés: a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése.
- Környezetkárosítás: az a tevékenység vagy mulasztás, amelynek hatására környezetkárosodás következik be.
- Környezetkárosodás: a környezetben, illetve valamely környezeti elemben bekövetkező, mérhető, jelentős kedvezőtlen változás.
A törvény előírja a környezethasználók együttműködési kötelezettségét a környezet védelmében, valamint biztosítja a környezeti információhoz való hozzáférést.
A törvény részletesen szabályozza a környezeti károk megelőzését, a helyreállítási intézkedéseket, valamint a kapcsolódó költségeket. A környezetvédelmi felelősség megállapításánál figyelembe kell venni a szennyező elvét, valamint a tulajdonosi és használói felelősséget.
A felszámolási eljárás és a környezeti terhek
A felszámolási eljárások során felmerülő környezeti problémák kezelése kiemelt fontosságú. A felszámoló feladata, hogy gondoskodjon a környezeti terhek rendezéséről, amennyiben a felszámolás alatt álló cég vagyona erre fedezetet nyújt.
Amennyiben a környezeti terhek rendezésére az adós vagyona nem nyújt fedezetet, a felszámolót az adós helyett a környezeti károk megszüntetésének kötelezettsége általában nem terheli. Ez a helyzet állt elő a fent ismertetett esetben is, ahol a Szövetkezet vagyona nem fedezte a kármentesítés költségeit.
Az Útmutató, amely többek között ezen kérdések megválaszolásában kíván segítséget nyújtani, elsősorban a felszámolók számára lehet hasznos. Azonban információval szolgál az érintett más szervezeteknek, a felszámolásra kerülő cégeknek, valamint a barnamezős területek új tulajdonosainak és kezelőinek is.
Felszámolás és vagyonfelügyelés közötti különbség
A környezeti terhek viselése tipikusan felszámolási költségként az adós cég vagyonának terhére történik. Azonban, ahogy a Kúria döntése is mutatja, vannak kivételes esetek, amikor a felelősség megosztása vagy áthárítása felmerülhet.
Miért fontos ez?
Az elhagyott, romos, roncsolt, szennyezett ingatlanok, ismertebb nevükön barnamezős területek jelentős környezeti és gazdasági problémát jelentenek. A felszámolási eljárások során felmerülő környezeti terhek rendezése kulcsfontosságú a területek revitalizációja és a környezetvédelem szempontjából.
A jogszabályok és a bírósági gyakorlat célja, hogy egyensúlyt teremtsen a környezetvédelem, a gazdasági érdekek és a jogbiztonság között, biztosítva, hogy a környezeti károkért végső soron valaki feleljen, még akkor is, ha a közvetlen károkozó már nem létezik.
tags: #felszamolo #meddig #felel #a #kornyezeti #teher