Szoptatási tudnivalók és problémák: A fájdalmas mellbimbótól a mellrákig

Kismamaként az anyatejes táplálás egy teljesen új élmény lesz minden anya számára. Valakinek teljesen természetesen jön a folyamat és nem is jelentkezik semmiféle panasza, de előfordulnak olyan anyukák is, akiknél kicsit döcögősebben indul be a folyamat, és a testük sem a legjobban reagál.

Egyáltalán nem szokatlan, ha szoptató anyaként valami nem úgy történik, ahogy azt vártad, vagy korábban olvastál róla. Légy türelmes, a legtöbb tünetre van megoldás. A mellgyulladás, a túl kevés, vagy épp a túl sok tej, mind-mind gondot okozhatnak, amire azonban van megoldás, nem kell megijedni. A mellek egészségére azonban mindenképp fontos ügyelni!

Fájdalmas mellbimbók

Kezdetben, a szoptatás elején érzékeny lehet a mellbimbó, de ennek a második hét vége felé már javulóban kell lennie. A szülés utáni első pár napban alapvetően normálisnak számít a mellbimbók fájdalmassá válása, azonban egy kis idő után ennek a fájdalomnak el kell múlnia. Hosszútávon fájdalmas szoptatás, nyílt sebek, hámhiány és súlyos sérülések nem természetes velejárói a szoptatásnak!

Mi okozhatja a fájdalmat?

• Helytelen mellretétel: A sebes mellbimbó leggyakoribb oka a nem teljesen megfelelő mellretétel, vagy rosszul megválasztott szoptatási testhelyzet. A mellbimbó helytelenül van a gyermek szájában, ha a bimbóudvar nincs a szájában. Ezáltal a gyermek csak felszínesen szop és ínyével nyomja a mellbimbót, holott a mellbimbónak az udvarral együtt mélyen a szájában kellene lennie (közel a lágy szájpadláshoz) és nem az ínynél. Ez a gyakori sekélyes elnyelés horzsoláshoz, harapáshoz és a mellbimbó összenyomásához vezet.
• Lenőtt nyelv (ankyloglossia): Amikor a gyermek lenőtt nyelvvel születik, a magzati időszakban nem tudta gyakorolni a szopási mozdulatot. Általában már a szülészeten eltüntetik ezt a problémát (levágják), és ezután a gyermek nyelve szabadon mozoghat a szájában.
• Rövid nyelvfék: Meggátolhatja a nyelv mozgását, és nem fedi le az íny teljes alsó részét, hogy megvédje a mellbimbót az íny nyomásától. Ha a gyermekének ezzel komoly problémája van, szükség lehet egy frenulektómiára (a nyelvfék átmetszésére).
• Helytelen szoptatási testhelyzet: A gyermeket a mellre helyezik és nem fordítva, a gyermek magától kellene, hogy rátapadjon a mellre. Ellenkező esetben a gyermek nem ül kényelmesen, a háta hajlott és az anya a gyermek fölé van hajolva. Ezt a testhelyzetet nem lehet sokáig megtartani, mivel nagyon kényelmetlen a hátgerinc számára, az édesanya időközben elkezd javítani a testhelyzetén és kiveszi a gyermek szájából a mellet, amely sekélyebb ráhelyezést eredményez.
• Cumisüveg vagy üveg használata: Általában eltereli a gyermeked figyelmét, mert a cumisüvegből vagy a palackból történő táplálkozás különbözik a mellből szopástól. A gyermeknek nem szükséges nyelvével alulról masszírozni a mellet (mert a tej úgysem folyik), így zúzhatja vagy haraphatja.
• Fájdalom, amit a baba szopás közben érez: Bizonyos esetekben a baba túl sekélyen veszi szájába a mellbimbót, helytelenül szopja (vagy egyáltalán nem), mert számára a szopás fájdalmas. Ez a helyzet több okból is kialakulhat: fájdalmas szájpenész, fülfájás, fájdalmas fogzás vagy torokfájás. A túlságosan sekély tapadás és a szívási problémák másik oka lehet az eldugult orr.
• Gomba vagy ekcéma.

Mit tehetünk ellene?

A fájó vagy duzzadt mellbimbók gyógyításához először el kell távolítani a probléma okozóját. Első lépésként mindenképp érdemes egy szakértővel beszélned a problémáról (orvos, védőnő, szoptatási tanácsadó), akivel pontosan megállapíthatjátok, hogy mi a baj. Ha a frenulum okozta problémák miatt helytelen a gyermek ráhelyezése a mellre, látogass el egy neonatológiai klinikára vagy egy szoptatási tanácsadóhoz.

• Mellre helyezés ellenőrzése és testhelyzet javítása: Folytassa a szoptatást! Ellenőrizze a mellre helyezést, a szoptatási testhelyzetet! Neked és gyermekednek is kényelmesen kell elhelyezkednetek. Ne told erővel gyermeked szájába a melled, ha az nincs nyitva. Ne engedd, hogy gyermeked úgy szívja a melled, mint a spagettit. Ne vedd ki a mellet a gyermek összezárt szájából. Ha a mellre helyezés után 10 másodperccel a mellbimbóid fájnak, hagyd abba az etetést és kezdd elölről. Ne várj az etetéssel addig, amíg a gyermek sírni kezd.
• Sebkezelés: Szoptatás után töröld meg melleid a saját tejeddel és hagyd szabadon őket. Hagyja a melleket amennyire csak lehet szabadon, engedje, hogy rászáradjon egy kis kifejt anyatej! A baba nyálát és az anyatejet ne töröld le róla, hanem hagyd rászáradni, mert mindkettő tartalmaz sebgyógyító összetevőket. Ha melltartót viselsz, használj melltartóbetétet, hogy biztosítsd a levegő áramlását és hogy elkerüld az anyag érintkezését a sebbel, amibe beleragadhat.
• Kerülendő módszerek: Ne alkalmazzon fertőtlenítést, szappanos lemosást! Ezek eltávolítják a mellbimbó Montgomery-mirigyeinek váladékát, amely gyógyító balzsamként bevonva a sebet segíti a gyógyulást. Ne alkalmazzon hámosító kenőcsöket! Használatukkor pörkös sebfelület képződhet, amely újra és újra berepedhet a szoptatások alkalmával. Bimbóvédő automatikus alkalmazását kerülje!
• Mellkagyló: A pici seb vérezhet, beleragadhat a melltartóba, a nedvszívó melltartóbetétbe, és fájdalmas, ha bármi hozzáér, ami súrolhatja. Ilyen esetben jelent segítséget a két részből álló, a kellő szellőzés érdekében lyukacsos mellkagyló, amely megakadályozza, hogy bármihez is hozzáérjen a bimbó. Csak akkor viselje átmenetileg, ha muszáj felöltöznie.
• Gyógyszeres kezelés: Ha a mellbimbók annyira fájdalmasak, hogy lehetetlenné teszik a szoptatást, használjon paracetamol vagy ibuprofén tartalmú gyógyszert 20 perccel a szoptatás előtt.
• Orvosi segítség: Vérző seb jelenléte sem indokolja a gyermek elválasztását, ezt a kevés vért a csecsemő megemészti, nem okoz nála problémát. Nagy fájdalom esetén, ha nehezen tolerálható a szoptatás, az egyes szoptatások időtartamának hosszát lehet lerövidíteni. Átmenetileg fejéssel kihagyható a szoptatás a seb pihentetése érdekében, de érdemes törekedni rá, hogy minél rövidebb időszak essen ki. Ha a sebek nem gyógyulnak meg és a helyzet rosszabbodik, lépjen kapcsolatba orvosával vagy egy szoptatási tanácsadóval. Lehetséges, hogy a sebekben bakteriális vagy gombás fertőzés alakult ki. Ha a babának szájpenész fertőzése van, sebes állapotban a kórokozók könnyen behatolhatnak, ezért a mellet is kezelni kell, ilyenkor indokolt lehet a szappanos lemosás is. A nem gyógyuló sebek behatolási kaput jelentenek a kórokozók számára, és mellgyulladás kiinduló pontjai lehetnek.

Tejcsatorna elzáródás

Egy másik nagyon gyakori probléma, amivel a szoptató édesanyák szembesülhetnek, az a tejcsatorna elzáródás. Erről az állapotról, és annak kezeléséről azért nagyon fontos beszélni, mert a kezeletlen eset további probléma (mellgyulladás, tályog, tejtermelés csökkenése) kialakulásához vezethet.

A tejtermelés anatómiája

Az emlőben a tejtermelésért a tejmirigyek felelősek, a tejmirigyekből a tej bonyolult csatornahálózaton keresztül vezetődik el. Ezek az apró csatornák aztán nagyobb tejcsatornákká egyesülve végül a bimbón nyílnak a külvilágba átlagosan 9 kivezető nyílással. A mell zsír és mirigyes emlőszövetekből áll, emellett idegek, erek, artériák és kötőszövetek segítenek egyben és a helyén tartani a mellet. A mell szövete mirigyek (pici gömbölyű zsákocskák, amelyek a tej termelődésében segítenek) és tejcsatornák (kis csatornák, melyek szoptatáskor a mirigyektől a bimbónyílásig vezetik a tejet) összetett hálózata, melyek képileg leginkább egy fürt szőlőhöz hasonlítanak. Pubertáskorban, a petefészekben és az agyalapi mirigyben termelődő hormonok hatására kezd el nőni a mell. A felnőtt nőknek kb. 15-20 lebenye van mindkét mellben. A mirigyekhez kis tejcsatornák vezetnek. Minden mellben kb. 15-20 tejcsatorna van. A mirigyek körüli izomszövetek segítenek abban is, hogy a tej a tejcsatornákba préselődjön.

Tünetek és okok

Tejcsatorna elzáródás tipikus tünete átmeneti csomó észlelése a mellben. A csomó, azaz a kiürülni nem tudó tejmirigy szoptatás után is tapintható. Teljes elzáródás esetén a mérete egyáltalán nem változik szoptatás vagy fejést követően. Ilyenkor ha az anya kézzel megpróbál fejni, akkor láthatja, hogy az egyik csatorna kijáraton nem ürül jól, csak szivárog vagy egyáltalán nem ürül tej.

Tejcsatorna elzáródáshoz vezethet a tej elvezetődés bármilyen okú elégtelensége, így pl. a kezeletlen túltelítődés, bármilyen eredetű fizikai behatás a mellszövetre (pl. szintén tej elvezetődési problémát okozhat erőteljes felkartorna, illetve bármilyen okból kialakult hegesedés (pl. korábbi mellműtét, sérülés), valamint a mellben előforduló térfoglalás is (ciszta, illetve igen ritkán melldaganat). Ezekre jellemző, hogy az elzáródások, illetve következményes visszatérő mellgyulladások, mindig ugyanazon a helyen alakulnak ki. A tejben összecsapzódott tejfehérjéből álló dugó általában a tejcsatornák legszűkebb részénél, bimbó felszínén, a fent említett kivezetőnyílásokon elakad, ezáltal okozva tejcsatorna elzáródást. Fényes, fehér grízszerű képződmény, de előfordulhat vékony spagettiszerű forma is. Blebnek nevezzük a bimbó felszínén megjelenő, kis, tiszta bennékű, hólyagszerű képletet, amely gyakran a tejkővel együtt jelentkezik.

Kezelési módszerek

Tejcsatorna elzáródás kezeléséhez nélkülözhetetlen a kiváltó ok kezelése, éppen ezért fontos végiggondolni az alábbiakat, amennyiben a szoptató anya a fenti tüneteket észleli magán. Általánosságban a fentiek jól alkalmazhatók bármely okú tejcsatorna elzáródásnál, a kiváltó ok megszűntetése mellett.

• Meleg borogatás és olívaolajos pakolás: Szoptatások előtt javasolt pár perces meleg vizes borogatás az érintett területre, illetve olívaolajos húzópakolás alkalmazása. A bimbóra ilyenkor tiszta olívaolajjal átitatott vattapamacsot helyezzen, majd vízzáró réteggel (pl. nylon), vagy tiszta textil anyaggal fedje le, mint egy dunszt pakolás, erre vegye rá a melltartót. Érdemes 24 órán keresztül minden szoptatás után friss húzópakolást alkalmazni, majd 1-2 napig szüneteltetni. Ez kicsit síkosítja, oldhatja, lazítja a kialakult dugót, megkönnyítve annak eltávolítását.
• Kézi fejés és tejkő eltávolítása: Szoptatás után meleg vizes zuhany alatt kézzel fejés segíthet kiüríteni a megmaradt tejet a csomóból, illetve akár ilyenkor érdemes megpróbálni steril körülmények között eltávolítani a tejkövet.
• Hideg borogatás: A szoptatások között hideg vizes borogatással enyhíthető a csomó okozta fájdalom.
• Orvosi beavatkozás: Ha a fentiek nem segítenek, megkísérelhető szigorú sterilitási szabályok betartásával a bleb fedelének megnyitása, illetve a kő eltávolítása tű segítségével.
• Életmód: Kiemelten fontos ezeken túl, hogy az anya lehetőség szerint kiegyensúlyozott étrendet folytasson és bőségesen fogyasszon folyadékot. Visszatérő tejkő esetén, oxaláttartalmú ételek kerülése, bőséges folyadékfogyasztás, és telített zsírsavakban szegény étrend tartása mellett megfontolandó lecitin szedése is. Amennyiben tejcsatorna elzáródás tünetei jelentkeznek az anyánál, rendkívüli jelentőségű, hogy többet tudjon pihenni, a család erre az időre fokozottabban próbálja tehermentesíteni.

Mellgyulladás

Ha a tej valamilyen oknál fogva nem tud kiürülni teljesen a mellből, tejcsatornákból, az elzáródás mögötti területen a nyomás megnövekszik, és ez a környező szövetek gyulladásához vezet. Az elzáródott tejcsatornát a mellben lévő érzékeny, fájdalmas csomó jelezheti, amelyet ha láz és influenza szerű tünetek kísérnek (izomfájdalom, fáradtság), mellgyulladásról beszélünk. Gyulladás alakulhat ki fertőzés következtében is: a mellbimbón lévő kis hámhiányok, sérülések, behatolási kaput jelentenek a kórokozók számára. Korai felismeréssel, ha a időben észrevesszük a kezdeti jeleket, jó eséllyel elkerülhetjük a súlyos mellgyulladást. A mellgyulladást a tejcsatorna elzáródása vagy a mellek túltelítődése okozhatja, ami miatt a mellszövetek begyulladnak. További tünetek, amelyek ebben az esetben jelentkezhetnek: a mell duzzanata, fájdalma és forrósága, valamint egészen extrém módon láz és fejfájás is előfordulhat.

Megoldások

• Gyakori szoptatás: Elzáródott tejcsatornák által okozott, kezdődő mellgyulladásos panaszok esetén bármennyire is fájdalmas, a legjobb megoldás ha minél többször kerül mellre a baba. Előfordulhat, hogy attól tart ilyenkor egy Édesanya, valamilyen káros anyag juthat a pici szervezetébe a gyulladás következtében, ettől azonban nem kell félnünk! Egyrészről folytatni kell a kisbabád szoptatását, mert ez az egyik legjobb módja a mell kiürítésére.
• Pozícióváltás: Szoptatási pozíciót érdemes úgy választani, hogy a baba álla - és így a nyelve - ott legyen, ahol az esetleges feltorlódás (csomó formájában) tapasztalható.
• Melegítés és hűtés: Szoptatás előtt segíthet a mellek melegítése - akár egy forró zuhany alatt, vagy melegvizes törölköző alkalmazásával. A meleg segít, hogy könnyebben megnyíljanak a tejcsatornák, és így a baba könnyebben ki tudja üríteni a mellet. Szoptatások között pedig jól eshet az óvatos (!) hűtés, amely csökkenti a gyulladást, duzzanatot.
• Pihenés: Ebben az időszakban pihenjen sokat, kerülje a fizikai munkát, kérjen segítséget a ház körüli teendőkben ha van rá lehetősége!
• Orvosi segítség: Ha a fent leírtak alkalmazása ellenére nem javulnak a panaszok, illetve ha több mint 24 órája lázas, forduljon orvoshoz! Kezelőorvosa ilyenkor antibiotikum terápia mellett dönthet. Az antibiotikum típusának kiválasztása során törekedni kell, hogy szoptatni lehessen mellette, amely általában meg tud valósulni.
• Szakember felkeresése: Amennyiben a mellbimbó sebesedése is társul a tünetekhez, érdemes szakemberhez, szoptatási tanácsadóhoz fordulni.

További gyakori szoptatási problémák és megoldásaik

Túl sok tej

Ameddig a tested nem szokja meg, hogy a picinek mennyi tejre van szüksége, addig előfordulhat, hogy a szervezeted túl sok tejet termel, ez jellemzően az első 6-8 hétben fordul elő. Ez onnan látszik, hogy a mellek duzzadtak, a baba pedig köhögcsél szoptatás közben.

Megoldás: Egyrészről meg lehet próbálni a mellek váltogatását szoptatás közben, másrészről pedig le lehet fejni előre tejet még a szoptatás előtt.

Túl kevés tej

A szervezeted alkalmazkodik a baba igényeihez, így ha a pici kevesebbet eszik, akkor a tej mennyisége is csökkenni fog. Időnként előfordulhat, hogy a tejtermelés lassul, vagy meg is áll. Ennek az egyik oka az lehet, ha egyre kevesebbet van mellen a baba, és többször kap cumisüvegből enni. Az első napokban a tejtermelés beindítása miatt különösen fontos a mell stimulálása masszázzsal és fejéssel. A mell masszázsa stimulálja a vérkeringést a mellben, ahogyan a tej áramlását is, és pozitív hatással van a tejtermelésre. Masszírozza a melledet gyengéden anélkül, hogy a bőrt dörzsölnéd közben. A masszázsnak nem szabad fájnia. A Marmet módszer szoptatás vagy fejés közben végezve hasznos. A tej mennyiségét növelheti a szoptatással vagy fejéssel egyidejű masszázs. Egyik kezeddel támaszd meg a melledet. A másik kezed három vagy négy ujjbegyét helyezd laposan a melledre és masszírozd a mirigyszövetet körkörös mozdulatokkal. Simítsd végig a melledet gyengéden az ujjaiddal a mellkasodtól a mellbimbódig.

Tejszivárgás

Az első ijedelemmel szemben az első pár hétben teljesen normális, ha kicsit szivárognak a mellek.

Megoldás: Mivel a szivárgást megakadályozni nem lehet, melltartóbetétek segíthetnek felfogni a kiszivárgó tejet vagy a gyakoribb szoptatások is megoldást jelenthetnek.

Mellnagyobbítás és szoptatás

A mellnagyobbítás, mint népszerű plasztikai beavatkozás, számos nő számára lehetőséget nyújt a kívánt mellméret és forma elérésére. Azonban sokan, akik a beavatkozás mellett döntenek, később gyermekvállalás előtt állnak, és ilyenkor felmerülhet a kérdés: Hogyan befolyásolja a mellnagyobbítás a szoptatást?

Az implantátumok elhelyezése és a bemetszés helye

Az implantátumok elhelyezésének módja és helye befolyásolhatja a szoptatás képességét és a tejtermelést.

Az implantátumok elhelyezése

• Subglanduláris (mirigy alatti) elhelyezés: Az implantátumot közvetlenül a mirigyállomány alá helyezik, a mellizom fölé. Ez az elhelyezés nagyobb valószínűséggel befolyásolja a tejcsatornákat, így általában negatívan hat a szoptatási képességre.
• Submuszkuláris (izom alatti) elhelyezés: Az implantátumot a mellizom alá helyezik. Ez az elhelyezési mód általában kevésbé zavarja a mirigyállományt és a tejcsatornákat, így kevésbé valószínű, hogy negatívan befolyásolja a szoptatást.
• Subfascialis (izomlemez alatti) elhelyezés: Az implantátum az izmot borító lemez alá kerül. Ez a technika kevesebb nyomást gyakorol a mirigyállományra, így a szoptatási képesség megmaradhat.

A bemetszés helye

A bemetszés helye is hatással lehet a szoptatásra.

• Inframammáris bemetszés: A mell alatti redőben történik, ami általában a legkevésbé zavarja a tejcsatornákat és a mirigyállományt.
• Periareoláris bemetszés: Az areola körül történik, ami potenciálisan nagyobb kockázatot jelenthet a tejcsatornák vagy az idegek sérülésére, így befolyásolhatja a szoptatási képességet.

Biztonsági szempontok és lehetséges hatások

A mellnagyobbítás után a nők többsége képes szoptatni, bár előfordulhatnak kihívások. Fontos megérteni a biztonsági szempontokat és az esetleges hatásokat a szoptatásra nézve.

• Biztonságos-e a szoptatás implantátumokkal? A jelenlegi kutatások szerint a szoptatás biztonságos a szilikon géles implantátumokkal rendelkező nők számára. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és más egészségügyi szervezetek szerint nincs bizonyíték arra, hogy a szilikon átjutna az anyatejbe.
• A tejtermelés és az implantátumok: Az implantátumok jelenléte befolyásolhatja a tejtermelést, bár ez nagymértékben függ a beavatkozás módjától és a mell anatómiájától. Azoknál a nőknél, akik periareoláris bemetszéssel estek át a műtéten, nagyobb lehet a tejcsatornák sérülésének esélye, ami csökkentheti a tejtermelést. Azonban sok nő még így is képes elegendő tejet termelni a szoptatáshoz.
• Az érzékenység változásai: A mellnagyobbítás után előfordulhat, hogy a mellbimbók érzékenysége megváltozik. Ez lehet átmeneti vagy tartós jelenség, ami befolyásolhatja a szoptatás kényelmét és hatékonyságát. Az idegi károsodás a bemetszés helyétől függően különböző mértékben érintheti a mell érzékenységét.

Lehetséges hatások és kihívások

Bár sok nő sikeresen szoptat mellimplantátumokkal, előfordulhatnak kihívások, amelyekkel érdemes tisztában lenni.

• Laktációs nehézségek: Néhány nő tapasztalhat nehézségeket a tejtermeléssel vagy a tejtermelő reflexszel kapcsolatban.
• Pszichológiai hatások: A szoptatás képességével kapcsolatos aggodalmak pszichológiai hatásokat is gyakorolhatnak a kismamákra. Fontos, hogy a nők támogatást kapjanak, és szükség esetén konzultáljanak szakértőkkel, például laktációs tanácsadókkal.

Mit tehetnek a kismamák?

A mellnagyobbításon átesett nőknek számos lehetőségük van, hogy sikeresen szoptassanak:

• Konzultáljanak szakemberrel: A terhesség előtt vagy alatt érdemes konzultálni egy szoptatási tanácsadóval vagy laktációs szakértővel, hogy felmérjék a szoptatási képességeiket és meghatározzák a lehetséges kihívásokat.
• Figyeljék a tejtermelést: Fontos, hogy a kismamák figyeljék a tejtermelést, és szükség esetén kiegészítő táplálást biztosítsanak a csecsemő számára. A szoptatás alatt figyelni kell a baba súlygyarapodását és fejlődését is.
• Kísérletezzenek különböző pozíciókkal: A szoptatási pozíciók variálása segíthet a kényelmesebb szoptatásban és a tejáramlás javításában. Az implantátumok elhelyezkedésétől függően különböző pozíciók lehetnek hatékonyabbak.
• Kerüljék a szoptatási problémákkal kapcsolatos túlzott aggodalmat: A szoptatás egy tanulási folyamat mind az anya, mind a baba számára. Fontos, hogy a kismamák ne aggódjanak túlzottan, és kérjenek támogatást, ha nehézségekkel szembesülnek.

A mellek változása terhesség és szoptatás alatt

A női szépségideál sokat változhatott a történelem során, a női mell jelentősége és szimbolikája mindig változatlan. A mell sok mindent szimbolizál: az anyaságot, a nőiséget és szexualitást. Hiba lenne ugyanakkor csak ez alapján megítélni egy nőt, hiszen a mellek formája és mérete, állapota annyi mindentől függ. A mellnek nincsen saját izomzata, csak a bőr tartja. Állománya rugalmatlan, ezért az idő során kitágulhat, megereszkedhet. Mégis korunk ideálja a feszes, minden körülmények között megtartott mell, mintha a fizikai és fiziológiai törvényeket semmibe vennénk. Ezen kívül a mellek sem teljesen szimmetrikusak, ahogy egyetlen kettős szervünk sem. Mivel a bőr rugalmassága a döntő, ezért mindennel, ami a bőrt egészségesen és rugalmasan tartja, kezdve az életmódtól, étkezési szokásoktól a melleket megfelelően tartó fehérneműig.

A mellek mérete már a terhesség első harmadában növekedésnek indul, ehhez kell ruhatárunkat igazítani. Ha a növekedés nagymértékű és gyors, striák megjelenését okozhatja, ahogy bármely más testrészen. A mellek növekedése kiemelheti a már eleve meglévő formabéli és méretbéli különbségeket a két mell között, illetve az állomány változása a szoptatás befejezte után is fenntarthatja ezt a különbséget. A szoptatás alatt egy esetleges tejcsatorna-elzáródás miatti gyulladás is tartósan megváltoztathatja a mell formáját. A szoptatás befejezése után a mirigyállomány elvileg a terhesség előtti méretűre zsugorodik, ám helyét zsírszövet veszi át, és mivel a tejtermelés megváltoztatja a szövetek sűrűségét, előfordulhat, hogy a mell szoptatás előtti mérete már sosem tér vissza. Ha a szoptatás után fennmaradt zsírszövettől túl gyorsan akarunk megszabadulni, az a kinyúlt bőr hirtelen összeesését okozhatja. Legtöbben a mell lógásától tartanak terhesség és szoptatás után. A plasztikai műtétet a mell alakjának, vagy méretének nagymértékű változása szokta indokolni. Lehetőség van felvarrásra, kisebbítésre, vagy feltöltésre. Összességében elmondható tehát, hogy a terhesség és szoptatás hatása a mellekre nem feltétlenül negatív és nem első számú oka a plasztikai korrekciót igénylő elváltozásoknak.

Mell aszimmetria

Az első gyereknél még nincs felkészülve a mell a szopás igen erőteljes fizikai igénybevételére. Olyan problémával fordulok önhöz hogy első gyermekem szoptatása alatt jelentős méreteltérés alakult ki a melleim között ami a második gyermekem után még jobban fokozódott! Szeretnék érdeklődni hogy ilyen esetben segít e a TB??? Ha igen hogyan tudok utána járni??

Válasz: A terhesség és a szoptatás valóban nagymértékben befolyásolhatja a mellszövetek állapotát. A mellek általában veszítenek méretükből a szoptatás befejeztét követően és megereszkednek. Sajnos ekkora oldaldifferencia rendkívül ritkán alakul ki csak szoptatás hatására, „előfeltétele” egy öröklött aszimmetria, fejlődési rendellenesség. Ha mégis egyharmaddal nagyobbnak érzi egyik mellét, és mellkisebbítést is szeretne egyben, akkor ebben az ügyben a területileg illetékes plasztikai sebészeten tudnak bővebb információkkal szolgálni.

Mellrák és szoptatás

Szervezetünkben - mint az élővilágban mindenütt - folyamatos születés és pusztulás jelenti ez élet egyensúlyát. Sejtjeink szaporodása az elhalt sejtek pótlását hivatott szolgálni. Néha, pl. sebek gyógyulásakor, a sejtek fokozottan szaporodnak, hogy a keletkezett hiányt pótolják. Rák esetében azonban a sejtek megállíthatatlan szaporodása nem az életet szolgálja, hanem szabályozatlan túlnövekedéssel éppenséggel életünkre is törhet. Az ún. emlőrák a már leírt, a járatokat bélelő hámsejtek értelmetlen, agresszív növekedését jelenti. Nem csak a járatok hosszában, hanem azok falát áttörve az emlő alapállományában is növekednek (tapintható rákos csomó), sőt a nyirokkeringés útján a hónalji nyirokcsomókba jutva (helyi áttét) vagy a vérkeringés útján más szervekbe eljutva (máj, csont, stb. távoli áttét) megtelepedhetnek és „daganatot”, áttétet képezhetnek. Ez az agresszív folyamat időt vesz igénybe: amíg a daganat csak a járatokon belül található, vagy oly kicsiny, hogy nem tapintható, csak röntgen vizsgálattal mutatható ki, nagy biztonsággal gyógyítható. Hazánkban évente több mint 8 000 új mell-rákos esetet diagnosztizálnak. Napjainkban a betegség korai stádiumban csaknem 100%-ban gyógyul, de a késői esetek sem jelentenek reménytelenséget. Gyógyulásnak természetesen a lelki-testi-szociális-érzelmi harmónia állapotának elérését nevezzük.

Kockázati tényezők

• Életkor: A betegség 35 éves kor alatt viszonylag ritka.
• Örökölt emlőrák: Az emlőrák ismert génelváltozásokkal összefüggően örökölhető is (BRCA1, BRCA2), ez a betegség viszonylag ritka.
• Fokozott ösztrogén-hatás: Valószínű, hogy minél tovább van kitéve egy nő az ösztrogénhormon hatásának (amelyet szervezete termel, vagy gyógyszerkészítmény formájában - tabletta, tapaszt használ), annál nagyobb az emlőrák kialakulásának kockázata.
• Késői terhesség.
• Sugárterápia.
• Alkoholfogyasztás.

Szűrés és megelőzés

Nagyon jól gyógyítható az emlőrák, ha idejében, még a tapintási eltérés (-csomó megjelenése-) előtt ismerjük föl. Ennek eszköze a mammográfiás szűrés. Érzékeny technikával az emlő rosszindulatú daganatainak jelentős része felismerhető. Megfelelő eszközökkel a kóros területből mintát vesznek (-citológia, biopszia-). Szűrés során érzékeny módszer alkalmazásával tünetmentes asszonyokat vizsgálunk, hogy egy esetleges rosszindulatú folyamat, vagy annak megelőző állapota felismerhető legyen. Így az agresszív daganatos folyamat megelőzhető. A szűrés szuverén eszköze az emlők radiológiai vizsgálata (mammográfia). Ennek során a kis méretű, 3- 5 mm-es daganatok is biztonsággal kimutathatók. Szűrést gazdasági okokból csak a legveszélyeztetettebb életkorban végeznek. Szakorvos indokolt esetben ugyanakkor ún. egyedi szűrővizsgálatot is elrendelhet.

Rosszindulatú daganat esetén a gyógyulást kiegészítő kezelések segítik, melyek a műtét előtt vagy azt követően indokoltak: pl. sugárkezelés, gyógyszeres terápia. Az egészség megőrzésének legfontosabb kellékei a dohányzás mellőzése, az egészséges táplálkozás, az aktív testmozgás, az elegendő pihenés, és a stressz mérséklése. Az egészséges táplálkozás elsősorban az évszakoknak megfelelő, idényjellegű zöldségek, gyümölcsök napi háromszori fogyasztását jelenti. Emellett nagyon fontos, hogy elegendő rizs, gabona - például teljes kiőrlésű kenyér - szerepeljen az étrendben. A rendszeres testmozgás kiemelt fontosságú, természetesen mindenkinek képességei szerinti mozgás javasolt, hetente legalább háromszor félórában.

tags: #fejletlen #mell #szoptatas