A fegyelmezetlen, verekedős kisgyermek: okai és kezelése

Sok szülő szembesül azzal a jelenséggel, hogy gyermeke agresszíven viselkedik, verekedik, harap, vagy dührohamai vannak. Ezek a kérdések gyakran merülnek fel: „Vajon ez az agresszió a fejlődés természetes velejárója? Mit rontottam el? Örökölte ezt a viselkedést? Majd kinövi?" vagy „Kérjek inkább segítséget? Nem csoda, hiszen ezt látja!” Fontos megérteni, hogy az agresszív viselkedésnek mindig oka van, és a gyermek viselkedése racionális, abban az időszakban, amikor kialakult, ez volt számára a legmegfelelőbb válasz a környezetéből érkező hatásokra. Az agresszivitás nem egyszerűen az önfegyelem hiánya, hanem egy összetett viselkedésbeli probléma. A gyermeknek nemcsak a saját indulataival, hanem az egész helyzet kezelésével is lehetnek nehézségei.

Az agresszív viselkedés fejlődése és megjelenési formái

A JAMA Network Open-ben 2018. decemberben online megjelent dolgozat szerint a gyermekek az első 2 életévük során kezdenek fizikailag is agresszívak lenni, az agresszivitás csúcspontja a 2-4 éves kor közé esik. Dr. Richard E. Tremblay professzor emeritus és munkatársai mutatták ki először, hogy a fizikai agresszivitás csúcspontja nem 20 éves, hanem 3 éves korban van, és számos preventív beavatkozás lehetséges a korai gyermekkorban. A fizikai agresszivitás fogalma a „harcolni”, a „fizikailag megtámadni a többieket”, a „más gyermekeket megütni, megrúgni” fogalmakat takarta.

Az összes adatot figyelembe véve, a fiúk és lányok fizikai agressziójának gyakorisága az 1,5 és 3,5 éves kor között növekedve 3,5 éves korban érte el csúcspontját, majd a gyermekek 13 éves korára jelentősen csökkent. Fontos megjegyezni, hogy a fiúk sokkal „balhésabbak”, mint a lányok, ami látványra elképzelhető, azonban az eredmény tekintetében nincsenek különbségek.

Az agresszió megjelenési formái életkoronként:

• Csecsemőkorban: dühös sírásban, hánykolódásban, a szopás hirtelen megszakításában, majd impulzív újrakezdésében jelenhet meg.
• 2 éves kor körül: változik a megjelenése, a kisgyermek harcol azért is, ami korábban nem érdekelte, harap, tép, rúg, üt, lökdös, megjelenik a számára fontos dolgok megszerzésében, vagy az akarata érvényesítésében.
• 3-6 évesen (beszédtanulással): nő a verbális agresszió jelenléte, a másik sértése, bántása, fenyegetése, a kötekedés és a sértegetés.

A passzivitás is lehet agresszió, vagyis ha nem tesz meg valamit, amit kellene. Az agresszió egy erőszakos viselkedési forma, mely arra irányul, hogy valaki egy másik személyben kárt okozzon. Ennek jelei, kezdetleges formái már gyermekkortól megfigyelhetőek: erős tiltakozás, feszültség, szorongás formájában jelentkezik.

Az agresszív viselkedés okai

Az agresszió kialakulásában szerepet játszhatnak alkati tényezők, de a nevelés, a környezeti hatások is, melyek rendkívüli formáló erővel hatnak a gyermek viselkedésére. Minél több a rizikótényező a gyermek környezetében, annál nagyobb eséllyel alakulhat ki a kedvezőtlen viselkedésmód.

Családi és környezeti tényezők:

• A szülők mintakövetése: Lehet, hogy a szülőket mintázzák, amikor agressziót alkalmaznak. A rossz minta megváltoztatása nagyon nehéz, mert sok a mélyben a feldolgozatlan trauma, korlátozó hiedelem, erős negatív érzelmi töltés.
• Nevelési stílus: A szülői bánásmód már kezdetektől fogva meghatározza a gyermek személyiségfejlődését, viselkedésmódját.
  • Hatalomhangsúlyozó (autoriter) nevelés: A fizikai büntetést, kiabálást, megszégyenítést, érzelmi zsarolást alkalmazó szülők gyermekeinek viselkedését hosszútávon a büntetés elkerülése motiválja, és hajlamosabbak agresszív megnyilvánulásokra. A büntetés nem segít a gyermeknek megbirkózni azzal az érzéssel, ami a rossz viselkedéséhez vezetett, és viselkedési alternatívát sem kínál fel.
  • Túlzott korlátozás: Feszültséget, agressziót szülhet az is, ha a gyermek folyamatos korlátozást él meg és minden tiltva van a számára. Ha érzelmeit nem szabad kifejeznie, ha nem kérdezhet, ha mindig csak azt hallja, hogy „mit nem szabad”, akkor a nevelés csak a viselkedés szabályozására irányul, de nem segít az érzelmek elviselésében.
  • Korlátok hiánya: Azokban a családokban, ahol nincsenek korlátok és hiányzik az életkornak megfelelő viselkedés elvárása, szintén növekedhet az agresszivitás szintje.
  • Az anya és a kötődés: Az anyához való biztonságos kötődés jelentősen csökkenti az agresszív elemek megjelenését. Ennek hiányában a kisgyermek rosszul kódolja a felé irányuló viselkedést, és akkor is támadónak éli meg, ha nem az, félelmet él át, és ennek megfelelően - hibásan - viszonttámadással reagál.
  • Túlzott óvás: Ha a szülő túlóvó, és mindig leállítja a gyermek önálló cselekvését, konfliktusba kerül a gyermekkel. Ha a gyermek azt éli meg, hogy csak harccal tud bármit elérni, akkor rögzülhet a kifelé irányuló agresszió.
• Családon belüli rizikótényezők:
  • Családi működészavarok (pl.: tartós feszültség, gyakori konfliktusok), változások és krízisállapotok.
  • Traumatikus események (pl.: kisállat elvesztése, édesanya elhúzódó távolléte, válás, közeli hozzátartozó betegsége vagy halála).
  • Egzisztenciális és anyagi problémák, a mindennapi létfenntartásért folyó küzdelem.
  • A napirend hiánya, a kaotikusabb életvezetés.
• Társas interakciók:
  • Utánzás: Ha a gyerek találkozik más verekedős gyerekkel, esetleg van a csoportban egy verekedős gyerek, az ő erőteljes viselkedését elkezdheti utánozni.
  • Félreértés: A gyerekek gyakran félreértenek szavakat vagy helyzeteket, ami agresszív reakciókhoz vezethet.
  • Túlingerelt környezet: Tipikus helyzet a játszótéren már jó ideje csendben játszó gyerek, aki egyszercsak elkezd belekötni a többiekbe.
  • Frusztráció és tehetetlenség: Számos esetben nem az őt ért valós vagy vélt támadás váltja ki az agressziót, hanem a frusztráció, hogy tehetetlen, nem tudja megoldani a szituációt.

Egyéni tényezők:

• Temperamentum: A gyermek veleszületett temperamentumának része-e a lobbanékonyság, impulzivitás?
• Érzelem- és viselkedésszabályozás: Az indulatkezelés és önkontroll fejlődése az érzelemszabályozás folyamatának lényeges összetevője.
• Tanulási nehézségek: Ha a gyermeknek problémát okoz, hogy megértse, mit mondanak mások, vagy nehezebb/lassabb megtanulni olvasni és írni, a frusztrációja kivezetődhet agresszív viselkedésbe.
• Fizikai okok: Enyhébb agykárosodás vagy kémiai egyensúlytalanság is eredményezhet agresszív viselkedést.
• Trauma: A válás, egy szülő halála, a családon belüli erőszak vagy a szexuális bántalmazás extrém szorongást, félelemet, haragot vagy depressziót eredményezhet.
• ADHD: A figyelemhiányos / hiperaktivitási zavarokkal küzdő (ADHD) gyermekek közel felénél oppozíciós - dacos, kötekedő, engedetlen - viselkedéses zavar jelentkezik.
• Képernyőn megjelenő erőszak: A gyermekpszichológus szakértők úgy gondolják, hogy a képernyőn megjelenő erőszak látványa ideiglenesen felébreszti a gyermekek agresszióját.

Az agresszív viselkedés kezelése

Az agresszív gyermekeket nem büntetnünk kell azért, amit még nem tudnak elég jól, hanem meg kell tanítanunk rá! A feszültséglevezetés és az érzelmek önszabályozása kulcsfontosságú. A büntetés önmagában csak elfojtja az agressziót, de nem oldja meg a mögötte lévő problémát.

Szülői és pedagógusi szerep:

• Példamutatás: Mutassunk példát gyermekünknek, hogy mi hogyan szabályozzuk a temperamentumunkat/türelmünket, így ő is megtanulja, hogyan kell kontrollálni saját magát. Goodenough szerint a szülő önuralma a legjobb garancia a gyermek önuralmára.
• Határozott beavatkozás: Sohasem fogadhatjuk el az agresszív viselkedést, és azonnal tudnia kell a gyermeknek, ha valami rosszat csinál. Egy rövid szünet jó megoldás arra, hogy rávegyük a gyermeket, át kell gondolnia a viselkedését.
• Empatikus kommunikáció: Hangsúlyozzuk, hogy teljesen normális, ha dühöt érez, de az már nincs rendben, hogy ezt ütéssel, rúgással vagy harapással fejezze ki. Javasoljunk neki jobb válaszlehetőségeket, például az érzelmei kimondhatóak.
• Következetesség: Amennyire lehetséges, ugyanolyan módon válaszoljunk minden egyes epizódra. A következmény az előre lefektetett alapokon nyugszik, a gyerek tudja, hogy mire számíthat.
• Pozitív megerősítés: Adjuk pozitív visszajelzést, dicsérjünk érte, főleg, ha a gyermek spontán, magától tesz valami jót. A visszajelzéseket a gyermek viselkedésére irányítsuk, sose a személyére.
• Felelősségvállalás: Tanítsuk meg arra, hogy felelősséget kell vállalni a viselkedésünkért. Ha a gyermeke valakinek a tulajdonában kárt okoz, akkor fizetnie kell a javításért vagy cseréért a saját juttatásaiból.
• Feszültségoldó stratégiák:
  • Rendszeres mozgás és sport: A rendszeres mozgás (pl.: egy olyan sport, amit szeret) sokszor már önmagában is képes rendezni a problémát.
  • Szimbolikus játékok: Szerepjátékok, bábozás, rajzolás, gyurmázás segítségével a gyermek anélkül szabadulhat meg a felhalmozódott fájdalomtól, feszültségtől, hogy meg kellene fogalmaznia, mi az, ami bántja.
  • Relaxáció és légzőgyakorlatok: Segíthet a megnyugvásban a relaxáció, természetjárás, légzőgyakorlatok, gyerekjóga, gyöngyfűzés, zenehallgatás, az érintés.
• Érzelemkifejezés fejlesztése: Beszélgessünk a gyermekkel minden nap arról, hogy érzi magát, mi történt vele, minek örült, mi szomorította el.
• Biztonság és önbecsülés: Ha a gyermeket úgy neveljük, hogy biztonságban érezze magát és legyen önbecsülése, akkor kevésbé fog szorongani és jobban fogja tűrni a feszültségeket.
• Testvérek közötti konfliktusok kezelése: Ne várjuk el, hogy a nagy testvér mindent megosszon a kicsivel! Engedjük, hogy legyen egy kis „titkos polca” vagy doboza, ahova elteheti a nagyon féltett kincseket.

Táblázat: A büntetés és következmény hatása az agresszióra

Mikor kérjünk szakember segítségét?

Ne halogassuk szakember bevonását, ha nem érezzük magunkat elég hatékonynak, mert ha rögzül ez a hibás megküzdési mód, nehezebb a korrekció, mint a hatékony viselkedés kialakítása.

Akkor forduljunk gyermekpszichológushoz, ha a fenti technikák nem változtatnak vagy nem segítenek, vagy ha a gyermekünk agresszív viselkedése megnehezíti, hogy részt vegyen az iskolában, családban vagy más tevékenységekben. A gyerekpszichológus vagy gyerekpszichiáter felméri az érzelmi és viselkedéses problémákat és ennek okait. Előfordulhat, hogy olyan tanulási nehézség van a háttérben, ami agresszív viselkedésben fejeződik ki. A szakember segít az érzelmek megnevezésében, egy alacsonyabb izgalmi állapot elérésében, valamint abban, hogy a gyermek szavakkal is képessé váljon kifejezni az érzelmi állapotait. Az óvodai pszichológus vagy a pedagógiai szakszolgálat nevelési tanácsadással foglalkozó szakemberei lehetnek segítségünkre.

tags: #fegyelmezetlen #verekedos #kisgyerek