Esélyegyenlőségi Programok és a Hátrányos Helyzetű Gyermekek Támogatása

A társadalmi felzárkóztatás és az esélyegyenlőség megteremtése kulcsfontosságú célkitűzés, melynek eléréséhez elengedhetetlen a hátrányos helyzetű gyermekek helyzetének javítása. Ebben a folyamatban a helyi esélyegyenlőségi programok (HEP) játszanak kiemelkedő szerepet, amelyek átfogó stratégiát kínálnak a problémák kezelésére és a lehetőségek bővítésére.

Az esélyteremtés szempontjából a hátrányos helyzetű gyermekek problémái elsősorban két nagy területre oszthatók: a szociális és az oktatási társadalmi alrendszerre. E területek számos átfedést mutatnak, és a problémák nem minden régióban jelentkeznek egyenlő mértékben. Alapvetően e problémákat a családoknak és az állam különböző alrendszereinek is kezelniük kell, hogy ne növekedjenek a társadalmi különbségek.

A szociokulturális helyzetből adódó problémák megoldás hiányában aggregálódnak, és a későbbiekben megterhelik a szociális, egészségügyi, valamint az egyénnel kapcsolatba kerülő valamennyi társadalmi alrendszert. Adott családban a felnőttek képességeik szerint járulnak hozzá gyermekeik fejlődéséhez, azonban jelentős, leküzdhetetlen akadályok esetén az államnak, illetve alkalmazottainak segíteniük kell a gyermekvédelmi jelzőrendszer jelzése vagy szülői kérés alapján.

Az állami alkalmazottak felelősségének határait elsősorban feladataik mentén jelölhetjük ki. Felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg „a személyes szférában gyökerező problémák képeznek-e komoly gátat az egyén (gyermek) társadalmi és gazdasági érvényesülése előtt”. Amennyiben igen, arra hathatós választ kell adnia a gyermeknek, illetve a gyermeket támogató társadalmi közegnek. Ennek címzettjei elsősorban a család, a köznevelési intézmények pedagógusai, egyéb társadalmi szervezetek, az önkormányzatok, illetve a gyermeket körülvevő társadalom tagjai.

A Helyi Esélyegyenlőségi Programok (HEP) szerepe

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 31. § (1) bekezdése értelmében minden települési önkormányzat ötévente, öt évre szóló helyi esélyegyenlőségi programot fogad el, amelyet kétévente felül kell vizsgálnia. 2013. július 1-jét követően a települési önkormányzatok csak hatályos helyi esélyegyenlőségi programmal (HEP) vehetnek részt hazai, uniós társfinanszírozású vagy egyéb forrásból finanszírozott pályázatokon.

A helyi esélyegyenlőségi programokat a helyi önkormányzati köztisztviselők vagy közalkalmazottak készítik el, képzésüket, a programok elkészítését és felülvizsgálatát pedig a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság (TEF) által fenntartott esélyegyenlőségi mentorhálózat segíti.

Önkormányzati feladatok és lehetőségek

Az önkormányzatok helyi esélyegyenlőségi programjait a bölcsődei, alap- és középfokú köznevelési intézmények esélyegyenlőségi terveivel is összhangba kell hozni. Ennek oka, hogy a különleges bánásmódot igénylő, a sajátos nevelési igényű (SNI), a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN), a hátrányos helyzetű (HH) és a halmozottan hátrányos helyzetű (3H) gyermekeknek konvergáló, míg a kiemelten tehetséges és a tartós gyógykezelés alatt álló gyermekeknek divergáló közszolgáltatásban kell részesülniük. Konvergáló közszolgáltatás korrekciót, azonos szintre hozást jelent, míg a divergáló közszolgáltatás eltérő szintre emelést, például tehetséggondozást.

A B) pontban található antiszegregációs célkitűzések a szegregáció ellen hatnak, hogy védett tulajdonsága miatt, illetve észszerű indok hiányában egy személyt vagy csoportot se különítsenek el a velük összehasonlítható helyzetben lévő személytől vagy csoporttól. A beiskolázási körzethatárok változtatásával cél a hátrányos helyzetű gyermekek keverése a hátrányokkal nem vagy kevésbé rendelkező gyermekekkel. Az antiszegregációs célkitűzésekkel nem ellentétesek azok az intézkedések, melyek a tisztasággal, értelmi fogyatékkal, autizmussal küzdő gyermekek részére elkülönített csoportban magasabb óraszámban biztosítanak fejlesztést.

A jegyző feladata, hogy a 2023-ban esedékes harmadik generációs HEP-ek elkészítése és nyomon követése az önkormányzat által biztosítva legyen.

Adatok és indikátorok a hátrányos helyzetű gyermekek támogatásában

A 321/2011. (XII. 27.) Korm. rendelet a helyi esélyegyenlőségi programok elkészítésének szabályairól és az esélyegyenlőségi mentorokról részletesen meghatározza a gyermekcélcsoportra vonatkozó releváns adatokat. A hátrányos helyzetű gyermekcélcsoportra vonatkozó adatok szélesebb körét a köznevelési esélyegyenlőségi terv tartalmazza, hiszen az nemcsak a problémát ábrázolja teljes mélységben, hanem a gyermekek felzárkóztatáshoz szükséges indikátor-rendszert is.

A köznevelési esélyegyenlőségi terveket figyelembe kell venni a gyermekcélcsoport felzárkóztatásában, azokkal minden településen a jegyzőnek rendelkeznie kell. Érdekes, hogy a tankerületi intézkedési terv alapjául szolgál a helyi esélyegyenlőségi program a gyermekcélcsoport vonatkozásában - és nem fordítva - annál is inkább, hogy azt csak szükség esetén háromévente kell felülvizsgálni.

Az Esélyegyenlőségi Mentor szerepe és feladatai

Az esélyegyenlőségi mentor feladatait a gyermekcélcsoportot illetően az Ebktv. 31. § (1) bekezdés utolsó fordulata tartalmazza. Ez alapján „A programalkotás során gondoskodni kell a helyi esélyegyenlőségi program és a települési önkormányzat által készítendő egyéb fejlesztési tervek, koncepciók, továbbá a köznevelési esélyegyenlőségi terv, illetve a szakképzési esélyegyenlőségi terv és a településfejlesztési terv antiszegregációs célkitűzéseinek összhangjáról”.

Az Útmutató megemlíti, de nem fejti ki azt sem, mely módon kell biztosítani ezt az összhangot. Az biztos, hogy nem lehet összhangot biztosítani a nélkül, hogy ne ismernénk meg e programokat, koncepciókat. Az esélyegyenlőségi mentorok felelősségét az Ebktv. és a vonatkozó jogszabályok, valamint az Útmutató előírásai mentén határozhatjuk meg. A mentor feladata, hogy felhívja az önkormányzat figyelmét a jogszabály által megkövetelt dokumentáció beszerzésére azoktól az intézményektől, melyek annak megalkotására kötelesek.

Konkrét példa: A Kerékteleki Védőnői Rendelő Korszerűsítése

A Kerékteleki Községi Önkormányzat által megvalósított projekt, a "Védőnői rendelő korszerűsítése Keréktelekin", kiváló példa arra, hogyan járulhatnak hozzá az infrastrukturális fejlesztések az esélyegyenlőséghez és a lakosság egészségügyi ellátásának javításához. A projekt célja a kerékteleki Védőnői Rendelő korszerűsítése, amely a Helyi Esélyegyenlőségi Program Intézkedési tervének III/3. pontját célozza meg.

A fejlesztés magában foglalja az épület energetikai korszerűsítését, a külső felújítását, valamint a szolgálati lakás komfortosabbá tételét. Külön figyelmet fordítanak az akadálymentesítésre, beleértve egy akadálymentes mosdó kialakítását is. A projekt keretében új eszközök és berendezések is beszerzésre kerülnek, többek között a méhnyakszűrés feltételeinek megteremtése érdekében.

A projekt az ÉAOP-4.1.1-15-KO1 azonosító számú felhívásra benyújtott pályázat keretében valósul meg, és hozzájárul a település befektetésvonzó adottságainak szélesítéséhez, valamint az egészségügyi alapellátás infrastrukturális fejlesztéséhez.

tags: #eselyegyenlosegi #program #vedono