És megint dühbe jövünk: Bud Spencer és Terence Hill ikonikus filmjei, valamint egy különleges memoár

Az ...És megint dühbe jövünk (eredeti cím olaszul: Pari e dispari, a. m. „Páros és páratlan”) 1978-ban bemutatott olasz-amerikai bűnügyi filmvígjáték Sergio Corbucci rendezésében. Producere Vittorio Galiano, a forgatókönyvet Mario Amendola és Bruno Corbucci írta, a zenéjét Guido és Maurizio de Angelis szerezte. A főszerepben Bud Spencer és Terence Hill látható, mint Charlie és Johnny Firpo. A mozifilm a Derby Cinematografica gyártásában készült, a Columbia Pictures forgalmazásában jelent meg. Olaszországban 1978. október 28-án mutatták be a mozikban. Magyarországon három évvel később feliratos változatban vetítették a mozikban. Szinkronizált változatát 1986. július 13-án az MTV1 televíziós csatornán sugározták, és ebben a változatban mutatták be újra a mozikban 2016.

A film története

A történet középpontjában „Paragoulis, a Görög” nevű hírhedt hamiskártyás és emberei állnak, akik Miamiban tartják markukban a kaszinókat és a fogadóirodákat. Csalással, rongálással, fenyegetéssel vagy lefizetéssel változtatják meg a sportesemények eredményeit, aminek következtében a Flotta sportolói sorozatosan vereséget szenvednek a Hadseregtől. O'Connor admirális megelégeli a dolgot és hadat üzen az alvilágnak. A kiváló sportembert, Johnny Firpo hadnagyot bízza meg az akció lebonyolításával. Ehhez azonban szükség van Johnny gyerekkora óta nem látott féltestvérére, Charlie-ra, aki régebben a Görög alkalmazottjaként szerencsejátékosként kereste a kenyerét. Charlie időközben megelégelte a hamiskártyázást, beverte a Görög orrát, távozott és megfogadta, hogy soha semmilyen szerencsejátékban többé nem vesz részt. Azóta kamionsofőrként dolgozik.

Johnny feladata valamiképpen megismerkedni Charlie-val, majd rávenni a Görög elleni akcióra. Mikor Charlie Miamiba menet szokása szerint betér az országút menti Green Frog (Zöld Béka) nevű kocsmába, hogy elfogyassza a tripla hamburgerből, habostortából és három sörből álló ebédjét, észre sem veszi a sarokban automatán játszó fiatalembert. Az ebédjét azonban félbe kell hagynia, mert megérkeznek a Görög emberei, hogy egy pénznyerőgépet állítsanak fel a kocsmában. A tulajdonos, Charlie régi ismerőse azonban tiltakozik, hiszen van már egy játékautomata a kocsmában. A tiltakozás nyomán szétverik a flippert, amivel Johnny játszik, a tulaj fejét belenyomják Charlie tortájába, ami igen rossz ötletnek bizonyul. Johnny és Charlie ketten szétverik a bandát, akik fejvesztve menekülnek.

A testvérek együttműködése

Johnny nem árulja el, ki valójában és megpróbál barátságba kerülni Charlie-val, aki azonban nem szíveli a társaságot. Végül Johnny elég trükkös módon eléri, hogy Charlie elvigye stopposként a kamionnal. Estére egy országúti csehónál állnak meg. Charlie aludni tér a kamionban, Johnny bemegy, megismerkedik egy csinos lánnyal, aki hátraviszi egy baráti pókerezéshez Nynfus-szal és Bugsyval, a Görög két emberével. Johnny először nyer tíz dollárt, végül (minden bizonnyal szándékosan) veszít több mint tízezret. Tartozása fejében felajánlja Charlie kamionját, közli a bandával, hogy egy hobó alszik a fülkében, akit nyugodtan kidobhatnak. Charlie azonban nem szereti, ha álmából nem eléggé tapintatosan ébresztik, egymaga szétveri Nynfus embereit. Másnap felhívja az egyik kocsmában szomorkodó Charlie-t, hogy találkozzanak a roncsderbyn, ahol némi bonyodalmak után elárulja valódi kilétét. Charlie beszervezése végett azt hazudja, hogy eladta a kamiont, kell a pénz a Papi szemműtétjére, mert közös apjukat a Görög úgy megverette Charlie miatt, hogy megvakult. A kamion ára sem elég a szemműtétre, mert a Papi ragaszkodik a kék szemhez, ami tovább drágítja a műtétet. A Papi persze egyáltalán nem vak, sőt, maga is benne van apróbb stiklikben, fogadásokban.

Az akció beindul, Charlie kioktatja a kiváló fejszámoló és matematikus Johnnyt a póker rejtelmeiről, Johnny egy vesztésre kijelölt és megzsarolt zsoké helyébe lépve győz az ügetőn, Charlie a kiöregedő és vesztésre álló Jamon Serrano nevű barátja helyére áll és győz egy baszk pelotaversenyen. Johnny mindkét esetben hatalmas tétekben fogad a Görög embereinél, félmillió dollárt nyer. Az igazi célpont azonban maga a Görög. Felajánlja Nynfusnak, hogy az egész pénzt felteszi egy pókerjátszmára, ha a Görög lesz az ellenfele. A múltkori kocsmai eset után Nynfus és Bugsy úgy tudják, hogy Johnny nem tud kártyázni, a Görög egy pillanat alatt vissza fogja nyerni a pénzt. Johnny csak egy forgatásra áll meg a rulettasztalnál, máris nyer egy nagy összeget. A Görög eleinte fölényes vele, de hiába minden hamiskártyás trükkje, a Charlie által kiokosított és a valószínűségszámításban is verhetetlen Johnny folyamatosan nyer. Hamarosan már a görög nadrágja és a hajó a tét. Johnny túlzásba vitte a nyerést, ami egy ilyen helyen meglehetősen ártalmas az egészségre. Ha nem érkezik erősítés, Johnny hamarosan cápaeledellé változhat.

A végső leszámolás

Egy váratlan és szerencsétlen fordulat azonban Johnny segítségére lesz. Charlie egy kocsmában felfedezi a vaknak hitt Papit, amint éppen biliárdtrükköket mutat be a vendégeknek. Ezzel Papi le is bukik, a felháborodott Charlie dühében az egész kocsmaberendezést szétveri, majd elindul motorcsónakkal vontatott ejtőernyővel a hajóra, no nem segíteni, hanem Johnnynak pár pofont kiosztani. Johnny torka körül már szorul a hurok, amikor a mennyezeten át megérkezik Charlie. Néhány pofon után azonban kapcsol, hogy nem egymással kell hadakozniuk, hanem a Göröggel. Egy humoros tömegverekedés után a banda egy kupacban hever az asztalon. A sikeres akcióért Johnny a haditengerészettől kitüntetést kap, Charlie jutalma egy minden extrával felszerelt kamion. A Görögtől nyert pénzt fej vagy írás alapon akarják elosztani. Charlie kikötése, hogy ha sem fej, sem írás nem lesz az eredmény, akkor a pénz a Charlie által nagyon kedvelt Susan nővér árvaházáé lesz.

Érdekességek és háttérinformációk

• A filmben hallható a Brotherly Love című zene a film főcímdalaként, valamint különböző jeleneteknél hallható még a Miss Robot, a Switch, a The Man on the Boat, illetve az Angels and Beans.
• A betoncipős Joe De Miro személye nem ismert, a nevét egy balladában örökítették meg. Főként az 1920-as évek amerikai gengsztervilágában a leszámolás egyik módja volt, hogy az elfogott személyt kötélen egy hordó betonba vagy cementbe mártották a cipő magasságáig. Akkoriban már ismert volt a gyorsan kötő cement, így az anyag hamar megszilárdult és utána az áldozatot vízbe dobták, a súly a fenékre húzta. A kivégzésnek ezt a módját nevezték betoncipőnek. Nem tévesztendő össze a hagyományos búvárok hasonló célt szolgáló ólomkapcájával.
• A kamion ellopása után Charlie telefonon a főnökkel beszél, elmondja, a kamiont egy Johnny nevű férfi lopta el, aki azonban nem John Travolta volt.
• A banda egyik tagja Bugsy, neve utalás Bugsy Siegelre, az egyik legismertebb amerikai gengszterre, akinek nagy szerepe volt Las Vegas kaszinóvárossá válásában.
• Amikor O’ Connor admirális áttekinti Johnny sportsikereit, elcsodálkozik, hogy miért csak második lett az összamerikai ökölvívó-bajnokságon. Johnny válasza: „Úgy, hogy Carlos Monzón lett az első”, mire az admirális rögtön megértő lesz.
• Amikor Nynfus emberei először felszólítják Charliet hogy szálljon ki a kamionból, akkor Charlie félálomban először azt hiszi, hogy rendőrök jöttek őt igazoltatni.

A szinkron és a humor

A film szinkronja is zseniális: Bujtor István és Újréti László mellett a mellékszereplők magyar hangjai is fenomenálisak. Többek között Huszár László mint McBride és Szersén Gyula is óriási, így el sem tudom képzelni, hogy eredeti nyelven akár csak megközelítheti a film azt az élményt, amit magyarul nyújt. A humor része erősebb és érthetőbb lett, annyira nem gyerekes. Maga az akció, bunyó szerintem nem hozott olyan plusz elemeket, amiért ez a film kiemelkedne. A szereplők szinte ugyanazt a sablont hozzák. Ezektől eltekintve ez is egy jó film, és a poénok, valamint a csattanó a végén olyan pluszt ad a filmnek, ami miatt megérdemli a négy csillagot. Igazi családi film, szerintem többször megnézhető, találhatunk benne egy kis akciót, jó bunyót, kis romantikát is, így azért az egész család szemezgethet a neki tetsző jelenetek láttán.

Az olyanokra, mint a „- Mi ez, hagymás bab? - Nem, krumplis hal." - párbeszéd, ami így leírva talán nem tűnik valami nagy truvájnak, de a hozzá tartozó jeleneten csak az nem röhög, akinek nemhogy humorérzéke, de még szíve sincs. Vagy „Zsugabubus" pókercsatái, a halhatatlan mondat, miszerint: „Bunkó vagy, Bugsy!", a narancsfacsarós fogadás, a jelen sorok szerzője által is gyakorta használt „búbánatos aszottmajom"-kifejezés, vagy éppen a vak Papi jelenetei, aki kék szemet szeretne, mert „vagy kék, vagy semmi"!

A film rendezője, Sergio Corbucci igazi zseni volt (lásd még: Django Franco Neróval, vagy épp a Kincs, ami nincs a Spencer/Hill-párossal), mint ahogy a fimzenét jegyző de Angelis tesók is. A történet középpontjába a szerencsejátékokat helyező (és mind az eredeti olasz, mind pedig az angol címében erre utaló, csak éppen a magyar filmesek által elferdített és jócskán megtévesztő elnevezésű) film éppen a digó emigránsok által sűrűn lakott Miamiban játszódik, mint számos olasz film akkoriban.

Egy apró geg a végére, amely jelzi, mennyire professzionális aprólékossággal is terveztek meg mindent: a filmben Charlie Firpo (őt játssza Bud Spencer, de ezt úgyis mindenki tudja) egy híres pelota-játékosnak adja ki magát, egy bizonyos Ramón Serranonak. Márpedig a pelota egy különös, baszk eredetű játék, a fallabda őse, amit jelenleg is leginkább Spanyolországban és az Egyesült Államok spanyolok által sűrűn lakott vidékein, így természetesen Floridában művelnek, ahol a film is játszódik - a súlyproblémákkal küzdő játékos nevére kísértetiesen hasonlító jamón serrano pedig egy spanyol sonkafajta, ami igen népszerű a latin népesség körében.

Bud Spencer: És megint dühbe jövök - A könyv

Bud Spencer virtuális valóságba tett kirándulásának krónikájából született meg ez a finom humorral és mély humánummal átitatott könyv. De ez az írásmű több egy egyszerű naplónál - valójában izgalmas és színes memoár, amelyben a világ különbözőbb részeiből származó rajongóival csetelő Bud feleleveníti eseménydús életpályája részleteit. Bud Spencer lefegyverző őszinteséggel fejti ki gondolatait népszerűségről és barátságról, hitről és vallásról, háborúról és békéről, családról és házasságról, gyengéd tapintattal és ragyogó éleselméjűséggel szavakba öntve nemritkán sarkos véleményét politikáról és gazdaságról, valamint globalizálódott világunk legégetőbb és legkényesebb társadalmi problémáiról. Amikor legelső, ügyetlen próbálkozásai szenzációs sikerrel járnak, hősünk elgondolkodik. Rájön, hogyan tehet fel képeket, hogyan beszélget a rajongókkal, megosztja a bölcsességeit.

Kiemelt idézetek a könyvből

• „Nem tudom visszaadni a vakok látását vagy a siketek hallását, én csak Bud Spencer vagyok.”
• „Aki barátot talál, kincset talál, hangzik az ősi és bölcs mondás, ami egyúttal a Hill-Spencer páros egyik legnagyobb filmsikerének címe is. Az idő az, ami fontos, és az idő a ti oldalatokon áll, akik sokkal fiatalabbak vagytok nálam: ne fecséreljétek el mindet a monitor előtt! Egyetlen hús-vér barát többet ér egymillió virtuális kapcsolatnál. Mert ő mindig ott lesz, akkor is, amikor kikapcsoljátok a PC-t… vagy amikor a számítógép úgy dönt, hogy bemondja az unalmast, ahogy éppen most velem is történik, hogy a fene enné meg! És most kit hívjak, hogy megjavítsa?”
• „Vagy: az anyát és az apát egyszerűen nem érdekli a gyerekük. Aki órákra egyedül hagyja a gyerekét a számítógép előtt, semmiben sem különbözik attól, aki annak idején felpofozta a gyerekeit, ha nem maradtak nyugton tévénézés közben. De azoktól sem különbözik, akik szó nélkül eltűrik, hogy a gyerekeik hajnalban jöjjenek haza a diszkóból, vagy megengedik a 13 éves lányuknak, hogy Jennifer Lopeznek sminkelve és öltözve hagyja el a házat. Erkölcscsősz lennék? Nem, csak arra a minimális tisztességérzetre apellálok, amit a családnak ez a furcsa modern koncepciója szép lassan elsorvaszt.”
• „Ahhoz, hogy legyen „visszatérés”, előbb lennie kell távozásnak, és a mi párosunk soha nem távozott. Hivatalosan nem váltunk szét soha: vagyunk, és addig leszünk, amíg a közönség újra meg újra látni akarja a filmjeinket a tévében vagy DVD-n vagy valamilyen új eszközön. Meg egyébként is, soha ne mondd, hogy soha.”
• „Ma már világos, hogy egy olyan hiteles partnerség, mint a miénk, főként kiszámíthatatlan tényezőkből születik: két ember találkozik, és megtörténik a varázslat, ami mindkettejükben ott lapult, de nem tudtak róla, amíg nem találkoztak azzal az ellenpárjukkal, akivel tökéletesen kiegészítik egymást. Manapság leginkább olyankor találkozunk, amikor Mario ráér, hiszen lefoglalják a nagy sikerű tévésorozatok, amelyekben szerepel, de ez nem kisebbíti azt a tényt, hogy a Mariával való ötvenöt évnyi házasság után ő a második leghosszabb „házasságom”, amely 1967-ben köttetett. Azt a mindenit… Két házasság két azonos nevű emberrel… Maria és Mario… Csak most jöttem rá, hogy ez is egybeesik. Ez a név biztosan illik hozzám. Bizonyára mindkét esetben a sors is közrejátszott.”
• „Életem során, a filmes karrieremet megelőzően és később színészként is, gyakran találkoztam homoszexuálisokkal, de miután én is és ők is tisztában voltak a heteró voltommal, és egyébként is úgy neveltek, hogy minden embert tiszteljek, tekintet nélkül a bőrszínére, származására és szexuális irányultságára, az ő „abnormalitásuk” soha nem került konfliktusba az én „normalitásommal”, számomra ők emberek voltak, és kész, és közülük sokakkal mély barátságot és gyümölcsöző munkakapcsolatot ápoltam.”

Kiadvány adatok

A könyv 2022-ben jelent meg 2. kiadásban, puhatáblás kivitelben, 400 oldalon. ISBN száma: 9789635721405. Fordította: Bíró Júlia. E-könyv formátumban is elérhető, 9789635720958 ISBN számmal.

tags: #es #megint #duhbe #jovunk #csecsemo