Sokan a rossz táplálkozást és a mozgásszegény életmódot okolják az elhízásért, de ez nem mindig ennyire egyszerű. Más tényezők is erőteljes hatással lehetnek a testsúlyra, amelyek közül olyanok is akadnak, amelyeket az egyén nem képes befolyásolni. Ezek közé tartozik a genetika, a környezeti tényezők, bizonyos egészségügyi állapotok és még számos egyéb faktor. Az elhízás azonban sok esetben lelki tényezőkre vezethető vissza, melyek mélyen gyökerezhetnek a gyermekkori mintákban és az érzelemszabályozás zavaraiban.
Az elhízás mint globális probléma és definíciója
A túlsúly és az elhízás a testzsír túlzott mértékű felhalmozódását jelenti, ami már kockázatot jelent az egészségre. A 25 feletti testtömegindex (BMI) túlsúlyt jelez, a 30 felett pedig elhízásról beszélünk. A túlsúly és az elhízás aránya a WHO adatai szerint a felnőttek és a gyermekek körében továbbra is növekszik. A 21. század egyik legnagyobb közegészségügyi problémája, melynek megfékezéséhez alapvető szemléletváltásra van szükség. Az Európai elhízás elleni nap fő célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet erre a globális szintű problémára és a megelőzési lehetőségekre.

Statisztikai adatok az elhízásról
Egy 2020-ban megjelent, 18 európai ország adatait elemző tanulmány becslése szerint az elhízás gyakorisága növekvő tendenciát mutat: 2037-ben éri majd el a csúcsát, a 2016-os átlagos 25 százalékról 31 százalékra növekedhet. A Global Burden of Diseases kutatás a túlsúly és az elhízás előfordulási gyakoriságát vizsgálta 195 országban életkor és nem szerint. Megállapításaik szerint 1980-tól 2015-ig az elhízás aránya a nők és férfiak körében egyaránt emelkedett. 2015-ben a becslések szerint a világon 107,7 millió elhízott gyermek és 603,7 millió elhízott felnőtt élt, az előfordulás valamennyi korcsoportban magasabb volt a nők között. A gyakoriság csúcsa a nőknél 60-64 év között, a férfiaknál 50-54 év között volt.
Helyzet Magyarországon
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentése szerint hazánkban a legmagasabb az elhízottak aránya Európában, globálisan pedig az USA, Mexikó és Új-Zéland után a negyedik helyen állunk. Magyarországon minden ötödik kisiskolás gyerek túlsúlyos vagy elhízott; a fiatal felnőttek harmada, a 65 évnél idősebbek több mint 70 százaléka küzd súlyfelesleggel az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet adatai szerint.
A probléma leküzdésére a WHO gyermekkori elhízás elleni bizottsága radikális cselekvésre szólította fel a tagállamokat. Az elmúlt években Magyarországon is számos intézkedést hoztak az egészségesebb életmód érdekében: egyes élelmiszerek gyártóit kötelezték a transzzsírsavtartalom csökkentésére, bevezették a népegészségügyi termékadót (csipszadó), a mindennapos testnevelést az általános iskolákban, illetve iskolatejprogramot, menzareformot hirdettek. Mindezek eredményeképpen a gyerekkori elhízás mértékében egyelőre nem történt javulás, de stagnálás figyelhető meg.

Lelki és hormonális okok az elhízás hátterében
Az elhízás és a túlsúly összetett probléma. A vizsgálatok szerint a túlsúly hátterében az öröklött genetikai adottságok, a hormonális tényezők, valamilyen szerv működési zavara vagy a lassú anyagcsere mindössze 10-15%-ban játszanak szerepet; kialakulásuk sokkal inkább - 85-90%-ban - a rossz környezeti mintákra és étkezési szokásokra, valamint lelki problémákra vezethetők vissza. Ha az elhízásra betegségként tekintünk, fontos, hogy elkülönítsük a testi és a lelki vetületét.
Genetikai és testi tényezők
Fontos, hogy a genetikai tényezők szerepe releváns szempont az elhízás perspektívájában. Maga az elhízás is, ahogy sok más jelenség gén-környezet kölcsönhatás eredményeképp is leírható. Habár genetikánk szempontjából hajlamosabbak lehetünk az elhízásra, az lényeges, hogy maga a genetikai fogékonyság kevés, és az elhízáshoz különböző környezeti feltételek jelenléte is szükséges. Számos szomatikus megbetegedés okozhat elhízást. Ilyen lehet többek között a pajzsmirigy alulműködés, a Cushing-szindróma vagy a különböző emésztőrendszeri betegségek.

A pszichológiai tényezők szerepe
A pszichológiai tényezők óriási szerepet játszhatnak abban, hogy az étkezéseink rendszertelenné válnak, a testsúlyunk pedig lassanként megnövekszik. Az elhízás mögött számos esetben lelki tényezők állnak. Az elhízás lelki vonatkozása legtöbb esetben az érzelemszabályozás zavarára vezethető vissza. Az étel, az étkezés alapvetően pozitívan megélt jelenség az ember számára. Alapvető szükségletünk egyikét képezi a táplálkozás, amely lényegében örömforrásként is szolgál. Mindez általános humán motiváció, azonban fontos az is, hogy a kultúra és az ahhoz kapcsolódó szokásaink jelentősen befolyásolják.
A túlzott mértékű evés hátterében szinte mindig valamilyen szintű önbizalomhiány, éngyengeség áll, amit az evéssel igyekszik kompenzálni az önbizalomhiányban szenvedő. Az önbizalomhiány, a félelem valamitől az evés, mint pótszer által csökkenthető, a frusztráció az evéssel kompenzálható, de csak valamennyire, és csak ideig-óráig, mert a társadalmi megítélés miatt egy bizonyos súlytöbblet felett már maguk a felszedett kilók válnak a frusztráció okozóivá. Ha a túlzott evésbe menekülő erre nem jön rá, akkor még mélyebbre nyomja magát önbizalomhiányos frusztrált állapotában.
Hogyan tud az érzelmi evés segíteni abban, hogy azonosísd, mit érzel?
Gyermekkori minták és az evés
Csecsemő- és kisgyermekkorban mind a gyermek táplálása, mind pedig a gyermek megnyugtatása központi jelentőségű. Ezek lényegében kéz a kézben járnak egymással. Sokszor azonban nehéz meghúzni a határt aközött, hogy az étel mikor szolgálja valóban a gyermek megnyugtatását, vagy mikor alakul át szokássá az, hogy ha a gyermek sír, akkor megetetjük. Ha a kisgyermek sír, nyűgös, könnyen abba a hibába eshetünk, hogy akkor is a kezébe nyomunk egy csokit, ha valójában nem is igényli, lényegében „betömjük” vagy „befogjuk” vele a száját. A gyermek ennek a hatására a legtöbb esetben valóban lecsillapodik. De mit tanul meg belőle? Azt, hogy az evést önmegnyugtatásra használhatja. Azt, hogy ha feszült, ideges vagy szomorú, azt az étkezéssel csillapíthatja. Az evés már csecsemőkorban kezdődik. Ha például a csecsemő éhsége nem kerül kielégítésre megfelelő mennyiségben és a számára megfelelő időközönként, később, gyerekkorban, vagy akár felnőttként, folyamatosan sokat fog enni, vagy pedig az elé került ételt mohón felfalja, mintha attól félne, hogy valaki elveszi előle. Ha az evéshez való viszonyunkat hibásan sajátítjuk el csecsemőkorban, később nagyon nehéz lesz ezen változtatni. Vagy, ha a csecsemő jelzéseit az anya nem megfelelően felismerve reagál, és minden ilyen jelzésre azzal válaszol, hogy megeteti őt, akkor a csecsemő azt tanulja meg, hogy nincs különbség a testi éhség és az érzelmi éhség között. Enni „kell”, attól mindig jobban érzi majd magát.
Stressz és érzelmi evés
A súlygyarapodás egyik leggyakoribb okozója a stresszevés, azaz amikor megküzdési mechanizmusként eszünk. Talán rossz napod volt, és úgy érzed, megérdemelsz némi jutalmat, vagy magányosnak érzed magad, és a kanapén kötsz ki egy pizzával és egy tábla csokival. Az evést megküzdésként is alkalmazhatjuk, ezt nevezzük érzelmi evésnek. Mindez sokkal erőteljesebben jelentkezik, ha hosszú távon vagyunk kitéve krónikus stressznek. Ebben az esetben a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely aktivitása fokozódik, ennek hatására pedig fokozottan termeli a kortizolt, amit más néven stresszhormonnak is nevezünk. A stressz hatására nem csupán a kortizol, hanem az inzulinszint is megemelkedik, amely a zsír raktározásához járul hozzá. Ezekben az esetekben nem feltétlenül szükséges az elhízáshoz az, hogy az elvártnál több kalóriát vigyünk be, hiszen ilyenkor nem a többletkalória vezet elhízáshoz. A stressz a rossz alvásminőségen keresztül is befolyásolja emésztésünket és testsúlyunkat. A stressz és szorongás a legtöbb esetben alvászavarhoz vezet, a rossz minőségű vagy nem megfelelő mennyiségű alvás pedig szintén az elhízás táptalajaként említhető. A különböző gyulladásos emésztőrendszeri megbetegedések növelik az elhízás valószínűségét.
Depresszió és szorongás
Sokan fordulnak a depresszió és a szorongás hatásainak leküzdésére az ételekhez, ráadásul a depresszióban szenvedők kevésbé tudják magukat rászánni a testmozgásra, ami szintén súlygyarapodáshoz vezethet. Az alvási szokások és a stressz, a depresszió, valamint az egészségtelen étkezési szokások között nyilvánvaló összefüggés van. A depresszió levertséggel, kevés energiával jár, amikor az ember sosem érzi magát életerősnek és kipihentnek. Olyan étkezéssel, amely energiát ad, és nem pedig elvesz.
Önkép és énkép
A testünkkel kapcsolatos legkorábbi tapasztalataink velünk maradnak, és meghatározzák, hogyan látjuk magunkat a világban. Az elhízás olyan címkévé válhat, ami meghatározza az énképet, és védelmet jelent a külvilágtól. Ha a lelki tényezők miatt hízik el, akkor a többletsúly nem erőt sugároz, hanem éppen hogy gyengeséget. A bizonytalanságát próbálja a többletkilók párnája mögé bújtatni. Az elhízás miatt felszedett kilók védőbástyául szolgálnak nemcsak a külvilággal szembeni támadások elleni védekezésre, hanem saját énképe védelmében is. Ha többnek, nagyobbnak láttatja magát, akkor saját maga előtt is képes lesz talán elhinni, hogy elég erős ahhoz, hogy megbirkózzon a nehézségekkel, és legyűrje azokat.

A plusz kilókkal megerősített önvédelem egyébként is felettébb bizonytalan és kétélű fegyver. Néhány kiló felvett „tekintély” még növelheti is a magabiztosságát és az önbizalmát. Az elhízottakkal kapcsolatos társadalmi megítélés miatt azonban az önvédelem érdekében felvett kilók hamar önbizalomrombolóvá is válhatnak. Ha pedig ebben a helyzetben ráadásul még több evéssel próbálja megvigasztalni magát, akkor még több kiló fog felkúszni, és a folyamat könnyen egy önmagát erősítő lefelé húzó spirál lehet.
A divatdiéták és a testképzavar
Habár a testre vonatkozó ideálok minden időkben jelen voltak, az, hogy ez miként alakult, az adott kultúra és az adott társadalmi berendezkedés jelentősen befolyásolta. Jelen korunkra leginkább úgy tekinthetünk, ahol a két szélsőség egyidőben mutatkozik meg. A fejlettebb társadalmakban uralkodó jólét táptalaja lett az elhízásnak, ugyanakkor a social media diktálta elvárások hatására kialakult „társadalmi testképzavar” szinte már általánosnak mondható. Ezzel együtt a különböző evészavarokban, például az anorexia nervosában vagy a bulimia nervosában szenvedők száma szélsőségesen megemelkedett. Az adott feltételek és az elvárások sora nem tiszta; hogyan alakítsak ki pozitív és koherens énképet egy olyan társadalomban, ahol a cél legtöbb esetben a sovány testalkat elérése, és ugyanakkor ahol minden igény gyorsan és azonnal kielégíthető. Fogadjam el magam plusz kilókkal, kövessem a plus size modellek által képviselt „testpozitív” nézeteket?
Az elhízás lelki okai a testtájak szerint
A túlsúly kialakulása több tényezős is lehet. Például ha fiatal lányként azt tapasztaltad, hogy folyamatosan bántanak a külsőd miatt, ezáltal későbbiekben teherként fogod megélni a nőiességedet.
- Hasra hízás lelki okai: Szexualitással kapcsolatos problémák, tudat alatt távol szeretnéd tartani magadtól a partneredet. Nem tudod, nem mered közel engedni magadhoz a másikat, mert attól félsz, hogy a személyes teredbe lép és meglátja az igazi Önvalódat. Békétlen vagy önmagaddal és a környezeteddel. Női szerepekkel nem tudsz megfelelően azonosulni, tudat alatt véded ezt a területet.
- Fenékre ill. combra hízás lelki okai: Önérvényesítéssel kapcsolatos félelmeidről szól. Szorongsz és aggódsz a teljesítményeidért. Félsz felvállalni önmagad a saját érdekeidet képviselni, és ez pont azt a gombodat nyomogatja, hogy „nem vagy elég jó”. Ezek a félelmek az élet bármely területén is megjelenthetnek. Lehet, túl óvatos és visszafogott vagy.
A lelki okok feltárása és a segítség
Ha mélyen gyökerező pszichológiai tényezők befolyásolják az egészséges testsúlyunk elérését, pszichoterápiára lehet szükség, amely feloldja a gyermekkori mintáinkat. Ha sikertelenül küzdesz a fogyásért, gondold át, milyen falakba ütközöl a folyamat közben. Fontos, hogy ne maradj egyedül a folyamatban, legyen aki támogat fogyás közben. Ha nem csak időlegesen szeretnénk kezelni a problémánkat, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy az elhízásunk hátterében milyen lelki okok húzódhatnak meg. Nézzünk szembe magunkkal és tartsunk önvizsgálatot. Először is lássuk tisztán, hogy miért szeretnénk lefogyni. Ez a vágy valóban belülről fakad, vagy kizárólag a külső elvárásoknak akarunk így megfelelni? Ha külső nyomásnak engedve szeretnénk változtatni az étkezési szokásainkon, számíthatunk arra, hogy az eltökéltségünk nem fog sokáig tartani. Belső és szilárd elhatározásra van szükség ahhoz, hogy a sok éve megszokott étkezési szokásainkon és napi rutinainkon változtatni tudjunk.
Hogyan tud az érzelmi evés segíteni abban, hogy azonosísd, mit érzel?
Pszichológus szerepe
A túlsúlyosok esetében az elsődleges feladat a testi egészség visszanyerésének elősegítése fogyással, rendszeres testmozgással, az életmód és az étkezési szokások átalakításával. A tartós és eredményes fogyáshoz fontos megváltoztatni a berögzült gondolkodási mintákat, megérteni a súlyfelesleg hátterében álló lelki okokat, melyek teljesen egyediek, ezért általános érvényű megoldások sincsenek. Mindehhez sok idő, munka és türelem szükséges. A testsúly és a lelki egyensúly szoros összefüggésben áll egymással. Kutatási eredmények azt igazolják, hogy azok az emberek, akik drasztikus beavatkozással (pl. gyomorszűkítés) szabadultak meg a túlsúlytól, és nem részesültek pszichológiai tanácsadásban, azok később depressziósok lettek, mert nem tudtak mit kezdeni az új külsejükkel.
A fogyás egyúttal önismereti út is: megváltozhat a családban, a baráti körben elfoglalt szerep, olyan kihívásokkal kell szembenézni, amelyekkel korábban vagy nem kellett, vagy az evés jelentette a megoldást. A fogyás okozta lelki változásokkal nehéz egyedül megbirkózni, ezért célszerű pszichológushoz, terapeutához fordulni, akik segíteni tudnak az egészségtelen szokások megváltoztatásában, a lelki megerősítésben. A pszichoterápiás kezelés lehet egyéni vagy kiscsoportos (pl. relaxációs, hipnoterápiás, önsegítő csoportok, családterápia), illetve ezek kombinációja. Kispál Mónika, a Budai Endokrinközpont pszichológusa szerint: "A pszichológus elsősorban azzal segít, hogy teret ad a kliensnek és empatikusan, feltétel nélkül elfogadja őt. Az elhízásnak sokféle oka lehet: lehet szervi, de lehet lelki oka is. A pszichológus dolga a lelki okát feltárni, és abban segíteni a klienst, hogy megértse, elfogadja, és azután változtatni tudjon saját testi és mentális egészsége érdekében."
Falászavarok kezelése
Az elhízott vagy túlsúlyos embereknél előfordulhat falászavar is. Falászavarnak nevezzük azt az állapotot, amikor valaki sokkal gyakrabban és sokkal többet eszik rövid idő alatt, mint mások, és ebben az sem tartja vissza, ha már úgy érzi, hogy jóllakott. Előfordul az is, hogy egy-egy falási roham végére a rosszullét tesz pontot. A falászavart általában negatív érzelmek (harag, feszültség, depresszió, frusztráltság) váltják ki. A fogyásra tett hiábavaló kísérletek nem illeszkednek a kövérséggel kapcsolatos, mélyben megbúvó hiedelmekhez, ami gyakran falási rohamokhoz és önszabotázshoz vezet. A falási rohamok, a zsírpárnák, a kényszer-evés, a problémás fogyás, az állandó jojózás: ezt mind okozhatja a bemutatott, ezúttal lelki betegség.
Életmódváltás és tudatosság
A tartós súlycsökkenés elérése hosszú folyamat, melyhez türelem és kitartás szükséges. A szervezet kiéheztetése helyett életmódváltásra van szükség ahhoz, hogy elérjük a kívánt célt. Az egészséges étrend kialakítása nem hasonlít a gyors fogyással kecsegtető szélsőséges diétákra. A vegyes étrend helyes arányban biztosítja a szervezet számára a szükséges tápanyagokat. Mindemellett teremtsük meg a lehetőségét a napi 4-5 alkalommal való étkezésnek. Az IdealBody® Programok kidolgozásánál nagy hangsúlyt fektettünk a rendszerességre és a fontos tápanyagok bevitelére, amelyek segítenek abban, hogy energiád az egész napra kitartson. Az IdealBody® diétás étrendtervező segít megtervezni számodra az ideális étrendet.
Az evés tudatossá tétele
Nagyon fontos, hogy korábbi, habzsoló étkezési mintáinkat feladva tudatosan együnk, hiszen ilyenkor meghosszabbodik az evés ideje, ezáltal nő az azzal járó élvezet is. Ennek során megváltozik a táplálékhoz fűződő viszonyunk is. Azok, akik megváltoztatták belső mintájukat, érdekes módon azt tapasztalták, hogy egyáltalán nem lesznek kövérek, ha tudatosan élvezik az evést. A zsírpárnákért leginkább a rossz lelkiismerettel, titokban behabzsolt tortaszeletek a felelősek. Nem csak enni, de böjtölni is tudatosan érdemes. Ha tudatosak vagyunk, alig követhetünk el hibát. Akkor vagyunk a leginkább tudatosak, ha éberek vagyunk, éberek akkor vagyunk, ha ott vagyunk, ahol vagyunk, ha valóban éljük azt a pillanatot, amiben benne vagyunk. Tudatos böjtöléssel hosszú távon megmaradhatunk középpontunkban.