Az immunrendszer szerepe a vetélésben és a termékenységben

A vetélés sokkal gyakoribb, mint azt gondolnánk. Vetélésnek nevezzük, amikor a megfogant magzat nem tud kifejlődni, hanem "kilökődik". Az összes terhesség közel 50%-a vetéléssel végződhet, azonban sok esetben már azelőtt elhalnak az embriók, mielőtt a terhességet egyáltalán felismernénk. Az azonosított terhességekben a vetélés aránya hozzávetőleg 10-15%, amelynek fele pedig nem tisztázott eredetű.

Ismétlődő vetélésről (habituális vetélés) akkor beszélünk, ha legalább 3 vetélés (36 éves kor felett legalább 2 vetélés) történik. A habituális vetélés gyakoribb állapot, mint azt elsőre gondolnánk, a teherbeeséssel próbálkozó párok kb. 1%-át érinti. Az első napokhoz képest ahogyan halad előre a terhesség, úgy lesz egyre kisebb esélye a vetélés előfordulásának. A legtöbb vetélés a terhesség 12. hete előtt következik be. A 6. és 12. hét között bekövetkező spontán vetélés természetes és mesterséges úton létrejött terhesség esetében is előfordulhat.

A vetélés hátterében számos tényező állhat, például genetikai, hormonális, anyagcserezavarok, a méh anatómiai eltérései, fertőzések, környezeti hatások, foglalkozási okok, trombóziskészség, és ide sorolhatók az immunbetegségek is. Az esetek közel felében azonban nem derül fény a habituális vetélés okára.

A vetélés lehetséges okai infografika

Az immunrendszer és a terhesség kapcsolata

A terhesség egy különleges állapot. Testidegen "anyagot" hordoz a nő 9 hónapon keresztül. Az immunrendszer különösen érzékeny a tápanyagok hiányára. Pontosan ezért, ha a fogantatás és az egészséges terhesség esélyét növelni szeretnéd, akkor nem feledkezhetsz meg immunrendszered táplálásáról, megfelelő működésének támogatásáról sem.

Immunrendszered napi 24 órában, megállás nélkül dolgozik azért, hogy te egészséges maradhass. Az egészséges immunválasz azonosítja a betolakodókat (vírusokat, parazitákat, baktériumokat, stb.), majd elpusztítja, semlegesíti azokat. A legyengült immunrendszer egyrészt nagyobb kockázatot jelent a fertőzések, megbetegedések szempontjából, amelyek a hormonháztartásra is negatívan hathatnak, másrészt a terhesség létrejöttének és fenntartásának sem kedvez.

Az immunrendszer felel bizonyos vérerek aktiválásáért is, amelyek a méhlepény létrehozásához és növekedéséhez, így a babád egészséges fejlődéséhez mindenképpen szükségesek. Az egészséges immunválasz nemcsak a kórokozók leküzdéséhez fontos, sokrétű szerepet játszik a hormonháztartás egyensúlyában, a termékenységben és a terhesség fenntartásában is. A legfrissebb tudományos kutatások szerint a jól működő immunrendszer létfontosságú a női reproduktív egészségben. A különböző immunfolyamatok az ovuláció bekövetkeztében, a beágyazódásban, a terhesség fenntartásában, a szülésben és az anyatej termelődésében is részt vesznek.

Az immunrendszer a női ciklussal elválaszthatatlan kapcsolatban áll. A ciklus első felében, a follikuláris fázisban a megemelkedett ösztrogénszint hatására beindul a méhnyaknyák termelése. Mivel így egyéb idegen mikrobák is szabadabb utat kapnak, az immunrendszernek résen kell lennie, aktívabban kell dolgoznia. A ciklus második felében, a luteális fázisban a progeszteronszint emelkedik meg, ilyenkor az immunitás ideiglenesen lecsökken, hogy a szervezet felkészüljön az esetleges terhességre. Ez fontos, hiszen ellenkező esetben az immunrendszer megtámadná az embriót, illetve később a magzatot, ami lényegében „idegen test”.

KliniKaland: Immunrendszer – Hogyan védekezik a szervezetünk a kórokozók ellen?

Immunológiai okokból történő vetélés

Az immunológiai okokból történő vetélésnél az idegen-barát felismerési rendszer csorbul. A magzatot felerészben apai, az anya számára idegen sejtek alkotják, melyek génállományát az apa határozza meg. A terhesség alatt ezért az anya immunrendszere elnyomja a saját működését, hiszen az „idegen test”, a magzat megtartására törekszik.

Olyan esetekben beszélhetünk alloimmun mechanizmusról, amikor az egyébként szabályosan működő anyai immunrendszer az „idegennek felismert” magzati sejtek iránt túlságosan elutasító, vagy esetleg nem megfelelően működnek az ilyen támadó reakciók elhárítására hivatott szabályozó/gátló mechanizmusok. Ilyenkor az anya nem termel védőanyagot a magzat számára, ami szükséges lenne a magzat „eltakarásához” az immunrendszer elől.

Speciális immunológiai ok az is, amikor a habituális vetélés mögött az autoimmun folyamatok miatti fokozott véralvadékonyság áll. Ilyenkor a magzatot táplálni hivatott méhlepény apró ereiben sok-sok apró méretű vérrög (mikrotrombus) képződik. Ilyen esetben terhesség legtöbbször véralvadásgátló gyógyszer alkalmazása mellett kihordható. A trombózisok miatti vetélés kivizsgálását és kezelését társközpontok végzik.

Autoimmun betegségek és vetélés

Autoimmun betegségeknél az immunrendszer túlbuzgóvá válik és nemcsak idegen anyagokat, de a test saját, egészséges szöveteit is megtámadja. Ez olyan nagymértékű gyulladást válthat ki a szervezetben, ami megzavarja vagy megakadályozza az ovulációt. Emellett az önmaga ellen forduló immunrendszer a spermiumokat vagy akár embriókat is veszélyként észlelheti és elpusztíthatja. Több mint 80 különböző autoimmun betegség létezik, de kb. egy tucat tartozik a leggyakrabban előfordulók közé.

Példák autoimmun betegségekre, melyek vetélést okozhatnak:

  • 1-es típusú cukorbetegség
  • Szklerózis multiplex
  • Lupusz
  • Gyulladásos bélbetegség
  • Reumatoid artritisz
  • Pajzsmirigyet érintő Graves-Basedow-kór és Hashimoto-betegség
  • Pikkelysömör
  • Lisztérzékenység

Az antifoszfolipid szindróma (APS) egy olyan autoimmun rendellenesség, amely szintén fokozott vérrögképződési hajlammal jár, ezáltal pedig magában hordozza a vetélés kockázatát is. Ennek során a szervezet olyan antitesteket termel, amelyek a foszfolipidek egyes alkotóelemeit támadják. Ezek az antitestek károsítják a véredények belső falát, ezáltal pedig fokozzák a vérrögök képződését, és a vetélés, vagy akár a koraszülés kockázatát.

Lupusz esetén például féléves tünetmentes időszak után javasolják a teherbeesést, ilyenkor van a legkisebb esély a tünetek fellobbanására és a legkedvezőbb a terhesség kimenetele. A fel nem ismert lisztérzékenység és a nőknél gyakori autoimmun pajzsmirigy-gyulladás is meddőséget okozhat, de a vetélések kockázatát is növeli. Az antifoszfolipid szindrómára sajnos az esetek többségében csak az ismétlődő vetélések hívják fel a figyelmet.

A leggyakoribb autoimmun betegségek és tüneteik

Kivizsgálás és kezelés

Ha ismétlődő vetélések esetén még nem történt immunológiai irányú kivizsgálás, akkor azt javasolt az újabb tervezett teherbeesés előtt elvégeztetni. Az első konzultációra vigyük magunkkal a korábbi leleteinket, az addig elvégzett vizsgálat eredményeit. Az immunológus ezek alapján és a személyes beszélgetést követően további vizsgálatokat kérhet.

Vérvizsgálatból fény derülhet például a fel nem ismert autoimmun betegségre, ami adott esetben immunszupresszív (az immunrendszer működését elnyomó) készítményekkel tünetmentessé tehető. A már diagnosztizált autoimmun betegeknek is javasolt immunológussal konzultálni, hiszen már a tervezett terhesség előtt szükség lehet a korábban beállított gyógykezelés módosítására.

Immunológiai vizsgálatok

  • NK-sejtek aktivitásának és arányának vizsgálata: Megbecsülhető, hogy az immunválasz kialakításában résztvevő sejtek „milyen nyelven beszélnek” (Th1/Th2 válasz egymáshoz viszonyított aktivitása), vagyis a köztük kialakuló kommunikáció inkább befogadó-tanuló, vagy támadó-elutasító választ szokott-e eredményezni.
  • Alvadási funkciók mérése: Erre hagyományosan a „lupusz antikoaguláns” elnevezésű tesztet végzik el.
  • Antitestek kimutatása: Mód van a folyamat kiváltásában résztvevő különféle antitestek kimutatására is (például a cardiolipin ellenes antitestek).
  • Specifikus immunvizsgálat: Bizonyos esetekben az anyai immunitás speciálisan elutasító a magzati sejtek iránt, melyeket részben a partner genetikai állománya határoz meg. Specifikus immunvizsgálattal mód van ennek megítélésére.

Kezelési lehetőségek

Amennyiben immunológiai ok igazolódik, többféle módszer létezik a kezelésre:

  • Immunszupresszív szerek: Autoimmunitás esetén gyógyszerekkel egyensúlyban tartható az immunbetegség, immunszupresszív szereket alkalmaznak.
  • Lipid infúziós terápiák: Alloimmunitás esetén, jól definiált körülmények között hatékony lipid infúziós terápiák is rendelkezésre állnak. A lipid infúziók jótékony hatása egyértelműen ismert, meghatározott protokoll szerint való alkalmazásuk négy infúzióból álló sorozatot jelent.
  • Intravénás immunglobulinok: Ezeknek is helyük van a terápiás palettán ismert autoimmun betegség esetén.
  • Apai sejtekkel végzett oltás (LIT beavatkozás): Amennyiben ritka összeférhetetlenségi esetről van szó, az anya számára az apai sejtekkel oltóanyagot készítenek. Ennek lényege, hogy az apai fehérvérsejtekkel készített oltás hatására az anyában védő, blokkoló ellenanyagok termelődnek, melyek a magzatot letakarni képesek.

Fontos tudni, hogy ma már az immunproblémák is csak ritkán állnak a gyermekvállalás útjába. A kiegyensúlyozott táplálkozás, rendszeres testmozgás, stresszoldás és terhesvitamin szedése immunbetegségek esetén is fontos. A gyümölcsökben, zöldségekben, hüvelyesekben, teljes értékű gabonákban, halakban és olívaolajban gazdag, de vörös húsokat, finomított és feldolgozott élelmiszereket nem tartalmazó gyulladáscsökkentő étrend különösen hasznos lehet.

Az immunrendszer erősítésének módjai

Táplálkozás és életmód az immunrendszer támogatására

Ahhoz, hogy az immunrendszer erős és egészséges maradjon, kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag táplálkozásra van szükség. A jó hír, hogy ezzel egyúttal a hormonháztartásod megfelelő működését és termékenységed támogatását is biztosíthatod.

A hangsúly mindenképpen az egyensúlyon és mértékletességen kell, hogy legyen: a szigorú diétázás és a túlevés egyaránt károsítja az immun- és hormonműködést. Étrendedben az alábbi alapvető szabályok betartására törekedj:

  • Minden étkezés tartalmazzon valamilyen egészséges, sovány fehérjeforrást (pl. bio szárnyashús, tojás, kefir, bab, borsó, lencse).
  • Napi 5-9 adag gyümölcs és zöldség (a bogyós gyümölcsök, sötétzöld leveles és keresztesvirágú zöldségek különösen hasznosak).
  • Minden étkezés tartalmazzon egészséges zsírsavakat (pl. avokádó, tenger gyümölcsei, diófélék, magok, finomítatlan olajok, például kókuszolaj vagy olívaolaj).
  • Napi 1-3 adag gluténmentes, teljes értékű gabona (pl. quinoa, barna rizs, köles, teff, amaránt).

Mindezek mellett fókuszálj az alábbiakra is:

  • Igyál legalább 2 liter vizet minden nap, egyenletesen elosztva a nap folyamán.
  • A tányérod fele változatos színű zöldségekből, gyümölcsökből álljon, minden étkezésnél.
  • Fogyassz rendszeresen probiotikumokban gazdag, erjesztett ételeket (pl. bio joghurt, kefir, kimcshi, nyers savanyú káposzta, kombucha).
  • Szedj immunerősítő gyógynövényeket, pl.: echinacea, fokhagyma, bodza, homoktövis, kurkuma, gyömbér, kamilla. (Figyelem! Autoimmun állapot esetén kerülendők az immunserkentő gyógynövények, pl. echinacea, bodza, fokhagyma, ashwagandha, illetve általában véve érdemes óvatosnak lenni az adaptogénekkel.)
  • Ügyelj a megfelelő D-vitamin pótlásra egész évben, de különösen a hűvösebb időszakokban. Ez mind a hormon-, mind az immunrendszered miatt alapvető.

Számos olyan adaptogén gyógynövény is létezik, amely egyszerre támogatja az immunrendszert és a hormonháztartás egyensúlyát. Adaptogénnek nevezzük azokat a növényeket, amelyek növelik a szervezet ellenálló képességét a pszichés vagy fizikai stresszel szemben. Jó választás a maca gyökér, máriatövis, reishi (ganoderma) gomba, cordyceps gomba, ashwagandha (álombogyó).

Ugyanakkor kerüld a finomított cukrokat és szénhidrátokat, melyek csökkentik a termékenységet, fokozzák a gyulladásokat és elnyomják az egészséges, normál immunválaszt. Az ideális omega-3/omega-6 arány 1:1 és 1:4 között van, ennek eléréséhez limitáld a feldolgozott élelmiszerek (pl. chipsek, snackek, cukros üdítők, készételek) fogyasztását és növeld a hideg vízi halak, tengeri herkentyűk, lenmag, chia mag és omega-3 tartalmú étrend-kiegészítők fogyasztását.

tags: #eros #immunrendszer #veteles