A terhesség feltételei, jelei és a heregolyó szerepe a reprodukcióban

A terhesség, más néven várandósság (graviditás), az az állapot, amikor a nő méhében egy vagy több utód fejlődik. Az emberi terhesség az egyik legtöbbet tanulmányozott emberi állapot, melynek során az embrió, majd magzat kihordására kerül sor. Általában egy gyermek kihordása történik, de ikerterhesség is lehetséges. A terhes nők gondozásával szülésznő (bába) vagy szülész-nőgyógyász szakorvos foglalkozik.

A teherbeesés alapvető feltételei

Egy kisbaba fogantatásához számos tényező összehangolására van szükség. A teherbeesés folyamata nem magával a fogantatással kezdődik, hiszen sokféle folyamat zajlik a testben, amely lehetővé teszi annak sikerét. Kezdve a hormonális jellemzőkkel: a petesejtek és spermiumok termelését szabályozó hormonok megfelelő működése például nagyon fontos szempont.

A petesejt fejlődése és ovuláció

A fogamzóképes korú nőknél havi rendszerességgel megtörténik ez a folyamat, akkor is, ha nem terveznek gyermeket. A szervezet minden esetben felkészül arra, hogy adott esetben a kismama képes legyen kihordani a gyermeket. A várandósság első hetében (vagyis az új ciklus első hetében) kezdődik a havi vérzés. A menstruáció, ahogy a megelőző hónapokban is, ugyanolyan hosszú és intenzív.

A várandósság második hetében petesejtek érnek a petefészkekben, és a méh nyálkahártyája fokozatosan ismét felépül, mert az utolsó ciklus során a nyálkahártya távozott a vérzéssel. A nyálkahártyának újra fel kell épülnie, hogy a megtermékenyítés után a petesejt beágyazódjon. A petesejtek, amelyek havonta készen állnak a megtermékenyülésre, előzetesen három hónapig érnek, mielőtt távoznak a petefészekből.

A második hét végén, kb. 14 nappal a menstruáció kezdete után, sok nő szúró fájdalmat tapasztal bal vagy jobb oldalon, vagy középen az ovuláció során. Attól függően, melyik oldalon jelentkezik fájdalom, lehet arra következtetni, hogy melyik petefészekből származik a petesejt. Az ovuláció időpontja rendkívül fontos a fogantatás szempontjából, mert ez az a folyamat, amikor az érett petesejt kijut a tüszőből, és készen áll rá, hogy megtermékenyüljön.

A teherbeesés időpontjának lehető legpontosabb meghatározására az egyik módszer a testhőmérséklet mérése. A menstruáció első napjától eltelt napok számolása is megbízható módszer. A petesejt általában egy napig él.

Az egészséges életmód szerepe

Már a várandósság tervezése alatt is kiegyensúlyozott étrend javasolt, amely gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. Az érés folyamatához nemcsak hormonokra, vitaminokra és ásványi anyagokra van szükség, hanem zsírra is. Emiatt a termékeny petesejt egyik feltétele a kiegyensúlyozott étrend, amely zsírokat is tartalmaz. A testzsírszázalék túl magas vagy túl alacsony szintje miatt is csökkenhet vagy teljesen kimaradhat a peteérés. Ugyanilyen fontos az egészséges életmód illetve a kiegyensúlyozott életritmus, amelyben a pihenés kellőképpen ellensúlyozza a munkát.

A hímivarsejtek és a heregolyó szerepe

A heregolyó egy tojás alakú páros szerv, ami a herezacskóban helyezkedik el a pénisz alatt. A herék azért vannak a testen kívül herezacskóban, mert így a testtől függetlenül szabályozható a hőmérsékletük - a spermiumok ugyanis alacsonyabb hőmérsékleten termelődnek jobban. Az emberi herezacskókban nagyjából öt fokkal hidegebb a hőmérséklet, mint a férfiak testének egészében. Éppen ezért egy hosszú, forró fürdő vagy éppen egy túl szoros (ezáltal a heréket a testhez passzírozó) alsónadrág csökkenti a spermatermelést. A herék általában aszimmetrikusan helyezkednek el - ennek van biológiai oka: ez is a hőmérséklettel függ össze, így külön szabályozhatja a test a hőjüket. A fiatal spermiumok a herék kanyarulatos spermaképző csatornácskáiban található őssejtekből, az úgynevezett spermatogoniumból alakulnak ki. A spermatogonium kettéosztódik, a fele visszamarad, hogy majd újra továbbosztódjon, a másik fele pedig a Sertoli-sejtrétegbe vándorol. Ekkor még 23 pár kromoszómából áll, majd felezéssel osztódik, így megfeleződik a kromoszómaszám. Ekkor a mellékherébe vándorolnak, és onnan az ondóvezetékben jutnak, ahol akár heteket is várakoznak. A herék egyébként még magzatkorban szállnak le, vagyis kerülnek be a herezacskóba, de az is megeshet, hogy ez mégsem történik meg a születésig. Négyhónapos korig ez még normálisnak számít, utána viszont általában sebészileg oldják meg a problémát. Ha egy egészséges és termékeny pár szexuális kapcsolatot folytat a termékeny napokon, a teherbeesés valószínűsége így is csak 25%.

Megtermékenyülés és beágyazódás

A fogantatás akkor történik, amikor a női ivarsejtet (oocyta, pete v. óvum) a hímivarsejt v. ondósejt megtermékenyíti. A hímivarsejtek a szexuális aktus során kerülnek a nő hüvelyébe, ahol 48 órán át termékenyítőképesek maradnak. A két ivarsejt általában a petevezetékben találkozik. A megtermékenyített petesejt (zygota) első osztódására a méhkürtben kerül sor, az anya szervezetében ekkor már megindulnak azok a hormonális változások, amelyek révén a korai terhességet ki lehet mutatni. A hüvelyi környezet pH-értéke és a méhnyak szekréciója az ovuláció körül optimális a hímivarsejtek mozgása szempontjából. A hímivarsejtek így könnyen bejuthatnak a petevezetékbe. A spermiumok kb. 3-5 napig életképesek a női testben. Mivel az ovuláció pontos ideje általában nem ismert, a termékeny napokban gyakrabban éljenek szexuális életet. Minél gyakoribb a szexuális kapcsolat, annál nagyobb az esély a teherbeesésre. Ideális esetben két nappal az ovuláció előtt érdemes szexuális kapcsolatba kerülni a leendő apával.

A megtermékenyült pete a méh üregében a hormonok által felkészített nyálkahártyára tapad. Ez a beágyazódás, amely több napig tartó folyamat, és azt a történést írja le, amikor a zigóta hozzátapad a méh falához. Ez leggyakrabban az ovulációt követő 8-10. napon történik. A méhnyálkahártya az ő segítségével készül fel a petesejt befogadására. Miután lezajlott a beágyazódás, az embrió körül kifejlődik egy sejtréteg, amely a méhnyálkahártyába behatolva segíti a minél erősebb megtapadást, valamint a méhlepény kifejlődését. Ezután alakulnak ki azok a sejtek is, amelyek a már említett HCG hormon termelődéséért felelnek.

A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, ez a sikeres fogantatás igazán lényeges mozzanata, azonban még nem feltétlenül biztosíték a terhesség megvalósulására. Amennyiben már maga a beágyazódás sem történik meg, annak hátterében is számos probléma állhat. Ezeket nehézségeket a szakintézményekben általában tudják orvosolni, és hozzásegíteni a párt a teherbeeséshez. A beágyazódás után kezd kifejlődni a méhlepény (placenta), amely a magzat számára biztosítja a szükséges tápanyagokat az anya szervezetéből.

A terhesség jelei és tünetei

A terhesség legfontosabb jele a menstruáció elmaradása. Amint megfogan egy kisbaba, az anya szervezete máris elkezd készülni a szülésre és a szoptatásra. A folyamat már a megtermékenyítés pillanatában beindul. A progeszteron hatására megszűnik a peteérés, (általában) elmarad a menstruáció. A HCG (human chorionic gonadotropin) hormon kiválasztásával jelzi az anya szervezetének a megtermékenyülést. A béta HCG a beágyazódást követően kezd el termelődni, ami a fogantatás után átlagosan 7-10 nappal következik be. A beágyazódásig a szervezetünk gyakorlatilag „nem tud róla”, hogy terhesek vagyunk, mivel nem termelődik HCG, így klasszikus terhességi tüneteket sem érezhetünk. Onnantól kezdve viszont, hogy az embrió beágyazódott, már bármikor tapasztalhatunk furcsaságokat.

A várandósságnak vannak gyanújelei, valószínűségi és biztos jelei. A gyanújelek talán leggyakoribb esetei az idegrendszerre vonatkozó szubjektív tünetek (pl. hangulatingadozás), illetve a hányinger, és a reggeli hányás.

Korai tünetek (1. trimeszter)

• Menstruáció elmaradása: A terhesség megállapításához a legfontosabb jel a menstruáció elmaradása.
• Mellfeszülés és érzékenység: Az emlő érzékenysége a terhesség egyik legkorábbi jele. A mellek a várandósság alatt megnőnek, a mellbimbók sötétebbek lesznek, a bimbóudvaron kisebb dudorok keletkeznek (Montgomery-mirigyek), az erek láthatóvá válnak a bőr alatt.
• Fáradtság és álmosság: A túlzott mértékű fáradtság klasszikus első trimeszteri tünet. A növekvő baba extra energiát igényel, így a kismama könnyebben és gyakrabban fárad.
• Gyakori vizelési inger: Az első trimeszterben a növekvő méh és baba nyomja a hólyagot, ami gyakori vizelési ingert okoz.
• Hányinger és hányás (reggeli rosszullét): A hányinger és hányás a béta HCG szintjének emelkedésével van összefüggésben. Jellemzően a 6-7. héten jelenik meg ez a kellemetlen tünet, és a 10-12 hétig marad.
• Hangulatingadozás: A hormonális változások eredménye a gyakori vagy intenzív hangulatingadozás, amelyért az ösztrogén és progeszteron hormonok fokozott jelenléte felel.
• Puffadás: A hormonváltozások lelassítják a belek működését, így a terhesség emésztési nehézségekhez is vezethet.
• Fejfájás: A vérszegénység, valamint a kevés folyadékbevitel jele is lehet a fejfájás a terhesség korai szakaszában.
• Pecsételő vérzés: Az enyhe, rózsaszín pecsételő vérzés utalhat a sikeres beágyazódásra.
• Görcsölés, alhasi fájdalom: A méh növekedése könnyen okozhat hasonló tüneteket.
• Testhőmérséklet változása: Az ovulációt követő napokban is megemelkedik.

Későbbi tünetek és testi változások

A terhes nők ereiben majdnem másfélszer annyi vér kering, mint korábban, mert a magzat növekedéséhez oxigénben és ásványi anyagokban gazdag vérre van szükség. Az erek kitágulnak, az arcbőr rózsás, ragyogó. A magzat fejlődése miatt a méh növekszik, a has alakja fokozatosan változik.

• Súlygyarapodás: A terhesség alatt normál esetben - testalkattól függően - 8-16 kilóval nő a testsúly.
• Bőrváltozások: A meglévő szeplők, májfoltok sötétebbek lesznek, az anyajegyek színe, mérete is változhat. Melazma (sárgás-barnás foltok az arcon) és striák (terhességi csíkok) is megjelenhetnek.
• Haj és szőrzet: Megáll a hajhullás, a haj dúsul és zsírosabb, fényesebb lesz. A szülést követő 1-5. hónapban intenzív hajhullást tapasztalhatunk.
• Csontrendszer változások: A medencecsont tágul, lazulnak az ínszalagok. Sok édesanya tapasztalja, hogy szülés után nagyobb lábbelit kell vennie.
• Légzési nehézség: A növekvő méh légzési nehézséget, gyomorpanaszokat okozhat.
• Aranyér és visszér: A megnövekedett véráramlás és a méh nyomása miatt aranyér és visszér alakulhat ki.
• Alvászavar: Különösen a terhesség utolsó szakaszában nehéz kényelmes testhelyzetet találni.
• Ínyduzzanat és vérzés: A vérbőség és a megváltozott hormonrendszer érzékenységet, duzzanatot, vérzést okozhat az ínyben.

A terhesség biztos jelei

A terhesség biztos jele, ha a magzat, a mellékrészek (pl. magzatvíz, köldökzsinór) láthatóvá válnak az ultrahang vizsgálat során, és szívműködés észlelhető. A petezsák már kb. az 5. terhességi héten látható. A terhességet minden esetben szakorvosnak kell megállapítania, és már a korai szakaszban fontos megvizsgálni, hogy a magzat a megfelelő helyen tapadt meg és nem méhen kívüli terhesség esete áll fenn.

Terhességi tesztek és orvosi vizsgálatok

Napjainkban már nagyon sok márkájú, sokféle terhességi teszt létezik, de mindegyiknek az alapja a béta hCG (humán chorialis gonadotropin) nevű hormon vizeletből való kimutatása, ami már a beágyazódás előtt, a menstruáció elmaradásától számított 4.-7. napon kimutathatóvá válik. Ezeknek a teszteknek a hátránya, hogy bizonyos betegségeknél (pl. hypothyreosis, immunbetegség) álpozitív eredményt adhatnak, illetve méhen kívüli terhesség esetén is pozitívak lesznek. A klinikai vérvizsgálat még ennél is érzékenyebb, és rendszerint a beágyazódás utáni 6-8. napon (vagyis a megtermékenyülést követő 12. napon) már képes kimutatni a terhességet, míg a házi, vizeleten alapuló teszteknek a beágyazódás után kb. 12-15 nap kell.

A terhesség megállapításának legpontosabb módja a nőgyógyászati vizsgálat, amely nemcsak a terhesség tényét, hanem az embrió korát, vagyis a fogantatás idejét is meg tudja határozni az ultrahangos vizsgálat segítségével. Az ultrahangos vizsgálat általában a megtermékenyülés utáni 23-25.-ik napon tudja először kimutatni a terhességet (ekkor a magzat nem látszik még, csak a petezsák megléte). Az első ultrahangos szűrést általában a terhesség 12. hetében javasolt elvégezni.

A terhesség szakaszai

A terhesség kb. 40 hétig (10 hónapig) tart. A várandósság azonban nemcsak hetekre és hónapokra osztható, hanem trimeszterekre is. Ez azt jelenti, hogy a normál terhesség három trimeszterből áll. A 38.-42. hét közötti időszakot nevezzük érett terhességnek.

Első trimeszter (1-13. hét)

Az első trimeszter az utolsó menstruáció első napjától a 12. hétig tartó időszak. Ez az embrionális fejlődés szakasza: a megtermékenyített petesejtből fokozatosan hólyagos szerkezetű embrió v. hólyagcsíra lesz. A hólyagcsíra külső része, amelyből később a méhlepény lesz, ekkor kezdi el termelni a human chorionic gonadotropin (hcG) hormont. Az első trimeszter során az embrió igen látványos mennyiségi és minőségi fejlődésen megy keresztül. A méhlepény ekkorra teljesen kifejlődött, a magzat teste pedig már képes pl. hallani, és megváltoztatja testtartását a külső ingerekre.

Második trimeszter (14-27. hét)

A 12. és 24. hét közötti időszakot nevezik második trimeszternek. A legtöbb terhes nő ekkor energikusnak érzi magát, megjelennek a terhesség külső látható jelei, illetve megindul a súlygyarapodás. A 20. hétre a méh eredeti méretének akár 20-szorosára is kitágul, hogy befogadja a fejlődő magzatot. Ebben az időszakban a magzat mozgása már az anya számára is észrevehető lesz, a legtöbb nőnél ez a 20. és 21. hét között kezdődik (esetleg a 19. héten, ha már volt terhes). A szinopszisok a 17. hét körül kezdenek kialakulni és a 28. héttől nagy ütemben szaporodnak.

Harmadik trimeszter (28. hét - szülés)

A terhesség utolsó három hónapjában kerül sor a legnagyobb mértékű súlygyarapodásra a terhes nők többségénél. A magzat súlya is rohamosan gyarapodik - akár 28 grammot naponta. A harmadik trimeszterben a magzat egyre többet és egyre erőteljesebben mozog, a magzat mozgása esetenként olyan erőteljes, hogy a külvilág is megfigyelheti, illetve az anyának kellemetlen is lehet. Néhány nőnél megfigyelhető, hogy a köldöke kifelé fordul a méh nyomása miatt. A terhesség 36. hetétől, a várandósság utolsó heteiben a has "leszáll", hiszen a magzat pozíciója megváltozik: a feje lejjebb kerül a medencébe, a szülőcsatorna közelében helyezkedik el. A 24-25. héttől a koraszülött magzatok már életképesek lehetnek. A WHO meghatározása szerint a normális szülés a terhesség 37 és 42 hete között következik be. A 37. hét előtt koraszülésről, a 42. hét után túlhordásról van szó. A terhesség előrehaladtával egyre nő a koraszülött magzatok túlélési esélye is.

Hormonális változások terhesség alatt

A tényleges teherbeesés után a nő szervezetében megváltozik a hormonegyensúly. Az eleinte a corona radiata, majd később a sárgatest által termelt progeszteron akadályozza meg, hogy az anya immunrendszere a zigóta ellen forduljon. A sárgatest termeli emellett a relaxint, amely a méh összehúzódásait gátolja. A terhesség 12. hetétől a méhlepény veszi át a sárgatest funkcióját.

• HCG (human chorionic gonadotropin): A méhlepény, illetve a trophoblast elsőként a HCG hormont termeli, amelynek szintje kb. a terhesség 10. hetén éri el a maximumot és ezt követően stagnál. Fő funkciója a sárgatest működésének fenntartása, a progeszteron és a relaxin termelésének serkentése, az anya pajzsmirigyműködésének serkentése és a magzatban a belső és külső nemi szervek differenciálódásának elősegítése.
• Humán placentáris lactogen (HPL): A trophoblast sejtek legfontosabb hormonja, a fogantatás utáni második héttől kezdve szintje folyamatosan emelkedik a vérben a terhesség 34. hetéig. Szabályozza a magzat glükóz és aminosav ellátását.
• Lepényi corticotrop releasing hormon (CRH): Szintje a második trimeszter közepéig alacsony, a terhesség utolsó hónapjában ugrik meg a koncentrációja. Feltehetően a magzati szervezet stressztűrését, illetve a szülésre való felkészülést szabályozza.
• Lepényi activin és inhibin hormonok: Az inhibin a terhesség során a gonadotropin sejtek működésének és ezzel az ovuláció gátlásáért felelős.
• Progeszteron és ösztrogén: A terhesség során a lepény termeli a progeszteron és ösztrogén hormonokat is. Az ösztrogén a mirigyjáratok („ductus”), a progeszteron az alveolusok számának növekedését okozza, előkészítve a szoptatást.

tags: #ha #nincs #heregolyo #akkor #is #teherbe