A peteérés, vagy más néven ovuláció, a női menstruációs ciklus egyik legfontosabb eseménye. Ez az a folyamat, amikor a petefészekből egy érett petesejt kiszabadul, és a petevezetékbe jut. A peteérés egyet jelent a megtermékenyítés lehetőségével, és a női szervezet így készül fel az utódnemzésre.
A peteérés élettani háttere
A petesejt a ciklus első felében az úgynevezett tüszőben (folliculus) fejlődik. Amint éretté válik, bekövetkezik a tüszőrepedés, és kiszabadul a petesejt. A petefészkekben lévő petesejtek száma életkortól függő: születéskor 1 millió, serdülő korban 400 000, 37 éves kor felett 10 000, menopauzában kevesebb, mint 100. Nem minden petesejt érik be a menopauzáig, egy átlagos nő életében hozzávetőleg 400 peteérésre kerül sor.
A peteérés folyamata a ciklus körülbelül 3. napjától annak 13-14. napjáig tart. Minden ciklus elején, a 2-3. napon megemelkedik a tüszőserkentő hormon (FSH) szintje, amely beindítja ezt a folyamatot. A petefészekben lévő tüszők közül több elkezd nőni, majd egy bonyolult hormonális folyamat során egy kiválasztódik. Egy normál ciklusban egy domináns tüsző van, a többi nem nő tovább, hanem elhal. Az ovuláció - tehát amikor a petesejt leválik a domináns tüsző egy speciális részéről, lényegében megreped a tüsző és kijut belőle a petesejt - az LH-szint megemelkedése után 36-40 óra múlva következik be. A hasüregbe való kilökődés után magához vonzza a petevezető, és felszívódik.
A luteális fázisban a petefészekben maradt, megrepedt tüsző hormontermelő sárgatestté alakul. Ilyenkor progeszteron termelődik, amely a méh nyálkahártyáját a kisbaba befogadására teszi alkalmassá. Ha nem jön létre a terhesség, egy idő után a sárgatest elsorvad, és nem termel tovább hormont, ennek hatására következik be a menstruáció.
A peteérés időpontja és kiszámítása
A peteérés időpontja előre csak becsülhető, nagy biztonsággal csak utólag határozható meg. A legegyszerűbb módszer a ciklushossz ismerete. Ha például egy nő ciklusa átlagosan 28 napos, akkor a peteérés várhatóan a 14. nap körül következik be. Egy 30 napos ciklusnál ez inkább a 16. nap környékére esik, míg egy 26 napos ciklusnál a 12. nap körülre. A „tankönyv szerinti” ciklus 28 napig tart, és a 21 és 35 nap közötti időintervallum még a normál ciklust foglalja magába.
A menstruációs ciklust a vérzés első napjától számítjuk - menstruáció első napjának a konkrét vérzés megjelenése számít, tehát az azt megelőző barnás pecsételést még nem szabad ide számolni -, vagyis a vérzés első napja, egyben a ciklus első napja is. 28 napostól eltérő ciklusok esetén a menstruáció első napjától visszaszámolunk 14 napot, és így megkapjuk a tüszőrepedés (valószínű) időpontját.
Vannak, akiknél a menstruációt néhány napos pecsételő vérzés vagy “barnás folyás” előzi meg, ez nem számít, azt a napot vegyük a menstruáció első napjának, amikor először jelentkezik rendes vérzés. A peteérés nem mindig pontosan ugyanakkor történik, még rendszeres ciklus esetén sem. Befolyásolhatja a stressz, az alváshiány, a hirtelen testsúlyváltozás, a fokozott fizikai terhelés, a hormonális állapot, például pajzsmirigyproblémák vagy policisztás ovárium szindróma, valamint bizonyos gyógyszerek és betegségek.
Léteznek online peteérés-kalkulátorok is, amelyeknél általában a menstruáció első napját és az átlagos ciklushosszt kérik megadni. Ezek alapján becslést adnak a várható peteérés napjára és a termékeny időszakra. A fejlettebb alkalmazások figyelembe vehetnek több hónapnyi adatot, tüneteket, esetleg testhőmérsékletet is, de alapvetően statisztikai átlagokkal dolgoznak.
A peteérés jelei
Sok nő tapasztal testi jeleket a termékeny időszakban. Ilyen lehet a megváltozott méhnyaknyák, amely átlátszóbbá és nyúlóssá válik, az enyhe alhasi fájdalom az egyik oldalon, a fokozott libidó vagy a mellfeszülés.
Az ovulációnak számos jele van. A leggyakoribb és legjobban felhasználható jel a középidős fájdalom és vérzés, valamint a hüvelyváladék bővebbé válása, az ún. „nedves napok”. A peteérés idején minden esetben a méhnyak nyák összetétele, mennyisége és minősége az ösztrogén hatására változik, átlátszóvá, nyúlóssá, sikamlóssá válik (tojásfehérjéhez hasonlít). Ovulációs vérzése a nők néhány százalékának van, egyeseknél rendszeresen, másoknál csak időnként. Néhány nő felismeri ovulációjának idejét, mert észleli az ilyenkor tapasztalható változásokat.
A megfelelő peteérés, majd ovuláció után progeszteronszint-emelkedés történik, amitől körülbelül fél fokkal feljebb mehet a testhőmérsékletünk. Amikor a petesejt kilökődik a domináns tüszőből, hasi görcsöket lehet tapasztalni. Szintén jellemző tünet, ami számtalanszor előfordulhat, hogy középidős, pecsételő vérzés jelentkezik, ugyanis a nyálkahártya picikét leeshet, egy-két pöttynyi barnás vérzést mutatva. A harmadik, egyben talán a leggyakoribb tünet, hogy a hüvelyváladék, vagyis a méhnyaknyák sűrűbb és több lesz a megnövekedett progeszteronszint miatt.
A hőmérőzés mellett két másik módszerrel is megállapíthatjuk, hogy ovulálunk-e. Az úgynevezett LH-teszt - a terhességi teszthez hasonlóan - a vizeletből állapítja meg, hogy megemelkedett-e az LH-szintünk. A testhőmérséklet nyomon követése is segíthet. A peteérést követően a test alaphőmérséklete kismértékben - általában néhány tized fokkal - megemelkedik. Ezt csak rendszeres, reggeli hőmérsékletméréssel lehet pontosan megfigyelni. Az ovuláció idején a hormonok hatására a mellek érzékenyebbé, feszültebbé válhatnak. Előfordulhat enyhe puffadás, teltségérzet is, ami szintén természetes reakció. Sok nő arról számol be, hogy a ciklus közepén megnő a szexuális vágya. Ez nem véletlen: a peteérés környékén az ösztrogén- és tesztoszteronszint is emelkedik, ami természetes módon fokozhatja a libidót.
Megtermékenyülés, embrió beágyazódása
Termékeny időszak és teherbeesés
A menstruációs ciklus során mindössze néhány napos időszak számít termékenynek. Egy ciklusban csak egyetlen egy napon lehet teherbe esni (kivételek ritkán előfordulhatnak)! A petesejt átlagos élettartama átlagosan 24 óra. Figyelembe véve, hogy a spermiumok akár több napon át életképesek, azt mondhatjuk, hogy az ovuláció előtt 72 órával kezdődően, és az ovulációt követő 24 órán belül a legnagyobb a teherbeesés esélye. A „termékenységi ablak” teljes időtartama, tekintve a petesejt és a spermium együttes élettartamát, nagyjából hat nap. A legtermékenyebb napok egy ciklus során, amikor a legvalószínűbb, hogy teherbe eshet védekezés nélküli szexuális együttlét esetén, az ovuláció napja és az azt megelőző nap - ez a termékenységi csúcs két napja.
Ha valaki tudatosan szeretné követni a ciklusát, vagy nehezen esik teherbe, érdemes a kalkulátor mellett ovulációs tesztet, ciklusnaplót vagy orvosi vizsgálatot is igénybe venni. Ha a ciklus rendszertelen, hónapok maradnak ki, vagy nagyon erős fájdalom, vérzés kíséri a középidőt, mindenképp javasolt nőgyógyászhoz fordulni. Szintén érdemes szakembert felkeresni, ha több hónapnyi próbálkozás után sem sikerül teherbe esni - ilyenkor vizsgálattal meg lehet állapítani, van-e rendszeres ovuláció.
Hormonális háttér és problémák
Serdülőkorban megindulnak a hormonális tengelyek működései (központi idegrendszer, petefészek), amely akár több év is lehet, mire kialakul. Ezért lehet az, hogy 12-13 éves kor körül először rendszertelen a menstruáció, és a szabályosság szép lassan alakul ki. Ha 17-18-19 éves kor környékén és afelett valaki úgy gondolja, hogy nem ovulál, illetve egy év alatt csupán 2-3 alkalommal menstruált, akkor érdemes elindulni egy endokrinológiai kivizsgáláson, hogy feltérképezzük a probléma hormonális hátterét.
Különféle okokból előfordulhat, hogy a nők nem minden hónapban ovulálnak. Ha általában 35 napnál tovább tartanak a ciklusai, akkor előfordulhat, hogy kiszámíthatatlanul ovulál, vagy egyáltalán nem ovulál. A legtöbb nő, aki nem ovulál és nem is terhes, policisztás ovárium szindrómában (PCOS) szenvedhet. További betegségek és fizikai állapotok, amelyek akadályozhatják az ovulációt, például a pajzsmirigy-alulműködés (hypothyroidizmus), magas prolaktintermelés (hyperprolactinaemia), vagy a klimax előtti és alatti időszak (perimenopauza). Ha nincs ovuláció, annak több oka is lehet, ám leggyakrabban pajzsmirigyzavar, PCOS, cukorbetegség, ösztrogéndominancia, korai klimax áll a hátterében.
A megfelelő táplálkozással is elő lehet segíteni a peteérést és növelni a termékenységet. Bizonyított tény, hogy növeli a teherbe esés esélyét, például, ha kevesebb állati eredetű fehérjét fogyasztunk, ráadásul ez a férfiaknál jobb minőségű spermiumokat eredményez. Eközben növényi eredetű fehérjékből túl keveset fogyaszt az átlag populáció, ezért javasolt növelni a hüvelyesek, olajos magvak fogyasztását, mivel magas vas és folsav tartalmuknak köszönhetően elősegítik a peteérést és az ovulációt.