Az egyik legnehezebben kezelhető helyzet, amikor rászólsz a gyermekedre, vagy kérsz tőle valamit, erre ő kiborul, hisztizni kezd, vagy szimplán csak kinevet és tovább csinálja, amit nem szabad. Mi okozza ezt a jelenséget és mit tehetsz ilyenkor?
Csecsemőkorban nincs mit megtiltani a babának, kedves hangon beszélsz vele, aztán amikor elkezd jönni-menni, hirtelen tilalomerdőben találja magát, amiben mindent tilos. Ne menj oda, ne nyúlj hozzá, vigyázz, nem szabad… A hangnem is új: szigorúbb vagy, sokszor feszült leszel, amikor látod, hogy már megint valami „rosszat” csinál.
A tilalmat, a rászólást a totyogó elutasításként éli meg. Az 1-2 éves kisgyermek érzelmileg minden tekintetben még rád támaszkodik, tőled függ. Ha szomorú, te vigasztalod meg, mert ő még nem tudja megvigasztalni magát. Ha dühös, te segítesz neki megnyugodni, mert magától még nem képes erre. Ha valamitől fél, tőled vár segítséget.
A kisgyerekben a fegyelmezés feszültséget okoz és konfliktushelyzetet jelent azzal, akire érzelmileg támaszkodik. Éppen ugyanígy a szülőben is gyakran okoz rossz érzéseket, feszültséget a folytonos vita, konfliktus, összeütközés a gyermekkel.
Az állandó konfliktushelyzet bizonytalanná teszi a gyereket, labilisabb lesz, gyakrabban alakul ki kiborulós distressz hiszti és úgy tűnik, a sok rászólogatás és fegyelmezés ellenére egyre rosszabb lesz a helyzet. Mintha visszafejlődne a gyerek. Azért, mert a szülővel való gyakori konfliktus miatt elkezd távolodni tőled, próbál önálló lenni a saját lábára állni érzelmileg, amihez azonban még nem elég érett.
A konfliktusokat és a félreértéseket tovább fokozhatja, ha a kicsi a rászólásra reagálásként nevetni kezd és folytatja tovább, amit éppen csinált. Miért nevet? Mert nevetés számára a jól bevált kommunikációs eszköz a csecsemőkorban, ami mindig mosolyt vált ki, így most is ezt veti be. Ha a baba mosolyog, te is visszamosolyogsz - ez korábban mindig működött, jól megtanulta a kicsi.
De akkor ne tiltsunk meg semmit? Egyáltalán nem erről van szó. Nyilván a kisgyereknek meg kell tanulnia, mi veszélyes és mi nem, meg kell tanulnia óvatosnak lenni, mint ahogyan meg kell tanulnia kezelni az érzelmeit és az önuralmat. De nem mindegy, hogyan tanítjuk őt meg a helyes viselkedésre. A szigorú hangnem, a fegyelmezés, a rászólás megijeszti őt és labilitást okoz.
Hogyan neveljünk következetesen és szeretetteljesen?
A szülővé válás hatalmas változás, ami sok örömmel, de rengeteg kihívással is jár. Fontos, hogy a szülők reális képet alkossanak az anyaságról és apaságról, és ne csak a tökéletes, „naptárképes” pillanatokat mutassák meg.
Az anyaság ezen aspektusáról viszont nem szoktam írni, mert ez a kutyát nem érdekli. Annak valóban nincs hírértéke, nem sztori, nem vicces, nem elgondolkodtató, sőt, még vitára sem sarkall. A két gyerekem az életem alfája és ómegája, és a legjobb, legmegtisztelőbb, legmélyebb dolog, ami történt velem, hogy az anyjuk lehetek. Pontosan tudom, mekkora sokkot jelent a szülővé válás.
Tizenöt éve történt, de a mai napig emlékszem rá, milyen pokolian nehéz volt ebbe az egészbe belerázódni, még úgy is, hogy olyan háztartásból jövök, ahol volt két darab, nálam egy bő évtizeddel fiatalabb testvérem. Úgyhogy én már kiskamaszként pelenkáztam, etettem, pesztráltam, és járkáltam fel-alá egy kitartóan bömbölő csecsemővel a vállamon. Akkor azt hittem, ezek alapján kenem-vágom, mivel jár az anyaság. Hatalmasat tévedtem. Mégis, honnan tudhattam volna, valóban mit jelent a folyamatos jelenlét évtizedeken keresztül? Hogy milyen érzés a szüntelen aggodalom és kétség.
Hogy a gyerekeknek mindig vannak nehéz korszakai: a hathetes hasfájósan üvöltő, az önveszélyes mindent magára rántós, a dac, a kifogyhatatlan „miértes”, a „nem szeretem”, a dührohamos, és ezek vidám kombinációjaként a kamaszkor. Ahogy azt sem tudtam, hogy tényleg, milyen elmondhatatlan örömet tud jelenteni minden pillanatban a gyerekeim létezése.
Mindenki más megküzdési stratégiát választ az élet által kínált kihívásokra. Nekem a humor szokott segíteni. Hogy tudok nevetni magamon, magunkon. Mert igen, az anyaság pontosan így néz ki. És azzal követjük el a legnagyobb merényletet önmagunk és a gyerekeink ellen, ha csak a habos-babos, naptárképes verziót mutatjuk. Ahol az anyukák frissen szárított hajjal, üde arccal, mosolyogva szoptatják a békésen cuppogó csecsemőjüket. Nem tagadom, vannak ilyen pillanatok is. Meg olyanok, amikor az arcod szét van csúszva a hetek óta tartó ébrenléttől. Amikor kócosan, tompán, üveges szemekkel próbálod a sok szoptatástól sajgó mellbimbódat egy óbégató újszülött szájába tömködni, miközben csendesen zokogsz, és a világ legszarabb anyjának tartod magad.
Ezek mind hozzátartoznak az összképhez. Mert onnantól mindegy, hogy aznap épp bal lábbal keltél fel, összevesztél a pasiddal, rád pirított a főnök, kerülget az influenza, éppen pokolian éhes vagy, majd bepisilsz, vagy csak szeretnél egy kicsit egyedül lenni. Ha a gyereked is rosszul ébredt, berágott a haverra, lecseszte a tanára, betegség bujkál benne, éhes, szomjas, vécére kell mennie, vagy a társaságodra vágyik, akkor - szerintem - te veszel egy nagy levegőt, és szépen félreteszed a saját igényeidet.
És nem, nem azért, mert elkényeztetett kis diktátort akarsz belőle nevelni. Ha pár karikás szemű kép elriaszt a gyerekvállalástól, akkor lehet, hogy neked valóban nem kell gyereket szülnöd. Mert ez csak a felszín. Sőt, továbbmegyek. Ne azért szülj, hogy azzal megmentsed a házasságod. Ne azért szülj, mert cukin fogtok együtt kinézni majd az Instagramon. Mert a férjed félrekefél a titkárnőjével. Mert az anyukád már szívja a véred, annyira vágyik az unokák után.
Azért szülj, mert te azt a gyereket akarod, tiszta szívedből. És vállalod, hogy ott leszel mellette, jóban, rosszban. Az utolsó leheletedig...
Az anya érti-e gyermeke szándékait, vágyait, érzelmeit, alapvetően befolyásolja együttlétük minőségét, harmóniáját, a kölcsönös, megértő és szeretetteljes viszonyulás kialakulását. Érti-e vagy félreérti? Rá tud-e hangolódni babájára, osztozni tud-e a baba élményeiben?
Az az anya, aki nem képes erre, nem érzékeli babája valódi állapotát, tévesen értelmez, rossz időben, rossz ütemezéssel, nem megfelelő módon kapcsolódik be a párbeszédbe, esetleg sok mindent egyáltalán nem is vesz észre, ráhangolódás helyett - szándékosan vagy nem szándékosan - félrehangolja a baba viselkedését. Ez persze nem feltétlenül rossz, esete válogatja, hiszen például egy lassabban fejlődő koraszülött baba gyorsabb ütemű félrehangolása hasznos és szükséges lehet.
Az anya viselkedésmódja kihat a babáéra. Ha az anya például nagyon aktív, túlságosan beavatkozó, minden pillanatot ő akar irányítani, uralni, akkor a baba válasza kétféle lehet: vagy kitér a számára túlzó, túl erőszakos, tolakodó viselkedés elől - ezt elkerülő reakciómódnak nevezhetjük -, vagy megpróbál szembeszállni, kinyilvánítani szenvedését, kellemetlen, feszült érzéseit, ez az ellenálló viselkedéses válasz. Az elkerülő babaválasz gyakori az anyai elutasításnál, míg az ellenállás, próbálkozás gyakoribb az anya következetlen, érzelmileg nehezen elérhető viselkedése esetén. Ha azonban az anya elérhető, kedves, meleg, barátságos, bevonódott, együttműködő, játékos, megfelelő mértékű ösztönzést nyújt, elfogadó, akkor a baba sem kényszerül válaszstratégia kidolgozására, hanem természetesen tud viselkedni.
Az interakciók legfontosabb funkciói: a társas megismerés és önmaga megismerésének elősegítése, a kötődés kialakítása, a nyelv megtanulása és az érzelemszabályozás. Ehhez az anyának jó érzelemolvasási képességekkel kell rendelkeznie s a baba érzelemkifejezését jól tükröznie, mivel csak így tudja majd a baba felismerni, beazonosítani és megkülönböztetni saját és mások érzelmeit.
Ha például egy anya nem képes elfogadni a harag érzelmét és jelzéseit, nem fogja tudni ezt visszatükrözni a babája számára, vagy pedig torz tükröt mutat, ami megint csak veszélyezteti a baba egészséges érzelmi fejlődését.
A kapcsolati problémákat korán bejósló gyanújelek felismerésére irányuló kutatásomban ötven anya-gyermek párossal vettem fel a kapcsolatot. Később Tamara egyre nyűgösebb, anya egyre feszültebb, nem tudja, mit tegyen, ezért megszoptatja egy kicsit (holott a baba nemrégen evett), majd felviszi az emeletre a babaszobába, hogy ott aludjon.
Az első a szülői stressz kérdőív. Itt Emma már a második kérdésnél megkérdezi, hogy erről beszélhet-e részletesebben (A gyermekem olyan aktív, hogy kifáraszt engem - jellemző-e vagy sem?). Biztatom, hogy beszélgethetünk. Ezzel mintha egy zsilipet nyitottam volna meg, több mint két és fél órán keresztül beszélt az anyasággal, anyaszereppel, babájával, párkapcsolatával, családi kapcsolataival összefüggő nehézségekről, problémákról, félelmekről és bizonytalanságokról. Elmondta, hogy Tamara nem kívánt gyermek volt, el akarta vetetni, csak párja fenyegetésére - hogy különben elhagyja - tartotta meg. Bűntudatot érez emiatt, mert aztán nagyon is megszerette, és azt szeretné, ha harmonikus lehetne a kapcsolatuk, de sajnos most tele van feszültséggel, nehezen tud bánni a kicsivel, aki gyakran nyugtalan, nyűgös, követelőző.
Zokogva meséli el gyermekével kapcsolatos, vissza-visszatérő rettenetes álmát, amit még senkinek sem mert elmondani. Úgy tűnik, most minden kiszakad belőle, s a végén valóban meg is könnyebbül. Saját anyjával nem szeretetteljes a viszonya, régebben is igen sok konfliktussal, ellenségességgel, bántalmazásokkal volt terhelt.
A harmadik óra vége felé óvatosan megkérdezem, nem kellene-e megnézni a babát, főleg, mivel ennyit nem szokott aludni. Fel is megyünk, a kislány éppen ébredezik. Ismét előveszem a kamerát, kezdődik a második felvonás… Az anya megszólalni nem tud a döbbenettől, és én is alig hiszek a szememnek: a babát mintha kicserélték volna. Bájosan szendereg, majd szép nyugodtan ébredezik, kedvesen mosolyogva fogadja anyját, halkan gőgicsél, nyoma sincs rajta az alvás előtt látott rosszkedvnek, nyugtalanságnak, nem igényli, hogy kivegyék az ágyból, békésen játszik, kóstolgatja kezeit, lábait.
Figyelem az anyát, veszem a videóra (és kódolom később), s mintha egy másik anyát látnék. Nyugodt, kedves, mosolygós, békés, cseppet sem feszült, lágy, dallamos, lassú hanghordozással, gyengéden közelít a baba felé. Csak nézi, nézi hosszasan.
Tippek a mindennapi gyakorlathoz:
- Állandóság és rutinok: Csökkentsd a mindennapos tevékenységekkel járó konfliktusokat (ne kelljen az alvás, evés, öltözés stb. miatt folyton vitatkozni).
- Beszéd helyett tettek: A cselekedet többet tanít a kisgyereknek, mint a szó.
- Tiltás helyett óvatosságra intés: Ahelyett, hogy rákiabálsz, hogy „ne szaladgálj, mert elesel”, inkább azt mondd „óvatosan szaladgálj” vagy „lassan, figyelj oda”. Sok kellemetlen helyzetet megelőzhetsz azzal, ha felhívod rá a gyerek figyelmét előre és elmondod, mit csináljon. Pl. ha a kismotorral száguldozik és te rászólsz, az feszültséget szül.
- Engedd szülői felügyelettel tanulni: Ahelyett, hogy megtiltasz néhány számodra kényelmetlen dolgot, inkább engedd, hogy a felügyeleteddel megnézzen, kipróbáljon dolgokat! Pl. ahelyett, hogy megtiltod neki, hogy felmásszon a mászókára, inkább engedd, hogy a felügyeleteddel, segítségeddel felmásszon, ahelyett, hogy rászólsz, mert a hűtőt nyitogatja, inkább veled együtt hadd nézze meg, mi van benne.
- Kínálj alternatívákat! Ha nem akar vacsorázni, ahelyett, hogy erőltetnéd, inkább vond bele a folyamatba, kapjon komoly feladatokat, pl. ő választhat szalvétát, ő teheti ki az evőeszközöket, ő választhatja ki, mi kerüljön a tányérra. Segíthet, ha játékos megoldásokat is előveszel.
- Vedd észre, ha túlfáradt, túlpörgött, éhes, szomjas! Az ilyen helyzetekben az éppen csak formálódóban levő önuralma még nem működik és „szétesik”, ami természetes. Ilyenkor felesleges vele vitába kezdeni vagy hadakozni, inkább hárítsd el a problémát és segíts neki megnyugodni. Csak annak a nevelésnek van hatása, amit a gyermek meg is ért, ha azonban rosszul van, akkor a legjobb tanításból sem fog megérteni semmit.
- Tanítsd őt önuralomra mesékkel! Pl. meséld el neki, hogy amikor hisztizik, akkor egy morcos kis majmocska ugrál a pocakjában. Ha jókedvű a majmocska, akkor neki is jókedve van, de ha rosszkedvű a majmocska, akkor csapkodni kezd. Ilyenkor meg kell simogatni a pocakot és újra jókedvű lesz a majmocska.
Hogyan befolyásolja az anya-gyerek kapcsolat a későbbi önértékelést? - tv2.hu/fem3cafe
A magyar helyesírás szabályai 12. 1. Ezzel szemben, az egyenlőre jelentése: valamivel teljesen megegyezőre. Ha valakit megkérünk valamire, azt mondjuk, légy szíves. Míg kimondása nem, ám leírása már sokkal többeknek okoz gondot. A leggyakoribb a két szó egybeírása: légyszíves, ám előfordul sokkal az is, hogy a szíves lerövidül: légy szives, légyszives. Az üzletek ajtaján hol egybe, hol külön látjuk. Helyesen: nyitva tartás. Az Akh. szabályai alapján ha egy névszó (nyitva) és egy ige (tart) egymástól különírt jelölt határozós kapcsolatának igei tagjához képző (pl. -ó, -ó, -ás, -és stb.) járul (tartás), a különírást általában megtartjuk (nyitva tartás). Elsején? 1-én? 1-jén? Az évet és a napot jelölő számjegyekhez a toldalékok pont nélkül, kötőjellel kapcsolódnak. A legtöbb esetben ez egyszerű: 12-én, 3-ától, stb. Azonban az elseje kivételt képez. Sokszor láthatjuk leírva, hogy 1-én vagy akár ponttal 1.-én.
Sokan nem is tudják, hogy a két szó között különbség van, így gyakran találkozhatunk olyan feliratokkal, amelyek azt hirdetik: Helység kiadó! A helység jelentése kisebb település, falu, míg a helyiség jelentése: meghatározott célra használatos épületrész. Még általános iskolában megtanultuk, hogy ha az igekötő és az ige között egy ige áll, akkor mindhárom szót külön írjuk. Azonban sokan ezt is elvétik, így születnek olyan alakok, mint kitudom mondani, megtudom csinálni, megfogom enni.
A Babaváró hitelek esetében a lakásvásárlás és felújítás a leggyakoribb hitelcél, ám sok fiatal házaspár autót vásárol belőle. Érthető, hiszen az állami támogatásnak köszönhetően a Babaváró az első 5 évben mindenképpen kamatmentes, ha pedig ezen idő alatt baba születik - és nem sértitek meg a támogatás feltételeit -, akkor a futamidő végéig az is marad. A Babaváró a személyi kölcsönhöz hasonlóan szabad célú, mint ahogy ingatlanfedezet bevonása sem szükséges az igényléshez, ugyanakkor a hitelösszeg itt maximum 11 millió Ft, a futamidő pedig legfeljebb 20 év lehet. A havi törlesztő - éppen a kamatmentesség miatt - itt rendkívül alacsony: 11 millió Ft-ra 20 éves futamidő mellett például 50 400 Ft-ot kell fizetni.
Sokat hallani mostanság a kamatmentes munkáshitelről, amelyet azok a 17 és 25 év közötti fiatalok igényelhetnek, akik dolgoznak, valamint nem tanulnak felsőoktatási intézményben és nem rendelkeznek felsőoktatásban szerzett diplomával. A munkáshitel - köszönhetően az állami támogatásnak - kamatmentes, a felvehető hitelösszeg maximum 4 millió Ft, míg a futamidő legfeljebb 10 év lehet. A munkáshitel jó megoldás lehet egy autó megvásárlására, hiszen szabad felhasználású konstrukcióról van szó, ha pedig később családot alapítasz, akkor az ugyancsak kamatmentes Babaváró hitelt is fel tudjátok még venni.
Bizonyos esetekben a szabad felhasználású jelzáloghiteleket is érdemes bevenni a lehetőségek közé, ugyanis itt a hitelösszeg akár 100 millió Ft is lehet, míg a futamidőt illetően 30 év a plafon. A szabad felhasználású jelzáloghitelek előnye lehet ugyanakkor a kedvezőbb kamatszint, ám ez csak nagyobb hitelösszeg és futamidő esetén igaz.
Abban minden szakértő egyetért, hogy nincs egy konkrét pillanat vagy életkor, amikor feltétlenül meg fog szólalni a gyerkőc, de az körülbelül kijelenthető, hogy 9 hónapos kortól már előfordulhatnak az első szavak, és legalább 18 hónapos korig nem kell rosszra gondolni, ha megváratja ezzel szüleit, 2-2,5 éves kor fölött már azonban komolyan foglalkozni kell a kérdéssel. Emellett azt is javasolják, szemtől szembe kommunikáljunk a gyerekkel, mert egyfajta szájról olvasást is végez, ami a szavak kiejtéséhez kellő szájmozgás elsajátításának egyik fontos lépcsőfoka. ez a nyelvezet a hétköznapihoz képest túlzó hanglejtéseket használ, lassabb tempójú, és egyszerűbb megfogalmazásra törekszik, erőteljesen artikulált. Féléves korban például már azonosítja saját nevét, amit sokszor hall, és azt magára is vonatkoztatja már, amikor pedig még a beszédtől nyilván messze van.
Néhány héttel, egy-két hónappal később a kiadott hangocskák, gügyögések már sűrűbbek, és tudatosabbnak tűnnek, majd 9 és 14 hónapos korban meghallhatjuk az első igazi szót is. Meg szokták jegyezni, hogy míg a kislányok mondanivalója sürgetőbb, így előbb is kezdik általában a beszédet. Melyek ezek? A beszédhez szükséges szájmozgás tekintetében, vagyis oro-motoros szempontból a legkönnyebben kimondható betűk az „a” és az „o” magánhangzók, amelyeket a „b”, „m”, „p” és a „t” követ. A baba, mama, papa, apa szavak tehát könnyen formálható hangkészlettel rendelkeznek. Ráadásul, ha a gyermek eljut ezekig a verbális megnyilvánulásokig, egy időre meg is elégszik a fogalmak nagyjából történő behatárolásával, vagyis az apa megfelelő lesz egy ideig nemcsak az apa, de az anya jelölésére is, a cica pedig a macska mellett a kutyát is megnevezi. Megkérdeztünk néhány édesanyát, hogyan is alakultak náluk a tudomány szerint sztenderd: anya, apa, alma, baba, papa a kezdeti szavak. Számos anyuka beszámolója alapján is gyakori első szó a NEM.
A WMN igazodási pont egy keszekusza világban, és egy lélegzetvételnyi nyugalom a feszültség társadalmában. Reagálunk a társadalomra és a világra, amelyben élünk. Figyelünk a közös ügyeinkre, a közösségi és magánéleti tereinkben zajló, mindannyiunk életét meghatározó folyamatokra és figyelünk rád.