Az ünnepek körüli időszak mindig felfokozott érzelmi állapottal jár, így ami utána következik, értelemszerűen csak nyomottabb, csendesebb lehet. Ezt sokan sivárságként, ürességként élik meg. Fontos, milyen elnevezést használunk az érzéseinkre, hiszen a címkék maguk is befolyásolják az érzéseinket. Általános szabály, hogy nem csak a megterhelő, intenzív időszakokra, hanem az azokat követő periódusokra is fel kell készülnünk, hogy ne érezzük magunkat úgy, mint egy leeresztett lufi.
Az erőforrás olyan külső vagy belső tényező, ami segít egy cél elérésében, egy probléma megoldásában vagy egy pszichés kihívást jelentő életesemény elviselésében. Erőforrás lehet egy tulajdonságunk, a tapasztalataink, az egzisztenciális helyzetünk, de a körülöttünk lévő kapcsolati hálónk, a barátaink, a családunk is.
Az rendben van, hogy szeretnénk felmérni, honnan hova jutottunk, ám szülőnek és fejlesztő szakembernek is fontos tudatosítani, amikor a számvetést végzi, hogy minden gyerek csak önmagához mérhető. Sokszor látom, hogy óhatatlanul is egy elképzelt ideált állítunk mércéül, ezért frusztrálónak, elégtelennek tűnik az elért eredmény. Arról nem is beszélve, hogy legtöbbször csupán a számszerűsíthető teljesítményt vesszük figyelembe, miközben egy ember életminősége sokszor nem azon múlik.
A segítő szakemberek életében elengedhetetlen a lelki öngondoskodás gyakorlása. Én ezt „napi jónak” hívom. Minden nap teszek valamit a belső egyensúlyom helyreállításáért, hogy valódi támasza lehessek a hozzám fordulóknak. Ez lehet egy tempós séta, relaxáció, sport vagy pár perc légzőgyakorlat. Azt hiszem, az is nagyon fontos, hogy időnként eltávolodjunk az „itt és most” helyzetektől és kicsit távolabbról nézzünk rá, hogy mi történik.
A közösség erejét szintén nem lehet elégszer hangsúlyozni. Sok hozzánk járó kisgyermek ilyenkor januárban kezdi a bölcsődét. A beszoktatás a gyerekeknek és a szüleiknek is igen komoly igénybevételt jelent. Minden élethelyzetváltozás kihívást jelent - ha már ez elhangzik, sokat könnyül a szülők lelke. Én azt látom, az emberek megijednek még a legtermészetesebb érzéseiktől is, ezért szükségük van arra, hogy a szakember érvényesítse számukra azokat.
Egy picit bölcsibe, oviba adni nagy lépés a család életében, ami úgynevezett normatív krízist eredményezhet. Jó, ha lehet beszélni a megjelenő kételyekről, szorongásokról, bizonytalanságokról. A legfontosabb kérdés általában így hangzik: Kinek a legnehezebb az elválás. Általában kiderül, hogy a szülőnek, a gyermek pedig „csak” átveszi a szülő érzéseit.
Nemrégiben volt arra lehetőség, hogy az ünnepek alatt, a téli szünet idejében pihenni lehessen, és ilyenkor felmerül, mit lehetne átmenteni a dolgos hétköznapokba ebből az időszakból? A szünetek azért nagyon hasznosak mert elhatárolják egymástól a teljesítmény időszakait. Ezt azonban kicsiben is meg lehet valósítani, akár egyetlen napon belül, mondjuk úgy, hogy az ebédszünetben járunk egyet a tömb körül vagy ha erre nem lenne idő, néhány mélyebb lélegzetvétel erejéig kilépünk az udvarra.
Minden olyan aktivitás pihenést jelenthet, ami eltér az egész napos tevékenység jellegétől. Ha szellemi munkát végzünk, akkor a fizikai igénybevétel jelent pihenést a szervezetünk számára, ha fizikai munkát, akkor pedig bármilyen szellemi elfoglaltság. A rendszerességet a pihenéssel kapcsolatban sem szabad figyelmen kívül hagynunk. A kampányjellegű pihenés vagy alvás nem képes pótolni a hosszan nélkülözött kikapcsolódást.
A gyűjtögetés mint fejlődési szakasz
Ebben a cikkben azokról a jellemzőkről olvashatunk, amelyek egyaránt megfigyelhetőek a gyűjtögetés korai és későbbi fázisaiban is. Ez a korszak viszonylag hosszan elkíséri a gyerekeket, felületesen sokszor csak ki-és bepakolás időszakának nevezzük, de ennél sokkal többről van szó. Egyéves kor körül jelenik meg a többtárgyas manipulációba ágyazottan, és körülbelül kétéves korra beépül más játéktevékenységekbe, addig pedig sokféle állomáson megy keresztül.
A lényege, hogy a gyermek valamiért kiválaszt számára fontos és érdekes tárgyat, tárgyakat, azokat egy helyre gyűjti és/vagy tárolóedénybe helyezi. Egyéves kor körül a kisgyermek miközben ismerkedik a tárgyakkal, ide és oda rakosgatja azokat, észreveszi, hogy közöttük vannak egyformák is. Először még elvétve teszi ezeket egymás mellé, aztán már egyre több szándékosság is megfigyelhető ebben. A tárgyak különbözőségeit még nem veszi észre (pl. kislabdák, építőkockák színe), ekkor még az a fontos, hogy ezekből mennyiséget gyűjtsön és örüljön annak, hogy egyben látja azokat. Könnyen elterelődik még erről a tevékenységről a figyelme, más tárgy vagy cselekvés felé fordul.
Azonban másfél éves kor körül tapasztalhatjuk azt, a gyűjtögetés válik a fő tevékenységévé. Mindeközben alakul ki az a tudása, hogy ezek a tárgyak többféle szempontból osztályozhatóak. Alakjuk, színük, nagyságuk szerint csoportosíthatóak, például a Duplo-építőből kiválogatja az ember figurákat, egy másik alkalommal meg a csak a sárga elemeket vagy a kocka alakúakat. Sőt, idővel már két szempontot is figyelembe tud venni, a színt és a formát is.
Mindez azt is jelenti, hogy a gyűjtögetéssel elemez, összehasonlít, bizonyos tulajdonságokat kiemel, másokat figyelmen kívül hagy, azonos tulajdonságok szerint kategóriákat alkot. A beszéd- és nyelvelsajátítás szempontjából is kulcsmozzanat ez az időszak, a kategóriák kialakítása egybeesik azzal az időszakkal, amikor a gyerekek az első szavakat mondják, megneveznek dolgokat, azaz megértik, hogy a világ dolgai osztályozhatóak, és nevük van.
Lényegesen szempont, hogy eközben elsősorban önmagáért a cselekvésért teszi mindezt, nem az eredménnyel törődik, hogy mennyit gyűjtött össze, a csoportosítás, a válogatás öröme hajtja. De ahogy halad előre az idő, és egyre több információval rendelkezik, illetve közösségbe kerül, bizony a gyűjtögetésnek már a mennyiségi szempontja is legalább annyira fontossá válik számára.
Nem lesz elég egy-egy darab az adott tárgyból, a gyűjtemény minden darabja szükséges, legszívesebben ráülne, el is rejti vagy ráhelyezi olyan területre, ami az övé. Sőt, ha egy időre el kell távolodnia ettől a kollekciótól, a távolból így is szemmel tartja. Ha egy másik kisgyermek vagy a testvére közelít az általa gyűjtött darabokhoz, zokon veszi.
Kétéves korra a gyűjtögetés már nem önálló játéktevékenységként van jelen, hanem fejlettebb tevékenység részévé válik. Például amikor a gyermek tornyot szeretne építeni, kiválogatja a hozzá megfelelő elemeket, vagy amikor elhatározza, hogy kiskonyhájában főzni fog, összeszedegeti a megfelelő konyhai játékeszközöket. Viszont a gyűjtés, a megőrzés vágya tovább él bennünk a gyermekkor során, sőt, felnőttkorban sem ismeretlen ez az érzés.
Legyenek otthon üreges tárgyak, kosarak, dobozok, vödrök, különböző átmérőjű üvegek is akár, mert ebben a kísérletezésben igen lényeges szempont a belepakolás, hogy abból a sok mindenből, amit a gyerek összegyűjt, mi mibe fér bele. Azaz az elemzés során azt is megtapasztalják a gyerekek, hogy a legkülönfélébb alakú, kiterjedésű tárgyból mennyi fér bele egy másik, befogadásra alkalmas tárgyba. Türelem, ez mindenképp kell hozzá, és annak a tudása is, hogy bizony a másfél-kétéves gyerek a gyűjtögető életstílusa mellett eléggé rendetlen.
Gyermekkönyvek ajánlása a korai fejlesztés jegyében
Ha már a gyűjtögetés témája körül forgolódunk egész januárban, arra gondoltunk, készítünk egy gyerekkönyv ajánlót. Kifejezetten azzal a céllal, hogy a hozzánk járó, 0 és 3 éves korú gyerekpopuláció számára igényes, befogadható és örömmel használható könyveket ajánljunk. Alapvetés, hogy az első három évben a könyv ugyanúgy játék, mint a labda, a maci vagy a gyurma. Jobban mondva az az igazán jó mesekönyv, ami ennek az elvárásnak megfelel. Azaz lehet belőle építeni, hangja van, különböző felületű és minőségű anyagokat lehet benne felfedezni, cselekvésre sarkall (nyitogatható, mozgatható), és nagyon fontos, vizuálisan jól kódolható, feldolgozható.
A legeslegkisebbek számára adható első könyvecskékre pedig mindez hatványozottan igaz. Pár hónapos kisbabáknak adható Nagy Diána feket-fehér (kontrasztos) Babageometria sorozat összes könyvei, melyek egyben leporellók is, és kisméretűek. Aztán jó, ha puha könyvet is a kisbabák kezébe adunk, olyat, amiben mozgatható elemek vannak, illetve tükör, hogy önmagukat is megcsodálhassák, és ami finom hangot ad. Például a Little Dutch tengerészes puha kiskönyve vagy a Scolar Kiadó Kacsás, csörgő könyve.
Teljesen felesleges ekkor még a szöveg, mi találjunk ki hozzá egy-egy kísérő mondatot, a vizuális élményen, a tapinthatóságon, a kézbevehetőségen, a felfedezés örömén van a hangsúly. Idővel pedig ezek a tárgyak, amiket mi felnőttek könyvnek nevezünk, beépülnek a rakodás - cipekedés (vagyis a játék) világába, és az is lehet, hogy egy-egy kisgyerek ezen támaszkodik, vagy épp a feje alá akarja betenni, esetleg összekeni vagy bemaszatolja picit. Ez így van rendjén, a valódi olvasó először saját és közeli, tapasztalati tudást szerez a könyvéről.
A leporellók manapság kevésbé elérhetőek könyvesboltokban, pedig azért nagyon jók, mert hosszan elkísérik a gyerekeket. Kiváló csúszdát, utat, búvóhelyet lehet építeni belőlük, vagy az éppen hason fekvő gyerek szemlélődést támogatni velük. Később már mint mesék is nagyon hasznosak, segítik, hogy a történet sorrendiségét követni lehessen, azaz hogy miként épül egymásra (szó szerint) egy összefüggő elbeszélés. Mozgó könyvárusoknál, antikváriumokban, zsibvásárokon és a legváratlanabb helyeken még szembe jönnek.
Alvás és megnyugtathatóság a könyvek tükrében
Az első három év egyik legnehezebb témái közé tartozik az alvás és a megnyugtathatóság. Ennek a ritmusa, a rituáléi és a fejlődésének az alakulása sok kreativitást, türelmet és erős idegzetet igényel a szülőktől. Éppen ezért számtalan mesekönyv szól erről, de csak kevés olyan van, ami a gyerekek számára is értelmezhető. Olyanra gondolok, ahol el van rejtve valami játék, mozgatható elem a könyvön belül, amihez ők is kapcsolódhatnak, amivel tevékenykedhetnek.
Sajnos már nem kapható a Jó reggelt!Jó éjszakát mesekönyv, amiben egyszerre lehet kihajtani az oldalakat, megsimogatni az állatokat és letisztult tartalommal találkozni, de Patricia Geis Jóéjtpuszi mindenkinek! könyve hasonló célokat tűz ki. Jó szívvel ajánljuk még a témában a Jó éjt Toppancs!, a Kisnyuszi aludni megy, a Jó éjszakát kisnyuszi mesekönyveket.
Szobatisztaság és testtudatosság
Valljuk be, a szobatisztasággal kapcsolatos útvesztők, “kaki parák”, pelenka megpróbáltatások is előkelő helyet foglalnak el a kisgyermekkorral kapcsolatos témák erdejében. Nagyon fontos szerep jut ebben a mesekönyveknek, mert a szobatisztaság témájához szorosan hozzátartozik, hogy a testünkkel egyre jobb viszonyt legyünk képesek ápolni, azaz a testtudatossággal elmélyülten foglalkozni.
A testrészekkel való ismerkedésben megfelelő kiindulás lehet ez a könyv, ahol jókat derülhetünk azon (és kihajtós része is van), melyik állatnak milyen a “popója”. Ehhez a témához tartozóan ajánljuk még a Pisilés, fogmosás, fürdés, A Bili-buli és a nagy kedvencünket, a Mese a vakondról, aki tudna akarta, hogy ki csinált a fejére című mesekönyveket.
Interaktív könyvek és a felfedezés öröme
Továbbra is hangsúlyozzuk, a könyv játék eszközként is felfogható, például jó, ha van kéznél olyan, amit be lehet vizezni, és ennek hatására előjön egy figura. A pancsolós könyvek közül ez a dinós nagyon izgalmas, csak ha víz éri, bukkannak elő a dinoszauruszok. Lehet spricnivel, vizes szivaccsal is próbálkozni.
Aztán az is jó, ha hangot ad, mozgatni lehet benne valamit, megváltozik attól valami, ha a kisgyerek hozzáér. Erre a célra az úgynevezett pop-up könyvek, húzd és mondd! sorozat darabjai vagy a formabeillesztőket tartalmazó könyvek kiválóak. Ebbe a kategóriába sorolható a Kedvencek, a Nyihaha!, az Autók az úton, A dzsungelben, A kukucs, itt a kert! című mesekönyvek, ezeket szívesen ajánljuk.
A Scolar Kiadó nagysikerű kiadványa, a Megfújni és tapaszt rá! címmel sajnos most nem kapható, de az egyik legjobb mesekönyv, amiben tényleg végig játszani is lehet. A cselekedtetős könyvek közül szeretnénk kiemelni azokat, amelyek illusztrációja, témája művészi igénnyel készült el, ilyen Hervé Tullet Pötty könyve, ahol a lenyűgöző grafikai megjelenítés mellett varázslatban lehet része a gyerekeknek. Ha tapsolnak, ha megrázzák a könyvet, ha rányomnak arra a pöttyre, amelyikre a könyv kéri őket, a következő oldalon mindig történik valami. Ez a mesekönyv egészen sokáig elkísér bennünket, és felnőttként is szívesen időzünk el vele.
Ugyanezen a logikán alapul az Érintsd meg a csodafát! című mesekönyv is, ami lírai hangvételű, az évszakok változásán kívül az élet körforgását is meg lehet belőle érteni, és mindezt könnyed, egyszerű és igazán szép képek segítik.
Felkészítés az orvosi vizsgálatra
Egy orvosi vizsgálat előtt pedig kifejezetten hasznos, ha játszva készítjük fel a gyereket az ismeretlen és izgalommal teli pillanatokra. Ehhez mi az Első orvosi táska könyvemet ajánljuk.
Történetek a korai fejlesztéshez
Amikor a gyermek már képes egy hosszabb mesét megfigyelni, egy összefüggő történet részleteit végighallgatni, akkor ezeket a mesekönyveket ajánljuk. Pipp és Polli A piros lufi könyve kellően letisztult, egyszerű és rövid történet, sok ismétléssel, átlátható vizuális rendszerrel, jó megjelenítéssel, életszerű szituációkkal van tele. Ajánljuk a Boribon könyveket, mert az illusztrációk ennek a korosztálynak tökéletesen követhetőek, a könyveknél fontos és követendő példa, hogy a szöveg és a kép elkülönül, tehát nincsen túl sok információ egy-egy oldalon. Ráadásul a bevezető Boribon könyvek (Boribon autózik, Boribon vendégei) kifejezetten a legkisebbeket célozza meg.
A gyűjteményünk nem hiánytalan, viszont abban az értelemben hiánypótló, hogy kifejezetten a “korais” szempontok szerint, a kollégák ajánlásával készült.