Elválasztás terhesség alatt: Amit tudnod kell

Az elválasztás, vagy pontosabban az elválasztódás, egy összetett folyamat az anya és a gyermek életében. Bár sokan "elválasztásról" beszélnek, célszerűbb "elválasztódásról" beszélni, mert ez hangsúlyozza, hogy a gyermek a kezdeményezője, nem pedig mi, felnőttek. Az anyaság ezer arca van, és az elválasztás időszaka gyakran tele van ambivalens érzésekkel, félelmekkel és szorongással. Fontos tudni, hogy az érzéseid jogosak, és nem vagy egyedül - nagyon sok édesanyát érint ez a téma. Sokan keresnek meg ezzel kapcsolatban, és a személyes tanácsadások során mindig egyénre szabott megoldásokat és gyakorlati útmutatót beszélünk át.

Mit jelent az elválasztás, elválasztódás és apasztás?

Az elválasztás élményét minden szoptató édesanya átéli. Ez akkor kezdődik, amikor a baba az anyatejen kívül más enni- vagy innivalót kap; lezárására pedig az utolsó szopással kerül sor. Ideális esetben egy folyamatról van szó, nem pedig egy határozott időponthoz kötődő eseményről.

Elválasztódás

Ez a folyamat leginkább a gyermek vezényletével történik, amikor éretté válik rá. Gyakran nincs is konkrét "utolsó szoptatás" - a gyermek fokozatosan egyre kevesebbet igényli, akár 2 napig nem szopizik, aztán egyszer még igen, majd többé nem. Ez az életkor, amiben a leválasztás vagy az elválasztódás élettanilag, biológiailag természetes, a különböző élettani tényezők (terhesség hossza, felnőtt testsúly, felnőtt immunrendszeri érettség stb.) alapján 2,3-7 éves életkorra tehető az emberre vonatkozóan.

Elválasztás

Ez az a folyamat, amelyet az anya kezdeményez. Nagyon lényeges, hogy fokozatosan történjen - a hirtelen elvétel nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is megterhelő lehet az anyának, mellgyulladást, túltelítődést okozhat. Ideális esetben hetekig, akár hónapokig is eltarthat, a körülményektől függően. Az elválasztás lehet részleges is: előfordul, hogy az anya napi 1-2 szoptatást megtartaná, a többit leépítené.

Nem ajánlott kíméletlen módszerekhez folyamodni - például csípőssel bekenni a mellet, leragasztani, vagy a gyermek megtévesztésével próbálkozni („anya elmegy otthonról”, miközben csak a másik szobában van). Ugyanígy nem jó ötlet, ha az elválasztás teljes felelősségét az apára vagy a nagyszülőkre hárítjuk.

Apasztás

Apasztásra akkor lehet szükség, ha valamilyen komoly okból a szoptatás egyik vagy mindkét mellből nem folytatható. Ilyenkor javasolt a fokozatos apasztás, akár gyógyszerek nélkül, természetes ütemben. Fontos, hogy megelőzzük a mellgyulladást - napi 1-2 liter zsályatea és hideg borogatás általában segíthet. Hirtelen elválasztásnál annak érdekében, hogy a mell ne feszüljön, ne fájjon, hűvös borogatás, nem szteroid gyulladáscsökkentő (fájdalomcsillapító) szedése, és - ha nagyon feszül a mell - egy kis megkönnyebbítő fejés szükséges. Csak akkor, ha nagyon kellemetlenül feszül a mell. Ilyenkor éppen csak annyit fejjen az anya, hogy megkönnyebbüljön.

Meddig jó szoptatni?

Az anyatejben minden benne van, amire a csecsemőnek szüksége van - a szereteten és a gondoskodáson kívül. Az elmúlt évtizedekben táblázatokban mutatták be az anyáknak, hogyan kell elválasztani, vagy ami még rosszabbul hangzik, leválasztani a csecsemőt. Valójában nincs szükség ilyesmire. Ha figyelsz gyermeked igényeire, fejlődésére - ezek a legfontosabb támpontok -, látni fogod, mikor mire van szüksége. A világ nagyobbik részén természetesnek számít, hogy kétévesen még szopik egy kisgyerek. Nálunk sokan tartanak attól, hogy ez túlzott anya-gyerek kötődést eredményez. Ilyesmitől azonban nem kell tartani, hiszen a környező világ egyre jobban magára vonja a gyermek érdeklődését, s egy napon magától is eljut oda, hogy nem akar már szopni.

Örök érvényű szabály: minden anya addig szoptasson, ameddig szeretne. Ez kizárólag az ő döntése. A szoptatás részben evolúciós örökség az embernél, másrészt azonban - hasonlóan a főemlősökhöz - tanult viselkedésforma is. Erősen befolyásolja, hogy a leendő anya mit lát maga körül mintaként. Rengeteg tényező befolyásolja tehát azt, hogy kinek milyen életkor jelenti a normát a szoptatás hosszával kapcsolatban.

Terhesség és szoptatás: Tévhitek

Sok anya érzi úgy, hogy bizonyos körülmények miatt abba kell hagynia a szoptatást. Azonban számos gyakori ok tévhitnek bizonyul:

• Nem kell elválasztani a gyermeket azért, mert bölcsődébe vagy óvodába megy. Tévhit, hogy könnyebb lesz a beszoktatás, ha már nem szopizik. Nem fog cicit kérni a gondozónőtől vagy az óvónőtől. Nincs olyan jogszabály sem, ami ezt előírná a szülő számára.
• Nem szükséges elválasztani, ha az anya várandós. Problémamentes, alacsony rizikójú terhesség esetén semmilyen orvosi indok nincs a szoptatás abbahagyására. Nem jelent veszélyt sem az anyára, sem a magzatra nézve. Amiatt a félelem miatt sem érdemes abbahagyni a szoptatást, ami sok anyukában él, hogy „mikor fogja már abbahagyni?". A várandósság alatt megváltozik az anyatej mennyisége és összetétele. Ezért biztosan nem kell elválasztani.
• A munkába való visszatérés sem indok az elválasztásra. Számos lehetőség van a szoptatás folytatására munkavégzés mellett is. Nyugatabbra élő anyák gyakran már 3-6-9 hónap után visszatérnek dolgozni - Amerikában pedig sokszor mindössze 6 hetet töltenek otthon. Az anyatejes táplálás fejéssel összehangolva jól működhet.
• Gyógyszerszedés mellett is lehet szoptatni. Ritkán fordul elő olyan gyógyszeres kezelés, amely valóban indokolná a szoptatás abbahagyását. A legtöbb gyógyszer szedhető szoptatás alatt, vagy könnyen található olyan alternatíva, amely kompatibilis a szoptatással.
• Az éjszakai szoptatás abbahagyása nem garantálja az átaludt éjszakát. Az elválasztás azonban nem feltétlenül javítja az alvás minőségét, mert gyermekednek valószínűleg továbbra is szüksége lesz a segítségére ahhoz, hogy újra elaludjon. Sok anya sokkal fárasztóbbnak találja a babát álomba ringatását, mintha fekve szoptatná.
• Nagy tévhit, hogy egyéves kor után az anyatejben „már nincs semmi, csak víz”. Tudományos kutatások szerint az anyatej még egyéves kor után is tartalmaz immunanyagokat, vitaminokat, fehérjéket, ásványi anyagokat és energiát. Emellett az anyatej egy éves koron túl is tartalmazza mindazokat az élősejtes elemeket, hormonokat és bélflóra tápláló összetevőket, amiket az első évben.

Mikor készen áll a baba az elválasztódásra?

Többféle jelre is érdemes odafigyelni! A hozzátáplálásra érett baba már nem löki ki a nyelvével a szájába kerülő ételt, a szopómozgás mellett megjelenik nála a szilárd étel elfogyasztásához szükséges száj- és nyelvmozgás. A legfontosabb, hogy a csecsemő szívesen fogadja és érdeklődéssel kóstolgatja azt a pár kanál ételt, amivel szoptatás után megkínáljuk. A másik, hogy kezével nyúl az ennivaló után, meg tudja fogni, és önállóan a szájába tudja venni. Az első fogak megjelenése is jelezheti, hogy a baba készen áll az ismerkedésre az új ízekkel. Az ételt meg tudja emészteni, és továbbra is jól fejlődik. Tud már legalább segítséggel, megtámasztva ülni.

Ugyanakkor arra is figyelnünk kell, hogy ne értsünk félre bizonyos jeleket. Már a négy hónapos csecsemő is nyúlkálhat az ennivaló után, ha szüleit enni látja, érdekli a kanál, a bögre, a tányér.

A természetes elválasztódás jelei:

Az elválasztódás folyamatában inkább a gyermeké a kezdeményező szerep. Az anya kíséri, követi a gyermek tempóját a szoptatások elhagyásában. Ha számodra öröm a szoptatás, szívesen adod magad a gyermeknek, magabiztos vagy a hosszútávú szoptatásban és képes vagy a saját szükségeidre odafigyelni, miközben bűntudat nélkül tudsz határokat szabni a gyermeknek, akkor mindez jó alap arra neked, hogy a szoptatás abbahagyásának idejét és lépéseit a gyermekre bízd. A gyermeknek pedig a te örömed és magabiztosságod a szoptatással kapcsolatban mindenképp megerősítő.

Ebben az esetben sok apró, szinte észrevétlen lépés vezet a gyermek részéről az elválasztódás felé. Ezek a lépések mindig fokozatosan, hetek, sőt hónapok alatt vezetnek a szopások számának csökkenéséhez.

A valódi természetes elválasztódás egy éves kor felett és mindig fokozatosan következik be:

• A második félévben a nappali alvások számának csökkenésével, az elalvásért való szopizás alkalmaiból is kevesebb lesz, legalábbis nappal.
• Bővülni kezd a megnyugtatás eszköztára is. Előfordul, hogy egy-egy nehéz helyzetben a gyermek megelégszik az öleléssel és a szóbeli vigasztalással.
• A testvérek játéka vagy egyéb érdekes tennivaló rendszeresen elvonhatja a gyermek figyelmét a megkezdett szopásról.

A mozgás- és érzelemszabályozás fejlődése, az önállósodás hozza a fenti változásokat, amik egyben a szoptatások számának csökkenésével is járnak. Nem feltétlen egyenletes ez a tendencia. Vannak időszakok, amikor egy kisgyerek ismét gyakrabban kér szopni például betegség, családi változások vagy éppen mozgásfejlődési ugrások, fogzás miatt. Az éjszakai ébredések és szopások száma is megnövekedhet ilyenkor.

Az anya szerepe az elválasztásban

Teljesen természetes anyai igény, ha azt remélted, hogy gyermeked idővel magától, háborítatlanul válik majd le a ciciről. Hogy elérkezik az a pillanat, amikor már nem szeretne többet szopizni, és szépen lassan elválasztódik. Ez jellemzően meg is történik a gyermekek többségénél 1 éves kor után, egészen 5 éves korig - vagy akár azon túl is. Azonban ez nem mindenkinél alakul így, előfordulhat, hogy finom módszerekkel közbe kell avatkozni.

Teljesen érthető, ha úgy érzed, elfáradtál, kimerültél, sőt akár dühös is lehetsz - még akkor is, ha tudod, hogy az anyatej a legjobb táplálék a gyermeked számára, és szeretted ezeket az összebújós pillanatokat. Az elválasztás időszaka gyakran tele van ambivalens érzésekkel, félelmekkel és szorongással. De tudd: az érzéseid jogosak. Az anyaságnak ezer arca van. A saját határok érzékelése, az anyai szükségletek kielégítése ugyanolyan fontos, mint a gyermek igényeinek kielégítése. Sőt, az előbbi feltétele az utóbbinak. Dönthetsz úgy, hogy befejezed a szoptatást, vagy keretek közé helyezed - ez nem tesz kevésbé szerető anyává. A kötődés nem sérül, ha szeretetteljesen kíséritek végig ezt az utat. Teljesen érthető, ha szeretnéd szépen lezárni ezt a csodás, bár gyakran nem könnyű időszakot.

Kisebb vagy nagyobb mértékben, tudatos vagy észrevétlen reakciókkal minden anya részt vesz a gyermeke szopásról való leszokási folyamatában. Nem is lehet másként, hiszen a szoptatás közös ügy. Mindenképpen reagálsz a gyermek szopással kapcsolatos viselkedésére. Ezt pedig ő mindenképp érzi. Benned is kelt érzéseket, amikor látod, hogy a gyermeked kihagy egy-egy szopit, mert a világ felfedezése leköti. Büszkeséggel, izgatottsággal vagy éppen szomorúsággal tölthet el és ezt a gyermek biztosan megérzi. Amikor pedig a gyereked erősen ragaszkodik a szoptatáshoz, akkor is boldogság, melegség, elégedettség vagy éppen frusztrációt keletkezik benned, amit a gyerek szintén érzékel, ha csak pici jelekből is.

Ambivalens érzések és bűntudat

Benned is ambivalens érzések vannak a baba elválasztása kapcsán? Bűntudatot érzel, esetleg önzőnek érzed magad, ha arra gondolsz, hogy le akarod szoktatni a szopásról? Közben meg a sok szoptatás ingerültté tesz? Nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel. A te érzéseid is fontosak. Mindegyiknek helye van. A bűntudat alól érdemes feloldozni magadat, ha anyaként ambivalens érzésekkel küzdesz. Így szabad utat kapsz, hogy az érzéseidet elfogadod és átérezed. Innen lehet tovább lépni a döntés felé. Hogy szeretnéd-e elválasztani a gyermeked.

Mintha az ideális anya képéhez az is hozzá tartozna, hogy ki ’kell’ tudni várni, amíg a gyermek magától leszokik a cicről. Aki pedig erre nem képes, az esetleg nem elég jó anya. Ez nagy teher egy édesanyán és a saját belső valóságától távolítja el. Ha erős a bűntudat benned, akkor esetleg fogösszeszorítva, minden ellenérzésed ellenére is tovább folytatod a szoptatást. Belül pedig arra vársz, hogy a gyermek hagyja már abba a szopizást magától. Mit szül ez? Először is azt, hogy a gyermek kétféle, egymásnak ellentmondó üzenetet kap a szoptatásban. Egyrészt fizikailag odaadod magadat, megszoptatod, másrészt azonban feszült és ingerült vagy. Az előbbi a közelséget üzeni a gyermeknek, az utóbbi távolságot teremt te és gyermek között. A gyermek ettől az ellentmondástól elbizonytalanodik, ami akár abban is megmutatkozhat, hogy még jobban ragaszkodik a szopáshoz. Ezzel próbálva megszerezni a biztonságot, amit a kettős anyai üzenet miatt nem érez. Ha anyaként inkább teher a szoptatás, akkor az elválasztás felelősségének döntését felvállalni fontos. A valóság felvállalása és a cselekvések összehangolása a belső valóságunkkal a legfontosabb a gyermekkel való kapcsolatban is. Ez ad biztonságot a gyermeknek.

A gyengéd elválasztás 13 lépése

Van mód arra, hogy olyan gyengéden és szeretettel fejezzük be a szoptatást, ahogyan az elkezdődött. A következő 13 lépés segíthet a gyengéd elválasztásban:

1. Elhatározás: Gondold át alaposan, mit szeretnél. Ha nem lennél ennyire fáradt, akkor is elválasztanád a gyermeked?
2. Ne kínáld, ne tiltsd - tereld: Ne kínáld fel a cicit, de ne is tiltsd. Tereld el a figyelmét: „Nézzünk ki az ablakon!”
3. Határszabás: „Most nem lehet cicizni, majd ha hazaértünk.” Vagy: „Vacsora után lesz szopi.”
4. A szoptatások számának vagy hosszának csökkentése: Például napi 8 szoptatásból csinálj 5-6-ot. A 20 perces szoptatásból 10 percet. A végét jelezheted visszaszámlálással: „5…4…3…2…1… vége - becsukódik a kapu (lehúzom apólóm).”
5. A legkönnyebb vagy a legnehezebb szoptatással kezdd: Kezdheted azzal, amit a gyermek könnyebben visel el - vagy épp azzal, amelyik téged visel meg jobban.
6. Minőségi idő: Játék, ölelés, puszi, hordozás, meseolvasás, séta - sok-sok testkontaktussal lehet helyettesíteni a cicit.
7. Kerüld a „cicizős helyzeteket”: Viselj kevésbé hozzáférhető ruhát, például garbót. A napi rutinon is alakíthatsz. Nem szükséges tejitalt vagy kakaót kínálni - ezek feleslegesek. Esetleg 1-2 korty víz az elején, ha elfogadja.
8. Önazonosság: Nagyon fontos, hogy végig önazonos és rugalmas maradj. Ez sokszor még a következetességnél is fontosabb.
9. Rugalmas hozzáállás: Ha a gyermek megbetegszik, vagy úgy érzed, még nincs itt az idő, akkor nyugodtan tartsatok szünetet. Ez nem visszalépés - amikor készen álltok, folytathatjátok.
10. Éjszakai szoptatások csökkentése: Segíthet, ha egy szobában, de külön ágyban alszotok. Két éves kor körül már kérheted, hogy ő jöjjön hozzád éjszaka, ne te menj át hozzá. Néhány alkalom után már ő is inkább vissza szeretne aludni.
11. Érintések: Előfordul, hogy a folyamat vége felé már az is megnyugvást ad, ha a kicsi csak megsimogatja a melledet a ruhán keresztül. Később majd ezeket felváltja az ölelés, a bújás vagy egy kedves puszi.
12. Sírás?: A gyengéd elválasztás sem jelent garanciát arra, hogy a gyermek nem fog sírni! A sírás önmagában nem rossz dolog. A gyerekek szoktak sírni - ahogyan a felnőttek is. Teljesen rendben van, ha emiatt a gyermek szomorú vagy dühös. Te ott vagy mellette, és próbálod megnyugtatni. Ez nem egyenlő azzal, hogy hagyod sírni!
13. Ösztön: Ebben a helyzetben is igaz ugyanaz, ami az egész szoptatási időszakra és általában a szülői létre jellemző: bízz az ösztöneidben! Most is. Itt is.

Az elválasztás fizikai vonatkozásai

A szoptatás abbahagyására ugyanúgy felkészült a testünk, ahogy a szoptatás elkezdésére. A női hormonális rendszer az egyik legizgalmasabb, és legnehezebben kiismerhető dolog a világon. Szinte nincs két nő a világon, aki teljesen azonosan éli meg a menstruációs ciklust, a terhességet, a szoptatást, a változó kort. Így aztán semmiről nem tudunk tökéletesen biztosat mondani, de kapaszkodókat mindenképpen adhatunk.

Önmagában attól, hogy idősebb a baba, vagyis időben távolodunk a szüléstől, nem fog csökkenni a tejmennyiség. Nagyobb babáknál általában azért kevesebb az anya teje, mert a baba már sok mást is eszik az anyatejen kívül. Nem kell a tej mennyiségét csökkenteni. A tejtermelés normális esetben mindig attól függ, hogy mennyit szopik a baba. Ha a baba hatékonyan, ügyesen szopik, és mindig szopizhat, amikor csak akar, akkor a mell megtermeli azt a tejmennyiséget, ami a babának kell. Tehát tulajdonképpen a baba csinálja a tejet. Ha a baba fokozatosan választódott el, akkor a tejtermelés is csökken, szépen fokozatosan. Nincs szükség gyógyszeres beavatkozásra.

A szoptatás olyan hormonokat szabadít fel, amelyek nyugtató hatással vannak az anyára. Ezek segítenek abban is, hogy nyugodtabban vészeld át a babás mindennapokat. Annak érdekében, hogy a hormonális változás ne legyen túl heves, érdemes a lehető leglassabban végezni az elválasztást. Ez a baba számára is nagy változás, ezért elegendő időt kell adnod neki, hogy megszokja. A gyermek számára nem csak a tejről van szó, hanem a vele járó közelségről és bőrkontaktról is. Add meg a babának mindkettőt sok ölelés által, amikor úgy döntesz, hogy elválasztod. Ha fokozatosan ritkábban eteted gyermeked, a szervezeted fokozatosan kevesebb anyatejet fog termelni. Tehát a kereslet csökkenésével a kínálat is csökken. Ha ezt lassan teszed, és megfelelően vigyázol a melleidre, a tej pangásának kockázata alacsony.

Az anyatej szerepe a hozzátáplálás során

A hozzátáplálás egyben elválasztás is? Semmiképpen sem, legalábbis a szoptatások számának nem kell csökkennie a szilárd ételek bevezetésével. A hozzátáplálás lényege éppen az, hogy a szilárd táplálék a gyermek anyatejen felüli plusz igényét fedezi, nem pedig helyettesíti azt. A hozzátáplálás nem kell, hogy a ciciről való leszoktatás eszköze legyen. Az első időszakban a hozzátáplálás ráadásul csupán kóstolgatás, az ízek, állagok, színek világának felfedezése a lényeg, nem a mennyiségeken van a hangsúly. A hozzátáplálással ugyanakkor a gyermek mégiscsak tesz egy lépést a rólad való leválás felé, hiszen képes lesz a világot közvetlenül magába fogadni és megemészteni. Immár nemcsak a tested közvetítése által. Azonban még hosszú időn át, akár éveken át változó arányban ugyan, de mindkét táplálékforrás megmaradhat egymás mellett. Azért is lényeges, hogy a szilárd táplálék kínálása fokozatosan emelkedő mértékben és a megfelelő időben, azaz a 6. hónap körül történjen.

A második félévben optimális esetben még mindig az anyatej a gyermek fő tápláléka. Egy éves koron túl fordul meg az arány a szilárd táplálék javára. Emellett az anyatej egy éves koron túl is tartalmazza mindazokat az élősejtes elemeket, hormonokat és bélflóra tápláló összetevőket, amiket az első évben.

Ha a baba még nincs egyéves, vagy még nem eszik elég kiegészítő táplálékot, akkor a hiányzó anyatejet előtáplálással kell pótolni. Ilyenkor a születéstől kezdve adható kezdeti tápszer ajánlott, mivel a következő tápszerek tápanyag-összetétele nem optimális, és nem is szabad szükség szerint adni őket. Kérj azonban tanácsot a szülésznődtől is a felkészüléssel, táplálással és higiéniával kapcsolatban.

Táblázat: Az anyatej összetételének változása az elválasztás során

tags: #elvalasztas #terhesseg #alatt