Az abortuszról a magyar sajtóban soha nem beszéltek olyan keveset, mint akkor, amikor a legfontosabb események történtek ezen a téren. Az Arcanum több mint 17 ezer lapján szerepel az abortusz szó, vagy a terhességmegszakítás vagy a művi vetélés. Ebből alig több mint száz jut az 1945-1956 közötti időszakra. Pedig a legbrutálisabb abortusztilalom és az abortuszszabadság kezdete is erre az időszakra esett. A második világháború alatt jelentősen csökkent a születések száma, a háború befejezése utáni néhány évben, ha csekély mértékben is, de emelkedett és elérte a háború előtti szintet. Az 1945-1948 közötti koalíciós időszakban nem foglalkoztak érdemben a kérdéssel, az ötvenes évek elején azonban a legtöbb európai országban tapasztalható születésszám növekedés (baby-boom) Magyarországon nem jelentkezett, üteme elmaradt a többi szocialista országé mögött.
A politikai vezetés joggal tartott Moszkva rosszallásától, ha nem teljesíti a szocializmus népesedési törvényében lefektetett célokat. Ez pedig elfogadhatatlan volt a Rákosi-rendszer számára, amely a születések számának emelését irányozta elő oly módon, hogy az anyaság és gyermekvédelem kérdését a pártpolitika középpontjába helyezte. A megvalósításban a szovjet példa, az 1936-ban, a Szovjetunióban kiadott abortuszrendelet is szerepet játszott, amely az életszínvonal emelése, a halandóság csökkentése és a teljes foglalkoztatás biztosítása mellett a születések számának a növelését is előírta. A gyorsított iparosítás érdekében „emberanyagra” volt szükség. A döntést ideológiai célok is motiválták, mivel a „dolgozó nép” ideálját össze lehetett kapcsolni a „több gyermeket vállaló anya” képével. Feltételezhetően ez a tény, valamint a harmadik világháborúra való felkészülés - melynek „főpróbája” a koreai háború volt - is szerepet játszott a Minisztertanács 1953. februárban meghozott határozatában, melyet Magyarország első női minisztere, egészségügyi miniszter vezényelt le.
Előzmények és jogi háttér
A XX. század második felét megelőzően a művi abortusz szerte a keresztény világban tilalmas és büntetendő cselekedetnek számított - elvileg. A keresztény erkölcs és az egyház mindig is elítélte az effajta gyakorlatot, az állami szabályozás és különösen a „bűnüldözés” szigorúsága azonban koronként változott. Magyarországon a modern polgári törvényalkotás 1878-ban hozta az első rendelkezéseket az abortusszal kapcsolatban (Csemegi-kódex néven ismert 1878. évi V. törvény). Ez, az abortuszt lényegében emberölésnek minősítve, erkölcsi alapon tiltotta, és 2-8 évig terjedő börtönbüntetést helyezett kilátásba az elkövetőknek. A törvény, kisebb módosításokkal, 1956 júniusáig volt érvényben. A két világháború között a bírósági gyakorlat jelentősen felpuhult, elsősorban azért, mert a törvénynek nem lehetett érvényt szerezni, és az állam egyre inkább hajlamos volt figyelembe venni az „elkövetők” szociális szempontjait. Jellemző, hogy egy 1933-as kúriai döntvény, bár a tilalmat nem szüntette meg, mégis talált egy formulát arra, hogy lényegében legálissá tegye a művi abortuszt. Eszerint a műtét elvégezhető volt az anya életének megóvása érdekében vagy más egészségügyi okból (örökletes szervi bajok, nem várható egészséges magzat stb.), azonban ezeket az „okokat” nem határozta meg egyértelműen, a döntést az orvos lelkiismeretére bízta. Mindez a maga korában páratlanul „szabados” joggyakorlatot tett lehetővé.
Egyetlen alkalommal, 1945. február 14-én, a Budapesti Nemzeti Bizottság függesztette fel a büntető törvénykönyv magzatelhajtást tiltó rendelkezését, amikor kimondta, hogy azt a megfelelő engedélyek után az orvos kizárólag egészségügyi intézetben, és a magyar születésszabályozási gyakorlatban most először: kötelező módon ingyenesen elvégezheti. A felfüggesztés a tervek szerint csak négy hónapig maradt volna érvényben. Ekkor lehetett először legálisan megszakítani a terhességet nem orvosi okokból. Az orvosi indikáción kívül csak nemi erőszakra hivatkozva lehetett kérvényezni a terhességmegszakítást, de persze erre bárki hivatkozhatott. A rendelet jogilag értelmezhetetlen helyzetet teremtett, hiszen egy városi nemzeti bizottság, (elvileg) egy társadalmi szerv függesztett fel egy törvényt országos hatállyal. Az abortusz tilalmának átmeneti felfüggesztését a szovjet katonák által megerőszakolt nők helyzete indokolta. A beavatkozást kizárólag szülészeti és anyavédelmi intézetben, szakorvos közreműködésével lehetett elvégezni. A rendelkezés hivatalos lapban nem jelent meg, csak bizalmas utasítás formájában. A büntetőjogi szabályozás érintetlenül maradt, de eljárást magzatelhajtás miatt nem lehetett indítani.
Az 1950-es évek: A Ratkó-korszak és az abortusztilalom
Az 1950-es évek elején az abortuszellenes küzdelem fokozódott. 1952 februárjában megkezdődött az abortusz elleni könyörtelen küzdelem. Május 29-én megjelent az egészségügyi miniszter (Ratkó Anna) 81/34/1952.EüM számú utasítása a terhesség megszakításának szabályozásáról. Első- és másodfokú bizottságokat hoztak létre, amelyek szigorúan bírálták el a terhesség megszakításának orvosi indokoltságát. Kiterjedt bejelentési rendszerrel igyekeztek kizárni a terhesség és a vetélés eltitkolásának lehetőségét. Már magát a terhességet is kötelező volt bejelenteni. Az abortusz elleni harcot nagyszabású agitációs kampány kísérte. A hatóságok sokszoros buzgalommal üldözték az abortusztilalom megszegőit. Ratkó Anna miniszterasszony 1953. február 27-én kelt jelentése szerint "1952. évben magzatelhajtás miatt vád alá helyezett terheltek száma: 1386. Magzatelhajtás bűntette miatt 1952. évben elítélt terheltek száma: 894. 1953. januárban összesen 217 személlyel kapcsolatban hoztak ítéletet". Közel négyszáz vádlottat ítéltek letöltendő, ötszázat felfüggesztett börtönbüntetésre. Ratkó Anna neve szorosan összefonódik az 1953. február 8-án kiadott túlzó és népszerűtlen népességszabályozási rendelettel, bár ő „csupán” az elsődleges döntéshozó szerv, a Magyar Dolgozók Pártja Titkárságának és Politikai Bizottságának határozatait hajtotta végre. A Ratkó-korszakban az első büntető törvénykönyv, az 1878. évi V. törvénycikk a bűntettekről és vétségekről, az ún. joggyakorlata érvényesült. A kódex rendelkezései a magzatelhajtást bűncselekménynek, emberölésnek minősítette, és erkölcsi alapon tiltotta.
A 1004/1953. (II. 8.) számú határozat
A Minisztertanács 1953. február 8-án adta ki a 1004/1953. (II. 8.) számú határozatát „az anya- és gyermekvédelem továbbfejlesztéséről”. A határozat az említett szovjet családjogi törvény abortuszrendeletén is túltett, mivel nemcsak az abortuszt tiltotta be, hanem harcot hirdetett a magzatelhajtás ellen, kijelentve, hogy az „súlyosan veszélyezteti az egész nép egészségét, rombolóan hat az erkölcsi, a családi életre”. A határozat jóléti intézkedések bevezetésével kezdődött: meghosszabbították a szülési szabadságot, felemelték a családi pótlékot, ingyenes babakelengyét adtak a gyermeket váróknak, emelték a gyermekek és az anyák bírói, társadalombiztosítási juttatását (terhességi és gyermekágyi segély, anyasági segély), és biztosították az állami gondozást. A terhes nő munkára való felvételét várandóssága miatt nem lehetett megtagadni, szülés utáni 3. hónapig a szoptatós anyát csak fegyelmivel lehetett elbocsátani. A hét vagy több élő gyermek után pénzjutalom járt. Elrendelték a bölcsődei férőhelyek számának növelését, szükség esetén vándor- és idény bölcsődéket is létesítettek. A bölcsődék és gyermekintézmények nyitva tartását a dolgozók műszakbeosztásához igazították. Egyedülálló anyák ellátására terhes otthonok létesítését határozták el Budapesten, és Miskolcon. A rendelet a gyermekvállalás számára igyekezett kedvező körülményeket biztosítani.
A minisztertanácsi határozat VI. fejezete a Küzdelem a magzatelhajtás ellen címet viselte, és annak 5. és 6. pontja tért ki a lényegre, a határozat sarkalatos pontjára, az ún. agglegényadóra, vagyis a gyermektelenek adójának bevezetésére, illetve a magzatelhajtás elleni küzdelem meghirdetésére. Az abortusz elleni propagandamunka megindítását az Egészségügyi Minisztérium Felvilágosítási osztályának 1952. február 15-én kiadott körlevele indította el. A körlevélhez „vezérfonalakat” adtak ki brosúra formájában, amelyek az egyes előadások alapjául szolgáltak. Az abortusz elleni fellépést Ratkó Anna egészségügyi miniszter 1952. április 11-én az I. sz. Női Klinikán megtartott országos aktíva értekezlete folytatta, melyen az abortusz elleni küzdelem rendszeres és szervezett megindítását tűzte feladatul. Ezen az értekezleten jelentette be Ratkó Anna egészségügyi miniszter, hogy „aki ettől a naptól fogva abortuszt hajt végre, azt a legkeményebben büntetjük”. Meghatározta az elkövetkező időszak feladatait úgy a felvilágosító munka, mint a közigazgatás területén. Az abortusz elleni küzdelem tervszerű, rendszeres harcát ettől az időtől számítjuk. A szülész-nőgyógyász szakcsoport kommunista orvosok részére a minisztérium kiküldötteinek részvételével országos megbeszélést tartott, melyen rámutattak „a kommunista orvosok feladataira és példamutatásuk szükségességére az abortusz elleni küzdelemben”.
A rendelet hatása és a közvélemény
Az anya- és gyermekvédelmi program adminisztratív intézkedéseinek meghirdetése pozitív visszhangra talált a nők körében, bár ekkor még nem érzékelték vagy talán többen nem is fogták fel, hogy mit is jelent a magzatelhajtás teljes tilalma. Ennek felismerése csak később tudatosult az emberekben. Az 1947-es választások után kiépülő kommunista diktatúra a program meghirdetésével jogot formált az emberek legintimebb magánéletébe való beleszólásra. Úgy gondolták, a felvilágosítással, az egészségügyi intézmények fejlesztésével és a hathatós szociális támogatási rendszer kiépítésével csökkenthető a szülés és a gyermekvállalás egészségügyi és anyagi kockázata, így végső soron fölöslegessé tehető a születésszabályozás legdurvább formája, az abortusz. A 1004/1953. évi kormányhatározat megjelenése harcot hirdetett a magzatelhajtás ellen, és felhívta a figyelmet arra, hogy a terhességét megszakító nőre büntetés vár. A határozat végrehajtására az egészségügyi miniszter utasításokat adott ki. A népszaporulat ugyanúgy a rendszer minőségét jelző adat lett, mint a termelési eredmények. Az egyik abortuszellenes brosúra így fogalmaz: „A szülészeti rendtartás adatai azt mutatják, hogy a felszabadulás óta a születések száma mutat ugyan állandó jellegű emelkedést, de ez az emelkedés nem olyan fokú, mint azt a politikai, társadalmi és gazdasági életünkben történt nagyarányú változás indokolja, illetőleg megkívánja. A születések száma ma is alig haladja meg a 20 ezreléket. A Szovjetunióban a bűnös vetélések elleni harc és a szocializmus embert formáló ereje révén a születési arányszám a 40 ezreléket is meghaladja. Ez az adat arra enged következtetni, hogy hazánkban a bűnös vetélések száma közel annyi, mint a születések száma.” A születésszám három éven át 20-30 ezerrel (10-15%-kal) nőtt az abortuszellenes intézkedések hatására.
Az igazság az emberi népesség csökkenéséről | Jennifer D. Sciubba | TED
Az abortusz ideológiai alapjai
Dr. Hajnal Richárd idegorvos, antialkoholista, turistavezető, grafológus és régi illegális kommunista fejtette ki nagy tanulmányban az Orvosi Hetilap hasábjain 1952 decemberében az abortusztilalom szocialista ideológiáját: "A szocialista társadalom az emberek kölcsönös segítségnyújtásán alapul. Tehát erkölcsös az, aki vállalja a kötelezettségeket és vállalja a felelősséget, amelyet a kötelezettségek teljesítése jelent. A szocializmus az emberek új szilárd kapcsolatát teremti meg. A szocializmus 'egyesíti az embereket, megdönthetetlen morális és politikai egységbe forrasztja össze az egész társadalmat' (Lenin). A nemek kapcsolata, férfi és nő kapcsolata ebbe a szilárd egységbe épül bele. Férfi és nő kapcsolatának tartalma: ' ... a termelési és kulturális érdekek azonossága és közössége által gazdagított természetes szerelmi érzés' (Kolbanovszkij). Helytelen, ha a férfi és nő kapcsolatát annak intim jellege miatt elválasztjuk az emberek közti kapcsolatok elvi szempontjaitól. A művi vetélés lehetősége megerősíti a nő és férfi kapcsolatában az átmeneti jelleg, az ideiglenesség fenntartását. Ott, ahol nő és férfi kapcsolatának alapja nem a 'termelési és kulturális érdekek azonossága által gazdagított természetes szerelmi érzés', hanem fellobbanó vágy vagy pillanatszülte alkalom, ott, ahol a kapcsolatot nem 'a szeretett személy sorsa iránt érzett felelősség' jellemzi, a születendő vagy megszületett gyermek mégis kötöttséget, kötelezettséget jelenthet. De mindaddig, amíg a művi vetélés lehetősége biztosítja, hogy a kapcsolat következményei elháríthatók, addig nem is fejlődhet ki felelősség a szeretett személlyel szemben. A művi vetélés elleni küzdelemben azok ellen a csökevények ellen harcolunk, amelyek megelégedtek azzal, hogy haladó jelszavak támogatásával fügét mutassanak a polgári társadalomnak, az osztálytársadalom elleni harc helyett. Az ellen a csökevény ellen harcolunk, amely az osztályharc hatalmas, közös érdeke helyébe a személyes korlátozások apró sérelmei elleni harcot helyezi.
A közemlékezetben az abortuszellenes kampány hivatalos jelszavaként ragadt meg, hogy "Leánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség." A rendszerváltás időszakában derült fény a Népszavában arra, hogy ez nem volt hivatalos jelszó. Azonban a drákói törvények hatása máig érződik. "Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség!" - szólt a hírhedt Ratkó-korszak jelmondata a kommunizmusban, az '50-es évek elején. Akár éltél benne, akár a felmenőidtől hallottad, sejthető, hogy igencsak pórul járt az, akinek akkoriban becsúszott egy nem kívánt terhesség. Ugyanis az 1953-as kormányhatározattal kezdődött történelmi periódust a teljes abortusztilalom és a gyermektelenségi adó fémjelezte - utóbbit az a 20 és 50 év közötti férfi, illetve 20 és 45 év közötti nő volt köteles fizetni, akinek már volt keresete, de gyereke még nem, és az összeg az adóalap 4%-át tette ki. A családok azonban jól jártak, ugyanis a rendeletben a szülési szabadság meghosszabbítása, a családi pótlék emelése és ingyenes csecsemőkelengye is szerepelt.
Enyhülés és a tilalom feloldása
A következetes szigort egy évig sem lehetett fenntartani. Az 1953 február elsején hatályba lépett 8100-9/1953. EüM. utasítás az abortusz szabályozásának magyarországi történetében először lehetővé tette, hogy a terhes nő "életkorára s rendkívüli méltánylást igénylő személyi vagy családi körülményeire tekintettel" kérvényezze a művi vetélést. Ez voltaképpen áttörést jelentett jogi szempontból, de nem így él a közemlékezetben, mert nagyon kevés engedélyt adtak ki. Ez a lehetőség eredetileg alighanem csak a politikai elit bajba jutott rokonainak és kapcsolatainak a kimentését szolgálta. Az 1950-1952-es adatok lényegében azonosak (1950: 1707, 1951: 1700; 1952: 1700), alighanem politikai úton határozták meg őket. A művi vetélések valóságos számáról ezek természetesen nem mondanak semmit, pusztán arról tanúskodnak, hogy az abortusztilalom régi szabályozása helyreállt. A régi abortusztilalom helyreállításához 1952-ig nem kapcsoltak új retorikát.
1955-ben a Szovjetunióban liberalizálták a terhességmegszakítást. "Nekem határozott álláspontom, hogy minél előbb követjük a szovjet példát, vagyis az abortusz-tilalom teljes megszüntetését és az abortusz gyógyintézetekben való általános engedélyezését - annál jobban, egyszerűbben kerül a megoldás útjára e probléma. Meggyőződésem, hogy a legtöbb nő nem ok nélkül kéri terhessége megszakítását. A szovjet példa követése lehetővé teszi, hogy a családokra, az asszonyokra bízzuk az anyaság kérdésének eldöntését, azt, hogy mennyi gyermeket akarnak. Minden családnak, minden asszonynak személyes joga eldönteni, hogy mikor akar utódot. Ezt a bizalmat a nők emberi méltóságának tiszteletbentartása is megkívánja!" Ezt nyilatkozta 1956 májusában a Népszavának Dr. Zoltán Imre igazgató főorvos. 1956. június 3-án jelent meg a Magyar Közlönyben a Minisztertanács 1.047/1956. (VI. 3.) számú határozata, mely lényegében lezárta az abortusztilalom korszakát Magyarországon. Az abortuszig továbbra is bizottságon keresztül vezetett az út, de ez a bizottság immáron csak felvilágosíthatott, véleményezhetett, agitálhatott, de ha az érintett ragaszkodott a döntéséhez, akkor az abortuszhoz az engedélyt meg kellett adni. A katolikus hetilap, az Új Ember, hosszú évek után először gyakorolt kritikát a kommunista kormány valamely intézkedése ellen.
tags: #ratko #korszak #abortusz #engedelyezese