A baldachin, amely francia eredetű szó, egy gazdagon díszített mennyezetet jelent, amelyet eredetileg királyi trónok, szószékek, oltárok vagy ágyak fölé emeltek. A római katolikus egyházban is meggyökerezett használata, ahol körmenetekben a szentséget vivő pap gyakran baldachin alatt vonul. Az építészetben a gótika és a reneszánsz óta különösen gyakran alkalmazzák szobrok fölött, oszlopokon, tornyokon, valamint külső támasztópillérek koronázására.
Legnevezetesebb példája Bernini óriási oltár baldachinja a római Szent Péter-bazilika kupolája alatt, amely az apostol sírja fölött emelkedik. Ez az alkotás négy hatalmas csavart bronzoszlopból és volutás tetőből áll. A baldachin továbbfejlődésének eredménye a hasonló felépítésű cibórium, amely már nem rendelkezik textil részekkel.
A baldachin mint két vagy négy rúdra erősített hordozható sátormennyezet általában fehér színű selyem vagy félselyem szövetből készül, aranyrojtokkal díszítve a szélén. Az oltáriszentség ünnepélyes hordozásakor kell használni, még ha a körmenet a templomban van is. Falba illesztett baldachin illeti meg a bíborosok és a megyéspüspök trónszékét is a templomban.
A gótikus szobrászat és a baldachin
A gótikus szobrászat, akárcsak a román, alapvetően épületszobrászat. Ez azt jelenti, hogy szabadon álló szobrok ritkán készültek, és a szobor az építészetnek alá volt rendelve. A gótikus katedrális szimbolikus jelentése nagyrészt a szobrokon keresztül fejeződik ki. A plasztikus elbeszéléseknek a román stílusban kialakult szerepe - az olvasni nem tudó nép hitigazságokra, erkölcsi szabályokra való oktatása - a gótikában is megmaradt, sőt, az ábrázolások témája egyre inkább kibővült.
A szobordísz elhelyezése alapvetően nem változott: továbbra is a templom kapujára, illetve a homlokzatra összpontosult, amely az épület leghangsúlyosabb része. A kapuk elbeszéléseit a teológusok határozták meg, hogy a lehető legsűrítettebb, de ugyanakkor közérthető módon fejezzék ki a kereszténység lényegét: a megváltás történetét.
A gótikus katedrálisok főbejárata nyugaton nyílik, de hamarosan ugyanilyen gazdagon díszített kapuzatok épültek a kereszthajó déli és északi végein is. A már korábbról ismert hármas kapuzat lett az alapforma, ami a homlokzat szempontjából is előnyös volt, mert logikusan igazodott a háromhajós belsőhöz. A bélletes kapunak minden része különböző díszt kapott, melyek közül a legfontosabbak az oszlopszobrok voltak. Ezek a szenteket ábrázoló oszlopszobrok mindig valamilyen architektonikus lábazaton állnak, és fejük fölött hasonló baldachin található.
A baldachin, mint a gótikus szobrok jellemző eleme
A gótikus szobroknak az volt a feladatuk, hogy a templomot díszítsék, és a székesegyházak szobrait is a függőlegesség elve és a súlytalan lebegés jellemzi. Hosszúkás, vékony köntösük díszítő szerepet játszik, és arra szolgál, hogy hangsúlyozza a szobrok vertikalitását. A szobrok lába alatt talapzat található, fejük felett pedig kőből készült baldachin emelkedik. Ez a baldachin nemcsak díszítőelem, hanem a szobor emelkedettségét és szakrális jellegét is hangsúlyozza, szimbolikusan megvédve a szent alakot. A gótikus szépségeszménynek megfelelően különösen a női alakok hosszúkásak, köntösük redőzete tipikusan S alakú.
A gótikus dómok művészete
Baldachinos szobrok példái
A németországi naumburgi dóm nyugati kórusában található donátor szobrok a reimsi szobrok hatását mutatják. Ezek a festett felületű szobrok a falpillérekhez vannak falazva, és fejük felett szobor-baldachin látható. Bár ezek nem valódi portrék, minden életszerűségük ellenére sem, mivel jóval a haláluk után készültek az ábrázolások. A 12 donátor szobor közül a leghíresebbé vált páros Uta és Ekkehard, főleg Uta hercegnő kifejező tekintetének és titokzatos szépségének köszönhetően.
A garamszentbenedeki Úrkoporsó baldachinja
A garamszentbenedeki bencés apátsági templom Úrkoporsója, amely 1480-90 között készült, a bányavárosi faszobrászat legnevezetesebb emléke. Ez a nagyméretű, gótikus ereklyetartó formájú alkotás a húsvéti szertartások során használták. Négy kerékre szerelt, alsó fele egyszerű tumba, felső része kecses fiatornyokkal és finom művű mérműves faragványokkal alakított baldachin. Elemei a szárnyasoltárok pártázatának áttört dekoratív faragványaiéval azonosak. A baldachin az eljövendő Mennyei Jeruzsálemet szimbolizálja. A felső részén a 12 apostol őrként áll sorfalat a korpuszt őrző baldachin kerületén. Közöttük egy-egy osztósudaras, mérműves ablak nyílik a baldachin belsejébe, amelyen keresztül a húsvéti szertartások idején a keresztről levett és koporsóba fektetett Krisztus volt látható.
A budapesti Síp utca 11. lovagszobra
Budapest VII. kerületében, a Síp utca 11. szám alatt található neogótikus stílusú historizáló bérház homlokzatának díszítése rendkívül gazdag. Különösen az első emelet szintjén, középen egy egészalakos, életnagyságú szobor látható egy lovagról, aki baldachin alatt áll. Kétoldalt, szimmetrikusan pedig két-két vízköpő, melyek az utcán sétálót leginkább franciaországi templomok díszítőelemeire emlékeztetik. Bár a lovagszobor alkotója azonosítottnak minősült, az adatnak később nem akadtak nyomára.