Medencecsonttörés szülés után: okok, diagnózis és kezelés

A medencetörések az összes csonttörések 0,6-3 százalékát teszik ki. Ezen belül leggyakrabban a szeméremcsont és az ülőcsont vékony szárai törnek. A medencecsonttörés rögzítése egy sebészeti beavatkozás, amelynek célja a medencei régióban lévő törések stabilizálása és helyreállítása.

A medence egy összetett szerkezet, amely több csontból áll, beleértve a csípőcsontot, az ülőcsontot, a szeméremcsontot és a keresztcsontot. A medencét a keresztcsont, a két csípőcsont, a szeméremcsont és az ülőcsont alkotja, kiegészülve a keresztcsonton ízesülő farokcsonttal. Az elülső oldalon a két szeméremcsontot, hátul a csípő- és keresztcsontot feszes szalagrendszer köti össze.

Ezek a csontok gyűrűszerű szerkezetet alkotnak, amely a felsőtest súlyát tartja, és védi az alsó hasban található létfontosságú szerveket. Az úgynevezett csontos medence kettős élettani szerepet tölt be: egyrészt a törzset (gerincet) köti össze az alsó végtagokkal, másrészt védi a medencén belül elhelyezkedő belső szerveket.

A csontok a feszes iliosacralis és elől a symphysisszel kötődnek. Az iliosacralis ízületet az elülső és hátsó iliosacralis, valamint a sacrospinosum és a sacro-tuberosum szalagok rögzítik. Ebben az ízületben járáskor 1-2 mm-s mozgások mérhetők. Fontos még a sérülések megítéléséhez a lumbális csigolya processus transversumait a spina iliaca posteriorhoz rögzítő erős szalagok ismerete. A medencében belül a psoas és az iliacus izmok húzódnak a femur tuberculum minorjához. A sacrum elülső felszínén közel futnak az artéria és véna iliacák. Fontos még a parametronban, peravesicalisan, illetve a rectum mögött elhelyezkedő vénás plexus, valamint a foramen obturatoria felső elülső csücskében kibúvó nervus pudendus ismerete. Kívül a sacrumra lefutó lumbális izom végrostjai fedik a foramina sacraliákat, melyek elülső kimeneteiből szedődik össze a nervus ischiadicus. A csípőlapát külső felszínén tapadnak a gluteális izmok, melyek ér- és idegellátása az incisura iliacák a posterior felső zugában hajlanak ki, míg a nervus ischiadicus ferdén lefelé fut a femur fej mögött a piriformis és gemelli izmocskák alatt a biceps femoris és semitendinosus közé. A symphysist elülső és belső szalagok hidalják át.

Medencetörés okai és típusai

A medence terápiás kihívást jelentő sérülései nagy energiájú traumák következtében jönnek létre, így magasból való esés, ütközés, beszorulás esetén gyakoriak. Gondolnunk kell medencesérülésre, ha egy oldalon sorozatsérülések jöttek létre. A medencegyűrűs sérülések végleges műtéti kezelése traumacentrumok feladata. Statisztikai adatok szerint a medencetöréses betegek többsége közlekedési baleset áldozata, így gázolt, motoros, autóból kizuhant sérült, az autó első ülésén ülő, illetve a magasból esetteknél fordulhat elő. A rendelkezésre álló statisztikák a motoros és a magasból esett sérülteknél mutatják a legnagyobb gyakorisággal a medencesérülés bekövetkeztét.

A traumacentrumokban csupán előre felhelyezett fixateur externe - nem hozzáértő kezekben - többet árthat, a medencegyűrű hátsó részének nyitásával!

A medencecsonttörés rögzítését olyan betegeknél ajánlott, akik jelentős traumát szenvednek el a medence területén, ami gyakran nagy energiájú események, például autóbalesetek, magasból esések vagy sportsérülések következménye. Az azonnali tünetek mellett a medencetörések súlyos szövődményekhez vezethetnek, ha nem kezelik időben. Ezek a szövődmények lehetnek belső vérzés, idegkárosodás, valamint a húgyhólyag vagy a reproduktív szervek károsodása.

A kutatásban részt vevő szakemberek, Janis Miller professzor vezetésével, azt tanulmányozták, hogy milyen sérüléseket szenvedhetnek el a nők szülés közben. A szülésznőkből, nőgyógyászokból és radiológusokból álló szakemberek olyan nőket vizsgáltak, amelyek valamilyen sérülést szenvedtek el a szülés során. Úgy találták, hogy ezek a sérülések nemcsak az izom megnyúlását vagy repedését okozhatják, de akár csontrepedéseket, -töréseket, izomhúzódásokat, sőt a medence izmainak leválását is.

Az AO teljesen átvette a Pennal-Tile féle klasszifikációt, a legújabbat Tile írta. Az A típusú sérülések nem érintik a gyűrű stabilitását. Ezek vagy ún. B típusú sérülések: a medence gyűrű elülső teljes és hátsó részleges instabilitással járó sérülései. Az ilio-sacralis szalagok részben (elől vagy hátul) sértetlenek és vertikális elmozdulást nem engednek meg.

• A típus: peremtörések, amelyek nem érintik a gyűrű stabilitását.
• B típus: a medencegyűrű elülső teljes és hátsó részleges instabilitással járó sérülései.
• B1 típus: open book (nyílt könyv) sérülés, ahol a medence előre megnyílik.
• B2 típus: laterális kompresszió (oldalsó nyomás), ahol a medence oldalról összenyomódik.
• B3 típus: bucket handle (vödörfogantyú) törés, amely közelebb áll a C típusokhoz, mint a B-hez.
• C típus: súlyos, az életet veszélyeztető sérülések, melyek műtéti megoldást igényelnek.

Medencetörés diagnózisa

Az anamnézis maga felveti a medencesérülés lehetőségét. A beteg arca lehet sápadt, pulzusa szapora. Kötelező a medence megtapintása, a medence stabilitásának ellenőrzése. A vizsgálatnál a medencét kétoldalról össze, majd a spina anterior superioron megtámasztva szétfeszítjük, hogy az esetleges mozgást észleljük, valamint az elülső sérülések vizsgálatához ököllel megnyomjuk a symphysist. A fizikális vizsgálat során, a medence nyithatóságán kívül, figyeljük a végtagok hosszkülönbségét is! Katéter bevezetés, rectalis digitális vizsgálat, hüvelyi vizsgálat minden esetben kötelező B- és C típusú sérülések esetén! Keressük az esetleges ütési nyomot, decollement klinikai jeleit (Morei-Lavallé-sérülés). Figyelnünk kell az anus, a gát állapotát. Egyszerű fenékre eséskor, farkcsont fájdalomkor rectalis betapintást végzünk. Megfigyeljük a húgycső kimenetét, a vizelet makroscopos színét. A hasi tapintási lelet kezdetben nem jellemző, fél nap múlva meteorismust észlelünk. Mivel idegsérülések gyakoriak, ellenőrizzük a scrotum, a gáttájék bőrének érzését, az alsó végtagok mozgását. Gondolnunk kell urogenitális és bélsérülés lehetőségére.

A medencetörés tünetei megegyeznek a törés általános jellemzőivel: ilyen a törésnek megfelelően jelentkező fájdalom, mely direkt és indirekt lehet. Egyszerűbb töréseknél a járóképesség megtartott, komolyabb esetekben a sérült nem tudja terhelni alsó végtagját. A vizsgálat során mindig ellenőrizni kell a belső szervek (vese, húgyhólyag, belek stb.) állapotát, esetleges sérülését. A röntgenfelvételek speciális beállításban készülnek és bizonyos esetekben csak a CT-vizsgálat ad pontos információt. Klinikai gyanú (mechanikai- és/vagy haemodinamikai instabilitás) esetén, további célzott eszközös vizsgálatok szükségesek.

A vizsgálat AP áttekintő, a teljes medencét láthatóvá tévő medence felvétellel kezdődik. A jó megítélhetőséghez a sacrum processus spinosumainak és a symphysisnek egy vonalba kell vetülniük. A sérülések általában jól láthatók. Amennyiben a klinikai vizsgálat (fájdalom hátul) és az AP medence felvétel hátsó gyűrűtörésre utal, vagy az elülső gyűrűtörésnek nagy az elmozdulása, kötelező az ún. betekintő és a perem felvétel [Pennal] (inlet, illetve outlet) készítése. Ezeket a felvételeket hanyattfekvő betegnél a röntgencső 45-45 fokos dőlésével készíthetjük el. Ha összetett törési formákkal, idegsérülés klinikai jeleivel, különös transforaminális romtörésekkel állunk szemben, javasolt a medence CT felvételek készítése is. Amennyiben egyéb indikációk (pl. polytrauma, koponyasérülés) miatt a beteg priméren kerül CT vizsgálatra, ezek a felvételek helyettesíthetik a rutin röntgenfelvételeket. A diagnosztikában kontrasztos CT vizsgálat szükséges, haemodinamikai instabilitás esetén (haematoma, vesék kiválasztása, hólyagtelődés). Lényegesen pontosabb képet kapunk, mint az röntgen.

A vizsgálatok során MRI-készüléket használtak, és Miller professzor úgy gondolja, ennek komoly létjogosultsága van. “Ezek a sérülések legalább olyan súlyos következményekkel járhatnak, mint amikor egy élsportoló megsérül. Az utóbbiaknál azonnal különböző vizsgálatokat és megfelelő terápiás tervet javasolnak, a nőknél azonban csak a hathetes kötelező kontroll van, és ha ott nem találnak valami nagyon veszélyes dolgot, akkor jó esetben nem is nagyon látja többet az orvosát, maximum a rákszűrések idején” - mondta a szakember. Miller professzor szerint vannak olyan nők, akik hajlamosabbak lehetnek a sérülésekre, izomszakadásokra. Az MRI-nek tehát nem kell rutineljárásnak lennie, de bizonyos esetekben szükséges lehet.

Medencetörés kezelése

A medencecsonttörés rögzítésének elsődleges célja a medence szerkezeti integritásának helyreállítása, lehetővé téve a megfelelő gyógyulást és működést. Ez az eljárás különösen fontos súlyos törések esetén, amikor a csontok elmozdulnak vagy rosszul igazodnak. A medencecsonttörés rögzítését jellemzően altatásban végzik, és különféle technikákat foglalhat magában, beleértve a lemezek, csavarok vagy rudak használatát a törés stabilizálására.

Konzervatív kezelés

Ha a törés stabil, és a beteg nem tapasztal jelentős fájdalmat vagy mozgásszervi problémákat, konzervatív kezelési lehetőségek, például pihenés, fájdalomcsillapítás és fizikoterápia is szóba jöhetnek. Egyszerűbb, elmozdulás nélküli, úgynevezett széli vagy peremtörések (csípőlapát, csípőtövis, ülőcsont, farkcsont) műtét nélkül gyógyíthatók: átmeneti fekvés után fokozatosan felkelthető a sérült, segédeszközzel járhat, de a teljes testsúllyal való terhelés csak néhány hét után engedhető meg. Az egyszerű gyűrűtörések (például a szeméremcsont vagy az ülőcsont szárainak egyoldali sérülése) a fentiekhez hasonlóan kezelhetők.

Műtéti kezelés

Instabil medencesérültet kipelottázott, a hátsó medencegyűrű összenyomását biztosító vákuumágyban kell továbbszállítani, vagy a hátsó stabilizáláshoz értő teamet a helyszínre vinni! Magyarországon a kompressziós nadrágok nem terjedtek el. A kettős, vagy többszörös medencetöréseknél (szemérem- vagy ülőcsont mindkét oldali szárának törése, hátsó kétoldali törés és ezek kombinációja) a medencegyűrű folytonossága megszakad, a gyógyítás elsősorban műtéti megoldást jelent. A lehetőségek: külső rögzítő (fixateur externe), vagy belső lemezelés, csavarozás.

B1 típusú sérülések kezelése

• Nagyobb, mint 1,5 cm-es megnyílás: Egyértelműen lemezes szintézis, 4.5 mm-es, 4 lyukas DC, vagy rekonstrukciós lemez, fiatal vékony testalkatú nőbetegen 3.5-ös rendszerből ugyanez. Alternatíva: relatív indikációval fixateur externe (többnyire csak átmeneti megoldásként).
• Nagyobb, mint 5 cm-es megnyílás: Mindenképp keresni kell a hátsó instabilitási jeleket. Két lemez elhelyezése javasolt, a második 3,5 mm-es rekonstrukciós lemez legyen a symphysis elülső felszínére. Ez különösen akkor igaz, ha hátul instabilitás van és ennek stabilizálására akutan nincs mód!

B2 típusú sérülések kezelése

Többnyire nem igényel stabilizációs műtéti beavatkozást! Ritkán fixateurrel a medence szétnyitásával a szülőcsatorna tágassága helyreállítható. Hólyagsérülés ennél a töréstípusnál gyakori!

C típusú sérülések kezelése

Műtéti megoldást igényel, a haemodinamikai instabilitástól függő prioritással. Törekednünk kell a primer stabilizálásra. Supraacetabularis spina iliaca anterior-inferior felől bevezetett Schanz-csavarokkal kisfokú hátsó stabilizálás elérhető, de ez többnyire nem elegendő. A C típusú sérülteket súlyos, az életet veszélyeztető sérüléseknek kell tekintenünk. A belső nagy sebek és a medence instabilitása miatt a sokkveszély nagy. A törésből 1,5-3 literes vérvesztéssel számolunk, így kezdetben óránként legalább 1 liter infúziót (általában 5-10 liter) és kivétel nélkül vért is kell adnunk, a keringést monitorizáljuk. Obligát a korai, 1 órán belüli medencestabilizálás. A leghatásosabb a műtéti csavarozás, lemezelés. Az elülső sérülést mindig 4-6 lyukú lemezzel, vagy két lemezzel stabilan rögzítjük. Az „egyszerű” iliosacralis töréseknél a fedett csavarozás lehet igen hatásos. Ha a végleges rögzítés primeren nem lehetséges az első órában, átmeneti rögzítésről kell gondoskodnunk. A leghatásosabb a medence clamp (kapocs fixateur), mely az ilio-sacralis ízületek területén szorítja össze a medencegyűrűt. Hátránya, hogy romtörések esetén nem használható. Amennyiben laparotomiára kényszerülünk, visszavonuláskor mind az elülső, mind a hátsó gyűrű stabilizálást egy ülésben el kell végezni. A többlemezes belső rögzítés, vagy hátsó trans-iliacalis lemez és a fedett csavarozás adják a legjobb eredményt.

A medencesérültek egyik problémája a medencei erek sérüléséből származó vérzés. Ismertek az átmenetileg használható pneumatikus kompressziós nadrágok. Az embolizáció központokban megkísérelhető, de centrumokban is csak minden nyolcadik betegnél volt eddig eredményes. Ezért a prioritásban az embolizáció ideje csak a hátsó stabilizálás után jön szóba, amennyiben az eredményt nem hoz! A „last chance” lehet a pelvic packing módszer. Az erek lekötése általában nem lehetséges és eredménytelen, ilyenkor nem kerülhető el a retroperitoneum tamponádja sem. A tampon általában négy nap múlva műtői körülmények közt távolítható el.

Ellenjavallatok a műtétre

A medencei törés rögzítése egy kritikus beavatkozás, amelynek célja a medencei régióban lévő törések stabilizálása, de nem mindenki számára alkalmas. Számos ellenjavallat miatt a beteg alkalmatlan lehet erre a sebészeti beavatkozásra:

• Súlyos egészségügyi állapotok: Jelentős társbetegségekben, például kezeletlen cukorbetegségben, súlyos szívbetegségben vagy légzési problémákban szenvedő betegek nem feltétlenül ideális jelöltek a műtétre.
• Fertőzés: Az aktív fertőzés jelenléte, különösen a medencei területen vagy a környező szövetekben, bonyolíthatja a műtétet.
• Csontminőség: A rossz csontminőségű betegek, például a csontritkulásban vagy más metabolikus csontbetegségben szenvedők, esetleg nem alkalmasak rögzítésre.
• Neurológiai szövődmények: Ha a betegnek jelentős neurológiai hiányosságai vagy gerincvelő-sérülései vannak, amelyek befolyásolják a mozgást vagy az érzékelést, a rögzítés előnyei meghaladhatják a kockázatokat.
• Elhízás: A súlyos elhízás bonyolíthatja a sebészeti beavatkozásokat, és növelheti a szövődmények, például a fertőzés és a késleltetett gyógyulás kockázatát.
• Életkor szempontok: Bár az életkor önmagában nem szigorú ellenjavallat, az idős betegeknél nagyobb lehet a szövődmények kockázata.
• Beteg preferenciája: Bizonyos esetekben a betegek személyes meggyőződésük, a beavatkozással kapcsolatos szorongásuk vagy a nem sebészeti lehetőségek felkutatásának vágya miatt dönthetnek úgy, hogy elkerülik a műtétet.

Kockázatok és szövődmények

Mint minden sebészeti beavatkozás, a medencecsonttörés rögzítése is bizonyos kockázatokkal és lehetséges szövődményekkel jár.

• Fertőzés: A sebészeti beavatkozások egyik leggyakoribb kockázata a fertőzés.
• Vérzés: A műtét alatti vagy utáni túlzott vérzés potenciális szövődmény.
• Idegkárosodás: Az eljárás során fennáll az idegsérülés veszélye, ami zsibbadást, gyengeséget vagy fájdalmat okozhat a lábakban vagy a medence területén.
• Hardverhiba: A törés stabilizálására használt rögzítőeszközök meghibásodhatnak, ami további műtéti beavatkozást tehet szükségessé.
• Késleltetett gyógyulás: Egyes betegeknél a törés gyógyulása késleltetett lehet, ami meghosszabbíthatja a felépülési időt.
• Vérrögök: A műtét növeli a vérrögök kialakulásának kockázatát a lábakban, ami súlyos szövődményekhez vezethet, ha a tüdőbe jutnak (tüdőembólia).
• Krónikus fájdalom: Egyes betegek krónikus fájdalmat tapasztalhatnak a medence környékén a műtét után.
• Az érzéstelenítés veszélyei: Bár ritkán, de előfordulhatnak az érzéstelenítéssel kapcsolatos szövődmények, beleértve az allergiás reakciókat vagy a légzési problémákat.
• Komorbiditások okozta szövődmények: A már meglévő egészségügyi problémákkal küzdő betegek további kockázatokkal szembesülhetnek a műtét alatt és után.
• Pszichológiai hatás: A műtét és a felépülési folyamat érzelmi kihívásokhoz vezethet, beleértve a szorongást vagy a depressziót.

Utókezelés és rehabilitáció

A posttraumás thrombosis veszélye miatt a B és C típusú sérültek a nagy rizikójú csoportba tartoznak, ennek megfelelően kezeljük. LMWH - minimum 35 napig, ill. a mobilizálásig. A medence peremtörések és az egyoldalas törések az ép oldal terhelésével mankó használata mellett mobilizálhatók. A retroperitoneális haematoma miatt mindig számolhatunk meteorismussal, obstipációval, ezért bélmozgatók adása előnyös. A sérült oldal terhelését négy hét múlva kis-, hatodik hét után rész- és a nyolcadik hét után teljes terheléssel terheltethetjük.

A korai komplikációk közül a törési vagy műtéti haematoma infekciója retroperitoneális phlegmonét okozhat életveszélyes kórképet okozva. Itt is hangsúlyozandó a súlyos medence sérültek thrombosis veszélyeztetettsége (30 %), így a nagy rizikónak megfelelően kezelendők. Medence gyűrűsérülések után lehetséges későbbi panaszok a betegek 30 %-nál találhatók. A nervus pudendus sérülése miatt erectiós panaszok lehetnek, a nervus femoralis sérülése miatt a térd nyújtása gyengülhet, a medence nem korrigált dislocatiója miatt végtagrövidülés lehetséges, hátsó törés álízülete miatt kóros mozgás és fájdalom jelentkezhet. A műtéti ilioinguinális feltáráskor sérülhet a nervus cutaneus femoris lateralis, mely a comb elülső-külső oldalának érzéstelenségét okozza.

Nőknél a dislocált helyzetben gyógyult törés a szülőcsatorna deformációja miatt okozhat szülési akadályt. A nők erősen aggódnak a baleset okozta tünetek miatt is, gyakran vannak urológiai panaszaik és házaséletükben is kellemetlenségeket tapasztaltak. Sokan aggódtak, hogy képesek lesznek-e teherbe esni és kihordani terhességüket, de amiatt is aggódtak, hogy tudják majd világra hozni gyermeküket. Gondot okoztak a szexuális együttlétekkor tapasztalt fájdalmak és a vizelési problémák is. Gyakran azzal sem voltak tisztában, hogy panaszaik összefüggenek a csípőtörésükkel és hogy ezek a panaszokat ma már jól lehet kezelni. A törést követő vizeletproblémák, szexuális zavarok és a sérülést követő stressz (poszttraumás stressz) ma már kezelhető betegségek.

Az összefoglalóban a kutatók hangsúlyozzák, hogy csípőtörés után is szabad teherbe esni, sőt a hüvelyi szülésvezetés is megengedett. A törések után gyakran vannak vizelési panaszok, a szexuális élet is fájdalmas lehet. Ezek a tünetek azonban, éppúgy mint a baleset utáni stresszreakció ma már jól kezelhetőek.

A medencecsonttörés rögzítéséből való felépülés fokozatos folyamat, amely türelmet és az orvosi tanácsok betartását igényli. A várható felépülési idő a törés súlyosságától, az alkalmazott rögzítés típusától és az egyén általános egészségi állapotától függően változhat.

• Azonnali posztoperatív fázis (0-2 hét): A műtét után a betegek jellemzően néhány napig kórházban maradnak megfigyelés alatt. A fájdalomcsillapítás prioritás, és a fizikoterápia már a műtét utáni első napon elkezdődhet.
• Korai felépülési fázis (2-6 hét): Ebben az időszakban a betegek fokozatosan növelhetik mozgásképességüket. Szükség lehet mankóra vagy járókeretre, és a súlyt hordozó tevékenységeket a sebész tanácsa alapján korlátozni kell.
• Közepes felépülési fázis (6-12 hét): Sok beteg elkezdhet súlyt viselni az érintett lábon, a törés típusától és a rögzítéstől függően. A fizikoterápia intenzívebbé válik, az erőre és a rugalmasságra összpontosítva.
• Késői felépülési fázis (3-6 hónap): Ebben a szakaszban a legtöbb beteg visszatérhet a szokásos tevékenységeihez, beleértve a munkát és a könnyű testmozgást. A teljes felépülés azonban akár egy évig is eltarthat, különösen sportolók vagy összetettebb törésekkel küzdők esetében.

A kiegyensúlyozott étrend kulcsfontosságú a felépüléshez. Koncentrálj a kalciumban gazdag (például tejtermékek, leveles zöldségek) és D-vitaminban gazdag (például hal, tojás) ételekre a csontgyógyulás támogatása érdekében. A legtöbb beteg a műtét után 2-5 napig marad a kórházban, a felépülésük előrehaladásától és az esetleges szövődményektől függően. A vezetés általában nem ajánlott, amíg vissza nem nyeri a teljes mozgásképességét, és már nem szed olyan fájdalomcsillapítókat, amelyek ronthatják a vezetési képességét. A kezdeti felépülési fázisban kerülje a nagy terhelésű tevékenységeket, a nehéz tárgyak emelését és minden olyan mozgást, amely megterheli a medencét. A fájdalomcsillapítás jellemzően felírt gyógyszereket, például opioidokat vagy nem szteroid gyulladáscsökkentőket (NSAID-okat) foglal magában. Igen, a fizikoterápia elengedhetetlen az erő, a rugalmasság és a mobilitás visszanyeréséhez. A munkába való visszatérés ütemterve a munka jellegétől és a felépülés folyamatától függ. Figyeljen a műtéti terület fokozott fájdalmára, duzzanatára, bőrpírjára vagy váladékozására, mivel ezek fertőzésre vagy egyéb szövődményekre utalhatnak. A mankók vagy járókeret használatának időtartama az egyén felépülésétől függ. Gyakori, hogy a mozgáskorlátozottság miatt a felépülés során levertnek érezzük magunkat. Lehet, hogy kerülnie kell a vízben áztatást vagy a zuhanyozást, amíg a műtéti terület kellőképpen be nem gyógyul. A műtét utáni első néhány hétben általában nem ajánlott utazni. A kontrollvizsgálatok elengedhetetlenek a gyógyulás folyamatának nyomon követéséhez. A felépülés során szükség lehet az alvási pozíciók módosítására. Kezdetben azt tanácsolhatják, hogy hanyatt aludjon, vagy olyan pozícióban, amely minimalizálja a műtéti területre nehezedő nyomást. Végezz olyan tevékenységeket, amiket élvezel, gyakorolj mindfulness gyakorlatokat vagy meditációt, és tartsd fenn a társasági kapcsolataidat. A műtét után gyakori az enyhe duzzanat, de ha súlyossá válik, vagy fájdalommal vagy bőrpírral jár, forduljon egészségügyi szolgáltatójához. A nagy terhelésű tevékenységeket kerülni kell, amíg orvosa engedélyt nem ad. A fájdalomcsillapítók székrekedést okozhatnak. Ennek kezelése érdekében növelje a rostbevitelt gyümölcsökkel, zöldségekkel és teljes kiőrlésű gabonákkal, és ügyeljen a hidratáltságra. Győződjön meg arról, hogy lakótere biztonságos és könnyen megközelíthető.

tags: #eltort #medence #csont #szules