Az élet a méhen belül: Hogyan fejlődik, tanul és érzékel a magzat?

A terhesség kilenc hónapja rengeteg örömöt és kérdést hoz magával, az első terhesség idején pedig sok meglepetés is érheti a kismamát. A pozitív terhességi tesztet sokféle érzés kísérheti egy pár életében: kinek eufóriát, kinek meglepetést, kinek a hosszú küzdelmet követő teljes megkönnyebbülést, kinek pedig az örömmel vegyített kétségeket hozza. A három trimeszter során a leendő édesanya más-más tünetekkel, testi változásokkal találkozhat, miközben a magzat a legfontosabb fejlődési mérföldköveket éli meg az anyaméhben. Végigkövetni egy magzat fejlődését egyszerre izgalmas és titokzatos.

A terhesség trimeszterei és a magzati fejlődés

Az időt a várandósság alatt hetekben számolják. A terhesség kezdetét az utolsó menstruáció elejétől számolják: mivel a megtermékenyítés ebben a ciklusban zajlott le, matematikailag így határozzák meg a várandósság első napjait. A 9 hónapot három egyidejű részre osztják fel: a három-három hónap pedig egy-egy trimesztert jelképez.

Az első trimeszter: A kezdetek és az embrió fejlődése

Az első trimeszterben zigótából embrió fejlődik, a szakasz második felében pedig már hallható a magzat szívhangja. Az első hónapokban sok minden történik láthatatlan módon és meglepő gyorsasággal: ez a szakasz lehetőséget ad arra a kismamának, hogy feldolgozza a tényt, anya lesz. A teste még segít őrizni a titkot, bár az embrió fejlődése a trimeszter második felében már járhat árulkodó tünetekkel is. A megtermékenyülés pillanatától a nyolcadik hét befejezéséig nevezhetjük embriónak a fejlődő magzatot, ez pedig körülbelül a 10-11. terhességi hetet jelenti.

Az embriókorszak kezdete, amikor a megtermékenyített petesejt osztódni kezd, amelynek következményeként létrejön a szedercsíra, majd a hólyagcsíra. Ezután érkezik meg 3-5 napon át a zigóta a méhbe, majd megtapadva a méh megvastagodott falán, végbemegy a beágyazódás. Utóbbi hatására a hólyagcsíra belső sejtrétegeiből kialakul az embrió, míg a külső sejtek létrehozzák a méhlepényt, valamint az embriót körülvevő magzatburkot. A beágyazódás után a fejlődés azonnal megindul. Az embrió fejlődésének hatodik és a nyolcadik hete között tovább körvonalazódnak az ember testének alapjai: bezáródik a velőcső, a kezek és lábak formája is alakulni kezd, csak úgy, mint a fül, a szem, a száj. Majd pedig megszületik a csigolyasor és a test csontváza.

Vizsgálatok az első trimeszterben

• Az első (hüvelyi) ultrahang általában a terhesség 5-6. hetében történik.
• A 6. hetet követően már nagy valószínűséggel hallható a szívhang, így az orvos megállapítja a terhességet.
• Testsúlymérés, hüvelyváladék ellenőrzése, vérnyomásmérés.
• Kötelező elektrokardiográfia (EKG).
• 12. heti ultrahang vizsgálat.
• Amennyiben a kismama igényli, a 12. héten már lehetőség van a Down-szűrésre is.

A második trimeszter: Érzékszervek és kötődés

A második trimeszter a 12-28. hét közötti időszakra tehető: kialakulnak a belső szervek, a kismama már boldogan vállalja gömbölyödő pocakját, miközben érzékelheti a magzat mozgását is. Ez a szakasz sokak számára nem várt megnyugvást hozhat: akik az első trimeszterben nehézségeket éltek meg az émelygés, hányinger, erős fáradékonyság, aluszékonyság miatt, ők általában a kínzó tünetek megszűnését tapasztalhatják. Nem csoda: a második trimeszterben nemcsak gyors növekedésnek indulnak az eddig kifejlődött szervek, tovább alakul az agy és a gerinc, hanem a kötődés is egyre inkább kibontakozik a magzat és a várandós nő között.

A második trimeszterben kialakulnak az érzékszervek, valamint hatalmas fejlődésen megy át a tüdő, bár a kinti életre még nem alkalmas. A 3-6. hónap között a kicsi megtanul nyelni, valamint a légzéshez szükséges mozgást is elsajátítja. A baba mérete nagyon sokat nő: ennek következményeként a vizelettartás egyre nehezebb a kismamának, akinek testén előtűnik a linea negra is.

Vizsgálatok a második trimeszterben

• Terhességi cukorterheléses mérés.
• Teljes laborvizsgálat, vizeletvizsgálat, testtömegmérés.
• 24. heti ultrahang vizsgálat.
• Az orvos minden találkozásnál ellenőrzi a vérnyomást, valamint a magzati szívhangot.
• 18-19. terhességi héten zajló genetikai ultrahang.

A harmadik trimeszter: Felkészülés a születésre

Az utolsó szakasz nagy részét a magzat kinti életre való készülése tölti ki: amellett, hogy növekedik, apró, de jelentőségteljes finomhangolásokat végez. Az édesanya eközben a szülésre és az új életre hangolódik: míg a második trimeszter segített tudatosítani a tényt, hogy anyává válik, a harmadik szakasz egyre inkább elhozza a várakozás érzését a szülés felé. A mozgásban már jobban akadályozott a kismama, aki ezért könnyebben fárad, vizelettartási nehézségek gyötrik, és nehezebben piheni ki magát, mivel az alváshoz megfelelő testhelyzetet sem egyszerű felvennie. Koraszülésről körülbelül a 36. hétig megszülető babák esetében beszélünk, ez pedig éppen a tüdő fejlettsége miatt alakult így, erre éri el ugyanis végleges formáját a légzőszervünk. A 37. héttől a szülésig a baba folyamatosan súlyt gyarapít.

Vizsgálatok a harmadik trimeszterben

• Vizelet-, valamint vérvizsgálat (vércsoport, vércukorszint, vas).
• Vérnyomásmérés és vizelet fehérjetartalmának ellenőrzése.
• Ultrahangon a baba súlyát, méreteit, valamint a méhlepény és a magzatvíz jellemzőit vizsgálják.
• Szülés előtti hetekben heti egyszer zajló NST-vizsgálatok.

Kompetens magzat: Érzékelés és tanulás a méhen belül

A prenatális pszichológia - a magzati élményekkel, a születés előtti fejlődéssel, az anya és a magzat kommunikációjával foglalkozó tudományág - területéről származó kutatásoknak és eredményeknek köszönhetően ma már jelentős mennyiségű tudás áll a rendelkezésünkre a méhen belüli (intrauterin) fejlődésről. Többek között ezen a területen történő kutatások vezettek el odáig, hogy ma már nemcsak egyszerűen az anya hasában növekvő magzatról, hanem kompetens magzatról beszélünk. A kutatások eredményei alapján ma már nem kétséges, hogy az embrió a terhesség hatodik hetében képes a mozgásra, és bizonyítékok vannak arra is, hogy a tizedik héten, tehát a terhesség harmadik hónapjának első felében, ezek a mozgások már nem puszta reflexek, hanem belső indíttatásra - ki kell mondanom: belső szándékból - jönnek létre.

A magzat lát, hall és tanul az anyaméhben. A külvilágból érkező ingerek révén az anyaméhben összegyűjtött tapasztalatokat felhasználja és alkalmazza a születése után is. Ezeknek az ingereknek egy része (pl.: az anyai stressz vagy öröm érzékelése) kémiai úton, a placentán áthatolva érkezik el hozzá, másik részét közvetlenül érzékszervei segítségével gyűjti be. Mivel a harmadik trimeszterben a baba érzékszervei már elegendően kifejlettek, képes az őt érő mindenfajta inger befogadására és az ezekre való reagálásra. Tapint, szagol, fájdalmat és jóllétet érez. Az ötödik hónaptól kezdve már álmodik is.

Az érzékszervek fejlődése és működése

A magzati fejlődés során legelőször a bőrérzékelés kezd funkcionálni. A száj körüli rész már nagyjából a tizedik héten érzékennyé válik, az ötödik hónap után pedig az érzékelés az egész testfelületen tapasztalható. A magzat nemcsak nyomást, érintést, hőmérsékletet, fájdalmat érzékel, de a bőre meglepő módon látási és hallási ingerek felvételére is képes (úgynevezett multiszenzoros receptorként működik), azaz már akkor „lát” és „hall” a bőre segítségével, mielőtt az ehhez szükséges szervei kialakultak volna.

Hallás és érintés

A magzat jóval a hallószerv kifejlődése előtt is „hall”, bár a füle csak a harmadik trimesztertől kezdve érzékel. Az édesanya légzőmozgásának hangjai, szíve dobogása, járásának ringatása megannyi kellemes inger a baba számára, melyek a magzatvíz közvetítésén át jutnak el hozzá. A magzat érdeklődik a hangok iránt, ezek kezdetben a bőrét elérő vibrációk. Bőre olyan, mint egy nagy fül. Az emberi hang - főleg az édesanya hangja, amit a magzat a leggyakrabban hall - különösen fontos a fejlődése szempontjából, hiszen a kommunikáció (az emberi beszéd és párbeszéd) és az érzelmi kötődés (az anya és a gyermek érzelmi kapcsolata) alapját teremti meg. A magzat már a nyolcadik gesztációs héten képes arra, hogy kapcsolatba lépjen a környezetével. A negyedik hónapban az egész teste érzékeny az érintésre. Az anya hasán keresztül a lehet simogatni, hatására a baba teste ellazul.

A hallószervek korán fejlődésnek indulnak. A fül fejlődésének korai jelei az első héten már láthatóak, az ötödik hónap után pedig a belső fül is teljesen kialakul. Az anya szívverése, a vér áramlásának, a gyomor mozgásának hangjai mellett az anya testén kívüli világ zajai is bejutnak az anyaméhen keresztül a magzathoz. Az édesanya szívdobbanásának ritmusa megnyugtató hatással van rá, a biztonság, a védettség érzését adja. A zenéhez való viszonyát is valószínűleg ez az első ritmusélmény alapozza meg. A várandósság ötödik hónapjától kezdve reagál a zenére, bizonyos típusú zenék megnyugtatják, mások hatására erős rugdalózásba kezd. Az anyaméhben hallott, érzékelt hangok közül az édesanyja hangja az, amely erősebben jut el a hallószervéig, s újszülött korában is egyértelműen ki tudja választani az ő hangját a különböző női hangok közül, sőt az édesapja hangja is ismerősebb neki, mint más férfihangok.

Ízlelés és szaglás

Felismerik az újszülöttek azokat az aromákat, amelyeket magzati korukban még az anyai táplálék közvetítésével fedeztek fel a méhen belül. Az eredmény azt sugallja, hogy az anyai étrend hatással lehet arra, ahogyan a születendő gyerek érzékelése fejlődik, a mama már a születés előtt befolyásolhatja a baba ízlését. Az ánizs aromája még az anyaméhen belül, a magzatvízben kerülhetett a magzatok orrába. A magzatvízben lévő vegyületek alakíthatják a magzat orrában lévő érzékelőket, és beépíthetik a baba fejlődésben lévő agyába az illatemléket. Ez olyan periódusban történik, amikor a magzat agya formálódik, így vélhetően hosszú távú következményei vannak. A kutató azt javasolja, hogy bátorítsák az állapotos és a szoptató anyákat, hogy minél több gyümölcsöt és zöldséget egyenek, mert az aromák kellemes emléke arra késztetheti később gyerekeiket, hogy kedveljék ezeket - az egészséges ételekhez társuló - ízeket.

A magzat ugyan a méhlepényen és a köldökzsinóron keresztül táplálkozik, de a harmadik hónaptól a magzatvizet is kóstolgatja. Egyes kutatók szerint a magzatot éhségérzete készteti arra, hogy igyon a magzatvízből. Nagyjából a tizenötödik hétre alakulnak ki az ízlelőbimbók, amelyek az ízérzékelést lehetővé teszik, s ez az ivási szokásokra is hatással van. Egyes kutatók olyan érdekes megfigyelést tettek, hogy ekkortól a magzat már nemcsak megkülönbözteti az ízeket, de preferenciáit is kinyilvánítja: az édes anyagok hatására az átlagoshoz képest lényegesen többet kortyol a magzatvízből, míg a keserűek hatására az ivási hajlandósága lecsökken.

Látás

A vizuális rendszer sorrendben az utolsó érzékelő szerv, amely a méhen belül működni kezd (a hetedik hónap végétől). Az anyaméhben nincs teljesen sötét, a hasfal és az anyaméh is fényáteresztő, a magzat érzékeli az átszűrődő fényt. A megszületés után a kisbaba még erősen rövidlátó. Az éleslátás távolsága az agy fejlődésével párhuzamosan nő, 6-8 hónapos korára lesz a látása egy felnőttéhez hasonló. Eleinte nagyjából 20-30 cm-re tud csak fókuszálni, az ettől távolabbi és a közelebbi tárgyakat elmosódva látja. Ez a távolság azonban éppen a gyermeket a karjában tartó édesanyja vagy édesapja arcának a távolsága, tehát szerettei arcát láthatja a legtisztábban.

Mozgás és viselkedés

Az egyensúlyi rendszer, amely a helyzet és a mozgásérzékelés legfontosabb szerve, a belső fülhöz kapcsolódik. Ennek a rendszernek a segítségével érzékeli a magzat az édesanyja helyzetváltoztatásait, így az anya mozgásával serkenti a baba aktivitását, fejlődését. A magzat nagyjából a hatodik várandóssági héttől kezd el mozogni, s mielőtt megszületik, egy újszülött kisbaba teljes mozgáskészletével rendelkezik. Az első magzati mozgások spontán módon következnek be, azaz önindított mozgást végez a baba, nem pedig külső ingerre adott reflexes mozgásba kezd, ahogyan korábban hitték. Ebben a magzat lelki tevékenységének igazolását látják a szakemberek. Vannak mozdulatlanságot előidéző állapotok is, például amikor álmodik az édesanya, akkor a baba nem mozog, mintha ő maga is figyelné az álomképeket.

Bizonyos magzati mozgások védekező jellegűek. Megfigyelték, hogy a 14. és 16. hét között elvégzett magzatvízvételnél, az anyaméhbe vezetett tű elől a magzat elmenekül, bár nem látja azt. Vannak olyan babák is, akik ilyen típusú külső behatolásra megmerevednek, szinte sokkos állapotba kerülnek, szívverésük, légzőmozgásuk lecsökken.

A magzat viselkedésében tetten érhető, hogy tapasztalatai hatására tanulási folyamaton megy keresztül. Az anya testéből és a külső környezetből jövő ingerekre reagál, felfogja, feldolgozza őket, alkalmazkodik a megváltozott feltételekhez, és ennek hatására viselkedése is megváltozik. A méhen belüli tanulás során a magzat globálisan reagál az ingerekre, vagyis az egész test reakciót mutat. Például fény felvillanására a magzat teljes testével ellentétes irányba fordul. A világot egységében érzékeli. Képes az egyik fajta érzékelési módot egy másik fajtába átfordítani, érzékelése nem kötődik egy-egy érzékszervhez, mint a felnőttek esetében. Példa erre, mikor a hallási ingereket a bőr is vezeti, nem csak a hallószerv. A babák megszületésük után nagyjából 2 hónapos korukig érzékelik így a világot.

Nyelvtanulás az anyaméhben

Azt tudjuk, hogy a magzat számos dolgot már az anyaméhben is elkezd megtanulni. Az egyik a nyelv, amelynek fejlődése már azelőtt megkezdődik, hogy a baba megszületne. A magzat nem csak hallja az anya hangját és megérti a hanglejtését. Ez a nyelvi fejlődés alapja. A méhen belüli emlékezet idegi nyomainak kimutatására szolgáló EEG-érzékelőkkel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a hangismétlés beépül a baba memóriájába. Amikor a csecsemő ismételten megismerkedik egy hanggal, a memóriája lehetővé teszi az adott hang felismerését. Egy tanulmány szerint a baba agya nemcsak az anyaméhben ismételt hangokat tanulja meg, hanem szavakat és azok változatait is. Tíz héttel a születés előtt a baba számos érzékszervét használja, hogy megismerje a világát.

A vizsgálatokban az újszülöttek olyan szűrőn keresztül hallották a hangokat, amely a magzati élet akusztikus körülményeit utánozta. (A magzat ugyanis - a magzatvízben lebegve - tompán, a magas frekvenciák nélkül hallja az anyai hasfalon és a magzatburkon áthatoló hangokat) A mikrofonra szerelt szűrő tehát letompította a hangzást, ugyanakkor a beszéd egyéb tulajdonságait - hangszín, hangmagasság, ritmus, intonáció - érintetlenül hagyta - olyannak, amilyennek a magzat hallja az anyaméhben. A baba, szájában a cumival, felváltva hallgatta anyja, majd egy másik nő hangját, és a kutatók megrendülten tapasztalták: bárhogy keverik a két hang sorrendjét, az újszülött mindig sokkal intenzívebben cumizik, amikor édesanyja hangját hallja; azt a hangot, amit hónapokon át hallgatott az anyaméhben.

A fentihez hasonló kísérleti helyzetben bizonyítható, hogy az újszülött különbséget tesz anyanyelve és a számára idegen nyelv között is! A magzat nemcsak anyja hangját különbözteti meg más emberek hangjától, de megtanulja anyanyelvének ritmusát is, és - talán mondanom sem kell - előnyben részesíti minden más nyelvvel szemben. Születése után néhány nappal már képes arra is, hogy a nyelv legkisebb egységei, a fonémák (az egyes hangok) között különbséget tegyen.

Érzelmek a méhen belül

Bármily furcsa, a magzatnak érzelmei is vannak, akár az újszülöttnek. Sokan feltételezik, hogy méhen belüli életének 16. hetében már érzi a fájdalmat, sőt! Magzati vértranszfúzió esetén az orvosok az endorfin, valamint az adrenalin és a kortizon olyan magas szintjeit mutatták ki egy-egy magzat vérében, hogy ennek alapján nem zárható ki a fájdalom, a harag, a félelem és az öröm (pontosabban: élvezet) átélésének képessége sem. Különlegesen finom műszereik segítségével, a kutatók kimutatták, hogy a magzatok, amint egy tű behatol otthonukba (pl. amniocentézis során), igen eltérő módon reagálnak: az egyik például rémülten elhúzódik a tű elől, a másik pedig dühösen feléje rúg. Éppen az a tény, hogy szinte minden magzat egyéni módon válaszol a tűre, erre a stresszkeltő hatásra, bizonyítja, hogy nem reflexes, vagy ösztönös reakciókról van szó, hanem a harag és a félelem individuális megnyilvánulásairól.

A mikroszkopikus videózás technikája lehetővé tette, hogy gyönyörű felvételek készüljenek egypetéjű ikrekről, akik egymással játszanak a közös magzatburokban. De tudjuk azt is, hogy a kétpetéjű ikrek között is van kapcsolat, és az anyaméhben kialakuló interakciós mintákat a születés után is alkalmazzák. Az egyik esetben például az ikermagzatok - az egyik kisfiú, a másik kislány - rendszeresen azt játszották, hogy az őket elválasztó burok két oldalán összedörzsölgették arcocskáikat.

Kapcsolati csatornák anya és magzata között

A magzat fejlődése szempontjából kikerülhetetlenül fontos az anyával való kapcsolata, hiszen anya és magzata, ahogy a fentiekből látszik, folyamatos interakcióban vannak egymással, és nemcsak a táplálékot szállító köldökzsinóron keresztül. A magzatot érző, reagáló, kapcsolódásra kész személynek tekinthetjük, aki egységben van az édesanyjával és osztozik az anya érzésvilágában. A kapcsolódásért tehát nem kell külön erőfeszítéseket tenni, hiszen az már eleve adott. Az anya és magzata három csatornán (fiziológiai, viselkedéses, intuitív) keresztül áll folyamatos kapcsolatban.

Fiziológiai csatorna

Az anya szervezetébe bejutó tápanyagok, valamint a testében termelődő kémiai anyagok nagy része a méhlepényen át a magzathoz is eljut. Azonban a folyamat kölcsönös, hiszen hormonok és anyagcseretermékek formájában a magzat is küld jelzéseket az anya szervezete felé, amelyek megváltoztatják az édesanya fizikai és hangulati állapotát. Az anya ilyen módon is értesül a magzatban zajló folyamatokról, még ha ennek sokszor nincs is tudatában.

Viselkedéses csatorna

Ide tartozik az anya mindennapi élete, életritmusa, és a babára irányuló viselkedése (pl.: simogatás, beszéd, érintés). Ez is kölcsönös csatorna, hiszen igen változatos módon reagálnak egymás megnyilvánulásaira.

Intuitív csatorna (lelki köldökzsinór)

Itt a mély egymásra hangoltságnak van kitüntetett szerepe. Ezek a jelek tetten érhetők álmokban, érzésekben vagy sejtésekben a születendő kisbabával kapcsolatban.

A stressz és a magzat

A kismamának, a magzatának és természetesen az egész családnak a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életmód a legáldásosabb. Bár tudjuk azt is, hogy a stressz a mindennapjaink része, és lehetetlen teljes mértékben kiiktatni az életünkből. Ami viszont fontos, hogy hatékonyan kell küzdeni a stresszel, illetve csökkenteni a krónikus stresszt.

Az akut stressz nem árt a babának, sőt felkészíti őt az életre. Ilyen esetekben az édesanya nehezített élethelyzetbe kerül, szervezetében stresszhormonok szabadulnak fel. Viszont a helyzet megoldására törekszik, így a probléma megoldódik, ennek köszönhetően az anya és a magzat is megnyugszik, és visszaáll az egyensúlyi állapot. A fejlődő magzat ebből azt tanulja meg, hogy az életben adódó nehézségek megfelelő eszközökkel kezelhetők.

A hosszú ideig fennálló krónikus stressz, mint a családi vagy párkapcsolati konfliktusok, állandó anyagi gondok esetén a feszültség és az idegesség állandóvá válik, nem következik be megnyugvás és ellazulás. Az efféle stressz ártalmas a magzatra és az anyára nézve is, ezért fontos kezelni. De előfordulhatnak olyan életesemények is: súlyos veszteségélmény, haláleset, gyász a várandósság alatt, melyek érzelmileg nagyon megviselhetik a kismamát. Érdemes ilyenkor az érzéseket kibeszélni vagy kiírni magunkból. Beszéljünk magzatunkhoz és küldjünk megnyugtató üzeneteket számára, például: „Anya most szomorú, ezt biztos te is érzed. De te nyugodtan pihenj, anya megoldja”. Ahogyan a fájdalom érzése, úgy a megnyugvást hozó üzenet is megérkezik a babához. Az anya simogatással és beszéddel meg tudja nyugtatni a magzatát.

Ingergazdag környezet és a fejlődés

Nagyon sokat tesz a gyermekéért az az édesanya, aki ingergazdag környezetet teremt magzata számára. Várandóssága alatt simogatja, nyugtatja, kedves, meghittséget érzékeltető hangon beszél hozzá, sok minőségi zenét hallgat, gyermekdalokat énekel neki. Egyre több vizsgálati adat tanúsítja, hogy ha a magzat ilyen ideális körülmények között él az anyaméhben, akkor a születés után kiegyensúlyozottabb, értelmi- és szociális (társas) fejlődése gyorsabb lesz az átlagosnál.

A magzat neme és fejlődése

A fejlődő magzat kromoszómális - és normális fejlődés esetén láthatóvá váló - neme mindjárt a fogantatáskor eldől. A kilencedik héten ebből kezdenek fejlődni a herék vagy a petefészkek, és megjelennek a külső nemi szervek kezdeményei. A belső nemi szervek az ivarlécből alakuló két járatrendszerből fejlődnek ki. Az úgynevezett Wolff-csőből a férfi belső nemi szervei; a mellékhere és az ondóhólyag, a Müller-csőből a nő belső nemi szervei; a petevezető, a méh és a hüvely felső kétharmada fejlődnek. A 10. hét végére lezárul az embrionális kor. Fiú és lány embrióról még nemigen szoktak beszélni, fiúmagzatról és lánymagzatról már igen.

A 10. héten a kialakult herék tesztoszteront kezdenek termelni, aminek következtében a fiú magzatok tesztoszteron szintje a 12-17. hét között átmenetileg a lányokénak tízszeresére emelkedik. Ez meghatározó a nemi szervek további szöveti differenciálódásának irányításában. A nemi szervek ugyanis olyan szervtelepekből fejlődnek, amelyek az embrionális fejlődés első nyolc hetében még teljesen egyformán alakultak mindkét nemű embrióban, és megfelelő hormonhatásra alakulnak a genetikai nemnek megfelelő szervkezdeményekké, majd szervekké. Férfi hormonok - tesztoszteron - hatására a nemi szervek férfi irányba fejlődnek: lány esetében a hímvesszőnek megfelelő szervkezdemény csökevényes marad, így alakul ki a csikló, a férfiak herezacskójának kialakulásáért felelős csőterület pedig nőknél nem záródik be, hanem ebből lesznek a nagyajkak.

A 11. hétre már ezek a külső nemi szervek is felismerhetők, a fiúknál a kis hímvessző, a lányoknál a csikló és a nagy ajkak, tehát megmutatkozik az elsődleges nemi jelleg. Ennek ellenére az ultrahangon csak a 16-18. héten válik láthatóvá, amikor megkezdődik a fiúknál a prosztata fejlődése. A kislányoknál a 19. héten jelennek meg a petefészkekben a kezdetleges petesejtek, a huszadik héten kezd fejlődni a méh, majd a hüvely, ami a 22. hétre ki is alakul. A fiúknál ekkor indul a herék leszállása a hasüregből. A 29. héten a mellékvesék már nemi hormonokat, androgéneket, ösztrogént termelnek, mellyel a kicsik az anya szervezetének adnak jelzést, hogy a prolaktin hormon termelésének beindításával készülhet a tejtermelésre. A nemi szervek végleges formájukat csak mintegy két héttel a születés előtt érik el, ekkor már a herezacskóban vannak a herék. Az újszülött fiúk mintegy 10 százalékában a herék leszállása a herezacskóba nem teljes, ez azonban egyéves korig az esetek többségében megtörténik. A méhen belüli hormonális hatások nem csak a nemi szervek fejlődését befolyásolják, az agy fejlődésében is vannak különbségek. A szülés előtt a hormonok normális arányának bármilyen okból történő felborulása a nemi szervek szabálytalan fejlődéséhez vezethet. Ezért fordulhat elő például, hogy valakinél petefészek- és hereszövet is fejlődik. Ugyancsak csorbát szenvedhet a férfi nemi szervek normális fejlődése, ha az adott szervek genetikai hiba miatt érzéketlenek a férfi hormonra. Ezek azonban hála istennek ritka jelenségek, és a születő gyermekre pillantva azonnal el lehet dönteni, hogy halványkék vagy rózsaszín karszalag kerüljön a kis csuklójára.

tags: #elt #az #anyamehben #emberek