Az abortusz szabályozás vitái és a magyarországi helyzet

Egy terhesség megszakítása mindig krízishelyzetet jelent, függetlenül annak okától. Nemcsak fizikailag érintheti a nőt, hanem mentális, pszichés és érzelmi szinten is hatással lehet az életére. Az érintettek gyakran nem szívesen osztják meg, hogy abortuszuk volt, ami megnehezíti a feldolgozást.

Az abortusz körüli viták régóta zajlanak, és döntésük nagyrészt a jogalkotókra hárul. Vajon milyen szempontok mentén alakítható ki valamiféle egyensúly e két kibékíthetetlennek tűnő álláspont között?

Az abortusz történeti és etikai aspektusai

Az abortusz (latinul: *interruptio graviditatis* vagy *abortus arteficialis*) a terhesség megszakítását jelenti, rendszerint a terhes nő önálló döntése alapján. Az ókori görög és római világban is széles körben gyakorolt tevékenységnek számított.

Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének 209-214. §-ai szólnak a magzat védelméről. Például a 209. § szerint: „Ha egy awélum [szabad nemes] awélum lányát megütötte és magzatát elvetéltette vele, 10 siglum ezüstöt fizessen a magzatért.” A bibliai népek körében az egyértelmű magzatvédelem mellett még ismeretlen volt a művi abortusz.

Hippokratész, az i. e. 460-ban született görög orvosról elnevezett orvosi eskü szövege a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” Napjainkban az orvosok egy, a hippokratészi eskü alapján írt, rövidített esküt tesznek le, amely sok más kitétel mellett az idézett részt sem tartalmazza.

Voltak azonban olyan görög filozófusok, például Platón és Arisztotelész, akik másképp gondolkodtak az emberi életről. Platón bizonyos esetekben megengedhetőnek tartotta még a megszületett csecsemő megölését is; ez a gondolkodás általános volt a spártai teljesjogú polgárok körében is. Az abortuszra kétféle módszert ismertek az ókorban: mérgeket kapott a nő, vagy a nő hasára próbáltak fizikai eszközökkel hatni. Az abortusz ekkor életveszélyes beavatkozásnak számított a nő számára is.

A kereszténység és az abortusz

A kereszténység kialakulásakor az ókori Római Birodalomban bevett gyakorlat volt a terhességmegszakítás, az első keresztény közösségek ezzel szemben a megfogant élet védelmét hirdették. Az első század végéről származik a Didakhé arról, hogy a megfogant életet nem szabad elpusztítani: „Ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg” (II., 2.).

A Katolikus Egyház tanítása szerint az élet- és szabadságellenes bűncselekmények között is különös súlya van az abortusznak. A kánonjog szerint, aki sikeresen magzatelhajtást végez, önmagától beálló kiközösítésbe esik. A büntetés a terhesség bármely szakaszában elkövetett abortuszra vonatkozik. Az Apostoli Szentszék fenti kánonhoz fűzött hiteles törvénymagyarázata értelmében abortuszon nem csak az éretlen magzat méhből való eltávolítását kell érteni, hanem a magzat megölését, bármilyen módon és a fogamzás pillanatától kezdve bármikor is, vagyis a hangsúly a magzat elpusztításán van, történjék az akár méhen belül, akár azon kívül.

Szent II. János Pál pápa az *Evangelium Vitae* című enciklikában határozottan elutasítja az abortuszt, de még a fogamzásgátlást is. Álláspontja szerint „a művi abortusz bárhogyan hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen megölése életének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés közötti időben”, és mint ilyen elfogadhatatlan.

Etikai érvek az abortusz mellett és ellen

Az abortusz erkölcsi aspektusa természetesen nem választható el a kérdés biológiai, orvosi, pszichológiai, társadalmi-szociális és jogi vonatkozásaitól, ehhez a problémához csak komplex szemlélettel lehet közelíteni.

Judith Jarvis Thomson érvelése

Judith Jarvis Thomson híres tanulmányában akként érvel, miszerint az abortusz etikai szempontból elfogadható. Gondolatkísérlete szerint egy híres csellista olyan vese-elégtelenségben szenved, melyet csupán egyetlen másik személy vércsoportja képes meggyógyítani, így ezt a személyt elrabolják, és akarata ellenére arra kényszerítik, hogy 9 hónapon vagy 9 éven keresztül, szó szerint egymáshoz legyenek kötve, hogy az elrabolt személy veséjét használhassa, máskülönben a csellista meghal. Felteszi a kérdést, miszerint ez morálisan elfogadható-e? Jogosan várhatja-e ezt el tőle akár a csellista, akár a társadalom?

Amikor az anya élete nincs veszélyben, akkor felmerülhet érvként, miszerint mindenkinek joga van az élethez, ezért a magzatnak is joga van az élethez. Thomson szerint azonban az a tény, hogy a csellistának az életben maradáshoz szüksége van egy másik ember veséjének használatára, nem jelenti azt, hogy joga is lenne ahhoz, azt pedig biztosan nem jelenti, hogy követelhetné azt.

Boonin-Vail továbbfejleszti Thomson érvelését, az ugyanis álláspontja szerint csak szexuális erőszak esetén alkalmazható minden fenntartás nélkül. Az ún. hallgatólagos beleegyezés-érv szerint az erőszak esetét leszámítva a magzatnak igenis joga van a terhes nő méhének használatához, ugyanis a nő legalább részben felelős a terhességért, hiszen szexuális aktust folytatott azzal a tudattal, hogy az akár terhességhez is vezethet, ezzel pedig hallgatólagosan meg is adta a jogot a magzatnak a méhe használatához. Boonin-Vail szerint azonban ez nem állja meg a helyét. Különbséget kell tenni ugyanis aközött, hogy valaki szándékosan egy adott helyzetet teremt, és a között, hogy valaki szándékosan tesz valamit, ami akár elő is idézheti azt az adott helyzetet.

Don Marquis érvelése

Don Marquis ugyancsak híres tanulmányában az abortusz immoralitása mellett érvel, és kidolgozza az ún. *future-like-ours* érvet. E szerint megölni valakit elsősorban azért rossz, mert megfosztjuk az áldozatot azoktól a lehetőségektől, tapasztalatoktól, örömöktől stb., amiket máskülönben az életében megélne, vagyis a jövőjét vesszük el tőle. Álláspontja szerint ahogyan ez egyértelmű felnőtt embereknél vagy gyerekeknél, ugyanígy a magzatok vonatkozásában is egyértelműnek kellene lennie.

Marquis szerint ugyan a magzat emberi és él, nem egyértelmű, hogy emberi lény-e. Ugyanis csak egy bizonyos fejlődés után mondhatjuk a magzatra, hogy emberi lény. Felhívja a figyelmet ugyanakkor, hogy a pro-choice érvelés sem ellentmondásmentes, az idevonatkozó érvek ugyanis nehezen tudják összeegyeztetni a személyiség (jegyek) pszichológiai és morális értelmezését.

Marquis elmélete szerint ugyanakkor - szemben más, az élet szentségét hirdető elméletekkel szemben - az aktív eutanázia elfogadható olyan esetekben, amikor a beteg gyógyíthatatlan betegséggel küzd, gyógyulására nincs esély, komoly fájdalmakkal és szenvedéssel néz szembe, és meg kíván halni. Őket már nem fosztjuk meg a halálukkal egy olyan jövőtől, mint a magzatot.

Az abortusz szabályozása Magyarországon

Magyarországon 1956 óta végezhető szélesebb körben legálisan abortusz, amit a Ratkó-korszak kényszerített népességnövekedési stratégiája előzött meg. Ez a periódus az abortusz tilalma mellett a gyermektelenségi adó - azokra a fizetéssel rendelkezők 20 és 50 év közötti férfiak és 20 és 45 év közötti nőkre vonatkozott, akiknek nem volt gyermekük - bevezetésével írta be magát a magyar történelem súlyosan jogsértő korszakai közé. A tiltás következtében az illegális abortuszok száma egyes becslések szerint az évi százezres nagyságrendet is elérte. A terhességmegszakítás legalizálása után ugyan a helyzet javult, de a rendszer továbbra is megnehezítette annak igénylését az 1047/1956. számú minisztertanácsi határozattal, amely alapján a nőknek az abortusz bizottság előtt kellett megindokolniuk a döntésüket. A bizottság a helyi tanács főorvosa és a tanács által megbízott két másik személyből állt, és a beszámolók szerint rettenetesen megalázó helyzetbe hozta a nőket.

A rendszerváltozás után röviddel már az Alkotmánybíróság is foglalkozott az abortusz kérdésével. A 64/1991. (XII.17.) AB határozatban előírta az Országgyűlésnek, hogy törvényben szabályozza a méhmagzat jogi természetét. Az abortusz melletti legerősebb érv ugyanis az anya önrendelkezési joga, míg a magzat melletti az állam kötelezettsége az élet védelmére, ehhez azonban mindenekelőtt a jogalkotónak el kell döntenie, hogy a magzatot jogilag embernek tekinti-e.

A 48/1998. (XI.23.) AB határozatban pedig megállapította, hogy az abortusz teljes tiltása alkotmányellenes helyzetet teremtene, a nő „súlyos válsághelyzetének” vizsgálatától az állam eltekinthet, de az ilyen helyzetbe került nőket segítenie kell, valamint a „súlyos válsághelyzet” fogalmát és alkalmazhatósága feltételeit törvényi szinten szükséges szabályozni. Az Alaptörvény emberi élet védelmére irányuló rendelkezéseivel összhangban van.

A jelenlegi magyar szabályozás

Jelenleg Magyarországon terhességmegszakítást igényelhetnek a magyar lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárok és az Európai Gazdasági Térség bejelentett lakóhellyel rendelkező polgárai. Mellettük még a bevándorolt vagy letelepedett harmadik országbeli állampolgárok is, illetve, akik több mint 2 hónapja tartózkodnak az ország területén érvényes tartózkodási engedéllyel. Végül a menekült státusz elismerését kérelmezők, illetve, akiket a menekültügyi hatóság menedékesként vagy befogadottként elismert, és azok, akik az ország területéről nem utasíthatók ki, irányíthatók vissza.

Az 1992. évi törvény alapján jelenleg Magyarországon négy okra hivatkozva lehet terhességmegszakítást igénybe venni:

1. Ha a terhesség veszélyezteti a nő életét, illetve egészségi állapotát.
2. Ha a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved.
3. Ha a terhesség bűncselekmény következménye vagy annak alapos gyanúja áll fenn.
4. Ha nő életében súlyos válsághelyzet alakult ki, ami a törvény szerint olyan „súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz”.

Ezekre hivatkozva a terhesség 12. hetéig végeztethető abortusz, aminek határideje a 18. hétig tolódik ki, ha a terhes nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen, illetve, ha terhességét neki fel nem róható egészségi ok vagy orvosi tévedés miatt nem ismerték fel korábban. Ha legalább 50% az esélye annak, hogy a magzat genetikai okok vagy környezeti hatás következtében károsodott, az eljárás a 20. hétig elvégezhető. Az időkorlátozást figyelmen kívül kell hagyni, ha a terhes nő élete veszélybe kerül, illetve, ha a magzat a születését követően az élettel összeegyeztethetetlen rendellenességben szenvedne.

A terhességmegszakítás folyamata 3 lépésből áll súlyos válsághelyzetre való hivatkozás esetén:

1. Az első lépés a Családvédelmi Szolgálat (CSVSZ) tanácsadásán való megjelenés, ami ekkor még lehet anonim és nem igényli a terhesség igazolását. Ez egy tájékoztatást foglal magában a magzat megtartásával igényelhető lelki és anyagi támogatásokról, az örökbeadás lehetőségéről és a terhességmegszakítás veszélyeiről. Az első tanácsadásról a családvédelmi szolgálat igazolást ad.
2. Ezt követi az orvos felkeresése, melyen megállapítják és írásban is igazolják a terhességet. 2022 szeptembere óta az orvosnak a magzat életfunkcióit is be kell mutatnia. A szívhang viszont csak a terhesség 6-8. hetétől észlelhető, az ennél korábbi időszakban még nem. Az orvosi vizsgálattal nem kell megvárni, hogy a szívhang észlelhető legyen. Ha már észlelhető a szívhang, akkor sem kötelezhetnek arra, hogy meghallgasd. Jogodban áll kérni az orvostól, hogy tekintsen el a szívhang bemutatásától.
3. A harmadik lépésben ezzel az igazolással kell visszamenni a családvédelmi szolgálathoz, ahol már az anonimitás lehetősége nem áll fenn és a témája konkrétan a terhesség megszakítására való jogosultság, az eljárás folyamata, a későbbi potenciálisan igénybevehető segítség. Ezt követően 8 napon belül fel kell keresni a kiválasztott egészségügyi intézményt, ahol egy újabb vizsgálatot követően - ha nem találnak kizáró okot - elvégzik a beavatkozást, aminek jelenlegi díja, bizonyos kedvezményezett esetektől eltekintve (pl. szociális támogatás) 41.667 forint. A terhességmegszakítás térítési díja 2024-ben 45 312 forint.

A terhességmegszakításnak nem feltétele az apa beleegyezése, és tájékoztatni sem kell őt erről. A terhességmegszakítás a terhes nő döntésén múlik. Jogod van ahhoz, hogy a terhességmegszakítás titokban maradjon, és csak azok tudjanak róla, akik az eljárásban részt vesznek, vagyis a családvédelmi szolgálat és az egészségügyi dolgozók.

Az abortusz tabletta és a műtéti eljárás

Jelenleg Magyarországon az abortusz műtéti úton vehető igénybe, ami egy körülbelül 15 perces beavatkozás, amely során az embriót és a méhlepényt (általában) vákuum segítségével távolítják el, ezt nevezik vákuum-aspirációs eljárásnak. Emellett létezik más típusú eljárás is, például az abortusztabletta, ami nem összekeverendő a 72, illetve 120 órás eseményutáni tablettával, ami a terhesség kialakulását, így a petesejt beágyazódását vagy magát az ovulációt akadályozza meg.

Az abortusztabletta már 2005-ben felkerült az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapvető fontosságú gyógyszereket tartalmazó listájára. A nyolcvanas években megalkotott módszer két gyógyszer (Mifepristone és Misoprostol) együttes hatásán alapszik. Az első gyógyszer a progeszterontermelést blokkolja, míg a második méhösszehúzódásokat, így egyfajta spontán vetéléshez hasonlót idéz elő. A gyógyszer orvosi felügyelettel alkalmazható, kb. az esetek 94-96%-ban hatékony a terhesség 8-9. hetéig. A módszert 2012-ben ugyan regisztrálták Magyarországon, és két évvel később kiderült, hogy Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) döntése szerint is biztonságos, mégis az államtitkárság közleménye szerint "a kockázatok továbbra is vita tárgyát képzik", emiatt nem alkalmazható Magyarországon.

Így azok, akik nem műtéti eljárás útján akarnak abortuszt igénybe venni, kénytelenek elutazni olyan EU tagállamokba, ahol az engedélyezett, például Ausztriába, Franciaországba, Svédországba, Németországba vagy Spanyolországba, ahol az esetek 50-70-ában választják ezt a megoldást. A magyar szabályozás miatt az abortusztabletta így csak azok számára érhető el, akik nemcsak az útiköltséget (és az ezzel járó munkahelyi kiesést) tudják kifizetni, hanem magát az eljárási díjat is, ami jelenleg a terhesség 10. hetéig általában 560 euró, hozzávetőleg 223 ezer forint.

Mentális és pszichés hatások

Bármilyen helyzet miatt kerül sor a terhesség megszakítására, ez hatással lehet a nő lelkiállapotára, pszichés egészségére. Azért is, mert a nők számára a terhesség „kívánt volta” nem végleges struktúraként jelentkezik, hanem egy folyamatosan képlékeny, az idő múlásával változó jelenség.

Ha a gyermek bűncselekmény következtében fogant, a nőnek annak következményeivel is meg kell birkóznia, ilyenkor nem ritka a szorongás, depresszió, PTSD megjelenése. Ha az élethelyzet nem teszi lehetővé a gyermek megszülését, a nő akkor is komoly lelki traumán megy keresztül. Természetesen mindezeket a hatásokat befolyásolhatják, felerősíthetik a terhességgel járó hormonális változások is - ezek néhány hét alatt múlnak el.

Fontos! Több kutatás is bizonyította, hogy az átgondolt döntésen alapuló terhességmegszakítás nem növeli a depresszió vagy más hasonló betegségek kockázatát. Az orvosi okok miatt szükségessé váló terhességmegszakítás után azonban növekedett a depresszió gyakorisága, de ez inkább a vetéléseknél megfigyelt mértékű volt.

Ugyanakkor vannak olyan kockázati faktorok is, amelyek megléte esetén az abortusz negatív mentális hatást eredményezhet, ilyen például a bizonytalanság, társas támogatottság hiánya, előzetes pszichés problémák, depresszió.

Gyakori érzelmi hatások

Ebben az élethelyzetben a nők többféle érzéssel szembesülnek, melyek közül mindegyik jogos és elfogadható. Néhány jellemző érzelem, amelyek egyszerre is megjelenhetnek az alábbiak:

• Megkönnyebbülés és szomorúság: a két érzelem egyszerre is jelentkezhet, akár hetekkel az esemény után, váratlanul is. A fejben meghozott döntést érzelmileg nehéz lehet elfogadni, kezelni.
• Bűntudat: azok a nők is érezhetnek bűntudatot, akik saját hibájukon kívül estek teherbe, vagy akik egészségét veszélyeztette volna a terhesség kihordása. A bűntudatot továbbá növelheti a megkönnyebbülés érzése is.
• Megbánás: vannak, akik megbánást éreznek a terhesség megszakítása után, s utólag gondolnak arra, hogy talán mégis jobb lett volna megszülni a gyermeket.
• Düh: irányulhat saját magára vagy olyanra, akit a nő a helyzetért hibáztat.
• Gyász: különösen egy tervezett, várt terhesség megszakítása után jelentkezik gyász, de akkor is gyakori, ha az anya az élethelyzete miatt, saját döntés alapján nem tudta vállalni a gyermeket.
• Poszttraumás stressz: a rémálmokkal, feltörő emlékekkel járó poszttraumás stresszállapot a beavatkozás képeit hozhatja elő, ami az emlékezés kerüléséhez, ingerültséghez is vezethet.

Ha úgy érzi, hogy súlyos válsághelyzetbe került a terhességmegszakítás után, forduljon pszichológushoz vagy pszichiáterhez. A területileg illetékes pszichiátriai gondozót közvetlenül is felkeresheti, a szakrendelés beutaló nélkül igénybe vehető.

Mit tehet érzelmi egyensúlya helyreállítása érdekében?

• Beszéljen, próbálja megfogalmazni érzéseit, ne fojtsa őket magába.
• Keressen támogató személyeket, akik meghallgatják és támogatják érzéseiben.
• Az írás is lehet terápiás hatású, akár szabadon, akár a meg nem született gyermekhez írt levél formájában.

Nemzetközi szabályozás és tendenciák

Európában rendkívül sokféle az abortuszszabályozás; akár a megállapított határidőket, akár a hivatkozható okokat vesszük alapul. Csehországban az abortusz a terhesség 12. hetéig legális, Franciaországban főszabály szerint csak a 10. hétig engedélyezhető. Németországban a mesterséges megszakítás a terhesség első harmadában engedélyezett, ezt azonban egy hosszú várakozási idő előzi meg. A nőknek kötelező tanácsadáson részt venniük, amelynek célja, hogy lebeszélje őket a terhességmegszakításról.

Az angolszász területeken sincs egységes szabályozás. Angliában, Skóciában és Walesben az abortusz a terhesség 28. hetéig végezhető el, ha az veszélyezteti az anya életét, testi és lelki egészségét, illetve ha a magzat valószínűsíthetően súlyos fogyatékossággal születne. Írország a május 25-i népszavazás előtt csak kivételes lehetőségként ismerte el az abortuszt, mégpedig akkor, ha a terhesség kihordása a nő életét veszélyeztetné. Ennél szigorúbb szabályozás az EU-ban csak Máltán él, ahol semmilyen indok alapján nem engedélyezhető a terhességmegszakítás.

Lengyelországban az abortusztörvény alapján jelenleg három esetben megengedett a terhességmegszakítás: a nő egészségének veszélyeztetése vagy a magzat súlyos testi fogyatékossága esetén, ha a terhesség bűncselekmény eredménye, valamint szülői hozzájárulással kiskorú esetében. Nemrég felmerült a törvény enyhítésének kérdése, de a parlament leszavazta a javaslatot, és enyhítés helyett a jogszabály szigorítása mellett döntött. A törvénymódosítás ellen országos tüntetéssorozatok vették kezdetüket, ugyanis az minden esetben tiltaná a terhességmegszakítást.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság közel ötven évvel vetette vissza a nők önrendelkezéshez való jogát. Az 1973-as Roe kontra Wade ítélet eltörlésével megszüntette az abortuszhoz való alkotmányos jog szövetségi védelmét az Egyesült Államokban. A döntéssel a biztonságos terhességmegszakításhoz való hozzáférést és annak szabályozását az egyes államok döntési körébe helyezte, vagyis nők millióit tették ki annak, hogy jelentős költségek árán egy másik államba történő utazással juthassanak csak hozzá a beavatkozáshoz, vagy ami még rosszabb, veszélyes körülmények között, illegálisan kényszerüljenek azt elvégez(tet)ni.

Évente 73 millió abortuszt végeznek világszerte, ezzel a leggyakrabban alkalmazott nőgyógyászati beavatkozásnak számít, az esetek több mint 60%-ában az oka nemkívánt terhességhez vezethető vissza. Az abortuszok körülbelül 45%-a nem tekinthető biztonságosnak, ami az esetek 5-13%-ban a nő halálához vezet.

A Roe kontra Wade eltörlése rámutat arra, hogy milyen ingatag lábakon állnak a nők nehezen kivívott jogai azokban a társadalmakban, amelyek alapvetően még mindig patriarchális berendezkedésen alapszanak. Pontosan ezért is igyekszik az Európai Parlament minél gyorsabban olyan intézkedéseket bevezetni, amik nagyobb mértékben biztosíthatják a nők önrendelkezési jogát. Az Európai Parlament július 7-i döntése alapján 324 igen és 155 nem szavazattal, illetve 38 tartózkodással jóváhagyott határozata felhívást tartalmaz arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájában alapvető jogként rögzítsék az abortuszhoz való jogot.

tags: #az #abortusz #szabalyozasarol #folytatott #vitak