Az első gyermek születése: tapasztalatok és tippek leendő szülőknek

Az első gyermek érkezése az egyik legerőteljesebb változást hozó időszak a családi életciklusok közül. Ez az időszak nagyban meghatározza a család későbbi harmóniáját és stabilitását. Rendkívül összetett folyamatok zajlanak ekkor: ez a származási családtól való leválás utolsó epizódja, a teljes családi dinamika átrendeződik, a férfi és a nő elkezd beletanulni saját szülői szerepébe.

Sokan már előre félnek a szüléstől, pedig ez hiba lehet. A pozitív gondolatoknak óriási szerepe van a szülés folyamatában. Ha eleve tele vagy gátlásokkal, félelemmel és úgy gondolod, hogy „Az orvosok jobban tudják, majd ők segítenek”, akkor jó esélyt adsz annak, hogy végül mesterséges beavatkozásokra és császármetszésre kerüljön sor. A lelki folyamatok már a szülés beindulásában is szerepet játszhatnak. A vajúdás folyamán pedig egyértelmű a lelki tényezők hatása.

Nem szabad félni és görcsölni. Fontos megtanulni a relaxálást, a helyes légzést. Ha ismerjük magunkat, a gátlásainkat és félelmeinket, az mindenképpen jól jön mind a várandósság, mind a szülés folyamán. Gyakran anyukák csak a második vagy a harmadik babát várva ismerik fel ennek a fontosságát.

A szülés nem matematika, de nem is lóverseny. Nem szabad a nagykönyv szerint mérni az eseményeket. Sok minden befolyásolja a tágulást, ezért nem szabad siettetni az eseményeket.

A várandósság érzései és kihívásai

Furcsa vegyes érzés a várandósság. Eleinte arra vár az ember, hogy érezzen valami változást, de semmi sincs, maximum hányinger. Szinte fel sem fogja, mi történik vele, utána megmozdul és mégis olyan idegen az érzés. Majd egyre nagyobb és egyre jobban kivehetőek a kis testrészei, de egy kis rejtély marad számára.

Testileg a vége felé nehéz, néha olyan az ember, mint egy bogár, aki, ha a hátára fordul, nem bír visszafordulni. Mire szülni megy, már alig várja, hogy letegye a terhét, mert egyre nehezebb minden, és türelmetlen is, milyen lesz a szülés, a baba, az új életük hármasban.

Sokan imádták, ha megnézték a pocakjukat, főleg, ha nem is volt nagy, alig várták, hogy már észrevegyék. Persze szerencsés is volt, volt pár panasza, dehogy nem tudott aludni, mozogni, ilyen semmi. Az elég fura, hogy pl. nem tud úgy lehajolni, de inkább vicces volt, nem érezte megterhelőnek. Talán az tényleg zavarta néha, hogy pl. nem festhetett, óvatoskodni kellett, s néha mégis úgy kellett tenni, nehogy baj legyen (létráról nem kéne leesni pl.).

Sokan az elején voltak nyúzottabbak, fáradékonyabbak és csak aludni vágytak. Aztán a 2. harmadtól a végéig energikusak voltak, agyon se lehetett volna csapni. Persze voltak problémák, derékfájás, veselerúgás (mármint az én vesémé), pisilni rohangálás, aztán amikor már sehogy se kényelmes aludni, vagy bevallja, egy párszor odacsapta szegény gyereket a konyhapulthoz, amikor megszokásból odalépett és nem számolt az időközben ránőtt „ütközővel”.

A terhesség nagy részét uralhatják a félelmek. Félni, hogy megmarad-e, hogy egészséges lesz-e, hogy fel van-e készülve az ember arra, hogy szülő legyen? Egyáltalán jó szülő lesz-e? Milyen a jó szülő? És, hogy kell azt csinálni? Kibírja-e a kapcsolat ezt a változást, és tudnak-e majd később is férfiként és nőként nézni egymásra?

Az első trimeszterben, a kismamák szinte heti rendszerességgel látogathatják az orvost. Nem akarnak nagyon beleélni magukba, de már késő. Láthatják, ahogy egyre jobban gömbölyödik a hasuk. Idegesítő lehet, hogy a partner nem akar minden percben arról beszélgetni, hogy a gyerek majd melyik óvodába fog járni, és mivel fog foglalkozni, ha felnő. Fontos a kölcsönös kiegészítés, ahol a realista partner és a fantáziadúsabb fél együtt dolgozik.

A második trimeszter a „legunalmasabb időszak”, ha lehet ilyen része a terhességnek egyáltalán. Még nem vagy igazán terhes, de már az vagy. Vajon mások, hogy látnak? Tudják, hogy nem hízott meg, hanem egy gyermeket hord a szíve alatt? Elmondja? Aztán ott van az örökké foglalkoztató kérdés: Vajon fiú lesz, vagy lány? Sok nő kislányt képzelt el mindig, majd a ténytől, hogy valóra válik, ami eddig csak a fantáziája része volt, teljesen átfordul benne minden. De az orvos azt mondhatja, hogy kislány lesz. Nem baj, csak egészséges legyen, és amúgy is, lánynevekkel jobban áll az ember. És amikor már elfogadja és elképzeli, látja maga előtt, ahogy copfozza a haját, egyszínű ruhába öltöznek, és beülnek az összes királylányos mesefilmre a moziba, akkor jön a 26. héten a pánik! Most mi lesz? Hisz fiú neveken nem is gondolkoztunk. Kezdhetünk mindent előlről. Újra el kell őt képzelni. Fontos, hogy ne legyenek túl kapkodós szülők, és még ne vegyenek semmit.

Eljönnek az utolsó hónapok. Már egyértelműen terhesnek néz ki az ember, aminek minden előnyét ki is használja. Előre engedik a kasszánál, átadják a helyüket. Végre a partneren is elkezdődik a lelkesedés, hogy apa lesz. Eddig ő szinte teljesen kimaradt mindenből, kivéve az orvosi vizsgálatokat. Nem benne fejlődött a szerelmük gyümölcse, és nem őt kínozták rosszullétek. Neki azóta ugyanúgy teltek a mindennapjai, mint eddig. De végre elkezdett mozogni a baba. Már látható és fizikailag tapintható formát öltött. Fura lehet neki, hogy hétfőn még ő egy nagy gyerek, kedden pedig már apa. Elkezdik megtervezni a szobáját együtt. Észreveszi, hogy éjszakánként odabújik a hasához, és suttog neki valamit. Melegség és boldogság tölti el. Az utolsó 3 hetet egy 4. trimeszternek is nevezhetjük, mert ez a legidegőrlőbb időszak. Az idő olyan lassan telik, hogy az szinte már fizikai fájdalmat okoz. Már látni szeretné végre Őt, és a karjaiban tartani. Az alvás sehogy sem megy. Teljesen felborul a bioritmus. A gyomor a szív magasságában helyezkedik el. Nem tudja elhagyni a lakást, és halálra unja magát.

Késői gyermekvállalás és kockázatai

A szülész-nőgyógyász szakorvosok állásfoglalása pár esztendeje még az volt, hogy a nőknek ajánlatos első gyermeküket 30 éves korukig világra hozni. Nem egységes álláspont, de már ez az életkor 35 évre tolódott ki. S mindezekhez képest, a változó tanulási, szakmai, munkahelyi elvárások okán napjainkban csöppet sem számít szenzációnak, ha bárki 40 éves korában vagy kicsit később szüli meg első gyermekét.

Sokat fejlődött az orvostudomány, a genetikai kutatóvizsgálatok, mégis lehetnek veszélyei a későre halasztott áldott állapotnak. Ezek egyike, hogy a későn szülő asszonyok nagyobb hányada császármetszés útján, vagy indított szüléssel tudja világra hozni a babáját. Harmadannyi esélyük van a spontán, hüvelyi szülésre, mint például egy 24 éves kismamának. Ezek legtöbb esetben nem járnak szövődménnyel. Olykor veszélyben lehet egy altatott, narkózisban tartott anya és a magzata élete, vagy egészsége a szülés végéig. Ez minden esetben más mértékű kockázattal jár. A késői terhesség és szülés ma is nagyobb veszélyt és kockázati tényezőt jelent a magzat és a kismama számára is.

A sikeres, természetes úton történő teherbeesés hosszabb időt vehet igénybe, ami a szülés idejének további eltolódását jelenti a 40 év feletti nők esetében. Ezért tartják szem előtt a gyakoribb szakorvosi kontrollt, a speciális szűrővizsgálatokat, melyek nem mellőzhetőek ebben az életkorban. Sokkal több a cukorbetegség szövődményét magában hordozó terhes nő negyven évesen vagy a későbbi életkorban, továbbá fokozódhat a trombózisra, a keringési rendellenességre való hajlam. A pajzsmirigy- vagy vesebetegek számára pedig még inkább meggondolandó, hogy negyvenen túl vállalnak-e gyermeket, főként akkor, ha már van egészséges csemetéjük.

Mindenképpen ki kell zárni a szakmai kontrollnak megfelelően a magzati kromoszómarendellenesség előfordulását, ha igazolható a terhesség. A Down-szindróma napjainkban sokkal pontosabban szűrhető, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. Ráadásul a 35 éven aluliak számára ez a vizsgálat nem is kötelező, inkább ajánlott bizonyos esetekben. Így a Down-szindrómás babákat sok esetben nem is a 40 év feletti anyák hozzák világra, mivel őket szűrik.

Ha egy nő 40-45 éves korban ad életet első gyermekének, akkor nyugdíjas korú lesz, mire csemetéje befejezi a középiskolát, és egyetemre jelentkezik, vagy kitanul egy számára megfelelő szakmát. S ha azt is alapul vesszük, hogy ha leánygyermekről van szó, és ő is 40 éves kora körül esik teherbe, akkor az édesanyja nyolcvan esztendős lesz, vagyis inkább dédnagymama korú, mint aktív nagymama. A legfájdalmasabb, ha az idős nagymama nem is éli meg unokája születését.

A teherbeesés tervezéséhez érdemes 3-6 hónapot hozzáadni, amikor a szervezetet is ajánlatos felkészíteni a fogantatásra, a magzat egészséges kihordására. Ha a nő korábban dohányzott, akkor a dohányzást már minimum fél évvel hamarabb abbahagyni, csakúgy, mint az alkoholfogyasztást, a túlzott kávézást, bizonyos gyógyszerek szedését. A fogamzásgátló tabletta szedését négy hónappal hamarabb be kell fejezni, mint ahogyan a gyermekáldásra készülnek a párok. A szervezet egészségesen tartása a férfiakra is vonatkozik, épp a sperma minősége miatt.

A termékenység és az életkor

A női kockázati tényezők mellett a sárgatesthormon-termelésre is gondolni kell, épp 40 éves kor felett. Ez egyebek mellett a petesejtek öregedését is jelenti, mint ahogyan a férfiak spermiumtermelődése, s a hímivarsejtek minősége is romlik az életkor előrehaladtával.

A nők több petesejttel születnek, mint amennyi a menstruációtól a menopauzáig megérik. A petesejtek azonban mindig a nők életkorának megfelelő minőségűek, illetve életkorúak. Negyven év felett valóban nem mindig stabil a menstruációs ciklus, a sárgatesthormon nem mindenkor működik kifogástalanul és „vezényszóra”, ez viszont megakadályozhatja a megtermékenyülést. Ha nincs ezzel összefüggő akadály, további kérdést vet fel, hogy a petesejt megfelelően beágyazódik-e, s ha igen, a baba jól fejlődik-e a kilenc hónap alatt. Sok esetben előfordulhat 40 éves kor felett a korai magzatelhalás.

Ezzel együtt a férfiak életkorának múlásával a spermium minősége is gyengébb, és száma kevesebb lesz. Vagyis, az áramlásba mind több olyan hímivarsejt kerül, ami a fogamzásra képes hölgy számára értéktelen a nemzés szempontjából. Kutatások igazolják azt is, hogy a 45 év felettiek spermája okozója lehet néhány domináns öröklődésű kromoszómabetegségnek. Bizonyított, hogy az autizmus spektrum zavar előfordulása az ő gyermekeik esetében gyakoribbá válik. Ez pedig arra figyelmeztet, hogy nem csupán az anya életkora a döntő a családalapítás során.

Statisztikai adatok

A 30 esztendős nők esetében a fogamzást, a teherbeesést követően 87-90 százalék az esély, hogy az anya kihordja és megszüli a gyermekét. 36 évesen ez az arány már rosszabb, 80 százalék. 41 éves korban pedig 60 százalékra csökken az esély. 42-45 évesen már nagyobb a vetélések aránya, mint az élve születéseké, így a veszélyeztetett terhesség kialakulása is nagyobb. Az életkor előrehaladtával ez az arány sajnos rosszabb lesz.

Az első gyermek születésének hatása a párkapcsolatra

Az első gyermek születése a családban hatalmas változásokat hozhat. Átalakíthatja a családon belüli viszonyokat, ami a pár számára is komoly kihívást jelenthet. Párból kiegyensúlyozott triáddá válni nagy türelmet és odafigyelést igényel. A hármas a leginstabilabb csoport, gyakran szakad ketté, párra és kívülállóra. Sok új feladat vár a szülőpárra.

Meg kell teremteniük a hármas egyensúlyt, bele kell tanulniuk anyai és apai szerepükbe. El kell látniuk az újszülöttet, és ki kell alakítaniuk, hogy mennyire vonják be származási családjukat a gondozásba. Mindez a megszokott életvitel felborulása, alváshiány és vég nélkül sírni tudó kisbaba mellett zajlik. Emellett az édesanyának a szülés élményét is fel kell dolgoznia, meg kell küzdenie a kisbaba táplálásának esetleges nehézségeivel, meg kell találnia az ehhez szükséges magabiztosságot. Nem is beszélve arról, ha még a szülés utáni depresszió kisebb-nagyobb tüneteivel is szembe kell néznie.

Miközben az újdonsült édesanya igyekszik ráhangolódni kisbabája minden rezdülésére, az édesapák gyakran kiszorulnak, peremhelyzetbe kerülnek. Előfordul, hogy a férjet, akit eddig epekedve várt haza felesége és csókkal, öleléssel, vacsorával, most észre sem veszi. A férfi hirtelen azt tapasztalja, hogy nincs szükség a jelenlétére. A legtöbb házasság az első repedéseket ebben az időszaknak szerzi. A kezdetben szimbiotikus anya-gyermek kapcsolat miatt az apák gyakran kiszorulnak, peremhelyzetbe kerülnek. Sajnos azonban bizonyos esetekben a repedés szakadékká mélyülhet.

Az apa kirekesztettségének kezelése

Ha az anya a csecsemő éjjeli felsírása, etetése miatt átköltözik a gyerekszobába, akkor nemcsak szimbolikusan, de a valóságban is „elhagyja a hitvesi ágyat”. Emellett állandóan fáradttá és érdektelenné válik a külvilág és férje dolgai, problémái iránt. Ez a pár szexuális életére is kihat, az együttlétek hőfoka, gyakorisága is csökkenhet. A baba állandó simogatásában, érintésében az anya levezetheti gyengédség iránti többletigényét. Emellett valljuk be, a fáradtság, az új szerepnek való megfelelésre irányuló figyelem mellett nehéz szenvedélyes szeretőnek lenni. Sok férfi érzi és érti is ilyenkor ezeket a mögöttes tényezőket, mégis érzékenyen érinti őket, hogy kikerülnek párjuk figyelmének középpontjából, kirekesztődnek, azt érzik, feleslegessé váltak.

Ez a törés még behegedhet, de ehhez az szükséges, hogy az apa is szerepet kapjon a baba ellátásában, gondozásában. Fontos, hogy legyenek olyan feladatok, amelyeket kifejezetten az apa végez, ilyen lehet például a fürdetés. A csecsemő ellátásába bevonódott apa a későbbi jó kapcsolatát is alapozhatja gyermekével. Emellett sokat tehet a harmónia és a hármas egyensúly mielőbbi megtalálásáért. Az igazán jó apaszerepre kevés modell áll rendelkezésre a férfiak számára, ha ők maguk nem élték át gyermekkorukban az apa-fiú kapcsolat bensőségességét. Ezért az anyáknak érdemes segíteniük párjukat, hogy minél könnyebben el tudják sajátítani ezt a szerepet. Az együttgondolkodás, felelősségvállalás és a közös erőfeszítés erőteljesen növeli a pár összetartását, ezáltal összetartozását is. A szoros és jól működő család alapja pedig nem más, mint az összetartó pár.

Tippek a boldog párkapcsolat fenntartásához

• Fejezzük ki, hogy örülünk a másiknak! Egy házasságban a legfontosabb pillanat a viszontlátás pillanata, amikor egy hosszú nap után újból együtt lehet a pár. Ha tudatosan odafigyelünk arra, hogy kifejezzük: örülünk a másiknak, hosszú távon könnyebb fenntartani az izgalmat és a vonzalmat egymás iránt.
• Szabadítsunk fel egy kis boldogsághormont! A szülőket gyakran annyira leköti, hogy gyermekeiket gyengédséggel árasszák el, hogy megfeledkeznek arról, párjuknak is kifejezzék érzelmeiket. Az érintés, ölelés, csók oxitocint, vagy ahogy a köznyelvben ismert, boldogsághormont szabadít fel, amelynek számos pozitív hatása van. Csökkenti a stressz szintjét, segít elkerülni a betegségeket, ellazít és a hangulatra is pozitív hatással van. Ne felejtkezzünk meg arról, hogy nemcsak anya és apa, de feleség és férj is vagyunk egyszerre.
• Kedveskedjünk apró gesztusokkal, amelyekkel kifejezhetjük hálánkat! Reggel az ágyba vinni a kávét vagy a reggelit, egy szál virág, egy kedves üzenet napközben és már is sokkal szebbnek látjuk a szürke hétköznapokat. Apró gesztusok, de mégis nagyon sokat számítanak, hiszen kifejezzük velük szeretetünket, hálánkat. Kutatások azt mutatják, hogy a hála kifejezése pozitív hatással van a párkapcsolatra. Előrejelezheti, hogy mennyire boldog valaki a házasságában, növeli az elköteleződés és az intimitás szintjét, valamint elősegíti, hogy a pár a nehézségeket is könnyebben átvészelje.
• Hallgassuk meg a másikat! Lehet, hogy egy idő után úgy érzi az ember, sablonos kérdésekké váltak, mégis nagyon fontos, hogy meghallgassuk, milyen napja volt a másiknak. Egy egyszerűnek induló beszélgetés is alkalmat adhat arra, hogy a szülők megbeszéljék gyermekneveléssel kapcsolatos félelmeiket, bizonytalanságaikat. Ha pedig nyitottak erre a felek, együtt mindent meg tudnak oldani.
• Ne féljünk rábízni a gyermekünket másra! Picit nagyobb már a gyerkőc, és szeretnénk egy romantikus estét a párunkkal? Elmenni moziba vagy vacsorázni anélkül, hogy a gyermeksírás félbeszakítaná? Ne féljünk segítséget kérni és rábízni a kisgyermekünket másra! Optimális esetben a nagyszülők biztosan kapva kapnak a lehetőségen. A fontos, hogy szakítsunk időt a párkapcsolat ápolására, és ami még fontosabb, ne legyen bűntudatunk emiatt.

A szülés pillanatai és utóhatásai

A szülés az élet természetes velejárója, ami meghatározza a család jövőbeni életét is. Egy nehézségekkel vagy komplikációkkal teli szülés félelmet kelthet az édesanyában, akár olyan mértékben, hogy legközelebb már nem vállalna még egy gyermeket. Vannak olyanok is, akiknek csodás szülésélményük részben még inkább arra ösztönzi őket, hogy több gyereket szüljenek.

A magzatot csak pár centi választja el attól, hogy kisbaba váljék belőle. Senki nem tudja pontosan megmondani, mit is érez a kisbaba születése közben. Ami biztos: már az összes érzékszerve jól működik. Egyáltalán nem mindegy, hogy reflektorok fogadják-e, vagy tompa fények. Hogy gépek, műszerek zöreje, vagy a szülei ismerős hangja.

Az újszülöttre vetett pillantás is elég ahhoz, hogy meggyőződjünk róla: elég nagy-e, elég érett-e ahhoz, hogy az édesanyjával maradhasson. Nem kell feltétlenül megmérni sem a súlyát, sem a hosszát, sem a fejkörfogatot, azonnal, amint megszületett. Néhány óra múlva is pontosan ekkora lesz! Megfürdetni sem szükséges, hiszen, ami rajta van: a tiszta magzatmáz - óvja, táplálja az újszülött érzékeny bőrét. Ha szépen, lassan született meg, a szülőcsatornán áthaladva bizonyára kipréselődött a felső légutakból a nyák, ami zavarhatná a légzésben. Ha a baba élénk, színe rózsás, és láthatóan jól lélegzik, akkor nincs szükség a garat és az orrjárat leszívására.

A baba anyukája ölelő karjában pihenhet, ha kell, kívülről betakarjuk őket, és egy lépéssel hátrébb lépünk, hogy ne zavarjuk az új családot az ismerkedésben. Ahogy egyre több tapasztalat gyűlt össze a természetes szülésről, kiderült, hogy azok a babák is tökéletesen jól vannak, akik nem sírnak fel. Ha az újszülött érett, lélegzik és megfelelő az izomtónusa, semmi ok nincs arra, hogy bárki sírásra ösztökélje. A legfontosabb tennivaló vele mindössze annyi, hogy segítsük, hogy az anya ölelő karjába kerüljön, mellkasához bújjon, és így együtt betakarja őket egy szülés körüli segítő, hogy nehogy lehűljön a kisbaba.

Az aranyóra fontossága

A szülés utáni első órában a legtöbb kisbaba élénk, érdeklődve nézegeti, ami a közelébe kerül, ha édesanyja pocakjára fektetik, eltornázza magát az anyamellig, és ügyesen szopizni kezdi az előtejet. Ezt az időszakot aranyórának hívjuk, hiszen soha meg nem ismételhető alkalom. Egy-másfél órával a megszületése után a legtöbb baba álomba merül, és akár egy teljes napot is átalszik, kisebb nagyobb megszakításokkal. Amikor ébredezik, szívesen szopizik egyet, majd újra álomba merül.

Ebben a korai időszakban megfigyelhető, hogy az édesanyjától távol elhelyezett, kiságyba fektetett baba nem nagyon mutat érdeklődést, míg az anyja mellkasán pihenő baba rendszeresen felébred, és szopik, hozzájut a számára fontos kolosztrumhoz. Mivel az újszülött még főként ösztöneire hallgat, nem csoda, ha édesanyja biztonságot adó testközelségében „működik normálisan”, míg az édesanyjától távol inkább visszahúzódik, csendben van, észrevehetetlenné válik. Bár sokkal kényelmesebb az élet egy sokat alvó újszülöttel, mindenki jobban jár, ha a kisbaba lelkesen szopik az első perctől. Az anyatej ugyanis - bár ekkor még csak gyűszűnyi mennyiségű általában - védelmet nyújt a baba számára a kiszáradás ellen, és csökkenti az esélyét annak, hogy a második, harmadik napban sárgaság alakuljon ki.

Apás szülés - Pro és kontra

Az apás szülésről megoszlanak a vélemények. Sokan a világ legcsodálatosabb dolgának tartják, mert abban a kiszolgáltatott helyzetben van valaki, akire támaszkodhat az anya, és akiben 100%-ban megbízhat. A férj dicsérte, hogy milyen csodálatos és ügyes, és ez leírhatatlan élmény volt. „Háromman egy család lettünk”.

Mások nem szeretnék, ha a partner bent lenne, akár azért, mert a partner nem bírja a vér látványát, meg eleve a kórházakat, akár azért, mert az anya kifejezetten nem szeretné, ha bent lenne. Fontos, hogy ezt a dolgot mindenki maga dönthesse el, hogy szeretné-e vagy sem. A partner ott lehet a kórházban az anya közelében, mert számukra ez a fontos, de ennyi.

Vajúdás és fájdalomcsillapítás

A vajúdás alatti fájdalom intenzitása és jellege nagyon egyéni. Van, akinek klassz élmény volt, rövid, szinte alig fájt. A második előtt viszont már félt, rágörcsölt és sajnos hosszabb lett és sokkal jobban fájt. Amikor harmadjára is terhes lett, az volt az első érzése, hogy ezt tuti nem éli túl még egyszer. A félidőben vett egy könyvet, átgondolta, miért nem fájt az első, és miért volt annyira nehéz a második. Arra jutott, hogy nem szabad félni és görcsölni. Megtanulta a relaxálást, a helyes légzést és stb... Gyönyörű és könnyű szülése volt.

A vajúdás során a szülésznő adhat tanácsot, például paracetamolt bevenni, és próbálni még aludni. Bármily hihetetlen, de el is aludhat az ember, és csak az egyre ritkuló fájásokra ébred fel. A fájások jöhetnek-mehetnek, és az ember ereje fogytán lehet. A szülésznő vagy az orvos megvizsgálhatja, és ha a tágulási szakasz még bőven nem zárult le, felajánlhatják, hogy hazamehet tovább vajúdni, vagy adhatnak egy bódító fájdalomcsillapító injekciót, ami hatására talán elalszik.

A vajúdás utolsó három órája egész elképesztő pszichés állapotot eredményezhet, az ember tudata teljesen tiszta, de mintha egy örvényben lenne, a tudatába a külvilág csak finoman szűrődik bele. A vége felé a fájások egymást érhetik. A test annyira átveheti az irányítást az események felett, hogy minden erőfeszítés ellenére bepánikolhat az ember, úgy érezheti, nem bírja tovább, és epidurális érzéstelenítést kérhet. De a következő fájás egy egészen más érzetet hozhat. Az eddigi kínzó fájások során a baba feje áthaladhat a medence legszűkebb részén, és elérkezhet a kitolás ideje. Epidurális érzéstelenítésre már közel sem maradhat idő.

tags: #elso #gyerek #szules #tapasztalat