A koraszülés kockázatának csökkentése és a szülésre való felkészülés

A kismamák többségénél a huszadiktól a harmincadik-harminckettedik hétig tartó terhességi időszak tekinthető a legnyugodtabbnak, hiszen a leendő anyák ilyenkor már túl vannak a legfontosabb magzati szűrővizsgálatokon. Ezekből kiderül, hogy jó helyen tapadt-e meg és egészséges-e a magzat, továbbá arról is a kezelőorvos rendelkezésére állnak a legfontosabb információk, hogy megfelelően fejlődik-e a leendő újszülött. A terhesség első harmadában tipikusan jelentkező panaszok - hányinger, hányás, émelygés - a huszadik hétre szintén elmúlnak, így a legtöbben kiegyensúlyozottan és különösebb aggodalmak nélkül töltik ezeket a hónapokat.

A terhesség normális esetben 40 hétig tart. Koraszülésről akkor beszélünk, ha az újszülött a betöltött 24. és 36. terhességi hét között születik. A fejlett országokban 5-10% a gyakoriságuk, Magyarországon ez az arány évek óta 8% körül mozog. Időben minél távolabb vagyunk a „kiírt” időponthoz képest, annál komolyabb, súlyosabb következményekkel kell számolni az újszülött állapotát illetően.

A koraszülés okai és kockázati tényezői

A szülés megindulásának a miértje, legyen az koraszülés vagy a terminus közelében meginduló, érett szülés, a mai napig nem tisztázott teljes mértékben. Számos rizikófaktort ismerünk, amelyek a koraszülés veszélyét emelhetik:

• Előzetes koraszülés vagy vetélés: Egy ilyen előzmény után az ismételt koraszülés előfordulási gyakorisága 15-30%.
• Rövid terhességek közötti idő: Amennyiben a terhességek között kevesebb, mint 6 hónap telik el, a koraszülés veszélye növekszik. Javasolt, hogy legalább 12 hónap teljen el közöttük.
• Genetikai tényezők: Sikerült több olyan génmutációt is azonosítani, amelyek a koraszülés kockázatát emelik.
• Többes terhességek: Az ikerterhességek az összes terhesség csupán 2-3%-át teszik ki, ám a koraszülések 17-22%-át adják. Nagy valószínűséggel a méhfal fokozott feszülése állhat a folyamat hátterében.
• Fertőzések: A méhet és a terhességi szöveteket érintő fertőzések (choriaomnionitis) egyértelmű kapcsolatban állnak a koraszülésekkel. A hüvelyi fertőzések szintén szerepet játszhatnak a koraszülések kialakulásában.
• Életmódbeli tényezők: Azok a hölgyek, akik heti 42 óránál többet dolgoznak, a munkahelyükön sok stressz, vagy sok sikertelenség éri őket, fokozott kockázattal bírnak. A kifejezetten túlsúlyos vagy extrém sovány hölgyek szintén fokozott kockázattal bírnak.
• Méhnyak elégtelenség (incompetentia cervicis uteri): Ez a méhnyak gyengeségét jelenti, mely a terhesség alatt a méhnyak idő előtti, méhtevékenység nélküli kinyílását okozza. Kialakulhat mechanikai sérülés (pl. korábbi terhességmegszakítások során alkalmazott méhszájtágítás), veleszületetten kóros szöveti szerkezet (kollagén betegségek), valamint a méhnyak terhesség során létrejövő funkcionális zavara következtében (lokális progeszteron hiány).
• Magzati tényezők: A gyermek szempontjából a férfi (fiú) nem, és egyes veleszületett rendellenességek (főleg azok, amelyek fokozott magzatvíz mennyiséggel járnak) fokozzák a koraszülés kockázatát.
• Terhesgondozás hiánya: Azok a páciensek, akik egyáltalán nem járnak terhesgondozásra, vagy nem kellő intenzitással, illetve nem tartják be a kezelési javaslatokat, fokozott rizikóval bírnak a koraszülés szempontjából.

A koraszülés kockázatának szűrése és megelőzése

A fenyegető koraszülés felismerésével, megfelelő kezelésével, a rizikófaktorok lehetőség szerinti kiküszöbölésével jelentősen csökkenthető a koraszülések száma, így az ezzel kapcsolatos újszülött morbiditás és mortalitás is.

Méhnyak ultrahangos vizsgálata

A méhnyak hossz ultrahangos vizsgálatát minden várandós számára javasoljuk, függetlenül attól, hogy koraszülés szempontjából alacsony vagy magas rizikójú csoportba tartozik. A vizsgálat során hüvelyi ultrahanggal értékelik a méhnyak hosszát, a belső méhszáj tölcséresedését (funneling), és az amnionűrben lévő üledék (sludge) jelenlétét. Az utero-cervicalis szög (UCA) mérése is új módszer a kockázatfelmérésben.

• Magas rizikójú terheseknek: a terhesség 12 - 28. hete között 4 hetente javasoljuk a méhnyak hossz vizsgálatát.
• Alacsony rizikójú terheseknek: (fenti rizikófaktorok hiánya esetén) a terhesség 20 - 24. hete között legalább egyszer javasoljuk a méhnyak hossz meghatározását.

Fibronectin (fFN) vizsgálat

A fibronectin a méhlepény és a terhes méh fala közötti "ragasztóanyag". Fenyegető koraszülés esetén kimutatható a hüvelyváladékban. A vizsgálat negatív esetben megnyugtató és azt jelenti, hogy a következő 10 napban koraszülés nem várható. A pozitív eredményt azonban más paraméterekkel (CRP, hüvelyi ultrahang, méhszáj status) együtt kell értékelni.

Kezelési lehetőségek a megrövidült méhnyak esetén

Amennyiben a várandósnál a méhnyak rövidülésének jeleit látjuk, a koraszülés rizikójának csökkentése céljából az alábbi terápiák jöhetnek szóba:

• Progeszteron kezelés: A második-harmadik trimeszteri progeszteron terápia megközelítőleg 30%-al csökkenti az ismételt koraszülés veszélyét.
• Cerclage műtét: Bizonyos esetekben a méhnyak összevarrása, a cerclage műtét is szóba jön, bár ennek hatásossága kérdéses, sőt bizonyos esetekben káros is lehet.
• Arabin pesszárium: Egy orvosi szilikon gyűrű, amivel a méhszájat meg lehet erősíteni, ezáltal elkerülhető a műtéti méhszájzáró műtét. Klinikai vizsgálatok szerint a pesszárium nem kevésbé hatékony, mint a cerclage műtét.
• Gyulladás ellenes kezelés, antibiotikus kezelés: Bakteriális vaginosis, B csoportú Streptococcus és aszimptómás bacteriuria szűrése és kezelése.
• Tüdőérlelés (Dexamethason, Bethamethason profilaxis): Amikor szteroid injekcióval a magzati tüdő érettségét elősegítjük. Ezt a profilaxist veszélyeztetett pácienseknél a 28. terhességi hét körül érdemes elvégezni.

A szülésre való felkészülés

A szülésre való felkészülésben elsősorban a progeszteron nevű lepényi hormon emelendő ki, ami a szülést megelőző hetekben már igen nagy mennyiségben termelődik. A progeszteron fő feladata a terhesség fenntartása, emellett ellazítja az anyai szöveteket, így könnyebbé válik a magzat szülőcsatornán való áthaladása. Ez egy kétirányú folyamat, amelynek során az anya medencecsontjai rugalmasabbá válnak a szeméremízület környékén, másrészt a szülés közben a baba koponyája is idomul a kutacsok mentén.

Méhszáj érettsége

A szülés közeledtének időpontjában a hormonális változások elsősorban a méhnyak állapotát befolyásolják: tapintással ilyenkor jól megállapítható, hogy mennyire érett a méhszáj. Ha a méhnyaknak az ajakhoz hasonló tapintata van, akkor érett, ha viszont az orrhoz hasonló, keményebb tapintatú, akkor éretlen (utóbbi esetben gyógyszeres kezeléssel segíthető az érés folyamata, a szülés megindításához szükséges magzati javallattal).

Az állag mellett a méhnyak tágassága, valamint a hossza is fokozatosan változik: a szülés előtt rövidülni és tágulni kezd a szerv. A tapintásos vizsgálatot a terhesség harminchetedik hetétől végzik heti rendszerességgel, ez alapján megközelítőleg pontos tájékoztatás adható a kismamának a szülés várható időpontjáról.

A méhszáj fokozatos kinyílása, felpuhulása (a felpuhulás alatt azt szokták érteni, amikor a méhszáj még nem nyílt ki, de már nem zár olyan szorosan), a méhnyak megrövidülése a szülés közeledtét jelzik, a baba súlya egyre nő, egyre lejjebb csúszik a szülőcsatorna irányába, ezáltal a méhszáj először csak lazábbá válik, a méhnyak megrövidül, aztán először a külső, utána a középső, végül a belső méhszáj is megnyílik, utat engedve ezzel a babának.

A magzat elhelyezkedése

A magzat elhelyezkedésénél az esetek döntő többségében kétféle pozíció lehetséges, a fejvégi és a farfekvéses helyzet. A terhességek 92-94%-ában a magzat a megfelelő, fejvégi pozícióban van a szülés időpontjában - ez tekinthető a kívánatos állapotnak. A harmincadik hét körül a magzatok még nagyjából fele-fele arányban vannak a fej- illetve medencevégi helyzetben, ilyenkor tehát még nem kell aggódni amiatt, ha a magzat medencevégi helyzetben van. Az elhelyezkedésre az utolsó hónapban, a harminchatodik hét környékén kell igazán odafigyelni, de a magzat ekkor már általában a jó irányba fordul.

Ha mégis medencevégű állapotban maradna a születendő gyermek, akkor nagy valószínűséggel császármetszéssel segítik világra a csecsemőt. A császármetszés alkalmazása előtt persze még arra is lehetőség van, hogy kézzel „terelgessék” a megfelelő irányba a csecsemőt: ez az esetek nagyjából felében sikerül is. A méh fájáskészségét ilyenkor infúziós fájáscsökkentő kezeléssel próbálják mérsékelni, majd ultrahanggal vizsgálják a méhlepény helyzetét és a magzat elhelyezkedését.

A medencevégi elhelyezkedés azért veszélyes, mert a baba feneke puhább a fejénél, így könnyebben áthalad a szülőcsatornán, a koponya viszont fennakadhat. A köldökzsinórból érkező vérellátás ilyenkor elakad, és amennyiben öt percnél tovább tart ez az állapot, a magzat megfulladhat.

Pszichés felkészülés

A hormonális hatások mellett a pszichés tényezők a legfontosabbak. Azok az anyák, akik nehezebben estek teherbe - esetleg asszisztált reprodukciós eljárásokra is szükség volt a sikeres terhességhez - általában kevésbé félnek a szüléstől, mint akiknél nem tervezetten zajlott a teherbeesés. A szüléssel kapcsolatos félelmek, szorongások leküzdésében a szülés előtti tanfolyamok segítenek: ennek része a megfelelő felvilágosítás, másrészt érdemes megismerkedni a szülés majdani helyszínével, ami ekkor már nem lesz idegen a kismama számára.

A tanfolyamokon pontosan ismertetik a szülés menetét, illetve azokat a jeleket, amelyek a szülés közelgő megindulására utalnak: ezek közé tartoznak a rendszeres fájások, valamint a magzatvíz elfolyása. Az érdeklődő kismamákat ezen kívül számos olyan tippel, apró trükkel is megismertetik, amelyek könnyebbé tehetik a szülést: ilyen például a hagyományos orvoslásból származó málnalevél-tea, amely a fokozottabb tágulást segíti elő.

tags: #elsimult #mehnyak #koraszules