A várandósság és az anyaság rengeteg örömmel, ugyanakkor bizonytalansággal és kihívásokkal is járhat. Az egészségügyi rendszer útvesztőiben eligazodni, a rengeteg információt feldolgozni, és mindent tökéletesen csinálni szeretnénk, miközben az érzelmek gyakran harcban állnak a józan ésszel.
„Vannak dolgok, amit nem lehet kicsit csinálni - mondta egyszer Popper Péter. - Nem lehet kicsit szerelmesnek vagy kicsit terhesnek lenni.” Egyetértek. Éppen ezért nincs átmenet, elég egy pozitív teszt egy hipermarket wc-jében és minden megváltozik.
Sosem voltam szentimentális típus és általában vert a víz a nagyon terhes, nagyon anya ismerőseimtől. Igyekszem a környezetemet nem csak és kizárólag a terhességemmel és az ezzel járó dolgokkal traktálni, de be kell vallanom ez nem egyszerű.
A terhesség örömei és kihívásai
Bár eddigi bejegyzéseim, főleg a bizonytalanságaimról és félelmeimről szóltak, a terhesség természetesen nem 24 órás para. Sőt. Ahogy telnek a hetek a lila-köd egyre sűrűbb és már nem is csodálkozom azon, hogy az egykor egy helyben megülni képtelen énem, órákat tud maga elé bambulni, bámulva egyre láthatóbb hasát, és képzeletben arcot rajzol a bent pogózónak, aki persze már most leg-gyerek.
Nem mondhatnám, hogy derült égből a villámcsapásként ért a pozitív teszt. Hiszen pontosan emlékeztem arra a két hónappal korábbi döntésünkre, hogy hadd jöjjön az a gyerek. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy mi azon szerencsések közé tartozunk, akiknek nem kell megküzdeniük a gyerekért, pontosabban a teherbe eséséért. Természetesen jött, pedig 35 múltam. A statisztikák és a közvetlen környezetemből érkező történetek azt mondták, hogy nem mindig megy ilyen egyszerűen. Számos olyan párt...
Ott hagytam abba, hogy szívhang, öröm és boldogság - és valóban így is volt. A doki kedvesen mosolygott, gratulált, majd papírokat - háziorvoshoz, védőnőhöz - adott a kezembe és bekerültem az ellátás sűrű rendszerébe. Kezdeném ott, hogy nekem eddig nem volt állandó nőgyógyászom. Igazából soha semmi bajom nem volt, fogamzásgátlót egyszer szedtem egy évig, de annak is több mint tíz éve. Mivel rossz tapasztalataim sem voltak soha, azt gondoltam, hogy a kétévenkénti rákszűréshez nem kell nekem...
Néhány napja arról írtam, hogy egy őszinte mondat sokat segítene, a megfelelő döntések időben történő meghozatala miatt. A teljes tájékoztatás hiányát én a Down-szűrés kapcsán tapasztaltam a legerősebben, ugyanis volt ebben a történetben feleslegesen lefutott kör, időt és pénzt pazaroltunk, és megfosztott néhány gondtalan héttől.
A blogok, fórumok szerint az egyszeri kismamának a legnagyobb megpróbáltatást a terheléses vércukor vizsgálat jelenti. Ehhez képest végig hányni tizenkét hetet, bevizesedni vagy négyes ikreket szülni egy vonatfütty. A miértre nem jöttem rá, főleg, hogy az elmondások szerint a riogatásba az orvosok és védőnők is beszállnak.
„Senki sem olyan tehetetlen, mint egy beteg aranyhal gazdája.” Amíg nincs baj addig a kismama a világ egyik legmagabiztosabb lény a földön, aztán egyszer csak történik valami és nincs nála gyámoltalanabb.
Az elszigetelődés és a megoldáskeresés
Az annyira eltávolodtunk már a régi mintától, amikor még együtt nevelték a generációk a gyerekeket, hogy általános jelenséggé vált a várandós és kisgyerekes anyák elszigetelődése. A szülés előtti barátságok gyengülnek, a barátnők közül sokan lemorzsolódnak, mert vagy még nincs porondon náluk a gyerekkérdés vagy már nagyobbak a gyerekek.
„Amikor megszületett a kisfiam, akkor voltam a legboldogabb életemben - meséli Eszter -, de szép lassan előtört egy számomra idegen érzés: fogalmam sem volt, hogy hova rakjam, hogy hirtelen felnőtt kapcsolatok nélkül maradtam. Magányosnak éreztem magam, nagyon szerettem volna, ha van mellettem valaki. Apuka dolgozik napközben, a legtöbb barátnőm külföldön vagy vidéken él… elszigeteltséget éreztem. Erre az érzésre egyáltalán nem számítottam, nem is gondoltam, hogy ez probléma lesz. Először persze azt hittem, hogy velem van a gond, aztán elkezdtem foglalkozni az izoláció társadalmi hátterével.
Eszterben a kutatásai során megfogalmazódott, hogy az anyukák magányérzése mögött az állhat, hogy nem minden esetben tudunk testileg vagy lelkileg alkalmazkodni a mai modern társadalom igényeihez (az evolúciós pszichológiában ezt a jelenséget hiányos alkalmazkodásnak nevezik). Anyaként nem tudunk ahhoz alkalmazkodni, hogy elszigetelve élünk egymástól, külön háztartásokban, külön lakásokban.
„Ez egy társadalmi probléma, amire szeretnénk válaszolni a Momz Appal. Az anyáknak nagyon nehéz egyedül - teszi hozzá Eszter. - Az lenne az egyik megoldás, ha beépülne a köztudatba, hogy nem születünk anyának, hanem az anyaságot meg kell tapasztalni, és nem mindegy, hogy ez milyen légkörben történik. Az elszigeteltségérzés a kisgyerek nevelésével együtt jár, de a társadalmi elvárások és a megfelelési kényszer miatt anyaként úgy érezzük, hogy ezt titkolnunk kell, pedig csak úgy tudunk segíteni egymáson, úgy tudjuk támogatni egymást, ha beszélünk róla, felvállaljuk az érzéseinket, élményeinket.
Van egy érdekes kutatás is erről: ha a baba sír, akkor a sírását sokkal erőteljesebben éli meg az anya egyedül, mint amikor egy másik felnőtt ott van vele egy szobában.
A Momz App nem csupán online akarja összekötni az anyukákat, hanem a fő cél az, hogy személyesen találjanak egymásra az egy környéken élő anyák, kismamák, hogy valós támogató rendszert tudjanak együtt létrehozni egymásért és önmagukért. Bár az appban lehet online is beszélgetni, van közös fal is, ahova bárki írhat, és ismerősnek jelölhetjük az anyatársakat, de Eszter arra helyezi a hangsúlyt, hogy lépjünk ki az online térből és találkozzunk azokkal, akikkel kapcsolódunk a Momz Appban.
Az ingyenes appot rendkívül egyszerűen használatba tudtam venni, amikor letöltöttem tesztelésre, pár lépés a regisztráció, melynek során meg kell adni a címünket, de ezt senki sem fogja látni, csupán azért van rá szükség, hogy a közelünkben lévő anyákat megtalálja az algoritmus. A regisztráció megerősítése és az érdeklődési körök megjelölése után már oda is érünk a környékünkön lakó regisztrált anyák listájához. A Momz keresőben később is finomíthatunk a szűrőkön, hozzáadhatunk érdeklődési köröket, ha nem érezzük teljesnek a találati listát vagy bővítenénk a közvetlen környékünkön túl is az ismerkedési lehetőségeket. Ha például rendszeresen egy másik kerületbe járunk át sétálni a gyerekkel az ottani parkba, játszótérre, akkor kereshetünk azon a környéken is anyabarátokat, akikkel megoszthatjuk a sétálós időnket.
Az app segít abban is, hogy az érdeklődési köröket összeegyeztetve szól, ha egy anya adatlapjára kattintunk, hogy milyen egyezést talál az érdeklődési területekben, így aztán már lehet is kezdeni azzal az első üzenetet, hogy „Látom, te is keresel társat a kávézáshoz, csatlakozhatok?” De akár használhatjuk az üzenetekben előre bekészített matricákat is a kapcsolatfelvételhez, nagyon jópofák vannak közöttük.
A kedvencem az appban pedig az a menüpont, ahol beállíthatjuk, hogy most épp ráérünk, mennyi ideig érünk rá, és megnézhetjük, melyik anyának van épp ideje találkozni jelenleg. Ez a spontán találkozókat ösztönözheti, márpedig tudjuk, hogy az egyik legnagyobb hiány a spontaneitás területén keletkezik szülés után.
A generációk közötti különbségek és a szociális háló fontossága
Miközben nyomkodtam az appot, olvasgattam a többi anya adatlapját, szinte hallottam a saját anyám hangját a fülemben, hogy „Bezzeg a mi időnkben elég volt lemenni a gyerekkel a játszótérre és máris barátkoztunk egymással.” Igen ám, de abban a „bezzeg” időben még kicsit máshogy működtek az emberek, mint manapság, sok anyuka - például én - nem tud játszótéren ismerkedni.
Eszter az app indítása előtt sok piackutatást végzett, melyből kiderült, hogy a megkérdezett anyukáknak több mint 75 százaléka elszigetelve érzi magát a többi anyától és a külvilágtól, és 90 százaléka szerint nagyon hasznos lett volna egy másik anya társasága.
„A legtöbb esetben valóban a játszótéren találkoznak az anyák, de általában csak a gyerekről van szó és a gyerekre figyelnek, ritkább az, hogy magukról beszélgessenek. Gyakran úgy alakul, hogy nem tervezetten, hanem ad hoc jelleggel találkoznak, és sokszor egymás nevét se tudják. Az anyaság összehoz - ez a szlogenünk is amúgy -, de akkor leszünk barátok, akkor tudjuk egymást támogatni, ha megnyílunk egymásnak, mint emberek. Nekem van egy ilyen csodálatos anyabarátom, akivel sikerült ezt megtapasztalnom. Nagyon lassan találtam meg, egy évig keresgéltem, amikor egy baba-mama klubban megismerkedtünk.
Eszter egyedül találta ki a Momz Appot, majd két társat - Zsengellér Annát és Sánta-Arany Virágot - vett még maga mellé, akik segítettek a megvalósításban. Mindhárman a szabadidejükben, ingyen végzik azt a munkát, ami a Momz App működtetésével jár. Egy hónapja indult el az app, azóta már több mint 3000 tagja van, az anyaközösség pedig egyre növekszik. Hamarosan egy frissítés várható az appon, melynek során például tovább bővül a szűrők köre, és beállíthatjuk majd azt is, hogy milyen témában keresünk támogatást, miben tudnánk támogatni másokat - például SNI-s a gyerek vagy az egyedülálló anyasággal kapcsolatban beszélgetnénk hasonszőrű anyákkal.
A szülés utáni depresszió és a segítség lehetőségei
A szülés utáni depresszió a szülést követő első évben bármikor kezdődhet, leggyakrabban a szülést követő első három hónapban jelentkezik. A szülés utáni depresszió tünetei minden nőnél eltérőek lehetnek, és az enyhétől a súlyosig terjedhetnek.
Fontos megjegyezni, hogy sok újdonsült anya, egyes felmérések szerint a kismamák 80%-a a szülés utáni első néhány hétben átéli a „baby blues”-nak nevezett, magyarul, talán - szülés utáni szomorú-ságnak nevezhető tüneteket. A “baby blues” gyakori és átmeneti állapot, amely hangulatingadozások, szorongás és sírógörcsök formájában jelentkezhet.
A szülés utáni depresszió várható kimenetele az állapot súlyosságától és attól függően változik, hogy milyen gyorsan diagnosztizálják és kezelik a pácienst. Megfelelő gondozással a legtöbb szülés utáni depresszióban szenvedő nő képes teljesen felépülni és örömmel megélni az anyaságot. Kezeletlen esetben azonban a szülés utáni depresszió súlyos és hosszan tartó hatással lehet a kismama mentális és fizikai egészségére, valamint a gyermeke és családja jólétére.
Tanulmányok kimutatták, hogy a szülés utáni depresszió leghatékonyabb kezelése a gyógyszeres kezelés és a támogató pszichterápia kombinációja. Összességében a szülés utáni depresszió prognózisa jó, ha időben diagnosztizálják és kezelik.
Lélekben - SZÜLÉS UTÁNI DEPRESSZIÓ - Roszik Linda és Fancsikai Eszter (Klubrádió)
Ronda, szürke esős délután. A délutáni csúcsforgalom megfűszerezve egy kis útfelújítással egybekötött gödörásással. Mindenki leszegett fejjel siet, inkább lenne bárhol csak az utcán nem. Egyszer csak két ácsorgóra leszek figyelmes. Az egyik az anya - a fülén is cekker - a másik egy három év körüli kisfiú. Esőkabát, gumicsizma, kezében játékautó és hatalmas szemekkel nézi a sárga, kotró autót. A szája is tátva marad és a szerelmes kamasznak sincs ilyen tekintete, amikor megpillantja szerelmét....
