A missed ab (missed abortus), vagy más néven csöndes vetélés, egy olyan állapot, amikor a terhesség spontán megszakad, de a szervezet nem kezdeményezi a terhességi szövetek természetes módon történő kiürülését. Ez azt jelenti, hogy az embrió vagy magzat nem fejlődik tovább, de a méhben maradnak a terhességi szövetek. Ez is legtöbbször a 12. hét előtt következik be, ám az embrió elhalása után nem megy végbe normál időben a vetélés, a kilökődés folyamata akár heteket is késhet. Ha nem ürül ki a méh viszonylag rövid időn belül, két megoldást lehet választani: vagy hagyni, hogy a természet intézze a dolgát (akár hetekig), vagy műszeres befejezéssel az orvos megtisztítja a méhet. Amennyiben a vetélés önállóan hosszú idő sem indul meg természetes úton, a terhességi szövetek eltávolítása rendkívül fontos.
Milyen kivizsgálás szükséges a missed ab műtét előtt?
Mivel a műtét altatásban történik, szükség van általános laborvizsgálatra, amellyel a páciens aktuális egészségügyi állapotát ellenőrizzük. Emellett vércsoport-meghatározás és vércsoport-ellenanyag vizsgálat is szükséges. Amennyiben a páciens vércsoportja Rh(D) negatív, úgy antiD profilaxisban részesítjük.
Hogyan zajlik a vetélés műszeres befejezése?
A missed ab egynapos sebészeti eljárásként zajlik, így a páciens aznap, a műtétet követően 5-6 óra megfigyelés után távozhat az intézményből. A missed ab (missed abortus), vagyis a vetélés műszeres befejezése altatásban történik. Ezt vénás altatásban (TIVA) végezzük, azaz nincs szükség arra, hogy a légcsőbe tubust helyezzünk (intubálás), a páciens saját maga vesz levegőt. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart.
A műtétet megfelelő méhszáj előkészítés előzi meg, ami gyógyszeres előtágítást jelent. Ennek célja, hogy a méhszáj kíméletes tágítása révén minimalizálja a későbbi szövődmények, például a méhszájelégtelenség kockázatát. Fontos kiemelni, hogy a későbbi terhesség során fellépő méhszájelégtelenség elkerülése miatt azon páciensek, akik még nem szültek, vagy csak császármetszéssel szültek, a beavatkozást megelőzően méhszájtágítást kell kapjanak. Ez lehet tágító pálca formájában, vagy modernebb megoldás a gyógyszeres méhszájtágítás. Ezek kíméletesen puhítják méhszájat, így a műtőben előfordulhat, hogy tágításra már egyáltalán nincs szükség.
Az altatást követően a hüvelyt és a szeméremtestet fertőtlenítjük, majd hüvelyi feltárást végzünk (hasonló, mint a rákszűrések során). A méh nyakcsatornáját szükség esetén 8-10mm nagyságúra tágítjuk, és úgynevezett Curette-kanál és/vagy vákuum-szívó segítségével a méhüreget kiürítjük. A beavatkozás végén a méhüreg fertőtlenítésére is sor kerül, biztosítva a teljes beavatkozás biztonságát és a gyorsabb felépülést. A méhüregből az elhalt terhességi szöveteket eltávolítjuk, amelyeket minden esetben szövettani vizsgálatra küldünk.
Missed abortion - abbamaradt vetélés
Milyen kockázatai lehetnek a missed ab műtétnek?
Az elhalt terhesség műszeres befejezése - mint minden műtéti beavatkozás - vérzéssel, sérüléssel, illetve gyulladásos szövődményekkel járhat. A műszeres befejezés „rutin műtétnek” számít, elvégzése alacsony kockázatokkal jár. Műtét előtti, illetve a műtétet követően antibiotikum kezeléssel, illetve a protokoll szerinti fertőtlenítésekkel ezek esélye minimális.
- Visszamaradt szövetek: Az esetek kb. 1%-ában találkozunk azzal, hogy akár véralvadék (haematometra), akár embrionális szövet marad vissza a méhüregben. Ezt erőteljes hasi fájdalom, láz, esetleg elhúzódó vérzés kísérheti. Ilyen esetben a beavatkozás megismétlésére van szükség.
- Gyulladás: Előfordulhat gyulladás (<1%), mely antibiotikus kezeléssel orvosolható. A tünetek a fent említetthez hasonlóak.
- Perforáció: Szintén kevesebb, mint 1%-ban találkozunk perforációval. Perforációról akkor beszélünk, amikor a műtét során a méhizomzat megsérül, átlyukad.
Mi a teendő a műtét után?
A beavatkozást követő 3-4 órával a páciens otthonába távozhat, 5-6 óra megfigyelés után. A műtétet követő két hétben javasolt kerülni a szexuális együttlétet, az ülőfürdőt és a nehéz tárgyak emelését, valamint a tamponhasználatot. A beavatkozás után néhány napig enyhe vérzés vagy pecsételő vérzés jelentkezhet. A teljes regeneráció általában gyors, és a páciens hamar visszatérhet mindennapi tevékenységeihez, amennyiben panaszmentes. A beavatkozást követően 6 héttel javasolt a kontrollvizsgálat. A következő menstruáció időpontja egyénenként változik. A műtétet követően 3 hónappal kell legkésőbb jelentkeznie a vérzésnek. A következő terhesség befogadására onnantól alkalmas a szervezet, hogy a beavatkozást követő első menstruáció lezajlott.
Mikor lehet újra teherbe esni a missed ab után?
Sokakban felmerül a kérdés, hogy mennyit kell várni a próbálkozással egy vetélés után. Arra a kérdésre, hogy kell-e várni az ismételt próbálkozással a vetélés után, nagyon sokáig tartotta magát az az elmélet, mely szerint egy vetélés után időt kell hagyni a méhnyálkahártyának, hogy regenerálódjon, emiatt mindenképpen javasolt pár hónap védekezés a következő terhesség előtt.
Jelen kutatások figyelemre méltó eredménye, hogy nem csak az derül ki belőlük, hogy nem szükséges várni, hanem arra is rámutatnak, hogy a következő terhesség során a vetélés kockázata akkor a legalacsonyabb, ha az a terhesség a vetélés utáni 3 hónapon belül megfogan! A kutatás során 514, előzőleg vetélésen átesett várandós terhességének a kimenetelét vizsgálták.
Fontos azonban a fizikai felépülésen túl a lelki vonatkozás is. Az embrionális és magzati veszteség - hasonlóan bármilyen veszteséghez - gyászfolyamat megindulásához vezethet. Ez nem törvényszerű, nincsen olyan, hogy valamit „kell” érezni. Elhúzódó hangulatzavar, depresszió esetén szaksegítséget érdemes igénybe venni. Véleményünk szerint a lelki egyensúly ugyanolyan fontos, mint a testi egészség (ezen kettő fogalom nem is választható külön), ezért ha egy pár úgy érzi, hogy időre van szükségük a vetélés után a következő terhességig, nyugodtan várjanak.
Mit érdemes tudni a vetélésről általánosságban?
Vetélésről akkor beszélünk, amikor a terhesség a várandósság 24. hete előtt megszakad. Azt követően már nem vetélésről, hanem halvaszületésről beszélünk. A vetélések nagy része (kb. 70%-80%) az első trimeszterben történik, azon belül is az első pár hétben. Ilyenkor biokémiai terhességnek nevezzük - bár a megtermékenyítés megtörtént, az osztódás is megindult, ám a beágyazódásnál már problémák léptek fel. Ekkor sok nő még csak nem is tud a terhességéről, így pontos adat nincs arra vonatkozóan, hogy ez a terhességek hány százalékában következik be.
A vetélések közt megkülönböztetjük a spontán vetélést, amikor mindenféle külső behatás nélkül végbemegy a folyamat (a biokémiai terhesség is ide tartozik). Gyakrabban láthatunk vetélést idősebb anyai életkorban, ha a páciensnek volt már korábban vetélése, dohányzik (naponta több, mint 10 szálat), vagy alkoholt fogyaszt. Emeli a rizikót a lázas állapot, a túlsúly, az alacsony D-vitamin- és folsavszint, valamint különböző környezeti hatások, mint például a stressz. Az anyai fertőzések, cukorbetegség, elhízás, pajzsmirigy rendellenesség szintén emelik a vetélés kockázatát. A vetélés, bármily fájó, sokkal gyakoribb mint azt az elszenvedője gondolná, rengeteg okból megtörténhet, így egy alkalommal ha bekövetkezik ezt el kell fogadni, bárkivel megtörténhet, ez a természetes szelekció. Ha ismétlődik ez már más kérdés.