Az életfa motívuma és a placenta: mélyreható információk és szimbolika

A női szervezet csodákra képes, és az egyik legnagyobb csoda, hogy a méh az egyetlen olyan szerv, amely egy teljesen új szervet, a placentát képes növeszteni. Ez a különleges szerv, tudományos nevén a placenta, a petesejt beágyazódási helyén jön létre trophoblast sejtek szaporodásával, amelyek oszlopokat alakítanak ki, amikbe erek nyomulnak be. Kialakul a petekamra és létrejönnek a chorionbolyhok. A placenta nem csupán biológiai, hanem kulturális és spirituális jelentésével is figyelmet érdemel, számos kultúra és társadalom tartotta és tartja ma is különleges tiszteletben, hiedelmekkel, varázserővel és gyógyítási praktikákkal ruházva fel azt.

A placenta szerkezete és funkciói

A lepény szerkezeti fejlődése a 16. terhességi hétig tart. A magzatot tehát a méhlepény táplálja és tartja életben. Súlya átlagosan 500 gramm körül mozog, átmérője általában 22 cm. Anyai és magzati felszínre különíthető el.

• Anyai felszín: Itt találhatók a cotyledok (tagolt húsos rész), ezzel az oldalával rögzül az anyaméhhez. A placenta tapadási felületének a helyéből származik a gyermekágyas vérzés. Ennek a „hegnek” a gyógyulási ideje 4-6 hét, ez idő alatt a gyermekágyas vérzésnek meg kell szűnnie.
• Magzati felszín: Amnion lemez (magzathoz közelebb eső rész) ezen belül található a magzatvíz. A másik a chorion lemez (magzattól távolabbi rész) rétegből áll.

A méhlepényben közvetlenül sosem keveredik az anyai és magzati vér. A vér az intervillosus térbe és a bolyhokba kerül közvetetten. A folyamatos keringést az erek közti nyomáskülönbség, a méh izomzatának finom mozgása és a magzati szívverés biztosítja. A vérellátás az 500-600 ml/percet is elérheti. A placenta a következő funkciókat látja el:

• Kapcsolatot biztosít anya és a magzat között.
• Gázcsere (oxigén, szén-dioxid).
• Endokrin funkció (hormonális). A placenta a beágyazódás után szinte azonnal fejlődésnek indul és elkezdi az első feladatát, ami a hormontermelés. Ezt az első, méhlepény-kezdemény által termelt hormont, a HcG-t mutatják ki a terhességi tesztek, és ez az a hormon, ami megálljt parancsol beágyazódás estén a menstruációs ciklusnak.
• A magzat táplálása: diffúzió útján megy végbe, glükóz (cukor), víz, elektrolitok formájában, aktív transzporttal vitamin átvitel történik.
• Szűrési funkció (kóros anyagcsere termékek). A lepény nem engedi át az IgA, IgD, IgE, IgM immunglobulinokat, de az IgG-t igen.

A méhlepény elhelyezkedése és rendellenességei

A lepény beágyazódása és elhelyezkedése eltérő lehet a méhben. Ezek a következők:

• Hátsó falon: A lepény a méh hátsó területén (az anyai gerinc felé) helyezkedik el. A magzat a lepény előtt helyezkedik el. Elég gyakori beágyazódási típus, problémát nem okoz a várandósság alatt. Akinek hátul tapad a lepénye, előbb érezhet magzatmozgást.
• Elülső falon: A lepény a méh elülső területén (anya hasa felé) helyezkedik el. A magzat a lepény mögött helyezkedik el. Szintén gyakori beágyazódási típus és nem jelent problémát a várandósság szempontjából. NST vizsgálatok alkalmával nehezebben befogható a magzati szívhang, mivel a lepény a magzat előtt van.
• Fundusban: „Méhfenékben” az anya gyomrához közel eső, kemény, könnyen kitapintható területen van a lepény. A magzat a lepény alatt helyezkedik el. Alapvetően nem jelent problémát terhesség alatt.

Ritkán azonban a lepény, köldökzsinór és ezek funkciói zavart szenvedhetnek. Az egyik ilyen rendellenesség az előlfekvő lepény (placenta praevia): a lepény a méhszájhoz közel helyezkedik el. A lepény széle elérheti, részben fedheti vagy teljesen befedheti a méhszájat. Ha teljesen vagy részlegesen fedi a méhszájat a lepény, akkor hüvelyi szülés a fizikai akadály és a vérzés veszély miatt nem lehetséges. Ha csak eléri a méhszájat vagy közel van a méhszájhoz a lepény, hüvelyi szülés megengedett fokozott figyelemmel. A lepény helyzete várandósság alatt ultrahanggal jól követhető, a placenta praevia időben felismerhető. Mivel a méh folyamatos növekedésben van, így csak a 2. trimeszterben állapítható meg pontosan a diagnózis, a lepény ekkor még magasabbra kerülhet a méhszájtól.

A másik súlyos szövődmény az idő előtti lepényleválás, ha a lepény akkor kezd leválni, mikor a magzat még nem született meg. Ez az egyik legsúlyosabb terhességi szövődmény. A későn észlelt leválás magzati és anyai halálhoz vezethet.

A lepényleválás jellemzői és okai:

• A vérzés inkább barnás, a méh tónusa fokozott (folyamatosan kemény és össze van húzódva).
• A fájdalom a méh bizonyos területére korlátozódik, rossz közérzettel és általános állapottal jár.
• A magzati szívhang hirtelen lecsökken, lehetnek toxaemiára utaló tünetek.

Veszélyes, mert a vérzés befelé is történhet, így nincs mindig látható vérzés. Diagnózisa UH vizsgálattal történik. Minden esetben azonnali életmentő császármetszést végeznek. Pontos oka nem ismert, azonban néhány tényező előidézheti:

• A hasat ért nagy ütés.
• Rövid köldökzsinór húzódása szülés alatt.
• Praeeclampsia, magas vérnyomás, túlhordás, fertőzés.
• Idő előtti burokrepedés, sok magzatvíz (polyhidramnion) vagy ikerterhesség alatt.

Ha hirtelen fellépő, erős hasi fájdalmat és erős vérzést tapasztalsz, hívd a mentőket! De ne feledd, nem mindig van vérvesztés!

Ha a méhlepény vagy burok egy kis része bent marad a méhben, az vérzéshez, a méh nem megfelelő összehúzódásához és méhűri fertőzéshez vezethet (sepsis). Ebből eredően alakulhat ki láz, és méhgyulladás a gyermekágyas időszak alatt. Ennek elkerülése miatt fontos a méhlepény körültekintő vizsgálata. Ha töredezett a lepény, vagy hiányos a burok, akkor egy tompa műszerrel (küret kanál) méhűri betapintást végeznek szülést követően.

Ha később derül ki a retentio (visszamaradt lepényrész), szembetűnő tünet a láz, alhasi fájdalom, bűzös hüvelyi folyás/vérzés, ököl nagyságú véralvadékok távozása. Ha valaki szülés után ezeket a tüneteket tapasztalja, azonnal forduljon szülész-nőgyógyászhoz. Az orvos ultrahang vizsgálatot végez és altatás mellett küret kanalas betapintással kiüríti a méhet. Ez esetben antibiotikumos terápiát is elrendelnek. A 6 hetes kontroll vizsgálat során újra ellenőrzik, hogy megfelelően kiürült-e a méh, rendesen össze van húzódva és nincs sérülés vagy rendellenes vérzés.

A köldökzsinór

A köldökzsinór általában a méhlepény közepéből ered és a magzat köldökén keresztül biztosít összeköttetést. A köldökzsinórban 2 artéria és 1 véna található. Átlagosan 50-70 cm hosszúságú. A köldökzsinórt körülvevő kocsonyás anyagot Wharton-kocsonyának nevezzük. A Wharton-kocsonya segít megvédeni a köldökzsinórt a fizikai ártalmaktól, mint az összenyomódás és a csomók, amelyek befolyásolhatják a baba felé irányuló és a babától származó véráramlást.

Köldökzsinór rendellenességei:

• A 30 cm-nél kisebb zsinórt rövid köldökzsinórnak nevezzük, ami fizikai akadályt képezhet és elhúzódó kitolási szakhoz (szülés) vezethet. Ha extrém rövid a köldökzsinór, fizikailag nem tudják mellkasra vagy hasra helyezni az újszülöttet.
• A 80 cm-nél hosszabb zsinóron köldökzsinór csomó képződhet, illetve rátekeredhet a magzat nyakára, végtagjaira, válla köré, de nem feltétlenül jelent veszélyt.

Egy 2012-es tanulmány szerint a köldökzsinór hosszúságok óriási változatosságot mutatnak: a legrövidebb köldökzsinór 24 cm, a leghosszabb pedig 124 cm volt.

A szülés harmadik szakasza: a méhlepény megszületése

A magzat megszületésétől a méhlepény távozásáig tart. Tankönyvi példák alapján 30 perc a normál időtartama. Az oxitocin hormon hatására a méh összehúzódik, így a placenta leválik a méhfalról és megszületik. Ha ennyi idő alatt nem válik le a lepény spontán, valamilyen beavatkozásra (oxitocin adása, húgyhólyag katéteres kiürítése, külső nyomás) van szükség. Bizonyos helyeken aktívan vezetik ezt a szakot, tehát 5 vagy 10 NE oxitocint adnak vénásan vagy infúzióban. Passzív lepényi szaknál várjuk, amíg magától leválik és távozik a lepény, az anyának ösztönös nyomási ingere lesz. A szülésznő a lepény leválás jeleit figyeli:

• A méh jellegzetes összehúzódása „tarajosodás”.
• Leválási vérzés.
• A köldökzsinór kijjebb csúszik a hüvelyből.
• A szeméremcsont felett benyomva a hasat, a köldökzsinór már nem húzódik vissza.

Ha ezek valamelyike megtörténik, nyomásra bíztatják az édesanyát és a köldökzsinór enyhe húzása mellett a lepény a szülésznő kezébe születik.

Placenta: a biológiai csoda, mely az "életfa" motívumát ihlette

A placenta, más néven méhlepény, az emberi test egyik legkülönlegesebb szerve. A magzat és a méhlepény egyazon sejtből fejlődik ki. Amíg többszöri osztódás útján a zigóta belső részeiből az embrió és a magzatburok lesz, addig a külső rész a magzatot születéséig tápláló és fenntartó placenta alakul ki. Ezzel az életfát formázó különös szervvel kapcsolódva él meg a baba édesanyja belső világában létezve harmonikus egységet. Ha a köldökzsinórt és az abból a méhlepényben szerteágazó ereket kiterítenéd egy papírra, egy fa alakzatot kapnál. Ez az életfa. Gyönyörű kép, a születés, növekedés, új élet, halál, az univerzum körforgásának lenyomata.

Az életfa szimbolikája és jelentése

Az életfa egy nagyon népszerű és univerzális szimbólum, amely különböző jelentéseket hordoz különböző kultúrákban és vallásokban. Az életfa ősi szimbólum, az összekapcsolódást és az élet körforgását jelképezi. A fa törékeny csemeteként indul, de a Föld leghosszabb életű élőlényei közé tartozik, egyes fajok akár 5000 évig is élhetnek. Az életfa így a stabilitást és a kitartást is jelképezi, emlékeztetve minket az élet folyamatos megújulására. A koronájuk az ég felé tör, kifejezve a magasabb tudás és a spirituális fejlődés iránti vágyat. Az Életfát gyakran az élet forrásának és a visszatérés helyének tekintik. Gyökerei mélyen a földbe hatolnak, és az alatta tárolt táplálékot és bölcsességet merítik, míg ágai az ég felé nyúlnak, a tudás és a transzcendencia felé törekedve.

Az életfa, mint a növekedés és erő jelképe

A fák az erő és a növekedés univerzális szimbólumai, különösen, ha magasak és erőteljesek. Gyökereik mélyen a földbe hatolnak, így biztosítva a szilárd tartást. A mély és erős gyökerek lehetővé teszik, hogy a fák a legkeményebb viharokat is átvészeljék, ezért az erő jelentős szimbólumai. Az életfa a növekedést képviseli, hiszen egy apró csemeteként kezd nőni, és hosszú idő alatt hatalmas, erős fává fejlődik.

Az életfa és az individualitás

Az életfa az egyediséget szimbolizálja, mivel minden fa egyedi, és ágai különböző helyeken, különböző irányokban nőnek. Ez a szimbólum az egyéni fejlődést jelképezi, ahogy az ember egyedi lénnyé formálódik, hiszen a tapasztalataink formálnak minket azzá, akik vagyunk. Idővel a fák egyre egyedibb jellemzőket vesznek fel. Az ágak letörnek, az időjárás nyomot hagy rajtuk, és új ágak nőnek.

Halhatatlanság és újjászületés

Az életfa az újjászületés szimbóluma, mivel a fák ősszel lehullajtják leveleiket, télen halottnak tűnnek, de tavasszal új rügyekkel és friss levelekkel élednek újjá. Ez az új élet kezdetét, az újrakezdést jelképezi. A fa törzse a családból származó erőt és egységet jelképezi, virágai és gyümölcsei pedig a megújuló növekedést és az örök életet mutatják.

Béke és összekapcsolódás

A fák mindig békét és nyugalmat sugallnak, így nem meglepő, hogy a fa a béke és a pihenés szimbóluma is. Az életfa mindennel összekapcsolódik. Általánosságban a világegyetem összes elemének összekapcsolódását jelenti. Szimbolizálja az összetartozást és emlékeztet arra, hogy soha nem vagyunk egyedül. Az életfa képviseli az emberi élet növekedését, fejlődését és kapcsolatát a körülöttünk lévő világgal. Törzsünk a jelenünket jelképezi, amely a mindennapi élet kihívásaival és örömeivel van tele. Ágaink az ég felé törnek, szimbolizálva a jövő iránti vágyunkat, az álmainkat és a céljainkat. Az életfa egyúttal az emberi lélek növekedésének és fejlődésének metaforájává vált, emlékeztetve minket arra, hogy minden élet része egy nagyobb egésznek.

Az életfa motívuma a különböző kultúrákban

Az életfa szimbóluma számos kultúrában és vallásban megjelenik. Jelentését azonban világszerte eltérően értelmezik. Megtalálható az ókori Mezopotámiától kezdve, Egyiptomon át, egészen Európáig, beleértve a kelta, északi és szláv kultúrát is. A legkorábbi ábrázolásai körülbelül i. e. 7000-re datálhatók.

Kelta életfa (Crann Bethadh)

A kelta életfa (írül Crann Bethadh) fontos szerepet játszik az ír örökségben, és a legnépszerűbb kelta szimbólumok közé tartozik. A kelták nagyra becsülték a fákat, szent élőlényeknek tekintették azokat. Úgy hitték, hogy a fák varázserővel bírnak, és az élet forrásai. A modern korban ez a kelta szimbólum díszítőelemként vagy tetoválásként használatos. Az emberek a fák alatt gyűléseket tartottak, és menedéket, valamint táplálékot biztosítottak a vadon élő állatok számára. Rituálékat gyakran a születés, halál és újjászületés ciklusára alapozva tartottak.

Asszír életfa

Mezopotámia, amely Asszíria területén (a Tigris folyó északi medencéje, Ázsia) található, egészen Kr. e. 10 000-ig nyúlik vissza. Itt látható az úgynevezett Asszír életfa, amely csomók és vonalak sorozatából állt. Ez egy fontos vallási szimbólum volt, amely asszír paloták falain jelent meg. Az életfa mindkét oldalán úgynevezett védelmezők álltak, akiket gyakran emberi szárnyas dzsinnek vagy szárnyas sasgének formájában ábrázoltak. Ezek vödrökben hozták a fának a vizet. Ha az egyik kezükben egy vödröt tartottak, a másikat pedig egy kúpra emelték, az áldást jelentett. Feltételezik, hogy ebben a vödörben vagy virágpor (megtermékenyítés) vagy szent víz volt. Az életfa fölött a király állt, akit ezzel a vödörrel megáldottak vagy megtermékenyítettek.

Az életfa a vallásokban

• Buddhizmus: az életfa Bhodi-fa néven ismert, és úgy tartják, hogy ez a megvilágosodás fája.
• Kínai mitológia: az életfát egy őszibarackfa ábrázolja, amelyet egy sárkány és egy főnix őriz. A sárkányt a kínai kultúrában a halhatatlanság miatt tisztelik. Ez a fa csak 3000 évente hoz barackot.
• Judaizmus és kereszténység: Az Élet Fája a zsidó vallásban és a kereszténységben azonossá vált a Tudás Fájával, és a Biblia nyitó és záró fejezetében is megjelenik (1Mózes 2-3 és Jelenések könyve 22). Úgy vélik, hogy ezt a fát az „Édenkertben” ültették el. Gyümölcse biztosította volna az örök életet, vagyis a halhatatlanságot. A katolikus keresztények meggyőződése szerint az életfa az emberiséget szimbolizálja, amely bűnöktől és korrupciótól mentes. A mormon biblia pedig némileg másképp tekint az életfára, a mormonok szerint a szeretetet szimbolizálja.
• Skandináv mitológia: Odin az isten, aki minden mágiának uralkodik, és védi a bölcsesség és tudás nagy kútját a Yggdrasill világfájának gyökerében, amelynek ereje az egész univerzumot támogatja. Yggdrasill ágai az Asgard szellemi birodalmába nyúlnak, amely a felsőbb ént jelképezi. A fa középső területe a Midgard világ, az emberi ego és személyiség világa. A gyökerek a fa törpéinek és manóinak alvilágába nyúlnak, az árnyékok és a tudatalatti érzékek helyére.
• Maja mitológia: az életfa, amelyet Yaxche néven ismertek, létfontosságú része volt a maja kozmikus világnak. A maják úgy hitték, hogy a szent életfa az alvilágból ered, majd felemelkedése során életet teremtett a Földön. Később mozgásba hozta a csillagokat és az égitesteket. Úgy hitték, hogy a fa tovább emelkedik, míg végül eléri az égi birodalmat, ahol mozgásba hozta az égitesteket, és segített megformálni a maja világegyetemet. A maják a Ceiba fát tekintették az életfa szent fának valódi világban való megjelenítésének.
• Korán: az életfa a halhatatlanság fájaként ismert.
• Szláv mitológia: az életfa a világ tengelyét, a világ középpontját és az univerzum egészének megtestesülését jelképezi. Az életfa koronája az ég felé nyúlik, a gyökerek az alvilágban élnek. Ez a kép a világ vertikális (fa a földtől az égig) és horizontális (út) koordinátáit egyesíti. Az életfa számos szláv népmesében azt a helyet képviseli, ahol a szláv istenek és szentek laknak. A fa gyökereiben egy démoni lény - egy kígyó - él, amely gyakran Veles isten metamorfózisa.

Az életfa a magyar népművészetben

A rengeteg ősi magyar jelkép közül az életfa az egyik kiemelkedik. Nagyon gyakran fordul elő használati tárgyakon díszítőelemként. Ez jelképezi az összeköttetést az alsó (földalatti, pokolbéli, vagyis még újraszülető), a középső (evilági, létező) és a felső (túlvilági, üdvözült) világok között. Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. A mesékből mindenkinek ismerős égigérő, vagy tetejetlen fa ez, ágai közt van a Nap (mint férfi) és a Hold (mint női szimbólum), és csak egy kiválasztott személy mászhat fel rá, a legkisebb, a legügyesebb, a leginkább jóravaló, aki érti a csíziót, a bölcs, aki használja a természet adta erőket, a különleges, vagyis egykor a táltosok. A monda szerint kilenc elhajló ága van, mindegyik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, imbolyogni, onnan támad a szél. Európában elszigetelt, csak magyar területen fellelhető ősszimbólum, továbbá a (táltos hitű, avagy magor vallású) közép-ázsiai lovas népeknél szintén megtalálható a nap-holdas életfa. Ebben eltér az indogermán életfáktól, ott nincsenek égitestek.

A világfa egyik típusában madár ül a csúcson, de van szív-mintás, és tulipános is. Ágainak és virágainak a száma szigorúan megszabott, legelterjedtebb a hármas elosztás, vagy annak többszöröse. Az életfák közé tartozik a lélekfa, világfa és az istenfa is. A régi hiedelem szerint mindenkinek van saját lélekfája, ezeket a tulipános ládák belsejébe faragták. Az életfák életfolyamatokat ábrázolnak egy mintába sűrítve. A fa ágai a családban lévő gyerekeket jelezhették, egész részletesen meséltek, például azt rajzolják magasabbra, aki a legtöbbre vitte. Az életfa tetején kinövő, kinyíló virág a lélek világra, ég felé tárulását jelképezi. A keresztény térítés után a pogány jelképek és rítusok egy része a kereszténységben, illetve mellette élt tovább. A magyar népmeséknek is olyan többletjelentésük van, hogy újraolvasva mindig felfedezhető bennük újabb és újabb jelentéstartalom.

Placenta: a "mása" és a vele kapcsolatos hagyományok

A placenta, vagyis ahogy a népnyelv nevezi: lepény, szülep, nádrapogácsa, mása - mágikus szervként tisztelt a legtöbb kultúrában. Úgy tekintenek rá, mintha az a gyermek méhbéli ikertestvére, társa, vele egyenértékű lény volna, ezért nem csupán világra jöttét, de a gyermektől való elválasztását és azt követő sorsát is tisztelet övezi. Hiszen a gyermek és a placenta nem csak biológiai, hanem energetikai és érzelmi síkon is kapcsolódik egymáshoz. A placenta hordozza a baba teljes életmintáját, fontos lélekrész.

Hagyományos szokások és modern gyakorlatok a placentával kapcsolatban

A méhlepény sorsa szülés után szinte minden kultúrában hasonlóan erős energiákkal bíró rituálé volt, az élet szimbolikus forrásának tartották. Mivel anya és a gyermek közötti köteléket biztosítja, gyakran földöntúli erőt tulajdonítottak neki. Egyszerre tartozik az anyához és a gyermekhez. Az ősi isteni egységet jelképezi, ezért különböző kultúrákban varázserővel ruházták fel.

1. Elásás és faültetés: Maori nyelven a méhlepény (whenua) ugyanaz a szó, mint az otthon, a föld, ahol élsz. Számos kultúrában, többek között Balin, a polinéz szigetvilágban és Magyarországon is a placentát eltemetik, és gyakran egy fát ültetnek fölé. Ezt a rituálét a család vagy a közösség termékenységének biztosítására, valamint a gyermek növekedésének és egészségének tükreként tartják. A magyar hagyományok szerint, ha lány gyermeket vártak következőnek almafát, ha pedig fiút, akkor körtefát ültettek fölé. Ma már az is szokás, hogy lefagyasztják a placentát, és később egy családi ünnep keretében temetik el.
2. Placenta elfogyasztása (placentofágia): Az észak-amerikai őslakosok körében rituális szertartás része volt a placenta elfogyasztása. Ez a hiedelem szerint visszaadta az anyának az elvesztett energiát, és segítette a felépülést. Európában is egészen az 1700-as évek végéig jellemző volt, hogy a gyermekágyas asszonyok elfogyasztották a saját méhlepényüket. A kínai orvoslásban a placenta számos gyógyhatású készítmény összetevője, fogyasztása energiát és vitalitást biztosít. A modern időkben is vannak anyák, akik a tejtermelés fokozása, a hangulat javítása és a szülés utáni depresszió csökkentése érdekében döntenek a placenta elfogyasztása mellett, gyakran kapszulázva.
3. Késleltetett köldökzsinór elkötés és Lotus szülés: A késleltetett köldökzsinór elkötésről akkor beszélünk, amikor a köldökzsinórt csak a köldökzsinór pulzálásának megszűnése után, vagy a születés után 1-3 perccel szorítják vagy vágják el. Ez a gyakorlat állítólag növeli a kisbaba vasraktárait, valamint a hemoglobinszintet és a vértérfogatot, különösen a koraszülöttek számára. A Lotus szülés az, amikor a köldökzsinórt nem vágják el vagy szorítják el, és a születés után is a babához csatlakozik. A méhlepényt és a köldökzsinórt hagyják, hogy magától leváljon a baba hasáról, ami általában a születés után 5-15 nappal történik meg. Az orvosok azonban aggódnak a fertőzésveszély miatt.
4. Emléktárgyak készítése: A méhlepényből és a köldökzsinórból amuletteket, ékszereket készítenek, amelyek védelmező erőt tulajdonítanak nekik.
5. Őssejtek gyűjtése: A placenta és a köldökzsinór őssejtkutatás területén is egyre nagyobb figyelmet kap. Ezek az őssejtek „építőkockák”, amelyekből a test különböző szövetei és szervei kialakulhatnak. Ezért óriási lehetőséget jelentenek az orvostudományban, különösen a regeneratív gyógyászatban.

tags: #eletfa #motivum #placenta