Az abortusz kérdésköre mindig is heves viták övezte, eldöntésük pedig nagyrészt a jogalkotókra hárul. Május 25-én Írországban egy népszavazás keretében feszülhettek egymásnak a nők önrendelkezési jogáért küzdő és az abortuszellenes nézőpontok. A résztvevők kétharmada a jelenlegi - az EU-ban egyébként második legszigorúbbnak számító - szabályozás enyhítése mellett döntött. Vajon milyen szempontok mentén alakítható ki valamiféle egyensúly e két kibékíthetetlennek tűnő álláspont között?
A magyar szabályozás előzményei
Az 1878. évi V. törvény (a Csemegi-kódex) alapján az a várandós nő, aki elhajtotta magzatát, két, illetve három évig terjedő börtönbüntetéssel volt sújtható, attól függően, hogy a magzat házasságon kívül vagy házasságból fogant. A Kúria egy 1933-as döntvényével azonban lényegében legalizálta az abortuszt, ugyanis az anya életének megóvása érdekében vagy más egészségügyi okból elvégezhetővé nyilvánította. Mivel azonban ezek az okok nem voltak egyértelműen meghatározva, az orvosok széles mérlegelési körben dönthettek a beavatkozás engedélyezéséről.
Újabb szabályok kialakítása vált szükségessé a szovjet hadsereg által 1945-ben tömegesen elkövetett nemi erőszak miatt, ekkor ingyenesen elvégezhetővé vált az abortusz. 1948-tól viszont - az ún. Ratkó-korszakban - ismét szigorítás következett. Az Egészségügyi Minisztérium utasítása szerint egy bizottságnak kellett vizsgálnia a beavatkozáshoz szükséges egészségügyi okokat, szociális nehézségekre pedig egyáltalán nem lehetett hivatkozni. Ez utóbbi korlátozás 1954-ben szűnt meg.
A rendszerváltás után alkotmányossági szempontból is vizsgálni kezdték az abortusz kérdéseit. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az Alkotmányból nem vezethető le egyértelmű szabály a magzat jogalanyiságára vonatkozóan, így annak eldöntése a jogalkotó feladata. Az Országgyűlés ezt követően fogadta el a magzati élet védelméről szóló törvényt, amely ma is hatályos.
A jelenlegi szabályozás
A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény („abortusztörvény”) részletesen rendelkezik a terhességmegszakítás szabályairól. E szerint a terhesség a 12. hétig szakítható meg, ha ez az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető okból indokolt, a magzat valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban szenved, a terhesség bűncselekmény következménye, vagy az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén. Utóbbi olyan helyzetet jelent, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.
A terhesség a 18. hétig szakítható meg, ha az előző négy feltétel közül valamelyik teljesül, és emellett az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes (vagy cselekvőképtelen), illetve a terhességet neki fel nem róható ok miatt nem ismerte fel korábban, vagy terhessége az egészségügyi intézmény mulasztása miatt haladta meg a 12 hetes időtartamot.
Kivételes esetben - ha elhúzódnak a diagnosztikai eljárások és nagyon súlyos fejlődési rendellenesség veszélye áll fent a magzatnál - a terhesség akár a 24. hétig is megszakítható. Időtartamra tekintet nélkül is elvégezhető az abortusz, ha a várandós nő életét veszélyeztető egészségügyi ok áll fenn, vagy a magzat valószínűsíthetően olyan rendellenességben szenved, amely az élettel összeegyeztethetetlen.
Az állapotos nőnél, illetve a magzatnál fennálló, a terhesség megszakítását megalapozó egészségi okot szakorvosok állapítják meg. Ha a terhesség bűncselekmény következménye, a bűncselekmény elkövetését, illetőleg annak alapos gyanúját a büntetőügyben eljáró szerv igazolja. Ezen esetekben tehát objektív és egyértelműen alátámasztható indokok alapján kerül sor a terhesség megszakítására, a súlyos válsághelyzet megítélése azonban a várandós nő szubjektív megfontolásán alapszik. Fennállásának igazolásához ugyanis mindössze az szükséges, hogy a kérelmet az állapotos nő, illetve cselekvőképtelensége esetén a törvényes képviselője aláírja.
A jelenlegi magyar szabályozás tehát kifejezetten liberálisnak mondható, hiszen - a fentebb leírt határidőkön belül - súlyos válsághelyzetre hivatkozva lényegében korlátozás nélkül kérhető az abortusz elvégzése. Figyelembe véve, hogy mind az Alaptörvény, mind pedig az „abortusztörvény” kiemeli a magzati élet védelmének kötelezettségét, a jelenlegi szabályozás válsághelyzetre vonatkozó rendelkezései aggályosak lehetnek. Előfordulhat ugyanis, hogy - a törvényben meghatározott célokkal ellentétben - a terhességmegszakítást születésszabályozási eszközként alkalmazzák. Az alapvető jogok biztosa, Székely László álláspontja szerint azonban a terhességmegszakítás hatályos szabályai összhangban állnak az Alaptörvény emberi élet védelmére irányuló rendelkezéseivel.
Nemzetközi szabályozás
Európában rendkívül sokféle az abortuszszabályozás; akár a megállapított határidőket, akár a hivatkozható okokat vesszük alapul. Csehországban az abortusz a terhesség 12. hetéig legális, Franciaországban főszabály szerint csak a 10. hétig engedélyezhető. Ezután csak a magzat súlyos testi fogyatékossága vagy a nő egészségét veszélyeztető ok miatt szakítható meg a terhesség. Németországban a mesterséges megszakítás a terhesség első harmadában engedélyezett, ezt azonban egy hosszú várakozási idő előzi meg. A nőknek kötelező tanácsadáson részt venniük, amelynek célja, hogy lebeszélje őket a terhességmegszakításról.
Az angolszász területeken sincs egységes szabályozás. Angliában, Skóciában és Walesben az abortusz a terhesség 28. hetéig végezhető el, ha az veszélyezteti az anya életét, testi és lelki egészségét, illetve ha a magzat valószínűsíthetően súlyos fogyatékossággal születne. Írország a május 25-i népszavazás előtt csak kivételes lehetőségként ismerte el az abortuszt, mégpedig akkor, ha a terhesség kihordása a nő életét veszélyeztetné. Semmilyen más esetben - akár nemi erőszak, akár súlyosan beteg magzat esetében - nem volt engedélyezett az abortusz. Ennél szigorúbb szabályozás az EU-ban csak Máltán él, ahol semmilyen indok alapján nem engedélyezhető a terhességmegszakítás. A népszavazás eredményeként az ír alkotmány szövegébe új rendelkezés kerül, miszerint „törvényben kiköthető a terhességmegszakítás szabályozása.”
A lengyel abortusztörvény alapján jelenleg három esetben megengedett a terhességmegszakítás: a nő egészségének veszélyeztetése vagy a magzat súlyos testi fogyatékossága esetén, ha a terhesség bűncselekmény eredménye, valamint szülői hozzájárulással kiskorú esetében. Nemrég felmerült a törvény enyhítésének kérdése. A javaslat a várandósság első 12 hetében teljesen szabaddá tette volna az abortuszt, széleskörű szexuális felvilágosítást és a fogamzásgátló szerekhez való könnyebb hozzáférést tett volna lehetővé. Lengyelországban ugyanis a fogamzásgátlók nagy része is be van tiltva, csak óvszer kapható legálisan. 2018. január 10-én azonban a parlament leszavazta a javaslatot, és enyhítés helyett a jogszabály szigorítása mellett döntött.
A törvénymódosítás ellen országos tüntetéssorozatok vettek kezdetüket, ugyanis az minden esetben tiltaná a terhességmegszakítást. A kérdés körül már 2016-ban elkezdtek fellángolni az indulatok, ugyanis ekkor érkezett először javaslat a törvény szigorítására. A tüntetések akkor eredményesnek bizonyultak, ugyanis a 460 tagú alsóházban jelen lévő képviselők közül 352-en ellenezték a javaslatot. Jaroslaw Kaczynski, a Jog és Igazságosság nevű párt (PiS) elnöke azonban úgy nyilatkozott, hogy „törekedni fogunk annak biztosítására, hogy még a nagyon nehéz terhességek is - amikor a gyermek biztosan meghal vagy súlyos fejlődési rendellenessége van - szüléssel végződjenek.”
A férfiak szerepe és megélése az abortuszban
Ha szóba kerül az abortusz, leggyakrabbam a nőkről beszélünk. De mi van a férfiakkal; társakkal, apákkal? Mennyi joguk van beleszólni az abortuszba? Ha megtörténik, hogyan élik meg és milyen lelki folyamatokon mennek át? Nemzetközi adatok szerint a párok kétharmada közösen dönt az abortuszról.
„Az abortusz két fél története, döntése, felelőssége. Egyenrangú felelősség” - hangsúlyozza dr. Nagy Beáta Magda felnőtt klinikai szakpszichológus és szociológus. „A férfiak is elveszítenek valamit, nem csak a nők. Ők is érezhetik rosszul magukat, de ez a mai napig meghökkenést vált ki, pedig nekik is kellene szakmai segítség.” A szakember szerint az abortusz kérdését manapság női problémának tartjuk, és szégyenként tekintünk rá.
„Az abortusz egy férfinak is stressz, sokan elkezdenek szorongani utána. És miközben a nőknek kötelező az abortusz előtt kétszer is tanácsadáson részt venniük, a férfiaknak nem” - magyarázza Vásárhelyi Dorottya szexuálpszichológus.
Mérő Vera nőjogi aktivista a női önrendelkezés mellett áll ki: „Nem kötelezhető valaki arra, hogy kilenc hónapra bérbe adja a testét, és ennek minden egészségügyi kockázatát vállalja”. Ugyanakkor felveti, mi van akkor, ha a pár védekezett, tisztázták, nem szeretnének gyereket, ám a nő mégis terhes lett, és megtartja a babát. Kényszeríthető-e ilyenkor egy férfi, hogy vállalja az apaságot?
„Az európai jogrendszerben elsősorban a nő döntése érvényesül, mivel a magzat az ő testében fejlődik” - magyarázza Vissy Beatrix, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza.
Kovács Ferenc diakónus és felesége, Treer Mária mentálhigiénés lelkigondozó 2009 óta tartanak lelkigyakorlatokat abortuszon átesettek, valamint a gyermeküket vetélés, halvaszületés miatt elvesztők számára. 13 év alatt közel 400 szülőt segítettek át lelki fájdalmaikon. „Meddig tudnak a férfiak úgy élni, hogy ez csak egy kis baleset volt?” - veti fel Treer Mária. Hangsúlyozza, a férfiaknál is létezik az úgynevezett posztabortusz-szindróma, amikor később alkohol, házasságon belüli, pszichés problémák jelentkeznek.
Az abortusz volt tavaly a vezető halálok a világban
Hegedűs László, aki eredetileg matematikusként végzett, 22 évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni mind szociológiai, mind keresztény szempontból a terhességmegszakítás kérdésével. „Az abortuszt minden nő traumaként éli meg, mert nem így képzelte az életét” - fogalmaz. Ugyanakkor a szakember tud konkrét esetekről, amikor a férfiak szerették volna megtartani a babát, és az abortusz úgy megviselte őket, hogy pszichiátriára kerültek. „A férfiak is szeretnének gyereket” - szögezi le.
Mint hangsúlyozza, abortusz után a férfiak fele eltűnik a nők életéből. A filmvetítés után dr. Forgács Attila klinikai szakpszichológus, egyetemi docens arról beszélt, külön-külön minden megszólalónak igaza van, ítélkezni pedig nem érdemes az abortusz kérdésében. Szerinte a szívhang-rendelet a traumatizációk számát fogja növelni.
Forgács Attila a ‘80-as évek végén nyolc éven keresztül dolgozott a Debreceni Szülészeti Klinikán abban a csapatban, amely meghonosította az apás szülést. Akkoriban az osztályon több volt az abortusz, mint a szülés, előbbit egy lehetséges családtervezési technikaként kezelték.
A pszichológia eddigi felfogása szerint mindenki elhelyezhető valahol egy olyan kontinuumon, amelynek az egyik végpontján a morális okok hangsúlyozása van - az élet a fogantatással kezdődik, a magzat jogai védendők, élet-halál kérdésében csak Isten dönthet -, a másik végén pedig az önrendelkezés, a női jogok hangsúlyozása áll. Számomra a kutatás egyik legtanulságosabb része az volt, amikor olyan nőket kérdeztem, akiknek évekkel korábban volt abortusza. Kiderült: az, hogy ki mennyire tudja feldolgozni ezt az eseményt, az nagyban függ az abortusz okától. Ebből a szempontból a legsérülékenyebbek a fiatalkorúak voltak és azok, akik amiatt kérvényezték az operációt, mert nem volt stabil párkapcsolatuk.
„Az én praxisomban mindenféle eset előfordult: meddőség, vetélés, rákbetegség. „Okostelefonon jobbra húzzák, balra húzzák egymást a fiatalok, és máris van egy kapcsolat, abból esetleg lesz egy fogantatás mindenféle kötődés nélkül. Az abortuszok jelentős része ugyanis nem házasságon belül történik, hanem alkalmi együttlét következménye” - mondja dr. Forgács Attila.
„Az abortusz egy szükséges, vagy ha tetszik, a "legkisebb rossz". Melyik "nem jogos"? Úgy érzem, nem tisztem megítélni ezt” - vallja egy orvos.
A szívhang-rendelet és következményei
Szeptember 15-én életbe lépett Magyarországon az úgynevezett szívhang-rendelet. Pontosabban módosították a magzati élet védelméről szóló rendeletet, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az abortuszra készülő nőnek igazolnia kell, hogy meghallgatta a magzat szívhangját. A terhesség megszakításához szükséges kérőlapra rákerült egy olyan bejegyzés, miszerint a nőnek egy leletet is be kell mutatnia, amely rögzíti, hogy „az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta”.
Dr. Forgács Attila klinikai szakpszichológus, egyetemi docens szerint a szívhang-rendelet a traumatizációk számát fogja növelni.
Fábián Fruzsina pszichológus sok olyan családdal foglalkozott, akik valamilyen oknál fogva elvesztették a magzatot, akár szándékos döntés, akár valamilyen vetélés során. Hangsúlyozta, az abortusz a férfiak körében is eltitkolt dolog. Sokszor a legjobb barátjuknak vagy a családjuknak sem mondják el.
A szlovákiai helyzet
Október 19-én, tehát a hó végi parlamenti ülésszak nyitónapjához időzítve érkezett Pozsonyba az a levél, amelyet Dunja Mjatinovics, az Európa Tanács emberi jogi biztosa az abortuszok szlovákiai szigorítása szándékának ügyében a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa képviselőinek címzett. Állásfoglalásában határozottan nyugtalanítónak tartja az abortuszok rigorózus megnehezítésének itteni intencióit, illetve a nők szexuális és szülési jogai kapcsán körvonalazódó merevséget. Egyben arra figyelmeztet: a vitatott törvénymódosítás parlamenti jóváhagyása nemcsak az alapvető női döntésjogok védelmét szűkítené, hanem Szlovákia ezzel megszegné az emberi jogok betartásában nemzetközi szinten vállalt kötelezettségeit.
Szlovákiának van egy hatályos, szakmai és társadalmi konszenzuson nyugvó jogszabálya a művi terhességmegszakításokról. Első hallásra valóban érthetetlennek tűnhet, hogy miért is tiltakozik a társadalom és a szakemberek egy része a törvénymódosítás ellen, ha az a nőknek segítséget kíván nyújtani nem kívánt terhességük esetén. A segítségnyújtás címkéje mögött viszont nagyrészt olyan intézkedéseket javasol, amelyek a nőknek éppen ellenkezőleg, megnehezítenék a mesterséges terhességmegszakítás biztonságos végrehajtását, valamint az erről szóló információkhoz, illetve magához a műtét elvégzéséhez való hozzájutást.
A törvényt bírálók körében elhangzottak olyan vélemények, hogy az előirányzott módosítások a nem tervezett vagy egyenesen nem kívánt terhesség esetén az érintett nőket, úgymond, szinte vezetőláncra fogják döntéseik meghozatalában. Nem, nem túlzás. Ugyanis az abortusz elvégzését kötelező várakozási időhöz kötnék, vagyis több nappal meghosszabbítanák a várakozási időt, ami jelentősen megnehezítené a műtét időben való elvégzését. Az abortusz ugyanis a hatályos törvény értelmében a terhesség 12. hetéig végezhető el, és így megtörténhet, hogy a várakoztatás miatt túllépik ezt a határidőt. És persze így kétségbe vonják a nő döntési képességét is, hiszen kérdőívek kitöltésére köteleznék, amelyekben írásban kell adnia: mi okból kéri az abortusz elvégzését. Ilyenformán elbizonytalanítanák az illetőt, és megpróbálnák elérni, hogy ne történjen meg a terhességmegszakítás.
A Választás Lehetősége nevű civil szervezet adatai szerint Szlovákiában a nők számottevő hányada, ha akarná is terhességének művi megszakítását, gyakran pénzügyi okokból kénytelen lemondani az ilyen szándékról. Ráadásul nálunk az egészségügyi intézmények egyharmada eleve nem nyújt ilyen szolgáltatást, a fennmaradó kétharmad 23 százalékának szakszerű tájékoztatása pedig elégtelen.
A politikai döntéshozóknak a modern 21. században szakmai és emberi felelősséget is vállalniuk kell a döntéseikért. Ne a mindenkori politikai csatározások tárgya legyen az emberek egy-egy csoportjának, ez esetben a nőknek a sorsa. Ne attól reméljenek politikai hasznot - választókat, akik majd a következő választáson bejuttatják őket a parlamentbe -, hogy a vélt vagy valós sztereotípiákra meg előítéletekre, vallási preferenciákra építenek.
Az abortusz lelki és pszichológiai hatásai
Egy terhesség megszakítása mindig krízis helyzet, akármilyen okból történik. Sok esetben nem csak fizikailag érinti a nőt, hanem hatással lehet mentális, pszichés és érzelmi szinten is az életére. Nehézséget jelent az is, hogy az érintetteknek nem szívesen osztják meg, hogy abortuszuk volt, így a feldolgozás is nehezebb.
Bármilyen helyzet miatt kerül sor a terhességmegszakításra, ez a hatással lehet a nő lelkiállapotára, pszichés egészségére. Azért is mert a nők számára a terhesség “kívánt volta” nem végleges struktúraként jelentkezik, hanem egy folyamatosan képlékeny, az idő múlásával változó jelenség. A művi terhességmegszakítás nemcsak akkor megterhelő folyamat, ha egy tervezett, várt magzat betegsége miatt vagy az anya egészségének megőrzése érdekében történik.
Ha a gyermek bűncselekmény következtében fogant, a nőnek annak következményeivel is meg kell birkóznia, ilyenkor nem ritka a szorongás, depresszió, PTSD megjelenése. Ha az élethelyzet nem teszi lehetővé a gyermek megszülését, a nő akkor is komoly lelki traumán megy keresztül. Természetesen mindezeket a hatásokat befolyásolhatják, felerősíthetik a terhességgel járó hormonális változások is - ezek néhány hét alatt múlnak el.
Fontos! Több kutatás is bizonyította, hogy az átgondolt döntésen alapuló terhességmegszakítás nem növeli a depresszió vagy más hasonló betegségek kockázatát. Az orvosi okok miatt szükségessé váló terhességmegszakítás után azonban növekedett a depresszió gyakorisága, de ez inkább a vetéléseknél megfigyelt mértékű volt. Ugyanakkor vannak olyan kockázati faktorok is, amelyek megléte esetén az abortusz negatív mentális hatást eredményezhet, ilyen például a bizonytalanság, társas támogatottság hiánya, előzetes pszichés problémák, depresszió.
Gyakori érzelmi hatások
Ebben az élethelyzetben a nők többféle érzéssel szembesülnek, melyek közül mindegyik jogos és elfogadható. Néhány jellemző érzelem, amelyek egyszerre is megjelenhetnek az alábbiak:
- Megkönnyebbülés és szomorúság: a két érzelem egyszerre is jelentkezhet, akár hetekkel az esemény után, váratlanul is. A fejben meghozott döntést érzelmileg nehéz lehet elfogadni, kezelni.
- Bűntudat: azok a nők is érezhetnek bűntudatot, akik saját hibájukon kívül estek teherbe, vagy akik egészségét veszélyeztette volna a terhesség kihordása. A bűntudatot továbbá növelheti a megkönnyebbülés érzése is.
- Megbánás: vannak, akik megbánást éreznek a terhesség megszakítása után, s utólag gondolnak arra, hogy talán mégis jobb lett volna megszülni a gyermeket.
- Düh: irányulhat saját magára vagy olyanra, akit a nő a helyzetért hibáztat.
- Gyász: különösen egy tervezett, várt terhesség megszakítása után jelentkezik gyász, de akkor is gyakori, ha az anya az élethelyzete miatt, saját döntés alapján nem tudta vállalni a gyermeket.
- Poszttraumás stressz: a rémálmokkal, feltörő emlékekkel járó poszttraumás stresszállapot a beavatkozás képeit hozhatja elő, ami az emlékezés kerüléséhez, ingerültséghez is vezethet.
Mikor forduljon orvoshoz? Ha úgy érzi, hogy súlyos válsághelyzetbe került a terhességmegszakítás után, forduljon pszichológushoz vagy pszichiáterhez. A területileg illetékes pszichiátriai gondozót közvetlenül is felkeresheti, a szakrendelés beutaló nélkül igénybe vehető.
Mit tehet érzelmi egyensúlya helyreállítása érdekében? Beszéljen, próbálja megfogalmazni érzéseit, ne fojtsa őket magába. Keressen támogató személyeket, akik meghallgatják és támogatják érzéseiben. Az írás is lehet terápiás hatású, akár szabadon, akár a meg nem született gyermekhez írt levél formájában.
