A terhesség időszaka az élet egyik legkülönlegesebb, mégis kihívásokkal teli szakasza. A hormonok szórakoznak velünk, a testünk megváltozik, és gyakran úgy érezzük, minden a feje tetejére állt. Ez teljesen normális, és sok kismama éli át azt, hogy hirtelen túl soknak tűnik minden. Fontos tudni, hogy ezek az érzések helyénvalóak, és a legtöbben ismerjük őket. A babavárás és a szülővé válás a változásról szól. Próbáld megtalálni a saját hangodat ebben a nagy összevisszaságban: bízz a testedben és az érzéseidben.
A kezdeti nehézségek és az első vizsgálatok
Kezedben tartod a pozitív terhességi tesztet, a szíved kalapál, a gyomrod összeszorul. Terhes vagyok - jelentőségteljes szavak ezek, hiszen mindent megváltoztatnak. Nem is kell feltétlenül hangosan kimondani őket, egy ideig titokban tarthatod, amíg meg nem tudod emészteni, hogy az életed innentől egészen más lesz. Mivel ilyenkor úgy érezzük, hogy egy szempillantás alatt megváltozott az egész életünk, általában konkrét tervet szeretnék felállítani. Még szerencse, hogy a testünk gondoskodik a nehezéről!
Természetesen rengeteg mindennek utána kell nézned: olvashatsz például a folsavak fontosságáról, a várandósság alatti étrendről, a rosszullétről és a kerülendő dolgokról, de persze arról is, hogy hogyan fejlődik hétről hétre a magzat. A pozitív teszt után jelentkezz a nőgyógyászodnál, hogy a 6-7. hét környékén megtörténhessenek a terhességi vizsgálatok, a várandósság megerősítése. A terhesgondozóba a terhesség tizedik hete körül kell először elmenned. Persze lehetséges, hogy már a kezdet kezdetén is fáradt vagy és émelyegsz. Ha valóban szörnyen érzed magad, ne halogasd a dolgot: nyugodtan menj el előbb!
Az első látogatás a védőnőnél mindig különleges alkalom. Ekkor regisztrálnak a kismamák közé, lehet, hogy termékmintákat is kapsz, továbbá kérdéseket tesznek fel neked a családban előforduló betegségekről. Ilyenkor történik meg az anamnézis felvétele és a különböző kismama vizsgálatok. Ez nem az az eset, amikor bármit is el kellene titkolnod! Például, hogy dohányzol. Nyugodj meg: nem te vagy az első és nem is az utolsó a világtörténelemben. Az első látogatás természetesen jó alkalom arra is, hogy kérdezz és válaszokat kapj mindarra, ami foglalkoztat a terhességgel kapcsolatban. A várandósságod alatt kb. 8-10 alkalommal fogsz találkozni a védőnőddel vagy a nőgyógyászoddal. Először havonta, majd - a 32. hét után - még gyakrabban.
A terhesség elején egyáltalán nem szokatlan a vérzés vagy véres folyás. Nem kell megijedni, ha a vécépapíron találsz egy kis vért: valószínűleg a hormonok játszanak veled, vagy az okozta a vérzést, hogy a megtermékenyített petesejt beágyazódott a méhfalba.
A 12. hét és azon túl: Várható változások
A terhesség 12. hetében szánkózás, utcai baleset és orvosi vizsgálatok is történhetnek, mint minden más időszakban, de általában ekkortól már stabilizálódik az állapot. A terheskörlevél szerint innentől minden héten számíthatunk hízásra, és ne feledjük, a kismamák nagy többsége NEM 34-36-os méret, és főleg nem a terhessége előrehaladtával.
A harmadik trimeszter kihívásai: Kimerültség és fájdalmak
A terhesség utolsó hetei különösen megterhelőek lehetnek. A 39. héten a hőség, a dagadt ujjak és a folyamatos kényelmetlenség mind hozzájárulnak a kimerültséghez. Leeresztett redőnyök mögött, sötétben, izzadtságtól csöpögve telhet el ez a hét. Irtózatos hőségben kint negyven, bent a lakásban pedig majdnem harminc fok is lehet. Mindenemről folyhat a víz. Konkrétan le kell venni a jegygyűrűt, mert annyira megdagadnak az ujjak, hogy vágnak. A lesötétített lakásban semmihez sincs kedv vagy motiváció, így ahelyett, hogy a frissen elkészült konyhát pakolnánk, inkább hideg gyümölcsöt majszolgatva Agatha Christie-t olvashatunk óraszám, miközben jobbról balra rakosgatjuk a hasunkat, hogy valami olyan pozíciót találjunk, ami ellen a Baba se tiltakozik élénk rugdosással és forgolódással, és nekünk is kényelmes.
Anyukám a következőt mondta a telefonba, mikor panaszkodtam neki, hogy mennyire zavar a körülöttem lévő rendetlenség, de mégsem bírok erőt venni magamon, hogy nekiálljak felszámolni: „Kislányom, neked most már semmi más dolgod nincs, mint pihenni és minél tovább bent tartani a babát.” Úgyhogy igyekezni kell megfogadni a tanácsát és semmittenni egy kicsit - főleg, hogy a férjem is folyton rám szól, hogy pihenjek már (aztán persze pampog, hogy mekkora a káosz és ő így nem bír élni).
A mindennapi tevékenységek nehézségei
A matracnézés például terhesen az elképzelhető legkínosabb dolgok egyike. Mert mivel is jár egy matracpróba? Először is leteszed magadat egy viszonylag alacsonyan álló ágyra (ez már önmagában se kis teljesítmény 20+ kilóval és a megváltozott súlyponttal, esetemben hangos puffanással jár), aztán igyekszel úgy elhelyezkedni rajta, hogy fekvő helyzeted ellenére a) se a bugyid ne látszódjon ki a hasad miatt felcsúszó nyári ruhádból, b) se a hasad/melled ne buggyanjanak ki. Miután nagy nehezen megtalálod a megfelelő pozíciót (a vásárlóközönség többi tagjának vizsla tekintete előtt), igyekszel oldalt és háton is feküdni kicsit a próba végett - na, ez utóbbitól a gyerek a hasadban azonnal begorombul, a hasonfekvést meg nyilván alapból felejtsd el ekkora pocakkal. Ezután jön a feltápászkodás - ez ugyebár így a 39. hétre már normál esetben se nagyon megy segítség nélkül, nemhogy nehezített körülmények között - vagy megy, de ehhez először egy komplett tornagyakorlatot kell előadni: jobbra-balra hengeredve kell lendületet venni, majd egy határozott mozdulattal felülni, onnan pedig pár perc pihi után egy újabb lendülettel feltolni magad a kezeddel álló pozícióba - és már jöhet is a következő matrac!
Biztonságos és kényelmes alvási pozíciók terhesség alatt │Anya és anyák
Rendrakás és meleg: A hőség fokozza a migrénes tüneteket
A meleg időjárás különösen megnehezítheti a mindennapokat, akár 40+ fokos hőmérséklet is előhozhatja a migrénes tüneteket. Az alvás is nehézséget okozhat, még ha nincs is éjszakai ramazuri. A házimunka, mint például a cumik és cumisüvegek sterilizálása, vagy a gyerekszoba rendbetétele, rendkívül fárasztó lehet, és sokkal tovább tarthat a vártnál. Irdatlan rendetlenséget lehet találni, mintha direkt csinálták volna, mindent összekevertek mindennel, csak hogy Hamupipőkének érezhessük magunkat, míg egy teljes napon át szétválogatjuk az összekeveredett legókat, dinókat, babaápoló- és konyhai játékokat, szörnyeket, szuperhősöket és egyéb bizbaszokat. Mindennek a tetejében találni egy ládányi bepenészedett műanyag játékot is - annyira gusztustalanul nézhetnek ki, hogy kapásból dobnánk az egész pakkot a kukába, de elkövethetjük azt a hibát, hogy csak a fürdőszobáig visszük a dobozt, ahol a férjünk megtalálja, és közli, hogy ő ugyan ki nem dobja őket, hanem majd letakarítja.
Az utolsó hetek türelmetlensége
Az igazi, csak a terhesség legvégére jellemző „most-már-tényleg-marhára-elegem-van, valaki-vegye-már-ki-ezt-a-gyereket” érzés belép a 40. hétbe. Ilyenkor tényleg mindenből elegünk lehet: a köldöksérvből, az aranyérből, hogy nem tudunk aludni és óránként ébredünk éjszaka, hogy egy ötperces álldogálás is úgy lefáraszt, mintha 5 km-t kellett volna futnunk, hogy nem férek sehova oda a hasamtól, amivel folyton mindennek nekimegyek, hogy nem bírom betolni magam az asztalhoz, hogy a gyereknek semmilyen pozíció nem jó, hogy 20 perc üldögélés után egy széken ránk jönnek a fájások, hogy folyton azt érzem, pisilni kell, mert nyomják a hólyagom. Elég volt.
A panaszok és az empátia szerepe
Sokaknak ismerős a helyzet: egy otthon, babával/gyerekekkel és házimunkával eltöltött kőkemény nap után megörülünk hazatérő párunknak, és dőlni kezd belőlünk a panasz - mire ő szinte végig sem hallgatva azon nyomban leül a gép elé bébiszittert keresni. Én meg - bár tudom, hogy segíteni akar - mégis ott állok tele indulattal, úgy érzem, mindjárt leütöm ezt az embert. Hiszen csak arra vágytam, hogy kicsit kipanaszkodhassam magam!
A hétköznapi emberi érintkezések leggyakoribb elemei között lehet az, amikor egymásnak „panaszkodunk”. „Nem szopik/nem alszik/nem eszik/sokat sír/verekszik/hülye az anyósom/beleszól az anyám/nem segít a férjem/túl sok a háztartás/mit főzzek/hogyan fejlesszem” - és így tovább. Ha ilyesmit hallunk, legtöbben többféle erőteljes késztetést érzünk: egyrészt azt, hogy sürgősen segítsünk megoldani a helyzetet, másrészt, hogy igyekezzünk megnyugtatni a másik embert. Van azonban valami, ami ilyen helyzetekben - paradox módon - sokkal, de sokkal többet segít, mint amikor ténylegesen segíteni akarnak nekünk: az, ha melegséggel és empátiával egyszerűen meghallgatnak minket!
Amikor agyunkat túlfűtik a nehézségek, és „kiborulunk”, valójában nincs másra szükségünk, mint arra, hogy megszabaduljunk ettől a sok feszítő érzéstől. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, ha kidühöngjük, kisírjuk, kinevetjük magunkból a minket hátráltató érzéseket, hogy újra józanul tudjunk gondolkodni. Ha valaki felindultan panaszkodni kezd nekünk vagy kiakad, maradjunk mellette. Ne akarjuk leállítani, bagatellizálni a mondandóját vagy megoldásokat tanácsolni. A legjobb, ha nem mondunk semmit! Ez azonban nem egyenlő az érdektelenséggel vagy azzal, hogy „ráhagyom”. Arcunkkal, testbeszédünkkel fejezzük ki, hogy értjük és együttérzünk, tartsuk a szemkontaktust, jelezzük, hogy figyelünk. Emlékezzünk, hogy a másik ember jó, és meg fogja találni a legjobb megoldást - és erre akár finoman emlékeztethetjük is („Ez valóban nehéz! Tudom, hogy meg tudod oldani!”). Maradjunk nyugodtak és szeretetteljesek. Sokszor tehát nagy kiborulásunk közepette csak annyira van szükségünk, hogy egy másik emberi lény szájából halljuk: veled vagyok.
tags: #elegem #van #a #terhessegbol