A szülés egy hosszú és intenzív folyamat, amely több szakaszból áll, és bár napjainkban a modern orvostudomány sokat enyhített a kockázatokon, az ókorban számos veszélyt rejtett magában. Akkoriban sokkal kevesebbet tudtak a higiéniáról, a fájdalomcsillapításról és a fertőzésekről, ezért a komplikált szülések gyakran tragikus végkimenetellel jártak. Az alábbiakban bemutatjuk a szülés folyamatát, a lehetséges komplikációkat, valamint a történelmi és modern megközelítéseket.
A szülés szakaszai és a koronázás
A szülésnek négy szakasza van: korai és aktív vajúdás, magzati áthaladás a szülőcsatornán, méhlepény-szülés és felépülés.
- Korai vajúdás: Körülbelül 6 cm-re tágítja a méhnyakot, és néhány óra és néhány nap alatt megtörténhet.
- Aktív vajúdás: A tágulás növekszik, és négy-nyolc óra alatt eléri a körülbelül 10 cm-t. Ez a tágulási periódus kevésbé lehet olyan nőknél, akiknek korábban volt gyermekük.
A szülés egyik eseménye a baba megkoronázásának feje. A koronázás azt jelenti, hogy a baba feje a hüvelynyíláson keresztül látható a szülés során. Ez a vajúdás második szakaszában történik, amikor a szülőcsatorna teljesen kitágult, és az anyának ezen a ponton kell kiszorítania a baba többi részét. A koronázást a folyamat intenzitása miatt néha „tűzgyűrűnek” is nevezik, mivel szúró és égő érzést kelthet. Ezen a ponton történik a koronázás. A koronázás után néhány perctől néhány óráig tarthat, amíg a baba teljesen kijön.
A koronázás során a baba feje a szülőcsatornában marad, és nem tolódik be az összehúzódások között. Ebben a szakaszban az anyának pihennie kell, és hagynia kell, hogy a méh végezze a munkáját. A legtöbb esetben két összehúzódással a baba kijöhet. Ezen a ponton erősebb lesz a késztetés a nyomásra, de az anyának el kell lazulnia, és lassan kell nyomnia az orvos utasítása szerint. A relaxáció elősegíti a szövetek megnyúlását, és megelőzheti a súlyos szakadást.
Könnyezés és epiziotómia
A könnyezés a bőr és a hüvelyt körülvevő szövetek szülés közbeni károsodására utal. Gyakori még akkor is, ha az anyát a szülés során végig vezetik. Ha a baba feje nagy, a lökésre gyakorolt extra nyomás könnyeket okozhat. A másodfokú szakadás a perineum és a hüvelyben lévő szövetek felszakadását jelenti. A harmadik fokú szakadások a perineum és a végbélnyíláshoz kapcsolódó egyes izmok elszakadását jelentik. Az első és másodfokú könnyezés égő érzést okoz vizelés közben.
A varrást egy bemetszés, amelyet az orvosok a hüvely és a végbélnyílás közötti bőrön végeznek. Az egészségügyi szolgáltatók ezt korábban azért tették, hogy megkönnyítsék a szülést és megakadályozzák a súlyos szakadást. De manapság nem minden esetben hajtanak végre epiziotómiát.
Szülési komplikációk: Történelmi perspektíva
Az ókorban természetes jelenség volt, hogy a tizenéves lányok is szültek, azonban magától a folyamattól - életkortól függetlenül - féltek a nők: a szülés gyakori halálok volt. A Római Birodalomban a szülésnél kizárólag nők segédkeztek, azonban a várandósság időszakáról, valamint a szülés folyamatáról férfiak készítettek feljegyzéseket. Az egyik ilyen írás Efezus Soránus-tól származik, aki az 1. és a 2. század fordulóján praktizáló orvos és író volt: tőle maradt fenn az egyetlen részletes írásos emlék, ami bemutatja, miként zajlott le egy szülés az ókorban.
Bonyolult szüléseknek számítottak, ha a baba rossz helyzetben feküdt, ilyenkor a szülésznők legmegbízhatóbb szerszámukkal, a kezükkel igyekeztek jó irányba fordítani a csecsemőt. A komplikáció nélküli szüléseket egy tapasztalt családtag segítségével képesek voltak levezetni, és ismertek olyan praktikákat, amik megkönnyíthették a folyamatot, mint például a meleg olívaolajos masszázs a nemi szerv környékén és a különböző légzéstechnikák. Sok nő használt úgynevezett amulettet a szülés közben, amelyek főleg romlandó anyagokból készültek, de találtak hematitból készült darabot is.
Már az ókorban is tisztában voltak azzal, hogy a terhesség alatt számos diszkomfortérzettel kell megbirkóznia egy nőnek, tudtak az émelygésről, ami ellen citrusok levét ajánlották, és arról, hogy furcsa ételeket is megkívánhatnak a várandós asszonyok.
Az abortusz és a dajkálás az ókorban
Ha az anya élete veszélyben forgott, abortuszt hajtottak végre, a korabeli módszer miatt ma már elképzelni sem tudjuk, mekkora trauma lehetett az anyának: az embriót - hogy el tudják távolítani - darabokra vágták, és kampókkal húzták ki. Az, hogy az anyák tudták-e szoptatni gyermekeiket, létfontosságú volt, ugyanis az állati eredetű tejek - akkoriban főként a kecsketej - beszerzése nem mindig volt biztosított. Az ókorban ezért gyakran a 18. századi Rómában szoptatós dajkát alkalmaztak.
Akkoriban sokat vitáztak arról, hogy meddig kell szoptatni a babát: Soranus, bár nem ellenezte a sokáig tartó szoptatást, elismerte, hogy az rendkívül kimerítő lehet az anya számára, és úgy tartotta, hogy egy kimerült, lázas anya teje árthat is a babának. Ha nem volt teje az anyának, akkor szoptatós dajkát alkalmaztak, akivel szemben komoly elvárásokat támasztottak: a dajka 40 év alatti, kiváló érzékekkel és jó természettel megáldott kellett legyen, mert akkoriban azt hitték, hogy az anyatejjel a személyiségvonásait is átadja a babának.
Szülés középkori Nyugat-Európában
A kora középkorban szinte kizárólag nők segédkeztek a szüléseknél. A férfi orvosok évszázadokig távol maradtak a normális lefolyású szülésektől és a nőgyógyászati betegségek kezelésétől. A szülést kísérő nők (mulieres) alatt elsősorban a női családtagokra, szomszédasszonyokra gondolunk, ám a bába feladatkör hivatalos és elméleti képzés nélkül ugyan, de bizonyosan létezett a XII. századi professzionalizáció előtt is.
A szülést segítő nő tudása a rendszeres képzés, képesítés és a kevesek kiváltságának számító tudományos műveltség hiányában nem elméleti ismereteken, hanem tapasztalaton nyugvó, szájhagyomány útján terjedő tudáson alapult, amelyben keveredett a tudomány, a vallás és a mágia. Férfi orvos, sebész vagy borbély csak nehéz szülés, komplikáció esetén lépett közbe. Ilyen esetek közé tartozott a halott magzat eltávolítása az anya testéből vagy a halott anyán végzett császármetszés. A nők nőgyógyászati vizsgálatát azonban csak nők (főként bábák, jogi eljárásokban gyakran matrónák) végezhették.
A szülészeti gyakorlat legfontosabb célja az egyházi törvények értelmében az volt, hogy a gyermek megszülessen, és legalább a megkereszteléséig életben is maradjon. A bábák végezték tehát az újszülött sürgősségi keresztelését, ha a szülés után a gyermek életjelet ugyan mutatott, de kétséges volt az életben maradása. A halott anya gyermekének lelkét megmentendő sectio in mortua (halott anyán végzett császármetszés) elvégzését Aquinói Tamás a Summa Theologiaeben mint vallási és erkölcsi kötelességet határozza meg. Hozzáteszi azonban: azért, hogy a gyermeket megkeresztelhessék, ne öljék meg az anyát, vagyis az élő anyán végzett császármetszést nem lehetséges gyógymódnak, hanem egyértelműen gyilkosságnak tekintette.
Ritka, de életveszélyes szülészeti szövődmények
Talán sokak számára nem ismert, hogy szülés kapcsán olyan komplikációk is adódhatnak, amelyek előre nem láthatóak, mégis azonnali orvosi beavatkozást igényelnek. Ezek persze nem gyakoriak, de orvosi beavatkozás nélkül potenciálisan életveszélyesek, és az egyetlen lehetőség a sikeres kezelésükre az azonnali orvosi beavatkozás.
1. Méhtestrepedés (ruptura)
A méhtestrepedés azt jelenti, amikor a méhtest fala (tehát nem a méhnyak) vajúdás közben megreped. A méhtestrepedés az egyik legsúlyosabb szülészeti szövődmény, amely magas anyai és magzati halálozással jár.
Okai:
- Méhfal túlfeszülése (jellemzően a kitolási szakban).
- Veleszületett kötőszöveti betegségek.
- Fejletlen méhizomzat.
- Ötödik vagy többedik szülés.
- Méhizomzat gyulladásos betegségei.
- Méhlepény beágyazódási rendellenességek (a méhfal rétegeiben túl mélyen tapadó méhlepény).
- Hegszétválás (korábbi császármetszés vagy méhizomzatot érintő műtét hege mentén).
- Traumás repedés (külső hatás miatt sérül a méhfal).
Orvosi beavatkozás:
Azonnali császármetszést kell végezni.
2. Vállakadály
A vállak elakadása a fej megszületését követően súlyos szövődményként jelentkezhet, elsősorban nagyobb babák születése esetén. Az nem jelent vállelakadást, ha a baba fejének megszületését követően a váll ugyanazon fájás alatt nem születik meg.
Okai:
- 4 kilogramm feletti magzati súly növeli a probléma esélyét, bár sok eset 4000 grammnál kisebb magzatok esetén jelentkezik.
Orvosi beavatkozás:
Több hozzáértő személy (orvosok és/vagy szülésznők) gyors és összehangolt csapatmunkájára van szükség a megfelelő műfogások elvégzéséhez.
3. Előreesett köldökzsinór
Előreesett köldökzsinórról akkor beszélnek, ha a köldökzsinór a méhszájon keresztül a baba elöl lévő része (fejvégű fekvésnél a feje) előtt kicsúszik. Gyakorisága néhány ezrelék.
Okai:
- Számos tényező hajlamosíthat köldökzsinór-előreesésre.
Orvosi beavatkozás:
Valódi köldökzsinór előreeséskor minden esetben azonnali császármetszés végzendő, mivel a magzat élete csak így menthető meg.
4. Szülés utáni vérzés
A magzat megszületését követően a lepény leválásával annak helyén a méhben egy nagy sebfelület keletkezik. Rendellenesen erős vérzés a méhből akkor lép fel, ha a lepény rosszul vált le és/vagy a méh a szülést követően nem húzódik össze rendesen (ezt nevezzük atóniának).
Okai:
- Méhlepény rossz rétegben tapad a méh falán, vagy nem megfelelően vált le.
- Méhatónia (többes terhesség, sok magzatvíz, elhúzódó vajúdás és kitolási szak, nagy magzat).
Orvosi beavatkozás:
Gyors hólyagkatéterezést követően oxitocin infúzióval és egyéb gyógyszerekkel, illetve különböző műfogásokkal (a méh műszerrel való kiürítése, esetlegesen bent maradt lepényrészek eltávolítása, a méhnyakba magasan öltések helyezése), mechanikus ingerléssel igyekszik a méhet összehúzódásra bírni, a vérzés miatt kialakult folyadékveszteséget infúzióval, vagy ha szükséges, vérátömlesztéssel pótolja.
5. Oxigénhiányos állapot
Bár a hiedelemmel ellentétben az oxigénhiányos agykárosodás jelentős része nem a szülés során elszenvedett oxigénhiányra vezethető vissza, hanem a terhesség alatt tartósan fennálló állapot (például méhlepényi elégtelenség) következménye, kétségtelen, hogy ha a baba a szülés közben bármilyen okból kifolyólag heveny oxigénhiányos állapotba kerül, és ez pár percen belül nem rendeződik, az tartós agyi károsodáshoz vagy akár halálhoz is vezethet.
Okai:
- Anyai keringés megingása.
- Túl intenzív és gyakori fájások, illetve a fájások közötti nem megfelelő elernyedés.
- Köldökzsinór keringésének akadályozottsága (előreesés, nyakra vagy vállra csavarodás, csomó kialakulása).
Orvosi beavatkozás:
Azonnali beavatkozás szükséges, nincs idő a mentőautóra várni.
Magzatpozíciók és szövődmények
Az ókori Egyiptomban szülés közben elhunyt fiatal lány mumifikálódott maradványait elemezték a kutatók, és kiderült, hogy a fiatal leendő anya éppen ikreket szült, amikor elhunyt. A legvalószínűbb magyarázat a tragikus végkifejletre az, hogy a baba farfekvéses helyzetben született volna meg, vagyis lábbal előre indult az élet felé. A tanulmány szerzői szerint ez ritka esetekben “traumás magzati lefejezéshez” vezethet.
A baba kiegyenesedett nyakkal, arccal előrefelé is elhelyezkedhet (deflexió). Arctartás esetén a fej teljesen hátrahajlik, így az áll kerül előre; homloktartásban a fej kevésbé hajlik csak hátra, a homlok jelenik meg először. Előfordulhat, hogy a baba farral - tehát pont fordítva - helyezkedik a szülőcsatorna felé; veszélyes pozíció, a magzati károsodás vagy halálozás valószínűsége négyszer nagyobb, mint fejvégű fekvés esetén. Néhányszor sikerül a babát megfordítani, ha ez nem történik meg, császármetszést javasol az orvos. Egyrészt mivel a far keskenyebb, mint a fej, fennáll a veszélye, hogy a - far által tágított - szülőcsatorna túl szűk lesz a koponya áthaladásához; másrészt az sem biztos, hogy a fej be tud majd illeszkedni a szülőcsatornába, így a baba elakadhat. Másik probléma a köldökzsinór esetleges összenyomódása, amely oxigénhiányos állapothoz, magzati agykárosodáshoz vezethet.
Choriocarcinoma
A choriocarcinoma többnyire a méhlepényből, nagyon ritkán a szervezet egyéb helyeiről kiinduló rákos daganat. Pár évtizede még szervezetünk legrosszabb indulatú daganata volt, amely akár két hét alatt is halálos lehetett. A citosztatikumokkal szemben mutatott különleges érzékenysége miatt a legjobban gyógyítható rákos betegséggé szelídült. A terhességhez nem kötött, méhen kívüli formák prognózisa rosszabb, mivel nehezebben, így későbbi stádiumban ismerhetők fel. A betegség kialakulhat üszögterhesség elfajulásából, amely az üszögterhességek (mola) 1-2 százalékában fordulhat elő. Máskor a betegség elsődlegesen karcinómaként keletkezik. 400 000 terhességből egyben fordul elő. Az esetek 50 százaléka molaterhesség elfajulásából, 25 százaléka kihordott terhesség után keletkezik. A többi eset abortuszhoz (művi vetéléshez is!) kötődik, méhen kívüli terhesség eredetű vagy ivarszervi daganat formájában mutatkozik meg.
Okai és diagnózisa
Okai nem ismertek. Hasonlóan a jóindulatú üszögterhességhez hajlamosító tényezők lehetnek a rossz szociális körülmények, fehérje-, folsav- és karotinhiányos táplálkozás.
- Szövettan: Amennyiben a lepénybolyhok rosszindulatú elfajulása lehetőségként felmerül, méhkaparást és szövettani vizsgálatot kell végezni.
- Laboratóriumi vizsgálat: Fontos a vérszérum és a vizelet HCG-koncentrációjának mérése.
Kezelés és megelőzés
Kezeletlen esetben a daganat szinte órák-napok alatt képes szóródni. Aligha van olyan testrész vagy szövet, ahová véráram útján nem adhat áttétet. Előfordulhat tüdőben, agyban, májban, csontokban, lépben, de olyan szokatlan helyeken is, mint pl. az orrüreg, ahol orrvérzést okoz. A betegség - kezelés nélkül - legfeljebb néhány hét alatt halálos. Szerencsére létezik azonban olyan citosztatikus gyógyszer, amely iránt a lepénybolyhok sejtjei rendkívüli módon és viszonylag szelektív módon érzékenyek.
A diagnózis felállítását követően az elsőként választandó terápia a kombinált citosztatikus kezelés sugárkezeléssel vagy anélkül. A különböző kombinációkban adott citosztatikumok közül talán a legfontosabb a metotrexát (MTX). A méh eltávolítása általában nem szükséges. Ha a méh nagy fokban roncsolt, vélhetően jelentős sejtszóródás forrása, sor kerülhet a méh eltávolítására is. Máskor elegendő a méh sugárkezelése. Sugárkezelésre lehet még szükség olyan esetekben, amikor az áttétek egy szervben (főként a lépben) halmozottan fordulnak elő, vagy életfontosságú szerveket érinthet (pl. agy).
A nem áttétes daganatból gyógyultak 90 százaléka meggyógyul és többnyire fogamzóképes marad. A megelőzés legfontosabb szempontja az üszögterhesség megfelelő kezelése és laboratóriumi nyomon követése. A vérsavó és a vizelet HCG-tartalmának ismételt növekedése azonnal jelzi a malignus elfajulást. Gyógyult choriocarcinoma esetén, ha a fogamzóképesség megmaradt, a terhességi teszt negatívvá válása után, de minimálisan egy év múlva vállalható újabb terhesség.
A choriocarcinomás beteg lelki gondozása rendkívül fontos. Tudatni kell vele, hogy a betegsége már nem tartozik a halálos kórképek közé, és némi szerencsével a fogamzóképességről sem kell majd lemondani. A gyógyult eseteknél hetente egyszer a vizelet HCG-tartalmának mérése minimálisan 12 hónapig kötelező. Csak a HCG teljes kiürülése esetén tekinthetjük a beteget gyógyultnak. Előfordul, hogy a szövettani vizsgálat a méhkaparékból nem mutat ki daganatot, de a vér és vizelet HCG-tartalma magas. Ilyenkor beszélünk klinikai karcinómáról, amely esetben a daganat kezelésének általános elvei alapján járunk el. A choriocarcinoma férfiakban is előfordulhat (jellemzően a herékben). Ilyenkor az első tünet az emlők megduzzadása és váladékozása. Azonnali kivizsgálást tesz szükségessé. Hasonlóan alattomos lehet a petefészkek terhességtől független choriocarcinomája is. Szerencsére ezek igen ritkán fordulnak elő.
tags: #okor #szules #komplikacio