A felmondási idő a munkaviszony megszüntetésének egyik kulcsfontosságú eleme, amely mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára meghatározott jogokat és kötelezettségeket foglal magában. A felmondási idő, s ezzel összefüggésben a munkaviszony megszűnése időpontjának pontos kiszámítása számos vonatkozásban - így különösen a volt munkavállaló elhelyezkedése, a megüresedett állás betöltése, továbbá a volt munkáltató bejelentési, igazolási, bérfizetési kötelezettségeinek megtétele szempontjából - nagy jelentőséggel bír. A felmondási idő az az időszak, ami a felmondás közlése és a munkaviszony tényleges megszűnése között telik el.
A felmondási idő célja, hogy a munkavállaló fel tudjon készülni a munkaviszony megszűnésére, és megfelelő idő álljon rendelkezésére új állás keresésére. A felmondási idő a felmondás közlését követő napon kezdődik. Ha tehát a munkáltató a felmondást november 10-ei dátummal keltezi, de csak november 12-én adja át a munkavállalónak, akkor a felmondási idő kezdete november 13-ika. Ezért is igen fontos, hogy a felmondás közlésének időpontja jól dokumentálható legyen. Elegendő, ha a felmondó fél kérésére az írásbeli felmondás egy példányára egy rövid, dátumozott nyilatkozatot ír az átvételről (pl. „Átvettem 2017. november 12-én. [aláírás]”). A közlés időpontját azonban máshogy is lehet igazolni.
A felmondási idő hossza általános esetben 30 nap. A munkaviszonyban töltött idő hosszával azonban a törvény erejénél fogva nő ez az időtartam, ha a munkáltató a felmondó fél. Ha a munkavállaló legalább 3 évet töltött a felmondással érintett munkaviszonyban, akkor a felmondási idő 5 nappal hosszabbodik meg.
A felmondási idő mértéke
A felmondási idő hossza több tényezőtől függ, elsősorban attól, hogy a felmondást a munkáltató vagy a munkavállaló kezdeményezi.
Munkáltatói felmondás esetén
A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál eltöltött munkaidő hosszával arányosan növekszik:
- 3 év után 5 nappal
- 5 év után 15 nappal
- 8 év után 20 nappal
- 10 év után 25 nappal
- 15 év után 30 nappal
- 18 év után 40 nappal
- 20 év után 60 nappal
A felmondási idő tartama csak munkáltatói felmondás esetén nő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő arányában. A felek legfeljebb 6 havi felmondási időben is megállapodhatnak.
Munkavállalói felmondás esetén
A Munka Törvénykönyve (Mt.) 69. § (1) bekezdése szerint a felmondási idő egységesen 30 nap. Ez a minimum időtartam, amelyet a munkavállalónak le kell töltenie, kivéve, ha a felek hosszabb időtartamban állapodnak meg, de ez sem haladhatja meg a 6 hónapot. A felek - közös megegyezés alapján - meghosszabbíthatják, de legfeljebb hat hónapos időtartamig.
A felmondási idő kezdete és számítása
A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. Ha a felmondás kézbesítésekor a munkavállaló keresőképtelen, például betegség miatt távol van, akkor a felmondási idő csak a keresőképtelenség megszűnését követő napon kezdődik. A felmondási idő mindig naptári napban értendő - nem munkanapban -, és a teljes hosszát az érintett naptári napok száma határozza meg. Vagyis, ha a napokban történő felmondási idő hétvégén járna le, a felmondási idő nem hosszabbodik meg a következő munkanapig - eltérően a napokban meghatározott határidők lejáratára vonatkozó szabálytól -, hanem már a hétvégén lejár.
A felmondási idő számításához alapul fekvő munkaviszony hosszának vizsgálatánál ki kell hagyni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, például egy tartós betegség okán felmerült táppénzes időszakot. Megjegyzendő, hogy nem a gyermekápolási táppénz, hanem a gyermek hároméves koráig tartó, otthoni gondozása céljából nyújtott fizetés nélküli szabadságról (vagyis a „gyed/gyes” időszaka, függetlenül az igénybe vett ellátás típusától) van szó.
Munkavégzés alóli felmentés
Munkáltatói felmondás esetén a munkáltató köteles a munkavállalót - legalább a felmondási idő felére - a munkavégzés alól felmenteni. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni. A munkavégzés alóli felmentést (munkáltatói felmondás esetén) a foglalkoztató legfeljebb két részletben adhatja ki, a dolgozó kérésének megfelelően. A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult. A felmentési idő arra szolgál, hogy segítse a munkavállalót az új állás keresésében.
A munkavállaló felmondása esetén a munkáltató nem köteles felmenteni a dolgozót a munkavégzési kötelezettsége alól, amennyiben másként nem rendelkeznek. Ebben az esetben a munkavállaló köteles a teljes felmondási időt ledolgozni.
Végkielégítés
A munkavállalót végkielégítés illeti meg a munkáltató felmondása és a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén, vagy ha a gazdasági egységet átvevő munkáltató nem tartozik a Munka Törvénykönyvének hatálya alá. A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában legalább 3 éve fennálljon.
A végkielégítés mértéke a munkaviszonyban eltöltött idő függvényében:
- legalább három év esetén egyhavi
- legalább öt év esetén kéthavi
- legalább tíz év esetén háromhavi
- legalább tizenöt év esetén négyhavi
- legalább húsz év esetén öthavi
- legalább huszonöt év esetén hathavi távolléti díj összege.
Nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, vagy a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége.
Speciális esetek
Azonnali hatályú felmondás esetén a munkaviszony nem felmondási idővel szűnik meg, hanem azonnal, a felmondás közlésének napján. Ezt a lehetőséget a törvény szigorúan szabályozza, és kizárólag olyan esetekben engedi meg, amikor a másik fél súlyos kötelezettségszegést követ el.
Határozott idejű munkaviszony esetén is lehet élni felmondással. Azonban van egy fontos korlát: a felmondási idő nem haladhatja meg a munkaszerződés eredeti lejárati időpontját.
Közös megegyezés esetén teljesen más szabályok vonatkoznak a felekre. Itt nincs kötelező felmondási idő, hiszen a felek egymással együttműködve döntenek a munkaviszony lezárásáról. A közös megegyezés lényege, hogy szabadon megállapodnak a megszűnés időpontjáról - akár azonnali hatállyal, akár napokkal vagy hetekkel későbbre.
A munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt terhesség, szülési szabadság, gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartama alatt, valamint a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének tartama alatt, ha erről a munkáltatót tájékoztatta.
