A női reproduktív rendszer egyik legfontosabb eleme a petefészek, amelyben a petesejtek fejlődnek és érnek. Ennek a komplex folyamatnak a megértése kulcsfontosságú a női termékenység szempontjából. A petefészekben található tüszők, vagyis follikulusok, felelősek a petesejt fejlődéséért és éréséért, egészen az ovulációig.
Mi az a tüsző, és milyen szerepe van a petefészek működésében?
A tüsző - vagy follikulus - a petefészek önálló szerkezeti egysége, amely egy éretlen petesejtet és a körülötte lévő támogató sejteket tartalmaz. Feladata, hogy a petesejt érését hormonális és sejtszintű folyamatokon keresztül előkészítse, majd ovulációkor lehetővé tegye annak felszabadulását.
A petesejt egészségét és a termékenységet nagyban befolyásolja, hogy a tüszőn belüli sejtek hogyan kommunikálnak egymással, különösen a petesejt és a körülötte lévő sejtek közti anyagcsere- és jelátviteli kapcsolatok. Fontos megérteni: nem minden tüsző tartalmaz petesejtet, és nem minden petesejt tud megtermékenyülni. Ez az egész folyamat önszabályozó, érzékeny az életmódra, stresszre, táplálkozásra, sőt az alvásra is.
A tüszők fejlődése és változása az élet során
A legtöbb tüsző még magzati korban van jelen, kb. 6-7 millió. Születéskor már csak körülbelül 1 millió, pubertáskorra pedig 300-400 ezer marad. A női élet során mindössze 400-500 tüsző jut el az ovulációig. A készlet folyamatosan fogy, és nincs olyan módszer vagy étrend-kiegészítő, amely képes lenne ezt megállítani.
A tüszők száma meghatározott, véges. Az antrális tüszők száma (antral follicule count=AFC) és az AMH-szint jelzi, hogy hány petesejtre számíthatunk.
A menstruációs ciklus és a tüszőérés
A női ciklus egy hónapról hónapra ismétlődő folyamat. Minden hónapban a női szervezet felkészül a fogamzásra, a megtermékenyült pete beágyazódására. Amennyiben ez nem következik be, a szervezet kilöki a feleslegessé vált petét és a fogadásra előkészített szöveteket, a méh belső nyálkahártyáját: ez a menstruációs vérzés.
A menstruáció vagy vérzés időszaka
A ciklus kezdetének mindig a menstruáció első napját tekintjük. A vérzés időszaka normálisan 3-5 napig tart. Ebben az időszakban leválik a méhnyálkahártya felső rétege, amely vérrel keveredik. Kb. 50 ml vért veszítünk egy menstruációs vérzés során. A menstruáció alatt összehúzódik a méh izomzata, hogy támogassa a nyálkahártya leválását, aminek normális körülmények között fájdalommentesen kellene zajlania.
Follikuláris vagy proliferációs vagy felépítési szakasz
A hipotalamusz, azaz az agyunk szabályozó központja kíséri figyelemmel a petefészkeink hormontermelődését és így szinkronizálja a normális menstruációs ciklust. Amikor a havi vérzés véget ér, a hipotalamusz GnRH hormont bocsájt ki, amely stimulálni fogja az agyalapi mirigyünket (hypofízis) az FSH (tüszőérlelő) és az LH (tüszőrepesztő) hormonok kiválasztására. Ezek a hipofízis hormonok utasítják a petefészkeket ösztradiol termelésére, amely majd szépen elkezdi a tüszőérlelést (benne a petesejttel), egyszerre 1-2 tüsző indul érésnek. Egy egészséges, normál ciklus során ezek közül végül csak egyetlen „domináns” tüsző érik meg teljesen, és lök ki magából egy életképes petesejtet. Szintén a petesejt által megtermelt ösztrogének hatására a felépítési szakaszban, azaz a 6. és a 12-13. ciklusnap között a méhnyálkahártya megújul. Mint egy virágnál, amely új gyökeret hoz, új vérerek képződnek és nőnek bele a méhnyálkahártyába, s a nyálkamirigyek újra elkezdenek növekedni.
Az ovuláció
A 12-13. ciklusnapon az ösztrogén koncentrációja a vérben eléri a csúcsot, s ekkor az agyalapi mirigy által termelt luteinizáló hormon (LH) kiváltja a tüszőrepedést: az első (domináns) tüsző, amely beérik, kiszabadítja magából a petesejtet, mely a petevezetőn keresztül útnak indul a méh fele. Ez maga az ovuláció, azaz a tüszőrepedés. A visszamaradt tüsző-burok pedig azonnal átalakul sárgatestté és elkezd nagy mennyiségű sárgatest-hormont, azaz progeszteront termelni. A többi, érésnek indult tüsző falában még termelődik az ösztradiol, majd azok az ovuláció miatti visszacsatolás eredményeképpen a következő szakasz során lassan visszafejlődnek és elpusztulnak (ekkor az ösztrogén szint is leesik).
Luteális vagy sárgatest szakasz
Ennek a szakasznak egészséges női szervezetben kb. 14 napig kell tartania, azaz a tüszőrepedés jó esetben két héttel a rá következő menstruáció előtt történik. Ovuláció után egyik pillanatról a másikra a progeszteron koncentráció 200-300-szorosára változik, az ösztrogénhez viszonyítva. Ez a mennyiségű progeszteron fogja napról napra a méhnyálkahártyát megfelelő minőségűvé tenni egy esetleges beágyazódáshoz. Amennyiben bekövetkezik a terhesség, az embrió az első hetekben ebből fog táplálkozni. Ugyanakkor ez a progeszteron mennyiség jelzi az agyalapi mirigynek, hogy nem kell további ovuláció (visszacsatolás). Ha megtermékenyítés nem történik meg ezen a 14 napon belül (elsősorban az ovuláció utáni 8 nap során), a petefészek elkezdi csökkenteni az ösztrogén és progeszteron termelést. Kb. 1 nappal a menstruáció megindulása előtt a sárgatest visszafejlődik, és nem termel több progeszteront. Hirtelen mindkét hormon szintje lezuhan, ami miatt megindul a menstruáció.
Ultrahangos megfigyelés és tüszőméretek
A petesejt túl kicsi ahhoz, hogy ultrahanggal látható legyen, átmérője mindössze 0,1-0,2 mm. A tüszők viszont jól nyomon követhetők, különösen az antrális és a domináns tüszők. A tüszőméret változását követő sorozatos ultrahang vizsgálatot hívjuk follikulometriának.
A primordiális tüszők <0,03 mm-esek, a primer tüszők 0,05-0,1 mm közöttiek, a szekunder tüszők 0,2-0,4 mm-esek. Az antrális tüszők 2-10 mm-esek, már ultrahanggal láthatók, míg a domináns tüsző 16-25 mm-re nő az ovuláció előtt.
A ciklus első felében a képernyőn apró, fekete körökként jelennek meg az érő tüszők, amelyek közül 2-3 darab kezd el látványosan növekedni. A szakorvos folyamatosan leméri a legnagyobb tüsző átmérőjét. Amikor ez a domináns tüsző eléri a 20-22 milliméteres nagyságot, megreped, és kiszabadul belőle az érett petesejt.
Szabályos, 28 napos menstruációs ciklus esetén az első ultrahangvizsgálatot általában a ciklus 9-10. vagy 11-12. napja környékén a legideálisabb elvégezni. Ettől a naptól kezdve nagyjából 2 naponta érdemes megismételni a vizsgálatot egészen a várható ovuláció (tüszőrepedés) bekövetkeztéig.
A domináns tüsző kiválasztódása és a lombikprogram
A domináns tüsző az lesz, amelyik a leggyorsabban növekszik, a legtöbb ösztrogént termeli és a legérzékenyebben reagál az FSH-ra. A többi tüsző visszafejlődik, miközben a kiválasztott tovább érik.
Lombiknál a 2 mm feletti tüszők láthatók és befolyásolják a stimuláció eredményét. Az antrális tüszők száma (AFC) és az AMH-szint jelzi, hány petesejtre számíthatunk.
A petefészek-stimulációt olyan gyógyszerekkel / antiösztrogénekkel, gonadotropinokkal / végezzük, amelyek növelik a tüsző stimuláló hormon (FSH) szintjét a vérben. A célja, hogy egyszerre több tüsző induljon érésnek, így nagyobb eséllyel következik be a terhesség. Emiatt ez az eljárás általában a lombikbébi-kezelési programok, az asszisztált reprodukciós kezelések első lépése is.
A „rövid (antagonista) protokoll” esetében előkezelés nélkül, a menstruáció 2-3. napján megkezdődik a stimuláció, egy ultrahang ellenőrzés után. A „hosszú protokoll” előtt a menstruációs ciklus 20. napján kezdik meg az előkezelést injekciókkal. Közben megkezdődik egy új ciklus és 14 nappal az első injekció után indul a petefészkek stimulációja. A stimuláció tabletta, injekció vagy kombinált formátumban egyaránt kivitelezhető.
Különleges esetek és problémák
Előfordulhat, hogy egy tüsző teljesen üresnek bizonyul (empty follicle syndrome), vagy éretlen, még fejlődési stádiumban lévő petesejtet rejt. Az érett, megtermékenyíthető petesejtek aránya számos tényezőtől függ: a választott stimulációs protokolltól, a gyógyszerdózisoktól, a trigger időzítésétől, valamint a páciens életkorától és petefészek-tartalékától. Az éretlen petesejtek arányát növelheti, ha a tüszők nem kapnak elegendő időt a végső érésre, vagy ha a stimulációs paraméterek nem optimálisak.
A PCOS (policisztás ovárium szindróma) egy komplex kórkép, mely nem csupán nőgyógyászati problémákat okoz (menstruációs zavarok, ciszták a petefészekben, meddőség stb.) hanem az egész hormonháztartást befolyásolja. A policisztás ovárium szindróma alapvetően egy belgyógyászati-endokrinológiai probléma, melyre nagyon sok esetben bőrgyógyászati vagy endokrinológiai panaszok hívják fel a figyelmet.
Nem minden tüsző tartalmaz petesejtet, és nem minden petesejt tud megtermékenyülni. Az érett, megtermékenyíthető petesejtek aránya számos tényezőtől függ, beleértve a stimulációs protokollt, a gyógyszeradagokat, a trigger időzítését, valamint a páciens életkorát és petefészek-tartalékát.
A fogamzásgátló szedése mellett nincs ovuláció, de a tüszők természetes módon akkor is elsorvadnak. A tabletta tehát nem tartja meg a tartalékot, a tüszők száma tovább csökken a szedés ideje alatt is.
Téves az a gondolat, hogy fogamzásgátló tabletta szedése alatt - mivel gátolt az ovuláció - megáll a tüszőállomány csökkenése.
Ha egyszerre több tüsző érik meg, az nagyon gyakran okozhat többes terhességet a várandós kismamákban. Azonban ez egy veszélyes állapot a szüléskori komplikációk, az anyai rendellenességek és az embriók túlélési esélyei miatt is. Nem is beszélve a koraszülés kockázatáról, ezért ha több embrió keletkezik a kezelés folyamán, ezeket lefagyasztják egy következő beültetés idejére.
Aki gyógyszereket szed a tüszőérés serkentésére, annál léphet fel az ovarian hyperstimulation syndrome, azaz a petefészek túlstimulációs szindróma. A hiperstimuláció egy igen ritka hozadéka a stimulációs eljárásnak. A súlyos formája kórházi kezelésre szorul.
PCOS és menstruációs ciklus magyarázata - Tünetek, meddőség, okok és kezelés - Orvosi animáció
Életmód és termékenység
Az egész folyamat önszabályozó, érzékeny az életmódra, stresszre, táplálkozásra, sőt az alvásra is. Endokrin diszruptorok (pl. endokrin diszruptorok kerülése (pl. zsírsavak és antioxidánsok jöhetnek szóba.
Fontos megérteni, hogy nem minden tüsző tartalmaz petesejtet, és nem minden petesejt tud megtermékenyülni. Az érett, megtermékenyíthető petesejtek aránya számos tényezőtől függ: a választott stimulációs protokolltól, a gyógyszerdózisoktól, a trigger időzítésétől, valamint a páciens életkorától és petefészek-tartalékától.
