Az egypetéjű ikrek gondolkodásának hasonlóságai és az egyedi vonások háttere

Az ikrek világa mindig is lenyűgözte az emberiséget, különösen az egypetéjűeké, akik első ránézésre tökéletes másai egymásnak. Gyakran halljuk, hogy ők „genetikailag teljesen azonosak”, ami egy mélyen gyökerező, de valójában leegyszerűsítő megállapítás. Bár valóban egyetlen megtermékenyített petesejtből fejlődnek ki, és DNS-ük alapvető szekvenciája valóban elképesztően hasonló, a tudomány egyre inkább feltárja azokat az apró, mégis jelentős eltéréseket, amelyek mindegyiküket egyedi személlyé teszik, befolyásolva gondolkodásukat, viselkedésüket és betegségekre való hajlamukat.

Képzeljük el azt a pillanatot, amikor egyetlen sejt - a megtermékenyített petesejt, vagyis a zigóta - kettéosztódik. Ebből a rendkívüli eseményből születnek az egypetéjű, vagy monozigóta ikrek. Az embrió korai fejlődése során valamikor, eddig még nem tisztázott okok miatt, kettéhasad, és a szétvált sejtekből két teljes értékű, önálló embrió fejlődik ki. A közös eredet azt jelenti, hogy az ikrek alapvető DNS-szekvenciája gyakorlatilag azonos. Ezért van az, hogy külsőleg szinte megkülönböztethetetlenek, gyakran még a szüleiknek is gondot okozhat a felismerésük, különösen csecsemőkorban. Hasonló hajszínük, szemszínük, arcvonásaik és testalkatuk a közös genetikai állomány egyértelmű bizonyítéka.

Az egypetéjű ikrek előfordulása semmiféle családi halmozódást nem mutat. Létrejöttük véletlen. Azonban a legújabb kutatások szerint nem teljesen egyformák még az egypetéjű ikrek sem. A meglepő kutatási eredmény hatalmas jelentőséggel bírhat az öröklődő betegségek kutatásában és új diagnosztikai eljárások kidolgozásában.

Genetikai azonosság és a finom eltérések

Bár az ikrek egy megtermékenyített petesejtből fejlődnek ki, a DNS-ük nem azonos az utolsó bázispárig - állapították meg az Alabamai Egyetem, a Leiden Egyetem Egészségügyi Központ, a holland Vrije Egyetem, a svéd Uppsalai Egyetem és a Karolinska Intézet kutatói 19 ikerpár vizsgálata alapján. Az American Journal of Human Genetics-ben megjelenő közlemény vezető szerzői, Dr. Carl Bruder és Dr. Jan Dumanski szerint ezek az eltérések magyarázhatják, hogy miért nem lesz egy Parkinson-kóros iker testvére is beteg, és segítségükkel számos betegség genetikai háttere jobban megismerhetővé válik.

A génmásolat-szám variációk (CNV)

A genetikai különbségek tárháza nem merül ki az epigenetikában és a szomatikus mutációkban. Egy másik fontos tényező, amely hozzájárulhat az egypetéjű ikrek közötti eltérésekhez, a génmásolat-szám variáció (Copy Number Variation, CNV). Ahogy a neve is sugallja, a CNV-k olyan régiók a DNS-ben, ahol egy vagy több gén másolatainak száma eltér a normálistól. Az utódok általában egy kromoszómát kapnak az anyától, egyet az apától. Így a gének összessége, a genom két példányban van jelen. A gének építőkövei a DNS-molekulák és bizonyos hosszabb-rövidebb génszakaszokon ezek a DNS molekulák nem csak két, hanem akár három, vagy négy példányban is jelen lehetnek, ám olyan is előfordul, hogy a kettő helyett csak egy változatot találunk. Ezeket a számbeli eltéréseket másolatszám variációknak nevezzük.

Rendszerint semmilyen egészségügyi következményük nincs, előfordulhat azonban, hogy hozzájárulnak bizonyos betegségek kialakulásához, ezért vizsgálatuk még érdekes eredményeket hozhat. A vizsgált ikerpárok esetében ilyen másolat variációkat találtak, tehát DNS-ük nem egyezik meg teljes egészében. A CNV-knek széles skálán mozgó hatásai lehetnek, a teljesen semlegestől a súlyos betegségek okozásáig. Ugyanígy, bizonyos CNV-k növelhetik a betegségekre való hajlamot, például az autizmus spektrumzavarok, a skizofrénia, a szívbetegségek vagy a cukorbetegség kockázatát.

Szomatikus mutációk az embrionális fejlődésben

Amikor genetikáról beszélünk, általában a szülőktől örökölt DNS-re gondolunk. Azonban a genetikai anyagunk nem statikus. A sejtek osztódása során, ami folyamatosan zajlik a testünkben - a bőrtől a bélrendszerig - előfordulhatnak véletlenszerű hibák. Ezeket a hibákat nevezzük szomatikus mutációknak. Az egypetéjű ikrek esetében a szomatikus mutációk különösen érdekesek. Mivel egyetlen zigótából indulnak, kezdetben pontosan ugyanazzal a genetikai állománnyal rendelkeznek. Azonban már a korai embrionális fejlődés során, a sejtek osztódásakor felléphetnek olyan mutációk, amelyek az egyik ikerben megjelennek, a másikban viszont nem.

Egy 2021-es, a Nature Genetics folyóiratban publikált tanulmány, amely 387 egypetéjű ikerpárt vizsgált, döbbenetes eredményeket hozott. Az Izlandi Egyetem és a deCODe nevű cég genetikusai kimutatták, hogy az ikrek átlagosan 5,2 szomatikus mutációban különböztek egymástól, amelyek már az embrionális fejlődés korai szakaszában keletkeztek. Némelyik ikerpár esetében ez a szám elérte a 100-at is. A kutatásokban az egypetéjű ikrek közti különbségeket általában a környezet okozta eltérésnek vélték, mivel a genomjukat egyformának gondolták, feltételezték, az egypetéjűek egymás „klónjai” kellene hogy legyenek. Ezt a feltételezést hosszú ideje használják egyes betegségek örökletes voltának, a környezeti hatások arányának és hasonló tényezőknek a felmérésben. Most egy izlandi kutatóintézet, a deCODE, évtizedek óta genetikai vizsgálatokkal foglalkozó kutatói cáfolták meg e régi feltételezést. Ez a felfedezés alapjaiban változtatja meg az egypetéjű ikrek genetikájáról alkotott képünket. Nem csupán a környezet és az epigenetika formálja őket egyedivé, hanem a sejtek szintjén zajló, véletlenszerű genetikai változások is.

Az epigenetika szerepe: gének és környezet találkozása

Ha azt mondjuk, hogy az egypetéjű ikrek DNS-e azonos, az olyan, mintha azt állítanánk, hogy két azonos recept alapján sütött sütemény is teljesen egyforma lesz. Pedig a sütési hőmérséklet, az idő, a hozzávalók sorrendje mind befolyásolhatja a végeredményt. A genetikában ezt a „sütési folyamatot” nevezzük epigenetikának. Az epigenetika a génkifejeződés örökölhető változásait vizsgálja, amelyek nem járnak a DNS-szekvencia megváltozásával.

Az epigenetikai mechanizmusok közé tartozik például a DNS-metiláció. A DNS-metiláció során metilcsoportok kapcsolódnak a DNS-hez, ami általában elnyomja a génkifejeződést. Az epigenetika az a híd, amely összeköti a géneket és a környezetet. Bár az egypetéjű ikrek ugyanazzal a genetikai „könyvtárral” születnek, az, hogy mely „könyveket” olvassák el, és melyeket hagyják érintetlenül, nagymértékben függ a külvilágtól. Már az anyaméhben elkezdődnek az apró különbségek. A születés után a környezeti hatások sokasága tovább mélyíti az epigenetikai eltéréseket. Az étkezés, a fizikai aktivitás, a stressz szintje, a toxinoknak való kitettség, sőt még a társadalmi interakciók is mind nyomot hagynak az epigenomunkon.

Az ikerkutatások számos lenyűgöző példát tártak fel. Egy spanyol kutatócsoport például kimutatta, hogy az idősebb egypetéjű ikrek között sokkal nagyobbak az epigenetikai különbségek, mint a fiatalabbak között. Ez arra utal, hogy az epigenomunk nem statikus, hanem folyamatosan változik és alkalmazkodik az életünk során felhalmozott tapasztalatokhoz. Nancy Segal, a Kaliforniai Állami Egyetem pszichológusa, a vizsgálatban részt vevő szakértő szerint a kutatás „arra fogja kényszeríteni a tudósokat, hogy finomítsák a genetikai és a környezet hatásáról kialakult gondolkodást”.

Mitochondriális DNS (mtDNS) és a betegségek

A sejtmagban található kromoszómákon kívül van egy másik, kisebb, de rendkívül fontos genetikai anyag is a sejtjeinkben: a mitochondriális DNS (mtDNS). Az mtDNS öröklődése különleges: kizárólag anyai ágon történik. Bár az elv azonos mtDNS-t feltételez, a valóságban apró eltérések még itt is előfordulhatnak, például az embrionális fejlődés során keletkező mutációk vagy a sejtek osztódásakor véletlenszerűen eloszló variánsok miatt. Az mtDNS mutációk és eltérések számos betegséggel hozhatók összefüggésbe, különösen azokkal, amelyek az energiaellátással kapcsolatosak.

A mikrobiom hatása

Bár a mikrobiom - az emberi testben és testén élő mikroorganizmusok összessége - nem közvetlenül genetikai anyag, mégis elengedhetetlenül fontos a génexpresszió és az egészség szempontjából. Az egypetéjű ikrek esetében a mikrobiom különösen érdekes. Bár genetikailag azonosak, és gyakran hasonló környezetben nőnek fel, a mikrobiomjukban mégis jelentős különbségeket mutathatnak. Ezek a metabolitok közvetetten hatással lehetnek a génexpresszióra, azaz arra, hogy mely gének kapcsolódnak be vagy ki. Ezért, ha az egypetéjű ikrek mikrobiomja eltérő, az befolyásolhatja a génexpressziójukat, és hozzájárulhat ahhoz, hogy az egyik ikerben kialakuljon egy betegség, míg a másikban nem.

Az öröklés és a környezet szerepe a személyiségben

Milyen előre megjósolható változásokon megy keresztül az ember élete során, és ezekben a változásokban milyen szerepe van a genetikai örökségének és a környezetének? Ezek a legégetőbb kérdések, amik a fejlődéspszichológusokat foglalkoztatják. Ezt az, amit az angol nyelvben nature or nurture problémának hívnak: a nature (természet) az öröklődésre, a génekre utal, míg a nurture (nevelés) a környezeti hatásokra. Régebben az öröklés-környezet problémára vagy-vagy kérdésként tekintettek, manapság azonban már jóval többet tudunk erről az összetett témáról: a szakemberek úgy gondolják, hogy a genetikai örökségünk és a ránk ható környezet egyaránt szerepet játszik az emberi viselkedés szinte minden aspektusának alakulásában.

Dióhéjban azt, hogy bizonyos hajlamokkal, fogékonyságokkal születünk (természet), melyek megfelelő körülmények között (környezet) képesek teljesen kibontakozni. Ha jók vagyunk például a matematikában vagy a zenében, az a genetikai potenciálunk és a tapasztalataink együttes eredményének tekinthető. Az „örökségünk” alapozza meg a képességeinket, de a tanulás, a tapasztalat határozza meg, mi valósul meg ebből a potenciálból. Más szóval: a gének hajlamosítanak, a környezet kibontakoztat. Az ikerkutatás éppen ezért vált a genetika és az orvostudomány egyik legfontosabb területévé. Az egypetéjű ikrek természetes kísérleti alanyokként szolgálnak, lehetővé téve a kutatók számára, hogy elválasszák a genetikai hajlamok és a környezeti tényezők hatásait. Ha két genetikailag szinte azonos egyén között különbségeket találunk, az arra utal, hogy valami más - nem az alapvető DNS-szekvencia - játszik szerepet.

Hasonló gondolatok, érzések és viselkedés

Az egypetéjű ikrek nem csak külsőleg hasonlítanak egymásra, egészségi állapotuk, betegségeik, képességeik hasonlók, intelligenciájuk szintje, az, hogy egy adott helyzetben milyen érzelmeket mutatnak, mennyire agresszívek, vagy épp béketűrők, sőt még az is hasonló, hogy milyen gyorsan kötnek barátságot, mennyire nyíltak, vagy zárkózottak. Tanulási képességeik, memóriájuk is nagyon hasonló. Egy szomorú film közben a mai napig is ugyanabban a pillanatban kezdenek el sírni. Azt is elmesélték, ha az egyikük boldogtalan, a másik is az, ha örül, a másik tökéletesen boldog.

Külön nevelt ikrek tanulságai

Csecsemőkorukban szétválasztott, majd felnőttként ismét összekerült ikerpár - a pszichológus Thomas Bouchard számos ilyen történetet gyűjtött össze a Minnesotai Egyetemen végzett híres ikerkutatásaihoz. A kutatás során olyan egypetéjű ikreket kerestek, akiket különböző családokban neveltek fel, hogy külön-külön mérhessék a genetikai és környezeti hatásokat. Az ikreknek számos vizsgálaton kellett részt venniük, beleértve a személyiségteszteket, az intelligenciamérést és az érdeklődési körökre vonatkozó kérdőíveket. Az eredmények azt mutatták, hogy az egypetéjű ikrek a legtöbb vizsgált területen nagyon hasonlóak voltak, még akkor is, ha különböző környezetekben nevelkedtek. Ez a kutatás erősítette a genetikai tényezők szerepét.

• A Jim ikrek: Az egypetéjű ikreket alig néhány hetes korukban választották szét: más szülők fogadták örökbe Jim Springert és Jim Lewist. Az életük, mondhatni, párhuzamos vágányon haladt, de 39 éves korukig nem találkoztak egymással. Mindketten kétszer nősültek, az első feleségeik neve egyaránt Linda volt, míg a második feleségek neve Betty. A hobbijuk az asztalosság és a fafaragás volt. Lewis miniatűr piknikasztalokat készített, Springer aprócska hintaszékeket.
• Oskar Stöhr és Jack Yufe: Ezt a figyelemre méltó páros tagjait szintén a születésük után választották szét, és annyira különböző irányt vett az életük, hogy azt tervezni sem lehetett volna eltérőbbre: Stöhr a nagyanyja nevelte fel Csehszlovákiában, és a második világháború alatt a nácik által üzemeltetett iskolába járt, Yufe eközben Trinidadon élt, ahol biológiai apja zsidóként nevelte. Oskar boldog házasságban és aktív közösségi életet élt, és imádott síelni. Jack elvált, üzletember volt, saját bevallása szerint munkamániás.

Dr. Métneki Júlia és Eszter esete

Dr. Métneki Júlia biológus dr. Czeizel Endre mellett végzett ikerkutatásokat a 70-es, 80-as és 90-es években. Dr. Métneki Júlia maga is iker. - Kisgyerekkorunkról kevés éles képi emlékem van - mesélte egy interjúban dr. Tárnoki Dávidnak Júlia -, de ezekben a történésekben sohasem önállóan látom magamat, hanem mindig a testvéremmel együtt, ami nem is csoda, mert szinte minden percünket közösen töltöttük. Mindig többes számban beszéltünk magunkról, akkor is, ha a másik éppen nem volt jelen. Az ikertestvéremmel, Eszterrel egy osztályba jártunk, sokszor egy padban ültünk, közös barátaink voltak. Bár szorongó kislányok voltunk, egymás állandó jelenléte óriási biztonságot, megnyugtatást jelentett számunkra. Ami nagyon jellemző volt a gyerekkorunkra, hogy annyira átéltük egymás történéseit, mintha velünk esett volna meg a dolog. Így például, ha az iskolában a testvéremet szólították felelésre, szinte jobban izgultam a sikeréért, mint ő. Annyira beleéltem magam a helyzetébe, hogy magamban szinte együtt feleltem vele. Ha rossz jegyet kapott, én is elkeseredtem, ha valamiért sírt, nekem is könnybe lábadt a szemem. Azonosak voltak a gondolataink, az érdeklődésünk, szinte szavak nélkül megértettük egymást. Elég volt egy tekintetváltás, egy mozdulat, tudtuk, hogy a másik mit akar.

Eszternek tízéves korában leégették a szemölcseit a kézfejéről, de míg ő a rendelőben valóságos hősként, némán tűrte a fájdalmakat, addig én - átérezve a szenvedését - a folyosón üvöltöttem a rémülettől. Testvéremmel a szoros kapcsolat természetes volt számunkra egészen az érettségiig, és kitűnően éreztük magunkat ebben a szimbiózisban. Elsősorban az ikerség előnyeit élveztük, és kevésbé vettük észre a hátrányait, ami elsősorban a környezet állandó összehasonlításából adódott. Például egy krakkói konferencia után Eszter madártejjel várta Júliát, anélkül, hogy előre megbeszélték volna.

Személyes interjúk és a valóság

Egy ikrekkel készült interjúsorozat rávilágított, hogy az egypetéjű ikrek szeretnek hasonlítani egymásra, de már egyetemista korukra, ahol nagyrészt külön vannak egész nap, már nem törekednek annyira arra, hogy egyforma ruhákba járjanak vagy mindenáron hasonlóak legyenek, de korábban, amíg egy iskolába jártak, fontosabb volt ez számukra. A hobbi/szabadidős tevékenységre is általában különböző válaszokat adtak, de ezeket a különbségeket meg is fogalmazták a személyiségükre vonatkozó kérdésre. Szinte mindenki azt válaszolta, hogy az egyik nyitottabb vagy dominánsabb, mint a másik. Ami számomra az egyik meglepetés volt, hogy senki sem válaszolta azt, hogy megérzi, ha történik valami a másikkal (vagy legalábbis nem jobban, mint két barát között), pedig rengeteg helyen lehet ilyesmiről olvasni. Minkét csoportról elmondható, hogy nagyobbrészt önállónak érzik magukat a másik nélkül is.

Összességében elmondható, hogy az ikrek jobban különböznek, mint gondolnánk. Még az egypetéjű ikrek is, bár náluk egyértelműen szorosabb az egymáshoz kötődés, mégis két, akár különböző személyiségű ember lehet belőlük szinte ugyanolyan testben. Az egypetéjű ikrek közötti apró, de fontos genetikai különbségek megértése nem csupán tudományos érdekesség, hanem mélyreható következményekkel jár az orvostudomány és az emberi egyediség megértése szempontjából.

Az ikerkutatások jelentősége a betegségek megértésében

Az egypetéjű ikrekkel rengeteg vizsgálatot végeztek és végeznek ma is. A legújabb kutatások szerint nem teljesen egyformák még az egypetéjű ikrek sem. Eddig ugyanis környezeti tényezőknek tulajdonították, ha például csak az egyik testvér lett Parkinson-kóros, mostantól azonban vizsgálhatják a háttérben álló genetikai eltérést is. Ezek a kutatások lehetővé teszik azoknak a genetikai és környezeti hatásoknak az összehasonlítását, amelyek kialakítják az egyéni tulajdonságokat, viselkedést, vagy hozzájárulnak betegségek megjelenéséhez. Különösen a betegségek genetikai eredetének feltérképezéséhez vizsgálnak gyakran erre vállalkozó egypetéjű ikreket.

Természetesen a genetikai tényezők mellett a környezeti hatások is befolyásolják ezeknek a betegségeknek a kialakulását. Nagyon fontos tudni, hogy a genetikai hajlam nem jelenti azt, hogy a betegség mindenképpen megjelenik. Ha tudjuk, hogy az egypetéjű ikrek, akik genetikailag szinte azonosak, mégis eltérő betegséglefolyást mutathatnak, akkor a betegségek megelőzésére és kezelésére vonatkozó stratégiákat is finomítani kell. Nem elegendő csupán a DNS-szekvenciát vizsgálni; figyelembe kell vennünk az epigenetikai profilt, a szomatikus mutációk jelenlétét, a CNV-ket és a mikrobiom összetételét is.

Feltárt genetikai hátterek

Tény azonban, hogy az ikerkutatások sok betegség genetikai hátterét feltárták. Például az epigenetikai eltéréseknek komoly egészségügyi következményei lehetnek. Számos krónikus betegség, mint például a rák, az autoimmun betegségek (pl. lupusz, sclerosis multiplex), a cukorbetegség és bizonyos neurológiai rendellenességek (pl. Alzheimer-kór) esetében is megfigyelhető, hogy az egyik egypetéjű iker megbetegszik, míg a másik nem. Ezekben az esetekben az epigenetikai faktorok gyakran kulcsszerepet játszanak. Nem a gén maga a hibás, hanem annak szabályozása, azaz az, hogy mikor és milyen mértékben fejeződik ki.

• Rák: A mellrák és a vastagbélrák esetében is ismertek genetikai hajlamot mutató szindrómák. Hasonló családi halmozódásra mutat a melanoma, vagyis a bőrrák. De éppen így igaz mindez a sporadikus daganatos betegségekre is, melyeknek többségére csupán kevesebb mint 45 százalékban jellemző a genetikai meghatározottság. Nagyon fontos felhívni erre az emberek figyelmét, mert sokan még ma is úgy gondolják, hogy bármiként élnek is, a szüleik, nagyszüleik betegségeit örökölni fogják. Márpedig ez nincsen így.
• Cukorbetegség: Az ikrekkel végzett kutatások hozzájárultak annak megállapításához, hogy az 1-es típusú cukorbetegség rendszerint, a 2-es típusú ritkábban függ genetikai tényezőktől. (Az 1-es típusú cukorbetegség általában autoimmun eredetű.) A 2-es típusú cukorbetegség inkább a környezeti tényezők és az életmódbeli szokások, mint a túlsúly, a kevés mozgás, a helytelen táplálkozás kombinációjának eredménye, bár genetikai tényezők is szerepet játszanak kialakulásában.
• Szívbetegségek: Az egypetéjű ikrekkel történt tanulmányok azt is mutatják, hogy genetikai tényezők hozzájárulnak a szívbetegségek kialakulásához. Bizonyos gének is szerepet játszanak a magas vérnyomás, a szívritmuszavarok, a szívizom betegségei és az érelmeszesedés kialakulásában. Dr. Tárnoki Ádám Domonkos és dr. Tárnoki Dávid László radiológusok többek között arra keresik a választ, hogy a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásáért mennyiben felelős a genetika, és milyen mértékben a környezet s az életmód. Eddigi kutatásaikból az látszik, hogy az érelmeszesedés kialakulása szempontjából alapvető fontosságú annak megelőző állapota, az érrugalmatlanság kialakulása. S ez vizsgálataik szerint 45 százalékban öröklött, de 55 százalékban az életmód által befolyásolt faktor.
• Mentális betegségek: Arra is ikerkutatásokból jöttek rá a tudósok, hogy a mentális betegségek között is lehet genetikai tényezőket is találni. Például a skizofrénia kialakulásában: az egypetéjű ikrek között gyakori, hogy mindkét testvér skizofréniában szenved. Ehhez hasonlóan az egypetéjű ikrek között a bipoláris zavar kockázata is nagyobb. Miként az autizmus spektrumzavar kialakulásában is szerepet játszik a genetika. És az egypetéjű ikrek között a depresszió és szorongás kialakulásának kockázata is magasabb.

Magyar ikerkutatások: a Tárnoki ikrek

Többek között ezt is vizsgálják a talán a leghíresebb magyar egypetéjű ikrek és ikerkutatók, dr. Tárnoki Ádám Domonkos és dr. Tárnoki Dávid László radiológusok. Ők alapították meg az első, egész országra kiterjedő, úgynevezett populációalapú magyar ikerregisztert, melyre alapvetően a jövőbeli ikerkutatások miatt lesz szükség, de olyan fontos kérdések megválaszolásának is kiindulópontja lehet, mint az, hogy a ritka krónikus betegségek kialakulásában milyen mértékű lehet a genetikai és epigenetikai háttér szerepe.

A Tárnoki ikrek a Semmelweis Egyetem elvégzése során ösztöndíjaknak köszönhetően sebészetet Lublinban, belgyógyászatot és szülészetet Buffalóban, gyermekgyógyászatot Brazíliában tanultak. Jelenleg az Országos Onkológiai Intézet osztályvezető főorvosai és a Semmelweis Egyetem Orvosi Képalkotó Klinika docensei. Előadásaik, kutatási listájuk meglehetősen hosszú. Azt mondják, ez azért van így, mert ők egész életükben mindent közösen csináltak, ezért hatékonyak. Minden feladatot feleannyi idő alatt elvégzünk, mint más, hiszen megosztjuk a munkát, s még magyaráznunk sem kell, hiszen tudjuk, hogy nagyjából ugyanazt gondoljuk. Miközben genetikai állományuk csaknem 100 százalékban azonos, mégsem egyformák teljesen. Vajon miért?

Az ikrek fogantatása és típusai

A gyerekek fogantatását általában viszonylag egyszerű dolognak képzeljük, de előfordulhatnak ennél jóval komplikáltabb forgatókönyvek is. Az ikreknek két típusa létezik: egypetéjű és kétpetéjű ikrek. Az ikrek nagy része, körülbelül kétharmada kétpetéjű. Előfordulási gyakoriságuk 7-11 1000 szülésre.

Kétpetéjű ikrek

Kétpetéjű ikrek úgy jöhetnek létre, hogy két petesejt egyszerre érik meg és hagyja el a petefészket (ovuláció), és ezt a két különböző petesejtet két különböző spermium termékenyíti meg. Ebből láthatjuk, hogy genetikai állományuk teljesen különböző, ezért nem hasonlítanak jobban egymásra, mint más testvéreikre. Születési dátumuk megegyezik, de genetikai szempontból olyanok, mint két átlagos testvér. Lehetnek azonos vagy különböző neműek. A terhesség során külön ágyazódnak be a méh falába, saját placentájuk és magzatburkaik vannak.

Kétpetéjű ikrek azonban úgy is foganhatnak, hogy a két különböző hímivarsejt két különböző alkalommal termékenyíti meg a maga petesejtjét. Ezt szép magyar szóval szuperfekundációnak hívják. Ennek egyik fajtája, amikor ugyanaz a férfi szolgáltatja a különböző hímivarsejteket, csak épp különböző együttlétek során. A másik eset, a heteropaternális szuperfekundáció: amikor két különböző férfi hímivarsejtje ugyanabban a menstruációs ciklusban megtermékenyíti ugyanannak a nőnek egy-egy petesejtjét, és ebből születnek kétpetéjű ikrek - gyakorlatilag ikerféltestvérek. Ez azonban elég ritka.

Egypetéjű ikrek

Az egypetéjű ikrek egyetlen megtermékenyített petesejtből alakulnak ki. A fejlődés kezdetén még semmi nem utal arra, hogy ikrek lesznek. Aztán a fejlődés kezdeti szakaszainak egyikénél hasadás történik és külön fejlődnek tovább. Az egypetéjű ikreknek azonos a vércsoportjuk, az ujjlenyomatuk, nemük és külső megjelenésük (szem- és hajszín), bár még az ujjlenyomatuk is eltérő lehet az egypetéjű ikreknek. Az ujjlenyomatok kialakulását a genetika alapvetően meghatározza, de a méhen belüli környezeti tényezők, mint például a magzatvíz áramlása, az ujjak nyomása a méh falához, vagy a növekedés sebessége, mind befolyásolják a mintázat végső formáját.

A genetikai egyezésről a különböző ikertípusok esetében az alábbi táblázat ad áttekintést:

Ritka terhességi forgatókönyvek

• Bár az egypetéjű ikrek genetikailag alapesetben teljesen azonosak, extrém ritka esetben előfordulhat, hogy különböző neműek lesznek. Ennek az oka mindig valamilyen kromoszóma-rendellenesség, és gyakran kétpetéjűnek nézik miatta az érintett ikreket.
• Még ennél is ritkábban előfordulhat, hogy egypetéjű ikreknél nagyobb genetikai eltérés alakul ki, mert ugyanazt a petesejtet egyszerre két hímivarsejt termékenyíti meg. Ilyen esetből 2019-ig mindössze kettőt jelentettek. A másodikat vizsgáló tanulmány arra jutott, hogy az ikreknek az anyai génjeik 100 százalékban megegyeztek, de az apai génjeiknek csak a 78 százalékuk volt közös.
• A fejlődés későbbi időszakában történő részleges kettéválás miatt összenőtt (sziámi) ikrek születnek. Összenövésük természetétől és mértékétől függően 3 csoportba soroljuk: thoracopagus (mellkas tájék összenövése), pygopagus (törzs hátsó részének összenövése), craniopagus (fej összenövése). A gének hibás expressziója eredményezi az összenőtt ikreket.

Ikerterhességi statisztikák és tények

Az ikerterhességeknél sajnos jelentős gyakorisággal fordul elő a halva születés, az újszülött halálozás, valamint a koraszülésre való hajlam. Az ikrek születéskor általában kicsik. A kis súly és a koraszülések nagy száma az oka annak, hogy az iker újszülöttek 12-20%-a meghal. Az ikerterhességek gyakorisága nagyobb, mint az ikrek születésének gyakorisága, mert sokszor még a születés előtt meghal egy baba.

Néhány tanulmány szerint az egypetéjű ikrek átlagosan tovább élnek, mint mások. Egy 2016-ban publikált tanulmány, amely a svéd nemzeti ikrek adatait használta, arra a következtetésre jutott, hogy az egypetéjű férfi ikrek átlagosan 0,6 évvel, míg a női egypetéjű ikrek átlagosan 1,4 évvel tovább éltek, mint a kétpetéjűek. Más tanulmányok azonban nem találtak ilyen jelentős összefüggést. Természetesen azt, hogy meddig élünk, számos tényező befolyásolja, nem csak a genetika, de az életmód, a környezeti tényezők, a táplálkozás és mások. Az egypetéjűség önmagában nem döntő tényező.

Az iker lányoknak kétszer nagyobb esélyük van arra, hogy ikerbabákat szüljenek. A magas nők nagyobb eséllyel lesznek ikrekkel terhesek, mert több a növekedésért felelős IGF fehérje a szervezetükben. Ez a fehérje növeli a peteérést előidéző hormonok működését, így nagyobb eséllyel érik egyszerre két petesejt.

Híres ikrek a történelemben és a kultúrában

• Bibliai ikrek: A világon talán a leghíresebb ikerpár a bibliai Jákob és Ézsau, akik már a méhen belül is torzsalkodtak egymással. Nem voltak egyformák. Az idősebb Ézsau vörös hajú, vadászatot kedvelő, gonosz ember volt, a fiatalabb Jákob sima bőrű, szelídebb, otthonülő.
• Római mitológia: A római mitológia leghíresebb ikerpárja Romulus és Remus, Mars isten és Rhea Silvia hercegnő gyermekei. A két fivér egy várost akart alapítani, de nem tudtak megegyezni, melyikük adja a nevét, és hol legyen a város. A vita vad verekedéssé fajult, melynek során Romulus megölte Remust. Romulus nevéhez fűződik Róma megalapítása.
• Sziámi ikrek: A leghíresebb sziámi ikerpár Chang és Eng volt, akik a hasuknál voltak összenőve.

tags: #egypeteju #ikrek #hasonlosagai #gondolkodasban