A petefészek működése és a teherbeesés lehetőségei

A petefészek a női reproduktív rendszer kulcsfontosságú szerve, amely a petesejteket termeli és érleli, valamint hormonokat bocsát ki. A petefészek fejlődésben lévő tüszőket tartalmaz, melyekben a petesejtek helyezkednek el. Bár a születéskor több százezer tüsző áll rendelkezésre, havonta csupán egy érik meg. A ciklus közepén bekövetkező tüszőrepedés során az érett petesejt kiszabadul a petefészekből, elhagyja azt, és megkezdi vándorlását a petevezetéken keresztül a méh irányába.

A megtermékenyüléshez elegendő egyetlen spermium és petesejt találkozása. A közösülés után a legerősebb és leggyorsabb ondósejtek a hüvelyből a méhszájon át, majd a méhen és a petevezetéken keresztül igyekeznek elérni az érett petesejtet. A megtermékenyült petesejt osztódni kezd, és megindul a korai fejlődési folyamat.

A termékenységet befolyásoló tényezők

A teherbeesés esélye számos tényezőtől függ, többek között az életkortól, az életmódtól és az esetlegesen fennálló egészségügyi problémáktól. A termékenység csúcsa általában 18 és 25 éves kor között van, ekkor a petesejtek minősége a legkedvezőbb. Statisztikák szerint a 21 éves nők petesejtjeinek 90%-a kromoszómálisan normális és egészséges, ami jelentősen növeli a fogantatás esélyét.

25 és 30 éves kor között a teherbeesés esélye körülbelül 25% menstruációs ciklusonként, átlagosan 4 próbálkozás szükséges a fogantatáshoz. A 30-as éveket átlépve a fogantatás esélye csökken, és a vetélés kockázata enyhén növekszik. A 35 éves kor fordulópontot jelent, ekkor a petesejtek minősége romlani kezd, a teherbeesés esélye 10-15%-ra csökken. Negyven éves kor felett a petesejtek 90%-a már kromoszóma-rendellenességekkel küzdhet, ami drasztikusan csökkenti a fogantatás lehetőségét.

Az életmódnak is jelentős szerepe van a termékenységben. A kiegyensúlyozott, változatos étrend, a rendszeres testmozgás, a dohányzásról és alkoholfogyasztásról való leszokás, valamint a stressz csökkentése mind pozitívan befolyásolják a fogantatás esélyét. A pár mindkét tagjának tudatos hozzáállása elengedhetetlen.

A petefészek elégtelensége és a meddőség

A petefészek elégtelenségének egyik formája a korai petefészek elégtelenség (POF), amikor a petefészkek működése 40 éves kor előtt csökken vagy teljesen leáll. Ez a menzesz elmaradásával, rendszertelen ciklusokkal, illetve hormonális eltérésekkel járhat. A WHO ajánlása szerint POF gyanúja esetén legalább négy hónapja fennálló ciklusváltozások és emelkedett FSH szint (legalább két alkalommal, legalább egy hónap különbséggel mérve) szükséges a diagnózishoz. A korai petefészek elégtelenség a nők körülbelül 1%-át érinti, és számos tényező okozhatja.

Az Anti-müller hormon (AMH) szintjének mérése segíthet a petefészek korai tüszőinek számának előrejelzésében. Az AMH értéke ciklustól függetlenül állandó, és az életkorhoz képest alacsony szintje a termékenység drasztikus csökkenésével hozható összefüggésbe. A meddőségi szakértő szerint mindig az a legfontosabb kérdés, hogy van-e ovuláció és érik-e jó minőségű petesejt az adott ciklusban, hiszen csupán egyetlen petesejt is elegendő lehet a sikeres fogantatáshoz.

Amennyiben nincs ovuláció, saját petesejt által nem jöhet létre terhesség. Ilyenkor a petesejt donációs program lehet egy alternatíva, melynek során egy másik nő megtermékenyített petesejtjét ültetik be. A donor petesejtek beszerzése szigorú szabályozások miatt nem mindig egyszerű, leginkább pár egyenesági nőrokonoktól vagy petesejt bankból lehetséges.

Petefészekciszták

A petefészekciszták viszonylag gyakoriak, és legtöbbjük jóindulatú. A ciszta folyadékot tartalmazó, hártyával vagy fallal körülvett képlet. A ciszták lehetnek tünetmentesek, vagy utalhatnak rájuk a havi vérzés rendellenességei, alhasi fájdalom. A diagnózis felállításában az ultrahangos vizsgálat nyújt segítséget.

A leggyakoribb típusok közé tartoznak a folliculáris ciszták, amelyek akkor alakulnak ki, ha a tüsző nem reped meg ovulációkor. A sárgatest ciszták a már megrepedt tüszőből visszamaradt sárgatestben szaporodó folyadék miatt jönnek létre. Az endometriózis talaján kialakuló ciszták a méh nyálkahártyájának sejtjeiből alakulnak ki, és jellegzetes "csokoládé" tartalmuk lehet. A dermoid ciszták az embrionális fejlődés során visszamaradt sejtekből alakulnak ki, és különféle szöveteket (zsír, szőr, fog) tartalmazhatnak.

A ciszták kezelése a jó- és rosszindulatú elváltozásoktól függ. A rosszindulatú daganatok azonnali sebészeti beavatkozást igényelnek. A jóindulatú ciszták egy része magától felszívódik, míg mások műtéti eltávolítást vagy leszívást igényelhetnek.

A lombikbébi program és a meddőségi kezelések

A lombikbébi program (IVF) egy mesterséges megtermékenyítési eljárás, amely során a petesejteket testen kívül termékenyítik meg, majd a megtermékenyített embriókat visszaültetik a méhbe. Ez a lehetőség azoknak a pároknak kínál esélyt a gyermekvállalásra, akiknél a természetes fogantatás nem lehetséges. A lombikbébi program sikerességi rátája az életkortól, genetikától és az esetleges betegségektől függ, de megfelelő életmódbeli változtatásokkal és orvosi kezelésekkel jelentősen növelhetők az esélyek.

A termékenységi problémákkal szembesülő pároknak javasolt meddőségi szakembert felkeresni. A kivizsgálás általában hormonvizsgálatokkal és ultrahanggal kezdődik. Amennyiben a rendszeres próbálkozás egy év alatt sem vezet eredményre, vagy a nő 35 év feletti, javasolt szakemberhez fordulni.

A petevezeték "lekötése" egy másik módszer a hosszú távú terméketlenség elérésére, amely sebészi beavatkozást igényel. Az Essure nevű eszköz alkalmazása azonban egy kevésbé invazív eljárás, amely a méhen és a hüvelyen keresztül helyezhető be a petevezetékbe, és hegszövet képződése útján zárja el azt.

A nőgyógyászati és andrológiai vizsgálatok fényt deríthetnek az esetleges meddőségi problémákra. Már a gyermektervezés szakaszában is tanácsos elvégeztetni a szükséges vizsgálatokat, hogy időben felismerhessék és kezelhessék a lehetséges akadályokat.

tags: #egy #petefeszekkel #teherbeeses