A csecsemő egyensúlyi helyzetének fejlődése

Az idegrendszer és az izomrendszer harmonikus együttműködése elengedhetetlen a csecsemő optimális fejlődéséhez. A csecsemő kezdetben mozgás útján fejleszti idegrendszerét, az egyszerű mozdulatokból alakulnak ki az egyre komplexebb mozgásformák, melyek mindig beépülnek az előzőbe. A fejlődésben lévő agyban az idegsejtek közötti kapcsolatok stabilizálódása révén pályák, majd hálózatok jönnek létre. A pályák és a hálózatok kialakulása hosszú hónapokat, éveket vesz igénybe. Jól példázza ezt az agy tömegének változása is. Az újszülött idegrendszere még éretlen, ekkor az agy súlya kb. 350 g, amely egy éves korra eléri a 700 grammot. Eközben több milliárd idegsejt keletkezik, és több milliárd idegi kapcsolat jön létre, mely egyértelműen bizonyítja a csecsemőkor fontosságát!

A csecsemő izmainak fejlődéséhez egészséges idegrendszer, feszülésektől és zsugorodásoktól mentes izmok, inak, valamint megfelelő mozgás szükséges. A rendszeres tornáztatás hatására az izmok megerősödnek, a mozgások koordinálttá válnak.

A mozgásfejlődés fontossága és a rizikófaktorok

Az agyi oxigénhiány az idegrendszer komplex érését, de leggyakrabban a problémamentes mozgásfejlődést veszélyezteti. A mozgás lemaradás ebben az esetben az élet minőségét jelentősen befolyásolja, mert bár a hibákkal terhelt idegrendszer is fejlődik, de kóros irányba. A mozgást az idegrendszer és az izomzat tökéletes összhangja hozza létre.

Fontosnak tartom a következő csoportok áttekintését, hiszen ők megkülönböztetett figyelmet igényelnek a fejlődésük során. A rizikófaktorok okozhatnak enyhe, közepes és súlyos agyi oxigénhiányt is. A fenti rizikófaktorok fennállása esetén ajánlott a kisbabájának mielőbbi és rendszeres mozgatása a Babamozgató segítségével.

Optimális esetben, a védőnő felkészíti a szülőt, ha a várandósság vagy a szülés alatt, esetleg a születés után, komplikációk léptek fel, hogy az újszülöttnek fejlesztő szakemberre lesz szüksége. A szülőket, így talán nem éri sokkhatásként, ha szükségessé válik egyik vagy másik mozgásfejlesztő módszer bevonása az életükbe.

Tartási rendellenességek és az izomtónus

Tartási rendellenesség esetén ferdetartás alakulhat ki a csecsemő valamely testrészén. Ilyenkor a csecsemő idegrendszere jól működik, de az aszimmetrikusan feszülő izomzatot az idegrendszer nem képes helyesen működtetni. Ebben az esetben árnyaltabbak, szolidabbak lesznek a tünetek, mint az agyi oxigénhiány esetén, de szintén mozgásfejlesztésre lesz szüksége a csecsemőnek, mert ekkor is veszélyeztetett az idegrendszer tökéletes érése, fejlődése.

Az ilyen problémával küzdő csecsemők ellátása még hiányos, sokszor hamis biztatást kapnak a szülők „majd kinövi, mert csak rosszul feküdt odabent”. A Babamozgató segítségével TEGYEN kisbabája fejlődéséért! A Babamozgató a bizonytalan szülőknek segít a problémák korai felismeréséhez.

Az izomtónusnak nevezzük az izmok nyugalmi összehúzódását. Az izomtónus biztosítja a gravitációval szemben és mozgás közben az egyensúlyi helyzetet, valamint a kívánt mozgásokhoz stabil alaphelyzetet teremt. Egy izmon belül csak kisszámú izomrost húzódik össze egyidejűleg, a kifáradás elkerülése érdekében időről-időre más és más rostok tartják fenn az izmok tónusát. Az izomtónus a gyakorlatban az izom ellenállását jelenti passzív nyújtásra, mozgatásra. Az izomtónus lehet normál, csökkent vagy fokozott. Az enyhe izomtónus eltérés lehet alkati, mely gyakran családi öröklést mutat. A jelentős izomtónus eltérés hátterében betegség állhat, ilyenkor a szakemberhez fordulás nélkülözhetetlen! Az oxigénhiány az agy izomtónus szabályozásáért felelős területét érinti leggyakrabban.

A testtartás fejlődése és a primitív reflexek

A mozgásfejlődés során változik a gerinc alakja, végleges formáját 10 éves korra veszi fel, és csak a növekedés befejeződése után, 14-18 éves korra stabilizálódik. A testtartásunk dinamikus, egy mozgásban lévő egyensúlyi állapot, melyet az izmok állandó munkája tart fenn, még ülő helyzetben is állandóan újra és újra stabilizáljuk a testünket.

A testtartásért felelős izmoknak egyensúlyban kell lenni, mert az ízületek így kerülnek optimális középhelyzetbe. Ha a testtartásért felelős izmok egyensúlya felbomlik, az ízületek terhelése egyenetlenné válik, ami hanyagtartás kialakulásához vezet. A tartáshibák megelőzését már csecsemőkorban el kell kezdeni! Először is megfelelő teret kell biztosítani a mozgásfejlődéshez. A normál testtartás kialakításában a hason fektetés és a kúszás, mászás döntő jelentőségű!

A magzat már az anyaméhben is élénken mozog. A csecsemőkori reflexek elengedhetetlenek születéskor, valamint az újszülött életben maradásának is feltételei. Az újszülött reflexmozgásokkal születik, melyek az idegrendszer érésével és az izmok fejlődésével fokozatosan a fejlettebb agyterületek gátlása alá kerülnek. Az időn túl fennmaradó csecsemőkori reflexek számos problémát okoznak a mozgáskoordináció, a viselkedés terén és a tanulási képességet is negatívan befolyásolják.

A legfontosabb primitív reflexek és hatásuk

• Visszahúzódó reflex: ha a magzat méhen belül veszélyt érez, erre a veszélyre összehúzódik, megmerevedik, próbál mozdulatlan lenni. Már méhen belül gátlás alá kerül.
• Moro-reflex: váratlan eseményre pl. hirtelen zajra vagy hangra, vagy ha a baba elveszíti fejének alátámasztását, akkor megriad, karjait széttárja majd egy gyors átkaroló mozdulat aktiválódik. A Moro-reflex 2-4 hónapos korban gátlás alá kerül, utána lassan felváltja egy tudatos megijedési reakció. Az időn túl is fennmaradó Moro-reflex nem hagy időt, hogy az agy tudatosan elemezze a váratlan helyzetet.
• Markoló vagy kézfogó reflex: a tenyérre enyhe nyomást vagy simítást kifejtve, az ujjak a hüvelykujj kivételével összezárnak, ez már megjelenik méhen belül. A markoló reflex a születés utáni 4-6 hónapos korra folyamatosan alakul át tudatos fogás-elengedéssé, majd 8-9 hónapos kor körül csippentő fogássá fejlődik. A fennmaradó markoló reflex a kéz ügyetlenségével, rossz ceruzafogással jár, gátolja a manipuláció fejlődését.
• Talpi fogó reflex: a talp ujjak alatti területére gyakorolt enyhe nyomás hatására valamennyi lábujj bekarmol. Néhány hetes kortól 12 hónapos korig kiváltható, segítségével álló helyzetben a lábujjak kapaszkodnak a talajon. Ha a felállás és a járás után is fennmarad, akkor gátolja a megfelelő egyensúlyi reakciók kialakulását, valamint a szökdelés elmaradásáért is felelős.
• Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex: hat hónapos korig váltható ki. Ha a hátán fekvő csecsemő fejét valamelyik irányba elfordítjuk, akkor az azonos oldali végtagokat kinyújtja, az ellentétes oldalon pedig hajlítja őket (ez az úgynevezett vívó tartás). Ha részlegesen megmarad ez a reflex, akkor nehezen keresztezi a test középvonalát, emiatt kimarad a mászás a mozgásfejlődési sorból, ezért bizonytalannak érzi az egyensúlyát, mozgásában instabil lesz.
• Galant-reflex: hason fekve deréktájon megsimítjuk a csecsemő gerincét, akkor felhúzza a lábát oldalra. Ez a reflex segíti a kúszó mozgást, ha mindkét oldalon egyforma erősségű. Ha ez a reflex aktív marad, a gyermeket zavarja a nadrág dereka, az öv, ülve izeg-mozog, mert a szék támlája is idegesíti a derekát. Ez a reflex kapcsolatban van a hólyag működésével tehát, ha aktív marad felelős a késői szobatisztaságért és az éjszakai ágyba vizelésért.
• Tónusos labirintus reflex: befolyásolja az izomtónus eloszlását az egész testen. Ez segíti a csecsemőt, hogy a magzati pózból kiegyenesedjen. A biztos fejtartás és a jó egyensúly alapvető fontosságú, ezek hiányában nehézségek adódnak a távolság, a magasság és a mélység megítélésében. Ha a tónusos labirintus reflex nem kerül gátlás alá megfelelő időben, akkor akadályozza az egyensúlyrendszer működését és a fejtartó reflexek kifejlődését is.
• Babinski-reflex: a talp oldalsó élének ingerlésekor a lábujjak terpesztését és hátrahajlítását láthatjuk. Segíti a talpi fogó reflex átalakulását. Ha 12 hónapos kor után is kiváltható, akkor súlyos idegrendszeri sérülést jelez.
• Landau-reflex: ha a babát vízszintesen a mellkasánál tartva a levegőbe emeljük, akkor a hátát homorítja, a fejét megemeli. A reflex erősíti a gerinc melletti izomzatot, fejleszti a testtartását és a látást. A tónusos labirintus reflex gátlását segíti, valamint a szemmozgásokhoz kötődő mozgások fejlődését is érleli. A reflex fennmaradása felelős a rossz testtartásért, az ügyetlen egyensúlyozásért.
• Szimmetrikus tónusos nyaki reflex: élettartama viszonylag rövid, segíti a gyermeket, hogy a hason fekvő testhelyzetből négykézlábra emelkedjék, ebben a helyzetben ténylegesen „kettéosztja” a testet alsó és felső részre. A mászás folyamatában a szem megtanulja „átlépni”, keresztezni a test középvonalát, mert a szem egyszer az egyik, majd a másik kézre fókuszál, a kezek ilyenkor mozgó ingerként szerepelnek. A későbbiekben ez a készség alapvető fontosságú ahhoz, hogy a gyermek képes legyen olvasni anélkül, hogy a sor közepén „elveszítené” a szavakat. Az olvasási nehézséggel küzdő gyermekek jelentős százalékánál csecsemőkorban kimaradt a mászás fázisa. A mászás nemcsak a gyermek koordinációjának, mozgékonyságának jelentős fejlődési szintje hanem, például rendkívül fontos a gyermek térlátásának fejlődése szempontjából is. Ha fennmarad a reflex, akkor a babák nyújtott lábbal másznak vagy csúsznak a popsijukon, vagy felhúzzák magukat álló helyzetbe.
• Átalakított tónusos nyaki reflex: ha a csecsemő fejét oldalra fordítjuk, az azonos oldali végtagok behajlanak, az ellenoldaliak kinyúlnak.
• Támasztási reflex: elesés esetén a karok szétnyílva támaszkodó mozgást végeznek, ami megóvja a fejet az ütődéstől. Az előre lefelé történő támaszkodási reflex már négy hónapos kor körül kiváltható, míg a hátra történő támasztási reflex csak hat hónapos kor után.
• Hüllő reflex: ha hason fekve megemeljük az egyik oldali medencét, akkor ezen az oldalon csípő és térdhajlítás aktiválódik. Hozzájárul a megfelelő kúszáshoz.
• Strauss reflex: a felnőttek megijedési reakciójának a neve, melynek során az inger mérlegelésére is képesek vagyunk. Gátlás alatt tartja a Moro - reflexet.
• Szegmentális átforduló reflex: a fordulásban segít, ha a fej oldalra fordul, akkor követni tudja a törzs és a csípő is az átfordulást.
• Szemmozgásokhoz kötött nyaki eredetű fejtartó reflex: ha a törzsünket valamelyik irányba döntjük, akkor a fejünket automatikusan a látott információhoz igazítjuk.
• Egyensúlyozáshoz kötött nyaki eredetű fejtartó reflex: csukott szemmel is képesek vagyunk a fejünket kiegyenesíteni, ha a törzsünket valamely irányba elmozdítjuk.

Mint látjuk, a csecsemőkori primitív reflexek élettartama korlátozott. Ha a jelzett időn túl is aktívak maradnak, a jelenséget rendellenesnek tartjuk, mert ezek a reflexek feszülést tartanak fenn az érintett izmokban.

Az érintett izmok átmozgatására használja a reflexfejlődést is figyelembe vevő, szakmai szempontok alapján összeállított Babamozgató gyakorlat gyűjteményt. Ha a Babamozgató használatát elmulasztotta a csecsemő első életévében, akkor a későbbiekben, óvodás korban az idegrendszer érését segítő, primitív reflexeket gátló torna (pl. Az izomszövet rostokból áll. Az izomrostok összehúzódása és elernyedése hozza létre a mozgást. Egyes izmok akár eredeti hosszuk egyharmadára is képesek összehúzódni, így folyamatosan változtatva a tónust az aktuális izomban.

Az egyensúlyozó rendszer komplexitása

Azt mindig tudtam, hogy az egyensúlyozás nem az erősségem. De akkor éreztem át igazán a dolog bonyolultságát, amikor gyógypedagógus barátnőm elmesélte, hogy nem csak egyféle egyensúlyról beszélhetünk. Lehet, hogy egy gyerek nagyon ügyesen és gyorsan biciklizik, meg fut (vagyis jó a dinamikus egyensúlya), de attól még nem biztos, hogy a statikus egyensúlya is jó. Mert nem tud megállni fél lábon, vagy állva felvenni a cipőjét.

Ha kicsit filozófikusabb magasságokból tekintünk az egyensúly kérdésére, akkor azt látjuk, hogy ez egy nagyon emberi dolog, hiszen a felegyenesedéshez kapcsolódik. Az ember az egyetlen, aki képes felemelkedve ránézni a helyzetekre, és átlátva az összefüggéseket döntéseket hozni, vagyis gondolkodni. A lábunkkal a földhöz kapcsolódunk, a fejünk közelebb került a fényhez, a szellemihez. Nem csak, hogy legfelülre kerül a fej, de a nyak által elválasztódik a mellkasi résztől, vagyis az érzelmektől. Ezáltal nem viszik el (feltétlenül) az érzelmeink a gondolkodásunkat. Persze, vannak helyzetek amikor nehezebb a két terület szétválasztása. Például, amikor nagyon szorongunk, és behúzzuk a vállaink közé a fejünket.

Belső szimmetriát, vagyis egy belső élményt arról, hogy kapcsolatban vagyok a térrel, az irányokkal. Ezáltal belső nyugalmat, testi-lelki egyensúlyt. Az önfolytonosság érzését: ugyanaz maradok tértől és időtől függetlenül. Rendezettnek éljük meg a világot, átlátjuk, így meg tudjuk ítélni, mi a jó és mi a rossz. Kialakul az igazságérzetünk. Tudunk dönteni, választani és céltudatosan tervezni. (Vagyis mérlegelünk, megítélünk. Az igazságérzet, az ítélőképesség kialakulásánál is megfigyelhetjük, hogy milyen szépen összedolgoznak, egymásra épülnek az érzékek. A sajátmozgás érzék megfelelő fejlődésével jutunk el az empátia megtapasztalásához, az empátia pedig feltétlenül szükséges az ítélőképesség megfelelő működéséhez. Az egyensúly és (az előző cikkben említett) sajátmozgás érzék nagyon szorosan összekapcsolódik, együtt dolgozik, szétválasztásuk mindenképpen csak elméleti lehet. De a gyerekekről, a megéléseikről való gondolkodásban segíthet a külön tárgyalásuk.

Fontos még, hogy ittint nem a fizikai szinten megjelenő zavarról beszélek. Ha nem alakul ki megfelelő belső kapcsolódás az irányokhoz, akkor nincs meg a szükséges stabilitás, biztonságérzet. Nem tölti ki a teret az ember maga körül. Ez megjelenhet fizikailag is: szédülésben, mélységtől való félelemben. (Érdemes kipróbálni, hogy felállunk mondjuk egy asztalra. Figyeljük meg, hogyan változik az érzés, ahogy megtaláljuk az egyensúlyunkat a megváltozott magasságban.

Az egyensúlyérzékükben megzavart gyerekek nyugtalanok, nehezen megnyugtathatók, bátortalanok. Félhetnek a kudarctól, mert nem bíznak a cselekvőképességükben. A bizonytalanságuk miatt túlreagálhatnak helyzeteket, agresszívek lehetnek, nehezen figyelnek. Nehezek a váltások, például az elalvás, az ébredés. Minden segít, ami a sajátmozgás érzéket is fejleszti, vagyis mindenféle mozgás és egyensúly gyakorlat, kéz- és lábjáték. Olyan helyzetek, ahol utánozhatnak minket a gyerekek. Játszhatjuk, hogy mindketten féllábon állva vesszük fel a zokninkat, cipőnket. Fontos, hogy nyugodt legyen a mozgásunk, amikor együtt vagyunk a gyerekekkel. De nem csak a mozgásunk hat a gyerekünkre, hanem a belőlünk sugárzó lelki egyensúly is.

Az egyensúly fejlődése és a fejlesztési lehetőségek

Az egyensúlyozó rendszernek nagyon fontos szerepe van a fejlődésben, melynek érése már az anyaméhben megkezdődik. A magzatvízben úszkálva a baba az édesanya minden mozdulatát érzékeli, így szerepe van a korai izomtónus szabályozásban. Az első hónapokban fontos, hogy az egyensúlyozó rendszer összhangba kerüljön a többi érzékszervvel, hogy az idegrendszer éréséhez szükséges mozgásminták kialakuljanak, úgy, mint a fejemelés, fejfordítás, felülés, kúszás, mászás, felállás, járás, továbbá elengedhetetlen a térérzékelés, időérzékelés szempontjából is. Ha az egyensúlyrendszer fejlődésében zavar támad, a primitív reflexek nem épülnek le, mely megakadályozza a magasabb funkciók fejlődését, amik gátolják az idegrendszer zavartalan érési folyamatát. Az egyensúly fejlődése 6-7 éves kor körül fejeződik be, így nagyon fontos annak korai fejlesztése. Ebben az időszakban a szülő is sokat tehet az egyensúlyzavarok megelőzése érdekében.

A különböző mozgások által az egyensúlyi rendszeren keresztül a csecsemő információt kap arról, hogy hol van a térben. A testét nyugalmi és mozgásos sorozatokban érzékeli. Ezért a kisbabáknál a testhelyzetek és mozgásimpulzusok változatosságával és változtatásával tudunk dolgozni ezen a rendszeren. A csecsemő felemelése és szabadon tartása a levegőben, a hason fekvés, vagy nagylabdára hasaltatás és a felülről szemlélődés nagyon hasznos. Oldalt fekvésnél figyeljünk a jobb és bal oldal váltakozására, kerüljük az aszimmetriát! A ringatás és hintázás is történjen váltakozó testhelyzetekben, pl. Már 10-12 hónapos koruk körül érdeklődnek a picik a különféle guruló járművek iránt, ezek nagyon hasznosak. Pl. Ajánlott egy biztonságos, minőségi babahinta beszerzése (pl. A trambulin instabil felülete folyamatos kihívást jelent a gyermek egyensúlyozó rendszerének, emellett fejlődik a reakcióképessége és erősödik az izomzata is. A trambulin vásárlásakor ügyeljünk a megfelelő rugózásra (a gyermek súlyához igazítva), valamint a szükséges biztonsági intézkedésekre is, pl. Nagyobb gyerekekkel játszhatunk otthoni „kötéltáncost” úgy, hogy egy földre fektetett kötélen kell végig sétálniuk. Az útburkoló szegélyek vagy fatörzsek is nagyszerűek e célból. Minden egy lábon állás jellegű játék/feladat segíti az egyensúlyérzékelés fejlődését. Játsszunk gyakran gólyás vagy flamingós játékokat. Mivel a vesztibuláris rendszer érzékeli és feldolgozza a forgó mozgásokat, ezért érdemes ezt is edzeni. Érdemes időnként erdei kirándulásokat is tenni a kicsikkel. 4-5 éves kortól már kereshetünk gyermekünk számára egy ideális sporttevékenységet is, melyet szívesen végez. Az alábbiak például kiválóak az egyensúlyérzék támogatására: kerékpározás, tánc, lovaglás, korcsolya, judo, jóga, falmászás, görkorcsolya.

Ha a gyermek már sikeresen megbirkózott egy kihívással és tökéletesen megtanulta az adott dolgot, akkor nyugodtan lehet emelni a nehézségi szintet egy kicsit, így mindig tanul valami újat. Például, ha már kiválóan futóbiciklizik akkor lehet váltani tekerős kerékpárra, vagy a földön fekvő kötélen történő egyensúlyozást követheti az egyensúlyozás járdaszegélyeken. Fontos, hogy a gyerkőcöt az adott fejlődési szakaszában segítsük, támogassuk, ám ne terheljük túl.

A kisgyermek fejlődése során ahogy növekszik egyre több koordinációra és egyensúlyra van szüksége a mindennapok során az egyes mozgások kivitelezéséhez. Amennyiben egy gyermek különösen bizonytalan, az nagyjából 3 éves kor táján már jelentkezik. Ami az egyensúlyérzéket illeti, mind az érzékenység túl- mind az alulműködése megfigyelhető. Ha túlérzékeny a vesztibuláris ingerekre, akkor az gyors szédüléssel, vagy nagyon vontatott mozgások által is megnyilvánulhat. Különösen instabil, vagy egyenetlen felületeken, talajon nehéz a gyermek számára megtartani az egyensúlyát és gyakran látszólagos ok nélkül is elesik. Nehézkes számára, vagy egyáltalán nem tud hátrafelé menni, illetve kerülheti a hintázást is. Alulérzékenység esetén pedig a gyermek folyamatosan keresi a vesztibuláris jellegű ingereket. Pörög, forog folyamatosan körbe-körbe, vagy állandóan bukfencezni akar, trambulinon ugrál, amikor és amennyit csak lehet és eközben nem szédül el semennyire. Amennyiben ezen tünetek megfigyelhetők, akkor érdemes szakorvost (gyermekorvost vagy neurológust) felkeresni.

A mozgásfejlődés és a beszédfejlődés kapcsolata

Bizonyára mindannyian ismerünk olyan gyereket, aki későn kezdett el beszélni. Valószínű, hogy a mozgásfejlődése sem volt zavartalan. Kutatások sokasága támasztja alá, hogy a harmonikus mozgásfejlődés alapozza meg a beszédfejlődést (is). Amikor a beszédfejlődésben elmaradt gyermek nagymozgását fejlesztjük, „váratlanul” szóbeli kifejezőkészsége is meglódul.

A csecsemő mozgásfejlődésének állomásai

A baba fejlődésének állomásait több fontos területen figyelhetjük meg. Mozgásának, érzékszerveinek, kognitív képességeinek előrehaladását, szociális, érzelmi és kommunikációs képességeinek változásait születésétől kezdve nyomon követhetjük. A baba első hónapja főként az új környezetéhez való alkalmazkodásról szól. Számos reflex szabályozás segíti őt. Végtagjai még hajlítva vissza, de ki tudja őket nyújtóztatni. Testrészeit még nem független mozgatja, hanem egyszerre jár a keze, lába. Figyeli a fényeket, a hangokat, mimikát. Vele született utánzási módszerrel tanul, ami most még nem akaratlagos. Kommunikációjára főként a sírás jellemző. A számára biztonságot adó anyaméh érzését idézhetjük fel, ha gyakran karunkba veszünk, beszélünk hozzá. Neki is szüksége van a biztonság érzésére, rendkívül fontos a testi kontaktus az egészséges lelki fejlődéséhez.

A 2. hónap végén meg az első elbűvölő szociális mosolygás, már nem utána, hanem a szülőnek szól. Két hónapos kor után már egyre több akaratlagos mozdulata van, és elkezdi felfedezni saját kezeit. A szimmetrikus mozgás már jellemző, izmai erősödnek. 4 hónaposan hason fekve támaszkodik a karjain. Egyre figyel a saját hangjára, többet kezd rájönni, hogy nem minden hangot akar figyelni adott pillanatban. Szemei 4. hónap végére a legtöbb helyzetben mozognak. A gőgicsélés folytatódik, minden hangot kipróbál. Utánozza a felnőtteket, és saját magát is. Visszaválaszol, visszamosolyog. Ebben a korban már eltűnnek a primitív reflexek - fogó, kereső, járó reflex -, újdonságként lábfejét megfogja, és szájába is veszi. Hason fekve stabilan támaszkodik, hamarosan biztosított könyökkel is. Kezdi megtanulni a tárgyak állandóságát. Azt, hogy nem szűnnek meg attól, hogy ő nem látja őket. A beszéd hallgatásakor már felismeri, hogy milyen a mondatok hanglejtése. Fél évesen már főként a saját anyanyelve hangkészleteit használja, és lassan megjelenik a gagyogás, amely már nem csak hangokat, hanem hangkapcsolatokat jelent.

Izgalmas időszak ez, hiszen a pici egyre tudatosabban mozog, rengeteg tapasztalatot szerez, és önállósodni. Felül, vagy félig ülő helyzetet vesz fel, négykézlábra áll. A stabil ülő helyzet fontos mérföldkő lesz, mert így végre mindkét keze felszabadul. Kúszik, mászik. Megjelenik a motiváció. Kezeivel össze tudja csippenteni a játékokat. Felfedezi a távolságot, mélységet, részleteket. Gőgicsél, és már egyre tudatosabban rendezi össze a hangokat (papapa, tötötö). Fél éves kora körül fontossá válik, hogy a szopás mozdulatai mellett elkezdje megtanulni a rágást, harapást, a kanállal evés és pohárból ivás technikát.

A baba mozgásfejlődése látványos változásokat hoz ebben az időszakban. Kúszik, mászik, felegyenesedni igyekszik, a szakasz végén pedig megkapaszkodik, és feláll. Gyakran feltérdel, majd felállva testsúlyát egyik-másik lábára helyezi. Innen fog kiindulni az oldalazva lépegetés. Már nem csak egy játékkal játszik egyszerre, hanem többel is, sőt, összefüggésbe akarja őket hozni egymással, például összeütögeti őket. A felegyenesedés más rálátást ad a világra. Szeret dobálni, kipakolni, tárgyakat keresni. Érzelmeit egyre jobban kifejezi mimikával, vagy karjaival. Tartózkodóvá válik az idegenektől, ez a szorongás első megjelenése. Szavakat alkot, amelyek még nem értelmesek, de gyakran használják is őket. Az egyedül járást az önálló megállás előzi meg. Ez egyensúly gyakorlat, általában két stabilnak látszó ember, tárgy, bútor között. Mindent levesz a polcokról, megismeri a tárgyakat. Megtanulja, hogy melyik mire való. Elkezdi őket egymásra pakolni, és kisebb játékokat nagyobb üreges tárgyakba rak. Megismeri így a méreteket, formákat. Kommunikációjában a gagyogás egyre felismerhetőbb szavakat jelent, szókincse folyamatosan növekszik. Érzelmeit játszás közben is kifejezi, például ölelgeti a mackóját. Az önállóság előtérben van. A pelenkázás már nehézkes lehet, hiszen nem szereti a fekvést és a tortúrát. Nagyon szeret hintázni, ez különösen fejlesztő hatású is egyben. Szereti a mozgalmas dolgokat nézni, figyelni. Beszéde lehet már halandzsa, néhány értelmes szóval.

tags: #egyensulyi #helyzet #csecsemo