A policisztás ovárium szindróma (PCOS) egy összetett hormonális betegség, amely a reproduktív korú nőket érinti leggyakrabban. Bár az elnevezés csak a petefészkekre utal, valójában a hormonháztartás komplex zavara áll a háttérben. A PCOS a meddőség egyik leggyakoribb oka, és jelentős hatással lehet a nők életminőségére.
A PCOS latinul policisztás ovárium szindrómát jelent, ami "sok cisztás petefészek betegség"-ként fordítható le magyarra. Fontos azonban megérteni, hogy ez nem feltétlenül jelenti ciszták jelenlétét a petefészkekben, és fordítva, a nőgyógyászati leleten szereplő petefészekciszták nem utalnak automatikusan PCOS-re.
Mi a PCOS?
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) hormonális betegség, amelyre jellemző a férfi nemi hormonok, az úgynevezett androgének túlsúlya (hyperandrogenezmus) a női szervezetben. Ezek a hormonok normálisan is jelen vannak, de PCOS esetén túlzott mennyiségük számos kellemetlen panaszt okozhat. A betegség Stein-Leventhal-szindrómának is ismert. Egyes szakirodalmak szerint a PCOS a leggyakrabban előforduló endokrin betegség a fogamzóképes korú nők körében, becslések szerint a nők 8-15%-át érintheti, de a nők mintegy 70%-a diagnosztizálatlan marad.
A PCOS a női nemi működésre (menstruáció, fogamzás), a bőrre és szőrnövekedésre, az inzulinszintre és az anyagcserére is hatással van. A jellemző tünetek egyike lehet a fokozott szőrnövekedés, mely nemcsak a végtagokon, hanem a mellkason és az arcon is jelentkezik. Szintén a túl sok férfi nemi hormonnak köszönhetően gyakran erősen pattanásos bőr és hajhullás alakulhat ki az érintett nőknél.
A PCOS tünetei
A PCOS tünetei változatosak lehetnek, és nem mindenkinél jelentkezik mindegyik. A leggyakoribbak:
- Rendszertelen vagy hiányzó menzesz, menstruációs zavar.
- Rendszertelen vagy hiányzó peteérés.
- Sok kis ciszta a petefészekben (ultrahangon látható jellegzetes kép).
- Aknés, pattanásos bőr.
- Emelkedett inzulinszint a vérben, inzulinrezisztencia vagy látens diabétesz.
- Terméketlenség.
- Megnövekedett szőrzet az arcon és a testen (hirsutizmus, férfias típusú szőrzet).
- Hajhullás, esetleg kopaszosodás.
- Súlyproblémák, elhízás, különösen hasi zsírlerakódással.
A vérzészavar, az elhízás, a bőrproblémák, a szőrösödés és a petefészkek jellegzetes ultrahangos képe a PCOS klasszikus tünetei. Emellett gyakoriak a női hormonokban látható eltérések, illetve a cukorháztartás különböző mértékű zavarai is.
Mivel a test szövetei érzéketlenné válnak az inzulinra, a szervezet egyre nagyobb mennyiségben termeli azt (hyperinzulaemia). Ez kezelés nélkül inzulinrezisztenciához, idővel pedig 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezethet. A cukorháztartás zavara gyakran jár együtt jelentős súlyfelesleggel, elsősorban hasi zsírlerakódással. Emellett a PCO-szindrómás nők hajlamosabbak a magas vérnyomásra és egyéb szív- és érrendszeri megbetegedésekre is. Az egymást követő ovulációmentes ciklusok miatt az ösztrogénszint is folyamatosan magas maradhat, ami hosszú távon növelheti a méh- és emlőrák kockázatát.
PCOS és meddőség
A PCOS egyik legfrusztrálóbb következménye lehet a meddőség. A betegség jellegzetessége, hogy a felborult hormonháztartás miatt nincs rendszeres petesejtérés. Normál ciklusban a petesejtek érnek, a tüszők növekednek, hormont termelnek, majd a tüszőből kilökődik a petesejt. PCOS esetén ultrahangon az látható, hogy a petefészkekben sok kis, éretlen tüsző (follikulus) található. Ezekben a kis, folyadékkal telt képletekben vannak a petesejtek. Azonban domináns follikulus nem választódik ki közülük, amelyből az érett petesejt kiszabadulhatna, így a petesejtérés elmarad, ami gyakran vezet meddőség kialakulásához.
A PCOS okozhat menstruációs problémákat, mint például a rendszertelen vagy hiányzó menstruáció. A ciklus szabálytalansága miatt sok nő éppen emiatt keresi fel nőgyógyászát, és az alapos kivizsgálás során derül fény a betegségre. A petefészkek rendellenes működéséből fakadó meddőség egyik fő oka a PCOS. A tüszőkben fejlődnek a petesejtek, de PCOS esetében nagy mennyiségű tesztoszteron hormont választanak ki, így a tüszőérés lassabban következik be, vagy elmarad az ovuláció. Az androgén hormonok túlzott termelődése miatt a PCOS-ben szenvedő nőknél hét vagy több nappal is később történik a tüsző repedése, mint a ciklus általában jellemző 14. napján. Így a menstruáció késik, a ciklus sokszor 35, vagy akár több napig is tarthat.
A PCOS esetén magas lehet az inzulinszint. Egy idő után a folyamatosan emelkedett inzulinszint azt eredményezi, hogy a sejtek érzéketlenné válnak rá, és az inzulin már nem vált ki reakciót, tehát a sejtek nem veszik fel a cukrot a vérből. A vércukor szint emelkedett marad, az inzulin szint is emelkedett marad, ami különösen rossz hatású hosszútávon. Az inzulinrezisztencia egyik következménye a magas inzulinszint, hiszen a csökkent inzulinérzékenység miatt jóval több inzulin szükséges a normál vércukorszint fenntartásához. A magas inzulinszint éhségrohamokat, sóvárgást okozhat, ez is fokozza az elhízást.
Az LH (luteinizáló hormon) és az FSH (follikulus stimuláló hormon) egymáshoz viszonyított arányának felborulása is jellemző PCOS esetén, jellemzően az LH szintje emelkedett. Az LH a tüszőrepedést, azaz ovulációt serkentő hormon. Az LH-szint a ciklus közepén megemelkedik, előidézve ezzel az ovulációt. Azonban a PCOS esetében az LH szintje már alapvetően magas, ami tévesen pozitív ovulációs tesztet eredményezhet. A magas LH-szint miatt a korai vetélés is gyakoribb lehet.
A PCOS felismerése és diagnózisa
Bár a férfi hormonok okozta külső jelek (túlsúly, szőrösödés, pattanásos bőr) alapján is felmerülhetne a PCOS gyanúja, inkább a vérzészavar, esetleg fogamzási nehézség miatt keresik fel az orvost a nők. Az első tünetek gyakran már kamaszkorban jelentkeznek, de nem elég jellegzetesek ahhoz, hogy időben diagnosztizálják őket. Sok hölgynél éppen ezért gyermektervezés esetén, meddőségi kivizsgálás során derül fény a betegségre.
A PCOS gyanúja esetén a panaszok alapos kikérdezése, vérvétel, valamint hasi és hüvelyi ultrahang vizsgálat általában elvezet a diagnózisig. A laborvizsgálatok során elsősorban különböző hormonszinteket vizsgálnak: ösztrogén, tesztoszteron, anti-Müllerian hormon (AMH), luteinizáló hormon (LH), továbbá az inzulinszint. A betegséggel nőgyógyász, belgyógyász vagy endokrinológus szakorvos foglalkozik.
A PCOS diagnózisának felállításához az alábbi három kritériumból legalább kettőnek fenn kell állnia (és nem más hormonális betegség okozza azokat):
- Peteérés, illetve tüszőrepedés elmaradása vagy ritkulása.
- Androgén hormonok túlsúlyának laboratóriumi igazolása vagy fizikai megjelenése.
- Ultrahang vizsgálattal igazolt policisztás petefészek morfológia (jellegzetes ultrahangos kép).
A betegség kezdeti szakaszában a vércukorszint nem feltétlenül tér el a normálistól, de az inzulinszint már emelkedett lehet. A fokozott inzulintermeléssel a szervezet egyensúlyban tartja a vércukorszintet, így a normális vércukorszint mellett jelentkező emelkedett inzulinszint már inzulinrezisztenciára utalhat. Ezért fontos a rutinszerű vércukormérésen túl az inzulinszint kontrollálása is.
A pontos diagnózishoz szükség lehet terheléses vércukormérésre is, amikor is egy pohár cukros víz megivása után, meghatározott időközönként vesznek vért a betegektől.
Kezelés
A PCOS ma még nem gyógyítható betegség, de a panaszok többsége megszüntethető, és a teherbe esés is lehetséges. A kezelés elengedhetetlen része az életmódváltás (egészséges táplálkozás, rendszeres testmozgás, testsúlycsökkentés), amelyet szükség szerint megfelelő készítményekkel támogatnak a hormonszint rendezése és a panaszok csökkentése érdekében.
Az életmód-változtatás fontossága
A betegség kialakulására az öröklött genetikai hajlam mellett az életmód is hatással van. A PCOS-ra hajlamosító tényezők között első helyen a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, illetve ezekkel összefüggésben a túlsúly, elsősorban a hasi elhízás szerepel. Fontos megemlíteni a fokozott stresszt és a pszichés okokat is. A betegség sikeres kezeléséhez elengedhetetlen ezen életmódtényezők megváltoztatása.
Az életmód-változtatással a cél a testsúlycsökkentés, az egészségesebb testalkat elérése, és a rendszeres testmozgással a szervezet általános állapotának javítása. Kutatások szerint a PCOS-ban szenvedő nők egyharmadában a fogyás önmagában (gyógyszeres kezelés nélkül) is képes a hormonegyensúly visszaállítására, így a peteérés, tüszőrepedés normalizálására, és segíthet az inzulinrezisztencia felszámolásában.
Az életmód-kezelés két fő eleme:
- Étrend: Az inzulinrezisztencia esetén is ajánlott diéta - alacsony glikémiás indexű táplálékok, többszöri, kisebb étkezések. Kerülendők a hozzáadott cukrot tartalmazó élelmiszerek, a fehér rizs, burgonya, fehér liszt alapú ételek. Előnyben részesítendők a magas rosttartalmú élelmiszerek, mint a teljes kiőrlésű lisztből készült termékek, magas rosttartalmú gabonafélék (barna rizs, hajdina, köles stb.), valamint a zöldségek.
- Rendszeres testmozgás: Közepesen megterhelő, kardio- és erősítő mozgásformák egyaránt ajánlottak, a hangsúly a rendszerességen van.
Gyógyszeres kezelési lehetőségek
A gyógyszeres terápia célja az inzulinrezisztencia kezelése, a férfihormonok hatásának kompenzálása, valamint a peteérés, tüszőrepedés elősegítése.
Az inzulinrezisztencia kezelésére elsősorban a metformin hatóanyagú készítményeket ajánlják. Ez a gyógyszer általában pár hónap vagy fél év után kezdi kifejteni hatását, javulhat a bőr állapota, megindulhat a fogyás és rendeződhet a ciklus.
Azok a nők, akik nem kívánnak teherbe esni, PCOS-t bizonyos szájon át szedhető fogamzásgátlókkal is kezelhetik. A fogamzásgátló csökkenti a méhnyálkahártyarák (endometrium karcinóma) kockázatát, és segít a férfihormonok szintjének csökkentésében is.
Aki teherbe kíván esni, annak PCOS kezelésére klomifen-citrát hatóanyagú gyógyszert javasolhat az orvos. Ez az agyalapi mirigy serkentésével aktiválja a petefészket. Hátránya, hogy szedése alatt fokozott a veszélye egy nagyobb ciszta kialakulásának, ezért ultrahangos megfigyeléssel kell követni.
Ha a klomifen nem hatékony, egyéb készítmények is kipróbálhatók, amelyek közvetlenül vagy közvetve stimulálják a petefészket. Kiegészítő jelleggel a D-vitamin is ajánlható.
PCOS és termékenység: Milyen kezelés működik valójában (tudományosan alátámasztva)
A PCOS kezelése általában hosszú távú folyamat, és a tünetek enyhítése érdekében egyéni kezelési tervre van szükség. A szükséges kezelési tervet endokrinológus szakorvos határozza meg, szükség szerint nőgyógyász, belgyógyász szakorvos, illetve dietetikus bevonásával.