A gyermek viselkedésének változásai a beszoktatás alatt és azon túl

Az óvodai beszoktatás minden család életében mérföldkő. Ez az első olyan alkalom, amikor a gyermek hosszabb időre elszakad a szüleitől, és új közösségbe kerül. A beszoktatás időszaka sok örömet, de ugyanakkor kihívást is tartogat: sírás, szeparációs szorongás, reggeli búcsúzkodások - mind-mind természetes velejárói ennek a folyamatnak. Fontos azonban azt is tudni, mi történik utána. Hogyan változik meg a gyermek a közösségben? Mit tapasztalhatunk majd rajta? Milyen viselkedési problémák jelentkezhetnek? Milyen szokásokat vehet fel a gyermek?

Miért fontos az óvodai beszoktatás?

Az óvodába járás új helyzetet teremt: idegen környezet, új gyerekek, új felnőttek, szabályok és szokások. A kicsinek ehhez alkalmazkodnia kell, ami időbe telik. A bölcsődei, óvodai beszoktatás komoly kihívás a gyermek számára: egyszerre tapasztalja meg a szülőtől való elszakadás és egy új közösségbe való beilleszkedés nehézségeit és szépségeit. Ez az első közösségbe való beilleszkedés, ami a kisgyermek további életútjára nézve is meghatározó lesz.

Mennyi ideig tart a beszoktatás?

Minden gyermek más. Van, aki néhány nap alatt megszokja az új környezetet, másnak hetekre, sőt hónapokra is szüksége lehet. A beszoktatás időtartama általában 2 hét, minden esetben alkalmazkodva a gyermekhez, hiszen minden gyermek más, illetve figyelembe véve a szülők kéréseit is. A beszoktatás időtartama a gyermek viselkedésétől függően növelhető, a hangsúly azonban mindig a fokozatosságon van.

A beszoktatás folyamata és a szülő szerepe

A közösségbe szoktatás kulcsa, hogy biztonságban érzi-e magát a gyermek, talál-e olyan felnőttet, akihez szívesen fordul, akibe kapaszkodni tud. A kulcs tehát az, hogy tud-e kötődni az óvónénihez, kialakul-e vele a kötődés. A szülővel történő fokozatos beszoktatás a családdal való együttműködést helyezi előtérbe. Az anya, az apa vagy más családtag jelenléte biztonságot ad, segíti a kisgyermeknevelő és a gyermek között az érzelmi kötődés kialakulását, ezzel a gyengéd átmenetet, az új környezethez való alkalmazkodást.

A szülővel történő fokozatos beszoktatás folyamata során a kisgyermeknevelő építi a bizalmi kapcsolatot, a szülőnek információt nyújt a bölcsődei nevelés tartalmáról és a kisgyermekfejlődés sajátosságairól. Fontosnak tartjuk, hogy a Szülő elfogadja jelenlétének szükségességét. Hasznos a szülő pozitív hozzáállása a bölcsődei ellátáshoz, mert ha bizonytalan, vagy félelmet közvetít gyermeke felé, azt a gyermek megérzi és ő is bizonytalanná válik. A szülő szeretetteljes, határozott magatartása nyújtja gyermekének a biztonságérzetet, így gyermeke bátrabban ismerkedik a sok-sok ismeretlennel, ami a bölcsődében körülveszi.

A beszoktatás menete: a beszoktatás általában két hétig tart, ami alatt fokozatosan nő a gyermek bölcsiben eltöltött ideje, a szülő jelenléte pedig fokozatosan csökken. Pontosan nem lehet előre meghatározni a folyamatot, ez mindig az adott gyermek igénye dönti el.

A beszoktatás menete lépésről lépésre:

1. Első napok (1-2. nap): A gyermek 9 órára érkezik és még csak egy órát tartózkodik a csoportban, ekkor még a beszoktató szülővel együtt. Ekkor a gondozási és nevelési feladatokat a beszoktató szülő végzi. A gyermek ismerkedik az új környezettel, játszik új társaival. A nevelő/pedagógus megfigyeli a szülő és a gyermek interakcióit, eközben tapintatosan nyit a gyermek felé.
2. Következő napok (3-4. nap): A gyermek 9 órára érkezik, de később már a tízórait is a csoportban fogyasztja. A nevelő/pedagógus kapcsolatfelvételt kezdeményez a gyermekkel. A szülő rövid időre távozik a csoportból, de ha a gyermek hiányolja, a szülő visszajön a csoportba hozzá.
3. Az első hét vége (5. nap): Érkezés 9 órakor. A szülő a tízórai előtt távozik a csoportból. Innentől a gondozási-nevelési feladatokat a nevelő/pedagógus végzi. Ha a gyermek hiányolja a szülőt, a nevelő/pedagógus vigasztalja. Szükség esetén azonban a szülő visszatér a csoportba.
4. A második hét eleje (1. nap): Érkezés 9 órakor. A szülő a tízórai előtt távozik a csoportból. A nevelő/pedagógus megmutatja a gyermeknek az ágyát és megbeszéli vele, hogy a következő napon ott fog aludni. A gyermek ebéd után távozik a szülővel.
5. Alvás a bölcsődében (2-3. nap): A gyermek 9 órára érkezik. Ebéd után pedig a csoportban alszik. A szülő telefonközelben marad, hogy ébredés után elvigye a gyermeket.
6. Teljes napok (4-5. nap): Érkezés 8 órától.

A beszoktatás első napjától kezdve az érkezéstől számítva annyi időt tölt a gyermek a csoportban, amennyi ideig jól érzi magát, és elfogadja, részese a napirendi eseményeknek. Szülő segít eleinte gyermekének a gondozási teendőkben, a nevelőnő eközben megismeri a gyermeket, látja a szülő és gyermeke kapcsolatát, próbál a gyermekhez közeledni, egy-egy gondozási műveletet átvenni a szülőtől, mindig olyan mértékben, ahogy a gyermek elfogadja.

Egy hét elteltével általában már a nevelőnőt a gyermek elfogadja, mint segítőtársat. Ekkor kezdjük kialakítani a szülő távolléti idejét. Eleinte csak rövid időket megy ki a csoportból, de a gyermekével megbeszélve a távozását. Bármikor visszahívható kell, hogy legyen (szülőknek kialakított pihenőhelyen tartózkodik ez idő alatt). A gyermek tudta nélkül távozni nem helyes, ez a gyermekben otthagyottság érzését kelti, elveszítjük bizalmát, mely nehezen szerezhető vissza.

Fontos, hogy a beszoktatás alatt ugyanaz a személy kísérje végig a gyermeket. Betegség, váratlan helyzet miatt a beszoktatás menete meghosszabbodhat, üteme lassulhat. A szülő munkába való visszatérése esetén érdemes a beszoktatási időszak kezdetét legalább egy hónappal a munkakezdés előttre, vagy a kiadott szabadság terhére időzíteni, ezzel is elősegítve a beszoktatás sikeres lezajlását, legalább két hetes időintervallum egybefüggő meglétét.

A gyermek viselkedésének változásai a beszoktatás alatt és után

A beszoktatás időszaka alatt pszichés változások jelentkezhetnek, amit megértéssel és türelemmel kell kezelni az otthoni és a bölcsődei/óvodai környezetben is. A gyerekek egy részénél zökkenőmentes a beszoktatás, másoknál sírás, nehéz elválás jellemzi az első heteket.

1. Felpörgés hazatérés után

Sok anyuka számol be róla, hogy az oviban egyébként jól viselkedő gyermek, hazaérve felpörög, nem játszik el a megszokott módon, rohangál, kiabál, dobál, folyton a szüleit nyúzza. A megoldás igen egyszerű: hazatérés előtt segíteni kell a gyereknek levezetni az energiáit.

2. Alvási nehézségek és éjszakai felébredések

Eddig gyönyörűen elaludt esténként egyedül, most meg hosszasan húzza az időt. A problémát az okozza, hogy nehezen tud elválni tőled a gyermeked. Többet szeretne belőled, több figyelmet, több együttlétet. Amíg kicsi, addig számára a szülő a biztonság, az önbizalom forrása. A megoldás, ha az estédből feláldozol egy kis időt, amit teljesen a gyermekedre fordítasz. Jó lehetőség ez az időszak az alvási szokások átgondolására is. Sokszor azért kapcsol ki nehezen a gyerek, mert az estéi tele vannak ingerekkel.

A lefekvés előtti rutin (kb. a lefekvés előtti 45-60 perc) legyen a szokásosnál sokkal nyugodtabb. Ne szóljon hangosan a tévé, a gyerek ne nézzen mesét (és ne igyon kakaót, cukros teát, ne egyen cukros ételeket, mert ez is felpörgeti)! A fények körülötte is egyre halványabbak legyenek.

Az alvás szokta jelenteni a legnagyobb nehézséget a beszoktatás során. Szükséges, hogy az első itt alvásnál a Szülő fektesse le gyermekét, ébredéskor ő legyen mellette, ezért az ébredés várható idején, jó, ha jelen van. Ez jó, ha pár alkalommal így történik.

Az éjszakai felébredések egyik formája a pavor nocturnus, ilyenkor a kisgyerek nem ébred fel teljesen, hanem néha csukott, néha nyitott szemmel ül a kiságyban és hangosan sír. Nem lehet felébreszteni, nem lehet beszélni vele. A jelenség ijesztő, de veszélytelen. A pavor gyakorlatilag az alvajárás egy fajtája, ami 8 éves korig fordul elő a gyerekeknél. Nem tudjuk pontosan mi okozza, de az biztos, hogy gyakrabban fordul elő, ha a kisgyerek nagyon elfáradt napközben. A másik gyakran előforduló jelenség, hogy a gyerek elkezd átmászkálni a szülői ágyba. Ez egyértelműen arra utal, hogy rátok van szüksége, többet szeretne veletek lenni.

3. Alvás megtagadása az oviban

Vannak olyan gyerekek, akik nem képesek elaludni az oviban. Vagy azért, mert kisebb az alvásigényük és már otthon se nagyon igényelték az alvást délután. Vagy azért, mert túl nagy az alapzaj, nem tudnak ellazulni. Vagy azért, mert nem érzik magukat biztonságban. Segíthet, ha a megszokott alvósállatkát vagy cumit beviheti magával az oviba is vagy, ha még nincs átmeneti tárgya a gyereknek (ami gyakorlatilag egy biztonságot nyújtó „anyapótló”), akkor bevihet magával egy olyan tárgyat, amit mi szoktunk használni és ismer (pl. egy póló vagy kendő).

4. Evési problémák

Nehezebb helyzet, amikor a gyerek egyáltalán nem hajlandó enni az oviban. Fontos kiemelni, hogy ez nem válogatósság, hanem arról van szó, hogy nem bízik annyira az óvodában, hogy ott egyen. Sok esetben ilyenkor adnak neki valamilyen más ételt, hátha azt majd elfogadja (pl. kenyeret) vagy a szülő visz be valamilyen ételt otthonról, de ez csak állandósítja a problémát.

Gyakran ilyenkor már otthon is gondok vannak az evéssel, a gyerek nem eszik egyedül, válogat, nyafog, így úgy gondolja, hogy a figyelem felkeltésének jó módja ez az oviban is. Jobb, ha a gyerek minden étkezésnél leül a többiekkel, ő is részt vesz az étkezésben, megbarátkozik a helyzettel, de senki nem foglalkozik vele különösebben, eszik-e. Otthon ezzel párhuzamosan be kell vezetni, hogy közösen egyetek, ő önállóan egyen, ne legyen játszmahelyzet és nyafogás tárgya az evés. Főzzetek sokat együtt, vásároljatok be együtt, beszéljétek meg, mit miért vesztek, mi készül majd belőle!

5. Szobatisztasági "balesetek"

Ha a gyermek a beszoktatás előtt nyáron lett szobatiszta, óvodakezdéskor sok „baleset” fordulhat elő. Az is gyakori, hogy az első hetekben a délutáni alvás alatt bepisil a kisgyerek, mert annyira elfárad délelőtt, hogy a szokásosnál mélyebben alszik délután.

6. Új, furcsa szokások

Az oviban felgyülemlett frusztrációt valahogy le kell vezetni, ezért a kisgyerek furcsa szokásokat vehet fel, amiket addig nem csinált. Görcsösen ragaszkodhat például a cumijához (különösen, ha folyton piszkálják miatta, miért cumizik és el akarják venni tőle), de rághatja a körmét, szophatja az ujját, csavargathatja a haját vagy a combjai, nemi szerve ingerlésével is nyugtathatja magát. A megoldás az lehet, ha segítünk neki kiadni magából a benne rejlő feszültséget, ha utat mutatunk neki, ahogyan feldolgozhatja az érzelmeit - küzdősportok, szerepjátékok. És legfőképpen: legyünk türelmesek!

Mit hozzunk magunkkal az óvodába/bölcsődébe?

• Váltóruhát, benti váltócipőt a gyermeknek
• Pelenkát
• Vízzel töltött kulacsot
• Kedvenc alvókáját, plüss állatkáját (ez a gyermeknek egy kis „otthoni melegséget, biztonságot ad”)

tags: #egy #gyermek #jellemzese #a #beszoktatas #alatt