A dalmata: Altatással kapcsolatos információk és a fajta különleges egészségügyi igényei

A dalmata, hivatalos nevén Dalmatinac vagy Dalmatiner, egy ősi fajta, amely egyetlen ma ismert kutyafajtával sem mutat genetikai rokonságot. Eredetét tekintve három elmélet létezik. Az első elmélet szerint a fajta Dalmáciából származik, ahol a 18. század végén jelentek meg dalmata kutyára hasonlító ábrázolások, ám napjainkban ez az elmélet vált a legkevésbé valószínűvé. A második elmélet szerint a dalmaták Franciaországból származnak, nevüket a francia damachien, azaz dámvadról kapták, ezzel utalva vadászmúltjukra. A harmadik elmélet szerint a 16. században már a mai Horvátország területéről, jobban mondva Dalmácia környékéről érkező katonák is ezekkel a foltos kutyákkal érkeztek a Mohácsi csatába, támogatva a magyar sereget. Az idők során a dalmata főleg Angliában vált népszerűvé, ahol a kocsik kísérőjeként és védelmezőjeként szolgált, elriasztva a kóbor kutyákat és figyelmeztetve a kocsist a közeledő útonállókra. Amerikában pedig az eredetileg lovak vontatta tűzoltókocsik kísérőjeként volt nevezetes, előrefutva, mintegy „élő szirénaként” gondoskodva az út szabaddá tételéről. A fajta márkajegye a fehér szőrzet fekete vagy barna pöttyökkel, ami egy génmutáció következtében jött létre, és egyedülálló a kutyafajták között.

A dalmata fizikai jellemzői és megjelenése

A dalmata egy közepes-nagy méretű fajta, amely jellegzetes foltos szőrzetével vívta ki ismertségét. Az alapszín mindkét esetben hófehér, s rajta 2-3 cm átmérőjű, élesen elhatárolódó pettyek láthatók. A pettyek ideális esetben nem fedhetik át egymást, és egyenletes eloszlásúnak kell lenniük. A végtagokon lévő pettyeknek valamivel kisebbnek kell lenniük a testen lévőknél. Az orr és a szem pereme a májszínű egyedeknél barna, a feketéknél fekete. A dalmata születéskor fehér színű, a foltjai csak később alakulnak ki, általában 10-14 napos korukban, és az első életév végére fejlődnek ki teljességükben. Azokat az állatokat, melyek már eleve nagy, fekete foltokkal látják meg a napvilágot, a fajtaszabvány hibásnak tekinti, s ennek megfelelően kizárja a tenyésztésből.

A dalmata erős, vízszintes hátán jól kirajzolódik a marja. A lágyéka erős, enyhén ívelt, a hátsó testrésze izmos, lekerekített. Farka a tövénél vaskos, majd kihegyesedik, csaknem a csánkig ér, és a kutya enyhén felfelé görbítve tartja. Mellkasa nem túl széles, de mély és tágas. A feszes, izmos vállak mérsékelten ferdék, a könyökök közel vannak a testhez. Lábai egyenesek, hengeres csontúak, a térd erősen hajlott. Mancsai macskáéhoz hasonlóak, azaz kör alakúak, szorosan zárt, erős, íves lábujjakkal. A viszonylag hosszú és feszes nyak szépen ívelt. Viszonylag hosszú, lapos koponyával, amely a fülek között meglehetősen széles. A fej ránctalan. A stopp mérsékelt, az arcorri rész erős és hosszú - de soha nem csőrszerű -, az ajkak feszesek és összesimulók. A finom, vékony, közepes nagyságú fülek magasan tűzöttek, a fej mellett lógnak. Közepes nagyságú, távol ülő, kerek szemei értelmes és eleven tekintetűek, gyakran eltérő színűek. A szemek pereme feszes. A dalmata harapása ollószerű.

Fizikai adatok

Az alábbi táblázat összefoglalja a dalmata fajta fizikai jellemzőit:

A dalmata jelleme és nevelése

A dalmata jó kedélyű, barátságos és értelmes kutya. Társaságkedvelő, kiegyensúlyozott természete van, a gazdáját és családját nagyon szereti, és minden érdekli, ami körülöttük történik. Éber eb, mindig jelzi, ha valami nincs rendben. Nem érdemes arra számítani, hogy jó házőrző lesz, mert hiányzik belőle az agresszivitás. A dalmata nagyon szereti a társaságot, remekül kijön a gyerekekkel és más kutyákkal is. Rendszerint a macskákkal és egyéb háziállatokkal való együttélése sem okoz gondot, feltéve, hogy megfelelő volt a szocializációja. A látogatókkal szembeni magatartása a kutya egyéniségétől függ: vagy éberen, vagy vonakodóan viselkedik. Amilyen kecses megjelenésű a dalmata, akkora bohóc is, aki mindent megtesz, hogy megnevettessen.

A dalmatát nem túl nehéz nevelni, de természetének van egy csökönyös oldala, amely főként akkor erősödik meg, ha túl sokat várnak tőle, vagy ha elveszíti érdeklődését a gyakorlatok iránt. Ha helyesen viselkedik, nagyon meg kell dicsérni - ezt esetleg jutalomfalatokkal is meg lehet erősíteni -, és a gyakorlatokat mindig variálni kell. Sem a túl szigorú, sem a túl engedékeny nevelés nem célravezető, az arany középutat kell megtalálni. A dalmaták érzékenyek, és nem reagálnak jól a kemény nevelési módszerekre. Mindig használjunk pozitív megerősítéseket! Motiváljuk dicsérettel, játékkal vagy jutalomfalatokkal! Megfelelő kiképzéssel, inspirációval jól fog teljesíteni az engedelmességi versenyeken. Már 10-12 hetes korában szocializáljuk kedvencünket!

Egészségügyi szempontok és altatással kapcsolatos információk

A dalmata többnyire egészséges fajtának számít, de ezek a kutyusok is hajlamosak lehetnek egyes betegségekre. Meglehetősen érzékeny, vesebetegségekre öröklötten hajlamos fajta. Különösen a dalmatáknál nem ritka a süketség. A tudósok már korábban is megállapították, hogy a kutyák süketsége összefügg a szőrzet fehér színével. Így nem csupán a dalmatáknál növekszik arányosan a süketség előfordulása a szőrzet fehér színének részarányával. Ezen korai felismerés ellenére a mai napig nem sikerült olyan géntesztet kidolgozni, amely a süketségre való hajlamra vonatkozna. Ennek oka, hogy a süketség öröklési folyamata nagyon komplex, s hátterében több érintett gén is lehet. Így süket kutyáknak lehetnek testileg teljesen egészséges szüleik, míg két süket kutyának is születhetnek egészséges hallású utódaik. Mindig érdemes elvégeztetni az úgynevezett Baer-tesztet, ezt már 5 hetes kortól el lehet végeztetni a kölyköknél.

Fajtatipikus betegségek

• Süketség: Lehet veleszületett, vagy kialakulhat például baleset következtében, illetve az öreg kutyák gyakori betegsége a hallás részleges elvesztése. Gyógyítására nincs lehetőség.
• Csípőízületi diszplázia: Örökletes rendellenesség, melynek lényege, hogy a csípőízület vérellátása nem megfelelő. Ezért ezen a területen a combcsont felső területei károsodnak.
• Könyökízületi diszplázia: A könyökízületet alkotó karcsont és két alkarcsont egymással érintkező ízületi felszíne nem illeszkedik megfelelően.
• Húgyúti kövek (dalmata szindróma): A dalmatáknak egyedi húgyúti rendszere van, ami hajlamossá teszi őket a húgyúti kövek kialakulására. Vizeletük karbamid vagy allantoin helyett húgysavat tartalmaz. A kövek a húgysav sóiból képződnek. Ha a húgyutak teljesen elzáródnak, és az állapotot nem kezelik azonnal, az végzetes lehet. Ez egy genetika-függő anyagcsere-probléma.
• Dilatációs kardiomiopátia: A dalmatákra jellemző szívbetegség. A megbetegedés következtében a szív megnagyobbodik, mellyel párhuzamosan a szívburok elvékonyodik.

Altatással kapcsolatos tudnivalók

Nagyon kevés kivételtől eltekintve a háziállatokon a műtétet általános érzéstelenítésben, vagyis altatásban lehet elvégezni. A helyi érzéstelenítés önmagában nem alkalmazható, az állatokban kialakuló nem kívánatos stressz és félelemérzet miatt. Természetesen minden altatásban végzett beavatkozás magában rejt némi kockázatot. Ennek a kockázatnak a mértéke az egészséges állat esetében kisebb (például: fiatal macska ivartalanítása), beteg állat esetében azonban nagyobb (például: idős kutyánál az emlődaganat eltávolítása). A műtéti altatással járó kockázat tényét az állat tulajdonosának meg kell értenie, el kell fogadnia, illetve konkrét esetben kérheti az állatorvos véleményét a tervezett beavatkozás veszélyeiről. Minden altatás előtt az állatorvos megvizsgálja beteget az altatás biztonságossága szempontjából. Ezzel együtt előfordulhat, hogy bizonyos egészségügyi problémák rejtve maradhatnak. Az altatás megterheli a vérkeringést, a szívműködést, a tüdőt és a légzőszerveket. Javasoljuk a műtét előtt az állat vér- és vizeletvizsgálatát is elvégeztetni. Az állatorvos a műtétről elsődlegesen egészségügyi szempontból ad tájékoztatást, az egyéb szempontokat (érzelmi, szociális, anyagi, kockázati tényezők, utógondozás, szállítás) a tulajdonosnak kell mérlegelnie. Ezután tud határozni a műtétről, aminek elvégzésére felkérheti az állatorvost.

Altatás előtti és utáni teendők

• Éhgyomorra: A műtét tervezett időpontja előtt 12 órával az állat elől el kell venni az eleséget, ezután már nem ehet semmit. Ez azért fontos, mert ha nem üres a gyomra, akkor az altatással együtt járó hányinger, öklendezés akár félrenyeléshez, fulladáshoz is vezethet. Vizet a koplaltatás során az állat ihat, azt az utolsó 3 órában kell elvenni előle.
• Sétáltatás: Mielőtt a rendelőbe bevezetnénk az állatot, feltétlenül sétáltassuk meg, hogy lehetősége legyen a széklet- és vizeletürítésre.
• Parazita elleni kezelés: Az állatot a műtétet megelőzően parazita elleni kezelésben kell részesíteni, tehát védeni kell a bélférgek és külső élősködők ellen. Az ilyen jellegű fertőzöttség kizárja a műtét végrehajtását.
• Takaró: A műtét utáni ébredés idejére az állatot alá kell párnázni, ehhez nagy segítséget nyújt, ha a gazda magával hoz a műtétre egy tisztára mosott takarót.
• Véna-kanül: Minden esetben véna-kanült ültetünk be, hogy a megfelelő infúziós oldatot beadhassuk, és a fájdalomcsillapítás, altatás erőssége intravénás módon is szabályozható legyen.
• Légcsőtubus: A műtét során altatógázzal, altatógép segítségével biztosítjuk az általános érzéstelenítést, ehhez előzetesen légcsőtubust helyezünk az állat légcsövébe.
• Megfelelő testhőmérséklet: A műtét közben az állat megfelelő testhőmérsékletét melegítőpárna segítségével tartjuk fenn.
• Felügyelet: A műtét után a teljes ébredésig a rendelőben marad az állat, csak ez után lehet hazavinni, amikor már biztonságosan szállítható és életfunkciói rendeződtek.
• Sebvédelem: Otthon nagyon fontos odafigyelni a műtéti seb védelmére, elsősorban arra, hogy az állat ne nyalogassa. Erre a célra jól bevált megoldás a műtéti védőgallér viselése.
• Nyugalom és fájdalomcsillapítás: A lábadozó betegnek nyugalmat kell biztosítani, megfelelő hőszigetelt, száraz pihenőhelyet kell kialakítani számára. A műtét utáni napokban fájdalomcsillapító tabletták adása szükséges.

A dalmaták húgykő problémáinak kezelése és megelőzése

A dalmaták genetikai sajátosságaik miatt hajlamosak a húgykövek kialakulására. Ez különös figyelmet követel meg gazdáiktól. Testükben a purinok anyagcseréje érzékenyebb, ami húgysavszint emelkedéséhez vezet. Táplálkozásuk is meghatározó a húgykövek kialakulásában. Állati fehérjék és purinok fogyasztása húgysavszint növekedését idézheti elő. Ennek eredményeképp kristályok és kövek alakulhatnak ki.

Tünetek és diagnózis

Dalmata esetében a húgykő tünetei gyakran könnyen észrevehetőek. Az első és legjellemzőbb jelenség a fájdalmas vizelés. A dalmata ilyenkor nyilvánvaló szenvedést mutat, ami azonnali figyelmet igényel. A véres vizelet jelentős aggodalomra ad okot, mivel ez a húgyhólyag vagy húgycső sérülésére utalhat. A húgykő diagnózisának pontos meghatározásához számos állatorvosi vizsgálat szükséges, melyek magukban foglalják a fizikai vizsgálatot, vizeletvizsgálatot, valamint ultrahangot és röntgent.

Kezelési lehetőségek és megelőzés

Amikor dalmatánál húgykövet diagnosztizálnak, számos kezelési útvonal áll rendelkezésre. A gyógyszeres terápiát gyakran alkalmazzák kisebb kövek feloldására és újabbak kialakulásának megakadályozására. Ha a kövek mérete nagyobb vagy ha akadályozzák a húgyutak működését, sebészeti beavatkozásra lehet szükség. A táplálkozási változtatások is kulcsfontosságúak lehetnek. Speciális diéták segítenek a meglévő kövek feloldásában, az újak kialakulásának megelőzésében. A dalmaták számára purinszegény táplálék javasolt. A purin mellőzése csökkentheti a vizelet húgysav-szintjét, s ezáltal a húgykövek kialakulásának kockázatát. Mivel a dalmaták emellett még az allergiában is gyakorta érintettek, táplálásukhoz javasolt a speciális diétás eledelek használata. Az állatorvos vagy a tenyésztő javaslatai alapján kidolgozott táplálási terv minden esetben nagyon hasznos lehet.

Rendkívül fontos továbbá, hogy kutyánk hidratációját folyamatosan megőrizzük. A húgyúti egészség megőrzése érdekében elengedhetetlen a rendszeres és gyakori sétáltatás. Ez serkenti a folyamatos vizeletürítést, amivel csökken a húgysavkristályok kialakulásának kockázata. Fontos szerepet töltenek be azok a kiegészítők is, amelyek védelmet biztosítanak az említett rendszer számára. Dalmaták húgykő problémáinak kezelésében természetes és alternatív módszerek széles skáláját alkalmazhatjuk, mint például gyógynövények (csalán, petrezselyem, pitypang) vagy holisztikus terápiák (akupunktúra, chiropraktika). Az állatorvosi konzultáció kulcsszereplője a kezelésnek és megelőzésnek.

Mozgásigény és ápolás

A dalmata rendkívül aktív és intelligens. Óriási mozgásigénye van, nagyon fontos számára, hogy levezethesse energiáit. A dalmata imád kocogni. Elképesztő energikussága kiváló társsá teszi azok számára, akik például maratonra edzenek vagy gyakran indulnak hosszabb biciklitúrára. Ha saját kerttel rendelkezünk, akkor remek környezetet biztosíthatunk dalmatánknak, ha sokat futkározhat és játszhat. Egy dalmata-gazdinak legalább napi kettő, de inkább három-négy óra sportos elfoglaltságról kell gondoskodnia kedvence számára. De ez a tanulékony és fürge kutya olyan sportok iránt is nagy lelkesedést mutat, mint a dog dancing, agility, obedience, klikkeres vagy keresőjátékok.

A dalmaták nagyon tiszták, többnyire egyáltalán nincs „kutyaszaguk”, és a bundájuk taszítja a szennyeződéseket. Ugyanakkor nagyon vedlenek. A gazdik körében gyakori az a vicc, hogy a fajta csak két alkalommal vedlik: nappal és éjszaka. A dalmaták szőre ráadásul kissé merev, ami képes alaposan belefúrni magát a szövetekbe, így nem könnyű eltávolítani a ruhákról vagy a bútorokról. A dalmatát nem szükséges gyakran fürdetni, csak akkor tegyük meg, ha valami büdösbe hempergett! Gyakran mossuk meg szőrös barátunk fogait az állatorvos által javasolt fogkrémmel és fogkefével! A dalmatának nincsen aljszőrzete, így kihangsúlyozódik módfelett arányos, atletikus testalkata, ami igen elegáns járást kölcsönöz a dalmatának. Így elegendő, ha a kutya rövid, fényes szőrét alkalmanként kikeféljük, és egy nedves kendővel ledörzsöljük, s csupán a szőrzetváltás idején (évente kétszer) kell egy erre való gumikefével vagy noppokkal ellátott kesztyűvel megtisztítani azt. A szőrzetápolás mellett rendszeresen ellenőrizni és tisztítani kell a szemeket, füleket, fogakat és karmokat is.

tags: #dalmata #szules #altatas