Maléter Pál 1917. szeptember 4-én született Eperjesen, a történelmi Magyarország északi részén, amely a trianoni békeszerződés után Csehszlovákiához került. Szülei magyarok voltak. A gimnázium elvégzése után a prágai Károly Egyetemen tanult orvostudományt négy szemeszteren keresztül. Az 1938-as müncheni egyezményt követően, amely előkészítette Csehszlovákia szétdarabolását, Budapesten folytatta tanulmányait, de anyagi nehézségek miatt visszatért szülővárosába. 1940-ben végleg Magyarországra költözött.
Az állampolgárság megszerzése érdekében önként jelentkezett katonai szolgálatra, és felvették a Ludovika Akadémiára. A második világháború idején, 1944-ben a keleti frontra vezényelték, ahol szovjet fogságba esett. A szovjetek fogságában önként jelentkezett a németek elleni harcra, és a partizániskola elvégzése után egységével Erdélyben vetették be. 1945 januárjában az Ideiglenes Nemzeti Kormány védelmére szervezett zászlóalj parancsnoka lett, majd tavasszal a Honvédelmi Minisztérium őrzászlóalját vezette. Belépett a kommunista pártba, és ütemesen haladt felfelé a katonai ranglétrán.
Maléter Pál első házasságából, amelyet 1945-ben kötött, három gyermeke született, de 1954-ben elváltak. Volt felesége és gyermekei a forradalom után Amerikába emigráltak. A házasság megromlása után szeretett bele Gyenes Judithba, aki tizenöt évvel fiatalabb másod unokatestvére volt. Annak ellenére, hogy a lány családja és felettesei is ellenezték, 1954-ben összeházasodtak, és titokban evangélikus esküvőt is tartottak. Maléter a forradalom kitörésekor ezredesi rangban a Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok parancsnoka volt.
Az 1956-os forradalom idején Maléter Pál kulcsszerepet játszott. Október 24-én déltől a Honvédelmi Minisztériumban ő látta el a főügyeleti szolgálatot. Másnap a vezérkari főnök őt küldte ki öt harckocsival és tisztiskolásokkal a Kilián laktanyához, hogy „a rendet helyreállítsa”. A Ferenc körút és az Üllői út kereszteződésében álló épületnél ugyanis összecsapások robbantak ki a felkelők és a szovjetek között, és a lövöldözésbe az ott állomásozó katonák is belekeveredtek. Mivel parancsait a növendékek nem hajtották végre, és egyedül az ő parancsnoki harckocsija jutott el az épületig, felsőbb jóváhagyással tűzszünetet kötött a felkelőkkel. A laktanyát ellenőrző, de a felkelők által elszigetelt Maléter értesülve a kormány által elrendelt október 28-i tűzszünetről, beszüntette a harcot. Október 29-én részt vett a katonai vezetés és a Corvin-közi felkelők fegyverszüneti tárgyalásain, és támogatta a szabadságharcosok követeléseit.
Nagy Imre hívására Maléter jelen volt a Parlamentben a munkástanácsok küldötteivel folytatott tárgyalásokon, és október 31-én ott volt a fegyveres szervezetek egységes parancsnoksága érdekében létrehozott Forradalmi Karhatalmi Bizottság megalakulásakor is. Mivel a legfeszültebb pillanatokban sem volt hajlandó a forradalmárokra lövetni, nagy népszerűségre tett szert a felkelők körében. Viszonya azonban feszült maradt Pongrátz Gergellyel, a Corvin-közi felkelők parancsnokával, aki nem bízott benne, sőt emlékirataiban azt állította róla, hogy forradalmárokat végeztetett ki.
Maléternek döntő szerepe volt abban, hogy a felkelők és a Nagy Imre-kormány félre tudták tenni ellentéteiket. November 2-án vezérőrnaggyá léptették elő, és honvédelmi miniszterré nevezték ki. Ebben a minőségében vett részt a szovjetekkel folytatott csapatkivonási tárgyalásokon. Maléter bízott Malinyin tábornok ígéretében, mely szerint a szovjet csapatok legkésőbb 1957. január 15-éig kivonulnak az országból. A tárgyalások november 3-án kezdődtek meg a Parlamentben, majd este a tököli szovjet főparancsnokságon folytatódtak.
1956 története - Tökéletlen Történelem [TT]
Tiszttársai és felesége is próbálták lebeszélni a találkozóról, de ő hajthatatlan volt: "Akkor is: mennem kell. Ha nem megyünk, a szovjetek úgy veszik, mi nem akarunk tárgyalni, mi szakítjuk meg a tárgyalás menetét... Tudom, volt ilyesmi már a magyar történelemben... De akkor is kötelességem menni!" Amikor hozzákezdett a magyar álláspont ismertetéséhez, Malinyin félbeszakította, majd előlépett Szerov tábornok, a KGB vezetője, aki személyesen tartóztatta le a magyar küldöttséget.
| Időpont | Rendezvény |
|---|---|
| 1917. szeptember 4. | Születés Eperjesen |
| 1940 | Magyarországra költözés, Ludovika Akadémia |
| 1944 | Keleti front, szovjet fogság, partizánként harc |
| 1945 | Ideiglenes Nemzeti Kormány zászlóalj parancsnoka, HM őrzászlóalj vezetője |
| 1956. október 24. | Főügyeleti szolgálat a Honvédelmi Minisztériumban |
| 1956. október 25. | Kilián laktanya, tűzszünet a felkelőkkel |
| 1956. november 2. | Előléptetés vezérőrnaggyá |
| 1956. november 3. | Honvédelmi miniszterré kinevezés, tárgyalások a szovjetekkel |
| 1958. június 16. | Kivégzés |
| 1989. június 16. | Újratemetés, rehabilitáció |
Malétert a szovjetek 1957 januárjában adták át a magyar hatóságoknak. A Nagy Imre és társai elleni koncepciós perben ő volt az ötödrendű vádlott. 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése, zendülés, valamint hazaárulás vádjával halálra ítélték, fellebbezés lehetősége nélkül. Mellékbüntetésként lefokozták, kitüntetéseitől megfosztották és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A halálos ítéletet másnap hajnalban, 1958. június 16-án hajtották végre. A kivégzettek holttesteit a Kozma utcai fogház udvarán ásták el, majd 1961-ben titokban a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában, hamis neveken, jeltelen sírba temették.
Mártírtársaival együtt 1989. június 16-án, 250 ezer ember jelenlétében temették újra. 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában felmentette a törvénysértő vád alól. 1990. július 5-én posztumusz vezérezredessé léptették elő. 2016-ban posztumusz kapta meg az egyik legrangosabb, Németországban átadott emberi jogi elismerést, a nemzetközi Rainer Hildebrandt-emlékérmet.