A csótányok mindenevők, a növényi és állati eredetű táplálékot is elfogyasztják, de ha ezek nincsenek, megelégszenek egyéb anyagokkal, pl. textíliával, papírral stb. Ha nem tudják megrágni a kemény táplálékot, akkor azt a hányadékukkal oldják fel. Az éhezést jól tűrik, táplálék nélkül hetekig is életben maradnak, viszont folyadékigényük igen nagy, a szomjazást nehezen viselik el, víz hiányában napok alatt elpusztulnak.
Éppen ezért lakásunkban többnyire a vizes helyiségekben, pl.: konyhában, fürdőszobában, WC-ben, vízcsap mellett látjuk meg őket, jellemzően este amikor felkapcsoljuk a villanyt, és a rejtekhelyükön megzavarjuk a kolóniát. Jelenlétükre elhullott tetemük, illetve egy egy példány véletlenszerű napközbeni felbukkanása alapján következtethetünk. A panel lakóházakban a csővezetékek mentén, a szerelőszintek között húzódó ún. strangokon keresztül aktívan terjednek.
Talán elsősorban undorkeltésük miatt szeretnénk tőlük azonnal megszabadulni, pedig jó, ha tudjuk, hogy ártalmuk részben a fertőző betegségek terjesztésében is megnyilvánulhat, részben pedig az otthonunkban megtelepedve allergiás reakciókat idézhetnek elő.
Leggyakrabban különféle gyomor-bélrendszeri megbetegedést kiváltó mikroorganizmusok terjesztésében működhetnek közre. A csótányok megjelenése higiénés szempontból tehát különösen olyan helyeken kritikus, ahol kórokozók jelentős számban fordulhatnak elő.
A csótány elsősorban fertőző betegséget terjeszthet, de a közvetlen érintkezés allergiás reakciót is kiválthatnak az emberben. “Világszerte egyre több adat utal arra, hogy a csótány váladéka és ürüléke, illetve kültakarójának fehérjetartalma, valamint az azon levő illat- és bűzmirigyek váladékai testidegen anyagnak (allergénnek) tekinthetők. A lakásokban található házi porral végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a por jelentős mérvű, különösen a német csótányoktól származó allergént (elsősorban ürüléket és kutikula-sejteket) tartalmaz. Bizonyos érzékeny egyéneknél viszont a házi porral történő érintkezés, vagy annak belégzése változatos bőrtüneteket (bőrpírt, viszketést, esetleg csalánkiütést), egyes esetekben ún. szénanáthát idézhet elő. A szervezet megváltozott, a szokásostól eltérő reakcióképességének, a túlérzékenységnek, az allergiának a kialakulásáért környezeti tényezők és az örökletes hajlam együttesen felelős.
Egyéb ártalmuk abból adódik, hogy az élelmiszereket nemcsak elfogyasztják és táplálkozásuk közben szennyezik, hanem jelentős mérvű elszaporodásuk következtében azokat fogyasztásra teljesen alkalmatlanná tehetik.
Magyarországon előforduló csótányfajok
A világon körülbelül 4000 fajta csótány él. Hazánkban nagy szerencsénkre csak a kisebb méretűek lelhetők fel, de Afrikában még a 6 centiméter hosszúságot is képesek elérni. Magyarországon 3 fajtája ismert, az amerikai, a német és a konyhai csótány. Azonban van repülő változata is, amelyet erdei csótánynak nevezünk.
Amerikai csótány (Periplaneta americana)
Az amerikai csótány igazán kellemetlen társaság, amelyik már a bemutatkozáskor megtéveszt bennünket, hiszen a nevével ellentétben Afrikából származik. A középkorban terjesztették el őket a hajósok. A 2-2,7 cm nagyságú, feketésbarna színű, konyhai svábnak is nevezik. Az amerikai csótány az egész világon előfordul. Neve ellenére az eredeti hazája Afrika, hajósok által utazott és terjedt el a 15. században. 2-4 cm hosszúak, jellegzetes csápjaik és tüskés lábaik tipikus csótány külsőt adnak nekik. Nagyon kedvelik a meleg, száraz épületeket, ahol könnyen elszaporodnak.
Német csótány (Blattella germanica)
A német csótány szintén Afrikából behurcolt faj, amelyik imádja a lakásokat és az éttermeket. Igazán atlétikus alkat, hiszen ez az egyetlen csótány, amelyik a plafonon is képes járni. A párás, meleg helyeket szereti, ahol sok táplálék vár rá. Azonban a szabadban nem él meg. A 1-1,5 cm nagyságú, a színe a világos sárgásbarna és a sötétbarna között változhat, a potrohán két fekete hosszirányú csík található, a hímek színe jellemzően világosabb a nőstényekénél. Muszkabogárnak is nevezik. Ezek a rovarok Észak-Afrikából származnak. Megtalálható vendéglátó egységekben, kórházakban és (gyakran központi fűtésű) családi házakban is.A kedvenc tartózkodási helyeik közé a konyha és olyan helyiségek tartoznak melyekben ételt/élelmet tárolnak vagy dolgoznak fel. De szívesen lakják a mosodákat is, melyeket a magas páratartalom és a magasabb hőmérséklet miatt szeretnek.Modern bevásárlóközpontok is az előfordulási helyeik közé tartozik. Ez főleg a táplálék sokszínűsége és a számtalan búvóhely miatt van. De különböző állattartó épületben is előfordulnak, gyakran találkozhatunk velük ólakban és istállókban is.
Konyhai csótány (Blatta orientalis)
A konyhai csótányt svábbogárnak is szokták nevezni. Színe a vörösesbarnától egészen a feketéig terjedhet, mérete 20-27 mm közötti. A konyhai csótány beszennyezi az ételeket és betegségeket is terjeszthet. A kifejlett példányok hazánkban elérhetik a 20-27 mm-es hosszúságot, színezetük a vöröses sötétbarnától a feketéig terjed. A hímek szárnya nagyjából a potroh kétharmad részééig ér, míg a nőstényeknek nincs szárnya. Azonban a hímek sem mennek sokra a szárnyaikkal, mert mindhárom típus röpképtelen. Fejük pajzzsal védett, rágószájszervük van és nagy, összetett szemeik, amelyekkel kiválóan látnak. Csápjaik hossza akár a testük hosszúságával is megegyezhet. Lábaik futólábak, melyek segítségével igazán gyorsak, különösen, amikor üldözzük őket. A behurcolások következtében ma már világszerte elterjedt a faj. A kifejlett példányok elérhetik a 20-27 mm-es hosszúságot; színezetük a vöröses sötétbarnától a feketéig terjed. A hímek szárnya nagyjából a potroh 2/3 részéig ér, a nőstények szárnyatlanok; mindkét ivar röpképtelen. Csápja akár a testhosszal megegyező hosszúságú is lehet. Erősen urbanizálódott, szinte már csak a városokban, az ember közelségében van jelen. Minden jellegű szerves hulladékot elfogyaszt, illetve az élelmiszerkészletek beszennyezésével kárt is okozhat. A párzást hosszan tartó udvarlási ceremónia előzi meg. A nőstény petéit megkeményedő kokonba helyezi. A petetokban 16-28 pete foglal helyet. A konyhai csótány a petetokot csak 1-6 napig cipeli, ezt követően elrejti, amelyből a lárvák 2-4 hónap múlva kelnek ki.
Erdei csótány (Shelfordella lateralis)
Az erdei csótány ne tévesszen meg senkit, mert bár repül, nem egy angyal. Invazív faj, hazánkban főleg Budapest környékén, a természetben él. Imádja a fényt, és szívesen repül be a kivilágított szobákba. Viszont a szúnyogháló hamar kint tudja tartani. A szabadban csak nehézkesen él meg.
Csótányirtás és megelőzés
A csótányirtó csalétek (BAYGON, DETIA, GOLIATH, NEXA LOTTE, PROTECT-B, VAPE TECNO) tartalmú műanyag dobozokat csótányok búvóhelyeinek közelébe, illetve vonulási, közlekedési útjaira helyezzük ki. Óvjuk a nedvességtől, ezért takarításkor vegyük fel, majd tegyük vissza. Több hétig hatásos.
A porozószer (BAYGON, DETIA, DOMOTOX EXTRA, NEO-PERMIN BIOTOLL, PIRETRIN EXTRA, PROTECT-B, VAPE) vékony rétegben, célzottan a rovarok búvóhelyeire és vonulási útjaira szórható ki. Mivel a por nem esztétikus ezért igen hamar feltakarítják.
A (vonzó hatású anyagot és ragasztót tartalmazó) csótánycsapda (BIOSTOP, BLATSTOP KAPO, NEXA LOTTE) a kismérvű csótányfertőzöttség megszüntetésére alkalmas.
Az aeroszolok (AROXOL, BAYGON, CHEMOTOX EXTRA, CHEMOTOX PUFF, DETMOL-FLEX, JOHNSON RAID, KAMPEC, PIF-PAF-B, PROTECT-B, RAID, UNICRON EXTRA, VAPE TECNO) fémpalackra szerelt szórófejen keresztül hajtógázzal juttathatók a kezelendő felületre. A permetben és az aeroszol palackban levő irtószert célzottan a kezelendő felülettől 10-30 cm távolságban tartva a csótányok búvó-, közlekedő- és tartózkodási helyeire kell kipermetezni. A lakások vizesblokkjaiban a rések, repedések, falszögletek kezelése mellett a berendezési tárgyak (pl. mosdó, WC-kagyló és -tartály, gáztűzhely, hűtőszekrény stb.) mögötti és alatti területek, a konyha-, illetve élelmiszertároló szekrények hátoldala és belső felülete, a szemétgyűjtőhelyek, a csővezetékek, esetleg az ajtó- és ablaktokok kezelése szükséges.
A csótányok ritkábban jelennek meg a kertes házakban, inkább a társasházakban érzik igazán jól magukat. Remek ötletnek tartják a szellőzőrendszert és nagy hívei a szemétledobónak. A csótányok rendkívül könnyen alkalmazkodnak a környezetváltozáshoz, és akár szélsőséges körülmények között is eléldegélnek. Ha nem jut számukra kellő eleség, egymás elfogyasztásától sem riadnak vissza. De hiába reméljük, hogy idővel feleszik egymást, ugyanis nagyon gyorsan szaporodnak. Sajnos a vegyi anyagokhoz igen könnyen képesek alkalmazkodni, ezért nem árt némi változatosságot megcsillogtatni az irtásuk terén.
Ha lakásban lakunk és van szellőző, tegyünk rá fém hálót.
Vásároljunk csótánycsapdát. Ebbe könnyen beleragadnak, így ha felmerül a gyanú, hogy a családtagokon kívül más is járkál a lakásban, könnyen bizonyosságot tudunk szerezni róluk. Azonban a csapdákat tegyünk a gyerekek és a háziállatok számára elérhetetlen helyre.
Ha csótányirtás van a házban, ne maradjunk ki belőle. Hiába vagyunk a vegyszerek ellen, ha a többi lakást lekezelték, a csótányok a kezeletlen otthonokba fognak menekülni.
Sajnos a csótányt mi is be tudjuk hurcolni az otthonunkba. Sok élelmiszer vagy tartós fogyasztási cikk dobozán lehetnek petetokok, így azok kikelhetnek nálunk. A vásárolt termékek csomagolását tüzetesen nézzük át.
Készíthetünk saját kezűleg is csapdát. Keverjünk össze három rész bórsavat egy rész porcukorral. A cukor a csótányokat csalogatja, míg a bórsav megöli őket. Bár a bórsav nem mérgező az emberekre vagy a háziállatokra, irritáló hatású lehet, ezért ne érintkezzünk vele.
A csótány nem kedveli a borsmenta- és a teafaolaj illatát sem. Hasonlóan ellenérzései támadnak az illatos macskamenta láttán is. Ezzel szemben imádja a kávét, amelynek illata képes előcsalogatni őt. Tegyünk nedves kávézaccot papírpoharakba, majd töltsük meg egy edényt vízzel és helyezzük bele a poharakat. Éjjel a csótányok a kávé illata miatt be fognak mászni a vízbe.
Ha úgy érezzük, hogy magunktól nem boldogulunk a csótánnyal, mindenképp kérjük szakember segítségét!
A csoki csótány mint eleségállat
"Csoki" csótány | Blatta lateralis Méret: 5 (nagy méret, 2-2,5 cm) Mennyiség: ~100 db Darabár: ~12 Ft Eltartható: min. 1 hónap Kapható méretek: 1, 2, 3, 4, 5, mix Milyen méretű állatnak ajánljuk: megnézem az eleségválasztóban Kiszerelések: 1 doboz, 1 liter A csoki csótány szintén fehérjedús, zsírban szegény eleségállat, táplálékállat. Sajnos nem annyira elterjedt a terrarisztikában, mint a tücsök vagy a sáska, pedig tápértékben legalább olyan gazdag. Népszerűtlensége valószínű annak köszönhető, hogy sokan attól félnek, gyorsan elszaporodik a lakásban, ha véletlen megszökik. Mindenkit megnyugtatunk, a csoki csótány nem fog elszaporodni. Széles körben felhasználható, adható például kaméleonnak, agámának, gekkónak, póknak. Tápláljuk őket zöldségekkel, gyümölcsökkel vagy a jól bevált bogárzselével és a fehérjében gazdag csótánytápunkkal. Előnye még, hogy nem ciripel!
A csótányok alkalmazkodóképessége
Minek köszönhető a csótányok kiváló alkalmazkodóképessége? A kérdést minden részletre kiterjedően nehéz, sőt szinte lehetetlen megválaszolni. Kezdjük azzal, hogy nem csak a csótányok, hanem általában az ízeltlábúak - különösen a rovarok - igen kitűnően alkalmazkodnak egészen szélsőséges környezetekhez is. A csótányok talán azért kerülnek jobban a figyelem előterébe, mert a városlakó ember már régóta próbál megszabadulni tőlük, mindez ideig kevés sikerrel. A csótányok szívósságát az a közszájon forgó mondás is alátámasztani látszik, miszerint egy esetleges nukleáris világégést csak a csótányok élnének túl. A csótányok nagy időelőnyben vannak velünk szemben. E rovarok mintegy 350 millió éve, még a karbon időszakban kezdték meg evolúciós fejlődésüket. E hosszú idő alatt szinte tökélyre fejlesztették a túlélési technikájukat. Ma mintegy 3500 fajuk létezik, de közülük csak néhány közismert kártevő. Ilyen például hazánkban a szinte mindenki által látott (és utált) közönséges vagy konyhai csótány (Blatta orientalis), a német csótány (Blattella germanica) és a nálunk ritkább amerikai csótány (Periplaneta americana).
A fürdőszobában és a konyhában is fölbukkanó német csótány egyetlen nősténye évente elméletileg 35000 utódot is világra hozhat. Ez a termékenység óriási evolúciós előny. Minél több utódot hoz világra, annál nagyobb az esély, hogy lesz közöttük olyan, amely ellenáll a környezeti veszélyeknek, így például azoknak a mérgeknek, amellyel megpróbálunk megszabadulni e kellemetlen lakótárstól.
A csótány rendkívül igénytelen. Noha meleg vidékekről származik, meglehetősen jól alkalmazkodott a hűvösebb éghajlathoz is. Természetesen itt is igyekszik jó meleg, nyirkos, zárt helyen átvészelni a telet. Ideális élőhelyet talált a sokemeletes lakótelepi házakban, hasonlóan az ágyi poloskához. Mindenevő. A morzsáktól a fogkrémig, a ragasztótól a hajszálig mindent elfogyaszt, de sokáig bírja a koplalást sőt egyes csótányirtó szereket is tolerál a szervezete. Lapos testével a legkisebb résekben el tud bújni. Éjszakai, fénykerülő életmódjával elkerüli a legtöbb természetes ellenségét. Ráadásul - méretéhez képest - igen gyors, sebessége eléri a 0,8 métert másodpercenként. Mozgásirányát is gyakran változtatja, ami szintén megnehezíti az elfogását. Az is tény, hogy sokkal ellenállóbb a radioaktív sugárzásnak, mint az ember, de ezzel nem áll egyedül a rovarok között.
Orosz csoki Shelfordella lateralis csótány tenyésztése 2 20131009
A kifejlett példányok hazánkban elérhetik a 20-27 mm-es hosszúságot, színezetük a vöröses sötétbarnától a feketéig terjed. A hímek szárnya nagyjából a potroh kétharmad részééig ér, míg a nőstényeknek nincs szárnya. Azonban a hímek sem mennek sokra a szárnyaikkal, mert mindhárom típus röpképtelen.
Az éhezést annyira jól tűrik, hogy akár hetekig is kibírják táplálék nélkül, azonban a vízzel már nem ez a helyzet, hiszen pár nap alatt szomjan képesek halni nélküle.
A hím csótány igazi úriember, ha párválasztásról esik szó, hiszen a párzást hosszan tartó udvarlási ceremónia előzi meg. A nőstény petéit megkeményedő kokonba helyezi. A petetokban 16-28 pete foglal helyet, melyet 1-6 napig cipel, ezt követően pedig elrejti. A lárvák 2-4 hónap múlva kelnek ki és 1-3 év alatt válnak ivaréretté.
A csótányok azért különösen veszélyesek, mert mindenbe belemásznak. Kedvelik az emberi és állati ürüléket, a rothadó élelmiszert, így a különféle baktériumok és más mikroorganizmusok rendkívül veszélyes hordozóivá válnak. Nem véletlenül rossz a hírük, hiszen bizonyítottan hozzájárulnak a tífusz, vérhas és lepra terjedéséhez is.
A csótányok azért annyira becsült és sűrűn tartott eleségállatok, mert nem kannibálok, és nem kell méret szerint szétválogatni őket, továbbá nagyon táplálók. Ja és a legvégére rohadul szaporodnak!
A rovartenyésztés nem egy ördöngösség, kis odafigyeléssel bárkinek sikerülhet. Azonban bármilyen rovar tenyésztésére is adjuk a fejün, az alább írtak mindegyikre egyformán igazak. A rovartenyésztésnél a légcserére és a páratartalomra különösen oda kell figyelni. Az alacsony páratartalmat permetezéssel lehet növelni (pl. szobai virágpermetező), a túl magasat pedig szellőztetéssel tudjuk csökkenteni. A kelleténél magasabb páratartalom esetén ugyanis elszaporodhatnak az atkák, amik megeszik - szó szerint - az egész tenyészetet. Ha már egyszer megjelentek, akkor megszabadulni tőlük nem is annyira könnyű. Az összes rovart, kukacot ki kell szedni, tiszta vízzel lemosni és egy új tenyészetbe áthelyezni. A régi tenyészetet megsemmisíteni, az edényeket forró vízzel alaposan kimosni. Csak ez a járható út, mert mérgeket (pont a tenyészetünkben található rovarok miatt) nem használhatunk. Ne etessünk a rovarokkal erjedt, penészes vagy rothadó táplálékot, mert felelőtlenségünk hamar megbosszulja magát. Külön megvilágításra nem lesz szükség, de mivel a legtöbbje a trópusokról származik, fűtésre igen. Ne felejtsük el, hogy a megmaradt táplálékot mindig el kell távolítani, a felgyülemlő "piszkot" ki kell takarítani a tenyészedényekből. A trópusi rovarfajoknál az egyik sarkalatos tényező a hőmérséklet. Mivel igencsak melegigényesek, így ha a hőmérséklet alacsony, a táplálkozást beszüntetik és előbb utóbb elpusztulnak.
A tücskök, csótányok és sáskák számára az innivalóról egy kicsit trükkösen kell gondoskodni, mert a fiatal lárvák könnyen belefulladhatnak a számukra “mély” vízbe. Ennek kivédésére egy lapos tálkában tegyünk be vizet, abba pedig rakjunk apró kavicsokat. A vizet a kavicsok közül ki tudják inni, de ki is tudnak mászni belőle, ha netán belecsúszna az óvatlanabbja. Alternatív megoldásként adhatunk nekik “víz gélt”, ez még biztonságosabb.
Csótányoknál a szökés megakadályozása érdekében a rovartenyésztő edény felső részét 5-8 cm vastagon belülről be lehet kenni síkosító anyagokkal, hogy ne tudjanak kimászni. Erre a célra a legjobb a gyógyszertárban kapható petrolátum.