Orvosi altatás csecsemőknél: Részletes információk és felkészülés

Egy műtét, különösen egy csecsemő esetében, jelentős stresszt okozhat a szülőknek és a gyermeknek egyaránt. Természetes, ha aggódik gyermeke műtétje előtt, és ha látja, hogy gyermeke is izgul. Ez a cikk célja, hogy segítséget nyújtson a felkészüléshez, részletesen bemutatva az orvosi altatással kapcsolatos tudnivalókat csecsemőknél és kisgyermekeknél, valamint gyakorlati tanácsokkal szolgáljon a műtét előtti, alatti és utáni időszakra.

Az altatás típusai és a választás szempontjai

Az érzéstelenítésnek három fő típusa van: az általános anesztézia, a regionális és a lokális (helyi) érzéstelenítés. A gyermekek esetében az általános anesztézia, más néven altatás vagy narkózis, a legismertebb és leggyakoribb érzéstelenítési mód.

• Általános anesztézia ("altatás"): Ez egy kontrollált, öntudatlan állapotot jelent, amit intravénásan adott szerekkel és/vagy altató hatású gázok belélegeztetésével érnek el. Ilyenkor a gyermek nem érez semmit és nem érzékeli a körülötte zajló eseményeket. Az altatóorvos folyamatosan felügyeli az életfunkcióit, a szabad légutat speciális eszközökkel biztosítja, valamint infúziót köt be, miáltal lehetőség van a műtét alatt gyógyszerbejutásra, folyadékpótlásra. Az általános anesztéziát gyermek-aneszteziológus orvos és asszisztens végzi.
• Regionális anesztézia: Ennek során érzéstelenítő hatású szereket juttatnak azon idegkötegek közelébe, melyek a műtendő terület beidegzését látják el.
• Helyi érzéstelenítés: Injekció formájában a kisműtét helyére beadott érzéstelenítő szerek hatásukat közvetlenül az érző idegvégződésen és annak közvetlen környezetében fejtik ki. Spray vagy zselé formájában is alkalmazható a szájüregi nyálkahártyán.

A műtét típusától, a gyermek esetleges alapbetegségétől és együttműködő képességétől függ, hogy melyik érzéstelenítési módszert választják. Gyermekek esetében sokszor regionális és lokális anesztéziában végzett beavatkozások során is alkalmaznak különböző mértékű szedációt vagy altatást, főként a nagyfokú szorongás és az együttműködés hiánya miatt.

A szedáció

A szedációnak tágabb értelemben véve négy mélységi szintje van: enyhe (szorongásoldás), moderált (éber szedáció, "bódítás"), mély szedáció és általános anesztézia. Míg az első két esetben a beteg reagál a környezetére és légzéstámogatás sem szükséges, mély szedációban már csak fájdalmas stimulusra, általános anesztéziában pedig egyáltalán nem reagál. Ilyenkor már légzéstámogatásra, lélegeztetésre is szükség van.

Idősebb gyerekek esetében kisebb beavatkozásoknál (pl. műtétet nem igénylő csonttörések ellátásánál, kisebb bőrgyógyászati és fül-orr-gégészeti beavatkozások esetén, fogászati kezeléseknél) enyhe szedáció („bódítás”) is elegendő lehet a regionális vagy lokális érzéstelenítés mellett. Az éber szedáció olyan szendergés szerű állapotot jelent, amikor a beteg érzékeli a külvilágot, de az furcsán távolinak hathat, légzése megtartott, akár kommunikálni is lehet vele, a beavatkozás után néha nem is emlékszik a történtekre.

Felkészülés a műtétre otthon

A műtétre való felkészülést már otthon elkezdhetik. Az ismeretlen mindannyiunk számára ijesztő, éppen ezért fontos, hogy a műtétet megelőzően beszélgessenek arról, várhatóan mi fog történni a kórházban. Bátorítsa gyermekét, hogy tegye fel kérdéseit, fogalmazza meg félelmeit. Közösen akár azt is kitalálhatják, mi az, ami segíthet csökkenteni ezt a félelmet.

• Játék: Főleg kisebb gyermekek még nehezebben tudják szóban megfogalmazni, mi is az, ami foglalkoztatja őket. Számukra nagy segítség lehet a játék, hiszen ez a gyerekek természetes nyelve. Jó ötlet lehet, ha otthon közösen eljátsszák a műtétet: gyermeke meggyógyíthatja kedvenc plüssállatát vagy babáját, megismerkedhet a különböző orvosi eszközökkel, ezáltal nyugodtabban és kevesebb félelemmel fogja viselni azokat a beavatkozásokat, amiken keresztül kell mennie.
• Kontroll érzése: Ha a gyermek azt játszhatja, ő az orvos, megtapasztalhatja azt is, hogy ő irányíthatja az eseményeket, ő döntheti el, hány injekciót ad, melyik kezére kerüljön a vérnyomásmérő stb., ez pedig segít neki abban, hogy kevésbé érezze magát kiszolgáltatottnak a különböző beavatkozások során.
• Nyugtatás és biztatás: Biztosítsa a gyerekét afelől, hogy minden rendben lesz, az orvos és a nővérek tudják, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy jobban legyen, azért vannak itt, hogy segítsék őt a felépülésben, gyógyulásban.
• Érzéstelenítésre való felkészítés: Érzelmileg és fizikailag is készítse fel gyermekét az érzéstelenítésre, altatásra, ebben segíthet pl. egy mese: „Amikor a téli álmot alvó medve felveszi a műtősruháját, Ursula nővér maszkot ad rá, vagy egy különleges varázsfőzetet ad neki, amelytől nagyon gyorsan elalszik. Az álmos maci az altatás után nagyon lassan tér magához.” Bevethetik a kedvenc meséjük hőseit is.
• Szédüléshez való hozzászoktatás: Testi szinten az érzéstelenítésre és altatásra való felkészítésnek fontos része a szédüléshez való hozzászoktatás. Finoman forgassa körbe a gyereket egy forgószékben, majd miközben pihen, figyelje meg az összes testérzetet, ami keletkezik benne. Mivel a varázsfőzettől úgy érezheti, mintha lebegne vagy forogna vele a világ, fontos, hogy erre is felkészítse. Kérje meg, hogy csukja be a szemét, és lassú be- és kilégzéssel lazuljon el, miközben elképzeltetheti vele, hogy egy varázsszőnyegen repül az égen, vagy egy medence vizén lebeg egy matracon.
• Őszinteség a fájdalomról: Ha gyermeke a fájdalomról kérdezi, mondja el őszintén, mi az, ami fájni fog (pl. branül betétel), mert így gyermeke továbbra is meg fog bízni abban, amit mond. Mesélje el, hogy ezek a kellemetlen beavatkozások az ő gyógyulását szolgálják.

Amit érdemes magukkal vinni a kórházba

• pizsama
• papucs
• tisztálkodási szerek
• szénsavmentes víz vagy citromos tea
• ropi vagy sós keksz
• kedvenc játék a gyereknek, amivel kellemesen el lehet tölteni az időt
• valami, amivel Ön is el tudja tölteni az időt, pl. amíg a műtét zajlik

A gyermekeknek biztonságot ad az, ha számukra ismerős személyekkel, tárgyakkal vannak körülvéve: jó ötlet tehát néhány számára kedves tárgyat behozni a kórházba, akár közösen ki is választhatják, melyek legyenek ezek. Egy kiválasztott plüssállat vagy baba akár a műtőbe is bekísérheti majd a gyermeket. Ez nagyon vigasztaló lehet számukra abban a helyzetben, amikor el kell válniuk a szülőtől.

Kiegészítő irodalmak, mesék, amikkel már otthon készülhetnek

• Gombolyag története - egy shunt-ös kiscica meséje
• Bori kórházba kerül
• Álomgyár a kórházban (online elérhető)

Mi történik a kórházban?

A betegfelvétel napja

A betegfelvétel napján minden olyan szakemberrel megismerkedhetnek, akik a kórházi bent tartózkodás során végigkísérik gyermeke útját. Az ambuláns bejelentkezést követően a gyermekgyógyász megvizsgálja a gyermeket, hogy egészségügyi állapota megfelelő-e a műtét lebonyolítására. Ezt követően egy vérvételre kerül sor. Majd az osztályos felvételt kezdeményezni kell. A kórterem elfoglalása után fürdés és hajmosás következik. Ezt követően vérnyomásmérés, hőmérés, magasság- és testsúlymérés. Ezután Ön és gyermeke kérdéseket fog kapni az ápolási dokumentáció kitöltése miatt. Majd a pszichológus kolléganő felveszi Önökkel a kapcsolatot.

Ezen a napon történik az idegsebészi konzultáció, a műtéti beleegyező aláírása, valamint találkoznak az altatóorvossal is. Fontos, hogy a szülő nyugodt maradjon, mert a gyermekek gyakran jobban félnek, ha szüleik meg vannak rémülve. Ha azonban gyermeke azt érzi, bízik az orvosokban és a nővérekben, ő is nagyobb biztonságban fogja magát érezni velük. Szülőként gyakran nagyon nehéz nyugodtnak maradni egy ilyen helyzetben, ebben segíthet, ha van valaki, akinek Ön is beszélhet az érzéseiről, félelmeiről.

Délután már kiderül a műtéti sorrend, mely sürgős esetben módosulhat. Az operáció előtti este a gyermek a megszokottnak megfelelően ehet és ihat, azonban éjszaka és a műtét reggelén már fontos, hogy kövessük az utasításokat a gyermek etetésével és itatásával kapcsolatban.

A műtét előtti éjszaka

A nővérek előkészítik a gyermekét a műtétre egy újabb fürdés, hajmosás kíséretében, fokozottan ügyelve a műtéti terület előkészítésére, tisztaságára. Lehetséges, hogy gyermeke már ekkor megkapja az infúzióhoz szükséges branült, ám előfordulhat az is, hogy erre csak a műtőben kerül sor. A branül betétele egy szúrással és némi kellemetlenséggel jár, ám ezen keresztül gyorsan és hatékonyan tudunk gyógyszereket juttatni a gyermek szervezetébe, illetve a hiányzó folyadékot is pótolni tudjuk.

Ha Ön is jelen van fájdalmas beavatkozásokkor, fontos, hogy ne Ön legyen az, aki esetleg lefogja a gyermeket, Önnek csak az a feladata, hogy támogatást, biztonságot adjon gyermekének. Segíthet, ha eltereli a figyelmét, mesél neki, beszélgetnek olyan dolgokról, amiket gyermeke szeret és ismer, vagy mondhatja gyermekének, hogy figyeljen egy játékra vagy egy képre. A számolás, éneklés vagy az ábécé betűinek sorolása szintén jó figyelemelterelő módszer lehet. Tudassa vele, hogy rendben van, ha sír, szabad kifejezni az érzelmeket. Megerősítheti gyermekét azzal is, ha megdicséri, biztatja, vagy elmondja, milyen büszke rá.

A műtét napja

Az altatás miatt a műtét napján gyermeke nem ehet, illetve nem ihat. Ez az étlen-szomjan várakozás érthető módon nem könnyű időszak, gyermeke könnyen nyűgössé, ingerültté, lehangolttá válhat, azonban Ön, mint szülő, nagy segítséget jelenthet gyermeke számára. Fontos, hogy elfogadja gyermeke érzéseit, de emellett magyarázza el neki, hogy ahhoz, hogy a műtétet el lehessen végezni, fontos, hogy üres legyen a gyomra.

Sokat segíthet, ha a várakozás időszakában közösen csinálnak valamit, amiben a gyermek kedvét leli: akár otthonról is elhozhatják kedvenc játékaikat, de osztályunkon is rengeteg játék van, amikkel akár a játszórésznél, akár a kórteremben lehet játszani. Játék közben ugyanis a gyermek elengedheti a félelmeit, és elmenekülhet a kórházi élmények valóságától.

Étkezési szabályok a műtét előtt

Az alábbi táblázat összefoglalja az általános étkezési szabályokat a műtét előtt. Fontos azonban, hogy minden esetben az altatóorvos utasításait kell betartani, mivel ettől eltérő protokollok is létezhetnek a műtét típusától és a gyermek egyéni állapotától függően.

Közvetlenül a műtét előtt a gyermeke már nem kelhet fel az ágyból, ugyanis kap egy bódító hatású gyógyszert, ami szédülést okozhat. Fontos, hogy maradjon nyugodt gyermeke esetleges zaklatottsága ellenére is, hiszen ez a gyógyszer hatása, amire a gyerekek legtöbbször nem is emlékeznek.

A gyógyszer beadása után nem sokkal a műtős fiú fogja lekísérni gyermekét. Egészen a műtő ajtajáig lekísérheti Ön is gyermekét, útközben foghatja a kezét, beszélhet hozzá, bátoríthatja, biztosíthatja arról, hogy a műtét után várni fog rá.

A műtőben

A műtőben a gyermek először az aneszteziológussal és asszisztensével találkozik. Ők barátságos hangon, játékosan terelik el a gyermek figyelmét az idegen környezetről, mely sokszor szintén gyermekbarát, mesefigurákkal, matricákkal díszített. Olyan fájdalmat okozó beavatkozás, amit a gyermek megél, a műtőben általában nem történik.

Ez úgy lehetséges, hogy kisgyermekeknél a megszokott, leggyakoribb módszer az altatógázokkal történő, fájdalmatlan elaltatás. Ennek során egy maszk kerül a baba arca elé, melyből altatógáz áramlik. Ezt a gyermek belélegzi, és ettől elalszik. Eközben felhelyezik a gyermek szívverését, légzését figyelő érzékelőket.

Az altatás megkezdése során az egyik legfontosabb feladat a légút és a légzés megfigyelése és fenntartása. Kisebb beavatkozások, felületesebb altatás során a gyerekek többnyire maguktól képesek szabályosan levegőt venni, és csak egy oxigén maszkot kell az arcukra helyezni ahhoz, hogy jól lélegezzenek. A hosszabb, nagyobb műtétek során azonban a műtét elején szinte mindig szükség van valamilyen légútfenntartó eszköz behelyezésére. Ennek egyik módja az intubáció, melynek során az elaltatott gyermek légcsövébe egy műanyag csövet (tubust) helyeznek, s ennek végét az altató-lélegeztető géphez csatlakoztatják. Egyre gyakrabban alkalmazott módszer az is, hogy a gyermek szájába egy légpárnázott véggel rendelkező csövet (ún. gégemaszkot) helyezünk, melynek vége pontosan a gégénél van, így ezen könnyedén tud a levegő ki- és beáramolni.

Az altatószereket vénásan, illetve a szája elé helyezett maszkon keresztül gázok és gőzök formájában adják. Hatásukra a gyermek elveszti öntudatát, és érzéketlenné válik a fájdalommal szemben. Így a műtétről emléke nem marad. Szükség esetén az izmok ellazítását eredményező gyógyszereket is adnak a sebész munkájának megkönnyítése érdekében.

A figyelemelterelésen kívül segítheti a gyerekeket a branül beszúrásának elviselésében a szúrás helyére fújt jeges spray és az ún. VR-szemüveg használata. A szakszemélyzet igyekszik gyermekbarát eszközökkel oldani a szorongást, például buborékfújással, lufifújással, légzéstechnikák alkalmazásával, énekléssel, mondókázással vagy mesenézéssel. Nagyon kíváncsiak például a műtőlámpára, világítós ruhacsipeszre - pulzoximéter érzékelő, a kis tévére - monitor, amin az álmukat nézzük, amíg ők alszanak és ezalatt meggyógyítják őket.

A műtét után

A műtét végeztével az altatóorvos leállítja a gyógyszer adagolását, így a beteg fokozatosan ébredezik, majd magához tér. Gyermekét már a műtőben felébresztik, erre azonban ők legtöbbször még nem emlékeznek, sokszor még az osztályra visszatérve is álmosak, alszanak. Kijövetelkor oxigént is kaphatnak, amely nem az állapot súlyosságára utal, hanem segíti a gyógyulási folyamatot, a szervezet természetes megküzdéseit mozgósítja, támogatja.

A műtét után van, aki nyűgösen, rosszkedvűen ébred, ez is teljesen rendben van. Biztosítsa gyermekét, hogy ott van vele, mesélje el, hogy vége van a műtétnek, minden rendben van, nyugodtan alhat még, vagy ágyban fekve azt csinálhatja, amihez kedve van. A műtét után közvetlenül ugyanis még nem szabad felkelni az ágyból. Enni, illetve inni is csak teljes ébredést követően - amikor a nővérek szólnak - fokozatosan lehet. Ennek menetében azonban a műtéttől függően jelentős különbségek lehetnek, ezért mindenben kövesse a nővérek utasításait.

Sok gyerek számára ez is nehéz lehet, de fontos, hogy elmagyarázza, a fokozatosságra azért van szükség, mert ha a gyomrot hirtelen megterheljük, az könnyen hányást okozhat. Mint a műtét előtt, itt is sokat segíthet, ha olyasmivel töltik el az időt, ami a gyermek számára izgalmas, érdekes. Amennyiben úgy látja, gyermekének fájdalmai vannak, bátran kérjen fájdalomcsillapítót bármely nővértől.

A műtét utáni napok

A műtétet követően fontos, hogy minél hamarabb próbáljanak visszatérni a megszokott napi rutinhoz, az ismerős, megszokott dolgok ugyanis biztonságot jelentenek a gyermek számára. Emellett az, ha gyermeke már önállóan meg tud csinálni olyan dolgokat, amiket a műtét előtt is egyedül tudott, kompetencia élményt adhat neki, úgy érezheti, nincs rászorulva másokra.

A kórházi tartózkodás és a műtét okozta szokatlan élmények a gyermek viselkedésében megjelenő ideiglenes változásokat is okozhatnak. Lehetséges például, hogy gyermeke olyan dolgokat kezd csinálni, amiket kisebb korábban tett (pl. bepisil, fél a sötétben, fél a szülőtől való elválástól, újra elkezdi szopni az ujját, stb.). A kisgyermekek azért viselkednek így stressz hatására, mert ezek a dolgok életük biztonságot jelentő szakaszába viszik őket vissza. Annak érdekében, hogy gyermeke biztonságban érezze magát, fontos, hogy kifejezzék, hogy szeretik őt és vigyáznak rá. Bátorítsa gyermekét, hogy végezze önállóan a már megszokott tevékenységeket, illetve, hogy próbáljon ki új dolgokat.

Az is előfordulhat, hogy gyermeke dühös, elutasító, hevesen sír, hisztizik, szomorú, visszahúzódó, kedvetlen vagy nem együttműködő. Fontos, hogy fogadja el gyermeke érzéseit, biztosítsa őt arról, hogy érzései normálisak, és segítsen neki abban, hogy megfelelő módon tudja kifejezni azokat (pl. „Tudom, hogy dühös/szomorú vagy/félsz, de nem szabad senkit megütni”).

Az egy éves kor előtti altatás veszélyei és kutatási eredmények

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ma érvényben lévő ajánlása szerint a hypospadiasis helyreállítását 6-12 hónapos korban kell elvégezni, melynek elsődleges oka a műtéthez és az állapothoz kapcsolódó pszichológiai stressz és az azt követő viselkedési problémák minimalizálása.

Számos kérdés merülhet fel ugyanakkor a szülőkben a korai altatás kapcsán, mivel régebben több tanulmány is megjelent, melyek a csecsemőkorban ismételten, hosszan alkalmazott általános érzéstelenítés (műtéti altatás) késői, tanulási nehézséget okozó esetleges hatásáról számoltak be. Az ilyen és hasonló megfigyelések hatalmas kutatási tevékenységet indítottak el, elsősorban újszülött állatoknak (egér, majom) hosszú (a szokásos műtéti időt meghaladó) ideig adott altatószer idegszövetre adott reakcióját vizsgálták, általában jelentős különbséget találtak az altatószert nem kapott csoporthoz hasonlítva.

Dr. Szentirmai szerint: „A klinikai tanulási nehezítettségre vonatkozó vizsgálati eredmények mind ismételt, többszöri altatáson átesett gyermekek csoportjára vonatkoznak és olyan időszakból származnak, amikor a használt gyógyszerek és a betegészlelési lehetőségek a maitól különböztek.” A modern aneszteziológiai gyógyszerek, berendezések, eljárások elterjedésével az altatási szövődmények előfordulása minimálisra csökkent, és ez különösen igaz az egyéb (alap)betegséggel nem rendelkező gyermekek altatásaira.

Az altatás mellékhatásai és szövődményei

Mint minden gyógyszernek, így az általános érzéstelenítés során kapott gyógyszereknek is lehetnek mellékhatásaik. A mellékhatások általában közvetlenül az altatás után jelentkeznek és nem tartanak hosszú ideig.

Gyakori mellékhatások:

• rosszullét, hányinger és hányás, ami általában egy nap alatt elmúlik
• hidegrázás, ami általában néhány perc vagy néhány óra alatt szűnik meg
• zavartság és emlékezetkiesés, ami főleg az idősebb betegeknél fordul elő és akár napokig is fennállhat
• vizeletindítási problémák
• átmeneti légzés- és keringészavar
• köhögés, viszketés, szájszárazság, fejfájás, izomfájdalom
• fázás, torokfájás, nyugtalanság, puffadás, széklet- és vizeletürítési nehézség, szomjúság, szédülés

A panaszok többsége rövid távú, pár perctől egy napig tarthatnak. A készítmények metabolizmusának és kiürülésének ideje sok tényezőtől függ, személyenként változik.

Ritka szövődmények:

Rendkívül ritka esetben előfordulhatnak nem várt események az általános érzéstelenítés során:

• súlyos allergiás reakció a kapott gyógyszerekre (anafilaxia)
• magas lázzal kísért izomösszehúzódások a műtét után
• légzési nehezítettség a műtét után, amit a légzőizmok összehúzódása okoz
• műtét utáni önkívület
• a beteg halála

A szövődmények kockázata rendkívül kicsi, azonban számos tényező befolyásolhatja kialakulásuk valószínűségét. Ilyen lehet a műtét sürgőssége, a beteg alapbetegsége, társbetegségei, kora, testsúlya, valamint ha dohányzik vagy gyakran fogyaszt alkoholt. Gyermekek esetében a kísérőbetegségek és káros szenvedélyek hiánya miatt az előfordulási gyakoriság még kisebb, mint a felnőttek között.

Szülői jelenlét az altatás során

Az Európai Szervezet a Kórházban Kezelt Gyermekekért 1988-as chartája, az ún. EACH Charta tíz pontban rögzíti a gyerekek egészségügyi ellátása során érvényesítendő jogait. Ennek részét képezi az a magyar egészségügyi törvényben rögzített pont is, miszerint a kórházi ellátás során a szülő a nap 24 órájában gyermeke mellett tartózkodhat. A fenti charta a magyar szabályozáson túl azonban arra is kitér, hogy mindebbe beletartozik a gyermek elaltatása a műtét előtt, és az azt követő időszak a műtét végétől kezdve.

Magyarországon azonban sok helyen még az a nézet járja, hogy a szülő jelenléte kockázatot jelenthet, mert a gyerek még jobban fog szorongani. Pedig ma már tudjuk, hogy ha a gyerek a szülő távollétében kevésbé fejezi ki a félelmeit, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem él át erős szorongást. Schuster Barbara pszichopedagógus szerint a korosztálynak megfelelő, egyénre szabott felkészítésnek óriási jelentősége van abban, hogyan mennek be a gyerekek a műtőbe - és hogyan jönnek ki onnan. Ő maga nem tartja elfogadható megoldásnak azt, ha egy síró, tiltakozó gyereket vesznek ki a szülő kezéből, és altatják el a műtőben. A szorongás csökkentésének egyik kulcsa az, hogy minden érintett - a gyerek és a szülők - egyszerre kapjon előzetes gyakorlati és érzelmi felkészítést.

Ahol infúziót kötnek be és altatószert adnak, ott ugyanolyan infrastruktúrára van szükség, mint egy altató munkaállomásnál: oxigénre, fali csatlakozóra, szívóberendezésre, lélegeztető eszközökre. Ezért az sem mindegy, hogy hány négyzetméter áll rendelkezésre az adott intézményben. Kivételt leggyakrabban autizmussal vagy intellektuális képességzavarral élő gyerekek esetében tesznek. Ilyenkor egy előkészítő helyiségben indítják el az altatást. Ha pedig a szülő is bemegy erre a rövid időre a műtőbe, neki is műtősruhára van szüksége.

tags: #orvosi #altatas #csecsemoknel