Cserháti Zsuzsa: Életútja és anyasága

Cserháti Zsuzsa, születési nevén Cserháti Zsuzsanna, 1948. június 22-én született Budapesten. Szülei korán elváltak, édesanyja egyedül nevelte őt és húgát. Táncosnőnek készült, de a Balettintézetbe nem vették fel, ennek ellenére tíz évig tanult klasszikus balettet. Zenei általános iskolába járt, majd óra-ékszer eladó lett a Divatcsarnokban. 17 évesen már vendéglátózott, a Rangers, majd a Thomastic együttessel lépett fel. Annak idején, tizenhat évesen egy balatonaligai üdülőben hallotta először a Beatles együttest, ami nagy hatással volt rá, a beatzene rabul ejtette. A legendás zenekar mellett a Radio Luxemburgot hallgatta, Diana Ross és Aretha Franklin voltak a példaképei, miattuk választotta az énekesi pályát. Kevesen tudják, hogy Cserhátit mint a második popgeneráció egyéniségét tartják számon, egyes kritikusok szerint Kovács Kati mellett a magyar könnyűzene történetének legjobb női énekhangja volt.

A karrier kezdeti sikerei és nehézségei

Cserháti Zsuzsa az 1972-es Táncdalfesztiválon vált országosan ismertté, amikor a „Nem volt ő festő” című dalával előadói díjat nyert. Ezután sorra készültek a mai napig népszerű számai: „Kicsi, gyere velem rózsát szedni!”, „Boldogság, gyere haza!”, „Árva fiú”. Minden műfajban otthonosan mozgott, bármit képes volt hitelesen elénekelni, legyen az tánczene, jazz, swing, soul vagy funky. Nevét már az akkori „nagy hármas”, a Koncz Zsuzsa-Kovács Kati-Zalatnay Sarolta-trió mellett emlegették. 1978-ban az „Én leszek” című dallal elnyerte a Magyar Rádió „Tessék választani!” című könnyűzenei versenyének nagydíját, megjelent első lemeze, majd 1981-ben a második is. 1979-ben harmadik helyezést ért el a sopoti fesztiválon a „Különös szilveszter” című dallal és fellépett egy írországi fesztiválon.

Ezután hirtelen a könnyűzenei élet peremére került, mert visszautasította Erdős Péter, a hanglemezgyár mindenható urának javaslatát, hogy legyen a Neoton együttes háttérénekese. A művésznő ekkor még nem sejtette, hogy imádott gyermekét a három évvel későbbi válásakor elveszíti: a bíróság az akkori férjének, Szirtes Károlynak ítélte a fiút. Az énekesnő karrierépítésére hivatkozva - ebben az időben ugyanis az előadókat bármikor elküldhették hazai és külföldi turnékra - a bíróság nem tartotta őt alkalmasnak a gyermeke nevelésére. „Egy édesanya ne járjon fellépésekre, bárokba, éjszakai klubokba énekelni” - érveltek. Az éneklést azonban nem hagyta abba: németországi lokálok után a budapesti Moulin Rouge mulató vezető énekesnője lett, innen kiszorulva a debreceni Arany Bikában lépett fel. Barátainak vokálozott, de a Horváth Charlie-val énekelt „Száguldás, Porsche, Szerelem” című kislemezen kívül nem jelent meg saját korongja. 1986-ban Szakcsi Lakatos Bélával készített rádiófelvételeket, ezeket csak halála után adták ki.

Az anyaság és az „Édes kisfiam” története

Cserháti Zsuzsa 1970-ben ment feleségül Szirtes Károly műszerészhez, az esküvőjük idején mindössze 22 éves volt. Hat évvel később született meg egyetlen közös gyermekük, Szirtes Krisztián. Fia születése után, 1977-ben pedig elénekelte egyik legnagyobb slágerét, az „Édes kisfiam” című számot. Kevesen tudják, hogy a dal eredetileg egy olasz zeneszerző, Ciro Dammicco nevéhez fűződik, aki „Le rose blu” címmel egy elmúlt szerelem történetéről írt. A slágert két évvel később szöveg nélkül „Soleado” (Napfényes) címen adták ki újra. A népszerű dallamokat később sokan feldolgozták, amelyek közül a legismertebb a Fred Jay által írt „When a Child Is Born” (Amikor egy gyermek megszületik). Ezt a változatot többek között Kenny Rogers, Andrea Bocelli, Demis Roussos és a Boney M. is előadta, mielőtt Cserháti Zsuzsától hallhatta a magyar közönség. Az énekesnő népszerű számához a szöveget Bradányi Iván írta meg 1977-ben, és eredetileg Kovács Kati adta volna elő. Cserhátinak viszont, akinek 1976-ban született meg a kisfia, Szirtes Krisztián, megtetszett a dal, és Kovács Kati örömmel adta át neki a lehetőséget.

Krisztián több dal születését is végigkísérte, édesanyja mindig nyitott volt a kritikájára és megfogadta a tanácsait. Az énekesnő karrierjének mélypontjait is együtt vészelték át. Szirtes Krisztián szerint: „A szüleim négyéves koromban váltak el, és én 14 éves koromig édesapámmal laktam. Akkoriban csak vasárnaponként találkoztam anyukámmal. Később átköltöztem hozzá, és beleláttam a küzdelmes életébe.” Szirtes Krisztián azt is elárulta, hogy édesapja volt az első Magyarországon, aki gyesre ment vele. A döntés később a gyerekelhelyezésnél is szerepet játszott, holott a kor gyakorlata szinte automatikusan az anyáknak kedvezett. A folyamatosan koncertező Cserháti Zsuzsa ebben az időszakban „vasárnapi anyuka” lett. Szirtes szerint az egyik legnehezebb terhe az a folyamatos külső elvárás volt, amely belsővé vált. „Folyamatosan benne volt ez az elvárás önmagával szemben. És az a legrosszabb, amikor az ember tehetséges, mindenki azt mondja neki, hogy 'Úristen, te vagy a világ nyolcadik csodája, neked nem itt kellene tartanod', aztán hazamész egy harminc négyzetméteres újpesti lakásba, ahol vagy ki tudod fizetni a fűtést, vagy nem. Nem meglepő, hogy ez a feszültség nyomot hagyott benne is. Nagyon szorongó lelki alkat vagyok - mondja ki nyíltan. - Mindig találok valamit, amin lehet idegeskedni.” Ma már kétgyermekes apaként tudatosan próbál ezen változtatni. Az édesanyja halála után hosszú ideig nem tudta hallgatni a dalait.

A nagy visszatérés és a későbbi évek

A magyar könnyűzenei élet egyik legnagyobb visszatérésére 15 év után, 1996-ban került sor, amikor megjelent „Hamu és Gyémánt” című albuma. A korong óriási siker, aranylemez lett, abban az évben Cserháti Zsuzsát szavazták meg az Év énekesnőjének, megkapta az EMeRTon-díjat. Később azt nyilatkozta: „Más lett a torkom, megkeményedtem egy kicsit, ugyanakkor hatalmas lelkem lett. Végigéltem azt a kemény másfél évtizedet, majd egyszer csak lett belőlem valaki.” Orvosi segítséggel sikerült lefogynia, egymás után adta ki sikeresebbnél sikeresebb lemezeit (Mennyit ér egy nő, Adj még a tűzből, Várj), és egymás után jöttek az újabb elismerések, díjak. A Budapest Kongresszusi Központban adott koncertjéért 1998-ban Arany Zsiráf-díjat kapott, ugyancsak 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést vehette át, 2000-ben a Hungarotontól életműlemezt kapott, és felkerült tenyérlenyomata a Rock City Csillagok falára.

A bizonyítani akarás, a hatalmas siker és az elvárások miatti stressz azonban megviselte, ismét depresszióssá vált, kerülte az embereket. Több szervi baj gyötörte, cukorbeteg is volt, végül 2003. július 23-án elhunyt. Halála után megjelent „Életem zenéje” című dupla válogatáslemeze az eladási lista élére került és platinalemez lett. Életében nem teljesült álma, hogy könyvben kiadja élettörténetét, amit már kezdett magnóra mondani. A hányatott sorsát összegző kötet 2007-ben jelent meg „Összetört szárnyak” címmel. Cserháti Zsuzsa úgy gondolta halála után elfelejtik őt is a dalait is. Krisztián azt is elmondta meghatottsággal a hangjában, hogy az emberek sokat tesznek azért, hogy édesanyja emléke fenn maradjon.

tags: #cserhati #zsuzsa #terhesen