A gyümölcsfák egészségének megőrzése és a bőséges termés elérése érdekében elengedhetetlen a kártevők és betegségek elleni hatékony védekezés. A cseresznyefák esetében számos levél- és gyümölcskártevő, valamint kórokozó jelenthet problémát, amelyek ellen integrált növényvédelmi stratégiával védekezhetünk.
A cseresznyefák leggyakoribb kártevői és betegségei
A cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) az egyik legjelentősebb rovarkártevője a cseresznye- és meggyfáknak. A kifejlett legyek 3-4 mm hosszúak, szárnyuk csúcsán jellegzetes, fordított V alakú fekete sávval. Főként a középkésői és késői gyümölcsfajtákat kedveli. A nőstények minden egyes termésbe egy tojást helyeznek, így minden gyümölcsben csak egy nyű károsít. Kívülről csak az látszik, hogy a lárva károsítása helyén a gyümölcs besüpped, puha tapintásúvá válik.
A cseresznyefák levélfoltosságát a Blumeriella jaapii nevű gomba okozza. Szlovákiában elsősorban az északabbra fekvő, csapadékban gazdagabb régiókban fordul elő. A déli régiókban csak kivételesen csapadékos években fordul elő. Gyümölcsfaiskolákban a fiatal dugványokon nagyon gyakori. A beteg levelek sárgulnak és gyakran már júliusban lehullanak.
A Clasterosporium carpophilum gomba által okozott betegség a leveleken több milliméteres, élesen körülhatárolt barna foltok formájában jelenik meg, amelyek később kihullanak a levélnyélből, ezért a betegséget levéllyukbetegségnek is nevezik. Más csonthéjas gyümölcsök (szilva, cseresznye, meggy, kajszibarack) levelein is előfordul. A klaszterosporózis második tünete a gyümölcs apró foltosodása, amelyet gyakran gliózis kísér.
A Monilia laxa nevű gomba által okozott betegség a csonthéjasok rothadásának kórokozója is. A fertőzés akkor következik be, ha a virágzás időszakában tartósan csapadékos és hűvös időjárás uralkodik. A betegség leginkább a cseresznyén és a kajszibarackon fordul elő, de az utóbbi években őszibarackon és szilván is észlelték.
A cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága a két csonthéjas gyümölcs legelterjedtebb vírusos betegsége. A tünetek nem csak a termő cseresznye és meggy ültetvényeken, de a parkokban, köztereken található dísz változatokon is jelentkezhetnek. Mással össze nem téveszthető tünete, hogy a levélen halvány, sárguló, gyűrű-szerű foltok jelennek meg.
A mikoszferellás betegség egy alkalmanként előforduló gombás betegség meggynél és cseresznyénél. A tünetek kizárólag a leveken jelentkeznek. Kezdetben 2-4 mm átmérőjű, lilás foltok figyelhetőek meg a leveken, mely foltok később kihullanak!
A cseresznye és meggy esetében a lombfelületen leggyakrabban előforduló gombás betegség a blumeriellás betegség. A levél színén, a mikoszferellás levélfoltossághoz képest valamivel kisebb, 1-3 mm-es, vöröses, lilás foltokban jelentkezik a betegség legfőbb tünete. Az idő előrehaladtával a foltok összeolvadnak, s körülöttük a levél elsárgul, majd lehull.
A cseresznyét és meggyet fertőző monilíniás betegségeket az alapján különítjük el, hogy az adott monilínia faj a növény mely részét fertőzi. A hajtások és virágok elhalásáért legfőképpen a Monilinia laxa, de egyébként a Monilinia fructicola is felel. A virágokat érő fertőzés során mind a csésze, mind a sziromlevelek hervadásnak indulnak és megbarnulnak. A fertőzött hajtások száradni kezdenek, emellett mézga csepp-kiválás is megfigyelhető a beteg részeken. Általánosságban a Monilinia fructigena az a faj, amely a cseresznye és meggy súlyos gyümölcsfertőzéséhez vezet.
A betegség az érésben lévő terméseken okoz apró, barnuló, besüppedő foltokat. A legtöbb gombás betegséghez hasonlóan, ez a kórokozó is a csapadékos időben tud jól elszaporodni. Szaporító képletei a fertőzött gyümölcsmúmiákon, de akár a rügyben is áttelelhetnek.
A takácsatkák (Tetranychidae család) is súlyos kártevők lehetnek, különösen aszályos, száraz időjárás kedvez a felszaporodásuknak. Nagy számban fordulhatnak elő olyan területeken, ahol nem végeznek rendszeresen gyomirtást.
A fekete cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi ssp.) a cseresznye és meggyfák tipikus kártevői. Szívogatásukkal a hajtásvégek, illetve a levelek súlyos torzulását okozzák. A táplálkozásuk során ürített mézharmaton megtelepedik a korompenész, mely a termésre kerülve csökkenti annak eladhatóságát.
Az aranyos eszelény a meggyen alkalmanként súlyos károkat okozhat. A rovarölő szerekkel nem túlkezelt fákon a kifejlett eszelény a fejlődő termésbe helyezi tojását.
A zöld cserebogarak, más néven nagy fináncbogarak (Anomala vitis) szinte a legtöbb gyümölcsfaj és a szőlő leveleit károsítják. Rajzásuk június, júliusra várható, ebben az időszakban tömegével lepik el a lombot. Erőteljes rajzásuk nyomán gyakran a levelekből csupán a levélerek és a levélnyél maradnak érintetlenek, az erek közötti levéllemez eltűnik.
A cserebogárpajor jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a talajban élő kártevők közül. A különféle cserebogárfajok (áprilisi, erdei, júniusi) közül leginkább a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) pajorjai károsítanak. A pajorok három évig fejlődnek, kezdetben elhalt szerves anyaggal táplálkoznak, majd átváltanak a hajszál-, majd a vastagabb gyökerek fogyasztására, ami végzetes lehet a frissen ültetett csemeték számára.
A törzsben és ágakban élő, xilofág rovarok és lárváik jelentős kockázatot hordoznak, mivel pusztításuk gyakran csak késői fázisban válik nyilvánvalóvá. A fertőzöttség elsődleges jele a fa tövénél vagy az ágvillákban felhalmozódó, apró morzsalékos ürülék. A hernyók a faanyagban, jellemzően 10-20 cm hosszú járatokban fejlődnek.
A kaliforniai pajzstetűnek (Quadraspidiotus perniciosus) Magyarországon évente két generációja van. A termést szívogatva okoz minőségi kárt, aminek látható jele a gyümölcsön megjelenő, úgynevezett lázfolt. Ezek a sérülések jelentősen rontják az alma piaci értékét, gyakorlatilag eladhatatlanná teszik.
Az almamoly (Cydia pomonella) a hagyományos, szinte évenkénti problémát okozó kártevő. Rajzása évről évre korábbra tolódik, így már a kisebb, mogyorónyi almákat is károsítja. Jelenleg három nemzedéke kifejlődik ki.
A füstösszárnyú levéldarázs (Caliroa limacina) a cseresznye és meggyfák gyakori kártevője. Lárvája (álhernyója) fekete és nyálkásan csillogó felületű, innen kapta a „csigadarázs” becenevet is. A nőstény a levél bőrszövete alá süllyeszti a petéit.
A meggymagormányos (Anthonomus rectirostris) populációja az elmúlt években növekedést mutatott a meggy- és cseresznyeültetvényekben. Ez a bogár kártételt a rügyekbe és a fiatal terméskezdeményekbe történő peterakással okozhatja.
A barackmoly (Anarsia lineatella) alapvető kártevő a kajszinál. Az áttelelő hernyók pusztítása már kora tavasszal megkezdődik: először a rügyeket és fiatal vesszőket károsítják, majd a friss hajtásokba rágnak be.
A kéregmoly (Enarmonia formosana) elsősorban a vastagabb törzsű, idősebb barackfákra jelent veszélyt, amelyek törzsének átmérője meghaladja a 15 cm-t. A lárvák előszeretettel telepednek meg a törzs és a vastagabb vázágak régebbi sérüléseinek hegszöveteiben.
A zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) az őszibarack elsődleges gazdanövénye, de rendkívül polifág, mivel számos más növényen is táplálkozik. Ez a faj hihetetlenül gyorsan szaporodik, évente akár 10-15 nemzedéke is lehet kedvező körülmények között.
A keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta) által okozott kár nagymértékben hasonlít a barackmolyéra. A hajtáskárosítás jellegzetes tünete a friss csúcsok elhalása és megbarnulása, ami rontja a fák növekedését és kondícióját.
A kártevők és betegségek megelőzése és elleni védekezés
Az őszi lombgyűjtés kulcsfontosságú a gyümölcsfák egészségének megőrzésében. Az őszi lomb eltávolításával jelentősen csökkenthetjük a kórokozók és kártevők számát, így a fák tavasszal egészségesebben indulhatnak növekedésnek. Az egészségesebb fák ellenállóbbak a további betegségekkel szemben, és bőségesebb termést hoznak. Az elhalt levelek számos gombabetegség spóráját is rejthetik, mint például a varasodás vagy a monília. Ezek a spórák is áttelelhetnek a lehullott lombon, és kedvező időjárási körülmények között komoly fertőzést okozhatnak a gyümölcsfákon.
A lombgyűjtés ideális időpontja, amikor a levelek nagy része már lehullott. Használjunk gereblyét vagy lombfúvót a levelek összegyűjtésére. A komposztálás nagyszerű módja az összegyűjtött levelek újrahasznosításának, azonban fontos, hogy csak egészséges, betegségmentes leveleket komposztáljunk. A leveleket keverjük más kerti hulladékkal, például fűnyesedékkel vagy aprított ágakkal, hogy megfelelő arányú szén- és nitrogéntartalmú anyagokat kapjunk.
Miután a leveleket eltávolítottuk a fák alól, érdemes talajtakaró réteget elhelyezni. Ez lehet szalma, fakéreg vagy más természetes anyag, amely segít megőrizni a talaj nedvességét és megakadályozza a gyomok növekedését.
A téli olajos lemosó permetezés is fontos lépés a kártevők és kórokozók elleni védekezésben. Miután a lombot összegyűjtöttük, érdemes a fákat téli olajos permetezéssel kezelni. Bármely gyümölcsfa gombás betegségeinek a kialakulását megelőzhetjük, ha nyugalmi időszakban rezes lemosó jellegű permetezést végzünk. Ezt rézoxiklorid vagy réz-szulfát hatóanyagú szerekkel tehetjük meg.
A metszés célja a gyümölcsfáknál, hogy a fény és a levegő minél jobban át tudja járni a fát. A metszetlen fák a nem kívánt ágak miatt besűrűsödnek. Ez negatív hatással van a terméshozamra és a fa kitettebb lesz a betegségekre. A metszést célszerű a fa nyugalmi állapotában tél végén, tavasz elején megejteni. A metszési sebeket minden esetben kezeljük speciális sebkezelőkkel.
A cseresznyelégy elleni védekezés kiinduló pontja lehet a sárga ragacslapok kihelyezése, melyek színcsapdaként funkcionálnak. A csapdán egy speciális, nem száradó ragasztó réteg van, melybe a rovar beleragad. A színcsapdákból magassági méterenként 1-2 db-ot kell elhelyezni, a legtöbbet a fa tetején, ugyanis abban a magasságban rajzanak a legintenzívebben.
A takácsatkák kártételének megelőzése azon is múlik, hogy gyommentesen tudjuk-e tartani a fa környékét. A környező gyomnövényeken ugyanis gyorsan fel tudnak szaporodni ezek a kártevők, és ha későn végezzük el a gyomirtást, akkor a legközelebbi tápnövényre menekülnek: valamelyik gyümölcsfára.
A levéltetvek elleni védekezésben kiemelt szerepe van a metszésnek és a tudatos tápanyag utánpótlásnak. Előbbi egy levegős, átlátható koronát eredményez, melyben kisebb eséllyel telepednek meg a kártevők. Utóbbi főként a nitrogén utánpótlásra vonatkozik. A nagy mennyiségű nitrogén erős vegetatív fejlődést indukál, melyben a levéltetvek kiválóan érzik magukat.
A megelőzés itt is hangsúlyos: fertőzött növényi részek eltávolítása, rendszeres metszés, levelek összegyűjtése és megsemmisítése. Mindemellett lehetőségünk van kémiai beavatkozásra is, melyeket időszakosan kell alkalmazni. A már korábban említett rezes lemosó permetezés itt is elengedhetetlen alapkezelésnek számít.
A kártevők rajzásának megfigyelésére és a permetezés idejének pontos meghatározására hatékonyan használhatók a szexferomoncsapdák. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a beavatkozást a megfelelő időpontra, a tojásrakás kezdetére időzítsék.
A gyümölcsösökben a sikeres védekezés már a növények nyugalmi időszakában kezdődik (peték és áttelelő imágók ellen), majd a feromoncsapdák segítségével pontosan meghatározott, célzott kezelésekkel folytatódik a molyok ellen. A permetezéseknél fontos, hogy figyelembe vegyék az élelmezés-egészségügyi várakozási időt és a munkaegészségügyi várakozási időt, valamint az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásait.
Az integrált növényvédelem olyan komplex szemléletű védekezési rendszer, amely a megelőzést, az előrejelzést és a célzott beavatkozásokat ötvözi a gyümölcsösök kártevői ellen. Alapja a kártevők biológiájának ismerete, a feromon- és sárgacsapdás megfigyelés, valamint a mechanikai, biológiai és kémiai módszerek összehangolt alkalmazása.
Kukacos a cseresznye? Védekezzünk a cseresznyelégy ellen!
tags: #cseresnyefa #lomb #ragott