A csecsemőkori mesterséges táplálás fogalma, okai és típusai

Egy újszülött számára az anyatej a legjobb táplálékforrás, amely a csecsemő életének első 6 hónapjában teljes mértékben fedezi a szükségleteit és összetétele folyamatosan igazodik fejlődésbeli változásaihoz. Az anyatej összetétele és mennyisége a baba igényeihez alkalmazkodik, akár egy szoptatás alatt vagy napszaknak megfelelően is. Az anya immunrendszere az anyatejen keresztül segíti a gyermeket a fertőzések leküzdésében. A szoptatás sokkal több, mint csupán táplálás, az anya és gyermek közötti kommunikáció fontos eleme, segíti a kötődés kialakulását. Valamint számos jótékony hosszútávú hatása ismert az anya és gyermeke egészségére. Kizárólagos anyatejes táplálás javasolt az első 6 hónapban az egészséges csecsemő számára.

Sok esetben nem tudja az édesanya saját tejével táplálni kisbabáját, aminek számtalan oka lehet, kezdve a szülés nem várt kimenetelétől, a csecsemő elégtelen szopási technikáján keresztül, az igyekezet ellenére kevesebb mennyiségben termelődő anyatejig. Ha az anyának végképp elapad a teje, vagy esetlegesen egyáltalán meg sem indul a tejtermelés, akkor mindenképpen tápszerre van szükség.

Erre az esetre fejlesztették ki a csecsemőtápszereket, amelyek fedezik az újszülöttek és kisdedek igényeit. A tápszerek olyan speciális gyógyászati célra szánt tápszerek, amelyek általában orvosi elrendeléssel adhatóak abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű anyatej vagy szükségessé válik az elválasztás. Összetételük gondosan meghatározott, szigorúan ellenőrzött minőségűek, vitaminokkal, ásványi anyagokkal és nyomelemekkel gazdagítottak, fedezik a gyermekek mindenkori igényeit. A modern babatápszerek alapja a tehéntej, amelyet átalakítanak, hogy minél jobban hasonlítson az anyatejre. Ezeknek a tápszereknek meg kell felelniük az egészségügyi hatóságok szabványainak, és teljes értékű táplálékul kell szolgálniuk, akár már az élet első hónapjaitól is.

A mesterséges táplálás típusai

A mesterséges táplálásnak több formája létezik, attól függően, hogy milyen okból kifolyólag nem lehetséges a természetes táplálás.

Tápszeres táplálás

A kisbabák tápszeres táplálása alatt általában a cumisüvegből történő táplálást értjük, amikor otthoni környezetben, folyadék formájában fogyasztja el a gyermek az italt. A tápszerek elkészítésénél szigorúan be kell tartani az elkészítéshez adott utasítást. Nagyon fontos a tisztaság és a tápszer helyes tárolása. Az újszülött - különösen, ha nem kap anyatejet - nem tud megfelelően védekezni a legszokványosabb kórokozók ellen sem. Időbe telik, míg ellenálló lesz velük szemben. A tej - különösen, ha szobahőmérsékletű - ideális táptalaj a baktériumok számára. Tartsuk hidegen, amíg a babát el nem kezdjük etetni. Mindig öntsük ki azt a tejet, amit a baba meghagy. Ha a szülő pontosan betartja a tápszer címkéjén feltüntetett előírásokat, anyatejhez hasonló folyadékot kap.

Többféle tápszer van forgalomban, ezek nagyrészt orvosi szakvélemény alapján adhatóak a gyermekek számára:

• Anyatej-helyettesítő tápszerek
• Anyatej-kiegészítő (elválasztó) tápszerek
• Hipoallergén (HA) tápszerek és pépek
• Allergiás gyermekek számára: szójaalapú, aminosav-alapú, nagymértékben hidrolizált tejfehérjét tartalmazó tápszerek
• Speciális szükségleteket kielégítő tápszerek: reflux elleni, lelassult fejlődés elleni szondatápszerek
• Táplálkozási megbetegedések esetén (pl. glutén-, laktózérzékenység) iható tápszerek
• Junior italok

A táplálás módja, mennyisége és összetétele befolyásolja a csecsemő súlyfejlődésén túl az immunológiai érését, mozgásfejlődését, értelmi, érzelmi életének alakulását. A tudomány fejlődésének köszönhetően a ma használt tápszerek megfelelő alkalmazás mellett egyre biztonságosabbak. Ez nagyon fontos azokban a helyzetekben, mikor átmenetileg vagy hosszútávon tápszer adása elkerülhetetlenné válik. Tápszeres táplálás mellett is megvalósulhat teljes mértékben az igény szerinti táplálás és válaszkész gondoskodás, biztosítva a kötődés megfelelő kialakulását.

Szondatáplálás (Enterális táplálás)

Kórházi tartózkodás alatt előfordulhatnak olyan súlyos helyzetek, amikor nem lehetséges a szájon keresztüli természetes táplálkozás, hanem átmenetileg szondatáplálás történik, és intenzív ellátást igényelnek a kis betegek.

Enterális táplálás történik akkor, ha egészségesen működik a teljes emésztőrendszer és a kisgyermek eszméleténél van. Ebben az esetben speciális eszközre (szondára) van szükség, amelyet az orron, vagy hasfalon keresztül vezetnek az emésztőrendszerbe. A szonda szilikonból, poliuretán műanyagból készült, vékony, rugalmas cső, melyet közvetlenül a gyomorba vagy a bélrendszerbe vezetnek. Erre több módszer is van. A nasogastrikus út a legtermészetesebb lehetőség. Ilyenkor a táplálék bolus adagolása lehetséges. Az enterális táplálás trofikus hatása, a keringést és motilitást stimuláló képessége és lokális energiaszolgáltató szerepe ezeket a rossz irányú változásokat kivédi. A modern, vékonyfalú és átmérőjű szilikongumi csövek lehetővé teszik, hogy a nasalis úton lejutatott katéterek hetekig a gastrointestinalis traktusban maradjanak, anélkül, hogy nyálkahártya károsodást vagy refluxot eredményeznének.

A szondán keresztüli táplálásnál orvos által felírt, a gondozott számára megfelelő összetételű tápszert vagy folyadékot kap az érintett. A táplálás történhet bólusban, vagyis fecskendővel, egyszerre 100-300 mililiteres adagban, 3-4 óránként; folyamatosan, vagyis előre beállított csepegtetési rend szerint (ezt általában óránkénti adagban határozzák meg); illetve intermittálva, vagyis 1 órányi táplálás után egy órányi szünet következik.

A szondás táplálást, a tápszer adagolását, a szonda ellenőrzését, tisztán tartását meg kell tanulni, és néhány fontos szabályt mindenképpen be kell tartani. A gondozott felsőtestét táplálás idején, illetve azt követően fél óráig meg kell emelni. A szonda megfelelő helyzetét rendszeresen ellenőrizni kell. A szondával táplált gondozottnál fokozott a székrekedés és a hasmenés rizikója is, ezen problémák esetén a tápszer összetételét, a táplálás gyorsaságát is felül kell vizsgálni. A szondával táplált gondozottaknál kiemelten oda kell figyelni a higiéniára, főként azokra a területekre, ahol a szondát rögzítik. Ezeket naponta többször is ajánlott megtisztítani, esetleg fertőtleníteni.

Parenterális táplálás

Parenterális (közvetlenül a véráramba történő) táplálásra leggyakrabban a koraszülöttek és az újszülöttek esetén van szükség, de a tápcsatornát érintő beavatkozások, és agysérülés is indokolttá tehetik ezt a típusú táplálást. Ahogy a felnőtteknél, úgy a gyermekeknél is a lehetőségekhez képest előnyben kell részesíteni az enterális táplálást a parenterálissal szemben. Ennek oka, hogy a teljes parenterális táplálás során a vékony és vastagbél strukturális és funkcionális állapota gyorsan romlik.

Az alultápláltság veszélyei és a táplálásterápia fontossága

A megfelelő táplálás fontos a gyorsan növekvő és fejlődő szervezet számára. A kóros tápláltsági állapot vagy malnutritio egy vagy több tápanyag relatív vagy abszolút hiányának illetve feleslegének következtében alakul ki. A nem szociális okokra visszavezethető malnutritio elsődlegesen organikus és/vagy pszichés betegség következménye. Sajnálatosan gyakori azonban a másodlagosan, iatrogén okból kialakuló kóros tápláltsági-(főként hiány-)állapot, amely nem megfelelő szemlélettel magyarázható. A malnutritio önmagában is számos veszéllyel fenyeget: a beteg fogékonyabb a fertőzésekkel szemben, növekszik ödémakészsége, a csökkenő proteinszintézis miatt intravasalis transzportzavar, koagulopathia stb. alakulhat ki, a szellemi működés lelassul.

Más patológiás állapottal (műtét, trauma) társulva az alultápláltság elhúzódó gyógyuláshoz, magasabb szövődményarányhoz, emelkedett halálozáshoz és mindennek következtében jelentősen megnövekedő költségekhez vezet. Csecsemő-, illetve kisgyermekkorban a fokozott testi és szellemi fejlődés miatt nagymértékben emelkedett az energiaigény. Fontos, hogy a klinikai táplálás a gyógyulás kimenetele szempontjából minél korábban kezdődjék meg, hiszen a csecsemők és kisgyermekek energiatartaléka rohamosan merül elégtelen táplálkozás esetén. Az alultápláltságnak (legyen az akár mennyiségi, akár minőségi alultápláltság) rövid- és hosszú távon számos fizikai és mentális fejlődést lassító következménye lehet. Betegség esetén növekszik a felépülési idő, a szövődmények kialakulásának kockázata magasabb, és romlik az életminőség. Csecsemők és kisgyermekek esetén a táplálásterápia nem csupán a gyógyítás szempontjából, hanem a betegségmegelőzés, az egészség hosszú távú megőrzése szempontjából is kiemelten fontos.

A mesterséges táplálás indokai

Számos oka lehet annak, hogy valaki miért nem képes önállóan táplálkozni, magához venni a szükséges tápanyag- és folyadékmennyiséget. Ezek az okok csecsemőkorban különösen kritikusak a gyors fejlődés miatt.

Orvosi okok, amelyek indokolhatják a mesterséges táplálást csecsemőknél:

• Koraszülés, szülési komplikációk esetén
• Súlyos baleset, vagy égési sérülések következtében
• Műtétet megelőző és követő időszakban
• Daganatos betegeknél
• Súlyos szív- és érrendszeri betegségek esetén
• Légzési elégtelenségben
• Fertőzések esetén
• Emésztőrendszeri, illetve felszívódási rendellenességek során
• Glutén-, laktózérzékenység vagy egyéb ételallergia
• Lelassult fejlődés

Ezekben az esetekben a csecsemők és kisgyermekek számára más összetételű gyógyászati tápszerre van szükségük, mint a felnőtteknek. Ezek a tápszerek magas energia- és fehérjetartalmúak, speciális zsírsavösszetételűek, glutén- és laktózmentesek, vitaminokkal és ásványi anyagokkal dúsítottak.

Az otthoni mesterséges táplálás

A hagyományos módon táplálkozni nem tudó betegek jelentős része csak a szondatáplálás miatt szorul hosszas kórházi ápolásra. Az otthoni ápolást a fejlett egészségügyi kultúrával rendelkező államokban nem csak az anyagiak, hanem a humánusabb betegellátás is indokolja, hiszen az otthoni légkör csökkenti a beteg kiszolgáltatottság érzését és javítja együttműködő készségét is. Nagy Britanniában és Németországban végzett felmérések szerint évente átlag 20%-kal nő az otthonukban mesterségesen táplált betegek aránya.

Az elmúlt egy év során legnagyobb számban mesterséges táplálásra szorulók két nagy csoportja fordult a szolgálathoz. Az egyik csoport a tumoros, általában vészesen alultáplált betegek, a másik az agyvérzés miatt enni, nyelni képtelenek, illetve más például súlyosan és többszörösen sérült gyermekeket kezelt a szolgálat.

tags: #csecsemokori #mesterseges #taplalas #fogalma #okai