Az újszülöttek világa tele van új ingerekkel és kihívásokkal, amelyekhez az érzékszerveik már a méhben felkészültek. Bár azt gondolhatjuk, hogy egy újszülött még túl kicsi és éretlen ahhoz, hogy felismerje az édesanyját, a babák születésüktől kezdve tudják, hogy ki az anyukájuk. Ez a felismerés egy komplex biológiai folyamat eredménye, amelyben a baba minden érzékszerve azt az egyetlen személyt keresi, aki számára a biztonságot és az életet jelenti. Az első életév során a babáknál gyorsan fejlődik a szüleik arcának felismerési képessége. Ahogy a csecsemők közelednek az egyéves korhoz, a szüleik és más, rendszeresen látott személyek felismerésének következetesnek kell lennie.
A felismerés alapjai: illat, hang, látás
Amikor egy újszülöttet először fektetnek az édesanyja mellkasára, egy olyan láthatatlan, mégis elszakíthatatlan kötelék aktiválódik, amely már hónapokkal korábban, a méhen belüli lét csendjében elkezdett szövődni. A kisbaba agya már a születés pillanatában készen áll arra, hogy kódolja azokat az egyedi jeleket, amelyek az anyát megkülönböztetik mindenki mástól a világon. Az illat, a hangszín és az arc kontúrjai olyan biztos pontok egy újszülött számára, mint a tengerésznek a világítótorony fénye a sötét éjszakában.
Az illat, mint az első azonosító
Sokan meglepődnek azon a tényen, hogy a szaglás az egyik legfejlettebb érzékszerv, amellyel egy újszülött világra jön. Már a várandósság utolsó harmadában a magzatvíz aromái közvetítik az édesanya által elfogyasztott ételek ízét és illatát, így a baba már a méhben megismeri azt a kémiai környezetet, amely az anyát körülveszi. A magzatvizet belélegzi és lenyeli, melynek illata nagyon hasonló az anyatejhez, s ezért is képes azt olyan jól felismerni a szülés után. Az édesanya bőrének illata, különösen a mellbimbó környékén található Montgomery-mirigyek váladéka, kísértetiesen hasonlít a magzatvíz illatára. Ez a biológiai trükk segíti az újszülöttet abban, hogy ösztönösen elinduljon az élelemforrás felé. Az újszülött néhány nappal a szülés után képes édesanyját felismerni az illatáról.
Tudományos kísérletek igazolják, hogy a csecsemők már néhány napos korukban képesek megkülönböztetni édesanyjuk illatát más, szoptatós anyák illatától. Ha egy baba mellé egyik oldalról az édesanyja által viselt pólót, a másik oldalról pedig egy idegen nő ruháját helyezik, a kicsi nagy valószínűséggel az ismerős illat felé fogja fordítani a fejét. Az illatok szerepe a későbbiekben sem halványul el. Amikor az anya nincs jelen, egy általa korábban viselt ruhadarab közelsége képes lecsendesíteni a zaklatott babát.
Az anya hangjának ereje
A hallás az a csatorna, amelyen keresztül a külvilág legkorábban beszűrődik a magzati létbe. A várandósság 24. hetétől a baba hallószervei már működnek, és bár a hangokat a magzatvíz és az anya szövetei megszűrik, az édesanya hangja kiemelkedik a háttérzajokból. A pocakban legjobban és leggyakrabban az anya hangját hallja, mely egész testén át vibrál. Mire megszületik, felismeri az anya hangját, amit hónapokon át belülről hallott és megjegyzett. A születés után a baba preferenciája egyértelmű: az édesanyja hangját részesíti előnyben minden más női hanggal szemben. Ez a felismerés szinte azonnali, és a csecsemő gyakran a hang irányába fordítja a fejét, sőt, a szívverése is lelassul, ha meghallja a jól ismert tónust.
Érdekes megfigyelés, hogy a babák különösen érzékenyek a magasabb frekvenciájú, éneklő jellegű beszédre, amit gyakran „dajkanyelvnek” nevezünk. Az édesanyák ösztönösen így szólnak a kicsinyükhöz, és ez a fajta hanghordozás segíti a leginkább a nyelvi fejlődést és a figyelmi fókusz kialakulását. Az anya hangja mellett az édesanya szívverése a másik olyan ritmikus zaj, amely mélyen bevésődik a baba emlékezetébe. A méhen belül kilenc hónapon át hallgatott dobogás a születés után is nyugtatólag hat.
A látás fejlődése és az arc felismerése
Bár az illat és a hang már a születés pillanatában stabil támpontot ad, a látás egy kicsit lassabb ütemben fejlődik. Az újszülött látása az első napokban homályos, és leginkább csak 20-30 centiméteres távolságra lát tisztán. Ez a távolság azonban nem véletlen: pontosan ennyi az anya arca és a baba szeme közötti távolság szoptatás vagy ringatás közben. Az újszülöttek agya genetikailag kódolva van arra, hogy az emberi arcokat keresse a környezetében. Különösen vonzzák őket a nagy kontrasztok, például a hajvonal és az arc találkozása, vagy a szemek sötétje a világosabb bőrön. Az édesanya arca válik az első „térképpé”, amit a baba megtanul olvasni.
Néhány hetes korára a csecsemő már nemcsak az arc általános formáját ismeri fel, hanem képes megkülönböztetni édesanyja egyedi vonásait másokétól. Ez a folyamat a vizuális bevésődés, amely során az anya arcának minden apró részlete rögzül az emlékezetben. A vizuális felismerést nagyban segíti az anya hajának illata és a bőrének érintése is. A többcsatornás érzékelés révén a baba egy teljes képet alkot az édesanyjáról. Ahogy a baba idegrendszere érik, az azonosítás folyamata egyre gyorsabbá és összetettebbé válik. Már nemcsak passzív befogadója az anyai jelenlétnek, hanem aktívan keresi is azt.
A legfrissebb kutatások szerint a baba sokkal távolabbra is ellát - viszont nem képes fókuszálni! Két hónap után azonban ez a képesség fejlődni kezd, és a babák egyre pontosabban fókuszálnak. Négy hónapos korra a felnőtt már csak háromszor lát jobban a csecsemőnél, 8 hónapos korra pedig a baba látásélessége már majdnem olyan jó, mint a felnőtté. Tény azonban, hogy már a kétheteseknek is van színlátásuk, a Kaliforniai Egyetem kutatói kimutatták, hogy már ilyen idősen meg tudják különböztetni a pirosat és a zöldet. Ugyanakkor a már említett csapok éretlensége miatt a közeli árnyalatok között kezdetben még nem tudnak különbséget tenni, például a piros és a narancsos piros közötti különbséget nem látják. Az első hetekben azonban annál többet érzékel a baba egy adott tárgyból, minél nagyobb a tárgy színeiben a kontraszt. A kontraszt számít az arc tekintetében is.
A kötődés elmélete és fontossága
A szülő és gyermeke közötti kapcsolat az emberi fejlődés egyik alappillére. A modern gyermekpszichológia egyik legizgalmasabb területe az anya gyermek kapcsolatokban előforduló alkalmazkodási nehézségek okainak kutatása. A kötődéselmélet megalkotása John Bowlby, angol pszichiáter nevéhez fűződik. Eszerint a csecsemők elsődleges célja a biztonság keresése, amely az anyával való szoros kapcsolatban valósul meg.
Bowlby kötődési elméletének magyarázata
A biztonságos kötődés kialakulása
Az evolúció során azok a csecsemők maradtak életben, akik képesek voltak szorosan az anyjukhoz kötődni. Ezért az anya azonosítása nem csupán egy kedves érzelmi pillanat, hanem egy szigorú biológiai parancs. A kötődés kialakulásában a dopamin is szerepet játszik. Amikor a baba felismeri az anyját és megkapja a várt gondoskodást, az agyában aktiválódik a jutalmazási központ. Ez a pozitív megerősítés arra készteti a babát, hogy újra és újra keresse az anya közelségét, fenntartva ezzel azt a folyamatos interakciót, amely a fejlődéséhez szükséges. Az önmagában elérhető, érzékeny és következetesen pozitív válasz esetén alakulhat ki a biztonságos kötődés.
A biztonságos kötődés azt jelenti, hogy a gyermek szabadon felfedezi a világot, mert tudja, hogy ha baj van, van kihez fordulnia. Keresi a felnőtt közelségét, mely számára a biztonságot jelenti. A kötődési rendszer többek között e két vágy közötti egyensúlyt teremti meg. Amikor a gyermek sír, az anya közelít gyermekéhez, felveszi és megnyugtatja őt. A kötődés nem csak a baba jelenlegi biztonságérzetét alapozza meg, hanem későbbi szociális kapcsolatainak is alapjául szolgál. A biztonságosan kötődő gyermekek később képesek lesznek mély, intimitással teli, közeli kapcsolatait valódi érzelmi mélység jellemezni.
Az egyéb kötődési mintázatok
Léteznek azonban más kötődési mintázatok is, amelyek a szülő és gyermek közötti interakciók jellegéből adódnak:
- Ambivalens kötődés: Az ilyen típusú kötődéssel rendelkező gyermekek félnek elszakadni az anyjuktól, nehezen lecsillapíthatók, és nem merülnek el semmilyen tevékenységben. Egyszerre kapaszkodnak az anyába, illetve tolják el maguktól. A gyermek nem indul felfedezni a világot. Az ilyen anyák sokszor nem képesek a gyermek megnyugtatására, hiába tér vissza hozzá, a gyermek hosszasan sír tovább.
- Elkerülő kötődés: Az elkerülő kötődésű gyermekek nem mutatják ki érzelmeiket az anya távozásakor, és nem vesznek tudomást az anya visszatéréséről sem. Az ilyen anyák sokszor nyíltan elutasítóak, és nem szeretik a testi kontaktust.
- Dezorganizált kötődés: Ez a leginkább veszélyeztető kötődési mintázat, amely az ellentmondásos szülői viselkedés következménye. Az ilyen gyermekek viselkedése stresszhelyzet esetén szabálytalan, rendszertelen. A dezorganizált kötődés hátterében gyakran az elhanyagolás és a szülői bántalmazás áll.
Az érzékszervek fejlődése az első évben
Az újszülött gyermek kilenc hónapig biztonságban volt édesanyja pocakjában. Megszületése után számos új hanggal, illattal és érzéssel kell megismerkednie. Felkészültek erre az érzékszervei. A magzat érzékszervei a terhesség hét hónapja alatt kifejlődnek. Tehát az újszülött már hall, érez, lát, megkülönbözteti az ízeket és tapintóérzéke is működik.
Hallás fejlődése hónapról hónapra
Az újszülötteknek nagyon jó a hallásuk a szülés után. Képesek hallás szerint meghatározni, hogy milyen irányból jön a hang. Az alábbiakban a hallás fejlődésének főbb állomásai:
| Életkor | Hallás jellemzői |
|---|---|
| 0-1 hó | Különbséget tesz a magas és mély hangok között, magasabbat kedveli jobban. Anya hangjára megnyugszik. |
| 1-2 hó | Összerezzen vagy más viselkedésváltozással reagál a hangos zajra, figyel, ha beszélnek hozzá. |
| 2-4 hó | Fokozatosan megtanulja figyelmen kívül hagyni a jelentéktelen zajokat, és figyelni a fontos hangokra. Megkülönbözteti édesanyja hangját. |
| 4-6 hó | Hangra figyelő magatartással válaszol. A hang irányába fordítja szemét, vagy fejét. Egyértelműen megkülönbözteti szülei hangját másokétól. |
| 6-9 hó | A hangok forrását odafordulással keresi. Párbeszédszerű hangadásba bevonható. A hallás sokat finomodik. Az arcokhoz hangot tud kötni. |
| 9-12 hó | Megkülönbözteti az ismerős személyek hangját, egyértelműen azt a személyt keresi, akinek a hangját hallja. Nevének hallatán felfigyel. Ismételget szótagokat (pl. ba-ba-ba). |
| 12-18 hó | Ha nevén szólítják, akkor odafordulva a kérdező szemébe néz. Dallamra ringatózik. A hallás differenciálódásának következtében hangadásaik is egyre változatosabbak lesznek. |
| 18-24 hó | Ismerős dallamra dünnyög, vagy rázza, ringatja magát. Maga is énekel két hangból épülő dallamot. Alakul a beszéd értéséhez és a beszéd indulásához szükséges finomabb hallás. |
| 24-30 hó | Lokalizálja a különböző irányból érkező hangok forrását. Tárgyszavakat és egyszerű kéréseket ért (megmutat, végrehajt). Egyszerű dallamot dúdol. |
| 30-36 hó | Egyszerű kéréseket megért és végrehajt. Megkülönbözteti hangjuk alapján a tárgyakat. Az akusztikus figyelem és észlelés finomodik. |
| 3-4 év | Gyorsan és pontosan lokalizálja a hangok forrását. Megkülönbözteti hangjuk alapján a tárgyakat. Dallamot felismer, egyszerű dallamot dúdol. |
A tapintás és az ízlelés szerepe
Az egyik legfontosabb érzékelés a tapintás. Az újszülöttek bőre mindent érzékel, amivel érintkezik. Az újszülött számára rendkívül fontos a fizikai érintkezés, ezért is alkalmazzák rögtön a szülés után az ún. bonding-ot. A babák szeretik a kényeztetést, az ölelést, simulást, simogatást és a dajkálást. Az érintés megnyugtatja a babákat, örömet okoz nekik és egyben elősegíti optimális fejlődésüket.
Az újszülött ízlelőbimbói teljesen kifejlődtek. Ennek ellenére még nem képesek minden ízt megkülönböztetni. Az édes ízt részesítik előnyben, mert az anyatej is édes ízű. Az anyatej sok szacharidot tartalmaz, ezért ha ezzel vannak táplálva, testükben beindul az endorfin hormon termelődése, mely az örömérzést okozza.
Kommunikáció és interakció a csecsemővel
Az újszülött is igényli a kommunikációt! Fontos a testi kontaktus és a figyelem! A kisbabákat nem lehet elkényeztetni! Alakítsuk ki a mindennapok ritmusát! Beszéljük meg, ha egyedül hagyjuk! Ne zavarjuk meg, ha önállóan játszik!
Meg kell a szülőknek tanulniuk a baba önkifejezési eszközeit. A sírását, a mozdulatait. Melyik utal éhségre, melyik fájdalomra. Melyik jelzi, hogy fél, hogy unatkozik, fázik, melege van, társaságra vagy éppen csendre, nyugalomra, biztonságra vágyik. Másként sír, ha fáj valamije, mint ha tele a pelenka. Hálából ő is észleli, ha jó a kedve a mamának, ha ideges, ha baj van. Igazi szimbiózis (egymásrautaltság, egymáshoz tartozás) ez a szakasz.
Az újszülött kori legfontosabb tényező az anyja, vagy az őt pótló személy kapcsolata. Az anyával való kapcsolata rendkívül pozitív hatással van a gyermek idegrendszerének fejlődésére, és megalapozza későbbi életének és biztonságérzetének kialakulását. Élete első szakaszában, minden gyermek ebben a viszonylatban talál megnyugvásra, sajátítja el későbbi életére is kiható kapcsolati mintázatait, és tanulja meg kezelni a stresszhelyzeteket.