Csecsemőtáplálás: anyatej, tápszerek és hozzátáplálás

A csecsemő táplálása kulcsfontosságú az egészséges növekedés és fejlődés szempontjából, mind minőségileg, mind mennyiségileg. Az optimális táplálás szerepet játszik a megfelelő súlygyarapodásban, az immunrendszer érésében, a mozgásfejlődésben, valamint az értelmi és érzelmi élet alakulásában.

Az anyatejes táplálás

A csecsemőtáplálás módjai közül a legideálisabb a kizárólagos szoptatás, melyet a csecsemő 6 hónapos koráig mindenképpen folytatni kell, majd fokozatos hozzátáplálás mellett legalább 12 hónapos korig, igény szerint 2 éves korig ajánlott az anyatejes táplálás.

Az anyatej jelentősége

A modern táplálkozástudomány már tökéletesen képes utánozni az anyatej összetételét, azonban az anyatej a legmegfelelőbb hőmérsékleten, sterilen áll rendelkezésre, éjjel-nappal annyit fogyaszthat belőle, amennyi épp kell. Összetevői között olyan létfontosságú anyagok, antitestek találhatók, amelyek támogatják a kicsi még kialakulatlan immunrendszerét, védik a fertőzésekkel, betegségekkel, allergiás érzékenységekkel szemben.

Egyre több szülészeten tartják fontosnak, hogy az újszülött babát minél előbb, akár még a köldökzsinór elvágása előtt az anya mellére tegyék. A közvetlenül a szülés utáni pillanatokban még csak az előtej termelődik, és az sem biztos, hogy azonnal beindul a kicsi szopóreflexe, mégis mindkettejüknek jót tesz ez az első testi kontaktus. Az édesanya mellére tett baba megnyugszik, hiszen a magzatkorból ismerős szívdobogást hallja újra, ami a biztonságérzetét növeli. Az anyukánál olyan hormonok termelődését serkenti, ami gyorsítja a méh összehúzódását, a szülés utáni regenerálódást és a tejelválasztás beindulását. Az előtejből pedig minden csepp kincs a baba számára, mert olyan immunerősítőket tartalmaz, hogy szakmai körökben az első védőoltásnak is nevezik.

A szülés utáni néhány napban sűrű, aranysárgás színű előtej (kolosztrum) termelődik. Ez koncentráltan tartalmaz fehérjéket, immunsejteket és ásványi anyagokat, amelyek erősítik az újszülött immunvédelmét. Bár ebből mindössze napi 100 ml termelődik, mégis kiemelt jelentőséggel bír az új környezethez való alkalmazkodásban.

Az anyatej jótékony hatásai

Az anyatej kimutathatóan erősíti az immunrendszert, a szoptatott csecsemők ritkábban és rövidebb ideig betegek, egyenletesebben fejlődnek, kevésbé fenyegeti őket a bölcsőhalál. Nagyobb korukig is elkísérik a jótékony hatások, például kisebb az elhízás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az asztma és az allergiás betegségek kialakulásának kockázata. A szopás elősegíti a fog- és beszédfejlődést is. Egyes kutatások szerint az IQ is magasabb lesz az anyatejes gyerekeknek.

A szoptatás az anya esetében csökkentheti az emlőrák és a petefészekrák, illetve a csontritkulás miatti törések kockázatát idősebb korban.

Mostanában legtöbb védőnő az úgynevezett igény szerinti szoptatást ajánlja, ahol a kicsi jelzései szerint teszik mellre a babát. Az első hónapokban napi 7-9 alkalommal kell mellre tenni a csecsemőt - ez a szám azonban természetesen a csecsemő igényeihez mérten egyedien változhat. A szoptatási idő optimálisan 5-20 perc. Mivel a csecsemő a szoptatás első pár percében veszi magához az anyatej 80%-át, a szoptatás idejének növelése nem növeli a bevitt anyatej mennyiségét.

Emellett fontos, hogy a szoptatási időszak alatt K-vitamin- és D-vitamin-pótlásban részesüljön a gyermek. Az első hónapokban érdemes etetés előtt és után megmérni a csecsemő testsúlyát annak eldöntéséhez, hogy megfelelő mennyiségű anyatejet képes-e magához venni, és megfelelően növekszik-e. A mért adatokat érdemes rendszeresen feljegyezni.

Amikor a szoptatás nehézségekbe ütközik

Vannak, akik minden elhatározásuk, jó szándékuk ellenére sem tudnak szoptatni, illetve az életkörülményeik (például munkába állás, betegség stb.) miatt egy idő után abba kell hagyniuk. A nők többsége képes szoptatni, legfeljebb segíteni kell eleinte a legmegfelelőbb technikában vagy a ráhangolódásban. Ezt a segítséget a szülésznők, védőnők adhatják meg.

Ha azonban egészségi vagy egzisztenciális okokból az anya mégsem tudja maga táplálni a kicsijét, fogadja el ezt a helyzetet! Felesleges bűntudatot, kisebbségérzést átélnie emiatt, hiszen a mai tápszerek összetétele egyre jobban hasonlít az anyatejre, és a mesterségesen táplált csecsemők is megkaphatják ugyanazt a szeretetteljes gondoskodást, mint szoptatott társaik, ráadásul nemcsak az anyától, hanem az apától és család többi tagjától is. A szoptatás testi kontaktusának hiánya is pótolható például hordozókendő használatával, a gyöngéd babamasszázs elsajátításával.

Ha a szoptatás valamilyen akadályba vagy nehézségbe ütközik, ideális esetben az édesanya - vagy egy másik szoptatós anyuka - lefejt tejével történik a pótlás, ezek hiányában jöhet szóba tápszer. Ha nem csak eseti pótlásról beszélünk, hanem átmeneti időszakra, de rendszeresen igényel pótlást a csecsemő, akkor ideális a szoptanít (avagy Mendela SNS eszköz) használata. Kis mennyiségű átmeneti pótláshoz ideális az ujjetető is, melynek célja, hogy a babát rávezesse a megfelelő szopási technikára. Ilyenkor etetés közben a csecsemő a szülő ujján vákuumot képez, ezáltal szívóerőt fejt ki, így a másik kézzel adagolható számára a száj sarkába illesztve a tej egy vékony szilikoncső vagy fecskendő segítségével.

Az anyatej társadalombiztosítási támogatása

Az egészségbiztosítás keretén belül lehetőség van a csecsemő számára az anyatejes táplálás biztosítására. A csecsemő az alábbi esetekben jogosult anyatejellátásra:

• Az anya a saját tejével nem tudja táplálni, és a baba koraszülött vagy kis súlyú (2500 g alatti).
• Az anya a saját tejével nem tudja táplálni, és a csecsemő súlyos táplálkozási allergiában, felszívódási zavarban vagy hasműtéttel járó fejlődési rendellenességben szenved (pl. omphalocele, gastroschisis).
• Az anya egészségi állapota miatt alkalmatlan az anyatejjel való táplálásra.
• Az anya olyan fertőző betegségben vagy mérgezésben szenved, amely a csecsemő egészségét veszélyezteti.
• Az anya olyan gyógyszert szed, amely szedése a szoptatás időszakában ellenjavallt.
• Az anya súlyos tudatvesztéssel járó állapotban van, vagy pszichés állapota a szoptatást lehetetlenné teszi.
• Az anya a szoptatás időszakában meghalt vagy a gyermeket elhagyta.

Az anyatej társadalombiztosítási támogatással akkor vehető igénybe, ha azt a kezelőorvos orvosi vényen (recepten) rendeli (írja fel). Egy vényen egyszerre a csecsemő táplálásához a vény kiállítása szerinti hónapra elegendő anyatejet lehet rendelni.

Tápszerek

Vannak olyan körülmények (pl. az anya fertőzéses megbetegedése, az anyának nincs elég teje, sikertelen szoptatás stb.), amelyek miatt szükséges bevezetni a tápszeres táplálást a csecsemő életébe. Az anyatej-helyettesítő és az anyatej-kiegészítő tápszerek készítésekor a gyártók az anyatej összetételéhez hasonlító tápszerek létrehozására törekednek.

A tápszerek elkészítése előtt mossunk kezet, a fertőzés megelőzése érdekében valamennyi eszközt mosogassuk el, majd ezt követően sterilizáljuk is őket (forralással vagy sterilizáló berendezéssel). Porkészítmények felhasználásakor pontosan tartsuk be a csomagoláson leírt utasításokat! A tápszer adagolását bemutató táblázat kötelezően feltüntetendő a tápszer csomagolásán, olvassuk el figyelmesen, hogy pontosan mennyi tápszer kell a babának. A tápszer elkészítéséhez használhatunk palackozott babavizet, mely felbontást követően azonnal felhasználható. Csapvíz használatánál mindig (kb. 5 percig) forralt, majd kb. 40-50 fokra lehűtött vizet adjunk. Az elkészített tápszert 24 órán belül, hűtőben tartva még felhasználhatjuk.

Tápszer típusok

Elégtelen anyatej esetén csecsemőkorban tápszert kell adni, melynek egyszeri mennyisége 150-200-250 ml, a napi etetések száma 5. Speciális igény esetén (pl. tejfehérje-allergia) lehetőség nyílik a csecsemőt hidrolizált fehérje- vagy szójaalapú, telítetlen zsírsavakkal kiegészített vagy akár hipoallergén tápszerekkel etetni. Antireflux (AR) tápszerek is forgalomban vannak, amelyek segítenek megelőzni, hogy a gyermek visszabukja az elfogyasztott tápszert/tejet, ezt gyermekorvos írhatja fel vényre. Elérhetők speciális vényköteles terápiás tápszerek is, amelyekkel a tejfehérje-allergia, az emésztési és felszívódási zavarok, a laktózintolerancia, galaktozémia tünetei, valamint a visszatérő hasfájás, szorulás enyhíthető. A koraszülöttek számára is elérhetők speciális tápszerek, melyek az ő igényeik szerint vannak kifejlesztve.

Az anyatej-helyettesítő (1-es jelzésű) tápszerek vénykötelesek, míg az anyatej-kiegészítő (2-es jelzésű) tápszerek akár drogériákban is beszerezhetők. Amennyiben nem elegendő az anyatej mennyisége, úgynevezett „anyatejpótló” tápszerre lesz szükség az első hat hónapban - ezek a különböző nevű készítmények „HA“, illetve „1“-es számmal jelzett típusai. 6 hónapos kor után következnek az ún. „követő” vagy „elválasztó” tápszerek (a „2“-es típusúak), melyeket a gyümölcsök, főzelékek mellé kiegészítésként adhatunk, ha már nincs, vagy nem elegendő az anyatej. Egyéves kor után javasolják az ún. „gyerekitalok” adását, melyek már nem számítanak tápszernek.

A tápszerek társadalombiztosítási támogatása

A tápszer árához nyújtott támogatásra akkor jogosult a csecsemő, ha az orvos azt vényen rendeli (felírja). Nem minden tápszer árához jár támogatás, hanem - a gyógyszerek támogatásához hasonlóan - csak azokhoz, amelyeket a NEAK a társadalombiztosítási támogatásba befogadott. A támogatással nem rendelhető, de különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek esetén - a gyógyszerek speciális finanszírozásához hasonlóan - méltányosságból kérvényezhető a térítési díj vagy annak egy részének átvállalása.

A megfelelő tápszer kiválasztásához érdemes gyermekorvos vagy védőnő tanácsát kérni!

Hozzátáplálás

Az esetek többségében a csecsemő tápanyagigénye 4-6 hónapos koráig 100%-ban kielégíthető az anyatejes táplálással, szoptatással. A hozzátáplálást a gyermek féléves kora után szükséges elkezdeni, ami az anyatej mellé történő egyéb ételek adását jelenti, ugyanis ekkorra az anyatej összetétele megváltozik, és már nem biztosít elegendő energiabevitelt a csecsemő számára.

Kizárólag szoptatott csecsemők esetében körülbelül hat hónapos kortól vezessük be a szoptatás mellé a kiegészítő táplálást, mivel ekkor a kizárólagos anyatejes táplálás már nem fedezi a gyermek igényeit. Érdemes mindig a csecsemő fejlettségét, érettségét szem előtt tartani a hozzátáplálás megkezdésének időzítésekor. Érettségre utal, ha egy csecsemő már stabilan ültethető, érdeklődik az ételek iránt, nyúl értük, szájához emel tárgyakat.

Az elválasztás során a baba egyre több idegen fehérjével találkozik. Minél éretlenebb a gyomor- és bélrendszerének nyálkahártyája, annál nagyobb annak a valószínűsége, hogy táplálékallergia alakul ki nála. Ezért is javasolt, hogy a hozzátáplálást anyatejes etetés mellett 6 hónapos kor után kell elkezdeni. A mennyiséget és az étkezések gyakoriságát fokozatosan kell emelni. 3-4 napig csak egy újdonságot próbáljanak adni a babának, hiszen számára eddig teljesen ismeretlen, új ízeket kóstol. Ha nem ízlik, akkor nem szabad erőltetni, mert ez a későbbiekben gondot okozhat a többi étel elfogadtatásában.

A hozzátáplálást célszerű úgy megtervezni, hogy havonta 1 szoptatást váltson ki az újonnan behozott élelmiszer. Ezt a beosztást követve a gyermek nagyjából egyéves korára akár teljesen elhagyható az anyatejes táplálás. Az új ételek bevezetése mindig egyesével történjen, így egy-egy újfajta étel esetén könnyebben fény derülhet az allergiára vagy más emésztőrendszeri betegségre, enzimhiányra.

A jelenlegi táplálkozási ajánlás először a folyékony-pépes ételek bevezetését javasolja, majd következhetnek a darabos és szilárd ételek. A rágásra szoktatás általában 8-10 hónapos kor körül kezdődhet el. Nagyon fontos a csecsemő igényeit szem előtt tartani és sohasem erőltetni vagy tömni a gyermeket. Minden csecsemőnek egyéni elképzelése van a hozzátáplálásról, némelyikük a pépeset preferálja, vagy az összenyomott, de nem teljesen pépesített ételt, van, aki saját maga szeretné kezdetektől kóstolni a puha, de darabos, megragadható ételt.

A legfrissebb ajánlások megengedőek az ételek bevezetésének sorrendjével kapcsolatban, a legtöbb tápanyag - gyümölcsök, zöldségek, húsok, olajos magvak, tejtermékek is - fokozatosan bevezethetőek 6 hónapos kortól. Új ízek bevezetésekor mind a mennyiséget, mind a minőséget illetően alapvető fontosságú a fokozatosság: egyenként, először csak kis mennyiséget adva vezessük be a gyermek étrendjébe az ismeretlen ízeket. Ha nem ízlik, ne erőltessük! A csecsemő elutasíthatja az új ízeket, előfordulhat, hogy csak több türelmes próbálkozás után fogadja el az újdonságot. Egy-egy új ízt ajánlott legalább 3 nap elteltével kínálni, ez kifejezetten fontos a potenciálisan allergizáló ételeknél (földimogyoró, csonthéjasok, szezámmag, mustármag, tehéntej, tojás, hal, tenger gyümölcsei, szója, búza, zeller, farkasbab), ahol nagy segítség lehet, ha a panaszt tudjuk adott étel bevezetéséhez kötni. Első alkalommal célszerű a délelőtti vagy a déli szoptatás/tápszer előtt próbálkozni, kb. 1-2 kávéskanálnyi mennyiséggel.

Igény szerinti táplálásnál nem ütemtervhez kötött, hanem egy természetesen zajló folyamat a szoptatások hozzátáplálással történő leváltása. Amíg a csecsemő csak jelentéktelen mennyiséget fogad el, inkább csak ismerkedik az ízekkel, addig bátran szopizhat igény szerint a hozzátáplálás megkezdése előtt megszokott ritmus szerint.

Az életkornak megfelelő étrend

A kisbaba számára változatos étrendet kell biztosítani, hogy minden tápanyaghoz egyformán hozzájusson.

Az ízekkel való ismerkedéshez nagyon jó lehetőséget biztosítanak a gyümölcsök. A bevezetés sorrendje lehet egyéni, érdemes az adott idénynek megfelelő, friss, hazai gyümölcsöt feldolgozni. Bőséges választék áll rendelkezésünkre almával, őszibarackkal, sárgadinnyével, meggyel, cseresznyével, szilvával, körtével, banánnal és naranccsal. Csecsemőkorban ne adjunk aprómagvas gyümölcsöket (eper, málna, szeder).

0-4 hónapos kor között

• Anyatej vagy tápszer etetése szükséges.

4-6 hónap

• Tápszer mellett már adható rizs, vastartalmú cereáliák (búza, árpa, rozs, zab).
• A glutén tartalmú ételeket 7 hónap előtt fokozatosan mindenképp be kell vezetni, mivel csökkenti a lisztérzékenység, a cukorbetegség kockázatát.
• Anyatejes táplálás esetén továbbra is elegendő csak a tejet adni a babának.

5-7 hónap

• Zöldségek, főzelékfélék, gyümölcsök minden édesítés, ízesítés nélkül. Ezek bevezetése csökkenti az édességekre való igényt, segít kialakítani a helyes táplálkozási szokásokat.
• Anyatejes vagy tápszeres etetések között gyümölcslé, majd gyümölcspép (40-50 g) adható.

6-8 hónap

• Joghurt, túró, tojássárgája, darabolt hús, száraz kenyér (fehérje, vitamin, vas bevitel növelése, emellett segíti a rágás tanulását) adása ajánlott.
• A gabonaféléket hat hónapos kor alatt kerüljük, ezt követően szintén a fokozatosság szem előtt tartásával kínáljuk. Elsőként a zab, a rizs és a búza kerüljön be az étrendbe, majd 9-10 hónapos kortól megismertethetjük a babával a bulgurt, kuszkuszt, hajdinát is. A glutén bevezetése 6-12 hónapos kor között ajánlott, kezdetben szintén kis mennyiséggel.
• Mivel 6 hónapos korukra a babák vastartaléka nagymértékben lecsökken, fontos vasban gazdag ételekkel a vas pótlása. Kerüljön sok borsó, bab, csicseriborsó, lencse, spenót, sóska; vörös hús, sertés-, bárány- és marhahús, valamint máj a tányérra. A vas felszívódását segítik a magas C-vitamin-tartalmú ételek.
• A zöldségeket turmixolni, a héjasakat (pl. zöldborsó) pedig passzírozni ajánlott. Darabosan akkor adhatjuk, ha a gyermek már elég érett a biztonságos fogyasztásra, rágásra! Sűrítésnek használhatunk burgonyát, vagy később fokozatosan rizst, kukoricapelyhet is. Fontos, hogy az alapanyagok ellenőrzött helyekről származzanak, lehetőség szerint próbálkozzunk vegyszermentes zöldség-gyümölcs beszerzésével!
• A főzelékek komplettálása alatt a hússal, növényi olajokkal, majd tojással történő kiegészítést értjük. A húsok közül először a baromfi-, majd a sertéshús javasolt, 6 hónapos kortól pedig elkezdhetjük bevezetni a halat is a gyermek étrendjébe (pl. pisztráng, lazac, tőkehal). Alapvető fontosságú az alapos hőkezelés (főzés, sütés)!
• A savanyított tejtermékeket (túró, pasztörizált sajtok, joghurt, kefir, vaj) 6 hónapos kortól fokozatosan bevezethetjük az étrendbe.

8-10 hónap

• Főtt, darabos zöldség, falatméretű hús (baromfi, hal), hetente egyszer hüvelyesek. Főzelékfélék közül burgonya, répa, borsó, paraj, karfiol, tök, cékla adható.
• A növényi olaj szintén hasznos kiegészítője a főzelékféléknek, kis mennyiségben (kb. 1 kávéskanál 1 deci főzelékhez) adhatjuk 7-8 hónapos kortól. A napraforgóolaj mellett használhatunk repce-, olíva- és lenmagolajat is.

9-12 hónap

• Már próbál önállóan enni. Továbbra is zöldségek, gyümölcsök, búzafélék, kenyér, sajtok fogyaszthatók.

1 éves

• Már tojásos ételeket is ehet, valamint ihat kakaót.
• Tiszta tehéntejet 1 éves kor előtt nem javasolt adni. Maximum 500 ml tejet fogyasszon naponta a kisgyermek, mivel a vashiányos állapot kialakulását elősegíti a túlzott tehéntej-fogyasztás.
• Újdonság a korábbi táplálkozási ajánláshoz képest - a földimogyoró allergia elleni megelőzésként - a földimogyoró korai (1 éves kor előtti) bevezetése.

1 éves kor után

• Már a család vegyes kosztját fogyaszthatja.

2 éves kor végére

• Általában önállóan eszik.

Folyadékpótlásra adható szénsavmentes víz, hársfatea, kamillatea, limonádé és frissen facsart gyümölcslevek. A sót és a cukrot felejtsük el hozzátáplálás során.

Fontos tápanyagok a csecsemőtáplálásban

Szénhidrátok, zsírok, fehérjék

A szükséges energiamennyiség életkor szerint:

• 1-3 hónapos korban: 100-120 kcal/kg/nap
• 3-6 hónapos korban: 90-110 kcal/kg/nap
• 6-9 hónapos korban: 80-100 kcal/kg/nap
• 9-12 hónapos korban: 80-100 kcal/kg/nap

A bevitt energia 50-60 százaléka szénhidrát (15-20 g/kg/nap), 25-40 százaléka zsír (3-4 g/kg/nap) és 10-15 százaléka komplett fehérje (2,0-2,5 g/kg/nap).

• Szénhidrátok: szerepük az energiabiztosítás, az agy és idegrendszer fejlődése, a normál bélflóra kialakítása, a kötőszövetek felépítése.
• Zsírok: energiaforrások, a zsíroldékony vitaminok felszívódásában, az étvágy szabályozásában, a sejtmembránok felépítésében fontosak.
• Fehérjék: feladatuk az enzimek, hormonok, immunglobulinok, transzportfehérjék biztosítása. Az állati eredetű fehérjék tartalmazzák azokat az esszenciális aminosavakat, amelyek elengedhetetlenek a növekedéshez és fejlődéshez, ezeket a növényi eredetűek nem tartalmazzák, így a vegetarianizmus nem engedhető meg csecsemő- és kisgyermekkorban.

Vitaminok és ásványi anyagok

A vitaminok szerepe a fejlődésben rendkívül összetett.

Zsírban oldódó vitaminok:

• A-vitamin: fontos a látásban, szöveti differenciálódásban, hiányában szürkületi vakság, túladagolása esetén hányás léphet fel.
• D-vitamin: szerepe a kalciumháztartás szabályozása, hiánya angolkórt, túladagolása étvágytalanságot, lázat, hányást okozhat.
• E-vitamin: antioxidáns, hiányában izomgyengeség jelentkezhet.
• K-vitamin: a véralvadásban játszik fontos szerepet, hiánya esetén vérzés lehetséges.

Vízben oldódó vitaminok (B-vitaminok, C-vitamin):

• B1-vitamin (tiamin): szerepe a szénhidrát anyagcserében van, hiányában beri-beri lép fel.
• B2-vitamin (riboflavin): szintén a szénhidrát anyagcserében fontos, hiánya nyelv- és szájgyulladást okoz.
• B3-vitamin (niacin): jelentős a DNS szintézisben, elégtelen fogyasztása bőrbetegségeket von maga után.
• B5-vitamin (pantoténsav): a koenzim A része, hiánya során izomgyengeség jelentkezhet.
• B6-vitamin (piridoxin): a glikogén, zsír és hormon anyagcsere szereplője, hiányában csecsemőkori görcsök, bőrgyulladás lehetséges.
• B12-vitamin (kobalamin): a vörösvértestek érésében és a központi idegrendszer anyagcseréjében szerepel, hiánya hasmenést, gyengeséget, anorexiát okoz.
• Folsav: a DNS szintézisben kiemelt szerepet érdemel, hiányos bevitel esetén velőcsőzáródási rendellenesség a következmény.
• Biotin: a zsír és szénhidrát anyagcserében fontos.
• C-vitamin: antioxidáns, skorbut jelentkezhet hiánya esetén.

Ásványi anyagok:

• Vas: kiemelten fontos a vérképzésben.
• Jód: a pajzsmirigyhormon termelésben.
• Fluor: a fogzománc képződésében.
• Szelénium: antioxidáns.

Mikor kérjen segítséget?

Beszéljen a védőnővel, illetve házi gyermekorvosával, ha aggodalmak gyötrik a szoptatás miatt, vagy ha úgy érzi, hogy gyermeke nem kap elég anyatejet. Feltétlenül forduljon orvoshoz, ha étkezés után gyermekénél nagy mennyiségű hányás vagy kifejezett puffadás jelentkezik, illetve ha a korának megfelelő mennyiségű táplálék bevétele mellett testsúlycsökkenést vagy fejlődésben való visszamaradást tapasztal. Mielőbb keresse fel gyermekorvosát, ha a csecsemő széklete nyálkás vagy véres!

tags: #csecsemo #taplalasa #anya #eloragas