Magas áramlás a magzatban: a flowmetria jelentősége a terhesség alatt

A várandósság kilenc hónapja alatt a kismamák számos vizsgálaton vesznek részt, amelyek célja a magzat egészségének és fejlődésének nyomon követése. Az ultrahangos diagnosztika fejlődésével ma már nemcsak a baba méreteit vagy szerveinek épségét láthatjuk, hanem azt is, hogyan áramlik a vér a méhlepényben és a magzati erekben. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a flowmetria, vagyis a Doppler-vizsgálat jelentőségét, amely elengedhetetlen információkat nyújt a szakembereknek a méhlepény működéséről és a baba oxigénellátottságáról.

Mi a flowmetria és hogyan működik?

A flowmetria elnevezés a latin „flow” (áramlás) és a görög „metria” (mérés) szavakból tevődik össze, lényege pedig a vér áramlási sebességének és irányának meghatározása. Sokan tartanak az ismeretlen latin kifejezésektől és a bonyolult grafikonoktól, amelyeket az orvos a monitoron elemez. Pedig a flowmetria alapvetően egy egyszerű, fájdalommentes és biztonságos eljárás, amely a hanghullámok visszaverődésén alapul. Nem kell tartani tőle, hiszen semmiféle sugárterheléssel nem jár, a baba és az anya számára is teljesen veszélytelen.

A technológia a Doppler-effektuson alapul, amelyet Christian Doppler osztrák fizikusról neveztek el. Képzeljük el, ahogy egy mentőautó szirénázva elhalad mellettünk: a hangmagasság változik, ahogy közeledik, majd távolodik. Az orvosi szoftverek ezeket a frekvenciaváltozásokat képesek vizuális hullámformákká és hallható hangokká alakítani. Amikor a vizsgálat közben a jellegzetes, ritmusos suhogást halljuk, valójában a baba szívverése által hajtott vér áramlását hallgatjuk a köldökzsinórban vagy más fontos erekben. Ez a „zene” az élet ritmusa, amelyből a tapasztalt szülész-nőgyógyász pontos következtetéseket von le a lepényi keringés állapotára vonatkozóan.

Mért értékek és indexek

A mérés során nem egy konkrét liter/perc értéket határoznak meg, hanem úgynevezett ellenállási indexeket számolnak. Ilyen például az RI (Resistivity Index) vagy a PI (Pulsatility Index). Ezek a számok azt mutatják meg, hogy az érrendszer mekkora ellenállást fejt ki a vérrel szemben. Alacsony ellenállás esetén a vér könnyen, akadálytalanul áramlik, ami ideális a tápanyagcseréhez.

A vizsgálat végén kapott leleten különböző rövidítések és görbék szerepelnek, amelyek elsőre ijesztőnek tűnhetnek. A legfontosabb mutatók az RI, a PI és az S/D arány. Ezek mind a vér sebességének arányait fejezik ki a szív összehúzódásakor (szisztolé) és elernyedésekor (diasztolé). Fontos tudni, hogy nincs egyetlen „szent és sérthetetlen” számérték, ami minden kismamára igaz lenne. Például, ami a 32. héten normálisnak számít, az a 38. héten már utalhat enyhe ellenállás-növekedésre. Az orvos nemcsak az aktuális számot nézi, hanem az előző vizsgálatokhoz képest tapasztalt tendenciát is.

Mikor van szükség flowmetriára?

A rutinszerű terhesgondozás során a harmadik trimeszterben szinte minden kismama találkozik a flowmetriával, általában a 28-32. hét környékén, majd a szüléshez közeledve gyakrabban. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor az orvos már korábban vagy sűrűbben rendeli el a vizsgálatot.

• Magzati növekedési elmaradás (IUGR): Az egyik leggyakoribb ok a magzati növekedési elmaradás gyanúja.
• Anyai egészségi állapot: A kismama egészségi állapota is indokolttá teheti a gyakoribb ellenőrzést. A magas vérnyomás vagy a terhességi toxémia (preeclampsia) közvetlen hatással van a méhlepény keringésére. Ilyenkor a mérésekkel monitorozható, hogy a betegség mennyire befolyásolja a magzat biztonságát. A cukorbetegség, akár terhességi, akár korábbról fennálló, szintén rizikófaktort jelent, mivel a vércukorszint ingadozása hosszú távon károsíthatja az ereket, így a lepényi keringést is.
• Ikerterhesség: Ikerterhesség esetén a vizsgálat még kritikusabb, különösen, ha a babák közös lepényen osztoznak. Ilyenkor figyelni kell, hogy az áramlás egyenletes-e mindkét magzatnál, és nem alakul-e ki keringési egyensúlytalanság közöttük.
• Túlhordás: Emellett a túlhordás időszakában, a 40. héten túl is gyakran alkalmazzák a magzat állapotának felmérésére.

Kritikus esetek: „Null-diasztolés” és „reverz” áramlás

Ha az értékek a normál tartományon belül maradnak, az megnyugtató válasz arra, hogy a baba jól érzi magát. Kritikus esetben előfordulhat az úgynevezett „null-diasztolés” áramlás, ami azt jelenti, hogy a szívverések közötti szünetben a véráramlás megáll a köldökzsinórban. Ennél is súlyosabb a „reverz” áramlás, amikor a vér egy pillanatra visszafelé indul el. Ezek az állapotok azonnali orvosi döntést igényelnek, mivel azt jelzik, hogy a méhlepény már nem tudja ellátni feladatát, és a baba biztonsága érdekében szükség lehet a szülés megindítására vagy császármetszés elvégzésére.

Hogyan zajlik a vizsgálat?

A vizsgálat technikailag nem különbözik a hagyományos ultrahangtól, így semmilyen különleges előkészületet nem igényel. Érdemes kényelmes, könnyen le- és felvehető ruházatban érkezni, hiszen a hasat szabaddá kell tenni. A kismama a hátán vagy enyhén az oldalára fordulva fekszik a vizsgálóasztalon. Az orvos vagy a szonográfus hideg (vagy ideális esetben melegített) gélt visz fel a hasra, majd az ultrahangfejjel megkeresi a vizsgálni kívánt ereket. A folyamat általában 10-20 percet vesz igénybe, attól függően, hogy a baba mennyire aktív. Ha a magzat sokat mozog, nehezebb „elkapni” a stabil áramlási görbéket, ilyenkor türelemre van szükség.

A kismama részéről a legfontosabb a nyugodt légzés és a relaxáció. A stressz és a kapkodó légzés átmenetileg befolyásolhatja az anyai erek tónusát, ami nehezítheti a pontos mérést. Érdemes a vizsgálat előtt egy kevés vizet inni, de a telt hólyag - ellentétben a kora terhességi ultrahangokkal - itt már nem feltétel, sőt, inkább kényelmetlen lehet.

Milyen ereket vizsgálnak flowmetria során?

A flowmetria során több különböző eret is górcső alá vesznek, mert mindegyik más-más információt hordoz a terhesség állapotáról.

• Arteria umbilicalis (köldökartéria): Az alapvető vizsgálat az Arteria umbilicalis, vagyis a köldökartéria mérésével kezdődik. Ez az ér szállítja az elhasznált vért a magzattól a méhlepény felé. Itt az áramlás iránya és az ellenállás mértéke mutatja meg leggyorsabban, ha a méhlepényben akadályba ütközik a vérút.
• Arteria cerebri media (középső agyi artéria): A másik rendkívül fontos terület az Arteria cerebri media, a középső agyi artéria vizsgálata. Ez a mérés a baba alkalmazkodóképességéről tanúskodik. Ha a méhlepény nem működik jól, a magzat „takarékos üzemmódba” kapcsol: a létfontosságú szervek, elsősorban az agy felé tágítja az ereket, hogy oda több vér jusson. Ezt hívják szaknyelven „brain-sparing” effektusnak.
• Arteria uterinák (méhet ellátó verőerek): Az anyai oldalt az Arteria uterinák, a méhet ellátó verőerek képviselik. Ezek vizsgálata már a terhesség korai szakaszában, a 12. és 20. héten is fontos lehet, mivel előrejelezheti a későbbi magas vérnyomás vagy lepényi elégtelenség kockázatát. Ha ezekben az erekben az ellenállás nem csökken le kellőképpen a terhesség előrehaladtával, az azt jelenti, hogy a szervezet nem készült fel megfelelően a magzat táplálására.

A méhen belüli oxigénhiányos állapot és a középső agyi artéria

A középső agyi artéria (arteria cerebri media) a belső fejverőér legnagyobb ága, oldalt, az oldalsó agyi barázdában fut, és kulcsfontosságú szerepet tölt be az agy kéregállományának táplálásában. Méhen belüli oxigénhiányos állapot esetén a szervezet elsődleges védekező reakciója lehet ennek az agyi érnek a tágulata. A megbízható és pontos, ultrahangos Doppler-áramlásvizsgálat során a vér áramlási irányát és sebességét is vizsgálják a köldökzsinór vénájában és artériáiban, a magzat agyában, szívében és más szerveiben. Célja az, hogy ellenőrizni tudják, hogy a méhlepényen keresztül a magzat megkapja-e a szükséges oxigént és tápanyagokat.

Életmódbeli tényezők és a flowmetria

Bár a méhlepény működése nagyban függ a biológiai folyamatoktól, bizonyos életmódbeli tényezők befolyásolhatják a keringést.

• Dohányzás: A dohányzás az egyik legkárosabb tényező, mivel a nikotin érszűkítő hatása közvetlenül rontja a méhlepény és a magzat vérellátását. Már egyetlen szál cigaretta elszívása után is kimutatható a flowmetriával a véráramlás lassulása.
• Folyadékfogyasztás: A kismama folyadékfogyasztása is közvetett hatással van a vér sűrűségére és ezen keresztül az áramlási viszonyokra. A megfelelő hidratáltság segít fenntartani az anyai vértérfogatot, ami elengedhetetlen a méhlepény optimális működéséhez. Napi 2-3 liter tiszta víz fogyasztása javasolt.
• Testhelyzet: Érdekes módon a kismama testhelyzete is számít: a bal oldalfekvés bizonyítottan javítja a kismedencei szervek és a méh vérellátását, mivel így a nehéz méh nem nyomja el a nagyereket.
• Stressz és fizikai megterhelés: A túlzott fizikai megterhelés vagy a krónikus stressz emelheti a szervezetben a kortizol és adrenalin szintet, ami szintén érszűkülethez vezethet. Természetesen a könnyed testmozgás, mint a kismama jóga vagy a séta, kifejezetten előnyös, mert javítja az általános keringést.

Véralvadás és flowmetria

A terhesség során a véralvadás elváltozásai a normál élettani alkalmazkodási folyamatok részét képezik, amelyeket a megváltozott hormonális környezet, elsősorban a megemelkedett ösztrogén szint vezérel. A méhlepény véráramlása a terhesség végén a két méhet ellátó ütőér (arteria uterina) áramlásának ~80%-a, 650-700 ml/perc. Ilyen magas véráramlás mellett a méhlepény leválása életveszélyes vérzést eredményezne, a szervezet azonban az alvadási folyamatok felerősítésével felkészül ennek kivédésére. Ennek köszönhetően a hagyományos alvadási vizsgálatok esetén a laboratóriumi normál értékekhez képest gyorsult véralvadást találunk (rövidebb prothrombin időt: PT és aktivált thromboplastin időt: aPTT - vagyis a vérrög kialakulásához szükséges idő lerövidül).

A fibrinogén szint jelentősége

A véralvadási zavar kialakulása, típusa és súlyossága függ a vérzés okától. A méh izomzatának ellazulása, a szülőcsatorna sérülése ritkán vezet véralvadási zavarhoz, nagy mennyiségű vérvesztés esetén sem. Ugyanakkor a lepényleválás relatíve kis mennyiségű vérzés mellett is hamar járhat súlyos fibrinogénszint, vérlemezkeszám csökkenéssel. Az egyik közelmúltban végzett vizsgálat felhívta a figyelmet a fibrinogén jelentőségére, mint prognosztikai tényezőre a szülés körüli vérzések ellátása során. Kiderült, hogy normális alvadási idők mellett a fibrinogén szint a vérzés forrásának függvényében is változik, magasabb ha a vérzés a méh fokozott ellazulása következtében lép fel, és alacsonyabb, ha a vérzés oka a méhlepény leválásával hozható összefüggésbe. A fentiek miatt kiemelt fontossággal bír a fibrinogénszint ellenőrzése a várandósság utolsó heteiben (36-38. hét).

Fejlődési rendellenességek és méhen belüli ártalmak

A méhen belüli fejlődés szempontjából az embrionális szakasz a legkritikusabb időszak, amely a sikeres beágyazódást követően a 6-8. hétig tart. A magzat ekkor a legsebezhetőbb, hiszen ebben az időszakban alakulnak ki a test alapvető szervei (agy, szív, tüdő, szem, fül, szájpadlás, emésztőszervek) és a testrészek. Ha ebben a szakaszban az embriót külső ártalmak érik, súlyos fejlődési rendellenességek alakulnak ki. Azokat a méhen belüli ártalmakat, amelyek veleszületett fejlődési rendellenességeket okoznak, teratogéneknek nevezzük.

A szülések körülbelül 6 százalékában jön valamilyen rendellenességgel a világra a gyermek. Magyarországon ez évente 5000-6000 babát érint. Sajnos sokan vannak közülük, akiknél maradandó a károsodás. A veleszületett rendellenességek a csecsemőhalálozás második legfontosabb okaként tartják számon.

A teratogének széles skálája okozhat problémákat:

• Vírusok és baktériumok:
  • Rózsahimlő (Rubeola): A vírus nagy veszélyt jelent, főleg a terhesség első harmadában okoz fejlődési rendellenességet, siketséget, látáskárosodást (szürke hályog), szívbetegséget, értelmi fogyatékosságot, illetve a csontok fejlődésében is problémákat okozhat. A vírus az anya szervezetéből vérárammal jut át a méhlepényen keresztül a magzathoz. Az ultrahang-vizsgálat során látszik a máj és lép megnagyobbodása, megvastagodik és meszesedik a méhlepény, a magzat visszamarad a fejlődésben.
  • Mumpsz (Parotitis): A terhesség korai szakaszában a fertőzés vetélést okozhat. Ha megmarad a magzat, akkor fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki (károsodhat a szív, az agy, illetve látás- és hallásproblémák léphetnek fel).
  • Parvo B19 vírus: Vetélést okozhat, ha a kismama az első trimeszterben kapja el.
  • Herpesz: Az arcon, főleg a száj és orr körül okoz jellegzetes nedvedző, fájdalmas kiütéseket, de előfordulhat a nemi szerveken is.
  • Cytomegalia vírus (CMV): Ez okozza a legtöbb méhen belüli fertőzést. Ultrahangvizsgálat során ha meszesedés látszik a méhlepényen, az agyban és megnagyobbodott a máj és a lép, akkor erre a megbetegedésre gyanakodhat az orvos.
  • Bárányhimlő (Varicella): Többnyire idősebb anyáknál fordul elő, megközelítőleg minden hatezredik terhességnél. Ha a fertőzés a terhesség első harmadában lépett fel, akkor nagyon nagy eséllyel okoz fejlődési rendellenességet.
  • HIV: A HIV-pozitív terhes nők újszülöttjei 15-30 százalékos valószínűséggel fertőződhetnek meg a méhben vagy a szülés közben és az anyatejes táplálás során. A fertőzött terhes nőknek és az újszülöttnek vírusgátló gyógyszeres kezelést adnak, ami a kockázatot jelentősen csökkenti. A HIV-fertőzött nőknek nem javasolják a teherbeesést, ugyanis súlyos komplikációk adódhatnak. A magzat a fejlődésben visszamarad, átlagosan 500 grammal kisebb súllyal születik, és fennáll a koraszülés veszélye.
• Paraziták: Az élősködőket kutyák, macskák és egyéb más állatok terjeszthetik, de akár fertőzött élelmiszerekkel is az anya szervezetébe kerülhetnek. A macskák által okozott toxoplazmózis hatására fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki. A terhesség középső harmadában agyvelőgyulladást, az utolsó harmadban máj- és lépgyulladást, szívizomgyulladást okozhat.
• Sugárzások és vegyi anyagok:
  • Röntgensugárzás: Mikrokefália (kisfejűség) jöhet létre, károsíthatja a magzat ivarsejtjeit. Közvetlen besugárzás esetén.
  • Nehézfémek, vegyszerek, toxinok: Nagyon károsak lehetnek a magzat fejlődésére, károsíthatják a DNS-t, komoly fejlődési rendellenességeket okozhatnak.
• Gyógyszerek: A terhes nőknek bizonyos gyógyszerek szedése tilos. A gyártók ráírják a betegtájékoztatóra, hogy mi vonatkozik a várandós és szoptató anyákra. A thalidomid például egy nyugtató, amit az 1950-60-as években alkalmaztak, majd kiderült, hogy súlyos rendellenességeket okoz: a csecsemők végtagkárosodással jöttek a világra.
• Káros szenvedélyek: Alkohol, dohányzás, kábítószerek, amelyek károsak lehetnek a magzat fejlődésére.
• Keringési zavarok: Például az anya szívbetegsége vagy dohányzása miatt nem jut elegendő oxigén a magzat szervezetébe.

Praenatalis diagnosztika

A méhen belüli magzati ártalmaknak sokszor nincs semmiféle olyan tünete, amelyet az anya érzékelne. Praenatalis diagnosztikának, azaz magzati korban történő vizsgálóeljárásnak hívják azokat a módszereket, amelyek a fejlődési rendellenességek felismerésére irányulnak. Szűrővizsgálatokkal - ultrahanggal, laborvizsgálatokkal, magzatvíz- és méhlepényszövet-mintavétellel - tárják fel a problémákat. Fontos, hogy az anyát is ki kell kérdezni, hogy volt-e valamilyen betegsége, be van-e oltva egyes vírusok (Rubeola vagy bárányhimlő) ellen. A 12. héten végeznek először genetikai ultrahangos szűrővizsgálatot. A fejlődési rendellenességek közül a legjobban a Down-kórt lehet kimutatni, egy úgynevezett kombinált teszt (ultrahang és vérvizsgálat) segítségével.

Ha a magzat fejlődésében rendellenességet tapasztal az orvos, ki kell vizsgálni, hogy ezt mi okozhatta. Ennek ismeretében kell meghatározni a további teendőket, ami lehet gyógyszeres kezelés, de legvégső esetben a terhesség megszakítása is. A fejlődési rendellenességek egy része megelőzhető. Néhány vírus - például a Rubeola - ellen létezik védőoltás, amely nemcsak az anyát, hanem a magzatot is megvédi. A magyar törvények szerint a terhes nőt a munkavégzés alól fel kell menteni, ha az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása nem lehetséges.

tags: #magas #aramlas #a #magzatban