Az élet során sokszor érezhetjük magunkat bizonytalannak, elveszettnek, különösen, ha fontos döntések előtt állunk. Ez az érzés megbéníthat, megköthet, és megakadályozhat abban, hogy a rendelkezésünkre álló szabadsággal éljünk. Gyakran felmerül a kérdés: „Most hova tovább? Mi van velem? Mi lesz?”
Ez a bizonytalanság nem csupán a kezdő hitűekre jellemző. Azok számára is ismerős lehet, akik régóta ismerik a Bibliát, mégis néha elbizonytalanodnak. Olyan ez, mint egy sötét erdőben, egy dzsungelben bolyongani, ami tele van csapdákkal. Nem tudjuk, mit tegyünk, és ez a bénító érzés sokszor rajtunk úrrá lesz.
Ennek a cikknek az a célja, hogy utat mutasson ebből az állapotból, feltárva Isten Igéjének erejét és a megbocsátás fontosságát. Ahogy P. Kende is beszélt róla, a Biblia nem véletlenül egy útikalauz az élethez, sőt, még inkább a halálból az életbe, a sötétségből a világosságba.
A szellemi vakság felismerése és a gyógyír
Képzeljünk el egy vak embert, aki nem tudja, hogy vak, és úgy próbál élni, mintha nem is lenne az. Ha nem ismerjük el a szellemi vakságunkat, ahogy Jézus is beszélt erről János evangéliumában (Jn 9), akkor Ő sem tud segíteni rajtunk. Akkor csak botorkálunk, tapogatózunk a falat, és nem jutunk sehova. Van segítség, de nem vesszük észre.
A Jelenések könyvében (Jel 3) Isten azt mondja, vegyünk gyógyírt Tőle a szemünkre, és látni fogunk. Ez a gyógyír Istennek a hallott és írott beszéde. Ebben hihetetlen erő és hatalom rejlik. Nem véletlen, hogy nagyon sokan, akiknek a tanításában vannak értelmes dolgok, merítenek ebből valamennyit.
Ahogy elkezdjük elfogadni ezt a gyógyírt, az igazságot, hallani és érteni, úgy kezd tisztulni a kép. A Példabeszédek könyve (Péld 4:18) gyönyörűen írja le ezt:
„Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.”
Ez a vers azokra vonatkozik, akik megismerték Istent, igent mondtak Neki, és elfogadták az Ő ajándékát. Az ő ösvényük egyre világosabbá válik, a szellemi vakságból eljutnak a világosságba. A világosság jó. Szürkületben már látszanak dolgok, de az becsapós. Amikor világosodik, az egy hihetetlen kitárulkozás. Mintha az embernek rossz szemüvege lett volna, és kap egy jobbat, és végre lát. Kinyílik a világ.
Isten Igéje mint világosság és útmutató
A Zsoltárok könyve is beszél erről:
- Zsolt 119:105: „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.”
- Zsolt 119:130: „A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.”
Isten Igéje világosságot gyújt, és értelmessé teszi az együgyűeket. Erre mindannyiunknak szüksége van ahhoz, hogy értelmesek legyünk.
A Hegyi beszéd (Máté 5-7 és Lukács 8) is kulcsfontosságú. Sándor is idézte, hogy ha összegyűjtenénk a világban az összes, az emberi léleknek hasznos irodalmat, ami arról szól, hogyan gyógyítják az emberi lelket, és ha kivonatolnánk, akkor megkapnánk a Hegyi beszéd egy vázlatát.
A Hegyi beszédben Isten többször mondja: „hallgasd, és tedd meg!” Lukács 8-ban Jézus a magvetőről beszél, ahol a mag Isten Igéje, amit az ember hall. A szíve állapotától függően ez az Ige különböző talajba eshet. A végén azt mondja:
Lukács 8:15: „Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.”
Akik hallják és megtartják Isten Igéjét, azok egy különleges kapcsolatba kerülnek Istennel. Jézus anyja, Mária példája is ezt mutatja, amikor Jézus azt mondta:
Lukács 8:21: „Az én anyám és az én atyámfiai ezek, akik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.”
Fontos megérteni, hogy a „megtartani” nem azt jelenti, hogy teljes erőnkből próbálunk megfelelni Istennek. Ezt képtelenek vagyunk megtenni, ahogy a Római levél 7-8 is leírja. Istennek van erre egy nagyon jó gondolata a Filippi levélben:
Filippi 4:6-7: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
Amikor rájövünk, hogy képtelenek vagyunk, és azt mondjuk: „Uram, segíts!”, akkor az indítékaink és a gondolataink a helyükre kerülnek. Isten békessége megőrzi a szívünket, ami a motivációink, indítékaink, a legbelső hajtóerőnk. Ebből olyan cselekedetek fakadnak, amelyek olyanná tesznek minket, mint az ember, aki a sziklára építette a házát. Minden, amit építünk ebben az életben, meg lesz próbálva. Az alap, amire építünk, nyilvánvalóvá teszi, hogy megmarad-e vagy összedől.
Az élet minősége és a megbocsátás
Sokszor azt hisszük, hogy az élet elsősorban dolgokról, birtoklásról, hatalomról szól. Ilyen módon az életünk elszemélytelenedik, és csak az ügyekre és a dolgokra figyelünk. Pedig az élet alapvetően személyes. A mindennapi örömünket, teljességünket olyan kategóriák határozzák meg, mint a vád, megfelelés, elfogadottság, bizalom, hit, szeretet és tisztelet.
Ezeket az ügyek és dolgok nem tudják megadni. Hiába van minden rendben körülöttünk, hiába vagyunk a cégünk legsikeresebb tagjai, hiába minden, ha a kapcsolatok nem jók. A kapcsolat, ami köztünk és Isten között van, az az anyag, ami az életet adja, a csatorna, amin az élet áramlik.
Isten nem egy személytelen erő, Ő egy személy. Az Ővele való kapcsolatunk ugyanolyan, mint a feleségünkkel/férjünkkel vagy gyerekeinkkel. Ha nem játszunk szabályosan, akkor az áldásból lesz a legnagyobb átok.
A megbocsátás a személyesség egyik kulcsa. Ha ez nincs ott a kapcsolatainkban, akkor halottak vagyunk. Halált építünk. Akkor nem lehetünk kapcsolatban senkivel igazán, mert mindenkit el fogunk ítélni előbb vagy utóbb. A Biblia azt mondja, hogy nincs egy igaz ember sem, mindenki bűnös, mindenki hibázik, mindenki vétkezik.
2022.05.01. A bocsánatkérés és megbocsátás nehezebb útja (Mike Sámuel)
Néhány magyar népdal idézet, amely kapcsolódik a lélekről, szeretetről és életutakról szóló gondolatokhoz:
| Népdal címe | Kapcsolódó gondolat |
|---|---|
| Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág | A szerelmi csalódás, fájdalom, bizonytalanság érzése, amikor a szív sajog. |
| Által mennék én a Tiszán ladikon | A félelem, a bizonytalanság, a veszteségtől való rettegés, ami meggátol a cselekvésben. |
| Százados úr, sejehaj százados úr ha felül a lovára | A nehézségek, a küzdelem, a katonaélet megpróbáltatásai, és az utána járó szomorúság. |
| Még azt mondják, nem merek | A félelem, a bátortalanság, a mások ítéletétől való tartás, ami akadályozza az önkifejezést. |
| Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem | A szerelem kettős érzése, az öröm és a fájdalom, a vágyakozás és a hiány. |
| Elmúltak a mézes hetek | A kiábrándultság, a hétköznapok szürkesége, a valóság nehézségei. |
| Megöltek egy legényt, hatvan forintjáér | A tragédia, a veszteség, a halál elfogadása és a gyász. |
| A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár | A kitartás, a remény, a szerelem ereje, ami leküzdi az akadályokat. |
| Szeretném, ha vadalmafa lennék! | Az önzetlenség, a segítségnyújtás vágya, a jóság és a szeretet ereje. |