A csecsemőtáplálás tudnivalói: Anyatej, tápszer és hozzátáplálás

Az anyatejes táplálás az egyik legfontosabb alapja egy újszülött egészséges fejlődésének. Azonban sok szülőben felmerül a kérdés: meddig van rá szükség, és mi történik, ha valamilyen okból nem elegendő? Vajon nem vagyok elég jó anya akkor, ha nekem tápszert kap a babám? Lesz bármilyen hátránya a későbbiekben azért, mert tápszert kellett neki adnom? Először is tisztázzuk mindjárt itt a legelején: NEM, semmi baja nem lesz a babánknak és minden a legnagyobb rendben lesz vele! A tápszer bevezetése esetén nagyon sok családban felmerülnek kérdések - jogosan, hiszen honnan is tudhatnánk, hogy pontosan mi a megfelelő adagolás és hogy egyáltalán mennyit kell adnunk neki?

A WHO ajánlása szerint a csecsemőknek az első hat hónapban kizárólag anyatejre van szükségük. Az anyatej minden fontos tápanyagot tartalmaz, amire a baba növekedéséhez és immunrendszerének fejlődéséhez szükség van. Nemcsak a megfelelő fehérje-, zsír- és szénhidráttartalom miatt ideális, hanem az anyatejben található antitestek is segítenek megvédeni a babát a fertőzésektől és betegségektől. Ezen kívül az anyatej könnyen emészthető, így a baba szervezete optimálisan tudja hasznosítani a benne lévő tápanyagokat.

Rengeteg olyan dolog felmerülhet, ami miatt úgy alakul, hogy nem sikerül az anyatejes táplálás. Ez soha nem fekete vagy fehér (de ha igen, valójában az is az édesanya döntése), a cél mégis mindenkinek egy: hogy a babát táplálni tudja. Egész egyszerűen vannak olyan helyzetek, amikor az anyatej nem elég, vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre. Például, ha az anya nem tud szoptatni egészségügyi okok miatt, ha nem elegendő a tejtermelése, vagy ha a baba valamilyen anyagcsere-betegségben szenved, amely speciális táplálást igényel. Ha egy baba kizárólag anyatejet kap, akkor általában hat hónapos kor után kerülhet sor a hozzátáplálásra, de ha a tejmennyiség nem elég, vagy az orvos indokoltnak látja, akkor korábban is szükség lehet a tápszerre. Egész egyszerűen megtörténhet az is, hogy már az első pillanattól kezdve, születése után tápszert fog kapni a pici, mert az édesanyának olyan egészségügyi problémái vannak, hogy nem tudja anyatejjel ellátni a babát.

Fontos, hogy mindig a baba szükségletei határozzák meg az adagolást, és ha kétségünk merül fel, érdemes szakember véleményét kikérni. Mi azt javasoljuk, hogy ne magunktól kísérletezzünk, hanem kérjük ki a gyermekorvos és a védőnő tanácsát is.

A tápszeres táplálás gyakorlati kérdései

Ha valamihez, hát akkor a tápszerrel való tápláláshoz tényleg sok minden kell. Ezért sokkal macerásabb, körülményesebb: és ezért mondják, hogy mennyivel egyszerűbb, amikor az anyai mell táplálja a gyermeket. A tápszer hőmérséklete ideálisan testhőmérsékletű, vagyis kb. 37 °C. Ezt legegyszerűbben úgy ellenőrizhetjük, hogy néhány cseppet a csuklónk belső oldalára cseppentünk - ha langyosnak érezzük, akkor megfelelő.

Az első hónapokban a babák általában három óránként esznek, ami napi hat-nyolc etetést jelenthet. Az adagolás a baba súlyától és korától is függ, illetve nyilván igény szerint érdemes etetni őket, hiszen pontosan tudják, hogy mennyi ételre van szükségük.

A hozzátáplálás megkezdése és a tápszer szerepe

Alapvetően hat hónapos kortól kezdődik a hozzátáplálás és a tápszeres etetés fokozatosan csökken ezzel arányosan. Mivel a baba egyre több szilárd ételt fogyaszt, egyre kevesebb tápszerre lesz majd szüksége. Ez a folyamat fokozatosan zajlik, hiszen minden baba más tempóban szokik hozzá az új ételekhez. A szilárd táplálék mennyiségének növekedésével a tápszer szerepe egyre inkább kiegészítővé válik. Az esti vagy reggeli tápszeres etetés sok családban hosszabb ideig megmarad, mivel a baba számára biztonságérzetet adhat és valahol megszokássá is válik. Fontos, hogy mint minden másban, ebben is figyeljük a baba igényeit!

A legtöbb baba egyéves korára elhagyja a tápszert, és áttérhet a tehéntejre vagy más, alternatív tejitalokra. Fontos, hogy ez egyéni fejlődéstől is függ és mindig érdemes a gyermekorvossal konzultálni a megfelelő átmenetről.

A folyadékbevitel fontossága csecsemő- és gyermekkorban

Mennyit kell innia a babának és mivel itassuk? Melyek a kiszáradás tünetei, és mit tegyünk, ha gyermekünk kiszáradt? A csecsemők testfelülete a súlyukhoz képest nagy, ebből adódik, hogy nagyobb a párolgási felületük, több folyadékra van szükségük. Gyermekeknél a víz a növekedés alapját biztosító életfunkciókhoz is szükséges. Minden sejtünk, minden szervünk normális működése a megfelelő mennyiségű folyadékon alapul. Szerepe van a salakanyag kiválasztásában, távozásában. A testhőmérsékletet is befolyásolja.

A kizárólag anyatejet kapó csecsemő folyadékigényét a 3-4 óránként történő szopás fedezi. Hat hónapig - még a nagy melegben történő rendszeres szoptatás esetén is - szükséges a folyadék pótlása. Érdemes figyelni a csecsemő kutacsát (ha beesett, horpadt, akkor szomjas), a nyelvét (száraz, lepedékes), a sírását (van-e könnye).

Hat hónapos kor után az anyatej, a tápszer, a gyümölcs, a főzelék folyadékot tartalmaz, de a sok mozgás miatt többet párologtat, mint amikor nyugodtan fekszik a kiságyban. Sűrű püré etetése közben többször kínáljuk meg folyadékkal, ami nagyban segíti az emésztést, hígítja a bejuttatott ételt. Kicsi csecsemőnél a kutacs állapota - homorú, besüppedt - egy jó figyelmeztető jel. Szopós csecsemő is igényli a folyadékot, ha a körülmények (nyári kánikula) úgy kívánják. Sétáláskor érdemes egy üveg folyadékot vinni, a nagyobb csecsemőt néha megkínálni, hisz nyáron mi is sokat iszunk.

Csecsemőkorban még viszonylag egyszerű a dolog: akár anyatejes, akár tápszeres a baba, a pár óránkénti, az előírtaknak megfelelő, rendszeres táplálással a kicsi megkapja a szükséges folyadékmennyiséget is, ezért nincsen szükség pótlásra. Hat hónapos kor körül - amikor megkezdődik a hozzátáplálás - , viszont már figyelnünk kell a folyadékpótlásra is! Noha kezdetben a baba étrendjének túlnyomó részét még mindig a tejalapú táplálék adja, mégis figyeljünk rá, hogy minden étkezés után kínáljuk meg kismanónkat babavízzel, vagy forralt vízzel (semmiképpen sem gyümölcslével, vagy cukros teával)! Nem kell azonban aggódnunk, ha az első időkben a baba még nem fogadja el a felkínált folyadékot, hiszen ez a tanulás időszaka! Később, ahogy apadnak a szoptatások, tápszeres étkezések száma, úgy illendő egyre nagyobb hangsúlyt fektetnünk a vízivásra.

Legyen mindig szem előtt az itatópohár! Így Te sem felejted el gyakran (akár 1-2 óránként) megkínálni gyermekedet, illetve neki is könnyebben eszébe jut, hogy szomjas, és kezd el mutogatni a látótávolságban lévő pohár irányába.

Két éves kor körül már igazi kis gyerkőcökkel van dolgunk, akik már anyatej és tápszer helyett szilárd ételeket eszik. A gyerekek folyadékigénye ilyenkor nagyon sok tényezőtől függ, kezdve a hőmérséklettől a napi aktivitásig. Fontos! Betegség, láz, hányás, hasmenés esetén fokozottan figyelj a folyadékbevitelre!

Van, aki rögtön a nyitott pohárral próbálkozik, sikerrel, de ha gyermeked még például nem tud stabilan ülni, jó átmenet lehet a cumisüvegről a szívószálas pohárra való áttérés, amit már 10 hónapos kor körül a gyermek kezébe adhatunk. Ültessük a gyerkőcöt etetőszékbe. Mutassuk meg neki, hogy kell két kézzel fogni a poharat, majd hogyan emeljék a szájukhoz. Ez egy időigényes és gyakorlást igénylő folyamat lesz, mire az összes lépést önállóan el tudják végezni anélkül, hogy kiöntenék a pohár tartalmát. Kezdetben, amikor pohárból próbál inni pici, ügyeljünk arra, hogy mindkét kézzel fogja a poharat, és lassan kortyolgasson. Ha a gyermek elzárkózódik a nyitott pohártól, próbálkozzatok más verzióval. (Fagyasztott) gyümölccsel dobhatjuk fel a vizet, hogy izgalmasabb legyen és legyen némi íze. Mindig legyen kéznél az itatópohár és mutassunk jó példát mi magunk is! Próbáljunk ki többféle itatópoharat! Mindegyiknek más a fogása, alakja, tapintása - néha bizony ilyen apróságokon is múlhat, hogy kedvet kapjon a gyermek az iváshoz.

A koraszülöttek táplálásának speciális szempontjai

Miért olyan nehéz „jól etetni” egy babát a koraszülött intenzív osztályon? Az etetési gyakorlatok, ajánlások PIC-enként eltérőek és nincs egységes irányelv ebben a pillanatban. Méhen belül a magzat már 11-13 hetes korban szopja a mutatóujját, ujjait, lábujjait, és sokszor közelít a szájához. Érzi az édesanya magzatvizében lévő egyedi ízeket, amelyeket akkor kezd el beszívni, amikor az orrnyílások már nyitottak, illetve le is nyeli a magzatvizet. Az időre született babák megszületéskor készen állnak az evésre és az anyatej emésztésére. Nem sokkal a születésüket követően már képesek megtalálni a mellbimbót és szájukba venni azt.

Egyáltalán nem meglepő, hogy a koraszülött babák szülei gyakran számolnak be etetési problémákról. Gyakran találkozunk averzív táplálkozási magatartással. Ez nagyon aggasztó lehet a szülők és a gyermekek számára egyaránt. Koraszülött babáknál érettségüktől függően amíg ez a mozdulatsor nem teljes, segíteni kell őket a táplálásban. A koraszülöttek gyomra apró, 28 hetesen a térfogata kevesebb, mint 2 ml, míg az időre született babáknál ez már 6 ml. Az, hogy milyen mennyiséget tudnak elfogyasztani attól függ, hogy milyen gyorsan ürül ki a gyomruk, ami probléma lehet egy koraszülött babánál, akinek az emésztőrendszere még éretlen, emésztése pedig lassú.

A bélrendszerben rengeteg neuron található, amivel az agyhoz kapcsolódik, és fogékonnyá válik a stresszre is. A táplálás és annak fontossága nagyon gyakran háttérbe szorul az ellátás során, és ha őszinték akarunk lenni, nem is igen magyarázzuk el a szülőknek a táplálás menetét és annak kivitelezését.

Koraszülött babáknál nagyjából előrelátható, hogy mikorra következnek be az egyes érési szakaszok. A szoptatáshoz vezető út első fázisa a gyakori bőr kontaktus és kenguru gondozás, majd kb. 32-33 hetesen a non-nutritív szopás. A szondás etetés a baba egyik első étkezési élménye, így szeretnénk, ha ezt kényelmesebbé tehetnénk. Először is gondoljuk át melyik a legmegfelelőbb méretű szonda, egy vékonyabb kényelmesebb lehet és le tudja lassítani az táplálék folyását. A levezetési technika is módosítható a kellemesebb élmény érdekében. Lehetőség szerint ajánljunk fel valamit, amit szophat és helyezzük a babát az oldalára. Mind a szondás, mind pedig a cumisüvegből etetést ütemezni kell a kényelmes emésztés érdekében.

Amennyiben a babát szondán keresztül tápláljuk az ágyban, tartsuk a kezünket a babán, hogy érezzük, hogyan reagál. Figyeljük a testi feszültséget és a légzést és annak megfelelően változtassuk az adagolási sebességet, szünetet tartva, amikor a diszkomfort jeleit mutatja. A PIC/NIC-en a babák számos kellemetlen érzékszervi tapasztalatot kapnak, és nem jutnak kellemes élményekhez. A száj és az orr szárazak lehetnek és számos invazív beavatkozásnak vannak kitéve, mint az intubáció, leszívás, gyomorszonda behelyezése, maszkok, ragtapaszok alkalmazása. Előfordul, hogy a gyomor záróizma nem tud rendesen bezáródni az etetőszonda miatt és a kellemetlen ízű bukás is gyakori probléma. A szondatáplálás azt is jelenti, hogy nem érezhetik az anyatej édes és ismerős ízét. Ehelyett sokkal fontosabb lenne minden etetéssel kapcsolatos információ átadása az inkubátor mellett mind írásos anyagok formájában, mind a szakszemélyzet megfelelő kommunikációja által.

Rendszeres bőr kontaktus, kenguru módszer: A bőr-bőr kontaktus számos kellemes érzékszervi tapasztalatot biztosít, mint az édesanya bőrének illata, és visszaadja a magzatvízből tapasztalt ismerős ízeket is. Az anya bőre sima, meleg taktilis élményt ad és ebben a pozícióban a baba meg tudja találni a mellet, amikor készen áll rá. Ideális esetben a szülők etetik először cumisüvegből a babát. Ha támogatjuk az anyákat abban, hogy ők lehessenek az elsők, akik ilyen módon táplálják gyermeküket, az azt a fontos üzenetet jelenti számukra, hogy a baba az övék. Ez egy fontos mérföldkő a baba életében, amit nem szeretnénk elvenni az édesanyától.

Fontos, hogy a szülők értsék, milyen ütemben várjuk a baba állapotjavulását, melyek egymásból következő változásokat hoznak. A koraszülöttségből adódó apnoe a 32. hét előtt nagyon jellemző, de például a 36. A gyomorszondáról szoptatásra vagy cumisüvegből etetésre történő átállás szintén a baba érettségének, fejlődési ütemének függvénye. Fontos, hogy a szülők elég időt tölthessenek gyermekükkel, hogy felismerjék a baba jelzéseit, igényeit, amelyhez a személyzet segítsége elengedhetetlen. Ahhoz, hogy lássuk, a baba képes az orális táplálásra, léteznek különböző felmérő - kiértékelő skálák, amelyek segítik nemcsak a személyzetet, hanem a szülőket is. Ezzel tudjuk elkerülni az olyan konfliktusokat, amelyek a baba állapotából történő különbségek miatt jönnek létre, mint pl.: a nővérnél jól eszik a baba, az édesanyánál kevésbé.

A tej orális bevitele stresszforrás is lehet egy baba számára, ha a gyermek nincs megfelelően pozícionálva, az etetést pedig rosszul ütemezzük. Mindig biztosítsuk, hogy a baba kezei szabadon legyenek, mert ez az önszabályozáshoz rendkívül fontos.

Általános tévhit, hogy a baba akkor megy haza az osztályról, amikor elér egy bizonyos súlyt (pl.: 2 kg) vagy azon a napon, amikor megszületett volna. Nagyon fontos a baba táplálásának és növekedésének utánkövetése mind a gyermekorvos, mind a védőnő segítségével és amennyiben szükséges, laktációs szaktanácsadó közreműködésével. Erre nemcsak a baba biztonsága érdekében van szükség, hanem a szülői kompetencia megerősítésében, a szülők mentális egészségének érdekében is.

Mit és mikor adjon a gyermekének? A hozzátáplálás alapjai

A rendkívül elterjedt és divatos hozzátáplálási táblázatoknak gyakorlatilag nincs sok értelme, nincs tudományos alapja. Akkor, amikor az adott gyermek neurológiailag és pszichésen is megérett rá, ez betöltött 4-6 hónapos kor után várható, azaz például 4,5 hónaposan is lehet kezdeni a hozzátáplálást, ha úgy alakul (például kevesebb a tej, nem kell ilyenkor mindenképp tápszerhez nyúlni. Négy hónapos kor előtt egyértelműen nem javasolt elkezdeni a hozzátáplálást, mert veszélyes lehet és károkat okozhatunk a gyermeknek.

Hogy pontosan mikor érdemes elkezdeni a hozzátáplálást, azt gyereke válogatja. Akkor érett meg a gyermek a hozzátáplálásra, ha segítséggel ugyan, de stabilan ül, fejét és nyakát jól tartja, mozgatja, irányítja.

Sokan kérték már, hogy foglalkozzak a hozzátáplálás kérdésével. Ez a cikk már több hete elérhető VIP-előfizetőim számára, azonban mivel több mint egy éve nem lehet előfizetni-csatlakozni a csoportomhoz, illetve a közelmúltban a tej kapcsán sok téves információ látott napvilágot, úgy döntöttem, ezt az összefoglalót ingyenesen elérhetővé teszem mindenki számára. A témából most egy részletes összefoglalóval próbálok segíteni, ami nem a szokásokra, tekintélyre, saját véleményre, hanem a legmodernebb nyugat-európai és amerikai orvosszakmai ajánlásokra épül - források a cikk alján.

Rendkívül elterjedtek és népszerűek a különböző hozzátáplálási táblázatok, amik elmondják, mikor ehet egy csecsemő őszibarackot, földimogyorókrémet, vörös húst, tonhalat, gombát vagy épp puffasztó zöldségeket. Ezeknek a táblázatoknak gyakorlatilag nem sok értelme van, tudományos ajánlások ilyen táblázatot vagy konkrétumokat nem tartalmaznak, és véleményem szerint csak kényszert és terhet rak a szülők vállára. Ráadásul ha egy gyermek ízlése eltér az előírt táblázattól, könnyen szenvedés és evésundor lehet a vége, mert a szülő csak az almát erőlteti, amit a gyerek például egyszerűen nem szeret, de a brokkolit imádja.

Ami fontos, hogy először egyféle összetevőjű étel adása javasolt, és 3-5 napig ezt javasolt adni kiegészítésképp az anyatej mellé. Ez azért fontos, mert ha egyidőben többféle új ételt kezdtünk el adni, és néhány nap múlva allergiás tünetek, hasfájás jelentkezik, senki sem fogja megmondani, melyik ételt okozza.

Hazánkban is komoly probléma a vashiány csecsemőknél, és éppen ezért az USA-ban a gabonaféléket és a pürésített húsokat részesítik előnyben az elsőként adandó ételekként - és ezzel maximálisan egyetértek. Ha valamire érdemes figyelni, az az, hogy vasban gazdag ételekből minél többet egyen a gyermek. A vörös húsok (disznó, marha) és a máj is sok vasat tartalmaz, zöldségek közül pedig a bab, borsó, lencse, csicseriborsó, zöld leveles zöldségek emelendők ki. Gabonafélék alatt főként a rizst-rizspépet ajánlják: ez a legkevésbé allergén, vasat tartalmaz, de más gabonaféle is alkalmazható (pl zab, kukorica, árpa stb), sőt célszerű is többfélét adni a rizs potenciális arzéntartalma miatt. Ha rizset-rizspépet vesz, akkor pedig célszerű az alacsonyabb arzéntartalmút választani, de változatos táplálkozás mellett nem kell az arzéntól rettegni. Ezeket a gabonapépeket elkészítheti tápszerrel, anyatejjel, vízzel is, kezdetben szoptatás végén 1 teáskanállal adhat, a cél, hogy 6-8 hónapos korban naponta kb.

Ha akarja, és a gyermeke úgy kívánja, a hozzátáplálást kezdheti pürésített gyümölcsökkel, zöldségekkel is, az angol ajánlás például ezt részesíti kissé előnyben. Glutént is kaphat a gyermek kis mennyiségben ugyanúgy, akár már 4-6 hónaposan. A babakeksz ételekbe történő belereszelése nem feltétlenül a legjobb, hiszen a kekszek alapból cukrozottak, édesebbek, előnyben részesítendők a számos helyen (bevásárlóközpont, DM, Rossmann stb.) kapható gabonaporok használata.

Nem tudok csodapraktikát mondani, csak egyet, ami a statisztikák és a kutatások szerint is működik: ne adja fel, kínálja fel újra és újra az elutasított ételt sokszor, nem erőltetve, változatos helyzetekben. Ezt javasolja az Uptodate.com is, rengeteg szakirodalom és kutatás igazolja, hogy sokszor 15x-i kínálás, próbálkozás (!) vezetett sikerre és fogadta el a gyermek az adott ételt. Amit az elmúlt 4 hétben 10x visszautasított, azt lehet, hogy holnap 11x-re meg fogja enni. Szóval nem kell feladni, ez teljesen normális, hogy ilyen kis makacsok!

Relatíve nagy mennyiségben tartalmaz nitrátot a spenót, cékla, zöldbab, tök, répa - de a szakirodalom egyáltalán nem tiltja ezek adását, csak azt emeli ki az Uptodate.com is, hogy 4 hónapos kor alatt ne adjunk ilyet semmiképpen (de 4 hónapos kor alatt eleve semmit nem ajánlott adni anyatejen / tápszeren táplálékként), mert a nitrát egy methemoglobinémia nevű betegséget okozhat, károsíthatja a hemoglobint. 4 hónapos kor után nyugodtan adhatjuk a változatos étkezés részeként, tehát a cékla egyáltalán nem tiltott. Külön kiemelendő, hogy hazánkban a fúrt kutakakból származó víz sok esetben magas nitráttartalmú - így ha a házi zöldségeket ezzel öntözik, vagy az ételeket fogyasztás előtt ezzel mossák, problémát okozhat.

Mit ne adjon a gyermekének?

• Tehéntejet nagy mennyiségben (fehérje és ionösszetétele nem jó a veséjének, “túlterheli azt”, továbbá növeli a vashiány rizikóját).
• Édesköményt se tea, se semmilyen más formában: bár ennek használata nagyon elterjedt világszerte babák hasfájása, emésztési problémák kezelése céljából (hatása persze finoman szólva kérdéses), egy esztragol nevű hatóanyagot tartalmaz, ami bizonyítottan rákkeltő.
• Gyümölcslevet: a hiedelemmel ellentétben ez nem egészséges, túl tömény, hízlaló, még 12 hónapos kor után sem igazán jó ötlet.
• Mindenféle hozzáadott sót és cukrot kerülendő: kimutatott, hogy hiába ízesíti így az ételeket, nem nő hosszú távon a hozzátáplálás sikeressége, viszont ha csecsemőkorában minimálisra csökkenti a sót, cukrot, akkor későbbi életében a sós-édes ízérzés küszöbértékét igazoltan csökkenti.

A fentieken túl a legfontosabb üzenet: főbb irányvonalak vannak, szigorú hozzátáplálási irányelvek azonban nincsenek, hogy mikor ehet a gyermek körtét vagy gombát. Minden gyermek más és más, ne stresszelje túl, dőljön hátra, bízzon az ösztöneiben és próbálkozzon kitartóan!

A csecsemő táplálása, újszülött baba etetése, a tápszer adagolás odafigyelést igényel. Mit tehetünk, ha nincs vagy nem elegendő az anyatej, illetve ha a gyermek életkora miatt már kiegészítő táplálásra is szükség van? Útmutatónkban a tápszerek bemutatása mellett a pótlással és a kiegészítő táplálással kapcsolatos információkat is megosztunk. Ha a szoptatás valamilyen akadályba vagy nehézségbe ütközik, ideális esetben az édesanya - vagy egy másik szoptatós anyuka- lefejt tejével történik a pótlás, ezek hiányában jöhet szóba tápszer.

Ha nem csak eseti pótlásról beszélünk, hanem átmeneti időszakra, de rendszeresen igényel pótlást a csecsemő, akkor ideális a szoptanít (avagy Mendela SNS eszköz) használata. Kis mennyiségű átmeneti pótláshoz ideális az ujjetető is, melynek célja, hogy a babát rávezesse a megfelelő szopási technikára. Ilyenkor etetés közben a csecsemő a szülő ujján vákuumot képez, ezáltal szívóerőt fejt ki, így a másik kézzel adagolható számára a száj sarkába illesztve a tej egy vékony szilikoncső vagy fecskendő segítségével.

Előfordulhat, hogy a szoptatás valamilyen oknál fogva lehetetlenné válik, vagy az édesanya úgy dönt, hogy cumisüvegből szeretné táplálni gyermekét. A cumisüveg és az etetőcumi kiválasztásánál figyeljünk arra, hogy anatómiailag megfelelő kialakításúak legyenek a baba számára! Sokféle típus közül választhatunk: léteznek kifejezetten hasfájós babák számára kifejlesztett etetőcumik és cumisüvegek, valamint az anyamell bimbójához hasonlóan kialakított szívókák.

Anyatej hiányában a tápszerek biztosítják a folyékony, tejalapú táplálékot a kisbaba számára. Amennyiben nem elegendő az anyatej mennyisége, úgynevezett “anyatejpótló” tápszerre lesz szükség az első hat hónapban - ezek a különböző nevű készítmények “HA“, illetve “1“-es számmal jelzett típusai. A csecsemőtápszerek összetétele szigorúan szabályozott, az egyes csoportokon (pl. 6 hónapos kor után következnek az ún. “követő” vagy “elválasztó” tápszerek (a “2“-es típusúak), melyeket a gyümölcsök, főzelékek mellé kiegészítésként adhatunk, ha már nincs, vagy nem elegendő az anyatej. Egyéves kor után javasolják az ún.

A tápszer elkészítése előtt mossunk kezet, a fertőzés megelőzése érdekében valamennyi eszközt mosogassuk el, majd ezt követően sterilizáljuk is őket (forralással vagy sterilizáló berendezéssel). Porkészítmények felhasználásakor pontosan tartsuk be a csomagoláson leírt utasításokat! A tápszer adagolását bemutató táblázat kötelezően feltüntetendő a tápszer csomagolásán, olvassuk el figyelmesen, hogy pontosan mennyi tápszer kell a babának. A tápszer elkészítéséhez használhatunk palackozott babavizet, mely felbontást követően azonnal felhasználható. Csapvíz használatánál mindig (kb. 5 percig) forralt, majd kb. Az elkészített tápszert 24 órán belül, hűtőben tartva még felhasználhatjuk.

Kizárólag szoptatott csecsemők esetében kb. hat hónapos kortól vezessük be a szoptatás mellé a kiegészítő táplálást, mivel ekkor a kizárólagos anyatejes táplálás már nem fedezi a gyermek igényeit. Érdemes mindig a csecsemő fejlettségét, érettségét szem előtt tartani a hozzátáplálás megkezdésének időzítésekor. Érettségre utal, ha egy csecsemő már stabilan ültethető, érdeklődik az ételek iránt, nyúl értük, szájához emel tárgyakat. A jelenlegi táplálkozási ajánlás először a folyékony-pépes ételek bevezetését javasolja, majd következhetnek a darabos és szilárd ételek. A rágásra szoktatás általában 8-10 hónapos kor körül kezdődhet el.

Nagyon fontos a csecsemő igényeit szem előtt tartani és sohasem erőltetni vagy tömni a gyermeket. Minden csecsemőnek egyéni elképzelése van a hozzátáplálásról, némelyikük a pépeset preferálja, vagy az összenyomott, de nem teljesen pépesített ételt, van, aki saját maga szeretné kezdetektől kóstolni a puha, de darabos, megragadható ételt. A legfrissebb ajánlások megengedőek az ételek bevezetésének sorrendjével kapcsolatban, a legtöbb tápanyag - gyümölcsök, zöldségek, húsok, olajos magvak, tejtermékek is - fokozatosan bevezethetőek 6 hónapos kortól.

Új ízek bevezetésekor mind a mennyiséget, mind a minőséget illetően alapvető fontosságú a fokozatosság: egyenként, először csak kis mennyiséget adva vezessük be a gyermek étrendjébe az ismeretlen ízeket. Ha nem ízlik, ne erőltessük! A csecsemő elutasíthatja az új ízeket, előfordulhat, hogy csak több türelmes próbálkozás után fogadja el az újdonságot. Egy-egy új ízt ajánlott legalább 3 nap elteltével kínálni, ez kifejezetten fontos a potenciálisan allergizáló ételeknél (földimogyoró, csonthéjasok, szezámmag, mustármag, tehéntej, tojás, hal, tenger gyümölcsei, szója, búza, zeller, farkasbab), ahol nagy segítség lehet, ha a panaszt tudjuk adott étel bevezetéséhez kötni.

Első alkalommal célszerű a délelőtti vagy a déli szoptatás/tápszer előtt próbálkozni, kb. 1-2 kávéskanálnyi mennyiséggel. Igény szerinti táplálásnál nem ütemtervhez kötött, hanem egy természetesen zajló folyamat a szoptatások hozzátáplálással történő leváltása. Amíg a csecsemő csak jelentéktelen mennyiséget fogad el, inkább csak ismerkedik az ízekkel, addig bátran szopizhat igény szerint a hozzátáplálás megkezdése előtt megszokott ritmus szerint. Az ízekkel való ismerkedéshez nagyon jó lehetőséget biztosítanak a gyümölcsök. A bevezetés sorrendje lehet egyéni, érdemes az adott idénynek megfelelő, friss, hazai gyümölcsöt feldolgozni. Bőséges választék áll rendelkezésünkre almával, őszibarackkal, sárgadinnyével, meggyel, cseresznyével, szilvával, körtével, banánnal és naranccsal. Csecsemőkorban ne adjunk aprómagvas gyümölcsöket (eper, málna, szeder).

A gabonaféléket hat hónapos kor alatt kerüljük, ezt követően szintén a fokozatosság szem előtt tartásával kínáljuk. Elsőként a zab, a rizs és a búza kerüljön be az étrendbe, majd 9-10 hónapos kortól megismertethetjük a babával a bulgurt, kuszkuszt, hajdinát is. A glutén bevezetése 6-12 hónapos kor között ajánlott, kezdetben szintén kis mennyiséggel. A zöldségeket turmixolni, a héjasakat (pl. zöldborsó) pedig passzírozni ajánlott. Darabosan akkor adhatjuk, ha a gyermek már elég érett a biztonságos fogyasztásra, rágásra! Sűrítésnek használhatunk burgonyát, vagy később fokozatosan rizst, kukoricapelyhet is. Fontos, hogy az alapanyagok ellenőrzött helyekről származzanak, lehetőség szerint próbálkozzunk vegyszermentes zöldség-gyümölcs beszerzésével! A főzelékek komplettálása alatt a hússal, növényi olajokkal, majd tojással történő kiegészítést értjük. A húsok közül először a baromfi-, majd a sertéshús javasolt, 6 hónapos kortól pedig elkezdhetjük bevezetni a halat is a gyermek étrendjébe (pl. pisztráng, lazac, tőkehal). Alapvető fontosságú az alapos hőkezelés (főzés, sütés)! Bár a korábbi ajánlás az allergének - köztük a tojás - bevezetését is csak 12 hónapos kor után javasolták, az új szemlélet szerint fontos, hogy a gyermek szervezete időben találkozzék ezekkel. A savanyított tejtermékeket (túró, pasztörizált sajtok, joghurt, kefir, vaj) 6 hónapos kortól fokozatosan bevezethetjük az étrendbe. Tiszta tehéntejet 1 éves kor előtt nem javasolt adni. Maximum 500 ml tejet fogyasszon naponta a kisgyermek, mivel a vashiányos állapot kialakulását elősegíti a túlzott tehéntej-fogyasztás.A növényi olaj szintén hasznos kiegészítője a főzelékféléknek, kis mennyiségben (kb. 1 kávéskanál 1 deci főzelékhez) adhatjuk 7-8 hónapos kortól. A napraforgóolaj mellett használhatunk repce-, olíva- és lenmagolajat is.

Újdonság a korábbi táplálkozási ajánláshoz képest - a földimogyoró allergia elleni megelőzésként - a földimogyoró korai (1 éves kor előtti) bevezetése.

6 hónapos korig az anyatej a baba éhségét és szomjúságát is egyaránt csillapítja. Az igény szerinti szoptatással elegendő folyadék kerül a csecsemő szervezetébe. A hozzátáplálás megkezdése után (kb. 6 hónapos kortól) a baba az anyatej mellett már szilárd táplálékot is kap. Kisgyermekkorban, amikor a gyermek felfedezi a világot, az intenzív mozgás is növeli a folyadékszükségletet. A kisgyermekeknek (1-3 éves kor között) naponta kb. 1-1,5 liter az elfogyasztott élelmiszerek folyadéktartalmát beleszámítva (például leves, gyümölcsök, stb.). A víz szerepet játszik a szervezet hőmérséklet-szabályozásában és a vér egyik fő alkotóeleme. A 4-7 éves kor közötti gyerekeknek naponta kb. 950 ml folyadékot ajánlott inni, a kisiskolásoknak 7-10 éves kor között kb. 1000 ml-t. Az elegendő mennyiségű folyadék fogyasztása elengedhetetlen az agyműködéshez. Nem mindegy, hogy milyen folyadékot kapnak a babák és a kisgyermekek. A cola és az édes limonádék túl sok cukrot tartalmaznak, ezért rendszeres fogyasztásuk fogszuvasodás kialakulásához és elhízáshoz vezethet. Az édesítőszeres és a koffeintartalmú italok sem felelnek meg a babák és a kisgyermekek szervezetének.

A babák és a kisgyermekek folyadékszükséglete:

tags: #csecsemo #sok #tap