Az első életnapokon túl, amikor az anyánál a tejelválasztás rendes mederbe jutott, a csecsemőt annyi ideig hagyjuk az emlőn, amíg tényleg szopik, illetve amíg jól nem lakott.
A normális fejlettségű, egészséges csecsemő, amikor mellre tesszük, mohón szopik és ezt igen rövid megszakításokkal addig teszi, míg eleget nem szopott.
Ez időben kifejezve 6-10 perc, csak kivételesen szűk és gyér tejcsatornácskák esetében vagy akkor, amikor a baba gyenge, tart 15 percig is.
Rendesen tehát 10 percnél tovább egy emlőn ne szoptassunk és ne szoptassunk két emlőből, ha a baba az egyikből jól tud lakni.
A jóllakottságról vagy mérés útján győződünk meg és ez a legbiztosabb, vagy tájékoztathat bennünket az, hogy a baba nyugodt-e szopás után, van-e elég számban (12 - több) átnedvesedett pelenkája naponta és végül, hogy mutat-e kellő fejlődést - súlygyarapodást.
Ha a baba egy emlőből nem tudna jóllakni 10 perc alatt, akkor nyújthatjuk neki a másik emlőt is.
Jóllakottság annyit jelent, hogy a baba kapott annyi táplálékot, amennyi őt kora és fejlettsége szerint megilleti.
Egészséges, erőteljes csecsemőt sohasem kell nógatni, szopik, ha van mit, ha szopási művelete nem hiábavaló; szopik, ha éhes.
Tehát vagy azért nem szopik, mert nincs mit, vagy azért, mert nem éhes.
Előbbi forog fenn akkor, ha az emlő nem telődik úgy, mint máskor, vagyis nem feszül, ha a szopási kísérlet után sem kiszívni, sem kifejni az emlőből számbavehető tejmennyiséget nem lehet.
Ha ezeknek az ellenkezője forog fenn, akkor a baba étvágytalanságát vehetjük fel, különösen akkor, ha székleteivel sincsen rendben.
Természetesen a baba hőmérsékletét is ellenőrizni kell.
Szopásra vonatkozólag még tudnunk kell, hogy az anyának a szoptatáshoz kényelmesen kell elhelyezkednie, úgyhogy a babát biztosan tarthassa ölében.
Az anya szoptatás közben mást ne csináljon, ne társalogjon, hanem figyelje gyermekét, egyrészt azért, hogy tudja és érezze, hogy jól szopik-e, másrészt azért, hogy a baba légzését szopás közben az emlő odafekvése az orrnyílásokhoz ne gátolja.
Szoptató nő vegyesen táplálkozzék, mindent ehet, csak arra ügyeljen, hogy gyomrát meg ne terhelje.
Több folyadékra van szüksége; hogy milyen folyadékot fogyasszon inkább, azt némileg tetszésére lehet bízni.
Ha kellőképpen táplálkozik, akkor víz ivása is megteszi, ha táplálkozása gyengébb, akkor legcélszerűbb, ha sok tejet és rántottlevest fogyaszt.
Aki megszokta és nehezen nélkülözi, az mértékkel sört, vagy bort is fogyaszthat.
Miután a baba szopott (esetleg mérés után), célszerű egy rövid ideig rendesen függőleges helyzetben tartani, hogy könnyen felböföghessen, ez úton sokszor a szopást követő nyugtalanságot kerüljük el.
Ezen nyugtalanságot a gyomrot feszítő levegő idézi sokszor elő, melyet a baba szopás közben nyelt.
A nyelt levegő fekvő helyzetben könnyen okozhat hányást is.
A baba nyugtalanságának mindig megvan az oka, de szoptatása után, ha keveset szopott volna is, ne tulajdonítsuk sírását éhségnyilvánításnak.
A baba táplálékszükségletét minden körülmények között ki kell elégíteni, a napi tejmennyiséget meg kell kapnia; ha egyszerre keveset szopik, úgy többször kell szopnia szabályos beosztásokkal és ha így sem elégíthető ki, akkor mesterséges táplálékokkal kell a hiányt pótolnunk, de éhségnek ne tulajdoníthassuk és ne tulajdonítsuk sohasem nyugtalankodását.
Az egyik igen gyakori akadálya a szoptatás folytatásának az emlőbimbó berepedése és kisebeződése.
Ez csaknem tűrhetetlen fájdalmakat okoz a szoptatásnál egyrészt és az emlő lobos-genyedő megbetegedéséhez vezethet másrészt.
A kiváltó ok pedig legtöbbször helytelen szoptatási technika.
Egy-egy szoptatás sohase tartson oly sokáig, hogy a bimbó hámját bántalom érje, ezért csak addig engedjük szopni a babát, míg hosszabb pihenőket nem tart.
Ha a baba üres emlőn szopik, akkor rendszerint nagyobb erővel szorítja és rángatja a bimbót, így támadnak könnyen a berepedések.
Egy másik fontos tényező kellemetlenségek elkerülése céljából, hogy ne szárítsuk mesterségesen a bimbó hámját; tehát ne mossuk, vagy borogassuk alkohollal, hanem zsírozzuk inkább.
Enyhébb berepedések miatt nem célszerű abbahagyni a szoptatást, amellett természetesen gyógyíttatni kell a bimbót és kellő pihenőket kell részére biztosítani.
Szoptatás folyamán itt-ott apadó tej az anyát ne ejtse kétségbe, ezért még nem kell a babát elválasztani, ezért nem kell dajkát venni vagy változtatni.
Nyugalommal, kellő táplálkozással, esetlegesen fennálló vérzés megszüntetésével, vagy netalán pszichikai okok multával a tejelválasztás újból megindul, ha a szoptatást abbahagyni nem hagyjuk.
Menstruáció a további szoptatást nem akadályozza, tartama alatt néha nyugtalanabb a baba, talán kevésbé hizik is, a menstruáció megszűntével megint a rendes kerékvágásba jut.
A gyermek szopásait úgy kell rendezni, hogy ezek nappal intéztessenek el, éjszaka 8 órás pihenésre szoktassuk a babát, lehetőleg első életnapjától kezdve; csak akkor rövidülhet ezen pihenési szak, ha a nappali táplálékfelvétel további kiegészítésre szorul, ezt azonban csak rövid átmeneti időre engedjük meg.
Szopáson, illetve rendes táplálékán kívül a baba legfeljebb saccharin-nal édesített orosz vagy édeskömény, vagy kamilla-teából kaphat néhány kávéskanálnyival olyankor, amikor nyugtalan, vagy csuklik, vagy sírás folytán nyelve szárad, etc.
A szopósgyermek nyugtalanságát elég gyakran bélgörcsök váltják ki, még akkor is, ha megfelelő mennyiséget szop és kielégítő módon gyarapodik.
Az ilyen nyugtalanság rendszerint több-kevesebb bélgázképződéssel jár és ilyenkor alkalmazott beöntés 50 gr. kamilla-teával (37° C.) momentán enyhülést szokott hozni.
Sokszor erre sincs szükség, a baba szájába helyezett gumicsutka is megnyugtatólag hat.
A tisztán tartott gumicsutka bátran használható, a babára nézve teljesen ártalmatlan, jobbnak tartom, mint azt, hogy a baba ujját szopogassa.
A cumi-ról adott időben könnyen leszoktatható, ujjáról nem és utóbbi nem is tartható tisztán.
A csecsemőt 5 hónapos korának betöltéséig kizárólag szoptatni ajánlatos, gyengén fejlett csecsemőt 6 kiló testsúly eléréséig szoptassunk, ekkor kezdődik a hozzátáplálás és a teljes elválasztást addig célszerű halasztani, mig a baba első fogait meg nem kapta, ami normális fejlődés mellett a 7-8. hónapban történik.
Minden nőnek, ki az anyaság magasztos és nehéz feladatát vállalta, ezen feladatát a magzat világrahozásával még nem fejezte be, inkább csak megkezdte.
A szoptatás mindenesetre a feladatnak valamivel könnyebb része, sok gyönyörűséggel is jár és teljesen indokolatlan és téves azon aggodalom, hogy a szoptatás a testi szépségnek, vagy az egészségnek árthatna.
Saját és gyermekének érdekében cselekszik tehát minden anya, ha gyermekét maga szoptatja.
Csak bizonyos betegségben szenvedő nőkre nézve lehet a szoptatás káros, ezen kivételes eseteket az orvos bírálja el; ilyenkor van helye annak, hogy a gyermeket dajka szoptassa, ha az egészségét és a fejlődését legjobban biztosító táplálási módban kívánjuk részesíteni.
Dajkának lehetőleg csak olyan nőt fogadjunk, kinek saját gyermeke már vagy legalább 3 hónapos és veszély nélkül, akár mesterséges táplálásra fogható, vagy megbízható helyre, emlőre helyezhető, vagy a leendő dajka saját gyermekét is a vállalt gyermek mellett tovább szoptathatja.
A dajka által való szoptatásnál teljesen úgy kell eljárni, mint amikor az anya szoptatja gyermekét.
Amikor az anya nem tud szoptatni és nincs módjában, hogy dajkát fogadjon, akkor mesterséges táplálékra kell fogni a csecsemőt, illetve ha nagyon keveset szopik akár anyjától, akár rosszul tejelő dajkától és dajkaváltoztatást valamilyen ok nehezíti, akkor mesterséges táplálékokkal pótoljuk a női tej hiányait.
Mesterséges táplálékhoz mindig sokkal könnyebben és veszélytelenebbül szoktatható a még női tejet is élvező csecsemő.
A hozzátáplálás, vagy mesterséges táplálás megindulhat vizes vagy teás tejhigítással, lisztvizes tejhigítással, vajlevessel, stb., stb.
Minden szülő izgatottan várja a hozzátáplálás időszakát, mely egy fontos állomás a baba életében.
Az izgatottságot azonban gyorsan felváltja a kezdeti bizonytalanság: Hogyan is kezdjünk bele? Mivel kínáljuk először a babát? Mi történik, ha nem ízlik neki?
A kisbaba legmegfelelőbb összetételű táplálékát az anyatej szolgáltatja az első fél évben.
Viszont a táplálkozás nem csak a megfelelő energia- és tápanyagbevitelről szól, hanem arról is, hogy a babát új ingerek érik, mely által fejlődik az emésztőrendszere, agya, immunrendszere, csontjai, izomzata is.
Arra nincs pontos válasz, hogy mikor kezdjük el, hiszen minden kisbaba más ütemben fejlődik, és érik meg erre a „változásra”, és bár a szakirodalom szerint legkorábban a 4 hónapos kor után, tehát az 5. hónapban kezdhető.
Azért, mert nagyjából ebben az 5-6 hónapos korban áll készen a baba emésztőrendszere arra, hogy az anyatejen / tápszeren kívül más ételt is feldolgozzon.
Ezen kívül a mozgásfejlődése is ezidő tájban indul rohamos ugrásnak, ezáltal megnő az energiaigénye.
A mozgáshoz felhasznált energián kívül, az agy fejlődéséhez is hozzájárul ez a többletenergia, (ugyanis az energia több, mint felét az agy használja fel), valamint 6 hónapos kor körül a baba vasraktárai is kiürülnek, melyet pótolni kell, hiszen a vas hozzájárul a tanulás, a nyelvi képességek, a figyelem, a memória fejlődéséhez is.
A javasoltnál korábban megkezdett hozzátáplálás következtében az ételallergiák kialakulásának kockázata fokozódik.
A hozzátáplálás során, rengeteg új dolgot kell megtanulnia a babának, mint például, hogy hogyan kell a nyelvét fel-le, jobbra-balra mozgatnia, hogyan tudja lenyelni a pépes, később darabosabb ételeket.
Vannak babák, akik 1-2 alkalom után jóízűen lakmároznak, és vannak, akiknek akár 10-15 alkalom is kell, hogy az új állagot, az új ízt megszokják.
Ami biztos, hogy nincs két egyforma baba, se egyforma család.
A kezdeti kínálásoknál kb. méz állagú pépekkel/pürékkel kínáljuk a babát, mely lehet gyümölcs vagy zöldség.
Az elérni kívánt állagot anyatejjel, vagy annak hiányában tápszerrel lehet hígítani.
Miután már a sűrűbb pürékhez is hozzászokott a baba, megjelenhetnek a puha falatkák, melyeket a baba a kezébe tud venni.
A falatkákat semmiképp ne keverjük bele a pürés ételbe, hiszen a baba ezt könnyen félrenyelheti.
Amikor a baba a darabos ételért nyúl, nem biztos, hogy rögtön betalál majd vele a szájába, sőt, harapni, elrágni sem fogja tudni egyből.
Mutassuk meg neki, hogyan tudja ezt elsajátítani.
Például banán, avokádó, barack, párolt brokkoli, sárgarépa, melyeket kb. 1-2 ujjnyi vastagra, és 1-2 babaökölnyi hosszúra vágjunk fel, hogy a baba meg tudja fogni.
Elképzelhető, hogy eleinte csak pakolgatja majd ide-oda a kezében, vagy csak nyomkodja, esetleg ledobja a földre, de ezt hagyni kell, hogy ismerkedjen az étellel.
BLW (baby led weaning), azaz a baba által vezetett elválasztás, vagy más néven falatkás hozzátáplálás, ami azt jelenti, hogy kihagyva a pürésített ételeket, a kezdetektől szilárd ételekkel kínáljuk a babát a család által fogyasztott ételekből.
A baba önállóan eszik, a szülő nem etet, de jelen van.
Ehhez természetesen az egészséges alapanyagokra és megfelelő ételkészítési technikára továbbra is szükség van, ugyanis ha a család ételeiből falatozik a baba, néhány apró változtatásra szükség lehet.
Bármelyik módszer mellett döntünk, érdemes az új alapanyag bevezetését a délelőtti (és hétköznapi) órákra időzíteni, hogy az esetleges hasfájás, allergiás reakció, érzékenység ne az esti órákban „derüljön ki.”
Az alapanyagok bevezetésének sorrendjére sem született még konkrét útmutató, ami kőbe van vésve, és be kell tartani.
Ízre próbáljunk ne túl intenzív ízű ételt kínálni a babának (az ő ízérzékelésük amúgy is egészen más, sokkal intenzívebb, mint a felnőtteké - ami esetleg nekünk olyan „semmilyen ízű”, az nem jelenti azt, hogy nekik nem elég finom).
Fontos, hogy ne használjunk sót, se cukrot az ételkészítés során, hagyjuk meg az ételeket természetes ízükben.
A túlzott sófogyasztás a vesét terheli meg, míg a túlzott cukorbevitel számos egyéb betegség kialakulását eredményezi, pl. cukorbetegség, elhízás.
A baba emésztőrendszerét kímélve, igyekezzünk nem túl megterhelő nyersanyagokat választani.
A már említett vasraktár kiürülés miatt, érdemes minél hamarabb vasban gazdag élelmiszerekkel kínálni a babát.
Egyes nyersanyagok bizonyos életkor alatt nem ajánlottak: ilyen pl. a tehéntej, melyet 1, sőt mostanra 2-3 éves kor után szabad kínálni önálló italként.
A méz szintén 1 éves kor alatt nem javasolt, ugyanis botulizmust (ételmérgezés, mely akár bénuláshoz is vezethet) okozhat.
A nyers tojás, nyers hal, penészes sajtok, füstölt áruk, cukrozott, magas só tartalmú, valamint koffeint tartalmazó élelmiszerek fogyasztása sem ajánlott.
Az allergének bevezetését illetően, fontos, hogy 6 hónapos kora előtt ne kínáld őt a leggyakrabban előforduló allergiát kiváltó ételek egyikével sem, mivel ez fokozhatja a későbbi allergia kialakulását.
Amennyiben bármilyen tünetet tapasztalsz, legyen az hasmenés, hányás, bőrkiütés, gyomorfájás, stb.
Vannak nagyobb étkű babák, és vannak akik szinte csipegetnek, mégis szépen, egyenletes ütemben fejlődnek.
Amíg kizárólagosan anyatejjel vagy ennek hiányában tápszerrel tápláljuk babánkat, nincs szükség egyéb folyadékra.
Viszont amikor elkezdődik a hozzátáplálás, a szoptatások csökkenésével egyre nagyobb szerepe lesz a folyadékfogyasztásnak, melynek legjobb forrása a víz.
Vásárolhatunk kifejezetten babáknak palackozott vizet, melyet felbontás után 24 órával el kell fogyasztani, vagy ezután forralva és lehűtve adni a babának.
A víz mellett a gyermekek számára a legmegfelelőbb folyadék a víz.
Az ételkészítéshez, fagyasztáshoz, porciózáshoz, valamint az etetéshez, evéshez is szükségünk lesz néhány eszközre.
Például: botmixer, turmixgép, pároló gép (ennek hiányában esetleg egy külön edény és pároló betét), előke, kanalaka, műanyag tányér, pohár, megfelelő etetőszék és természetesen friss alapanyagok.
Van, hogy 10-15 alkalom is kell, hogy a baba megbarátkozzon az új étellel.
Amikor azt látjuk, hogy a baba elfordítja a fejét, nem nyitja a száját, ne legyünk erőszakosak, és ne csüggedjünk.
Fontos, hogy az étkezések nyugodt, meghitt környezetben történjenek.
Ne jutalmazzunk, és ne is büntessünk/fenyegessünk az ételekkel, étkezésekkel.
Nincsenek rossz és jó ételek.
A mértékletességen és változatosságon van a lényeg.
Továbbá ha mi valamit nem szeretünk (pl. brokkoli), ne fejezzük ki nemtetszésünket a gyerek előtt, mert lehet, hogy neki a brokkoli az egyik kedvence.
A hozzátáplálás mindent összevetve nem olyan bonyolult dolog, csak annak tűnik, mert a legjobbat szeretnénk gyermekünknek.
Próbáljunk meg olyan könnyedén gondolni a baba táplálására, mint a saját étkezésünkre.
Az újszülött sok apró jelzéssel mutatja ki érdeklődését a szopi iránt.
A sírás egy késői jelzés, szinte az utolsó eszköz a baba tárában, amivel magára vonja a figyelmet.
Azért nem érdemes megvárni, amíg a csecsemő sír, mert ilyenkor már türelmetlenebb, fel van dúlva, nehezebben megy a mellre helyezés.
Ez még nyugtalanabbá teheti a babát, és csökkenhet a szopás hatékonysága.
Ha aluszékony a kisbaba, akkor lehet hogy csak visszafogottan jelzi, hogy éhes, és visszaalszik mielőtt belelendülhetne a sírásba.
Az aluszékony baba kevesebbszer szopik, kevesebb tejet termel, könnyebben besárgul, még aluszékonyabb lesz.
Az újszülötteknél különösen fontos, hogy a legkisebb jelre is mellre tegyük, mert az újszülött a szülés utáni első pár élénk óra után „beájul” és az első 24 órában aluszékony lesz.
Ha ilyenkor nincs mellközelben, és nincs lehetősége szopni, akkor az anyukának lassabban fog beindulni a tejtermelése.
A második napon viszont a baba egész nap mellen akar lógni, különben sír.
Ez normális.
Így csinálja magának a tejet.
Minél többet szopizik, annál több tejet csinál magának, annál hamarabb.
Ilyenkor az átlag baba adagja alkalmanként 10-20 ml körül mozog.
Nem lehet lemérni, nem is érdemes próbálkozni.
A baba megszületése utáni első napokban az anya mell kolosztrumot, ún. előtejet termel.
Ennek mennyisége még kevésnek tűnik, de jelentősége a baba szempontjából annál nagyobb.
Amennyiben valamilyen okból a baba nem lehet az anyja mellett, akkor is célszerű a kolosztrum pár cseppjét is kifejni, és a babának adni.
Kinél előbb - kinél később, de az első héten megtörténik a tejbelövellés, amikor az anyatej mennyisége ugrásszerűen megnő.
Az igény szerinti szoptatás - a baba jelzéseire válaszként anyja megszoptatja őt, függetlenül attól, hogy mikor és mennyit evett utoljára - esetén általában a 6. hét körül kialakul a kereslet-kínálat szerinti tejmennyiség.
A sírás már az éhség késői jelzése, ilyenkor a babát sokszor előbb meg kell nyugtatni, csak utána lehet mellre tenni.
Esetenként a baba visszabukja az elfogyasztott tej egy részét, de ha ez a babát különösebben nem zavarja, akkor nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani neki.
Ha a szoptatás nem megvalósítható, vagy szoptatással nem lehet a baba szükségleteit kielégíteni, érdemes az anyatejes táplálás egyéb módjaival próbálkozni, és csak végső esetben dönteni a tápszer mellett.
Arról, hogy a baba elegendő anyatejhez jut-e, nem ad feltétlenül információt, hogy milyen gyakran vagy hosszan eszik.
Általában azt lehet mondani, hogy naponta legalább 8-szor egyen, legyen meg a napi 6 pisis, és a napi 3 kakis pelenka (4 napos kortól kb. 6 hetes korig).
Az első napokban max. a születési súly 10%-át veszti el, és legkésőbb a 14. napra eléri a születési súlyát.
Minden csecsemő egyéniség.
Ne várja magától, hogy rögtön minden jelzését értse kisbabájának.
Ha figyel rá, és hisz benne, hogy az első perctől képes kifejezni magát, akkor egyre nagyobb biztonsággal el fogja tudni dönteni, mikor szoptassa.
Ön lesz az, aki a legjobban fogja ismerni Őt.
Az édesanyáknak nem szükséges semmi speciális diétát tartaniuk.
A babák egyéni érzékenysége ugyanakkor szükségessé teheti, hogy bizonyos ételeket kerüljünk.
Leggyakrabban a tehéntej okozhat panaszt.
A testmozgás jót tesz, ha nem terheli túl magát.
Ügyelnie kell arra, hogy még többet igyon.
Ha fogyni szeretne, ezt csak fokozatosan és óvatosan tegye, fogyasszon elegendő egészséges táplálékot.
Egyéb folyadékot kis csecsemők is tudnak (megfelelő) kis pohárból vagy kanálról fogyasztani.
Bimbóvédőre szükség lehet, ha a mellbimbó esetleg kisebesedik, fáj.
Igyekezzen önmaga a lehető legjobban ellazulni.
Szoptatás előtt egyen-igyon, helyezkedjen el kényelmesen, csöndes körülmények között.
Lélegezzen mélyeket.
Figyeljen arra, milyen érzést ad át a kezén, a testén keresztül a kisbabájának: segíthet neki megnyugodni.
Érdemes azt is megfigyelni, hogy a mohóság akkor jelentkezik-e, amikor már nagyon megéhezett, esetleg hosszabban sírt, nagyon felizgatta magát.
A kiscsecsemőknél gyakori a koraesti sírás, a napközben felgyűlt feszültséget így vezetik le.
Tekereg, fel-fel sír? Nem biztos, hogy fájdalomként kell értelmezni, úgy, mintha egy betegségről lenne szó!
Reagálhat érzékenyen mindarra, ami a hasában történik.
Érzékeny, még szokatlan neki ez a sok új testi érzés.
Gyengéd odafigyeléssel a szülők, ha ők maguk nyugodtak maradnak, átsegíthetik őt az általában csak pár hétig tartó időszakon.
A "bukás" mennyisége általában nagyon csalóka!
Óriási mennyiségnek látjuk, pedig valójában a "lényeg" bentmarad.
Meg lehet mérni, ha erről meg akarunk győződni.
Valójában, ha a súlya gyarapszik, egyáltalán nem baj, ha némi "felesleg" visszajön, vagy egy büfögéssel nemcsak levegő jön.
Ezt érdemes következetesen csinálni.
Mi számít aluszékonyságnak? A gyermekorvos tud segíteni ennek megítélésében!
Vannak gyerekek, akik nagyon hamar átalusszák az éjszakát, ennek örülhetünk!
Ha fel is ébred, nem baj: maradjon mellette, simogassa, beszéljen hozzá, és szép fokozatosan búcsúzzon el tőle, úgy, hogy segítsen neki megnyugodni.
Ha úgy érzi, mindent megtett a jól-létéért, nem kell azonnal kivenni az ágyból, ha éppen az imént tette be.
Természetesen ez attól is függ, milyen korú, fejlettségű csecsemőről van szó.
Saját maga is mérlegelheti, túl sok-e, ha írja magának egy hétig folyamatosan a szoptatások időpontját és időtartamát.
Ebből kiderül, mennyire szubjektív a benyomása.
Ha a gyerek jelzéseit figyeli, és nem mindig csak szoptatással próbál reagálni azokra, nem valószínű, hogy szoptatással "túletetné".
Ez a kettő nem biztosan azonos!
Ez így van-e vajon minden etetésnél, vagy csak bizonyos alkalmakkor?
Ne essen kétségbe, igyekezzen megfigyelni, mivel függhet össze: túl gyorsan, esetleg nehezen jön-e a tej?
Úgy érzi-e, hogy valóban nincs már tej a mellében?
Ha megkínálja pótlással (ha szokta pótolni), ez megnyugtatja-e?
Karban megnyugszik-e egy idő után?
Ha jól megfigyel minden részletet, a szakember is jobban fog tudni segíteni.
Fontos, hogy Ön ne idegeskedjen, ne kapkodjon, attól biztosan csak romlik a helyzet.
Biztosan nem reménytelen a dolog!
Türelmesen, mindkettőjükben bízva, ha Ön szeretné, szinte biztosan el fogja fogadni a mellet.
Jól jön ilyenkor a külső támogatás, ha valaki más is megfigyeli kettőjüket, és kap némi tanácsot, biztatást.
A baba megszületése utáni első napokban az anya melle kolosztrumot, ún. előtejet termel.
A baba sokszor nagyon mohó, nem tudja, mi az elég.
Próbálja meg evés közben levenni a mellről, és megbüfiztetni, hogy kevesebb levegőt nyeljen, főleg, ha mohón szopik.
Továbbá figyeljen az Ön étkezésére, hogy ne egyen semmi puffasztót, vagy olyat, ami a babánál hasfájást okozhat.
Valószínűleg mindenki ismeri azt az érzést, amikor evés közben levegő jut a gyomorba, és feszítő érzést okoz.
Ahogyan a felnőttek esetében is gyakori ez a természetes jelenség, úgy a babáknál is.
Akár szopizik a baba, akár cumisüvegből vagy pohárból iszik, minden esetben jó, ha megbüfiztetjük őt evés után, hogy a hasában lévő lenyelt levegőtől megszabaduljon.
Így a levegő nem fog végighaladni a bélrendszerén, és nem okoz számára kellemetlen tüneteket.
Arra is felfigyelhetünk, ha a gyermek nyugtalan, tekergeti magát, megfeszíti a testét, sír, gyakran nem a megszokott módon.
Ilyenkor gondoljunk arra, hogy esetleg levegő nyomja a pocakját, vegyük fel, és próbáljuk meg büfiztetni.
Újszülött babák esetében biztonságosabb lehet a hagyományos vállon történő büfiztetés helyett az, ha felvesszük őt előre a mellkasunkra úgy, hogy oldalról, vagy szemből láthassuk az arcát.
Így biztonságos test- és fej megtámasztással ebben a pozícióban is büfiztethetjük.
Szinte körülöleljük őt és kontaktusban tudunk vele lenni.
3 hónapos kortól ajánlott a nálunk megszokott technika: szoptatás után, vagy gyakran levegőt nyelő babáknál szoptatás közben is lassan emeljük fel a kicsit úgy, hogy hasával felénk fordulva mellkasát az egyik vállunkra fektessük.
Egyik kezünkkel támasszuk meg a baba popsiját.
Ez egy biztonságos pozíció a számára, és könnyű ebben a helyzetben tartani.
Vállunkra előzőleg érdemes egy textilpelenkát teríteni, hiszen a levegő távozásakor tej is kifolyhat.
A büfiztetést az anyukák általában rutinosan végzik, minden evés után, mert tudják, hogy ez a kulcsa lehet a gyermek nyugodt pihenésének, alvásának.
Az, hogy melyik babánál mikor jön ki a büfi, nagyon eltérő lehet.
Ha közben lassan, körkörösen simogatjuk a baba hátát, azzal elősegíthetjük a levegő távozását.
Ilyenkor a hasát kicsit erősebben nyomjuk a vállunkhoz - de mindenképp óvatosan -, és ez segíti a levegőbuborékok felszabadulását.
A simogatás a picinek is igen kellemes, általában szeretik a büfiztetést.
Közben picit ringathatjuk is őt, mintha táncikálnánk vele, de egészen óvatosan.
Ezek a mozdulatok ellazítják a gyermeket, az izmait, gyomrát, nyelőcsövét, de az egész testét is.
A ringatáskor a babát vízszintes helyzetben is tarthatjuk.
Ez azért jó, mert segíti a mélyebben lévő levegő kiszabadulását.
Gondoljunk arra is, hogy nem minden evés után kell büfinek jelentkeznie.
Van, amikor nincs levegőnyelés, és semmi gond, a kicsi elpilled és elalszik.
Ilyenkor láthatjuk, hogy nyugodt.
Előfordulhat, hogy a baba elalszik szopizás közben.
Vannak babák, akik mohón esznek és közben sok levegőt nyelnek.
A gyomorban rekedt levegő erőteljes hasfeszülést, hasfájást okozhat.
Azokat a babákat, akik hajlamosak levegőt nyelni, érdemes szoptatás közben is megbüfiztetni, a lenyelt levegő távozása miatt.
Amikor a baba túl gyorsan eszik, vagy nem megfelelően tapad a szája anyja mellére, esetleg cumisüveges táplálásnál túl nagy a lyuk a cumin, akkor pocakjába igen sok levegő kerül.
Tulajdonképpen a gyomrába rétegesen kerül a tej és a levegő, ami nehezen tud spontán távozni.
Ez épp úgy, ahogyan felnőtteknél, az ő hasát is erősen feszíti.
Nyugtalan lehet, sírhat, csuklás indulhat el.
Minél többször nyel a baba levegőt, annál több tej-levegő réteg alakul ki, és annál nehezebb az alsóbb részekről a levegőt kiszabadítani.
Érdemes lehet megpróbálni abban a testhelyzetben szoptatni a babát, amelyben nem teljesen vízszintesen fekszik, hanem a feje és mellkasa magasabban van.
Igen, van, amikor a levegő úgy tör fel a baba gyomrából, hogy közben viszonylag sok tejet bukik vissza.
Ez akkor is megtörténhet, ha túl sokat evett a kicsi.
Gyakran előfordulhat hasonló a baba mozgatásakor, pelenkázáskor, hasra forduláskor.
A bukás nem kóros elváltozás, hanem természetes védekezés, de azért figyeljük meg a mennyiséget!
Ha kevés, akkor nem jelent gondot, de ha babád egyértelműen hányni kezd, esetleg túrós jellegű, kellemetlen szagú folyadékot, akkor vidd el gyermekorvoshoz!
Vannak babák, akik egészen gyakran csuklanak.
Ez a picinek nem okoz semmilyen problémát, főként a szülők aggódnak miatta.
Amikor a gyermek eléri a kúszós-mászós korszakát, és aktívabban mozog, akkor már nem szükséges büfiztetni.
A csecsemő "mohósága" sokszor csak azt jelzi, hogy már nagyon megszomjazott vagy megszomjazott.
A szoptatás sikere legalább annyira múlik a lelki felkészülésen, a hozzáálláson, mint a fizikai tényezőkön.
Sokat segít, ha nincsenek elvárásaid, nem teljesítményként éled meg a szoptatást, nem a szoptatás sikerével szeretnéd bizonyítani, milyen jó anya vagy, hanem elfogadod a baba stílusát és a saját érzéseidet a szoptatással kapcsolatban olyannak, amilyenek.
Sok mindenen lehet javítani egy kicsit más szoptatási technikával, sok problémát okozhat a cumizavar, a túl rövid nyelvfék, ezek azonban felismerhető és megoldható problémák.
Sokkal több gondot okoz az önbizalomhiány, a megfelelési kényszer, és az, ha nem tudod elfogadni a gyermekedet olyannak, milyen.
Kezdettől fogva jól szopik, etetéskor mindig farkaséhes és gyorsan, céltudatosan eszik, falánkan, habzsolva.
Kezdetben az ő szoptatása fájdalmas lehet, mert annyira erősen kapja be a szájába a bimbót, viszont ő gyorsan és határozottan eszik, már újszülött korában is képes 10-20 perc alatt végezni az evéssel.
Nála az etetési idő szent és sérthetetlen, hangosan sír, ha éhes, és azonnal enni kér.
Nála ritkán szoktak szoptatási problémák felmerülni, inkább az fordulhat elő, hogy túleszi magát, ezért kezdetben nagyokat bukik, hasfájós - erre azonban nem az a megoldás, hogy ne egyen annyit, hanem az, hogy alaposan büfiztessük meg evés után, és fogadjuk el, hogy ő akár egészen nagy adagokat is visszabukhat.
Türelmetlenül kap rá az anyamellre, de akkora izgalomban van, hogy nem tudja rendesen bekapni, vagy pár korty után kicsúszik a szájából.
Türelmetlen, ezért azonnal üvölteni kezd, és nem hagyja abba.
Vele nagyon türelmesnek kell lenned, ha lenyugszik, akkor már szépen tud szopni, csak a szoptatások eleje megy nehezen.
Gyakran az a problémája, hogy túl nagy a mellbimbó, nem tudja megfelelően bekapni, ilyenkor segíthet, ha két ujjal finoman összenyomod a bimbót, amíg a szájába beveszi és csak akkor engeded el, amikor már vákuum képződött.
Az első napokban szinte nem is akar szopni, átalussza a szoptatásokat és ha megkínálod, akkor is inkább csak kísérletezik vele, mint hogy érdemben enne.
A 4.-5. napon aztán megjön a kedve és elkezd mérhető adagokat enni - általában akkor, amikor az anya teje belövell.
A lusta babákat érdemes 2 óránként mellre tenni az első napokban, hogy próbálgassák a szopizást, de nem kell megijedni, ha csak 5-10 grammokat szopiznak.
Gyakran össze szokták téveszteni a lustával, de nála a lassú szopizás nem csak az első napokban tart, és míg a lustát nem különösebben érdekli a szopás, addig a kényelmest érdekli, csak éppen lassabban szopik.
A kényelmes bele-bele alszik a szoptatásokba, eszik pár percet, aztán 5-10-15 percet alszik, majd megint eszik egy kicsit.
Az anyukákat ez megtéveszti: azt hiszik, hogy már jóllakott, ezért leteszik aludni, majd meglepődve veszik észre, hogy 15 perc múlva felébredt és megint farkaséhes.
Ők okozzák a legtöbb fejtörést az anyukáknak.
Beveszi a szájába a mellet, kortyol párat, aztán ízlelgeti, aztán megint iszik egy kortyot és megint ízlelget.
Játszik az anyamellel, szopogatja, nyalogatja a száját.
Kiveszi és beveszi az anyamellet már az első naptól kezdve.
Hosszasan szopiznak, mire befejezik, de nem szeretik a sürgetést, ezért rájuk is igaz, hogy érdemes az első heteket elsősorban a szoptatásnak szentelni, mire megtanulja a baba, hogyan tud hatékonyabban szopizni.
Becsapós lehet ez a viselkedés, hiszen egyik pillanatról a másikra úgy tűnhet, hogy nem is akar enni a baba, már befejezte, aztán a másik pillanatban újra elkezdi.
A türelmetlenebb anyukák idővel megunják a játékot, azt mondják „most már úgyis csak játszik a cicivel” - a baba azonban ilyenkor még nem lakott jól és még folytatná a szopizást.
A szoptatással kapcsolatos technikai tanácsokért érdemes szakkönyveket vagy szakértőket felkeresni.
A baba jelzései fontosak az éhség felismerésében.
A sírás már az éhség késői jele, ilyenkor a babát sokszor előbb meg kell nyugtatni, csak utána lehet mellre tenni.
Ha a gyermek nem kap elegendő táplálékot, az súlygyarapodási problémákhoz vezethet.
A mérlegelés és a pelenkák nedvességének ellenőrzése is segít a jóllakottság megítélésében.
A szoptatás során a helyes technikára odafigyelve elkerülhetők a bimbó sérülései.
Az anya táplálkozása és folyadékbevitele is befolyásolja a tejtermelést.
A szoptatás utáni büfiztetés segít megelőzni a hasfájást és a nyugtalanságot.
A hozzátáplálás megkezdésekor fontos a fokozatosság és az új ételek bevezetése.
A vasban gazdag ételek kiemelten fontosak a csecsemők fejlődésében.
A szülőknek fontos türelmesnek lenniük a hozzátáplálás során, és elfogadniuk, hogy minden gyermek más.
Ne adjon a babának tehéntejet nagy mennyiségben, mézet 1 éves kor alatt, gyümölcslevet, és kerülje a hozzáadott sót és cukrot.
Kiegészítő táplálás 6-12 hónapos csecsemőknek - Típusok, előnyök és étrendek
Az első 6 hónapban az anyatej a legmegfelelőbb táplálék a csecsemő számára.
A hozzátáplálás során új ízekkel és állagokkal ismerkedik meg a baba, ami fejleszti az emésztőrendszerét és az agyát.
A gyermek fejlődését és egyéni érettségét figyelembe véve kell elkezdeni a hozzátáplálást, legkorábban 4-6 hónapos kor között.
A vasraktárak kiürülése miatt fontos a vasban gazdag ételek bevezetése.
A szülőknek fontos megfigyelniük gyermekük jelzéseit, és türelmesen, kitartóan kínálniuk az új ételeket.
Az étkezéseknek nyugodt, meghitt környezetben kell zajlaniuk.
A tehéntej, a méz 1 éves kor alatt, a gyümölcslevek, valamint a hozzáadott só és cukor kerülendő a csecsemő étrendjében.
