A gyermek viselkedése gyakran rejtett üzeneteket hordoz, amelyeket a szülőknek meg kell fejteniük. Az egyik ilyen viselkedésforma, amikor a kisgyerek izgul, akkor az ujját rágja. Ez a cselekedet sokféle okra vezethető vissza, és megértése kulcsfontosságú a gyermek lelki egészségének támogatásában.
Az ujjszopás, mint stresszkezelési mechanizmus
A csecsemő- és kisgyermekkorban az ujjszopás gyakran az elsődleges megküzdési stratégia. Ebben az életkorban a gyermek még nem rendelkezik kifinomult verbális kommunikációs képességekkel, így fizikai cselekvésekkel fejezi ki belső állapotát. Az ujjszopás megnyugtató, önmagát szabályozó mechanizmusként működik, hasonlóan a cumizáshoz vagy a hajcsavarzáshoz.
Ha a gyerek megüti a szülőt, akkor kis időre vagy tartósan, de egészen biztosan elveszítette a valóságérzékét. Nyilván nem mindegy, hogy hány éves gyerekről van szó. Ha gyermeked kora nem több, mint 12 év, akkor a leghatékonyabb, ha elvégzed az „Agresszív a gyerekem” online tanfolyamot, de ebben a cikkben is sok hasznosat találsz. Nem egyformák azok a helyzetek, amikor a gyerek megüti a szülőt, ezért a megoldások sem ugyanazok.
A két és három év körüli gyerek esetét nézve leginkább kétféle “motiváció” előzi meg a tettet. Az egyik az, hogy a szülő is így szokta őt „rendbe tenni”. Ebben az esetben a szülő magának csinálja a bajt! Csak abba kellene hagynia azt, hogy tettleges a gyerekkel. Ha már hosszabb ideje tart a dolog, akkor nem biztos, hogy elég, ha a szülő felhagy a tettlegességgel. Előfordulhat, hogy abbahagyja, a gyerek mégis agresszív marad. Ekkor azt kell tennie, hogy egy nyugodt pillanatban őszintén elmondja a gyereknek, hogy hibázott, amikor bántotta őt. Egy három éves gyerek fel tudja fogni, mit jelent ez.
Ha a gyerek megüti a szülőt, de ezt a viselkedési mintát az oviból hozza, akkor más a helyzet. Sajnos kisebb gyerekek között előfordul, hogy egy gyerek odacsap. Például, amikor a másik zavarja valamiben, vagy amikor valaki hozzáér a játékához. A gyereked kap egyet kettőt így az óvodában, és egyszer csak azt veszed észre, hogy a játék hevében neked is odacsap. A legtöbb szülő pontosan tudja, hogy a helyzet megoldása nem az, hogy maga is visszaüt. Az csak olaj lenne a tűzre, megerősítené a viselkedésmintát.
Sokan azonban azt is tapasztalták már, hogy a másik irány sem működött. Türelmesen megbeszéli a anya vagy apa a gyerekkel, hogy “Nem szép dolog másokat bántani. Ez azért van, mert a szülő a következményt akarja kezelni, nem az alapvető okot. Ilyen helyzetben ugyanis az, hogy a gyerek más gyereket bánt, vagy agresszív a szülővel, annak a következménye, hogy nem tudott megoldani hasonló helyzeteket. Általában olyat, amiben ő volt a kárvallott.
Annak megelőzése tehát, hogy agresszívvé váljon a gyerek az, hogy megoldásokat dolgozunk ki vele arra, hogyan jöhet ki agresszió nélkül egy vagy több ilyen helyzetből, például hogyan védheti meg a játékát anélkül, hogy ütne. Ez nem csak a megelőzésnek, hanem a dolgok helyrehozásának is kulcseleme. A második lépés a megoldás gyakorlása. Amíg az óvodai vagy iskolai helyzetekre nincs békés megoldása, addig falrahányt borsó a lelkére beszélni, bár a legelején még ez is sikerrel járhat. Persze létezik huszáros megoldás, de azt kevesen engedhetik meg maguknak, hogy elhozzák a gyereket egy óvodából.
Úgy véled, hogy nagyvonalúan kihagytam az eddigiekből, hogy mi a helyzet akkor, ha a mi gyerekünk születik agresszívnek? Szándékosan, mert ez elég ritka. Még a börtönbe került felnőttek nagy része sem született agresszívnek. Most azonban nézzünk egy másik példát. Mindig az okot kell megszüntetni, nem pedig a következmény megszüntetésén álmodozni. Egy 8 évesnél ennek már igen sokféle oka lehet. Az viszont biztos, hogy van egy fő forrása az agresszivitásának. Például drasztikusan csökkenteni vagy akár teljesen beszüntetni az agresszív számítógépes játékok használatát. Ettől sok szülő ódzkodik, mert megpróbálták már, és a gyerek azonnal heves érzelmi és fizikai reakciókat mutatott. Nincs mit csodálkozni az ilyen “elvonási tüneteken”. Mindössze tovább kell bírnia a szülőnek, addig, amíg elmúlnak az első nehéz napok. Sajnos az agresszivitás terjedésében kiemelkedő szerepet töltenek be az agresszív digitális játékok.
Van azonban egy szerencsés oldala is a dolognak. Ha a szülő megfelelően helyettesíteni tudja a számítógép használatot, akkor egy-két hét alatt abbamaradnak a gyerek agresszív jelenségei, és visszakapja azt a boldog szemű kis fickót, aki ő valójában. Aki eddig csak ült a számítógép mögött, mint egy robot, abba visszatér az élet. Itt egy speciális agressziós minta forrást emeltünk ki a példa kedvéért. Más forrás esetén is az lenne azonban a teendő, hogy megszüntessük annak folyamatosságát.
Az szép dolog, hogy megpróbáljuk szép szóval meggyőzni, ha a gyerek megüti a szülőt. Ha a gyerek megüti a szülőt, aki már tinédzser, akkor ott már jó ideje rosszul mennek a dolgok. Nem reménytelen a helyzet, de komoly kitartást igényel. Ez kissé úgy hangzik, mint a csillagok háborúja? Nem. Bármilyen megoldást is találunk arra, hogy abbahagyja agresszív viselkedését, annak alapja végső soron az, hogy visszahozzuk a figyelmét valós terünk jelen idejébe. Ez egy tinédzsernél azért nehezebb, mert nála már nem beszélhetünk „gyereknevelésről”. Sok esetben már nem gyerek, …
A szorongás hatása a szervezetre tehát egyfajta gátló mechanizmusként is hat. A logikus gondolkodás lehetőségét lecsökkenti, és minden figyelmet, koncentrációt az aggodalom tárgya felé irányít. Ezáltal a gyermek észlelése „kihegyeződik” a félelmével kapcsolatos ingerekre. „Hiperérzékennyé” válik, és túlságosan magára veszi, ha visszautasítják, vagy rosszabb jegyet kap. Egy idő után mindenben a potenciális veszélyt látja, mely tovább mélyítheti aggodalmait, szorongását.
A gyerekek eleinte beszélnek érzéseikről, gondolataikról, de előbb-utóbb, magukba fojtják ezeket. Egyrészt azért, mert egy idő után, már nem tudunk nekik mit mondani, vagy mi sem értjük, miért aggodalmaskodnak folyton. Tudattalanul, vagy jó szándékból elbagatellizáljuk a dolgot. Ő pedig a meg nem értettség miatt, bezárkózhat. Ilyenkor a szorongással magára marad. Egyedül próbál megküzdeni a nehézségekkel.
A folyamatos rágódás a következőképpen hat a gyermek szervezetére, ezáltal mindennapjaira: Romlik az étvágya - a szorongástól összeszűkül a gyomra, és megváltozhat az étvágya. Hasmenése van - A gyermek a stresszre megváltozott emésztéssel is reagálhat. De előfordul hasfájás, hányinger is. Állandóan eszeget, nasizik - ezzel a boldogsághormonokat próbálja pótolni a szervezetében. Ezzel a rossz szokással okoz magának örömöt, és ellensúlyozza a szorongás keltette rossz érzéseket. Ezek a gyermekek sokszor túlsúlyossá válhatnak. Megváltoznak az életmódbeli szokásai: fáradtabbá, kimerültebbé válhat - a szorongás és a szorongáskeltő gondolatok legyőzése komoly munka, rengeteg energiát felemészt, valóban elfárad, aki folyton aggódik. Ezért kevesebb kedve van már a hobbijaihoz, nem érdekli sok minden, ami korábban lekötötte, feltöltötte. Alvászavarok jelentkezhetnek - A szorongó gyermek nehezen alszik el, vagy éjjel sokszor felébred, netán rosszakat álmodik. Reggel fáradtan ébred, és ez csak fokozza a rossz érzést, hogy megint suliba kell menni… Teljesítmény, tanulási-, koncentrációs és emlékezeti képessége romolhat - A szorongáskeltő gondolatokkal való foglalkozás elnyomja a többi, fontos dolgot. Az ún. debilizáló szorongás következtében pedig nem azt a teljesítményt nyújtja, ami képességei alapján elvárható lenne.
Ha a testi tünetek mögött meghúzódó szorongás felismeretlen és kezeletlen marad, nő egy későbbi életkorban a szorongásos zavar, depressziós állapot vagy komolyabb testi betegség kialakulásának a veszélye!
A szorongás is stresszreakciót vált ki. A szorongás egy normális reakció, amit a szervezetünk ad a stresszre. Szülőként mi is gyakran megtapasztalhatjuk, ha túl nagy nyomás van rajtunk, feszültebbé válunk, minden érzékszervünkkel a kihívást jelentő szituációra (pl. vizsga, munkahelyi ellenőrzés, beszámoló, orvosi vizsgálat, stb.) koncentrálunk, és csak akkor szabadulunk fel, amikor már túl vagyunk rajta. Ám szorongás nyilvánvaló külső inger, vagy stressz nélkül is jelentkezhet, és ez ugyanolyan stresszreakciót vált ki a szervezetből. A gyermekeknél is az ún. stresszreakció lép fel. Először is észlelik a kihívást jelentő szituációt vagy eseményt. Ha ezt „veszélyesnek” értékelik, akkor beindul a szervezet készenléti állapotba helyezése, vagyis az ún. „harc vagy menekülés” (angolul: flight or fight) állapotába kerülés. A stresszre adott reakció következtében megnövekszik a szervezetben az adrenalin szintje, mely szükséges a megbirkózáshoz.
A folyamatos, túlzott mértékű szorongás úgy hat a szervezetre, mint a krónikus stressz. A túlzott mértékű szorongás túl sokáig tartja a gyermeket a készenlét állapotában, melynek következtében megnövekszik az ún. stresszhormon (kortizol) szintje, mely megemeli a vércukor- és a vérzsír-szintet. Ezek számos betegség, vagy testi tünet kialakulásához vezethetnek. A stressz hormonok ezeket a testi panaszokat eredményezhetik: nehéz nyelés, szédülés, szárazság, szapora pulzus, fáradtság-érzés, fejfájás, koncentrációs nehézség, ingerlékenység, izomfájdalmak, izomgörcsök, hányinger, remegés, reszketés, kapkodó légzés, légszomj („mintha nem lenne elég a levegő” érzése), izzadás.
A gyermekkori szorongásoldás nem csupán azért fontos, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyermekünk lehessen, hanem hogy megelőzzük vele a felnőttkori szorongásos-, depressziós zavarok, vagy komolyabb testi betegségek kialakulását. Bizony! Sajnos ezeknek a zavaroknak, betegségeknek a gyökerei már gyermekkorban felfedezhetőek.
A legyengült immunrendszerű gyermek könnyebben megbetegszik. A szorongó gyermekek testi panaszaik miatt gyakran megfordulnak (szorongó, aggódó szüleikkel együtt) a gyermekorvosi rendelőben. A felnőttkori hangulat-, szorongásos, vagy memória-zavarok, emésztőrendszeri megbetegedések, izomfájdalmak-, és görcsök, bizonyos szívbetegségek, szívrohamok kialakulásában szerepe lehet az évtizedek óta kezeletlen szorongásos állapotnak.
Mindenki szorong, ezért sokszor nem is vesszük komolyan, ha gyermekünk aggódik valami miatt. Igen ám, de nem mindegy, mennyi ideig és milyen mértékben rágódik egy-egy kihíváson, megmérettetésen. Az általános, vagy túlzott mértékű szorongás előbb-utóbb mindenkinél testi tünetek formájában is jelentkezik. Így jelez a gyermek szervezete, hogy valamin változtatni kellene. Érdemes eddig már el sem jutni, de sokszor ezek a tünetek hívják fel a figyelmünket arra, hogy baj van. Ekkor fontos, hogy ha szükséges, életmódot változtassunk, és gyermekünket megfelelő megküzdő képességekkel vértezzük fel. Melyek lehetnek ezek? Mozogjon minden nap! - az egyik leghatékonyabb stresszoldó módszer. Találjuk meg azt a mozgásformát, melyet a gyermekünk a legnagyobb kedvvel végez. Sétáljunk, biciklizzünk minden nap. Hallgasson zenét, táncoljon, ugráljon rá. Nem az edző által tartott mozgás a legjobb szorongásoldó, bár itt is vannak kivételek… Étkezzen egészségesen! - A túl sok cukor, csokoládé, az energiaitalok, és fekete teák, kávék felpörgethetik a gyermek szívét, ezáltal fizikailag valóban rosszul lehet. És ha netán ez az érzés együtt jár egy matekdolgozattal, akkor bizony máskor is remeghet a felmérők miatt… Beszélgessünk vele a félelmeiről! - Nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani nekik, de bagatellizálni sem szabad. Mondja el, könnyebbüljön meg ezáltal, de menni kell, tenni a dolgunkat. Biztassuk, hogy hiszünk benne, szeretjük, minden rendben lesz! Tanuljon meg relaxálni! - A rendszeresen végzett relaxáció bizonyítottan csökkenti a stresszhormonok szintjét. Megtanítja a testet és elmét ellazult állapotba hozni. Hatékony lehet a mély hasi légzés, a meditáció, a relaxációs zenék hallgatása, jógázás. A leghatékonyabb gyermekkori relaxációs módszerekről ebben az e-bookban olvashatsz. Legyen baráti kapcsolata! - A szorongó gyerekek könnyen elmagányosodhatnak, mivel nehezebben oldódnak fel közösségben, nehezebben szereznek és tartanak meg barátokat. Figyeljünk erre oda, ne hagyjuk, hogy teljesen bezárkózzon. Legyenek külső, pozitív és támogató kapcsolatai! Nagyszülők, unokatestvérek előnyben. 🙂 Vezesse le alternatív módon a benne lévő feszültséget! - Kézműveskedéssel, mozgással, zenehallgatással, írással, hobbi tevékenységek végzésével. Ezek növelik önbizalmát és én-hatékonyság érzését is.
Ha viszont a testi tünetek már megjelentek, mindenképp beszéljünk a gyermekorvossal, és a gyermekpszichológussal. Kérjünk tanácsot, tájékozódjunk. Zárjuk ki az orvosi okokat és foglalkozzunk a gyermek lelki egészségével is, ne csak a testivel!
A gyermekek viselkedését gyakran félreértjük. Mondjuk elkezdi az ovit és lelkesen megy, jól érzi ott magát, játszik a többiekkel. A legrosszabb válasz erre, ha megpróbáljuk leszoktatni arról, amivel a szorongást oldja. A segítséget tehát meg kell kapnia, de olyan módon, ahogyan az mindenki számára elfogadható. Ha éjjel 1000x kel, mert most született kistestvére, nem az segít, ha sírni hagyják, hogy leszokjon róla, hanem az, ha NAPPAL, amikor a tesó alszik, babusgatják, szeretgetik, osztatlan figyelmet kap. A frusztrációtól meg kell szabadulni.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Bár az ujjszopás sok esetben ártalmatlan, és a gyermek kinövi, fontos figyelni a viselkedés intenzitását és gyakoriságát. Ha a gyermek túl sokat rágja az ujját, esetleg sérüléseket okoz a bőrén, vagy ha a viselkedés tartósan fennáll és más szorongásra utaló jelek is tapasztalhatók (pl. alvászavarok, étvágytalanság, visszahúzódás), érdemes gyermekpszichológushoz fordulni.
A szakember segíthet feltárni a szorongás okait, és tanácsot adhat a gyermek megnyugtatására, valamint a szülőknek abban, hogyan támogassák gyermeküket a stresszkezelésben.
Síró Ágnes - Szorongás gyerekkorban: Tünetek, okok és megoldások
A gyermekek szorongása sokféleképpen nyilvánulhat meg, és fontos, hogy a szülők figyeljenek a finom jelekre is. Az ujjszopás csupán egyike ezeknek. A lényeg, hogy megértsük gyermekünk szükségleteit, és támogató környezetet biztosítsunk számára a fejlődéséhez.
A szorongás felismerése és kezelése kulcsfontosságú a gyermek egészséges fejlődése szempontjából. Ha a szülő időben észreveszi a problémát, és megfelelő segítséget nyújt, megelőzhetőek a későbbi lelki és testi problémák.
