Dr. Czeizel Barbara pályájának kezdete óta a kora gyermekkor, a családközpontúság és a "jól" segítés állt szakmai érdeklődésének középpontjában.
Egy váci bölcsődében kezdett el dolgozni, mint az integrációt segítő gyógypedagógus. Ezt a munkát megsegítendő, 1991-ben megalapította az “Együtt az ép gyermekekkel” Alapítványt. Valójában ezek a bölcsődei évek alapozták meg a későbbi szakmai utat.
Mivel annak idején nem volt hazai gyakorlat az integrációra, sem a korai fejlesztés mikéntjére, ösztöndíjak segítségével külföldi tanulmányutakon volt alkalma megtanulni és megtapasztalni azt a fajta segítségnyújtást, szakmaiságot, melyet az eltérő fejlődésű, fogyatékos kisgyermeket szülő és nevelő családoknak kell, hogy megkapjanak a gyermek születésétől iskolás koráig.
A Korai Fejlesztő Központot Támogató Alapítványt 1991-ben hozta létre közösen dr. Gallai Mária gyermekorvossal és Dubecz Dorottya gyógypedagógussal. Érezték azt a szakmai-módszertani, valamint az ellátásban megjelenő hiányt, melyet azok a családok tapasztaltak meg, akiknek kisgyermekéről kiderült, hogy nem átlagosan fejlődik. Ezt igyekeztek pótolni, a korán megkapható, a gyermek állapotát, életkorát és a család egyedi szükségleteit figyelembe vevő komplex ellátás megteremtésével.
Az alapítvány által létrehozott intézmény, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ intézményvezetője (és gyógypedagógusa) 1992. óta. Azóta is folyamatos szakmapolitikai tevékenységet végeznek munkatársaival, társintézményekkel, szülő szervezetekkel összefogva, az érintett családok megfelelő, partneri ellátása érdekében.
Újabb diplomákat szerzett, 2002-ben rehabilitációs konzulensként, 2011-ben közoktatás vezetőként. Intézményvezetőként igyekszik biztosítani a minőségi szakmai munkát és a folyamatos fejlődést az ellátás terén. Kiváló munkatársaival azon vannak, hogy minden hozzájuk forduló család és az ő gyermekük életminőségét segíteni tudják.
A Budapesti Korai Fejlesztő Központ
Huszonöt éves fennállását ünnepli a Budapesti Korai Fejlesztő Központ, amely fejlődésükben veszélyeztetett csecsemők, fogyatékos kisgyermekek és családjuk számára nyújt komplex diagnosztikai és terápiás szolgáltatásokat.
Czeizel Barbara, gyógypedagógus, a korai fejlesztésért, gyermekkori intervencióért felelős miniszteri biztos, egyben a Budapesti Korai Fejlesztő Központ vezetője elmondta: az intézményben fejlődési rizikóval élő, koraszülött, a különböző fejlődési területeken eltérően fejlődő, fogyatékos és autizmussal élő gyermekek diagnosztikájával és terápiájával foglalkoznak.
Czeizel Barbara intézményvezető úgy véli, akár húszezerre is tehető azon családok száma, ahol a korai fejlesztést igénylő gyermek nem kapja meg a megfelelő ellátást.
A miniszteri biztos elmondta azt is: Magyarországon minden hatodik gyermek fejlődési eltéréssel él, akik "ugyanúgy a közösség tagjai kellene, hogy legyenek". Magyarországon viszont még stigmát jelent az SNI (fogyatékos) státus, ami miatt a szülők elkerülik az ellátórendszerbe kerülést, pedig ez az alapja a korai fejlesztésnek.
A Pályaválasztás Mozgatórugói
A kiváló szakemberrel hivatásáról, céljairól is beszélgettek. Ha jól tudja, a sport területén jeles eredményeket ért el, de egy sérülés miatt módosította pályaválasztását, így a Testnevelési Főiskola helyett a Gyógypedagógiai Főiskolát végezte el.
Amikor véget ért az atlétikai pályafutása, ott állt a gimnázium harmadik osztályában és ki kellett találnia, hogyan tovább. Édesanyja orvosként foglalkozott fogyatékos gyerekekkel, édesapjával is járt bentlakásos otthonokban, úgyhogy ismerte ezt a közeget. Jobban érdekelték a kevésbé szabályos dolgok, emberek, így a gyógypedagógiát választotta.
Szerepet játszott-e, hogy édesapja épp a kismamák, a születendő babák védelme, egészsége érdekében fejlesztette ki a magzatvédő vitamint? Édesapja a születése óta tanulta és gyakorolta a genetikai tanácsadás partneri és nagyon magas színvonalú tevékenységét. A magzatvédő vitamin csak egy része volt az ő kiemelkedő tudományos munkásságának, kutatásainak. Természetesen hatással volt rá minden szempontból az ő preventív, és az egészséges kisbabák születését támogató, a családokat partnerként kezelő szemlélete.
Diplomamunka és a Korai Diagnosztika Fejlődése
Diplomamunkáját a végtaghiánnyal született csecsemők és szüleik segítségnyújtásának témakörében írta. Milyen vizsgálatokat tudott a nyolcvanas évek végén végezni a kutatómunkához, s milyen tapasztalatok voltak a legkritikusabbak? Miként fejlődött azóta a rendellenesség-szűrés hazánkban?
Diplomamunkáját a végtaghiánnyal született csecsemők és kisgyermekek családjainak az 1980-as évek végén támogató ellátórendszeréről, illetve annak hiányáról írta. A végtaghiány a születés pillanatában egy azonnal jól látható fogyatékosság, amely a szülők számára azonnali durva szembesülést okoz gyermekük nem várt másságával. Ennek az orvosi, pszichológiai és a gyermek komplex ellátását támogató rendszeréről végzett kutatást.
Annak idején az ultrahangkészülékek még nem tudták ilyen érzékenységgel kiszűrni a különböző fejlődési rendellenességeket, ezért ezek a végtaghiánnyal született gyermekek szerencsére megszülethettek. Igazi emberi, orvosi, társadalmi dilemma, hogy mi alapján, hogyan dönt egy szülő gyermeke, illetve magzata megtartásáról. Egyértelmű, hogy csak akkor születhet megalapozott döntés, ha a szülőpárt megfelelően felkészült szakemberek elfogadó magatartással, ugyanakkor alapos információval látják el, esetleg lehetőséget biztosítanak más „érintett” családokkal való találkozásra. Ezek a tényezők a legfontosabbak a mai napig is.
A Bölcsődei Integráció Jelentősége
Ugyancsak a legjobb időben, 1987-ben minden hazai bölcsődében lehetővé vált, hogy eltérő fejlődésű kisgyermekeket is felvegyenek az egészségesek mellé. Milyen jellegű fejlődési rendellenességekre vonatkozott ez, volt-e elegendő szakember, s miként tekintettek a mássággal élő gyermekekre az egészséges kicsik szülei?
Az akkori kormányzat lehetőséget biztosított a bölcsődei integrációra, és ami a legfontosabb, hogy ezt a lehetőséget a bölcsődék kezébe adta. Tehát csak azok a bölcsődék vállalkoztak az eltérő fejlődésű gyerekek befogadására, amelyek emberileg nyitottak voltak az új ellátási formára.
A kisgyermekekben körülbelül három éves korig nem alakul ki az előítélet. Természetesnek tudják venni a másságot akkor, hogyha ez megfelelő, felnőttek által biztosított viselkedéssel és kommunikációval jár. Őszinte meggyőződése, hogy a bölcsődei integráció alapozhatja meg a jövőbeni valódi társadalmi befogadást. Azok a gyerekek, akik együtt nőnek fel sérült társaikkal, egyértelműen sokkal elfogadóbbak lesznek. Ugyanakkor nem csak róluk van szó, hanem szüleikről is, akik megtapasztalva azt, hogy gyermekeik mennyire természetesen tudnak együtt élni a mássággal, ők maguk is változnak, és gyermekeik mintáját kezdhetik követni.
Más szempontból, a bölcsődében találkoznak azokkal a szülőkkel, akik „ugyanolyanok” mint ők, de velük megtörtént az, amire senki sem számít. A kilencvenes évek elején a Bölcsődék Országos Módszertani Intézete kiemelkedő munkát folytatott a bölcsődei integráció szakmai, módszertani megalapozása terén. Folyamatosan képezték a gondozónőket, ami által az ellátórendszer országos szinten is egyre bővült.
Nemzetközi Tapasztalatok és az Alapítvány Létrehozása
Később külföldön ösztöndíjasnak tanulta, kutatta a hivatását. Mely országokban, s milyen tapasztalatokkal tért haza, ami előrelépést hozott fejlesztői, gyógypedagógiai, később vezetői munkájában?
Mivel abban az időben kevés lehetőség volt itthon tanulni azt a családközpontúságot, a korai ellátást, az optimális emberi-társadalmi hozzáállást, befogadó szemléletet, ezért valóban ösztöndíjak segítségével tudtak megfelelő ismeretekhez hozzájutni (USA, Nagy-Britannia, Németország, Hollandia). Hazaérkezve ezt a megszerzett tudást adaptálták a magyar ellátórendszer lehetséges átalakítása érdekében.
A Korai Fejlesztő Központot Támogató Alapítványt is 1991-ben hozta létre egy orvos és egy gyógypedagógus kolléganőjével, melynek a vezetője lett. A szülőket szerették volna elsősorban segíteni, akik gyakorta maradnak egyedül sérült gyermekükkel, s egyben a kicsik fejlesztése is otthonra talált?
A Korai Fejlesztés Szükségessége és a Központ Létrejötte
A nyolcvanas évek végén végezte el a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolát. Akkoriban érzékelhető volt mind a képzésben, mind az ellátásban az a hiány, hogy a gyógypedagógia az iskoláskor, és még inkább az óvodáskor előtti időszakra alig fókuszált. Miközben köztudott, hogy az eltérő fejlődésű, más néven fogyatékos gyermekek nem 3 évesen lesznek fogyatékosok. Nagyon sokszor a magzati életben kiderülhet, hogy gond van, de a születést követően ez még több esetben egyértelművé válhat.
Az első életévben pedig mind a szülők, mind a szakemberek számára biztosan feltűnik, ha valami gond van a kisbaba fejlődésével. Ez a legkorábbi - ugyanakkor legérzékenyebb - időszak akkoriban teljesen ellátatlan volt. Miközben a gyermek „az egészségügybe” születik, és ez a szektor végzi egy jó darabig a nyomon követést, a későbbiekben szociális, köznevelési, azaz az oktatási ágazatnak is be kellene kapcsolódnia. A legmarkánsabban megjelenő hiány az említett ágazatok együttműködése terén jelentkezett.
A családok információhiánya és a szolgáltatások hiánya eredményezte azt, hogy a kilencvenes évek elején felismerték, hogy valamit kell tenni. Az állami ellátórendszert próbálták motiválni a korai ellátás kialakítására, de akkor ez nehezebben ment, és azóta is alig-alig történt változás. Végül a legegyszerűbbnek az tűnt, hogy maguk hoztak létre egy olyan alapítványi fenntartású intézményt, mely megpróbálja modellezni azt az ellátást, amiről azt gondolták, hogy a családok számára szükséges. Egy központot, ahol egy helyen megtörténhet a komplex diagnosztikai vizsgálat, valamint a gyermek egyedi, specifikus problémájának, állapotának és a család igényeinek megfelelő terápiás ellátás.
Az Intézmény Fejlődése és Eredményei
Intézményüknek mely kimagasló eredményeit emelné legszívesebben, s milyen támogatottsággal, fejlesztéssel tevékenykedtek a múltban és most?
Hatan voltak szakemberek az 1991-1992-es évben, mintegy harminc családot láttak el; most közel hatvanan vannak és hetente kétszáz, évente közel ötszáz családnak nyújtanak segítséget.
Kezdetben az általuk ellátott populáció 0-5 éves korú volt, mert a felismerés leginkább 2-3 éves korban történt meg sajnos. Ma már ez egyértelműen korábbra tehető. A családok már egyre többen csecsemő-, illetve 1-2 éves korú gyerekeikkel jelentkeznek hozzájuk, azért mert érzékelik a problémát, és sok információ már az interneten hozzáférhető. Ugyanakkor a szakemberek tájékoztatása még ma sem teljes körű.
Jelenleg 0-3 éves korig vizsgálják, mert tényleg az első életévben már egyértelműen láthatók azok a pszichomotoros fejlődésben megjelenő eltérések, melyek eredményezhetik, hogy a gyermek korai fejlesztésre jogosult lesz, de még a szociális kommunikációs nehézségek, az autizmusra utaló jelek is érzékelhetők, vizsgálhatók két éves kor körül. Így a terápiás ellátás megkezdése is korábbra tehető.
A Családközpontú Korai Ellátás Kiterjesztése
Miként bővült, fejlődött a lassan 26 éve alapított intézményük?
A szolgáltatásaik úgy bővültek, változtak, ahogy a hozzájuk érkező családok igénye alakult. Jelenleg ezt a családközpontú korai ellátást próbálják megvalósítani és kiterjeszteni az állami ellátórendszerre, ahol a szülő partnere a szakembernek. Az utóbbi ugyanis nem tudja, milyen az a 24 óra, amit a szülő megél az eltérő fejlődésű kisgyermekével. Az ellátás, a terápiák csak akkor tudnak igazán eredményesek lenni, ha a szülő és szakember valóban bizalommal van egymás iránt, s teljesen együttműködik.
A modern, komplex korai szolgáltatásban, 3 éves kor alatt minden esetben a szülő jelenlétében történik az ellátás.
Hogyan Kezdődik a Korai Fejlesztés?
Kihez forduljanak elsőként azok a szülők, akik úgy gondolják, gyermekük mozgásbeli, értelmi vagy érzelmi fejlesztésre szorul? Milyen fejlesztő módszerek a legnépszerűbbek az intézményi kereteken belül és azon kívül?
A védőnők azok, akik folyamatosan nyomon követik a csecsemő, majd a kisgyermek fejlődését. Tehát ők azok, akik a legtöbbet tudnak segíteni ezekben a helyzetekben. A gyermekorvosok és szakorvosok, a korai időszakban leginkább a gyerek-neurológusok azok, akiknek az eltérő fejlődés okait segíteniük kell feltárni, és ezután, ha szükséges, az ellátórendszerbe irányítani a családot.
Kik tudnak segíteni? A korai fejlesztést alanyi jogon a közneveléshez tartozó pedagógiai szakszolgálatok biztosítják, leginkább gyógypedagógusok, pszichológusok, és különböző mozgásterapeuták által. Ezen túl természetesen a szülők elérik, illetve nagy részük eljut számtalan más terápiát képviselő szakemberekhez is.
Mivel Magyarországon jelenleg még nincsen meghatározott „gyermekút”, ezért a megfelelő ellátáshoz való hozzájutás a legtöbb esetben még esetleges. Ezen változtatni kell, amiben példamutató feladatot lát el a Budapesti Korai Fejlesztő Központ hazánkban. Tehát minden szülő és minden érintett szakember tudja azt, hogy egy bizonyos életkorú gyermeknek, adott problémával, adott településen hová kell eljutnia, hogy igazi segítséget kapjon.
A Másság Elfogadása és a Tiszteletteljes Kommunikáció
Hogyan nevezzük nevén a dolgokat, miként fogalmazzuk meg a kérdéseket, hogy ne legyünk tapintatlanok, ha Down-szindrómás baba születik a családban, a baráti vagy ismerős körünkben?
A közbeszéd részévé kellene tenni a másság elfogadásához való viszonyunkat. Ha ezek nem lennének tabuk, akkor simán előfordulhatna, hogy egy kisbabát tervező pár előhozza ezt a kérdést. Jelenleg ez többségében elképzelhetetlen.
Már az általános iskolában, gimnáziumban el kellene kezdeni beszélni erről a kamaszokkal, tudatosítani a fiatalokban, hogy a társadalom nem egy homogén massza, ez különösen akkor lenne életszerű, ha az integráció valódi megteremtése által ezek a gyerekek nem csak hallanának róla, hanem meg is élnék ezt az élményt. Ebben az oktatáson túl a közéletnek, a médiának is hatalmas szerepe van. Azaz, hogy objektíven ismertesse meg a társadalmat ezzel a velünk élő jelenséggel, és ne bulvárhírként, illetve rossz értelemben vett szenzációként kezeljenek egy-egy esetet.
Szinte minden családban van egy nem tipikusan élő vagy fejlődő gyerek. S mivel nem beszélünk róla, mindenki úgy érzi, hogy egyedül van a problémával. Vannak orvosok, akik már a szülés utáni percekben sajnálkozva szólnak a kismamához, s vannak, akik még azt is felajánlják, hogy nem is muszáj hazavinni a babát. Napjainkban is megtörténhet, hogy megszületik egy Downos-baba, és azt mondják az anyukának, hagyja a kórházban a gyermekét.
Vajon a szülész vagy a nőgyógyász a feleségének is ezt javasolná, ha a saját gyerekéről lenne szó? Az empátiának kellene meghatároznia ezeket a segítő szakmákat, mert a velünk szemben ülő emberek pont ugyanolyanok, mint mi. Ezt - a fent említettek vonatkozásában - mind társadalmi szinten kellene kezelni, mind pedig az orvosképzésben, segítő szakemberképzésben megjeleníteni. Nemcsak a gyógyítást magát, hanem azt, hogyan kommunikáljunk, hogyan hallgassuk meg, hogyan segítsünk azokon, akik különböző élethelyzetekben felkeresnek bennünket, illetve találkozunk velünk. A szakmaiságon túl ekkor a legtámogatóbb viselkedésre, az empátiára van szükség.
Koraszülöttek Aránya és az Optimális Családtervezés
Tovább Lovasterápia: kiknek és miért lehet hasznos? Az Európai Unión belül sajnos hazánkban a legmagasabb a koraszülöttek aránya. Mi ennek az oka? S milyen hátrányokkal indulnak az életben, s miként korrigálható ez?
Minden gyermek és az őt körülvevő minden család problémája és igénye is egyedi. A szülési sérült, illetve a volt koraszülött kisbabák estében már a kórházból kikerülve meg kell kezdeni a tanácsadást, a nyomon követést.
Minden gyermek egyéni kóroki problémája (volt-e agyvérzése, hányadik hétre született, és milyen egyéb események befolyásolják a fejlődését) orvosi szempontból már meghatározza, hogy milyen típusú terápiákat, mikor lehet alkalmazni. Amikor 6-7 hónapra megszületik egy kisbaba, még nem is váltunk anyává, minden felbolydul, minden átalakul. Azt szokta mondani, hogy a gyerekeink is úgy vannak, ahogy a szülő érzi magát: ha az ő mentális-pszichés állapotuk jó, és talpra tudnak állni, akkor a kicsi baba állapota is jobb lesz. Ekkor és ehhez képest jöhetnek a megfelelő fejlesztések, terápiák.
De elsődlegesen az egészségügynek objektíven fel kellene tárni a magas koraszülési arány okát, és beavatkozási stratégiát kellene kidolgozni ennek csökkentése érdekében. Az édesapja által bevezetett, és hosszú évekig igénybe vehető Optimális Családtervezési Szolgáltatás egyértelműen csökkentette annak idején a koraszülések számát.
A Korai Fejlesztő Központ Fő Tevékenységei és Jövőképe
A 25 éve működő Budapesti Korai Fejlesztő Központ alaptevékenysége a kora gyermekkori intervenció, mely a komplex diagnosztikai vizsgálatot követően személyre szabott, és a család igényeihez igazított terápiás szolgáltatásokat, gyógypedagógiai fejlesztést, mozgásterápiát illetve különböző speciális terápiákat, továbbá integrációs támogatást és szociális segítséget nyújt.
Érzelmi szálak kötik az összes helyiséghez, ahol a csodálatos munkatársai egészen különleges családokkal dolgoznak. Ez egy régi épület, klasszikus lakótelepi óvoda, adományokból újították fel hat éve. Zuglóban is van egy egységük, mindkettő önkormányzati tulajdon. Direkt üresen álló óvodákat, bölcsődéket kerestek, amelyeket jelképes összegért bérelhetnek, mivel saját bevételük nincs. Állami feladatot végző civil szervezetként működnek, a korai fejlesztés ugyanis 1993 óta köznevelési feladat.
Egy olyan korban indítottak el egy alapítványt, amikor még rengeteg kérdőjel volt a civil működés körül. 1987-ben végeztek a főiskolán, és nem igazán értették, többnyire miért azt tanulják, mire számíthatnak a sajátos nevelésű igényű (SNI) gyerekek az iskolarendszerben. Először Vácon, egy bölcsődében dolgoztak, ahol a helyi kollégákkal lefektették a kisgyermekkori integráció alapjait. Miközben az idegrendszer fejlődéséért az első tizenkét hónapban rengeteget lehet tenni, de még az első három évben is, csakhogy a szülők nem találtak egy olyan központot, ahol a szakemberektől megfelelő válaszokat, komplex támogatást kaphattak. De olyat sem igazán, ahol meghallgatták, partnerként kezelték őket.
A ma született gyerekek hét százaléka fejlődési rizikóval jön világra. Az óvodás gyerekek két és fél százaléka SNI-s, de mire iskolába mennek, ez az arány ismét hét százalék, nyolcadik osztályban pedig tíz. Az SNI-s gyerekek csaknem hatvan százaléka a többségi oktatásban integrált formában vesz részt. Így a szülők a visszautasítás láttán elkezdik kimenteni a gyerekeiket, másik ovit, iskolát keresnek, majd a sokadik váltás után elfáradnak.
Magyarországon már minden kerületben, járásban elérhető alanyi jogú fejlesztés számukra, de a szülők rettegnek attól, hogy az „SNI-bélyeget” ráüssék a gyerekükre. Ugyanakkor ez a státusz adhatja meg a gyermek számára az egyéni szükséglet szerinti oktatáshoz való jogosultságot, és ez alapján kérhető számon a fenntartóktól az ellátás biztosítása. Ezért foglalkoznak három évnél idősebb gyerekekkel is - már alapítottak számukra fejlesztő óvodát, iskolát. És igyekeznek a családokat felkészíteni, mi vár rájuk, ha kilépnek a „Korai” ajtaján.
Nem, mert 1990 óta bárki van kormányon, szülőkkel, kollégákkal igyekeznek eljutni a döntéshozókhoz, és feltárni a helyzetet, hogy haladjanak a változás felé. A nézőpontváltás már megtörtént, most az inkluzív szemlélettel és gyakorlattal van dolguk. Ha látnak egy problémát, folyamatosan keresik a megoldást, ezen a területen pedig sok minden vár megoldásra. Már tudják, hogy az indulat nem visz előre.
A Gyógypedagógusi Pálya Kezdetei
Mikortól tudta, hogy biztosan a gyógypedagógiai pályán a helye?
Soha nem az előre megfontolt döntések jellemezték. Sokkal inkább a helyzetekre való reagálás, a megérzés és az asszociatív gondolkodás. A gyógypedagógia felkeltette az érdeklődését, mindkét szülője foglalkozott fogyatékos emberekkel, különböző aspektusból. Azt biztosan tudta, mit nem szeretne csinálni: olyan rendszerekben dolgozni, amelyekkel nem tud azonosulni. Ezért hozták létre a saját „korais” rendszerüket.
Itt minden reggel arra gondolnak, milyen jó, hogy együtt, közösen támogathatják a hozzájuk fordulókat, és hogy tanulhatnak egymástól.
A Czeizel Intézet Két Helyszínen
A Czeizel Intézet immár két helyszínen várja pácienseit! Míg a Bérc utcában a leendő kismamákat és a várandósokat várják minden, a szülés előtt igénybe vehető szolgáltatásra, a Felső Zöldmáli útra már a megszületett kisbabájukkal érkezhetnek a családok, illetve a felnőttek számára elérhető vizsgálatokat is itt találják meg a páciensek.
A megnyitón részt vett Dr. „Szülővé válni az élet legcsodálatosabb dolga” - hangsúlyozta a Czeizel Intézet postnatal megnyitóján résztvevő Czeizel Barbara gyógypedagógus, a Korai Fejlesztő Központ intézményvezetője.
„A tudatos felkészülés a gyermekvállalásra jelenti többek között az optimális családtervezést, a várandósgondozást, majd az újszülött fejlődésének szeretetben történő biztosítását. A gyermek fejlődésének nyomon követése, a szűrővizsgálatok által a fejlődési rizikók, esetleges eltérések kiszűrése mind hozzájárul ahhoz, hogy amennyiben beavatkozásra van szükség, az időben, megfelelő szakemberek által megtörténjen.”
„Feltettük a kérdést, hol tudunk húzni egy olyan vonalat, ahol a két bázison folyó munka szétválasztható? Ekkor jött az ötlet, hogy a születés mérföldköve legyen, ami meghatározza ezt a vonalat. A Bérc utcai épület, mint a prenatális vizsgálatok központja egy letisztult közeg, míg az új helyen egy egészen más légkört szerettek volna megteremteni a már megszületett kisbabáknak, a felcseperedő gyerekeknek és a felnőtt pácienseknek.”
„Az intézet életében a páciensút nagyon fontos, így különösen építő számukra a páciensek visszajelzése. Ami munkát - a legmagasabb szakmai színvonalon - a Bérc utcai épületben elkezdenek a kollegák, azt mi folytatjuk a Felső Zöldmáli úton. Itt, a postnatális helyszínen találkozunk a babákkal és a szülőkkel az ötödik héten, és remélhetőleg ezt az utat egész életükben közösen folytathatjuk” - fűzi hozzá Viktória, rávilágítva, hogy a páciensek elégedettségének alapfeltétele, hogy kiváló szaktekintélyek a legprofibb orvostechnikai eszközökkel dolgozzanak az intézmény falain belül.
A Felső Zöldmáli úti épület csodálatos budai környezetben helyezkedik el, hatalmas kerttel, sok zölddel és meseszép kilátással. A kifinomult igényességgel felújított villában tágas váró, kényelmes szoptató és pelenkázó szoba, valamint egy igazán különleges játszóház teszi felhőtlenné a vizsgálatok előtti várakozást mind a szülők, mind a kicsik számára. A vizsgálatok helyszíne mellett az intézet szeretne közösségi tér is lenni.
„Merhala Zoltán és felesége, Viktória méltó módon ápolja Apu munkásságát a Czeizel Intézet magas színvonalú szolgáltatásainak biztosításával.
tags: #csecsemo #korai #fejlesztes #czeizel #barbara