Az ovuláció azt jelenti, hogy a nők testében egy petesejt kiszabadul a petefészekből. Ez a folyamat általában a menstruációs ciklus közepén történik. A petesejt azután elindul a méh felé, és itt találkozhat egy spermiummal, ami megtermékenyítheti. Az ovuláció időzítése változhat az egyes nők között, mivel mindenki ciklusa más hosszúságú lehet.
A családtervezés a gyermekek számának és születési idejének tudatos meghatározására irányuló törekvés, amely a fogamzásgátlástól a gyermekágyig tart. Egy olyan folyamat, amely magában foglalja a reproduktív egészség - nőknél ez a termékenység, a férfiaknál pedig a nemzőképesség - megőrzését, a fogantatást, illetve a várandósságot veszélyeztető problémák feltárását és megoldását, a várandósságra való felkészülést és a korai terhesség védelmét is.
Az ovuláció és a termékeny napok
Az ovuláció, vagy más néven peteérés, az érett petesejt kilökődése a petefészekből. A női ciklus a havi vérzés első napjával kezdődik, és a következő havi vérzéssel végződik. Egy ciklus során egyszer következik be az ovuláció, a legtöbb esetben a ciklus közepén - ez azt jelenti, hogy egy 28 napos ciklus esetén ez nagyjából a 14. napra tehető. Természetesen a ciklus hossza egyénenként változó, ahogy az ovuláció ideje is.
A termékeny napok az ovuláció napja és az azt megelőző pár nap. A petesejt élettartama a legújabb kutatások szerint csak 12-18 óra, míg a spermiumok élettartama kb. 72 óra. A terhesség létrejöttéhez ezért nagyon fontos az együttlétek jó időzítése. A legmegfelelőbb időszak a teherbeeséshez az ovuláció előtti 3 nap, mivel a spermiumok a női szervezetben akár több napig is életképesek maradnak. Érdemes a pozitív ovulációs teszt napján és az azt követő napon is együtt lenni a sikeres fogantatás érdekében.
A luteinizáló hormon (LH) szerepe
Az LH (luteinizáló hormon) az agyalapi mirigy által termelt fontos hormon, és kiemelkedő szerepet játszik az ovuláció során. Az LH hormon szabályozza a petesejtek érését a petefészekben, és amikor annak ideje, elősegíti a tüsző (a petesejt körül lévő tok) megrepedését. A peteérés előtt 24-36 órával a luteinizáló hormon szintje rövid idő alatt jelentősen megemelkedik, és eléri a maximumát.
A menstruációs ciklus első felében az LH szintje általában alacsony, körülbelül 3-15 mIU/ml között mozog. Amikor az ovuláció ideje közeleg, az LH szintje növekedni kezd. Az ovuláció során az LH szintje a legmagasabbra emelkedik, ami általában az ovuláció közvetlenül előtt vagy közben történik. Ilyenkor az LH koncentrációja jelentősen megnő, akár 50 mIU/ml vagy még magasabbra is emelkedhet.
Gonadotropinok | Follikulus stimuláló hormon (FSH) és luteinizáló hormon (LH)
Az ovulációs tesztek is az LH szint mérésére épülnek. Amikor az LH szintje jelentősen megnövekszik, az azt jelezheti, hogy az ovuláció hamarosan bekövetkezik.
Az ovulációs tesztek használata és értelmezése
Az ovulációs teszt a luteinizáló hormon (LH) mennyiségét méri a vizeletben. Az LH szint emelkedése az ovuláció közeledtét jelezheti. Az ovulációs termékenységi teszt otthoni környezetben is könnyen elvégezhető, viszonylag nagy biztonsággal működő teszt, melynek segítségével meghatározhatóak a termékeny napok.
Mikor érdemes elkezdeni a tesztelést?
Ahhoz, hogy helyesen használd az ovulációs tesztet, rendkívül fontos, hogy ismerd a saját ciklusod hosszát. Ehhez össze kell számolnod a menstruációd első napja és a következő menstruáció első napja közötti napokat. Rendszeres ciklus esetén a peteérés nagyjából a ciklus közepére tehető.
A teszt használatát a peteérés valószínűsíthető ideje előtt 4-5 nappal javasolt megkezdeni. A jellemző ciklushosszból, illetve annak hosszától (21-31 nap) függően hozzávetőlegesen 17-21 napot levonva kaphatjuk meg azt a számot, melyik napon érdemes a tesztet elkezdeni. Ezt követően minden nap 1-1 tesztet javasolt végezni, és ha lehetséges, ugyanabban a napszakban.
A tesztelés menete és eredmények értelmezése
Az LH (luteinizáló hormon) szintjének mérése során a vizelet reggeli első adagját általában nem javasolt használni. Ehelyett a legjobb időpontja a teszt elvégzésének a délelőtt vagy kora délután, amikor az LH koncentrációja általában megfelelő szinten van. Az ovulációs teszt alkalmazása előtt legalább két órával ne igyál folyadékot, és lehetőleg ne menj wc-re. Az egyik legfontosabb szempont az, hogy minden nap ugyanabban az időpontban végezd el a tesztet.
Kibontás után a tesztcsíkot vagy a pálcikát a vizeletbe merítsd be a megadott időtartamig (általában néhány másodpercig). Ezután helyezd a tesztcsíkot a teszteszközbe vagy egy sík felületre, majd várj a tesztcsík eredményének kiértékelésére.
Eredmények:
- Pozitív ovulációs teszt: Két csík jelenik meg - egy kontroll- és egy tesztcsík. Ha a tesztcsík ugyanolyan erős, mint a kontrollcsík, vagy annál sötétebb, az azt jelzi, hogy az LH (luteinizáló hormon) szintje emelkedik, és közeleg az ovuláció. Ha megemelkedik a luteinizáló hormon szintje, akkor pozitív lesz a teszt, vagyis nemsokára bekövetkezik a peteérés. A teszt kb. 24-48 órával az ovuláció előtt pozitív.
- Negatív teszt: A tesztcsík sokkal halványabb, mint a kontrollcsík, vagy egyáltalán nem látható - ez azt jelenti, hogy az LH-szint még nem emelkedett meg. Amennyiben a luteinizáló hormon szintje ismét lecsökken a peteérést követően, akkor a teszt negatív lesz.
- Érvénytelen teszt: Ha nem jelenik meg egy csík sem, vagy csak a tesztcsík látható, a teszt hibásan zajlott le.
Ha az ovulációs teszt a teljes ciklus alatt negatív, akkor azt anovulációs ciklusnak nevezik. Ez azt jelenti, hogy a ciklus során nem történt peteérés. Amennyiben a peteérésjelző tesztek folyamatosan negatív eredményt mutatnak, és több hónapos próbálkozás után sem alakul ki terhesség, feltétlenül szükséges nőgyógyász szakorvos felkeresése.
Gonadotropinok | Follikulus stimuláló hormon (FSH) és luteinizáló hormon (LH)
Az ovuláció utáni 10. nap és a terhesség
Az ovulációt követő 7-10. nap körül történik meg a beágyazódás. Ez azt jelenti, hogy a megtermékenyített petesejt beágyazódik a méh falába. Ekkor előfordulhat pecsételő vérzés, vagy más néven beágyazódási vérzés, ami általában 1-2 napig tart, és sokkal enyhébb, mint a menstruációs vérzés. A beágyazódási vérzés az egyik legkorábbi jele a terhességnek.
HCG hormon és terhességi tesztek
Beágyazódáskor a szervezet HCG hormont termel, más néven terhességi hormont. A HCG hormon szintje rohamosan nő, amíg nem történik meg a beágyazódás, addig nem mutatja ki a terhességi teszt a terhességet, még akkor sem, ha megtermékenyült a petesejt. Az ovulációt követő 11-14. napon, néhány nappal a beágyazódás után, a HCG szint elég magas ahhoz, hogy megtapasztalhatóak legyenek a terhesség korai tünetei.
Az ovulációs tesztet nem terhesség kimutatására tervezték, de bizonyos esetekben pozitív eredményt mutathat terhesség alatt is. Ennek oka, hogy az LH (luteinizáló hormon), amelyre az ovulációs teszt reagál, kémiailag hasonlít a terhességi hormonra, a hCG-re. Fontos tudni, hogy a negatív ovulációs teszt nem zárja ki a terhességet. Ha terhességre gyanakszik, inkább terhességi tesztet használjon, mivel az a hCG kimutatására szolgál, és megbízhatóbb eredményt nyújt.
Terhesség korai tünetei
A terhesség korai tünetei gyakran igen hasonlóak a menstruációt megelőző napok tüneteihez, ilyen lehet pl. az izomfájdalom. Ha a terhesség korai jelei közül többet is észlelünk, akkor lehetséges, hogy a HCG szint elérte azt a mennyiséget, hogy a terhességi teszt képes kimutatni a várandósságot. Azonban ez sem teljesen biztos, hiszen a HCG szint változik. Ahogy a HCG hormon szintje emelkedik és a terhesség előrehalad, még több tünet jelzi a terhességet.
A luteális fázisban a nők többsége nem tapasztal terhességi tüneteket. Ez azért van így, mert a terhesség nem következik be mindaddig, amig a megtermékenyített petesejtet be nem fogadja a méhnyálkahártya. A luteális fázis alatt a szervezet progeszteront kezd termelni, ennek csúcsszintje 6-8 nappal az ovuláció után következik be, még akkor is, ha nem történik meg a teherbeesés. Ezek a tünetek akkor is előfordulhatnak, ha nem történik meg a teherbeesés.