A császármetszés utáni felépülés és lehetséges komplikációk

Körülbelül a nők egyharmada szül császármetszéssel, vagyis az örömteli esemény - a gyermek születése - során hasi műtétet végeznek. Ez a beavatkozás, és az azt követő időszak nagy megterhelést jelent az anyai szervezet számára, a felépülés pedig teljesen más, mint egy hüvelyi szülésnél. Azonban ha tudja, mire számíthat, és előre tervez, könnyebbé teheti a folyamatot. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a császármetszés utáni felépülés lépéseit, azokat a tényezőket, amelyekre érdemes külön figyelmet fordítani, valamint gyakorlati tanácsokat adunk a regeneráció megkönnyítéséhez.

Közvetlenül a császármetszés után

A császármetszésből való felépülés fokozatosan zajlik. Közvetlenül a császárműtét után a műtét utáni megfigyelőbe tolják be az édesanyát, ahol általában 2-4 órát kell eltöltenie attól függően, hogy altatásban vagy gerincepidurális érzéstelenítéssel történt-e a műtét. Epidurális érzéstelenítésnél általában megvárják, hogy mozgatni tudja a lábát, míg altatás esetén előfordulhat, hogy ébredés után ismételten visszaalszik, illetve hányingere is lehet.

A megfigyelőben rendszeresen ellenőrzik az életjeleket, a vérnyomást, a pulzust, a vizeletet, a méh állapotát (mennyire húzódott össze), valamint a vérzés mennyiségét (hasseb, méh). A méh összehúzódásával akár már ekkor is tapasztalhat utófájásokat.

Általában a császármetszés után az első 3-4 napot kórházban töltik az anyukák. Az egyéni állapottól és esetleges komplikációktól függően ez az időtartam hosszabb is lehet.

A műtét utáni napokon: A felépülés kulcsai

A legjobb tanács a felépüléshez, hogy kezdjen el mozogni, amilyen gyorsan csak tud! Természetesen olyan egyszerű dolgokkal akar majd kezdeni, mint a légzés. Ez ugyan banálisan hangzik, higgye el, hogy a mély lélegzetvétel ilyenkor nem is olyan könnyű és kellemes. Ne feledje, kezdje minél korábban és végezze minél gyakrabban a mozgásokat. A mélyvénás trombózis elkerülése érdekében is igen fontos, hogy műtét után mielőbb járkálni kezdjen. Ugyancsak javasolt a kompressziós harisnya használata, mielőtt képes lenne sétálni.

Az őrzőből a szobájába átkerülve számítania kell arra, hogy a katétert általában csak a műtét utáni napon távolítják el, illetve előfordulhat, hogy infúziót kap majd mindaddig, míg a belei újra dolgozni kezdenek. Tartózkodjon a szénsavas, túl meleg vagy túl hideg italok fogyasztásától, mivel ezek bélgáz képződésre hajlamosíthatnak.

A műtét után fájdalmat fog érezni, aminek csillapítása szintén fontos, hiszen minél kevesebb fájdalmat érez, annál hamarabb tud felkelni és járkálni, ami a gyors császármetszés utáni felépülés egyik kulcsa. Amennyiben gerincepidurális érzéstelenítésben történt a császármetszés, valószínűleg fájdalomcsillapítót kap az epidurális katéter eltávolítása előtt. Amennyiben később is jelentős fájdalmat érez, gondoskodjon a fájdalom csillapításáról. Noha a gyógyszerek átkerülnek az anyatejbe, és az egyik ajánlott a szoptató anyák számára, a másik nem, ezért kérje ki orvosa vagy gyermekorvosa tanácsát, mielőtt bármit bevenne. Az alhasi fájdalom a méhösszehúzódások és a sebgyógyulás miatt természetes, de kellemetlen lehet. Komplikációk jelei lehetnek a tartósan erős fájdalom vagy láz és a bő, alvadékos vérzés. A császármetszés utáni szúró fájdalom gyakran a gyógyulási folyamat része, amely az idegvégződések regenerációjából ered. A műtéti terület idegszárai a beavatkozás során sérülhetnek, és ahogy ezek újra összekapcsolódnak, szúró vagy bizsergő érzést okozhatnak. Azonban ha a szúró fájdalom intenzívebbé válik, hosszabb ideig tart, vagy más szokatlan tünetek, például duzzanat, láz vagy sebváladékozás kísérik, az fertőzésre vagy más komplikációra utalhat.

Az első séta és a mobilizálás

A kórházi tartózkodás egyik legnagyobb mérföldköve a kórházban megtett első séta. Kímélje a sebét azzal, hogy egy párnát tart hozzá. Noha érezheti úgy, hogy a belső szervei kiesnek a helyükről, nyugodjon meg, több réteg öltés és kapocs tartja a sebet. Próbáljon meg nem előrehajolni, tartsa inkább egyenesen magát. Ne nézzen lefelé, hanem fókuszáljon egy tárgyra, mint kijelölt célra (pl. asztal, fürdő stb.). Mindig segítséggel kezdje a sétát. Sétáljon olyan gyakran, amennyire csak lehetséges, még akkor is, ha csak pár lépésről van szó.

Császármetszés után az egyik legnagyobb kihívás a sebkímélő felállás, felülés, majd a sétálás. Egy nagy hasi műtét után saját magad önálló ellátása is időbe telik, amire ilyenkor nem sok idő jut, hiszen ott van újszülött kisbabád, aki csak rád számíthat. Császármetszés után a mobilizálásig 6-8 óra telik el. Ezalatt az idő alatt már figyelni kell a sok folyadék, víz bevitelére. A felállás is minden alkalommal fájdalmas lehet, de fontos, hogy a sebkímélet jegyében ne szemből próbáld meg, hanem oldalfekvésből. Ebben nemcsak a kéztámasz, de egy kötél is jó segítség lehet, ha más nincs a kórházban, akkor a köntösöd megkötőjét használhatod erre a célra. Ha már oldalfekvésből ülőhelyzetbe kerültél, két kezeddel tudsz segíteni innen felállni. Fontos, hogy ne has, hanem comb- és fenékizomból próbáld meg kinyomni magad, miközben a bevett levegőt kifújod, kímélheted a hasad, mert így kevésbé feszülhet.

A műtéti seb és annak ápolása

Ne féljen megnézni a műtéti sebet, sőt, valójában fontos, hogy azt rendszeresen ellenőrizze! Az első napokon még géz fedheti, és előfordulhat, hogy egy speciális cső vezeti el belőle a felgyűlt folyadékot. A terület sebesnek, vörösnek és irritáltnak tűnhet, és láthatja a kapcsokat vagy öltéseket is. Ezeket pár nappal a műtét után eltávolítják, vagy maguktól felszívódnak, mint a belső varratok. A seb ellenőrzése lehetővé teszi, hogy mielőbb jelentse azokat a változásokat orvosának, melyek fertőzésre utalnak. A sebgyógyulás egy hosszabb folyamat, amely több hétig is eltarthat. A teljes felépülés akár 6-12 hónapig is eltarthat, de a legtöbb anyuka az első 6 hét után már jelentős javulást tapasztal. Fontos azonban kiemelni, hogy császármetszés után nagyobb esély van szövődményekre, például vérzésre, lázra. Ezek többnyire a beavatkozás utáni héten jelentkeznek.

A metszés helyén keletkező heg nem lesz olyan erős, mint az érintetlen izomszövet. Gyakori, hogy az anyák arról számolnak be, hogy nem érzik ugyanúgy a metszés feletti hasfalat, és a vágás körül el is színeződhet a bőr. Kérje orvosa vagy gyógytornász tanácsát, hogy a sebgyógyulást segítő gyógytornát mielőbb megkezdhesse.

Pihenés és életmódbeli tanácsok

A pihenés nagyon fontos szülés után, különösen, ha az műtéttel járt együtt. Kérje meg a családtagokat, barátokat, hogy várjanak egy kicsit még a látogatással, ha kell, kérje a kórházi személyzet segítségét a látogatók korlátozásához. Ugyanakkor fogadja el azoknak a barátoknak és családtagoknak a segítségét, akik felajánlották azt, és aludjon, amikor csak lehet.

• Ne emeljen nehéz tárgyakat! Az emelés jelentős nyomást gyakorolhat a hasfalra, ami késleltetheti a heg gyógyulását, vagy akár sérvet is okozhat.
• Ne végezzen megterhelő házimunkát! Kerülje a porszívózást, felmosást vagy bármilyen olyan tevékenységet, amely jelentős fizikai erőkifejtést igényel.
• Kerülje a medencék és forró fürdők használatát! A seb teljes gyógyulásáig (ami általában 6 hét) kerüld a nyilvános fürdőket és medencéket, mivel ezek a fertőzés kockázatát növelhetik.

Az oldalt fekvés az egyik legkényelmesebb pozíció lehet a császármetszés utáni regeneráció során, mivel hatékonyan csökkenti a hasra nehezedő nyomást, így a seb kevésbé fájdalmas. Ez a testhelyzet különösen előnyös az első napokban, amikor a mozgás még nehézkes, és a felkelés fájdalmas lehet. Helyezz párnákat a hátad és a lábaid alá, hogy biztosítsd a megfelelő alátámasztást, és így tovább növeld a komfortérzeted.

A császármetszés utáni felépüléshez türelemre, tudatosságra és a tested jelzéseinek figyelembevételére van szükség. Ez az időszak nemcsak fizikai, hanem érzelmi szempontból is kihívást jelenthet, de a megfelelő támogatással és információkkal könnyebben átvészelhető. Meleg borogatás enyhítheti a kellemetlenséget, de mindig egyeztessen orvosával, mielőtt alkalmazná. A Helpee praktikus és higiénikus segítséget nyújt a császármetszés utáni időszakban is, különösen akkor, ha a mosdóhasználat nehézséget okozhat.

A baba és a szoptatás császármetszés után

Előfordulhat, hogy a kisbabája speciális orvosi ellátást igényel, különösen, ha a császármetszésre az ő egészsége érdekében került sor. Amennyiben ez az eset áll fenn, kérje, hogy mielőbb áttolják hozzá, hogy láthassa őt. Ha a baba a szülés után jól van és egészséges, akkor a lábadozás egész ideje alatt együtt, egy szobában lehet vele. Ha álmos vagy fájdalmai vannak, a kórházi személyzet segíthet a baba ellátásában. Az újszülött ellátására, táplálására sincs számottevő negatív hatással, ha császármetszéssel szül az anya.

A szoptatásról sem kell lemondani a császármetszés miatt, noha meg kell találni a megfelelő testhelyzetet hozzá. A kórházi szoptatós nővérek segítenek ebben, és a helyes szoptatás elsajátításában is. Az oldalt fekvő pozíció különösen ajánlott a császármetszésen átesettek számára a szoptatáshoz, mivel kevés erőfeszítésbe kerül a mamának, a baba pedig elkerüli a sebet. Amennyiben mégis ülve szeretne szoptatni, az ölébe helyezett párnákkal támassza alá a babát.

Érzelmek a császármetszés után

Az újdonsült anyukákat heves érzelmek egész sora önti el a szülést követő napokon, ami teljesen normális reakció. Az Ön esetében ezek mellett számolni kell a szüléssel kapcsolatos bizonyos érzelmekre is. Lehet, hogy félt, mikor azt mondták, császármetszésre van szüksége, mert valami nincs rendben a babával. Egészséges kisbabáját látva megkönnyebbülés töltheti el, ám ha a kicsinek speciális vagy intenzív ellátásra van szüksége, a félelemérzet tovább fokozódhat. Érezhet csalódottságot is a szülés módja vagy a történtek miatt, vagy, mert bizonyos dolgok, melyeket eltervezett, és a hüvelyi szülésnél magától értetődőek, a császármetszés miatt nem történhettek meg (pl. a baba szoptatása a születés után, apa általi köldökzsinór elvágás stb.) Ne aggódjon, ezek az érzések teljesen normálisak!

Amennyiben kérdése van a császármetszés során történtekkel kapcsolatosan, kérdezze az orvost, szülésznőt, nővéreket, a partnerét - azokat, akik jelen voltak. Fontos felismerni, hogy ezekkel az érzésekkel ugyanúgy foglalkozni kell, mint a fizikai gyógyulással. Vannak nők, akiknek nincsenek negatív érzései a császármetszéssel kapcsolatosan, és ez is teljesen normális reakció. Nem jobb és nem rosszabb egyik érzés sem a másiknál, mindegyik helytálló, a lényeg, hogy a kismamát az érzéseitől függetlenül támogatni kell a felépülési folyamatban.

Császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC)

Általános gyakorlat, hogyha valaki császármetszéssel hozza életre első vagy előző kisbabáját, a következő gyermeke is ily módon lát napvilágot. A VBAC-nek köszönhetően azonban ennek nem minden esetben kell így lennie. A VBAC egy betűszó, ami angolul vaginal birth after Caesarean-t jelent, azaz szülés hüvelyi úton császármetszés után. Bár a baba és a mama egészsége a legfontosabb, mégis sajnos sokan kudarcként élik meg a műtétet, s császározás ide vagy oda, ők továbbra sem adják fel álmukat: következő babájukat szeretnék természetes úton megszülni, annak minden fájdalmával és nehézségével.

Hazánkban rendkívül orvos- és kórházfüggő a császármetszést követő hüvelyi szülés támogatottsága. Az első és legfontosabb lépés egy sikeres VBAC-hez az orvos hozzáértése és tapasztalata (korábbi heg tehermentesítésére alkalmazható fogások ismerete, illetve annak repedésének időben történő felismerése), és a kismama egészségi állapota (például nincs-e magas vérnyomása és nem-e szív- vagy cukorbeteg). Ezek mellett a testi és lelki felkészültség, illetve a támogató közeg, ami magában foglalja a szakembereket, a kórházat és a családot is épp olyan fontos, mint a szakmai felkészültség és megfelelő egészségi állapot.

Fontos kiemelni, hogy VBAC csak akkor lehetséges, ha a korábbi császármetszés minimum 18 hónappal korábban történt, de legoptimálisabb esetben legalább 24 hónapnak kell eltelnie, hogy lehetőség legyen hüvelyi szülésre. A VBAC egyik legnagyobb, leggyakrabban felmerülő kockázata a méhen lévő hegszétrepedés, mely 10 000-ből 20-30 nőt érint egy császármetszés után, míg több korábbi császármetszés esetén akár 10 000-ből 170 nőnél is előfordulhat.

Rossz esetben a heg szétválásával együtt nem csak a szülés áll le, hanem erős vérzés kezdődik, amely származhat a megrepedt méh izomzatából, vagy a leváló lepénytől. Fontos azonban leszögezni, hogy a császármetszés hegének szülés alatti szétválása szerencsére igen ritkán következik be, különösen, ha kellően óvatosan történik a szülésvezetés. Azonban ha ez mégis bekövetkezik, sajnos az esetek zömében egy elég veszélyes helyzet alakul ki, ahol egy gyors császármetszésre van szükség.

Kérdések és válaszok a VBAC-ről

• Közvetlenül egy császármetszés után szülést vállalni 1 éven belül, magas rizikónak számít.
• Számolni kell-e olyan komplikációkkal a hüvelyi szülésnél, melyek egyértelműen a korábbi császározásra vezethetők vissza? Igen, a méhrepedés kockázatával, bár ez ritka.
• Tehet-e valamit a kismama is, hogy császármetszés után természetes úton tudjon szülni? Igazán nincs semmi, amit a kismama tehetne azért, hogy egy korábbi császármetszés után hüvelyi úton szülhessen. Általában abban az esetben, hogyha valami olyan ok miatt történt a császármetszés, ami a jelen terhességnél nem ismétlődik, pl. egy medencevégi fekvés, akkor valószínűbb a sikeres VBAC. Hogyha olyan ok miatt volt szükség császármetszésre, ami ebben a terhességben, vagy szülésben is ismétlődik, pl. szűk medence, akkor a hüvelyi szülés valószínűleg nem lehetséges.
• Ma, Magyarországon mi a trend? Magyarországon tulajdonképp - mint mindenben - két trend alakult ki. Vannak olyan várandósok, akik azt képviselik, hogy „ha volt már egy császárom, akkor semmiképp nem szülök hüvelyi úton”. Mások viszont szeretnék megpróbálni a természetes utat.
• Mi a helyzet, ha valaki már 2 császármetszésen van túl? Egyes nők még két császármetszést követően is meg kívánják próbálni a harmadik gyermeküket hüvelyi úton világra hozni, de ez a méhrepedés szempontjából jelentősen magasabb kockázattal jár.
• Miben más egy olyan szülés levezetése, amelyet császármetszés előzött meg? Egy előzetes császármetszés utáni hüvelyi szülés mindig magas kockázatú szülés, melyet minden esetben kórházi körülmények között kell levezetni.

Lehetséges szövődmények császármetszés után

Méhatónia

Akkor beszélünk méhatóniáról, ha szülés vagy császármetszés után a méh nem vagy nem megfelelően húzódik össze. Ez azért veszélyes, mert így a megszokottnál nagyobb, akár az életet is veszélyeztető mennyiségű vérzés léphet fel. Száz szülésre nagyjából 2-6 méhatónia jut, de ezek súlyossága nagyon eltérő. Megesik, hogy a méh csak kevésbé jól húzódik össze, és ritkább, hogy egyáltalán nem. A méhatónia okai nem ismertek, de a hajlamosító tényezői igen. Ilyen lehet az ikerterhesség, túl sok magzatvíz, többedik terhesség vagy szülés, cukorbetegség, elhúzódó szülés. A méhatonia akár az anya életét is veszélyeztetheti. A méhatónia tünete a szülés utáni intenzív vérzés, amely akár percek alatt is jelentős vérveszteséget okozhat. A vérzés mellett esik a vérnyomás, a pulzus szapora lesz és elnyomható. Súlyos esetben történhet eszméletvesztés, ami a perifériás keringés elégtelen működése miatt következik be.

A méhatónia kezelése konzervatív módon történik, gyógyszereket is alkalmaznak. A méhizomzat összehúzódását elsősorban az oxitocin, az ergotamin és a prosztaglandin segíti. A méh összehúzódását masszírozás is gyorsíthatja. Esetenként méhkaparásra, a méh kiürítésére, hideghatásnak történő kitételére is szükség van. Ha a gyógyszeres kezelés nem elégséges, műtéti megoldásokra van szükség. Ezek célja a méhet vérrel ellátó artériák lekötése. Ha ez nem hoz eredmény, a méh eltávolítására is sor kerülhet. Ha a vérzés nagyon súlyos, és nem sikerül elállítani, sor kerülhet a méh eltávolítására is. Régebben - a korszerű gyógyszerek megjelenése előtt - az anyai halálozás többsége egyértelműen méhatónia következménye volt. A méhatónia már a baba megszületése után következik be, így a kicsinek elvileg nem esik baja, de a sok vért vesztett, adott esetben komoly műtéten is átesett édesanyja nyilván kevésbé tudja szoptatni.

Hegterhesség

A hegterhesség egy nagyon ritka, ám potenciálisan életveszélyes késői következménye a méhen végzett műtéteknek, méghozzá leggyakrabban a császármetszésnek. Szerencsére a XXI. században már ott tart az orvostudomány, hogy időben felismerve és kezelve ezt az állapotot, meg tudja védeni az érintett nők életét, és többnyire a további gyerekvállalás lehetősége sem vész el.

Mit jelent a hegterhesség?

Pontosan azt, aminek hangzik: a terhesség rendellenesen tapad meg, méghozzá a korábbi császármetszés vagy egyéb méhen végzett műtét hegében. Ez lehet a méh belsejében a heg fölött, vagy a metszés helyén kialakult niche-ben, azaz a hegdeffektusban benne. Ezt az állapotot a szakirodalom az ektópiás (régi nevén méhen kívüli) terhességek egy különleges fajtájaként írja le, hiszen a terhesség itt is "rossz helyen" van. A hegterhesség az angol szakirodalomban CSP (Cesarean scar pregnancy) vagy CSEP (cesarean scar ectopic pregnancy) néven fut.

Milyen gyakran fordul ez elő?

A hegterhesség kifejezetten ritka. Az összes terhesség kb. 2%-a ágyazódik be rossz helyen, és mindössze 0,05-0,04%-a a hegben. A császármetszés utáni terhességek 0,15% -ban fordul elő. Ez Magyarországon évente 50-60 esetet jelent. A betegség gyakorisága növekszik, és jelen állás szerint növekedni is fog, éppen a császármetszések gyakoriságának növekedése miatt.

Hogyan és mikor szokták felfedezni a hegterhességet?

Általában még tünetmentesen, hüvelyi ultrahangon ismerik fel. Többnyire az első trimeszter során derül ki, méghozzá sokszor egészen korán, 6-8 hetesen a terhesség-megállapító ultrahangon is észlelhetőek a jelei. Amennyiben vannak tünetek, azok leggyakrabban fájdalom nélkül fellépő hüvelyi vérzés, esetleg a vérzés mellett enyhe alhasi fájdalom és nyomásérzékenység jelentkezik. Az erős fájdalom vagy kifejezett vérzés, vérnyomásesés már a szövődmény jele. A hajlamot nem csak a császármetszés jelenti, számít a megelőző miómaműtét, a terhesség-megszakítás, az egészségügyi kaparás, és nő az esélye akkor is, ha előzőleg már volt hegterhesség, továbbá hajlamosítanak rá a termékenységi kezelések is.

Milyen következmények lehetnek?

A hegterhesség veszélyt jelent a terhes nő további termékenységére és életére is. Minél később ismerik fel, és minél később kezdik el hatékonyan kezelni, ez a veszély annál kifejezettebb. Két fő szövődménycsoporttól tartunk: az egyik, hogy a terhesség helyzete és növekedése miatt majd megreped a méh, és emiatt súlyos vérzés jelentkezik. A másik rettegett szövődmény, hogy ha a méh mégis kibírja a terhességet - ami már önmagában nagy szerencse -, majd a szülésnél jelentkeznek problémák. Ugyanis a heg szerkezete miatt többnyire rendellenes a méhlepény tapadása is, az itt tapadó bolyhok könnyedén túl mélyre nőnek (akár teljesen át is hatolhatnak a méhfalon) és ez a szüléskor masszív vérzést, illetve a többi hasi szerv károsodását okozhatja. Ahogy az már a fentiekből látszik, a fő probléma mindkét esetben a nehezen kontrollálható vérzés, melynek következménye lehet aztán vérzéses sokk, illetve az alvadási faktorok elhasználódása miatti véralvadási zavar is.

Jelenleg az általános ajánlás a terhesség mihamarabbi megszakítása, lehetőleg még az első trimeszter folyamán. A terhesség megszakítása történhet sebészi és nem sebészi úton is, illetve a különböző módszerek kombinációjával. A szóba jövő sebészi módszerek: a terhesség vákuummal vagy kürettel történő eltávolítását, laparoszkópos vagy nyílt hasi műtétet, esetleg a méhet ellátó artéria embolizációját jelentik. A terhesség gyógyszeres megszüntetésére vagy szisztémásan adagolnak gyógyszereket, vagy közvetlenül a kóros terhességbe injektálják azokat. Magyarországon általában metotrexátot - ez egy citosztatikum- használnak erre a célra. Egyelőre sajnos irodalmi ritkaság, hogy élő újszülött jöjjön világra ilyen terhességből. Ha sikeres is volt a terhesség, az érintett nők több mint felének ki kellett venni a méhét, és többnyire vérátömlesztésre is szükségük volt. A terhességi kor ameddig végül eljutottak (20-38 hét) változatos volt. Amennyiben a terhesség már elhalt, a szakirodalom szerint elfogadható megoldás lehet csak szorosan követni a pácienst labor és ultrahang segítségével.

Lehetséges a további gyerekvállalás hegterhesség után?

A fent leírt sok módszert éppen azért kísérletezték ki, hogy lehetőleg ne legyen szükség méheltávolításra. Amennyiben valószínűsíthető, hogy a hegdeffektus (niche) játszott szerepet a hegterhesség kialakulásában, úgy annak műtéti megoldása javasolt a következő teherbeesés előtt.

Mennyi az esélye, hogy megismétlődik?

A szakirodalom 5-40% közé teszik a hegterhesség ismétlődésének rizikóját a következő terhességben.

Császármetszést követő méheltávolítás (peripartum hysterectomia)

A császármetszést követően végzett méheltávolítások száma emelkedik. Császármetszést követően, illetve szülés után méheltávolításra általában sürgősséggel, konzervatív kezelésre nem reagáló, súlyos méhvérzés miatt kerül sor. A két beavatkozás időzítése eltérő: a császármetszéssel kapcsolatos hysterectomiát közvetlenül a császármetszés után végzik súlyos vérzés miatt, vagy ritkábban tervezetten, egy már korábban fennálló nőgyógyászati betegség kezelése céljából. Különböző felmérések alapján a szülés körüli időszakban a szülések 0,04-0,23%-ban végeznek méheltávolítást. A peripartum hysterectomia általános előfordulási gyakoriságára és annak változási tendenciájára vonatkozó vizsgálatok eredményei a vizsgált betegcsoporttól és időszaktól függően ellentmondásosak.

A szülés körüli időszakban jelentkező szövődmények miatt végzett méheltávolítás morbiditása és halálozása jelentős. A kórházi kezelés elhúzódása, az intenzív osztályos kezelés és a vérkészítmények iránti igény, valamint a további műtéti beavatkozások lehetősége miatt tetemes egészségügyi költségekkel jár. A peripartum hysterectomia kockázati tényezői közé tartozik az atonia, a méhrepedés, a méhlepény kóros tapadása és a korábbi császármetszés. Kimutatták, hogy az előzetes császármetszéssel összefüggő kockázat a korábbi császármetszések számának emelkedésével fokozódik.

A kiváltó októl függetlenül, a lehető legjobb kimenetel érdekében döntő jelentősége van a diagnózis tervszerű és célzott felállításának, a rendelkezésre álló kezelési lehetőségek gyors alkalmazásának és értékelésének. A szülés körüli időszakban súlyos vérzést észlelő sebészeknek először a klinikai szituációnak megfelelő konzervatív eljárásokat kell alkalmazniuk. Ide általában méhösszehúzó szerek adása, a méhűr kitamponálása (pl. intrauterin ballonnal), a vérző erek ellátása, az arteria uterina lekötése, B-lynch öltés felhelyezése, valamint a transzarterialis embolizáció tartozik, feltéve, hogy ezek rendelkezésre állnak, és a beteg állapota lehetővé teszi alkalmazásukat. Újabban a szülés utáni vérzés kezelése során szóba jön aktivált rekombináns VII. faktor adása is. Ha a konzervatív módszerek kudarcot vallottak, a sebész legjobb támasza a határozottság. A szülészeknek egy olyan akciótervet kell kidolgozniuk és rendszeresen felülvizsgálniuk, amely segít a peripartum hysterectomia szükségességének eldöntésében.

Bizonyos szülészeti szövődmények (pl. korábbi császármetszés utáni placenta praevia) esetén nagyobb eséllyel kell számítani egy esetleges méheltávolításra. A placenta accreta praenatalis felismerésében hasznos segítség lehet a mágnesesrezonancia- és az ultrahangvizsgálat. Ilyen esetekben még a szülés megindulása előtt a beteg tájékoztatáson alapuló beleegyezését kell kérni az esetleg szükségessé váló hysterectomia elvégzéséhez, hogy a beteg az összes választási lehetőséget a legjobban megértse. Azok a szülészek, akik viszonylag kevés nőgyógyászati nagyműtétet végeznek, vagy akik a peripartum hysterectomia végzésével kapcsolatosan csak kevés tapasztalattal rendelkeznek, mérlegeljék, hogy tapasztalt nőgyógyászt vagy nőgyógyász-onkológust kérjenek meg asszisztensnek. A szülésznek azt is biztosítania kell, hogy rendelkezésre álljanak a megfelelő eszközök, szakemberek és asszisztensek is. A peripartum hysterectomia kiválóan alkalmas arra, hogy a betegellátás biztonságára irányuló kezdeményezések részeként szimulációs gyakorlatokkal javítsák a részt vevő személyzet hatékonyságát és felkészültségét.

A peripartum hysterectomia műtéti technikája

A peripartum hysterectomiát nehezebb kivitelezni, mint a nem terhes állapotban történő méheltávolítást.

1. Ha a méhnyak kitágult és megrövidült, nehéz a külső méhszájat azonosítani. A supracervicalis hysterectomia biztonságosabb, mint a méh teljes eltávolítása, és elsőként ennek a végzését kell mérlegelni, amennyiben nincs más javallat (pl. fertőzés, nyaki malignitás).
2. A méh a szokásosnál nagyobb és terjedelmesebb, különösen, ha folyamatosan vérrel telik meg.
3. A peripartum hysterectomiát egyszerűen és gyorsan kell végezni. Az egyidejűleg fennálló vagy később kialakuló véralvadási zavar lehetősége miatt minél kevesebb szabad sebfelszín visszahagyására kell törekedni.

tags: #csaszarmetszes #utan #meh