Az anyaság, a karrier és a társadalmi elvárások hármasa sok nő számára jelent állandó dilemmát és kihívást. Miközben a modern kor lehetőségeket teremt a nőknek a szakmai kiteljesedésre, az anyaság intézménye továbbra is komoly nyomást gyakorol rájuk. Ez a cikk Murinai Angéla író "Anya szív" című könyvének tanulságai, Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató és Fátyol Viola fotográfus gondolatai, valamint szerkesztőségünk édesanyáinak személyes vallomásai alapján járja körül az anyaság és a karrier összefüggéseit, a szülői szerepek alakulását, és azt a sokrétű harcot, amit a nők vívnak a mindennapokban.
Az anyaság mítosza és a valóság
Murinai Angéla, a nők társadalmi kérdéseivel régóta foglalkozó író, „Anya szív” című könyvében az anyaság mítoszát és a nők ezzel kapcsolatos csalódásait vizsgálja. Könyvének alapját egy online kérdőív adta, melyet több mint ezren töltöttek ki 20 és 50 év közötti nők, különböző társadalmi csoportokból. Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy a magyar anyák nincsenek jól.
Angéla kiemeli, hogy a nők nem feltétlenül a gyerektől fáradnak ki, hanem mindattól a nyomástól és elvárástól, ami az anyaságra rárakódik. „Az anyák válaszaiból egyértelműen az jött ki, hogy az anyaság egy mítosz. Mítoszt alkotni pedig úgy nagyon könnyű, ha elveszik a lehetőségét is annak, hogy az emberek lássák, milyen lehetne az életük gyerek nélkül. Nincs a nők előtt példa. Azt mondják nekik, hogy ha nem lesz családjuk, nem lesz gyerekük, akkor boldogtalanok lesznek, és negyvenévesen majd verik a fejüket a falba, hogy mit mulasztottak el. De ez egy mesterségesen kreált dolog.”
A kutatás rávilágított arra is, hogy a nők a szülést megelőzően mennyire voltak tisztában az anyasággal járó nehézségekkel. Kiderült, hogy a környezet, a családjuk, vagy akár a saját anyjuk is elkente a dolgot - vagy nem mondtak semmit, vagy azt mondták, hogy nem könnyű, de cserébe nagyon jó lesz. Senki nem beszélt nekik világosan arról, mi fog rájuk várni.
A patriarchális párkapcsolatok hatása az anyaságra
Murinai Angéla szerint nem maga az anyaság okozza a problémákat, hanem az a környezet, amiben a nőknek boldogulniuk kell, és azok az elvárások, amelyek az anyaság intézményére rakódnak. Elsősorban a párkapcsolatok. A patriarchális párkapcsolatok iszonyatosan megnehezítik a nők dolgát, és nagyon kevés olyan nő töltötte ki a kérdőívet, aki arról számolt be, hogy a társuk, a férjük egyenrangú partnerként venne részt a gyereknevelésben, az otthoni munkában. „A férjek általában nehezítő tényezők. Azok a nők sokkal jobban és könnyebben élik meg az anyaságot, akiknek a férje nem a tradicionális nemi szerepek szerint éli az életét, aki beleáll a nevelésbe és az otthoni munkába.”
Egy jó társkapcsolat az otthoni mindennapokat biztonságosabbá és komfortosabbá tudja tenni, de nyilván a társadalmi hozzáállás ettől még nem változik meg. Az a hozzáállás, ahogy az anyákhoz a munkahelyeken, vagy éppen az iskolákban viszonyulnak. Ezek az intézmények is óriási nyomást helyeznek a nőkre.
A társadalom elvárja a nőktől, hogy szüljenek, hogy az anyaságban teljesedjenek ki, de amint megszületik a gyerek, mindenki feljogosítva érzi magát, hogy beleszóljon abba, mit hogyan kellene csinálnia a nőnek. Az egész átverés ott kezdődik, hogy elhitetik a nőkkel, hogy nem lehet belőlük politikus, vagy vezető, nem lehetnek gazdagok, nem irányíthatnak. Hogy egy hely van számukra, ahol kompetensek lehetnek, az az otthonuk négy fala között van. Amikor egy nő megszüli a gyerekét, eleinte még hisz abban, hogy ez lesz az a szerep, amibe igazán beleadhat mindent, amiben igazán jó tud lenni.
Ha egy nőnek nehézségei vannak, ha nem tudja olyan mesébe illően megélni az anyaságát, ahogy azt a társadalom elvárná tőle, általában azt a következtetést vonja le - és a környezete is ezt sugallja - hogy ő a rossz anya. „Ezért hát a nők még jobban tepernek, még jobban kizsigerelik magukat, de ettől még nem lesz jobb, nem fogják magukat jobban érezni. Egyszerűen olyan a rendszer, hogy nem tudod jól csinálni, csak ha kifacsarod magad.”
Az apák szerepe és a társadalmi elvárások
Murinai Angéla felveti a kérdést, hol vannak ebben a rendszerben az apák. „Az apákat senki nem kéri számon, ha kettest kapott a gyerek. Sőt, ha egy anya meghal, vagy elmegy, és az apa egyedül marad a gyerekével, az emberek kvázi isteníteni kezdik.”
Az egyenlőségen alapuló párkapcsolatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy könnyebb legyen az anyák élete, de ezen túl is sok mindenre szükség van. „Nagyon sok pénz. Akkor is kell a sok pénz, ha nem akarod elhalmozni a gyerekedet, hiszen ahhoz, hogy Magyarországon biztonságban legyél, hogy például jó oktatást tudj biztosítani a gyereknek, az anyagiak elengedhetetlenek. Ahhoz is sok pénz kell, hogy ha mondjuk holnap az infláció miatt megint másfélszer annyiba fog kerülni minden, ne remegjen meg a talpad alatt a talaj.”
De kell egy jól megtartó családi háló is a férjen kívül, illetve ami még nagyon fontos, hogy a nőknek megmaradjon a szabadságuk. Anyának lenni sehol sem könnyű, de vannak országok, például Németország, ahol könnyebb. „Ezekre az országokra mind jellemző, hogy egyrészt gazdasági jólét van, másrészt az állam már évekkel ezelőtt felismerte, hogy olyan munkahelyeket, óvodahálózatokat kell létrehozni, olyan lehetőségeket biztosítani, amivel meg tudják könnyíteni a nők dolgát. Egy ilyen környezetben sokkal jobban tudnak boldogulni az anyák.”
A „jó anya” mítosza és a versengés
Az anyák között állandó a versengés, amely a patriarchátus működésének az alapja. „Nem az egyes férfi akadályozza meg, hogy a nők összefogjanak, maga a rendszer dolgozik úgy, hogy elválassza a nőket, hogy a nő a nőnek ellensége legyen, és hogy minden nő egy férfihez akarjon kapcsolódni.” Ez onnan indul, hogy sok évszázadon keresztül a nők kizárólag egy férfi mellett kaphatták meg a létbiztonságot. Ha egy nő elveszítette maga mellől a férfit, abszolút bizonytalanná vált a saját és a gyerekei élete is. Ergo, ha a férfi közelébe ment egy másik nő, azt el kellett tenni az útból.
Az anyaságnál is ez az állandó méricskélés van a nők között, és az állandó bizonytalanság. Az egész társadalom nyomasztja az anyákat azzal, hogy nem elég jók, nem csinálják elég jól a dolgukat. Hogyan tudnak mégis egy ilyen környezetben pozitív visszaigazolást kapni, valami bizonyosságot arra vonatkozóan, hogy mégsem olyan rossz anyák? „Úgy, ha legalább a többieknél jobban csinálják. Ha bebizonyítják, hogy a szomszéd Mancinál azért ők mégiscsak jobb nők és jobb anyák.” Ezért van az, hogy a nők nem készítik fel egymást a nehézségekre, és később sem segítik a friss anyákat.
Murinai Angéla könyvét is sokan támadják, ami számára érthetetlen. „Minden nő, minden anya élete jobbá válna, ha az anyaság nehézségeiről beszélnénk. Nem értem, hogy egy nőnek miért kell azt állítani, hogy ez a könyv hülyeség, és hogy anyának lenni egyáltalán nem nehéz. Ha neki nem nehéz, miért olyan fontos bizonygatnia, hogy én hülyeséget beszélek?”
A kognitív disszonancia bekapcsol, és az anyák megmagyarázzák maguknak, miért jó minden úgy, ahogy van, ahelyett, hogy szembenéznének a nehézségeikkel, és bevallanák maguknak, hogy az anyaság tényleg nem olyan idilli, ahogy eleinte hitték. Hogy nem így akarták csinálni. Ez egy nagyon fájdalmas dolog bevallani.
A kommunikáció fontossága
Fontos, hogy megalkossuk azt a nyelvet, amivel el tudjuk mondani gyerekeinknek, hogy anyának lenni nagyon megterhelő. Egyrészt azért, hogy őket felkészítsük rá, ne járjanak úgy, mint mi, hogy senki nem beszélt ezekről a dolgokról nekik. Másrészt, ha tisztában vagyunk azzal, mennyire nehéz anyának lenni, hogy mivel kell a nőknek megküzdeni, mi is más szemmel fogunk nézni a saját édesanyánkra. Jobban megérthetjük, miért viselkedett úgy, ahogy. Miért volt folyton olyan ideges.
„Nagyon sajnálom azokat az anyákat, akik annyira nem bíznak a gyerekükkel való szeretetkapcsolatban, hogy nem tudják elképzelni, hogy egy kamaszodó vagy kis felnőtt gyerekkel meg tudják értetni: attól még nem múlt el az irántuk érzett szeretetük, hogy mernek beszélni a problémáikról.”
Murinai Angéla könyve pont abban segít, hogy a nők megértsék, nem ők a hibásak, hanem a rendszerrel van a baj. Ez rendkívül gyógyító tud lenni, hiszen nem magukat kell többé hibáztatni.
Szülői szerepek és modern gyermeknevelés
Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató hangsúlyozza, hogy a szülőnek nem bratyizó barátnak, sem hatalmaskodó főnöknek kell lennie, hanem irányt mutató elöljárónak. A gyereknek ugyanis alapszükséglete, hogy vezessék őt. Ahhoz, hogy egészséges személyiségű gyereket neveljünk, ügyelni kell a dicséret és a bírálat arányaira. A szakirodalom szerint ez 3:1, kisgyerekeknél pedig 5:1.
Fontos az is, mit és hogyan dicsérünk. Mindig az erőfeszítést kell dicsérni, megerősíteni, az viszi előre az érést. Egy meglévő képesség, adottság túlhangsúlyozása nem sarkall haladásra, sőt, inkább passzivitást, visszavonulást szül, mert a gyerek nem szeretné kockára tenni a deklarált „okos vagy” státuszát.
A kényeztetés és a túlzott védelem egyéves kor felett nagy csapda, érzelmi nyomorékokat eredményez. A feltétel nélküli szeretet kijár minden gyereknek, de ez ne a mindennapi csokiban, a teljes körű kiszolgálásban, a márkás cuccok garmadájában, az ötszázadik kisautóban, vagy a spenót helyetti palacsintában nyilvánuljon meg. Ha a gyerek erőfeszítés nélkül jut hozzá mindahhoz, ami talán még eszébe se jutott, ha mindig minden a birtokában van, gátlástalan, önmaga körül forgolódó, infantilis, a valóságtól elrugaszkodott ember lesz. Ráadásul megkeseredett is, hiszen egész életen át nem tartható fenn a „mindent nekem” állapot.
Belső tekintély és önnevelés
A tekintély fogalma mára gyanússá vált, az emberek hajlamosak az elnyomással, az akarat letörésével azonosítani, holott erről szó sincs. „A belső tekintély azonban, ami szeretet-erőt és hitelességet sugároz, időtlen kategória. Ha ilyen emberrel találkozunk, erősebbek leszünk tőle, töltekezünk általa, egyszerűen jó érzés a közelében lenni.”
Ez a kisugárzás attól működik, hogy az ilyen „tekintélyszemély” képes mozgósítani a személyisége magvában rejlő erőt és energiát. Ez lesz az alapja annak az áramlásnak, odafordulásnak, amire a másik ember, a gyerek rá tud hangolódni, s követővé válik. Ez maga a nevelés. A saját belső erőnk megelevenítésével kell ugyanis felépíteni a másikat. Az önnevelés tehát nagy szerepet kap a hitelesség kiművelésében. Életet csak élet fakaszt!
A tekintély felépítése, az önérték kibontása komoly erőfeszítés, naponta gyakorolni kell. Főként például azt, hogy az ember konfliktus esetén is higgadt tudjon maradni, ne engedje eluralkodni magán a másikból áradó negatív energiákat, agresszivitást. „De lássuk meg ebben is az előnyt, hiszen növekedni igazán konfliktusokban lehet. Ehhez edzőtársak kellenek, akikre azért nem oly nehéz rábukkanni...”
Az anyaság és a művészi karrier - Fátyol Viola tapasztalatai
Fátyol Viola fotográfus szakmai szempontból rendkívül eseménydús és sikeres éveket tudhat maga mögött, ám az első gyermeke születése sok szempontból változást hozott az életébe. „A művészi karriert sosem (vagy legalábbis a harmincas éveimben már nem) fejlesztettem anélkül, hogy hátul a kisagyban a családalapítási kérdések ne feszítettek volna, így a szakmai munkák mellett legalább ugyanannyi energiát fordítottam arra, hogy a magánéletemet sínre tegyem.”
A szülés nem ment simán, így utána nem igazán foglalkoztatta, hogy éppen hol tart a művészi karrierje, hiszen azzal volt elfoglalva, hogy tudjon szoptatni, legyen elég teje, és hogy feldolgozza a szülés körüli traumát. A traumatikus élményeket a 204 című sorozatában dolgozta fel, amely túlmutat a fotográfia hagyományos keretein. „A kisfiam terhességi toxémia miatt a vártnál korábban, a hetedik hónapban született, így sok időt töltöttünk a koraszülött intenzív osztályon.”
A telefonos fotókból kollázsokat készített, majd ezeket a kollázsokat is feldarabolta, újra összerakta, átvilágította, megdolgozta. „Miközben az eredeti képekből újak születtek, én is képes voltam végre elemeire bontani és elengedni a nehéz érzéseket. Az inkubátorok anyagát, a plexit használtam az installációhoz, hogy megidézzem azt az egyszerre közelre hozó és eltávolító élményt, ami az anyaságom első heteit meghatározta.”
Sok olyan téma van a szülőség körül, amiről nem vagy keveset beszélünk. A terméketlenségről, vetélésekről, koraszülésekről nehéz beszélni az érintetteknek, a többiek meg miért beszéljenek róla. Néha fel kell vállalni ezeket a személyes drámákat, hogy beemeljük okaikat a köztudatba. A terhességi toxémia, ami a koraszülések vezető oka, tízből egy terhességet érint, tehát nem ritka jelenség, mégis a legtöbben, akik látták a 204 című munkáját, előtte valószínűleg nem hallottak róla. Arról sem tudunk, hogy hogy működik az anyatej, hogy szoptatni nem könnyű, hogy négyből egy anyának nincs elég teje, hogy ehhez olyan elvárások kötődnek, amik miatt az anya hibásnak érezheti magát, ha nem tudja táplálni a gyerekét. Arról is keveset hallani, hogy akik császármetszéssel szülnek, gyakran nem szülésnek, hanem műtétnek élik meg az eseményeket, és ennek lehetnek következményei a gyerek és az anya viszonyára. „Azt is csak rövid ideje tudom, hogy Magyarországon aránytalanul magas a császármetszések - és egyébként a koraszülések - száma is.”
Az anyaságnak van egy nagyon profán, hétköznapi valósága. Pelenkázás, szoptatás, pürésített élelmiszerek mindenhol, éjjel hatszor kelés, bölcsibe indítás, overál-, ruha-, cipő-, szandálkeresés, mert megint kinőtte, nem forog a babakocsi kereke, gyerekorvosnak hol a száma, inhalátort kell szerezni, dackorszak, mennyi mesét nézzen, baj-e, ha nem alszik az ágyában, a játszótéren ne törje össze magát nagyon a futóbiciklivel, ha lehet. „Ezek között élünk a nap szinte minden percében, ennek ellenére az anyaság profán oldala művészeti szempontból nézve kevésbé érdekes számomra. Tulajdonképpen az a kapcsolat érdekel, ami a hétköznapi ügyek között is folyamatosan ott csillog a gyerekem és köztem.”
Az anyaság óriási aranybánya a művészek számára, mindent átalakít az életben. „Más lett a viszonyom a férjemmel, a családommal, a barátaimmal, a művészettel, a tanítással, a hallgatóimmal és magammal is, és úgy gondolom, hogy ez az óriási élmény még sokáig fogja mozgatni a művészi érdeklődésemet.”
Anyaság vagy karrier? Örök női dilemma
A 21. századi nő minden szerepben helytáll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Anyának lenni csodálatos, de sok munkával jár. Karriert építeni felemelő, de szintén sok munkával jár. Hogy a kettő együtt működik-e? Azt csak az tudja, aki mindkettőt próbálta.
„Nem erről álmodtam kislánykoromban” - nem egy olyan nőtől hallottam már hasonló mondatot, aki mindig is szeretett volna családot, de a hivatásában is eredményes akart lenni. „Én sem családról, sem karrierről nem álmodoztam gyerekként, a családi legendárium szerint már hatévesen tudtam, hogy ha nagy leszek, zenész leszek, de abban biztos vagyok, hogy sem az „egész életemben”, sem az életpálya fogalmával nem voltam tisztában.”
Az anyaság nem egyenlő a szüléssel (sem az örökbe fogadással), ahogy az apaság sem csupán annyi, hogy a férfi a maga „biológiai eszközeit” segítségül hívva összedolgozik a nővel azért, hogy ketten együtt új életet teremtsenek. Az anya nem csak világra hozza az újszülöttet, hogy aztán etesse-itassa, tisztába tegye, öltöztesse és betakargassa a kicsit, majd később óvodába, iskolába, különórákra vigye őt. Ezek a kötelességei, de a felelőssége nem áll meg itt, a gyereknek nemcsak fizikai, hanem lelki, érzelmi igényei is vannak. Ha anya vagy és a gyermekednek szüksége van rád, mert beteg, izgatott, szomorú, vidám, mesélni szeretne valamit, de azonnal, akkor nincs olyan, hogy határidős munka, akkor is el fogja mondani a bánatát, ha egy feladat közepén vagy, akkor is, ha a főnök szorongat, a kollégák gáncsolnak, s minden összeomlani látszik körülötted.
Siker az anyaságban és a karrierben
A karrier szempontjából nem nehéz meghatározni, mi jelenti az emberek többségének a sikert: manapság és általánosítva, némi szarkazmussal mondhatjuk, hogy vezetői pozíció és sok pénz vagy eredményes vállalkozás és szintén sok pénz, mellé esetleg díjak, elismerések. Mindegy, csak látványos legyen. De azért akadnak, akiknek a karrier inkább több kisebb cél elérését, szakmai és emberi fejlődést jelent.
Az anyaság szempontjából bonyolultabb a helyzet, az anyai sikerek sokkal megfoghatatlanabbak. Van, aki osztályzatokban, diplomákban méri a maga szülői szerepének eredményességét - és ne legyünk álszentek, az ember tényleg roppant büszke arra, ha a gyermeke okos -, ám az igazán sikeres anya (és apa) az, akinek a lánya, fia boldog, kiegyensúlyozott akkor is, ha ötöst kap matekból és akkor is, ha kettest. Ha vannak baráti kapcsolatai, ha hazaérve mesél, mesél és mesél, félelem nélkül, mert biztonságban érzi magát és bizalommal fordul a szüleihez, akik ugyanígy tekintenek rá. Kölcsönös szeretet és bizalom, akkor is, ha épp kamasz, emiatt halálosan idegesítő és szemtelen, és nincs benne semmi belátás, sem tapintat.
A karrier és az anyaság egyensúlya
Az életpálya kifejezés jobban megmutatja, hogy nem kell a karrierrel sietni, van rá idő, egy egész élet. Hacsak nem akar valaki már harmincéves korában a világ tetején ülni, kényelmesen fel lehet építeni, nyugodtan lehet hagyni egy-egy pályaszakasznak időt, kifutást. Belefér a házasságkötés és a gyermekvállalás is. Legalább 40 aktív, munkával töltött évről beszélünk, ami nem kevés idő, több karrier is beleférhet.
A munkahelyen kitörő pánik, amikor a nő jelzi, hogy gyermeket vár. „Egy világ omlik össze a főnökben, a kolléganőkben, pláne azokban, akik „bezzeg nem olyan önzők”, mint a gyermekét váró munkaerő. A férfi munkatársak tudni vélik, hogy hosszú évekig nem látják viszont, de ha vissza is tér a kollegina, rá a továbbiakban nem lehet majd számítani. Ők csak tudják, náluk is mindig „az asszony marad otthon, ha beteg a gyerek”.”
Ha egy nőnek gyermeke születik, pláne, ha egymás után több is, akkor onnantól megbízhatatlan munkatársnak számít, hiszen már nem úgy ugrál, ahogy a munkahelyi érdek fütyül, ráadásul figyelembe kell venni a szabadságolásnál az igényeit, mert gyermekei vannak, és még több fizetett szabadság is jár neki, mint gyermektelen kollégáinak, ami miatt folyamatosan megjegyzéseknek, ellentéteknek lehet kitéve. Nem beszélve arról, hogy támogatni kell, amíg visszarázódik a munkába, mondhatni, felzárkózik, akkor is, ha az otthon töltött évek alatt képezte magát.
Természetesen nem minden munkahelyen számít hátránynak, ha a nő anya is, van, ahol hamar észreveszik, hogy a munka világába visszatérése előtt, épp az anyaságának köszönhetően fejlesztett ki olyan plusz képességeket, amelyeket a munkakörében is hasznosíthat, ha hagyják, ha bizalmat szavaznak neki. Mégis, a gyermekvállalás egy anya számára legtöbbször egyenlő azzal, hogy a szülést követő évtizedben a karrierje elakad. De nem örökre!
„Talán nem olyan egyenes a karrierív, ám a család nem zárja ki a szakmai előmenetelt. Nem a gyermekünk akadályoz a fejlődésben, előmenetelben, hanem a társadalom. Az a hozzáállás, amely miatt egyáltalán felmerül, hogy a nőknek választaniuk kell a család és a szakmai sikerek között. [...] Mert nálunk, anyáknál szívósabb, kitartóbb, jobb menedzser nincs. Ha dolgozunk, akkor keményen tesszük, munkaszervezésben, időbeosztásban, hatékony feladatvégzésben verhetetlenek vagyunk. Ahogy empátiában, segítőkészségben és türelemben sem szenvedünk hiányt.”
Az anyaság modern arcai és a „jó anya” fogalma
Az anyaszerep az elmúlt évtizedekben sokféle szempontból változott: veszített a régi elvárásokból és szerzett újakat, egyes feladatok már nem tartoznak a jó anyaság fogalmába vagy épp delegálhatóvá váltak, másokkal a modern társadalom bővítette az édesanyák teendőinek körét. Bár a tökéletes anya fogalma helyett felmerülő - és talán felszabadítónak nevezhető - elég jó anya fogalmát a huszadik-huszonegyedik századnak köszönthetjük, a rengeteg információ és a közösségi médiában napi szinten követhető trendek sokszor felerősítik a bizonytalanságot. Geist Klára pszichológus segítségével kerestük a választ arra, hogyan kell jól szörfözni a divathullámok között, és mi segít magunkra formálni az anyaszerepet a bőség zavara közepette.
„Az evolúció csodásan hangolja anyaságunkat. Az anyaság hormonjai, főleg az oxitocin, csökkentik a stresszt, segítenek abban, hogy a gondozásra készen álljon az anya, erősítik az anyai válaszkészséget. Mégis az anyai gondoskodás minél megfelelőbb megjelenéséhez megfelelő társas környezeti hatás kell.”
A túlzott külső megfelelésnek két okát látja a pszichológus: az egyik, amikor nagyon bizonytalan az anya. Jó esetben a hasonló bizonytalanság az első időkben egyre inkább csitul, ahogy az anya felveszi az új identitást, és mer az ösztöneire hallgatni. Ha ez a folyamat nem zajlik le természetesen, az nem szégyen és nem végleges.
„Arra szoktam biztatni az anyákat, és az édesapákat is, azaz a szülőpárokat együtt, hogy gyűjtsék össze azokat a nevelési elveket, hagyományokat, amikre a legbüszkébbek családjukból, amelyeket szerettek gyerekként, illetve ezek ellentéteit. Sokat beszélünk ilyenkor a családon belüli szerepekről. Arról, hogy milyen gyereket vártak, milyen született, hisz efelett nincs kontroll.”
A kellékekkel nincs baj, a valódi összehangolódás része is lehet, hogy mivel szeretünk alkotni, kézzel készítjük az adventi naptárt olyan tematikában, amiről tudjuk, hogy a gyerekünk szereti. A színes uzsonnásdoboz, ha a gyerek igénye és a szülő öröme, akkor szuper megoldás. „A fontos, hogy ne ezzel azonosítsuk a jóanya-identitást, és ahogyan a gyerekeink esetében sem szeretnénk, ha videóknak és fotóknak megfelelve keresnék önmagukat, vagy határoznák meg az értékes ember fogalmát, úgy mi se mutassuk ezt a példát.”
Az anyaságban a tanulási folyamat része, amikor több gyerek is születik egy családban. „Lélektani tény, hogy az elsőszülöttek szorongóbbak, mivel az anya is bizonytalanabb. Ismert dolog nagyobb korkülönbségű testvéreknél, hogy az anya, attól függően, hol tart életútján, egyre nagyobb érzelmi biztonságot tud adni soron következő gyerekének saját anyai érése miatt.”
Az arany középutat kell megtalálni. A világban vannak szabályok, vannak „kell dolgok”. Például időben kell aludni, mert fáradt leszel, azt vásároljuk meg, amire szükségünk van. A megfelelő kereteken belül megvalósulhat a közös döntés lehetősége is, a gyerek véleménye kikérhető, de az alapvető szabályokon belül legyen számára választási lehetőség. A szakember úgy véli, éppen emiatt fontos már pici korban olyan összehangolt kapcsolatot kiépíteni, ami a kortárs környezet hatásainak megszűrésében segíti a családot. Ez a szűrés azonban a szülőkre is igaz. Nincs végzetes hiba. Ismétlődő helyzetek vannak, és folyamatos korrekciós lehetőség.